Visszasétáltam a nappalihoz
és egy mély lélegzetet vettem mielőtt bementem és beléptem a nappaliba ahol
Alberta és Robert állt bár az lehet, hogy a szoba két végében álltak én pedig a
nappali közepén lévő ágyat céloztam meg.
- Robin kinél szeretnél lakni?- kérdezte a bátyám.
- Komolyan pont Robint kell megkérdezned aki veled akar majd menni aztán meg a bíróság nekem ítéli és összetörted a belé fektetett álmokat.
- Hahó még én is itt vagyok!- integettem hátha észrevesznek.
- Robin indíts a szobádban- parancsolt rám a nénikém.
Kifelé menet még annyit sikerült kivennem a beszélgetésükből:
- Drága Robert mért nem egyezünk meg abban, hogy bármikor meglátogathatod Robint és ha akarsz ide is költözhetsz. – bár az utolsó szavánál félre húzta a száját.
- Nem akarsz ügyvédre költeni, igaz?- fonta össze a kezét a bátyám.
- Igen, rengeteg kiadásom van így is és lehet, hogy nem engedtem meg mindent Robinnak de így nem lett belőle egy rossz kis útszéli hanem egy tanult lány lett belőle, pont mint az anyjából.- vizsgálta a földet a nagynéném.
- Te foglalkozol az emberekkel?
- Nem csak az ígéretemet teljesítem anyátoknak.
Mikor meggyőződtem, hogy eleget hallottam a beszélgetésből felszaladtam a szobába és bekapcsoltam Tvt. Másfél óra múlva valaki kopogott.
- Bujj be!
- Szia prücsök!- jött beljebb a bátyám.
- Megegyeztetek?
- Igen úgy döntött, hogy bármikor átjöhetsz és ez fordítva is így lesz.- ölelt meg.
- Ez nagyszerű és ha így megegyeztetek akkor nem jöhetne szóba…
- Várj- szakított félbe.- Tessék.- nyújott át egy borítékot.
- Figyi nekem nem kell pénz.- nyújtottam neki vissza.
- Nem is pénz. Hanem koncertjegy.
- Az amelyikre gondolok.- a bátyám erre csak válatvon.
Kibontottam a borítékot és egy VIP jegyet tartottam a kezemben a One Direction következő koncertjére ami 2 hét múlva lesz.
-Áhhh!!- ugrottam a nyakába.
- Nyugalom.- nézett a szemembe.
Vettem egy mély levegőt és kinyögtem, hogy :
- Jelentkeztem a Cambridgere.- markolásztam a kezemet.
- Ez nagyszerű hír.- csillant fel a szeme.
- De csak levelezős tagozaton van helyük, az pedig fizetős és az nagyon drága. – pásztáztam a földet.
- Akkor majd én kifizetem. - mondta és megölelt.
- Nem várhatom el tőled, hogy kifizesd.- keltem vele vitába.
- Mondtad másnak is?
- Nem, csak te tudod. - sóhajtottam.
- Ha mondtad volna Albertának, akkor biztos vagyok benne, hogy ő is kifizette volna.
- Hát csak annyira örült, hogy befejeztem a gimit, hogy nem is mertem mondani neki a további terveimet.
- Jó, fontol meg, vezesd fel neki és hangsúlyozd neki a levelezős szót.
- Miért?- bizonytalanodtam el.
- Azért mert nagyobb az esélye neki, hogy megengedi.
- Oké.
- De ígérj meg nekem egyet… - húzta mosolyra a száját. - szerzel barátokat.
- Oké… de az nálam nem olyan egyszerű.
- Komolyan pont Robint kell megkérdezned aki veled akar majd menni aztán meg a bíróság nekem ítéli és összetörted a belé fektetett álmokat.
- Hahó még én is itt vagyok!- integettem hátha észrevesznek.
- Robin indíts a szobádban- parancsolt rám a nénikém.
Kifelé menet még annyit sikerült kivennem a beszélgetésükből:
- Drága Robert mért nem egyezünk meg abban, hogy bármikor meglátogathatod Robint és ha akarsz ide is költözhetsz. – bár az utolsó szavánál félre húzta a száját.
- Nem akarsz ügyvédre költeni, igaz?- fonta össze a kezét a bátyám.
- Igen, rengeteg kiadásom van így is és lehet, hogy nem engedtem meg mindent Robinnak de így nem lett belőle egy rossz kis útszéli hanem egy tanult lány lett belőle, pont mint az anyjából.- vizsgálta a földet a nagynéném.
- Te foglalkozol az emberekkel?
- Nem csak az ígéretemet teljesítem anyátoknak.
Mikor meggyőződtem, hogy eleget hallottam a beszélgetésből felszaladtam a szobába és bekapcsoltam Tvt. Másfél óra múlva valaki kopogott.
- Bujj be!
- Szia prücsök!- jött beljebb a bátyám.
- Megegyeztetek?
- Igen úgy döntött, hogy bármikor átjöhetsz és ez fordítva is így lesz.- ölelt meg.
- Ez nagyszerű és ha így megegyeztetek akkor nem jöhetne szóba…
- Várj- szakított félbe.- Tessék.- nyújott át egy borítékot.
- Figyi nekem nem kell pénz.- nyújtottam neki vissza.
- Nem is pénz. Hanem koncertjegy.
- Az amelyikre gondolok.- a bátyám erre csak válatvon.
Kibontottam a borítékot és egy VIP jegyet tartottam a kezemben a One Direction következő koncertjére ami 2 hét múlva lesz.
-Áhhh!!- ugrottam a nyakába.
- Nyugalom.- nézett a szemembe.
Vettem egy mély levegőt és kinyögtem, hogy :
- Jelentkeztem a Cambridgere.- markolásztam a kezemet.
- Ez nagyszerű hír.- csillant fel a szeme.
- De csak levelezős tagozaton van helyük, az pedig fizetős és az nagyon drága. – pásztáztam a földet.
- Akkor majd én kifizetem. - mondta és megölelt.
- Nem várhatom el tőled, hogy kifizesd.- keltem vele vitába.
- Mondtad másnak is?
- Nem, csak te tudod. - sóhajtottam.
- Ha mondtad volna Albertának, akkor biztos vagyok benne, hogy ő is kifizette volna.
- Hát csak annyira örült, hogy befejeztem a gimit, hogy nem is mertem mondani neki a további terveimet.
- Jó, fontol meg, vezesd fel neki és hangsúlyozd neki a levelezős szót.
- Miért?- bizonytalanodtam el.
- Azért mert nagyobb az esélye neki, hogy megengedi.
- Oké.
- De ígérj meg nekem egyet… - húzta mosolyra a száját. - szerzel barátokat.
- Oké… de az nálam nem olyan egyszerű.
I know Caught up in the middle I cry, just a little When I think of letting go Oh no Gave up on the riddle I cry, just a little When I think of letting go.
- Igen, tessék!- kapta fel a telefonját.- Igen, hát rendben, de sikerült a nénémmel, megegyeznünk.Igen neki is megfelel, jó rendben Köszönöm. Viszhall.
- Találhatok egyet?
- Persze.
- Az ügyvéddel beszéltél.
- Igen és készülhetsz ugyanis az ügyvéd azt mondta, hogy mivel a szüleink hagytak rád is pénzt és az ügyvéd szerint a nénénk igyekezni fog azt megszerezni.
- De akkor már megtette volna.
- Igen, de mivel még nem töltötted be a 18-at így nem lehet felvenni a pénzt amit neked szántak.
- Értem.
- Na de én most már megyek, mert még be kell ugranom az irodába.
- Oké szia.
- Szia prücsök.
Kiment én meg fogtam egy párnát és elkezdtem belekiabálni, hogy lent ne nagyon lehessen hallani.6 óra körül fel telefonáltak, hogy kész a vacsora én pedig melegítőbe lazán lesétáltam.
- Hé, hé hé, így nem jelenhetsz meg a vacsorán.- lökdösött fel az emeletre.
- Mért nem?- aztán bevillant.- Csak azt ne mond, hogy vendég is lesz a vacsorán.
- De, úgyhogy, induljál fel a szekrényed legfelső polcán találsz egy dobozt és sminkeld ki magad, tele vagy pattanással.- mondta cinikusan és egyben kedvesen.
- Jó jó!
Visszaszaladtam a szobámba és felkentem egy kis alapozót, mivel utálom magam kivívóan sminkelni. Előszedtem a létrát amivel elérem a polc tetejét és megláttam a dobozt amit keresnem kellett. Kinyitottam és elállt a szavam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése