Egy különleges díj :P

Jó volt erre bekapcsolni a gépem. A mai majd meghalok, mert a tesitanárom kint a hidegbe futtatta a 2000m-t és hát kaptam egy enyhe náthát ami nálam a fene se tudja meddig tart. Na szóval a díjat köszönöm szépen anyámnak. És még ha hiába is tárgyalt Henrik papával aki semmi pénzért nem adta volna vissza az én egyetlen és pótolhatatlan adidas cipő zabáló egyetlenemet. Ezért anyukám szerzett nekem 4-et. Apukám pedig megígérte, hogy vesz nekem egy másik táskát. János nagybátyám pedig nem hozta a mára ígért ebédet, pedig jól esett volna a forró leves. És a drága dogfil Zoltánunk nem igazán akart segíteni a matematika rejtelmeibe belépni. A kutyánkról pedig még semmit sem hallottam. És végül anyám édes veje Vilmos egész álló nap zaklatott, mert nem bírt magával (tessék rosszra gondolni). Asszem mindenkit felsoroltam aki ma tartozott nekem.


* Igen a betegség az agysejtjeimet is megtámadta.
A részt nem tudom mikor lesz olvasható mert most nem igazán állok meg még a saját lábamon sem. :) XOXO Robin.

71.rész (2.évad 1.rész)

Sziasztok!! 3 dolgot mielőtt rátérünk a részre! 
1. Iszonyatosan könnyfakasztóan szép fejléc http://werygooog.blogspot.hu/
2. Hogy egy kis reklámozás! Van két blogom amit szintúgy írok
 http://morningafterdarkk.blogspot.hu/ (1D-s)
http://iwouldlikeifyouloveme.blogspot.com/ (sima)
3. Elindítunk egy díjat, amelyet szeretnék küldeni: http://pancellany.blogspot.hu/
http://thebigdumbtheory.blogspot.hu
http://werygooog.blogspot.hu/

És akkor jöjjön a rész :)

Liam az ajtóban dörömbölt.
- Hé haver gyere.- karolt bele Harry és Niall.
- Basszus lehetetlen. Ez nem lehet igaz.-hajtogatta Liam.
- Ülj le!- lökték bele az ülésbe a fiúk.
- Egyáltalán, hogyan tud Carly spanyolul, mikor néha még az angol is gondot okoz neki.- tanakodott Louis
- Üdvözlöm önöket az American Airlines gépén. Hamarosan megkezdjük a felszállást. Jó utat kívánok minden kedves utasunknak.
Bekapcsoltuk a biztonsági öveinket miután sikerült elhelyezkednünk. Liam lába folyamatosan az én lábamat lökdöste amitől engem is felbosszantott.
- Komolyan Liam fejezd be. Megértem...- a többiek idegesen néztek rám.- Megértjük, hogy ideges vagy, hisz mind idegesek volnánk a helyedben, de nézd addig amíg Atlantában le nem szállunk max internetet tudsz bérelni.
- Különben is lefeküdtetek?- hozta fel Harry a témát.
- Igen...2 napja.
- Ba** meg.....- hallgatott el.- akkor még nem lehet tudni.
- Ja mert Dr. Styles diplomája olyan friss.- röhögtem.
- Honnan veszed, hogy nem tettem le az orvosi diplomám?- védekezett Harry.
- Haah. Harry ezt te sem gondoltad komolyan.- nevetett fel Louis.
- Leszállnátok rólam.- húzódott az ablak felé Harry.
- Jó szálljunk le róla.- kereste elő a telefonját Liam.
- Elnézést kérhetnék mogyorót, mielőtt megkezdjük a felszállást.
- Nem, hisz azonnal kezdjük.- sietett el a stewardess.
- AAA.- húzta a fejére a baseball sapkáját.
- Na ennyi, van aki még nem hisztizett be?- fordultam Louis felé aki éppen egy másik pasival beszélgetett arról, hogy melyikük barátnője helyesebb.
- Jó hagyjuk, Liam figyel amint leszállunk felhívhatod Robint, de kérlek addig hanyagold a témát.- néztem rá könyörgően.
- Nem a te csajod terhes!- mordult rám.
- Figyelj nem tudom mennyire tud Robin spanyolul, de nem esett Carly nyakának és amint tudsz vele beszélni megtudod mi az igaz.- hajtottam hátra a fejem.
- Vagy mert igaz a hír!- kiabált hátra Harry.
- Fogd be!- rúgtam az ülésébe.
- Most már szabadon mozoghatnak a gépen.- mondta be a hangosbemondóba.
- Na fiúk, mindenki megvan?- jött oda Angela, mire Harry felkapta a fejét.
- Nem egészen.- morogta Liam.
- Szóljak haza, hogy küldjék utánunk.
- Én is otthon hagytam!- kapta fel a fejét Harry és Louis.
- Ha a lányokról van szó ők biztonságban hazajutottak.
- Honnan tudod?- szaladt fel a szemöldököm.
- Egy kedves ismerősöm hazafuvarozta őket. És ne idegeskedjetek egy nagyon megbízható ember.- sétált el mellőlünk.
Az ablakon kezdtem bámulni, majd gyorsan elnyomott az álom.
- Zayn... Zayn.- szólogatott valaki lágyan.
- Naomi ne most, hisz alig 5 perce volt menet.- nyöszörögtem.
- Zayn ébredj!- ordított a fülembe valaki.
Kipattantak a szemeim, majd Harry és Louis vigyorgó fejével találtam magam szembe. Megkezdődött a leszállás. Liam előre rohant, majd Harry, Niall és végül Louis és én. A fotósok rögtön letámadtak bennünket. Kérdések hada záporozott felénk. Ide-oda kapkodtuk a fejünket.
- Liam ki a barátnőd és igaz, hogy terhes?
Liam teljesen lesokkolt és próbált elbújni.
- Louis mennyire igaz az a pletyka, hogy a barátnőd megpróbálta megölni az új menedzsereteket.
- Honnan vesznek ennyi sületlenséget. Igazából ... szívesen megtenném.- halkult el a hangja, majd beszállt a limóba.
Követtük a példáját. Angela elől ült mi pedig hátul. Hát a viselkedni nem igazán sikerült. Amikor beértünk a hotelba, felpakoltunk és pillanatokon belül lentről sikoltozó, őrjöngő rajongók hada ugrált az ablakom alatt. Kihajoltam integetni amikor egy hatalmas ajtócsapódásra kapta be a fejem.
- EZ AZ!!!!

Köszönet mindenért...

Napok óta próbálom megfogalmazni ezt az egészet. Életemben nem írtam ilyent úgyhogy kérlek nézzétek el nekem a bénázásomat.

Szeretnék megköszönni mindenkinek mindent!

Az "anyámnak" aki állandóan az új rész megírásával zaklatott. Ő volt az aki segített ihlethiányos napjaimban is ihletet találnom. Rengeteget segített és mindig ott volt, hogy segítsen.
Egy másik embernek is hálás vagyok. Ő volt az aki belevezetett az írás rejtelmeibe. Megtanított arra, hogy ki kell álljak magamért és hogy nem kell nyámnyilának lenni.
Köszönettel tartozom még két nagyon kedves embernek. Segítettek, támogattak és akármennyire is vagyunk rosszba én akkor is a barátaimnak tartom őket.
Köszönettel tartozom még a One Directionnak, mert megtanították nekem, hogy nem szabad feladni és bátornak kell lenni, ahhoz, hogy az álmok valóra váljanak. Igen én ezt tanultam tőlük.
Köszönöm még a rengeteg pozitív hozzászólást és a sok rendszeres olvasót. Annyira jó érzés tölt el mikor olvashatom a kommenteket. Olyankor érzem, hogy valamihez csak értek én is.

Együtt nőttem fel a bloggal. Együtt erősödtem meg Robinnal. Az elején még bátortalanok, félénkek voltunk mind a ketten. Sokszor kaptam magam, hogy ülök és abba a világba képzelődöm. Rengetegszer játszotta el a gondolattal, hogy milyen volna, ha...
És így születtek meg a részek. Sok képzelgéssel az elmémmel eljátszott jelenetek és sok más. Gondolom mindenki fejében megfordult miért maradt nyitott a blog. Hát azért, mert nem volt kérdés számomra a blognak mindenképpen lesz folytatása. Bizonyára mindenkinek megfogalmazódott 2 lehetőség mikor közöltem nem sokára évadzárás lesz. Na bennem 100%-ig tudtam folytatódni fog. Liam és Robin, Louis és Carly, Zayn és Naomi, Harry és Ashely illetve Niall és Lexie története. Imádom csinálni ha nem volna unatkoznék a vonaton, itthon, a suliba, a kocsiba és még sorolhatnám... Imádom, hogy én csinálhatom az egészet. A depressziós énem is talán mélyebben van, mint  eddig. Nem vagyok annyira titkokkal teli blogolós, mint Zoe, de én is szeretem ott abbahagyni ahol a legizgalmasabb. Mivel nekem nincs 500 rész megírva így én csak hetente 1-et (néha talán 2-t) tudok majd hozni. Általában megpróbálom Kedden vagy Szerdán hozni.
Azt hisze eleget szónokoltam így a következő rész várható időpontját még nem tudom, de egy biztos pár nap betegség kúrálás lesz. Addig emésszétek, hogy:

ROBIN ESTÁ EMBARAZADA!

XOXO Robin

70.rész

:.:Liam:.:

Angela éppen magyarázott, amikor Robin beesett. Szegény kipirulva ült le mellém. Átraktam a vállán a karom és magamhoz húztam. Carly és Louis kivételével mindannyian a nappaliba ültünk.
- Hol van Louis?- dühöngött Angela.
- Ha mi azt tudnánk.- vonogatta a vállát Harry.
- Gondolom az asszonyával.- feküdt Niall ölébe Lexie.
- Na jó majd akkor elmondjátok neki is én nem érek rá itt várakozni.
Végszóra pedig megérkezett a szerelmes gerlice. Carlyn nem, de Louison jól látszódott az elmúlt óra történése. Alig tudtuk visszatartani a nevetést. Angela viszont azonnal rendet teremtett köztünk. Carlyék leültek Niallék mellé, majd mindenki Angela felé nézett.
- Ahogy már a fiúknak meséltem Amerikai turné következik.
- EZ AZ!!- pattant fel Ashley.- Mindig elakartam jutni Los Angeles-be.- táncolt örömébe a göndörke.
Harry fején viszont látszott, hogy megállt az ereiben a vér. Bár a többiekkel úgy döntöttünk, majd csak a hónapvégén szólunk nekik nem gondoltunk arra, hogy Miss elkényeztetettség közbe avatkozik. Robin megszorította a pólóm sarkát, én pedig egy puszit nyomtam a homlokára. Elmosolyodott de láttam, hogy valami gyötörte.
- Milyen kár, hogy ti nem lehettek ott.- dobta hátra szőke tincsét Angela.
- Mert miért?- kapta fel a fejét Naomi.
- Azért mert ti kis bajkeverő libák leégettetek az egész világ előtt.
A fiúkkal behúzott nyakkal ültünk, de én már éreztem a vesztemet. A lányok leesett állal és megsemmisülve ültek a helyükön. Tudtam, hogy nem lesz semmi jó ebből az egészből. Angela diadalittasan állt velünk szemben. Lexie és Carly pedig támadásra feszülve ültek és a mi kis menedzserünk annak köszönheti az életét, hogy Niall és Louis lefogták a lányokat. Robin mellettem gondolataiban elveszve gyűrögette a felsőm.
- Király akkor majd tartunk vad csajos partikat.- nevetett Ashely.
- Persze, csak nem itt, hisz itt nem maradhattok!- fonta maga előtt össze a kezét Angela.
- Mi van?!- csattantunk fel mindannyian.
- Erről nem volt szó.
- Persze Harry akkor még nem, de nem hagyhatom, hogy a nagy szerelmetek valamivel leégesse a hírneveteket. Így távoznak a házból.- emelte fel a táskáját.- Puszika majd 3 nap múlva jövök.
Mindenkinek teljesen letört a szarva. Ez a hír mindannyiónkat sokkolt. Robin a kezét tördelte és néhol már a vér is jött rajta.
- Robin nyugi.- fogtam meg a kezét.
Elvettem egy zsebkendőt és letöröltem róla az apró vércseppeket.
- Engedj!- lökött arrébb Carly és Ashley.
- Robin melyik bolygón vagy?- térdelt le elé Naomi.
- Valahol messze.- suttogta alig hallhatóan.
- Robin!- kiáltott fel Ashley. - Maradj velünk.
Robin nem szólt semmit csak felpattant az ágyról és felszaladt az emeletre. Minannnyian kérdőn néztünk felé, majd Naomi elindult utána.
- Naomi! Várj.- szólt utána Zayn.
- He?- fordult vissza.
- Ezt majd ő.- bökött felém Louis és Harry.
- Ja persze bocsi.- mosolygott zavarába.
Elindultam utána. Fent éppen beakatam nyitni amikor kiabálás szűrődött ki a szobából.
- Persze anya hogyne. És honnan tudsz ennyi mindent? Ne is várd, hogy én majd valaha is elmegyek!- a mondat után egy nagy puffanás hallatszott.
Nem volt kérdés én azonnal rátörtem az ajtót. Robin a könnyeivel küszködve ült az ágynak támaszkodva. Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Nem kérdeztem semmit sem. Csendben vártam, hogy majd ő kioszt amiért nem szóltam, hogy elmegyünk. De nem tette. A nap már alig sütött be az ablakon így félhomályban tapogatóztunk. A hátát simogattam, hogy meg tudjon nyugodni. Pár percig térdeltem előtt, míg ő a vállamba fúrta a homlokát majd felkaptam és feltettem az ágyra. Éppen felakartam állni amikor megragadta a farmeron szélét és visszarántott.
- Ne menj el!- suttogta alig hallhatóan.
Mellé feküdtem és magunkra húztam a takarót. A hajával játszadoztam amíg ő a hasamon körözött az ujjával. A dereka köré fontam a kezem és közelebb húztam magamhoz. Apró csókokkal leptem el gyönyörű testét. Belepirult miközben a pólójából bújtattam ki. Ahogy a feje kibujt a felsőből mélyen a szemébe néztem.
- Te is akarod?
- Ühüm.- bólintott egy aprót.
Gyengéden gomboltam ki a nadrágját, majd lassan kezdtem el róla lehámozni a ruhadarabot. Amíg én a nadrágját eldobtam a szoba másik végébe addig ő már az én nadrágomat vette célba. Lassan és szórakozottan játszadozott el a nadrágommal. Kezdtem egyre jobban begerjedni rá. Megragadtam a vállát, mire ő összeszorította a szemét és sikítani kezdett.
- NE! Ne bánts! Kérlek!
- Kicsim én vagyok.- fogtam meg az arcát.
Aprókat pislogott, mint aki nem hiszi el, hogy én vagyok fölötte. Gyors letoltam a nadrágom és Robin fölé hajoltam.
- Óvatos leszek.- pusziltam bele a hajába.
Lassan vezettem belé méretem. Egy apró nyögés pedig utat tört magának ajkai közül. Vártam egy kicsit, hogy megszokja utána gyengéden próbáltam mozogni. Teste vonaglani kezdett alattam.
- Lazulj el.- suttogtam a fülébe azt követően pedig megszívtam a nyakát.

Teste egy pillanat alatt lelazult. Én pedig ismét mozogni kezdtem. Gyorsítottam a tempón. Robin pedig az élvezettől aprókat nyögött. Megragadtam a kezét és a feje fölé emeltem, majd rákulcsoltam az övére. A gyönyör már majdnem elért amikor Robin a fülembe nyögte a nevem.
- Li..Liam.
- Mindjárt édesem.- löktem még rajta, majd a gyönyör engem is elért.
Robin egyeletlen levegővételéből tudtam, hogy ő is élvezte. Kiszálltam belőle, majd mellé feküdtem.
- Erre megérte várni.- mosolyogtam.
Nem válaszolt csak a mellkasomra tette a fejét. A légzése kezdett visszaállni a normálisra. A haját birizgáltam, de hamar elnyomott az álom.
Reggel, mikor felkeltem Robin a plafont bámulta. Gondolom nem akart felkelteni így mozdulatlanul tanulmányozta a plafont.
- Jó reggelt.- morogtam a fülébe.- Van egy kis programom mára.
- Tényleg?- nyújtózkodott.
- Igen, úgyhogy ha kettesbe akarod tölteni a napot akkor induljunk.- pattantam ki az ágyból.
- Még öt perc.- húzta a fejére a takarót.
- Gyere.- fogtam meg a lábát és kirántottam az ágyból.
Egy kicsit durcásan indult a fürdő felé. Kikapkodtam a szekrényből a ruháimat, és elindultam kifelé. Carly éppen lefelé ballagott.
- Carly,használhatnám a fürdőtöket?
- Persze, de Louis ott tollászkodik!
- Kösz.- siettem be.
Bent Louis énekelte valami dalt. Nem ismertem fel. Benyitottam a fürdőbe, ahol éppen a haját igazgatta.
- Szevasz, beférkőzhetek?- léptem a másik tükör elé.
- Ja persze.
Elkezdtem megigazítani az elaludt hajamat. Louis pedig a fogát mosta. Mikor végeztem magamra kaptam a ruháimat és visszaindultam a szobánkba. Robin teljesen fel volt öltözve. Felvettem egy napszemüveget és egy kapucnis farmer felsőt. Rákulcsoltam a kezére az enyémet, majd elindultunk lefelé. Carly és Naomi mély beszélgetést folytattak, de mi azt nem vártuk meg. Kéz a kézbe sétáltunk a kihalt utcákon. A közeli kisboltban vettünk kaját, majd elindulunk a parkba. Kihalt volt még az egész és így csak kettesbe tudtuk elfogyasztani a croissant amit vettünk.
- Ugye tudod, hogy bárki lekaphat minket.- idegeskedett Robin.
- Nem érdekel. Tudja csak meg a világ milyen szerencsés vagyok.- mosolyogtam.
- Úristen Ez Liam Payne!- ütötte meg a sikítás a fülemet.
- Most kezeld higgadtan.- nyomott egy puszit az ajkaimra.
A csoki íze még érződött ajkain. A lány tömeg meg pillanatok alatt ott termett.
- Kér..Kérhetünk autogramot?- jött oda egy vörös hajú lány.
- Persze.-majd közelebb hajoltam Robinhoz.- Menj el mögöttünk mindjárt találkozunk.
Felállt és megvárta míg én adok néhány aláírást és pár közös fényképet. A kis idő fél órát vett igénybe, de legalább minden lány felszívódott. Jobban mondva egy maradt ott.
- Mehetünk?- nyújtottam a kezem.
- Örömömre szolgálna.
Amint hazaértünk, már bőröndök hada várt minket lent. Felvont szemöldökkel léptünk be a nappaliba.
- Itt meg mi történt?
- Összepakoltunk, hogy a maradék két napban csak mi 10-en együtt bulizzunk még egy jót.- dörzsölte a kezét Harry.
- Partizni akarsz?- vonta fel Robin a szemöldökét.
- Még jó!- jött be a nappaliba Louis.
- Én inkább nem mennék. Nem érzem magam valami jól.- fogta a hasát.
- Minden rendben Robin?- állt fel a kanapéról Ashley.
- Szerintem igen, de inkább most felmegyek.- indult felfelé a lányok pedig követték.
- Akkor játszunk.- kapta elő a kontrollereket Niall.
Leültünk játszani és mivel a foci mellett döntöttünk. Harry Louissal. Niall, Zayn és én pedig ellenük. Estig ment a harc a győzelemért. De nem lett vége, hisz Lexie kihúzta az áramból, majd mindenkit ágyba zavart.

*Indulás napja*
Mivel már két napja oda van az ajtóba minden holmi készítve, már csak a kocsiig kellett kivinni. Reggel az első dolgunk volt a fiúkkal kihordani a cuccokat. Mire a lányok felébredtek mi már a Fifa verseny előző esti fordulóját is befejeztük. Természetesen kikaptunk, mert Niall állandóan más irányba futott. Robin és Carly egyszerre jöttek le a lépcsőn, majd őket követte Ashley, Lexie majd később Naomi. Megreggeliztek, majd el is indultunk a reptérre. Természetesen ott minden élő és mozgó fotós lerohamozott minket. A lányok egy kicsit hátrébb mentek hátha így nem fognak gyanút. Becsekkoltunk, majd kezdetét vette a búcsúzkodás. Utoljára megcsókoltam Robin, majd elindultam a többiek után. Az ajtóból mind néztük a nekünk integető lányokat. Majd mielőtt becsukódott az ajtó Carly odakiáltotta:
- ROBIN ESTÁ EMBARAZADA!
Az ajtó becsukódott én pedig értetlenül néztem a fiúkra.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy Robin terhes.- válaszolt Harry
Késő volt az ajtó bezárult. 3 hónap és újra itt leszünk Londonban.

69.rész

Mivel nem bírtam magammal és mert több dolog is kötött ehhez a részhez ezért itt van. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Már csak egy rész és vége az évadnak. Szóval nem is húzom tovább az időt...

:Carly:

Láttam Louison, hogy eléggé feszült, mióta hazajöttünk Montroseból. Reggel mikor felébredt én éppen a fürdőből léptem ki.
- Jó reggelt álomszuszék.- köszöntem neki.
- Jobbat.- dörzsölte a hátát.
- Fáj?-ültem az ágy szélére.
- Egy masszás segítene.- mondta pimasz mosollyal az arcán.
- Tíz perc múlva a titkos helyen.
Louist mint akit puskából lőttek ki úgy rohant lefelé. Magamra kaptam a köntösömet, majd elindultam én is lefelé. Lent mikor leértem egy magába motyogó Robinnal, egy Naomi pirítóst majszolgatott Zayn pedig mobillal a kezében járkált. Aminek következtében majdnem fellökött. Legyintettem, majd odaköszöntem a lányoknak.
- II. Erzsébet.- vágta rá Robin.
Értetlenül néztem rá.
- Tanul már vagy egy órája benyög valamit.
- Furcsa tanulási módszer.-intettem majd indultam kifelé, de Liambe botlottam.
- Jó reggelt. - köszöntem a kómásnak.- Mi van veled?
- Reggelt, egész éjszaka a brit uralkodóházról motyogott.- dörzsölte a tarkóját.
- Sok sikert! - vertem vállba.
Kifelé menet senki nem állított meg sőt nem is tudott volna. Olyan gyorsan szedtem a lábam, hogy a villám lassúnak nevezhetné magát. Mikor elértem a kis házhoz, bekopogtam.
- Ki az?- kérdezte egy rekedtes hang.
- A jó anyád szerinted?- rúgtam bele az ajtóba.
Az ajtóban elfordult a zár így én be tudtam jutni. Dobtam egy kekszet Maaranák, majd elindultam befelé.
- A bio riasztórendszereket még kéne fejleszteni.- ugortam Louis mellé.
- Kapok masszást?- nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Gyere.- löktem el, majd a seggére ültem.
- Túl sok ruha van rajtad és piszkálja a derekamat.- motyogta Louis.
Megforgattam a szemem közben félredobtam a köntösöm, majd elkezdtem masszírozni. Mivel már volt tapasztalatom így jó erősen kezdtem el. A feje a párnába fúródott közben apró nyögések hagyták el a száját. Mosolyogtam rajta, ahogy szenved. Egy ideig tűrte, majd megragadta a derekam és fordított a helyzetünkön. A nyaka köré fontam a kezem miközben ő apró csókokkal lepte el a hasam. Éreztem ahogy keze átvándorol a melleimre. Lassan kezdte el masszírozni, majd egy kicsit megemelte a felső testemet, hogy közelebb férhessen a melltartóm kapcsához. Segítettem neki, hogy hamarabb kitudja kapcsolni. Amint megszabadult tőle a ruhadarab a vízben landolt. Kezei közé vettem a melleim és masszírozni kezdte.
- Nem is fáj neked a hátad. - morogtam a fülé.
- Kellett egy indok, hogy ide csalogassalak.
Végig csókolta a nyakam a hasam, majd leszedte rólam az utolsó ruhadarabot is. Megint végig csókolt a hasamon, közben meg a kezével a melleimet markolta. Bele markoltam formás fenekébe, majd megszabadítottam az utolsó ruhájától. A férfiassága már ágaskodott. Kinyúlt oldalra, majd az éjjeli szekrény szerűségből elővett egy gumit. Felgörgettem a büszkeségére. Csókolózás közben belém hatolt. Nem várt sokat csak egy kicsit. Először lassan, majd fokozatosan gyorsított. Nem kapcsolt valami örült tempóra.
Az egyenletes mozgása, meg hogy folyamatosan csókokkal halmozta el a nyakam, hamar a csúcsra vitt.
- Loui... - szuszogtam a fülébe.
Ahogy kimondtam a földi menyben éreztem magam. Mikor vissza tértem a sima földre addigra Louis is kiszállt belőlem és mellettem feküdt.
- Imádom a titkos helyünket. - birizgálta a hajam.
- Én is. Itt csak mi vagyunk. - simítottam meg az arcát.

Még egy darabig így feküdtünk. A romantikás pillanatunkat Maara kiabálása zavarta meg.
- Illegális behatolók!- rikácsolta éles hangjával.
Magamra húztam a lepedőt, Louis pedig a boxerét kereste.
- Illegális behatolók!-hajtogatta tovább Maara.
- Fejezd már be.- dobta oda nekem a melltartómat.
- Fejezd be te.- szállt a fejére Maara.
- Elég legyen.- kapcsoltam be a melltartóm.- Mindenki a helyére.- parancsoltam rájuk.
Maara villám gyorsasággal szállt a helyére, Louis pedig a gatyáját rántotta a testére. Elmosolyodtam, majd felrántottam magamra a bugyimat is.
- Jól áll a csipke.- húzogatta a szemöldökét.
- Neked nem.-löktem meg ő pedig elvesztette az egyensúlyát és beleesett a medencébe. A röhögő görcs rajtam volt, de amikor segíteni akartam ő bosszúból belerántott. Meg sem lepődtem rajta. Feljöttem a víz felszínére és az összegubancolódott hajamat próbáltam kifésülni az arcomból. Rámosolyodtam egy "most meghalsz" mosollyal mire ő elkezdett menekülni előlem. Utána úsztam. Fél órámba telt, de nagy nehezen el sikerült kapnom. Nem mondott semmit, csak magához húzott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba, de igazából nem érdekelt. Kikászálódtam a vízből és a csurom vizes cuccaimat minél hamarabb meg kellett szárítani.
- Nincs egy száraz melltartód?- néztem Louisra, de ahogy kimondtam a kérdést tudtam, hogy hülyén hangzik.
- Legfelső fiók.- biccentett az ágy melletti szekrénykére.
Felvont szemöldökkel mentem odáig és mikor kihúztam a kedvenc fehérneműm volt. ott.
- Szóval ide rejtetted?- kapcsoltam ki a vizes darabot, majd a szárazra cseréltem.
Louis az ágyon fekve figyelte minden egyes mozdulatomat. A szemével vetkőztetni tudott volna.
- Inkább segíts öltözni.- dobtam a fejére a törölközőm.
Nem kellett kétszer megkérnem. Azonnal ott termett és a pólóm rám segítette. Amint felöltöztünk elindultunk befelé. A nappali bejáratánál megálltam, hisz megpillantottam a szőke démont aki nagy valószínűséggel valamiben mesterkedik. Louis átkarolt én pedig gyors felé fordultam. Hozzádörgölőztem és éreztem, hogy férfiassága ismételten keményedik. Óvatosan hajolt le, majd szenvedélyesen megcsókolt. Utat engedtem "erőszakos" nyelvének. Amint szétváltunk elindultunk befelé. Louis haját sikerült egy kicsit összekócolnom ami miatt lesz egy-két félreértés. Rákulcsolta a kezét az enyémre és elindult befelé. Bent mindenki a nevetést alig feltűnően leplezte, de látszott rajtuk, hogy olyan következik amire senki nem vár.

68.rész

Magam elé kaptam a kezem és éreztem, ahogy maga felé akar fordítani. Próbáltam úgy fordulni, hogy minél kevesebbet lásson a maradék lila foltomból. Amik nagyon afelé hajlanak, hogy örökre a testemet bélyegzik. Liam szorosan magához ölelt és a hátamat kezdte el simogatni. Az izmaim teljesen megfeszültek.
- Hé nyugi.- nyomott egy puszit a vállamon lévő foltra.
Elmosolyodtam, majd a vállába fúrtam a homlokom. Nem szólt csak az állát a fejem búbján pihentette. Lassú és érzéki pillanatunkat az ajtó kopogás zavarta meg.
- Tudjuk, hogy egymásnak estetek szóval inkább mi lelépünk.-kiáltott be Niall.
Éreztem, hogy Liam elmosolyodik, majd elzárja a vizet. Egy percre sem engedett el. Egy ideig kutakodott, majd a hátamra terített egy törölközőt. Felnéztem rá és gyönyörű barna szemével találtam magam szembe. Mosolygott. Akaratlanul is elmosolyodtam. Maga köré csavart egy törölközőt, majd kilépett a kabinból. Hasonló képpen cselekedtem én is. Rákulcsoltam a kezemet a kezére, majd az ágyig húztam.
- Mire készülsz?- nézett rám gyanakodva.
- Hé most nyugi van.- vontam vállat.
A nyaka köré fontam a karom és óvatos csókokat hagytam meztelen testén. Liam egy laza mozdulattal ránk húzta a takarót, majd a nyakamat kezdte el gyengéd csókokkal ellepni. Éreztem, hogy a törülközőmet próbálja lehámozni rólam, ami következtében megcsikizett. Egy aprót ugrottam és egy halk sikítás hagyta el a számat. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó. Liam pedig ijedtében a földre ugrott a takaróval együtt így én csak a kezemmel és a falatnyi törölközőmmel takartam magam.
Az ajtóban apa dühös változata állt.
 - Mi az isten...- kapta le a szemüvegét.- Na azt már nem! Robin te most velem jössz.- ragadta meg a karom és az ajtó felé ráncigált.
- LIAM!- visítottam.
- De uram, hisz nem történ semmi.- próbálta menteni a menthetőt Liam.
- Persze fiam én meg egy milliárdos cég büszke tulajdonosa vagyok.... Ami igaz, de neked nem hiszek.- rántott ki az ajtón.
- APA!- rántottam ki a kezem a szorításából.- De hisz nem történ semmi.
- Ahhh.- sóhajtott fel apa.- Én is voltam fiatal. És tudom, hogy a fiatalok felelőtlenek!
A fejemhez kaptam a kezem és jól homlokon vágtam magam. Hátha csak egy rossz rémálom. Nem az volt. Apa furán nézett rám és végszóra megjelent drága anyám is.
- Istenem Scott. Miért áll egy száll törölközőbe itt kint a lányom??- rohant oda hozzám, majd a hátamra terítette a blézerét.
- Mert ez a senkiházi suhanc ágyba akarta vinni!- nézett mérgesen apa.
- Na elég legyen!- toltam el magamtól anyát, majd Liamhez sétáltam.- Nem akart senki senkit ágyba vinni, csak egy kicsit, hogy is nevezzem...
- Turbékoltatok!- jött egy hang az egyik ajtó mögül.
- Igen, de ennyi. Anya, Apa hagyjátok had éljem az életem.- ragadtam meg Liam kezét és behúztam a szobánkba.
- Ez meleg helyzet volt.- terült el az ágyon Liam.
- Ja az.- kerestem egy pizsit a bőröndömből.
A kis kalandunk miatt már éjfél is elmúlt. Befeküdtem az ágyba, majd arrébb löktem hogy vegyen fel valami alsó féleséget.
Reggel mikor felébredtem csak egy levél fogadott, hogy hangpróbájuk van, hisz este koncert, de utána megyünk haza. A reggelem elég kellemesen telt addig amíg anya be nem állított.
- Szia kicsim.- mosolygott olyan ártatlanul.
- Anya? Te mit keresel itt?- kerekedett el a szemem.
- Vásárolni viszem az egyetlen lányom.- sétált beljebb.
- És a másik négy nem jöhetne?-kérdeztem ugyanis nem akarok kettesbe maradni vele.
- NEM.- válaszolta.
- Jó akkor élvezd a vásárlást.- terültem el az ágyon.- Mert én nem megyek.
- Miért nehezíted meg a dolgodat?
- Ha elmegyek békén hagytok. Amíg le nem diplomázom?
- Talán.
- Gyerünk.- kaptam fel a ruháimat a székről, majd elindultam a fürdő felé.

Egy piros felsőre esett a választásom és egy kantáros szoknyára. A hajamat kontyba kötöttem és, hogy biztosan megálljon egy piros kendőt is felkötöttem. Mikor kiléptem a fürdőből anyámnak elállt a lélegzete. Nagy nehézségekkel sikerült észhez térítenem és elindulom vele. Rengeteg boltot végig jártatott velem, de egyikben sem talált az ő ízlésének való ruhát ellentétben velem. Én egy csomót felpróbáltam és egy csomóra azt mondtam, hogy ez nekem kell. Anya nagyon jó fej volt. Egyszer sem hozta fel, hogy miért nem megyek velük. Inkább mindig terelte a témát. Furcsáltam, de most először éreztem, hogy nekem is van anyukám. Hazafelé külön mentünk, mert neki még volt valami elintézni valója. Amint hazaértem a lányok kifaggattak, hogy mit csinált velem anya. Kimosta-e az agyam vagy hipnotizált. Én pedig nem győztem őket nyugtatgatni, hogy semmi sem történt. A koncertre ugyan abban a ruhában mentem, mert először lusta voltam átöltözni másodszor pedig nem volt rá időm, hisz korán elmentünk a stadionhoz. A koncert kezdete kor Liam nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd elindult a többiek után.

*a koncert után*

Fáradtan kísértem be a szobába Liamet. Szegény alig állt a lábán. Bedőlt az ágyba és percek múlva már mélyen szuszogott. Én gyors elmenetem lezuhanyozni, majd én is bedőltem mellé.
Reggel mikor felébredtem ő még javában aludt. Óvatosan csusszantam ki mellőle nehogy felébredjen. Összepakoltam a holmimat, majd az övét kezdtem el csomagolni mire ő felébredt én már a reggelit rendeltem meg a lenti étteremből.
- Jó reggelt. - ült le mellém.
- Neked is. Jó éjt vágyat.- toltam elé.
Reggeli után levittük a holmijainkat, majd elindultunk haza. Otthon arra ébredtem rá, hogy le vagyok maradva a tanulással így arra álltam rá Liam pedig ott volt és támogatott.


* Két héttel később*

Az utolsó tételeimet mondogattam magamban, amikor elejtettem a tányért és darabokra tört.
- Nyugi úgy is átengednek.- paskolta meg a hátamat Naomi.
- Könnyű azt mondani.- hajoltam le, hogy majd összeszedjem az eltört darabokat.
- Hé gyere egyél.- ragadta meg a karom Naomi.
A kezembe nyomott egy pohár narancslevet és egy szelet pirítóst majd az étkező felé lökdösött. Evés közben is az uralkodó családokat mondogattam magamba amikor megjelent Carly.
- Jó reggelt.
- II. Erzsébet.- vágtam rá, közben pedig haraptam egy falatott a reggelimből.
- Tanul már vagy egy órája benyög valamit.
- Furcsa tanulási módszer.-intetett, majd kiment.
Mikor befejeztem addigra Liam is leért. Szegény nyúzott volt.
- Hé veled meg mi történt?- ült e Naomi mellé Zayn.
- Nagyon vicces vagy. Van kávé lefőzve?
- Kint.- mutattam a konyha irányába.
Liam kivánszorgott én pedig megragadtam a félig megevett kajámat és elindultam utána.
- Ne haragudj.- öleltem meg hátulról.
- Nem haragszok csak fáradt vagyok.- fordult meg, hogy meg tudjon ölelni.
- Tudom ezért kérek meg valakit, hogy vigyen el.- nyomtam egy puszit az ajkaira, majd kisiettem.
A nappaliból láttam, hogy Niall épp húzza a cipőjét.
- Niall!- sétáltam oda lassan. - Eltudnál vinni?
- A suidba? Ja persze.- mondta mielőtt válaszolhattam volna.
Felsiettem a holmimért, gyors lekaptam Liamet és teljesen feltöltődve sétáltam ki a kocsihoz ahol már Niall várakozott. Beültem mellét bólintottam, hogy mehetünk majd el is indultunk.
A sulinál kitett én meg mondtam neki, hogy nem kell megvárnia, hisz nem tudom mikor végzek. Megvártam míg elhajt, majd egy nagy levegő vétellel elindultam befelé. Elfoglaltam a kijelölt helyet, majd várakoztam. Elég sok diák ült bent a teremben, ahhoz képest, hogy április vége felé járunk. Amint megérkezett a tanár én neki láttam a vizsgának. Másfél óra múltán is még mindenki javában írta. Én pedig letettem az asztalra a tollat és büszkén vittem ki a tanárnak.
- Elismerő Miss Peterson.- bólintott, majd utamra engedett.
Kilépve a telefonomat kerestem a zsebembe. Leintettem egy taxit, majd lediktáltam a címet. A kocsi csak úgy bűzlött a cigarettától, ezért lehúztam az ablakot. A telefonomon 10 nem fogadott hívás és egy csomó SIESS HAZA! sms fogadott. Nem válaszoltam inkább csak próbáltam nem megfulladni. Amint hazaértem elkezdtem a ház felé rohanni. Szó szerint be estem az ajtón. A menedzser és a többiek viszont döbbent fejjel bámultak.