13.rész

Naomi szemszöge:
Reggel Zayn korán kelt és készített nekem szívecske alakú szendvicseket. A többiek mind a mai tervüket tervezgették amíg én a szív alakú szenyát ettem. Zayn oda jött és megölelt hátulról.
- Szeretlek.- suttogta a fülembe.- Siess mert van egy kis meglepim.
- Nekem is.- suttogtam közben pedig elnevettem magam.
Megettem a szendvicseket és felmentem a lányok után akik Robint vonták kérdőre. Leültem közéjük és láttam, hogy szegény nem tud olyan választ adni ami megfelel. Egyszer csak Louis kiabált fel mire mindenki leszaladt. Zayn éppen telefonált úgyhogy leültem a konyha pulthoz. Mikor már mindenki lelépett Robin a bátyjához, Lexie és Niall a Nadosba mentek a többiek meg ágyat nézni én pedig vártam.
- Mehetünk?- nyomott egy puszit az arcomra.
- Igen.- pattantam fel.
Beültünk a kocsiba, mikor kiállt a garázsból és elindult a meglepi helyszínére én pedig folyamatosan azt firtattam, hogy hová megyünk.
- Naomi akkor sem fogom elmondani, ha fejre állsz.- nevetett.
- De lécci áruld el, hová megyünk!- faggattam.
- Majd ha odaérünk meglátod.- mosolygott szemtelen mosollyal.
- Ne már.- vágtam magam durcás pózba.
- Nem már Naomi úgy sem bírod ki 2 percig sem.- mosolygott diadalittasan.
- Fogadunk.- játszottam tovább a durcást.
- Oké a tétje pedig legyen....-gondolkodott el.- a győztes kérhet valamit a vesztestől.
- Állom.- nyújtottam a kezem.
Zayn lefordult egy mellék útszakaszra. Egy 10 percet vezetett amikor megállt és kiszállt.
- Hová hoztál?- tettem csípőre a kezemet.
- Ülj le.- mutatott a kőre.
Oda sétáltam és leültem törökülésbe ahogy olvasni szoktam. Nem sokkal később jött felém és a kezét a háta mögött tartja.
- Mit hozol?- néztem rá gyanúsan.
- Ez a tiéd.- tett le egy oltári édes kiskutyát.
- Júj de aranyos.- simogattam meg a kutyus buksiját- Ez ugye olyan fajta?
- Igen ez egy Husky.- mosolyogta.- Annyiszor mondtad már, hogy szeretnél egyet.
- Juj ez nagyon aranyos.- löktem fel ahogy megöleltem és mind a ketten elborultunk a fűbe a kiskutya pedig csak ült és nézett minket.
- Én nyertem a fogadást.- suttogta a fülembe.
Késő estig kint voltunk a mezőn és bolondoztunk.

Robin szemszöge.
A délután folyamán a nagynéném telefonált, hogy hazajött és én éppen a szobámba ültem és hatalmas elhatározáshoz jutottam. Összepakoltam a holmimat és reggel még mikor mindenki alszik hazamegyek. Jobb lesz így mindenkinek. Lementem vacsizni mikor a többiek kiabáltak lentről. A vacsi után segítettem elmosogatni, ami annyira hab háborúhoz vezetett, hogy az egész konyha a vízben úszott.

* Másnap reggel*
Reggel nagyon korán keltem, hogy a többiek ne vegyék észre, írtam nekik egy levelet, hogy haza mentem és, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. Éppen a konyhában álltam amikor Danielle jött befelé.
- Szia Robin, te már fel is keltél?- nézett rám.
- Igen épp most akartam indulni, nem akarom hogy a többiek felébredjenek addig amíg én itt vagyok.
- Miért?
- Nem az erősségem a búcsúzás.- legyintettem.
- Értem, de mielőtt elmész ezt olvasd el.- dobott egy újságot a pultra ő pedig elindult fel.
Megnéztem a címlapot amin ez szerepelt: Harry Styles már is elfelejtette volna Taylor Swift? Tátva maradt a szám és gyors oda lapoztam a 8-9 oldalra és átfutottam a rövid cikket.
A One Direction szívtiprója már is lecserélte volna régi barátnőjét. A napokban látták újdonsült szerelmével akivel egy otthon berendezési áruházban válogattak az ágyak közül. A tényt, Taylor nem tudta megerősíteni, Harry pedig nem hajlandó nyilatkozni. A rajongók legnagyobb csalódottságára nem tudunk új információval szolgálni ugyanis egyik bandatag sem hajlandó nyilatkozni a napokban történő eseményekről.
Becsuktam  az újságot és felkaptam a nagy táskám és elindultam a taxihoz ami időközben megjött értem. Mikor kitett a nagynéném birtokán nem voltam biztos, hogy jó ötlet volt e de már késő volt magam meggondolni.
- Robin jó látni milyen volt ez a pár nap?
- Remek.- erőltettem mosolyt a fejemre.
- Ha ilyen grimaszokat fogsz vágni akkor nem is kellett volna hazajönnöd.- zsörtölődött Alberta néni.
A régi jó nagynéném annyira hiányzott, hogy az hihetetlen.
- Felmegyek kipakolok.- indultam a lépcsőn fel.
- Jó én elmegyek, majd este jövök, ja és Robin ma nem mehetsz sehova.- zárta be maga után az ajtót. Nem mintha ez engem távol tartana. Felmentem a szobámba a lányok pedig minden percbe telefonáltak én pedig már annyira untam, hogy kinyomta a mobilom. Egy idő után nem tudtam magamba tartani az egész eddig történteket és elsírtam magam. Nem tudtam feldolgozni, hogy bekerültem az 1D házba a fiúkkal voltam egy pár napot és összebarátkoztam a lányokkal. Kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Át sasszéztam a cserepeken és átugrottam a kis faházra onnan pedig ki a kerítésen. Elrohantam a temetőig és a szüleim sírjánál összerogytam a sírnak támaszkodva sírtam ki magamból az egész eddig történteket. Ez nálam pár éve kezdődött amikor a nagynéném nem engedett el valahova én pedig leléptem az ablakon keresztül és bár nem mentem el ahova szerettem volna inkább idejöttem a szüleim sírjához. Erre nagyon ritkán járnak szóval kihalt a temető ezen része. ( Már ha szabad így fogalmazni.)
- Jól vagy?- szólalt meg egy hang a sír mögül.