A dobozban egy csodaszép ruha volt. Éppen a cipzárját próbáltam felhúzni, mikor a nénikém belépett.
- Mit csinálsz már ilyen sokáig?- lesett be az ajtón.
- Semmit csak nem bírom felhúzni a cipzárt a hátulján. Megteszed nekem?- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Fordulj meg.
-Tudod Alberta néni jelentkezem a Cambridgere.- hoztam fel a témát mert minél hamarabb leakarom ezt tudni.
- Igen és?
- Nem akadsz ki? Én azt hittem, hogy majd nagyon dühös leszel és nem engedsz el.
- Hallottam mikor mondtad a bátyádnak.
- Te hallgatóztál?- pattantam fel az ágyról.
- Ezt majd holnap megbeszéljük, ja jut eszembe ezt vedd fel.- nyújtott át egy pár magassarkú cipőt.
- És én ebben tudok is menni?- kerekedett el a szemem.
- Megpróbálod.- tapsolt kettőt és a kezébe vette a masnis hajráfomat.
- Én azt bele nem teszem a hajamba.- kiabáltam vele.
- Ha te nem is én igen és ha egy rossz szót mersz szólni a vacsora alatt te mosogatsz. Megértetted?
- Igen Albert néni.- mondtam és elindultam utána.
Lementünk a lépcsőn és láttam, hogy a nénikém arcon puszil egy férfit aki kb. 185 cm fekete haja van azután felém fordulnak.
- Alfréd ő itt Robin az unokahúgom.- mosolygott olyan hamiskásan.
- Áh örvendek Robin.- rázott velem kezet.
- Részemről a megtiszteltetés.
- Menjünk be az ebédlőbe ott majd mindenre lesz idő.
Elindultunk az étkező felé elől Alberta néni, középen Alfréd és leghátul kullogtam én. Helyet foglaltam Alfréddal szemben az asztalfőn pedig Alberta grófnő.
- És Robin hová jársz suliba?- kérdezte az idegen.
- Hát ha minden jól megy akkor 2 hét múlva kezdhetem a sulit.- mosolyogtam.
- És melyik iskolába fogsz járni?
- Cambridgere levelező tagozatára.- jelentettem ki büszkén.- És ön mivel foglalkozik?
- Divattervező vagyok.
- Hát az egy remek hivatás.- mosolyogtam.
- A vacsora tálalva.-ült le közénk a néném és a pincér kihozta az ételt.
- Jó étvágyat.- vizsgáltam a kaját majd felnéztem az előttem ülő férfire.
Az étkezés csendesen telt el, de utána Alfréd a ruhámat kezdte nézegetni.
- Nagyon szép a ruhád.- mondta Alfréd aki éppen befejezte az evést.
- Jaj köszönöm, éppen ma kaptam.
- Ez az egyik kedvenc ruhadarabom.- mosolygott rám a férfi.- Ez az első ruhám ami bekerült a kollekciómba.
- Tényleg nekem is nagyon tetszik.
- Ez így igaz, napok óta telefonálgattam ezért a ruháért.- mosolygott Alberta.
- Még egyszer nagyon köszönöm.- köszöntem meg szerintem már 100-jára.
- Juj Robin nem is meséltem a lányok akik minap benéztek a boltba.
- Mi van velük?- néztem értetlenül.
- Összefutottam velük a cipőboltba és Naomi elkérte a telefonszámod én pedig megadtam neki.
- Remek.- húztam mosolyra a szám.
- Légy egy kicsit boldogabb, hiszen most végre lehetnének barátaid.- mosolyogta.
A vacsora végén elköszöntem Alfrédtól (aki nekem nagyon szimpatikus) és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem és láttam az értesítéseim között, hogy 4 lány ismerősnek jelölt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése