15.rész

Carly szemszöge:
Mivel mindenki elment, jó majdnem mindenki Robin és Liam marad. Mi Louis-szal kitaláltuk, hogy a konyhába sütünk valamit. Kikerestem a receptes könyvből egy nagyon gyors és egyszerű sütire esett a választás.
- Ide hozod a lisztet? - fordultam hátra mert nekem tele volt a kezem, és őfelsége csak a pulton támaszkodott és répát evett.
- De csak mert te kérted. - vette ki a szekrényből a lisztet.
Oda adta, de nem ült vissza hanem hozzá simult a hátamhoz és elkezdte a nyakam csókolgatni.
- Legalább várd meg míg megsütöm. - tettem be a sütőbe a finomságot.
- Nem birok addig várni. - tette a kezét a nadrágom zsebébe.
- 10 perc és megsül. - fordultam szembe vele.
- Nem érdekel a süti avasuk fel az ágyat.
- Tegnap felavattuk.
- De az nem ma volt. - mondta és megcsókolt.
Csók közben felkapott és felvitt a lépcsőn a szoba felé. Éppen Robin és a mi ajtónknál  voltunk amikor neki döntött Robin ajtajának és az ajtó egyszerűen betört. Én bevágtam a fejem. Louist meg megrúgtam ott. Robin pedig majdnem szívbajt kapott.

Robin szemszöge:
Lexiet körülbelül 10- szer hívtam, de nem vette fel. Hagytam egy pár üzit neki, hogy hozzon nekem újságot amibe a fiúk is benne vannak, mert nem tudom mi lesz a vége ennek az egész titkolózásnak. Mélyen gondolkoztam a füzetem olvasgatva, amikor betört az ajtó. Louis éppen magzati pózba görnyedt össze Carly pedig a fejét fogta. Mind a ketten a kitört ajtómon fetrengettek és mind ketten a fájó pontját fogta és összeölelkeztek az ajtómon. Liam szaladt be, hirtelen.
- Mi történt?- nézett be az ajtó helyén.- Várjunk csak itt nem volt egy ajtó?- nézett rám.
- De.- bólintottam majd a földön fekvő párosra mutattam.
Mikor feltápászkodtak rájuk engedtem a kiakadásomat.
- Ti normálisak vagytok?- néztem a kitört ajtót.
 - Ne izélj már ez semmiség.- legyintett Louis.
- Szerintem ez azért nem semmiség.- akadtam ki.
- Majd kapsz újat- nevetett Louis akinek már egy kicsit életre valóbb színe lett.
- És mégis mikor?- néztem idegesen.
Louis előkapta a mobilját és valakit tárcsázott.
- Niall bent vagytok még a boltba?- Aha jó hozzatok egy szoba ajtót.
Hallottam, hogy a vonal végén nevetés tör ki.
- Niall figyelj ha majd haza jöttök megtudjátok, csak hozzatok egy normális kinézetű legyen és legyen rajta az ajtó valamelyik részén, hogy Robin.
- Hogy mi!- néztem fel az ágyról.
- Így nehezebben szöksz meg innen.- mosolyogta Carly.
- Na mindegy.- legyintettem.- Ha most hagynátok akkor még tanulnék egy kicsit.
- Mit tanulsz?- ült le mellém Liam.
- Hát most éppen történelmet.- mutattam fel a tankönyvet.
- Az izgi én egész jól kijöttem vele...- mosolyogta és kikapta a kezemből a könyvet.
- Hé add vissza.- rángattam a kezéből.
- Gyere és vedd el.- szaladt ki a szobámból.
Carly-ék felszívódtak én pedig Liam után szaladtam.
- Liam add vissza.- rohantam utána.
- Gyere és vedd el.- kiabálta lentről.
Lerohantam a lépcsőn és éppen Harrybe botlottam.
- Hahó!- emelte fel a kezét.- Liamet keresed?
- Igen.- bólintottam.- Volt nála könyv?
- Várjunk csak, nem ezt a könyvet keresed?- vett a háta mögül elő egy könyvet.
- De.- vettem el tőle.
- Valaki árulja már el mi a fene történik itt?- jött be Zayn és Naomi és a kezében a kutyusát Shatát fogta.
Magamhoz öleltem a könyvet és vártam amíg Naomi leveti a kabátját. Mire indultunk volna fel egy nagydarab ürge jött be egy vadi új ajtóval.
- Hová tehetem?- kérdezte.
- Fel az emeletre ott bekanyarodik a folyosóra és oda ahol hiányzik az ajtó.- mondta Liam.
A fickó elindult az emeletre és a többiek ránk meredtek.
- Mielőtt rosszra gondolnátok Lou és Carly volt.- mentettem magam.
- Ki hitte volna, jé süti.- vett el egy sütit Ashley a tálcáról.
Én visszamentem a szobámba az újsággal amit nekem hoztak. Át tanulmányoztam az újságot, de nem találtam semmi érdekeset csak az Taylor Swift-et említették meg és még egy pár hírességet. Az utolsó lapon pedig Liam és Danielle a másik képen Danielle és egy másik pasi virított. Megragadtam az újságot és átrohantam Liam szobájába és rá kérdeztem, hogy még is mi folyik itt.
- Őszinte leszek hozzád Robin nem tudom, Danielle erről nem akar beszélni és már rá sem akar erre a témára térni.- nézett rám.
Nem mondtam semmit csak bólintottam és visszamentem a szobámba és előkerestem a pizsimet és elmentem fürdeni. Már csak 2 hét és mehetek a koncertre.

4 nap múlva.

Minden a feje tetejére állt. Liam szakított Daniellel és azóta ki sem lehet rángatni a szobájából. A próbákra még csak csak, de enni már alig nem hittem volna, hogy ennyire megviseli. A délután folyamán gofrit sütöttem az én titkos receptemmel amit a nagynéném úgy szeret. Megsütöttem a gofrikat és felkiabáltam, hogy kész a süti és ha akarnak jöjjenek le és egyenek. Nem kellett két percet sem várni a banda úgy rohant le, mintha nem kapnának enni. Félre tettem két darabot Liamnek és felvittem neki. Bekopogtam és amikor kikiabált benyitottam.
- Hoztam neked gofrit.- tettem le az asztalra a tányért.
- Ez kedves tőled.- vette el az egyiket.- Umm ez nagyon finom.
- Köszi.- mosolyogtam és kimentem.
Visszamentem a konyhába és elmosogattam a csatateret.

A koncert napja
A fiúk egész héten próbáltak. Egy másfél órája elmentek a lányokkal együtt. Én taxival megyek kb 20 perc múlva. Még akkor elkezdtem készülődni mikor még mindenki itthon volt. Csak kétszer nyitottak rám és az Harry és Liam volt. Először Harry aki egy szál boxerba vágtatott be a fürdőbe s mikor meglátott az első kérdése az volt.
- Mért nem zártad be?- nézett rám meredten.
- Bocsi, de nem találtam a kulcsot.
- Oké, hát én bocs, hogy így rád törtem.
Azzal Harry kiment, de vele nem volt annyira égő mint amilyen Liamel volt, ugyanis ott csak egy szál bugyi és egy szál melltartóba voltam. Liam eléggé kellemtelenül éreztük magunkat. Én magam elé kaptam egy törcsit Liam meg szabadkozva fordult ki. Felöltöztem és indulásra kész voltam. A taxi kettőt dudált én pedig bezártam a bejárati ajtót a Carlytól kapott kulcsal és beszálltam a kocsiba. Mikor oda értünk annyian voltak, hogy ha fentről nézné valaki egy hatalmas fekete pont rajzolódna ki. Az a ruha volt rajtam amit még a nagynéném adott nekem a divattervező vacsora vendégségén viseltem.