14. rész

Ültem mozdulatlan és hang nélkül egyet-egyet szipogtam de olyan ramatyul is éreztem magam elvégre egy olyan társaságba kerültem be ahol mindenki boldog és is az voltam amíg rá nem jöttem, hogy én nem kellet 11. keréknek. Az illető nem szólt semmit, de egyik pillanatba lehetett hallani, hogy lépked a füvön. Felhúztam a lábamat és a fejemet a térdemre hajtottam. Teljesen kizártam a külvilágot és amikor újra eszembe jutottak újra elsírtam magam. 2 cipőorrt láttam magam előtt, de annyira nem érdekelt az illető. De ha akarnám se láttam volna hiszen a könnyeimtől homályosan láttam. A fiú letérdelt elém és egy pillanatig habozott majd magához szorított. Nem érdekelt ki ez és mit akartam engedtem a válla csábításának és belefúrtam a fejem. Szótlanul szipogtam míg ő a hátamat simogatta. Kabát nélkül léptem le otthonról, de pont annyira érdekelt amennyire egy haldokló embert a holnapi vacsora.
- Fel fogsz fázni.-suttogta a fülembe.
Válaszul megrántottam a vállam.
- Hé mi van nem jöttök?- szuszogott egy női hang.
Levette rólam az egyik kezét és éreztem, hogy integet neki és rázza a fejét. Mikor vissza tette a kezét a hátamra nem sokkal rá valaki megint közelített, de most nem jött közel hozzák, biztos valami idős hölgy, ment el mellettünk. Abban a pillanatban a herceg aki vigyáz rám egy pokrócot terített rám. A pokróc nagyon ismerős volt én pedig kiszabadultam az ölelésből és láttam, hogy Liam mosolyog rám.
- Jobban vagy?- törölte le a könnyeket a szemem alól.
- I-Igen.- dadogtam.
- Jó gyere, mert még a végén megfázol.- segített fel a földről.
Kisétáltunk a temetőből a többiek meg idegesen fel alá mászkáltak.
- Robin te normális vagy.- ölelt át szorosan Naomi.
- Miért??- néztem rá értetlenül.
- Gondolom a fél órával ezelőtt történt kis kaszkadőr mutatványodra gondol.- tette össze a kezét Carly.
- Nemár Robin úgy ugrált át a ház tetején, mintha már évek óta csinálná.- ölelte át Louis.
- Mert kb évek óta csinálom.- nevetem el magam.
- Harryék mit csinálnak?- néztem őket.
- Éppen farkas szemet néznek Niallal.- állt arrébb Zayn.
- Ja, hogy az ott Niall.- fogtam a hasam.
- Hé jól vagy?- néztek rám a többiek.
Már körülbelül 10.-jére kérdezték meg tőlem, de még mindig csak mosolygok és bólogatok rá.
- Igen csak egy kicsit megéheztem.- mondtam.
- Gyerünk el kajálni.- pattant be a kocsiba Niall és Harry.
- Lányok ti menjetek vissza a házhoz aztán mi meg veszünk kaját.- ült a volán mögé Louis.
- Várjatok nekem haza kéne mennem.- javítottam ki Louist.
- Nem jössz vissza oda?- szomorodtak el a lányok.
- Nem tudom.- pásztáztam a földet.- Nem vagyok útba?
- Már mért lennél.- jött oda Liam.
- Hát én csak ott vagyok nektek meg ott a barátaitok.- néztem a fiúkra.
- Na és te is hozzánk tartozol.- kaptam egy nagy ölelést az egész társasághoz. - Na akkor vissza jössz?- néztek rám feszülten.
- Igen.- mosolyodtam el.- De akkor vissza kell mennem a holmimért.
- Az tíz perc a fiúk meg szereznek kaját.- ült be az autóba Lexie.
- 20 perc múlva találkozunk.- ültek be a lányok.
Beültem melléjük és elmentünk hozzánk. A nagynéném összefont karokkal állt a hallba és mérgesen nézett.
- Sajnálom.- a régi öreg mondatom már majdnem hiányzott.
- Hova ilyen sietősen?- pásztázott végig.
- Visszajön hozzánk, természetesen ha megtetszik engedni.- foglalta le Naomi.
- Hát ezen még el kell gondolkozom.- vakargatta az állát a nagynéném.
A többiekkel felszaladtunk a szobámba én előkerestem a bőröndömet és mikor megláttam a nagy ruha halmot elakadt a lélegzetem.
- Ugye nem az összes ruhámat szedtétek ki?- vizsgáltam a halmot.
- Áh dehogy is, de kéne még bőrönd vagy táska.- legyintett Lexie.
- Hozom.- ballagtam ki a szobából.
- Megengedte.- ugrott a nyakamba Naomi.
- Tényleg? Azt hittem nem engedi meg ugyanis itt lesz a suli meg minden.
- Ja tényleg az a feltétel, hogy maradhass.
- Micsoda?
- Kitűnőnek kell lenned.
- Basszus az kemény meló lesz.- fogtam meg egy táskát és Naomi kezébe nyomtam.
Bevittük a 2 táskát és elkezdünk ruhákat hajtogatni, amikor összecsomagoltuk a ruhákat Lexie és Ashley elkezdtek az íróasztalomon pakolászni.
- Most ti mindent oda akartok pakolni?
- Nem a bútoraidat nem visszük, ha csak valamelyik nem kell.- nevetett Ashley.
Más fél óra múlva már csörögtek a fiúk, hogy a 20 perc már régen letelt. Felkaptuk a cuccainkat és elindultunk lefelé a nagynéném felszívódott, de inkább így mint hogy félóráig rizsázzon nekem. Mikor visszamentünk a fiúk házába megálltam az ajtó előtt és vártam a csodát. Eszembe jutott a reggeli menekülésem és ráébredtem arra, hogy nem menekülhetek a problémáim elől szembe kell velük néznem. A fiúk szétszóródva voltak elhelyezkedve a ház szegeltében és amikor leraktuk a cuccainkat Louis elordította magát.
- Kaja!!
Mindenki megindult a konyha felé és neki kezdett a pizza elfogyasztásához. Később még én a szobámba voltam és a ruháimat pakoltam azon filozofáltam, hogy mi lett a reggel olvasott újsággal vagy az egész lebuktak Harryék vagy mégsem. Felcsörgettem  Lexie mivel elmentek bevásárolni, Zayn és Naomi kutyát sétáltattak rejtve, Harry a magazin kiadóhoz ment letisztázni a pletykát Ashley pedig a bevásárló brigádhoz csatlakozott csak Lou, Carly, Liam és én maradtunk a házba. Ahogy pakoltam ki a táskámból egy laptop bukkant elő a táskámból.
- Hát ez?- néztem a gépet értetlenül.- Na mindegy.- rántottam vállat.
A pakolás közepette bedugtam a fülesemet a fülembe és elkezdtem táncolni és énekelni miközben pakolásztam. Nem sokkal a pakolás befejezése után leültem az ágyra és előszedtem a könyveimet és átnéztem az előző félév anyagát. Hirtelen valaki felkiáltott, majd betörték az ajtómat.

A következő rész tartalmából.
- Ti normálisak vagytok?- néztem a kitört ajtót.
- Ne izélj már ez semmiség.
- Szerintem ez azért nem semmiség.- akadtam ki.

A koncertre készülődöm a többiek elmentek és semmit sem sejtenek az egészből kitörő örömmel fogják venni vagy haragudni fognak abban a pillanatban semmi nem érdekelt. Feltettem az alap sminkemet és az egyszerű, de feltűnő ruhámat, amit még a nagynéném adott a vacsorára.