Fáradtan és gyűrötten keltem fel szokásos módon Alberta néni kiabálására. De ahelyett, hogy lementem volna megnézni mit is akar magamra húztam a takaróm és folytattam tovább az alvást. Úgy talán 12 perc múlva zörömbölést hallottam az ajtómon.
- Robin most azonnal gyere ki, felöltözve!- dörömbölt továbbra is az ajtón a nénikém.
- Mint egy kiképző táborban.- léptem oda a szekrényemhez és kivettem a fekete I will always wait for you- s felsőmet és egy piros nadrágot.
- Mi lesz már? Azt mondtam, hogy azonnal.- lépett be az ajtómon a drága nénikém.
- Megyek csak még megfésülöm a hajam egy fél pillanat és megyek.- utaltam a kócos hajamra.
- Jó kapsz még 5 percet és ha lehet azokat a pattanásokat is elrejthetnéd egy kis alapozóval.- lépett közelebb és az arcomat pásztázta.- Legyen 10 perc, de csak, hogy rendesen álljon a sminked.
- Igenis.- vágtam magam tisztelgő pózba.
- Ne viccelődj velem. Igyekezz mert a munkahely nem vár.
- Ó az teljesen kiment a fejemből, biztos valami puccos kő gazdag némber jön valami puccos ruhát venni és biztos fontos vendég lehet, mert nem szabad késnem.- morogtam.
Fél hét múlt és teljes felszereltséggel álltam a hallban és a nagynénémet vártam aki ezek szerint túl sok időt töltött ugyanabban a ruhában.
- Itt vagyok, már mehetünk is.- vette fel a kocsikulcsot.- Ajánlom, hogy moderáld magad!
- Tessék? Én kulturáltan szoktam viselkedni.
- Akkor most még legyél kulturáltabb.- szállt be az autóba.
Egész úton nem szólt hozzám még az is csoda, hogy megengedte, hogy a drága luxus autójába beüljek. Leparkolt a bolt előtt és ellátott az utasítássokkal.
- Első lépés ha megérkezik a vendégünk azonnal szólsz nekem és a Tv-t lekapcsolod esetleg a rádió mehet.
- Igenis kapitány!- viccelődtem, de a nénikém arckifejezését látva nem jó időpontba.
- Második lépés minden óhajukat teljesíted és nem fűzöl hozzá megjegyzéseket. Megérteted?
- Igen!- álltam be a pult mögé.
A Tv-t be sem kapcsoltam a rádió szólt egyedül én meg gondoltam betelefonálok és kérek egy számot magamnak. Betárcsáztam a rádió számát és másodig csörgésre fel is vették.
- Halló, adásban vagy. Mi a neved? Milyen számot szeretnél kérni.- mondta a rádiós fickó.
- Helló a Robin vagyok és One Directiontól szeretném kérni a What makes you beautifult.- mosolyogtam.
- Ez egy remek választás ugyanis így lányok ezrei maradnak a rádió adón és nem lépnek el rólunk.- mondta a rádiós és éreztem a hangján, hogy nevet. - Kinek küldöd a számot?
- Minden kedves rajongónak.
- Barátaidnak?- tette fel meglepődve a kérdést.
- Sajnos nincsenek, mert mikor elköltöztünk nem maradt és nem nagyon állnak velem szóba a lányok.- szomorodtam el.
- Hát értem remélem minden Directioner hallotta ez a szám nekik meg.- én közben letettem a telefont és letöröltem egy könnycseppet az arcomról.
A zene közepén 4 lány jelent meg a nagynéném boltjában az ajtót meg egy rahedli paparazzo lepte el.
- Sziasztok segíthetek valamiben?- léptem oda a lányokhoz.
- Szia betudnád sötétíteni az ablakokat, hogy ne tudjanak fényképezni.- mondta egy barna göndör hajú lány aki egy élénk rózsaszín ruha mögött bujkálva.
Behúztam a függönyöket és lehúztam a rolót az ajtón, így úgy nézett ki mintha zárva lenne a bolt.
- Mi a fene történt a boltal?- jött ki madame őfelsége hátúról.
- Sajnálom csak a hölgyek arra kértek, hogy sötétítsek be.- mutattam a 4 nézelődő lányra.
- Ön biztos Alberta Cook.Önnel beszéltem telefonon? Én Naomi Foster vagyok.- mutatkozott be a szőke lány.
- Örvendek Naomi igén velem.Alberta vagyok ő pedig az unokahúgom Robin.
- Szia én Ashley Wood vagyok.- rázott velem kezet az rózsaszín ruha mögött bujkáló lány.
- Én pedig Lexie Carter vagyok.- lépett oda a szőkés barna hajú lány.
- Carly te nem mutatkozol be??- kérdezték mindannyian.
- Na jó, de csak mert nem akarok bunkó lenni.- jött előre.- Carly Cambelle vagyok.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket.- mosolyogtam.
- Szintúgy Robin.- mosolyogták kivétel Carly.
- Hagyd csak majd megbékél.- nyugtatott Naomi.
- Mi a baja? -kérdeztem.
- Hosszú történet.- vett le egy ruhát Lexie.
- Akkor jó, nézelődjetek nyugodtan és ha kellenék ott leszek.- mutattam a pult irányába.
- Rendben köszönjük.- intettek a lányok.
Körülbelül 2 és fél órát voltak oda benn, és már mikor minden paparazzo feladta ők is elmentek. Carly egy nagyon csinos és szép sötét lila mini ruhát vett Ashley pedig egy fekete fehér mini ruhát választott mindkettőjükön jól állt.
- Szerinted tetszik majd neki a ruha?- bizonytalanodott el Ashley és közben pedig Naomihoz fordult.
- Egész biztos csak majd vigyázz a szoknya rángatással.- viccelődött Lexie.
- Na jó fizetnétek és mehetnénk végre.- sürgette őket Naomi.
Kifizették a ruhákat és elköszöntek Naomi kifelé menet megjegyezte, hogy szerintetek is kedves? a lányok erre elkezdtek nevetni, de Naomi védekezésképpen válaszolt magának összeillenének! és vágott egy büszke mosolyt közben pedig becsukta maga mögött az ajtót. A nap hátralevő részében segítettem az új ruhadarabokat a helyükre pakolni és zárás után felsöpörtem a bolt előtt. Amikor már azt hittem kész vagyok egy csapat sikítozó lány szaladt el mellettem.
- Nézd ott vannak!!- sikították én pedig majd megsüketültem.
- Harry légy a férjem!- szaladt el mellettem egy lány.
- Ez sem százas.- Megállt mellettem egy lány akitől sikerült megkérdeznem.- Hé bocsi de mi folyik itt?
- Itt van a...a... One Direction.- de már el is szaladt.
- Élőben láthatom őket, huh.- de higgadt maradtam és csak a bolt elől néztem mi történik az utcán.
Visszamentem a boltba és Alberta néni kezét összefonva állt az ajtóban.
- Sajnálom.- kértem tőle bocsánatot.
- Menj haza mára a munkaidőd véget ért.- mondta kedvesen én meg nem tudtam, hogy átakar verni vagy tényleg kedves velem.
- És adsz pénzt taxira?
- Ott van a táskámba.- mutatott hátra.
Kivettem a táskából pontosan annyit, hogy haza tudjak menni. Kiálltam az utca szélére és integettem a taxisoknak hátha fel vesz valaki. Több mint 10 perce álltam a padkánál amikor megállt mellettem egy nagy telepjáró fajta autó.
- Elvihetünk?- hajolt ki az ablakon Naomi.
- Hát ti?
- Éppen indultunk mikor Naomi meglátott az egyik kirakatban egy cipőt.- mondta Lexie.
- Na akkor elvigyünk?- kérdezték a lányok.
- Áh azért ne kerüljetek akkorát.- legyintettem.
- Ha nem akkor nem.- mondta Carly és elhajtott.
Befelé a házhoz láttam, hogy egy kék cabrio áll az udvarba. Bementem a hallba és levettem a cipőm, ugyanis Alberta néni ki nem állja ha cipővel járkálunk a házba. Kiabálás hallatszott a nappali felől és én lassan és csendesen besandítottam.
- Robinnak remek helye van itt és nem fogom hagyni, hogy a bíróságra vidd az ügyet.- hallottam Alberta néni hangját.
- A szüleink végrendelete szerint a legközelebbi élő rokon a gyámunk.
- És az én vagyok.- vetett egy győzedelmi mosolyt.
- Már nem 22 éves vagyok és anyagilag biztos háttérrel.- mosolygott a bátyám.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy egy 22 éves felügyeletére bízzák majd egy 17 éves lány felügyeletét.
- Ezt majd a bíróság eldönti.- válaszolt a bátyám én meg elindultam a szobám felé és mázlimra rálépte a nyikorgó Jackre ( még akkor neveztem el így mikor kicsi voltam, mert amikor itt voltunk a szüleimmel akkor volt vihar és valaki rálépett én pedig akkor féltem a legjobban).
- Áh Robin gyere csak ide!- kiáltottak ki egyszere.
- Most végem van!- elindultam a nappali felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése