Az új szereplőt megtaláljátok a szereplők között. :)
A fölsőm tiszta víz lett hála a srácnak. Meredten bámult engem én pedig megindultam a nagynénémhez, de a srác elkapta a kezemet.
- Ne haragudj.- kereste velem a szemkontaktus.- A nevem James Lewin.- mutatkozott be.- Szia.- néztem a kezét, hátha veszi az adást és elenged.
- És a te neved?
- Ezt el kéne árulnom annak aki miatt csurom víz lett a ruhám.- fontam össze a karom.
- Név nélküli lány a közelben laksz?- viccelődött.
- Hát is-is.- rántottam meg a vállam.
- Ezt hogy érted?- mosolygott.
- Úgy, hogy semmi közöd hozzá.-indultam meg.
- Várj már!- szaladt utánam.- Tényleg nem akarod elmondani a nevedet?
- Robin.- mosolyogtam.
- Robin???- nézett rám.
- Peterson.- nyújtottam a kezemet.
- Peterson? Peterson?- gondolkodott James.- Nem te vagy Albert Cook unokahúga?
- De, de honnan ismered a nagynénémet?
- Most költöztünk a szomszédba.- mosolyogta.
- Na jó de én megyek, mert szerintem már a nagynéném a haját tépi.
- Oké Robin látjuk még egymást? - fordult vissza.
- Talán.- mosolyogtam, majd elindultam a ház felé.
Berohantam az ajtóm a nagynéném kezében pedig egy nagy csokor virág volt.
- Szia, őő ezt kitől kaptad. Csak nem a titkos imádódtól.- mosolyogtam szemtelenül.
- Nem, vettem a vacsorára. Mi történt a ruháddal?
- Semmi csak egy srác leöntött vízzel amikor leszálltam a buszról.
- Legalább helyes volt?
- Na de Alberta néni!- csattantam ki.
Lementem a pincébe hátha találok valami kinőtt ruhát amit felvehetek. Találtam is egy szürke felsőt ami eltakarja a vizes ruhámat. Éppen vasaltam amikor csengetett valaki.
- Üdvözlöm önöket.- nyitott ajtót a nagynéném.
- Nagyon szép ház.- mondta egy ismerős hang.
- Ugyan James nem kell hízelegni.- nevette el magát a nagynénémé.
- Ő itt az unokahúgom Robin.- terelte őket felém.
- Üdvözlek én Adam Lewin vagyok.- rázott velem kezet.
- Robin Peterson.
- Ő itt a fia James.
- Örvendek James.- húztam gúnyos mosolyra a szám.
Felvettem a felsőt, hogy takarja a vizes ruhámat és befáradtunk az étkezőbe és helyet foglaltunk. A nagynéném és a férfi nagyon jól elszórakoztatták magukat és James is nagyon jól eltársalgott velük. Én pedig feltűnően szenvedtem.
- Robin, mért nem beszélgetsz James-szel?- nézett engem Alberta.
- Talán azért, mert nem állok szóba olyanokkal akik lányokat öntenek le vízzel amikor leszállnak a buszról.- eresztettem egy kabd be James mosolyt.
- Találkoztatok már?- kérdezte az apja.
- Igen ma délután mikor elküldtél a boltba.- vallotta be az apjának.- Hát akkor ismeritek is egymást.-mosolyogta a nagynéném
- James mért ne mutatod meg Robinnak a lovainkat?
- Szereted a lovakat?- kérdezte tőlem.
- Igen.- csaptam az asztalra, hiszen örültem, hogy van egy esélyem, hogy lelépjek innen.
Elindultunk, James akinek be nem állt a szája egész végig beszélt és csak beszélt.
- Robin. Mikor leestél a mennyből, nem ütötted meg magad?
- Mi van?- nevettem el magam a hülye kérdésén.
- Olyan szép szemed van!
- Te most flörtölni próbálsz velem?- mértem végig.
- Nem, dehogy is.- legyintett.
Mikor odaértünk megkerültük az istállót és egy nagy elkerített füves részen legelészett három ló.
- Ő itt.- fogott meg egy barna lovat.- Ő itt az én lovam Azték.
- Szia Azték.- simogattam meg a homlokát.
- Az a fehér az apámé Írisz.- mondta és a ló elindult felénk.
- És az a fekete ott bent?- mutattam a fekete lóra.
- Ő Diablo az anyámé volt és mióta meghalt Diablo senki mást nem enged a közelébe.
- Részvétem anyukád miatt. Szerinted ide jönne?- lelkesedtem fel.
- Szerintem ne bosszantsd fel!- figyelmeztetett.
- Hozzál neki répát és én ide csalogatom.- adtam ki neki a parancsot.
Míg ő elment répáért én bemásztam a kerítésen és elindultam a ló irányába.
 |
| Írisz |
 |
| Diablo |
 |
| Azték |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése