2. rész

A csengetésre visszafordultam és nagy kínszenvedéssel kinyitottam az ajtót.

- Ha Alberta Cookot keresi még nem ért haza.- nyitottam az ajtót a bemagolt szöveggel.

- Akkor még időben érkeztem.- mosolygott egy fiú.

- Ki maga? És mit akar?- hajtottam be egy kicsit az ajtót.

- Megnézem azt akit évekig rejtegettek előlem.- lépett hátrébb.

- Öö??- tudnom kéne, hogy mire akar ez a fickó kilyukadni.

- Megértem, hogy nem ismersz fel Robin.

- Honnan tudod a nevem?

- Hát csak tudom már a saját húgom nevét.- mosolyogta én pedig egy kicsit kinyitottam az ajtót.

- Honnan tudjam, hogy nem csak kamuzol?- néztem körbe hátha egy ilyen kandi kamerába csöppentem.

- Onnan, hogy én vettem az ajándékokat amiket kaptál és 6 éves korodig egy házba éltünk.

Na ha most beengedem vagy megöl és kirabolja a házat ami miatt a nénikém még egyszer megöl vagy tényleg a bátyám és elmesélné végre nekem, hogy mért hagyott magamra és mért most jött vissza ennyi idő után. Beengedtem a házba és a lépcső felé invitáltam.

- Most hova vezetsz engem?-fordult hátra.

- Csak menj előre, a nagynéném nem találhat itt.- mutattam előre.

Felértünk a szobámhoz és amint elé kerültem láttam az ámulatot az arcán.

- Mi a baj?- nyitottam a szobám ajtaját a titokban másolt kulccsal.

- Semmi csak azt hittem valami szebb szobád van Robin.

- Foglalj helyet.- mutattam az ágyamra.- Na az első kérdésem, hogy mi a neved?

- Robert Peterson vagyok 22 éves és egy lemezkiadó cégnél dolgozom ami ...

- Ne is folytasd csak a nevedre voltam kíváncsi.- szakítottam csúnyán félbe.

- Tudom, hogy haragszol rám, de meg kell értened, hogy miattad csináltam. -simította meg a vállam.

- Tényleg? Akkor nem mentél volna el és akkor egyáltalán minek jöttél vissza?

- Ez hosszú és bonyolult.- sóhajtotta.

- Mindenről lemaradtál. Lemaradtál az érettségi átadásról, a szalagavatómról és nem voltál mellettem a legnehezebb napokban.- soroltam fel egyre idegesebben.

- De igen is ott voltam a szalagavatódon és az érettségi átadáson is ott voltam.- védekezett Robert.

- Tényleg és milyen ruha volt rajtam a szalagavatón?- ha ott volt akkor tudni fogja.

- Egy pillanat.- mutatott az ujjával és a telóját kezdte el nyomkodni.- Tessék ez az a ruha ami rajtad volt.- mutatta a telóján.

Csak a ruhát nézd

- Ez még nem bizonyít semmit.- fontam magam elé a kezemet.

- Akkor ne hidd el.

- Figyi bocsánat, csak nem tudom, hogy ....

- Nem baj egyébként tudom, hogy mérges voltál senkid nem volt akire támaszkodni tudtál volna, csak ez a házsártos szipirtyó.- ölelt meg.

- Ideje lesz menned.- néztem az órára a falon.

- Ez így igaz, jaj jut eszembe ezt neked hoztam, ha kell valami vedd meg belőle nyugodtan.- nyújtott át egy borítékot.

- Ez igazán nem kellett volna.

- De mert még taxira sem ad pénz.- utalt a délutáni kis sétámra amiről fogalmam sem volt, hogy tudja.

- ROBIN!!- kiabált Alberta néni.

- A hátsó ajtón ki tudsz menni én meg majd elől lefoglalom.- adtam le az utasítást.

- Oké.

- Megyek!- kiabáltam le.

- Sosem jön fel?

- Nem.

Leszaladtam a lépcsőn és Alberta néni egy felmosót tartott a kezében. Már előre rettegem, hogy melyik undorítóan mocskos részét kell kitakarítanom a háznak.

- ÁÁ, jó hogy jössz van egy kis feladatom a számodra.

- Kigondolta volna.- sóhajtottam.

- Ne feleselj kisasszony.- tartotta fel a mutató ujját- Ki kell takarítanod az beszélgetős szobát.

Beszélgetős szoba = mocsok, kosz és piszok ugyanis nem lát felmosót csak mikor a nénikém barátnői átjönnek.

- Hurrá! Már alig várom, hogy megcsinálhassam.- erőltettem magamra egy kis mosolyt.- De ugye hallgathatok zenét?

- Ha azokra a nyálas kisfiúkra gondolsz, hallgasd de ne zavard meg a meditációs gyakorlatomat.

- Rendben nem fogom.

Kb fél 12-re végeztem mindennel és akkorra estem bele az ágyba, gyors felkapcsoltam a Tv-t amit csak azért kaptam, mert a nagynénémre éppen költekezési láz jött rá. Ahogy bekapcsolódott a képernyőn a One Direction állt én meg felugrottam örömömbe.

- Harry ha jól hallottam ott hagytad Taylort. Váltottál lányt vagy most szingli állapotba vagy és a rajongóid örülhetnek?- fordult a riporter Harryhez.

Ez az ismétlik a délelőtti interjút. Legalább nem maradtam le róla.

- Magánéletről nem adunk ki információt.- ugrott oda Louis.

- Akkor erről jól gondolom nem árultok el többet.

- Így van.- bólintottak rá mind az 5-en.

- És igaz-e az Liam, hogy Danielle Peazerral újra együtt vagytok?

- Igen ez így igaz.- mosolyogta Liam ( ő az én kedvencem)

- Akkor most a rajongóid nem nagyon örülnek?

- Daniellel nem volt a rajongóinknak semmi baja.- jelentette ki Zayn.

- Legalábbis nem tudunk róla, és ő sem említette, hogy gyűlölködő üzeneteket kapna.- egészítette ki Liam.

- Értem, köszönöm, hogy válaszoltatok egy- két kérdésemre. És önöknek is köszönöm, hogy velünk tartottak.- búcsúzott a riporter a fiúk meg vadul kalimpáltak.

- ÓÓ Liam remélem boldogok lesztek Daniellel.- mondtam magamnak.

Lekapcsoltam a Tv-t és ledőltem aludni, hiszen hulla fáradt voltam. Gyorsan el is aludtam, és ha nem lett volna elég a bátyám megjelenése utána még takaríthattam, mint Hamupipőke.