tag:blogger.com,1999:blog-40713436029849043902024-03-13T02:40:55.979+01:00 Dream come true Egy élet amit senki nem kíván magának, elveszve egyedül a nagyvilágba, de amikor már a remény elveszik belőled megcsillan egy kis fény az utad felett. A baráti a családi és a szerelmi élet is a helyére kerül előbb vagy utóbb.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.comBlogger112125tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-62571376332724034632015-12-21T22:07:00.001+01:002015-12-21T22:07:13.882+01:00103.rész (2.évad 33.rész)<div style="text-align: justify;">
- Harry Styles mégis mi bajod van? Rosszabb vagy mint egy menstruáló lány az első éveiben. - vágódott le a kanapéra Carly, majd karját átdobta Harry vállán, mintha mély csevegésbe akarna kezdeni vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az, hogy ne itt nyalják-falják egymást hanem menjenek szobára aztán vigyék véghez a mai programot. - amint a mondat elhagyta Harry száját, azonnal odakapta a kezét, Liam pedig elkerekedett szemekkel bámult maga elé. </div>
<div style="text-align: justify;">
Carly rám meredt én pedig köztük és Liam között kapkodtam a tekintetemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És mégis mi lesz a program. - húzogatta a szemöldökét Carly miután meg mert szólalni. - Vagy várjatok ne mondjátok el majd én kitalálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem az amire gondolsz Carly. - intette csendre Liam majd kézen ragadott engem és felvitt a szobánkba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy beléptem a szobába egy széles mosoly kúszott az arcomra miután megpillantottam az ágyat. Igazából nem voltam fáradt, viszont a tudatalattim rejtett üzenetei célba értek. Azzal a lendülettel terültem el az ágyon amivel bejöttem a szobába. Liam öntött enni a mi kis karácsonyi ajándékunknak, majd lefeküdt mellém. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A nyulak mindig ilyen sokat esznek? - kulcsolta rá a kezét az enyémre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te milyen nyúltenyésztőnek nézel engem?- hajoltam közelebb hozzá, majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira. - Ilyet kérhetek még?- nézett rám csillogó tekintettel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nem, majd esetleg fürdés után. - keltem ki mellőle majd a fürdő felé vettem az irányt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lekaptam Liam köntösét azután játékosan visszatekintettem rá és becsuktam az ajtót. Gyors bedobáltam a szennyes tartóba a ruháimat utána pedig megengedtem magamnak a vizet. Hirtelen a semmiből két kar fonódott a derekamra majd maga felé fordítva vadul az ajkaimnak esett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lassíts csődör! - mondtam miután szétváltunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Liam hangos nevetésben tört ki, aztán én is csatlakoztam hozzá. Nem nevezném magam tökéletes becenév adónak, de ez förtelmesnek bizonyult, Miután sikerült abba hagynia a nevetést, kitörölt egy könnycseppet a szeméből, majd magamra hagyott. Nem sokáig áztattam magam valahogy sem volt kedvem hozzá. Gyors végeztem majd kilépve a tusoló alól magam, megtörölköztem azt követően pedig magamra kaptam a Liamtől csórt köntöst. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon szexin mutatsz benne. - mért végig amint kiléptem a szobába. - Bár nélküle még jobb volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elvettem az ágyról a pizsim majd gyorsan magamra öltöttem kevés betekintést engedve ezzel Liamnek aki hisztizve elhagyta a szobát. Utána siettem, de az ajtóban egy széles vállnak ütköztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt meg mi folyik? - próbáltam átlesni a válla felett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagy mennyiségű kóla! - válaszolt egy dörmögő hang viszont nem tudtam megállapítani, hogy melyik fiú állt sorfalat, mert hogy nem Liam volt az száz százalék. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire kell ennyi kólás üveg? - néztem végig a folyosón értetlenül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az még egyelőre titok. - állt meg velem szemben Louis. </div>
<div style="text-align: justify;">
Összeszűkült a szemem, majd kikerültem az ajtó torlaszt álló Zaynt és lefelé vettem az irányt. Ahogy leértem szinte meg is bántam ugyanis tömeghisztéria volt. Lexie és Naomi Liammel, Carly pedig Harryvel került összetűzésbe és olyan szinten kiabáltak egymással, hogy elámultam rajta, hogy eddig nem hallottam őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt meg mi folyik? - próbáltam őket túl kiabálni, eléggé gyászos sikerrel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lex rám nézett majd biccentett a fejével a konyha irányába. Szinte azonnal letámadt amint átléptem a küszöböt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történik fenn? A két lüke nem enged fel, de nem is mond semmit. Állítólag Zayn és Niall valami játékot készítenek elő, de én nem hiszek nekik, mivel Niall lefeküdt pihenni miután hazaért. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát valami történik ugyanis megveszekedett módjára rohangál fel-le Louis. Zayn az ajtónk előtt állt mintha azt akarták volna hogy ne jöjjek ki bár ezt Liam hisztis feje elrontotta ugyanis utána indultam. Niallt viszont ott abban a pillanatban nem láttam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lex csak bólintott egyet majd magamra hagyott a konyhába, ahol én azonnal valami harapnivaló után indultam a hűtőbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Robin dobj már meg egy kólával. - ült fel a hűtő melletti pultra Carly.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt nincs egy korty se. - csuktam be a hűtő ajtaját és a kezemben lévő banánnal távoztam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Carly dörmögött valamit, de nem értettem tisztán így nem is tulajdonítottam neki nagyobb hangsúlyt. Kint továbbra is káosz honolt és amikor Harry meglátta a kezemben lévő banánt majdnem rám vetette magát én pedig ijedtem hozzávágtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Edd meg csak hagyj békén. - másztam át a kanapén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki felnevetett, majd mintha mi sem történt volna mindenki ment a dolgára. Liam leült mellém majd magához húzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? Mi volt ez a nagy cirkusz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglepetés lesz, de gyere számodra jobb programot szerveztem. - kacsintott majd felállt és megindult a bejárati ajtó felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szó nélkül követtem. Melegen felöltöztünk, majd elhagytuk a lakást. Beültünk a kocsiba majd ő gázt adott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na most már elmondhatod mi folyik itt - kértem meg mikor már eltelt egy kis idő. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Melyikre gondolsz amelyik otthon folyt vagy amelyik itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindkettőre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ami otthon folyik egy egyszerű lánykérés, ami itt folyik hát hogy is kérdezzem meg...- gondolkodott el. - Szeretnél egy külön lakásban lakni...velem?</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-54771038294417174492015-07-26T17:51:00.001+02:002015-07-26T22:31:20.888+02:00102.rész (2.évad 32.rész)<i><span style="color: yellow;">OMG! Eltűntem mint ember a sivatagban! De most már itt vagyok és megpróbálok nem eltűnni. Remélem nem pártoltatok el mellőlem, mert most így érettségi után erővel duzzadva visszatértem és egy friss ropogós résszel kedveskedek és amit tudom hozom a folytatást és majd végül a befejezést :)</span></i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>.:Robin:.</b><br />
<b>.:Pár héttel később:.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy karácsonyi hercehurcának végeztével szinte minden visszaállt a régi kerékvágásba. A fiúk visszamentek a stúdióba, hiszen még karácsony előtt sem voltak bent és hát ők sem akarják, a rajongóikat sem akarják cserbenhagyni. A pár héten szinte csak az ágyban vagy néha-néha a zuhany alatt találkoztunk egymással akkor is egy hulla is élettel telibb náluk. Agyilag teljesen leterheltek és hozzájuk címzett kérdések nagy része megválaszolatlan maradt. A fiúkkal ellentétbe mi feltöltődtünk és erőben duzzadtunk, hiszen vagy egy kényeztető és egyben lazító napot tartottunk. Ha nem a fürdőben, akkor a bevásárlóközpontban vagy otthon voltunk. Naomi volt az egyik ötletadó, hogy miért nem megyünk plázázni. Az első pár napban még érdekes volt, viszont ahogy teltek a napok egyre rosszabb lett, hogy a fiúk rajongói is megjelentek. Szinte úgy csináltak, mintha mi lettünk volna a fiúk, annyi különbséggel, hogy nem sikítoztak, amikor megpillantottak bennünket. Amint körbe vettek minket egyik irányba sem tudtunk mozdulni. A rajongók mindent tudni akartak, a szaftos részletektől kezdve a lakcímünkig. Egy kevés része a rajongóknak nagyon kedves volt és nem hatolt be a személyes terünkbe, szívem szerint pedig elmondtam volna nekik, hogy nagyon szívesen vendégül látnám őket a vendégségbe, hogy találkozhassanak a bálványaikkal. De nem tettem, hiszen tudtam, hogy így is keveset pihennek, amikor a munka válik számukra elsővé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallod örülök, hogy ennek mára vége. - csukta be maga után az ajtót Lexie. - Sosem volt bajom a rajongóikkal, de ez már fárasztó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó velük néhanapján összefutni velük, de ezek valahogy szaporábbak, mint a nyulak. - indította be a kocsit Carly. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hangosan felnevettünk mindannyian, de én tisztában voltam vele, hogy Carlynak igaza volt. Kedvesek, néha napján aranyosak is, de mindenhol ott vannak, pont mint a legyek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiúk hazaértek már? - törte meg a nevetést Naomi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos nem, hiszen akkor már telefonáltak volna, hogy az ebédet melyik dobozba csomagoltuk el. - nézett komolyan Lexie. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaaaj Lexie attól, hogy a te pasid elvárja a főtt ételt az asztalon, amikor hazaért, attól a többi fiú nem ilyen. - jegyezte meg Naomi felhúzott orral. </div>
<div style="text-align: justify;">
Carly hangosan felnevetett majd csatlakozott hozzá Lexie és én is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A pasik csak két okból kifolyólag főznek, az egyik, amikor még nincs barátnőjük és nem akarnak éhen halni. - Carly belelépett a fékbe, miközben kioktatta Naomit. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi a másik? - kérdeztem mikor újra elindultunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Carly megforgatta a szemét, és mint egy szende szűzre úgy nézett rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát a szex! - vágta rá Lexie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez így igaz, a pusztán lepjük, meg az asszonyt nem szerepel a listán. - folytatta Carly. - Amúgy meg amióta ismerem Louist egyszer nem főzött nekem, inkább elvitt étterembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem miért vagytok úgy oda. Zayn simán megfőz csakúgy. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól, hogy azt mondja, az nem jelenti, hogy úgy is van. Egyszer nem láttam a konyhába ténykedni, Liamet és Niall már nem egyszer, de a Zaynt nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már Carly ez nem igaz! - védte a pasiját Naomi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne is erőltesd magad, ha a gyomra kaját követel, akkor képes, de csak talán képes megcsinálni magának valami harapnivalót. - morgott Lexie. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De erőltetem! Mert nincs igazad Lex viszont ha nem adsz az igazadból, akkor fogadjunk és meglátjuk mi lesz? - farkasszemet nézett Naomi vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tőlem fogadhatunk, viszont nincs az a pénzbeli összeg, amit megtudnál fizetni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ez teljesen felesleges vita. - néztem fel a telefonomból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Naomi és Lexie rám kapták a tekintetüket. Összehúztam magam az ülésen, mert éreztem, ahogy a tekintetükkel engem fürkésznek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, akkor mit mond Liam, hisz ti úgy is állandóan beszéltek. - nézett hátra Naomi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj nemár csajok! Csak vigyáz az ő szeme fényére. Emlékeztek amikor Ashley csinálta?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, olyan applikációt rakott Harry telefonjára hogy tudja, mikor merre van, ha nincs vele. - nevetett Lexie. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a helyzet a fiúkkal? - tért vissza Naomi tekintete rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Már csak ő van bent, de talán fél óra és ő is otthon lesz. - néztem előre. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lányok rám meredtek és egy óóóó hagyta el a szájukat. Tisztában voltam vele, hogy cukkolásból csinálják, de különösebben nem vettem fel magamra. Legyintettem majd a figyelmem visszavándorolt a telefonomra, amin egyáltalán nem Liammel folytattam eszmecserét, hanem Carly rekordját akartam minden áron megdönteni, de sikertelenül. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lakásba belépve káosz fogadott minket. A fiúk nagy sürgölődésben voltak, de nem a konyhába. Felakasztottam a kabátom, majd a csizmámat akartam levenni, amikor kinyílt az ajtó. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy utálom, amikor a semmiből kezd el szakadni a hó. - lépett be pufogva egy nagy hóemberként szegénykém. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szám elé tettem a kezem, hogy ne vegye észre, hogy rajta nevetek. Az ajtó becsukása után engem is megpillantott. A morcos pillantása azonnal felderült. Ledobta a táskáját a földre majd magához húzott és megcsókolt. Csókjától azonnal felmelegedtem, úgy csókolt, mint korábban sohasem. Lassan elhúzódott tőlem és egy csábos mosoly kúszott az arcára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiányoztál. - mondta miközben levette magáról a havas kabátját. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit az én pólóm is nedves lett, de nem bántam a héten először sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk egymáshoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtennétek, hogy máshol faljátok fel egymást, mert ettől még a kedvem is elmegy tőletek!- terült el kanapén a nappaliban Harry.</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-82069022818548986492014-12-22T21:43:00.000+01:002014-12-22T21:44:42.456+01:00101.rész (2.évad 31.rész)<span style="color: red;"><i>Hosszas kihagyás után meghoztam az én kis karácsonyi ajándékom! Igyekezni fogok hozni a következőt de sajnos idén érettségizem és az most fontosabb lett. </i></span><br />
<br />
Liam felpattant az ágyról és kiszaladt a szobából. Lecsuktam a ketrec tetejét és követtem a példáját. Végig rohantam a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfoknál elakadtam. A karácsonyfánk lángokban állt. Odalépdeltem Carlyék mellé akik a telefon kijelzőjét bámulták mindeközben a fiúk próbálták eloltani a szerencsétlenül járt fánkat.<br />
- Mennyi idő mire kiérnek?- fordult felénk Zayn.<br />
<a href="http://i3.cdnds.net/14/47/niall-night-changes.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://i3.cdnds.net/14/47/niall-night-changes.jpg" height="181" width="320" /></a>- 5 perc körül mondta a diszpécser.<br />
- Hozzatok valamit! - kiáltott fel Niall és az égő kezével hadonászott.<br />
- Nyugodjon meg mindenki! - rohant el Louis a konyhába majd visszafelé egy lábassal érkezett vissza amit ráöntött Niallra. Gyilkos pillantásokkal jutalmazta Louist. Szirénázás zavarta meg a gyilkolást. Három tűzoltó rohant be a bejárati ajtón majd oltani kezdték azt a maradék fát ami még égett. Liam odasunnyogott mellém, majd a fülembe kezdett suttogni.<br />
- Én is tűzoltó lettem volna, ha nem jön be az éneklés.<br />
- Még szerencse, hogy be jött. - jegyezte meg Lexie.<br />
Liam feltűzte az orrát, majd otthagyott minket. Lexiere néztem aki a megpörkölődött barátját tanulmányozta. Pár percig nézhettem mire észrevette, majd rám nézett és tekintetéből sugárzott a meglepettség.<br />
- Mi az?<br />
- Megbántottad!<br />
- Csak őszinte voltam. - vont vállat.<br />
Kisiettem a konyhába ahol Liam Harryvel egy társaságban zabálták a vörösszőlő ízű fagyit. Leültem Liam mellé, majd elvettem tőle az evőeszközt, de szerencsétlenségemre én azzal nem tudtam enni.<br />
- Hogy lehet a fagyit villával enni?<br />
Felkeltem a pultól és az evőeszközös fiókig meg sem álltam. Kivettem egy kiskanalat, majd visszaültem mellé.<br />
- Kérhetek én is? - tartottam feléjük a kanalat.<br />
- NEM! - Húzta maga felé a bödönt Harry.<br />
- Harry! - szólt rá élesen Liam.<br />
- Mi van? Ő csaj biztos nem adok neki a fagyimból. Szerezzen magának!<br />
Magához szorította és durcásan a nappali felé indult.<br />
- Itt meg mi történt? - hallottuk a hangját.<br />
Felpattantunk és utána mentünk. Tátott szájjal mered a karácsonyfa hamvaira. Eldobta a fagyis dobozt amit eddig féltve óvott tőlem, majd lerogyott a földre és a fenyő maradékát siratta.<br />
- Ki tette ez veled? Ki volt az a szörnyeteg?<br />
- Liam!- vágta rá Louis.<br />
Elkerekedett szemekkel nézem a barátom aki köpni-nyelni nem tudott. Carly egyetértően bologatott mellé és hozzá társult még Zayn aki csak az imént jelent meg.<br />
- Én?! Te normális vagy? Egész végig fenn voltam! A másik meg, hogy milyen okból gyújtottam volna fel?- tátotta szét a karját. - Fogalmam sincs honnan vetettek ekkora őrültséget, de annyi fix, hogy beszívtatok valamit!<br />
- Liam szabotálni akartad a művünket! - háborgott Carly.<br />
- Hogy mi bajotok van? Most ti összefogtatok ellenem? - nézett végig a lent lévő társaságon.- Robin?<br />
Megráztam a fejem, majd megöleltem. Éreztem, hogy jól esik neki ezért csak a fejemet fordítottam a többiek irányába akik komoly fejjel nézték Liamet.<br />
- Mi bajotok van?- kérdeztem végül meg.<br />
Carly nevetést visszafojtva közölte, hogy semmi így azonnal tudtam, hogy csak szívatják Liamet. Csúnyán ránéztem a barna barátnőmre aki fel sem vette magára.<br />
- Carly miért?<br />
- Nem tudom őket bántani! Hisz nézd milyen aranyos pofikájuk van.<br />
Carly az arcunkat kezdte csipkedni ami nagyon fájt. Próbáltam lerázni a kezét, de nem sikerült. Rosszabb volt, mint egy idős néni, aki az unokája arcát csipkedi.<br />
- Hagyd már abba!- ütögettem a kezét.<br />
Carly durcásan rám nézett, majd abba hagyta.<br />
- Sajnálom haver!- ölelte meg Zayn Liamet, majd azzal a lendülettel el is tűnt az emeletre.<br />
Liam mérgesen Louisra nézett aki csak váll vonogatva vigyorgott. Harry viszont nem tudott a szívassuk meg Liamet tervről mert még mindig a földön térdelt és a fa maradványait siratta.<br />
- Szándékosan gyújtottátok meg? - kérdeztem meg végül.<br />
- Nem! Az egyik égősor zárlatos lett és az miatt gyulladt ki és én találtam ki, hogy Liamen leverem.<br />
- Szemét vagy Louis. - boxolt bele barátja vállába.<br />
Carly kézen fogta Lout én pedig Liamet és felvittük őket a hálóba. Becsuktam magam mögött az ajtót és az ágy felé lökdöstem. Idegesen beletúrt a hajába, majd leült az ágy szélére. Az ölébe ültem és a nyakát kezdtem csókolgatni. A keze a fenekemre tévedt, és azt kezdte simogatni. Apró sóhaj tört fel az ajkaim közül. Éreztem ahogy mosolygott miközben lágyan megszívta a nyakam. Hátra dőlt én pedig hátravetettem a fejem és játékosan beletúrtam a hajamba. A férfiasságának egyre kevesebb helye volt ahogy mozogtam. Széles vigyor ült ki az arcomra miközben lágyan megcsókolta a nyakam. Fordított a helyzetünkön így ő került felülre.<br />
- Boldog karácsonyt.- motyogta miközben feljebb tolta a felsőm.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-79445998406936812312014-09-28T16:38:00.000+02:002014-09-28T16:38:27.514+02:00100.rész (2.évad 30.rész)Elképedtem amikor megláttam Angelát ahogy kitárt karokkal várja, hogy megöleljem. Hátrálni akartam, de Liam megakadályozott benne. Odaléptem és egy gyors ölelést adtam neki, majd megindultam befelé. Felakasztottuk a kabátokat a cipőket pedig a cipő tartóra tettük. Angelát követtük. Liam rákulcsolta a kezét az enyémre. Ahogy beléptünk a házba rossz érzés fogott el. A raboskodásom ideje alatt is éreztem, de nem ennyire. Angela mosolya miatt a szőr felállt a hátamon. Leültünk a nappaliba. A fehér kanapé amit úgy utáltam ahogy van. Apa egy tálca pohárral jelent meg.<br />
- ÁÁÁ megjött az én kis lányom.- nyújtotta felém a tálcát.<br />
Levettem két poharat, majd az egyiket Liamnek nyújtottam. Apa felemelte az egyik szemöldökét, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében ott hagyott minket. Liam elvette a boros üveget az asztalról majd öntött nekem és magának. Belekortyoltam az édes italba. Angela leült mellém és próbálta megteremti a barinős viszonyt amiről még az ajtóban beszélt.<br />
- Robin mesélj hogyan telt el a tegnapi parti!<br />
- Remekül Angela.- húztam el a szám.<br />
Igazából nem volt kedvem csevegni vele. Liam felé fordultam aki csak a Tv-ben lévő golf meccset bámulta. Végig simítottam az arcán, mire megrázta a fejét és elmosolyodott.<br />
- Vége van már? - kapta rám a tekintetét.<br />
- Sajnos még nem.- adtam egy apró puszit az arcára.<br />
Egy csengő felcsendült mire Angela megragadta a kezem.<br />
- Gyere!!!<br />
Kirángatott egészen a konyháig, ahol anya rohangált.<br />
- Robin kedves, hát itt vagy!!<br />
A nagynéném a vállamra tette a kezét.<br />
- Szia. - erőltettem magamra egy mosolyt. - Mit vihetek ki?<br />
- A levest szerintem viheted. - nézett a válla felett át anya.<br />
Megfogtam és már mentem ki az étkezőbe. Mindenki az asztalnál ült. Liam maga mellette foglalt helyet az asztal végén. Letettem az asztal közepére a leveses tálat és leültem az üres helyre. Mindenkit elfoglalt, hogy a tányérját megtöltse étellel. Liamet nem igazán érdekelte a kaja inkább foglalkozott azzal, hogy a combomat simogatta. Összeszorítottam a két lábam jelezve, hogy fejezze be.<br />
- Estére lesz egy kis meglepetésem. - súgta oda a fülembe.<br />
A szám elé kaptam a kezem, hogy le lássák a nevetésem.<br />
A vacsora végeztével még beszélgettünk egy kicsit, majd mi Liammel megindultunk haza. Annak ellenére, hogy mindketten kellően megittuk a részünket nem voltunk részegnek nevezhetőek.<br />
- Mondtam már, hogy ittasan még vonzóbb vagy.<br />
- Te pedig kanosabb.<br />
Beültünk a taxiba amit apa hívott nekünk. Megadtuk a címet, majd hátradőlve vártuk, hogy hazaérjünk. Liam vállára hajtottam a fejem mire bele puszilt a hajamba. Az út elég csendesen telt igazából már állva eltudtunk volna aludni.<br />
- Meg is jöttünk!- állt meg az autó a sofőr pedig hátra fordult.<br />
Kinyitottam az egyik szemem és láttam ahogy Liam fizet, majd kivesz a kocsiból. Az ajtóig jutottunk, majd ott elakadt.<br />
- Tudok ám a saját lábamon is közlekedni.<br />
- De abba mi volna az érdekes?<br />
Belökte az ajtót és megindultunk befelé. Élveztem ahogy cipelt. Láttam, ahogy élvez, hogy a seggemet is tudja fogdosni. Felvitt a szobánkba, majd ott letett az ágyunkra. Éreztem, ahogy fölém görnyed. A lábam között térdelt és a nyakamat lepte el aprócska puszikkal.<br />
Reggel egy hatalmas reccsenésre ébredtem. Liam káromkodott egy sort én pedig ijedtem felültem és láttam ahogy a nyuszi ketrec mellett ült és a lábát fájlalja.<br />
- Mit csináltál? - túrtam bele a hajamba.<br />
- Kapok egy gyógypuszit ? - nézett rám kölyökkutya szemekkel.<br />
- Gyere! - intettem a fejemmel.<br />
Liam elvigyorodott, majd beugrott mellém az ágyba. A tegnap esti ruhába voltam mivel még nem öltöztem át. A ruhám cipzárjával játszadozott. Teljesen kanos volt. A keze a derekamon pihent és nyelve bejutásért könyörgött az ajkaimnál.<br />
- Lécci, lécci. - könyörgött.<br />
Hátradöntöttem a fejem és megmakacsolva magam kigurultam alóla.<br />
- Nem már!<br />
- De már!- hagytam ott és leültem a nyuszi ketrece mellé.<br />
Éreztem ahogy Liam féltékeny pillantásai érik a nyuszinkat. A vállam felett lestem, hogy éppen mit csinál, de csak engem figyelt.<br />
- LIAM!!!<br />
A kiabálásra mindketten az ajtóra kaptuk a tekintetünket.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-3068965580125977942014-08-29T22:26:00.000+02:002014-08-29T22:28:33.637+02:0099.rész (2.évad 29.rész)<div style="text-align: center;">
.:Robin:.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Megfogtam az apró ajándékot és elindultam vele fel az emeletre. Letettem az ágyra a dobozt amibe a nyuszi leselkedett kifelé.<br />
- Na gyere ide!- óvatosan fölemeltem és az ölembe vettem.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgjeDPxR6ZEpIe4aH5lE1_DECKetGJkMIN1RRS2qbtmb3ALcE3_fYM74vbeKHkngI9nHX861rzhibh-wvhVabRFkxFshDSxWaXSG_8FdBWf2RAq588i0qf37PhwRaD3ugYTQFgNZ9S-ktb/s1600/nyuszi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgjeDPxR6ZEpIe4aH5lE1_DECKetGJkMIN1RRS2qbtmb3ALcE3_fYM74vbeKHkngI9nHX861rzhibh-wvhVabRFkxFshDSxWaXSG_8FdBWf2RAq588i0qf37PhwRaD3ugYTQFgNZ9S-ktb/s1600/nyuszi.jpg" height="179" width="320" /></a>Éppen kiugrott az ölemből amikor Liam belépett. Bátortalanul ugrándozott körbe körbe. Annyira aranyos volt, ahogy odaugrált Liam lábához, majd elkezdte szaglászni.<br />
- Na és hogyan fogod innen oda rakni?- mutatott a ketrecre ami az ajándék része volt.<br />
- Még nem tudom szerintem majd óvatosan beteszem.<br />
Liam leült az ágyra én pedig a lábának döntöttem a hátam.<br />
- És mi lesz a neve?- hajolt előre, hogy adjon egy csókot.<br />
- Nem tudom.- vontam meg a vállam.<br />
- Egyáltalán fiú vagy lány?- nézett a fehér szőrgombolyagra.<br />
- ZAYN!- kiáltottuk magunkat el egyszerre.<br />
Zayn úgy rohant be a szobába, mintha életveszélybe lenne. Kikerekedett szemekkel állt meg az ajtóban amikor észrevette, hogy nem történt semmi.<br />
- Mi van?- tárta szét a kezét.<br />
- Fiú vagy lány?- vágtam hozzá a kérdést.<br />
- Mi?<br />
Liam fejbe csapta magát én pedig a padlót akartam megfejelni csak Liam éppen elkapott és visszahúzott.<br />
- Ő ott.- mutattunk egyszerre a nyuszira.<br />
- Szerintem nem tudom. Döntsétek el a tiétek!- hagyott ott minket.<br />
- És akkor most mi lesz? Hogy döntsük el, hogy milyen nevet adjunk neki?<br />
- Ültessétek be egy kocsiba és ha tud parkolni akkor fiú ha nem tud lány.- állt meg Louis a nyitott ajtóban.<br />
A két kezével az ajtófélfának volt támaszkodva.<br />
- Jobb ötleted már nem is lehetne!- álltam fel, majd megfogtam a tapsi hapsit. - Gyere majd kitalálunk valami szép nevet. - beletettem a ketrecébe, majd elsétáltam Louis mellett.<br />
- Mit akarsz Louis?- hallottam még a kérdését Liamnek.<br />
- Van egy nagyszerű hírem a számotokra.<br />
A végét nem hallottam mert éppen megjelent Harry.<br />
- Ááá szia Harry.- küldtem felé egy baráti mosolyt.<br />
Harry rám nézett és ment tovább. Megvontam a vállam és leszaladtam a lépcsőn. Bementem a konyhába, majd a hűtőből előkerestem egy szál répát.<br />
- Ezt tökéletes lesz.- ragadtam magamhoz a legnagyobbat.<br />
Visszasiettem, de amikor Louis megláttam a zöldséget a kezembe átváltozott hisztis kisgyerekké.<br />
- Mit akarsz vele csinálni?- kérdezte és tekintete aggodalmat sugallott.<br />
- Willnek hoztam.<br />
- Úgy látom vetélytársad akadt.- mondta vigyorogva Liam.<br />
- ZAYN!!!! NAOMI!!!- kiabált majd elsietett a szobájuk felé.<br />
Odaállt és elkezdte verni Zaynék ajtaját. Az ajtófélfának dőlve néztük ahogy Louis próbálja kiverni az ajtót.<br />
- Louis nyugi nem eszik annyi répát. És megígérem, hogy ha elfogy majd én veszek.<br />
Louis abbahagyta a dörömbölést elfordult és mintha mi sem történt volna elhagyta a színhelyet.<br />
- Úgy látszik te leszel az új bevásárlónő.- húzott magához.<br />
A derekamon pihent a keze. A nyakamat kezdte csókolgatni.<br />
- Megtennétek, hogy nem itt nyáladzotok? - jött fel Harry.<br />
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy elmegyek és keresek egy lányt neki, hogy ne legyen ennyire maga alatt. Liam behúzott magával majd eldöntött az ágyon.<br />
- Min gondolkozol?- adott egy puszit az ajkamra.<br />
- Azon, hogy szerzek neki egy csajt, hogy ne legyen állandóan felfújódva.<br />
- Ne foglalkozz vele.- puszilt bele a hajamba.<br />
<a href="http://data1.whicdn.com/images/134588962/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="ᆤ ᆤ ᆤ ᆤ ᆤ ᆤ tir3d" border="0" src="http://data1.whicdn.com/images/134588962/large.jpg" height="219" width="320" /></a>A nyaka köré fontam a kezem és fordítottam a helyzetünkön. Ráültem az ágyékára és apró csókokkal leptem el a testét. Láttam az arcát hogy folyamatosan mosolyog. A pólójától megszabadítottam majd az arcomat közre fogta a kezével és felhúzott magához.<br />
- Annyira szeretlek.- adott egy puszit az orromra.<br />
- Akkor is fogsz szeretni, ha azt mondom, hogy holnap vacsira kell mennünk a szüleimhez.<br />
Liam elgondolkodott, majd elkezdte csikizni az oldalam. Folytak már a könnyeim is ahogy fordult a helyzetünk.<br />
- Hülye kérdésre hülye válasz.<br />
Felállt az ágyról, majd elment a fürdőbe. Amíg ő zuhanyozott én lesiettem valami harapni valóért. Felvettem egy oeros dobozt és egy üveg üdítőt.<br />
- Hova készülsz azokkal?- állított meg Lexie.<br />
- Egy kis romantikus édeskedés lesz.- vontam meg a vállam.<br />
- Édeskedés mi? Én inkább hagyjuk az evést és szexeljünknek nevezném.<br />
- Annyira hülye vagy.- hagytam ott.<br />
Visszasiettem a szobánkba ahol már Liam az ágyon volt elterülve és a gépét bámulta félmeztelen. Letettem az éjjeli szekrényre a kaját és elsiettem én is zuhanyozni. Amikor végeztem magam köré csavartam a törölközőm és kiléptem a szobába. Liam az ágy háttámlájának volt dőlve és onnan nézte a gépet, de amikor észrevette, hogy csak egy törölköző fedi a testem felnézett a gépről és engem kezdett el nézni.<br />
- Mi a helyzet hercegnő? Új a szabója?<br />
Nem igazán értettem, hogy mit akar vele, de bele mentem a játékba.<br />
- Hát tudja uram le kellett cseréltetnem az előző állandóan leskelődött utánam. - sétáltam felé.<br />
- Ez nagyon szégyenletes!- kapta el a derekam majd az ágyra rántott.<br />
Fogtam a törölközőm ahogy csak tudtam, nehogy leessen.<br />
- Szerintem ennél én sokkal jobbat tudok önnek szerezni.- fogta meg a végét.<br />
Lerántotta rólam majd eldobtam a szoba másik felébe. Apró csókokkal lepte el a testem én pedig a hátát karmolásztam.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
3 óra körül teljes harci díszbe álltunk a szobánkba és már csak az indulásra vártunk. Izgatott és ideges voltam egyszerre. Bár a nagyszerű éjszaka kárpótlást nyújtott előre. Az ágyon ültünk amikor megcsörrent a mobilom. Apa volt. Gyors felvettem.<br />
- Szia!!<br />
- Mikorra jöttök?- kérdezte köszönés nélkül.<br />
- Már is indulunk.- tettem le.<br />
Liam vette a lapot mert már az ajtóban ácsorgott. Lesiettünk Li felkapta a kocsikulcsot és már mentünk is a garázs felé. Elmondtam a címet, majd indultunk is. Nem volt túl messze ami csak szerencsét hozott nekünk. Leparkolt a ház elé, majd kinyitotta nekem az ajtót.<br />
- Hercegnő!- nyújtotta a kezét.<br />
- Nagyon köszönöm.<br />
Elindultunk az ajtó felé bekopogtam, majd szépen lassan kinyílt.<br />
- ÓÓ Az én barinőm!Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-33051442943802660622014-08-15T23:49:00.000+02:002014-08-15T23:49:10.812+02:0098.rész (2.évad 28.rész)<div style="text-align: center;">
.: Carly:.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Az én egyetlenem feje olyan volt mikor letette a telefont, mint aki nem tudja mi is történt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Louis mi történt?<br />
- Azt hiszem Liam agyára ment a munka.- tette az éjjeli szekrényre a készüléket.<br />
- Fantasztikus. Akkor mi addig mit csinálunk még Harry és Liam észhez tér?<br />
Louis elgondolkodott, majd kikelt az ágyból és a szekrényhez sétált. Hasra fordultam és érdeklődve figyeltem, ahogy felöltözik. Louis elbattyogott a fürdőig én pedig tovább lustálkodtam az ágyba.<br />
- Te nem készülődsz?<br />
- Máris.- gurultam az ágy széléig, majd onnan felálltam és elvánszorogtam a gardróbig.<br />
Kerestem egy egyszerű, de elegánsabb ruhát, majd felöltöztem. Mivel kint a tél ellenére nem volt hideg nem öltöztem annyira rétegesen. Amint kiléptem a fürdőből Louis szeme kikerekedett.<br />
- Mi az?<br />
- Kint szakad a hó! Annyit hűlt 2 nap alatt a levegő, hogy inkább nem mennék ki így a helyedbe.<br />
A mosoly lefagyott az arcomról, majd csípőre tettem a kezem. A fejem ingattam miközben felvettem egy vastagabb felsőt.<br />
- Így már jó leszek?- fordultam körbe előtte.<br />
- Nekem mindenben, jó nézel ki.- állt fel az ágyról, majd hosszasan megcsókolt.<br />
Megforgattam a szemem és unottan elindultam lefelé. Odalent viszont 2 nagy bőrönd fogadott. Megtorpantam a lépcsőnél és tanakodva ingattam a fejem, hogy rájöjjek kié a bőröndök hada. Louis megállt mellettem és nyomott egy lágy csókot a nyakamra.<br />
- Ha megint Robin hisztizik én esküszöm megverem, hogy értelmesebb legyen!- fontam magam előtt össze a kezem.<br />
- Liambe se ártana azt csinálhatom én?- nézett rám kölyök kutya szemekkel. - Felhívom erre előadja nekem, hogy egy őrült elrabolta.<br />
- Tényleg ezt mondta?- néztem rá nevetést visszafojtva<br />
Louis bólintott én pedig alig tudtam visszatartani a nevetést. Tudtam, hogy Liam hülye, de ennyire azért nem néztem annak.<br />
- Nem Robiné.- jött el a bőröndök mellett Lexie.- Hanem Ashleyé.<br />
- Mi van?!<br />
Leesett állal néztem Lexiere. Louistól is valami hasonló megdöbbenésre számítottam, de ő egyáltalán nem úgy reagált, mint ahogy én azt reméltem.<br />
- Szakítottak.- mondta tömören Lex.<br />
Próbáltam megemészteni, csak nem igazán sikerült. Értetlenül ráztam a fejem, majd Louira meredtem. Louis megrántotta a vállát, majd a csuklómat megragadva elhúzott a táska halom mellett. Felvettem a kabátomat és a cipőmet. Lementünk a garázsba, majd beszálltunk a fiúk kocsijába, mivel az a nagyobb és mert az szívecském nem engedett vezetni.<br />
- Na akkor irány fát venni!- vigyorgott Lou.<br />
- Juhúú!- tettem az izgatottságot.<br />
Felnyílt a garázsajtó és már indultunk is. Louis besorolt a forgalomba én pedig felhangosítottam a rádiót. Élveztem a zenét ami éppen szólt. Louis a kormányon ütötte a zene ütemét én pedig úgy tettem mint aki énekli a dalt. A dal végén mindketten elnevettük magunkat. Louis elkanyarodott majd megállt a parkolóba.<br />
- Adj egy szemüveget!- mutatott a kesztyűtartóra.<br />
Lenyitottam és vagy 50 darabbal találtam szembe magam. Kivettem egyet, majd az ölébe dobtam.<br />
- Úgyis felismernek minket, ha akarnak.- nyitottam ki az ajtót.<br />
- Tudom, de istenien áll ez ismerd be!<br />
- Igen.- siettem mellé.<br />
Rákulcsolta a kezét az enyémre, majd beléptünk a főtérre, ahol a fákat árulták. Rengeteg választék volt. Előre mentem és a sok fa között kiszúrtam egy pont jót. Amin nem is túl nagy és nem is túl kicsi. Odasiettem és pont mikor megfogtam egy másik nő is rátette a karmait.<br />
- Már megbocsáss, de ezt én láttam meg.- húzta maga felé a fámat.<br />
- Azt nem hinném. Én fogtam meg először!<br />
Lou a háttérben figyelte, ahogy elkezdjük cibálni a fát a nővel.<br />
- Engedje már el! Nem érti, hogy én láttam meg először!<br />
A nő családja olyan 5 perc után tűnt fel. Egy férfi és két kis lány. A lányok olyan 14 év körüliek volt a férfi pedig olyan 40 év körül járhatott.<br />
- Édesem választottál már fát?<br />
- Nem látod Jack, hogy itt van.- rántott egyet.<br />
- Na ide figyeljen mivel tudnám meggyőzni, hogy hagyja ezt a fát nekem és a barátomnak. - mutattam a hátul bujkáló Louisra.<br />
- Semmivel.<br />
Ekkor az egyik lány telefonjából elkezdett hangosan üvölteni a Best Song Ever. Megcsillant a szemem és Louist a szabad kezemmel közelebb húztam magamhoz.<br />
- Énekelj!- súgtam oda.<br />
- Minek? Válassz inkább másik fát.<br />
- Nem választok! Én láttam meg először.<br />
Ha én valamit a fejembe veszek akkor nem tágítok mellőle és ezt ő is nagyon jól tudja.<br />
- Rendben.- sóhajtotta.- <i>You know, I know, you know</i><br />
<i>I'll remember you</i><br />
<i>And I know, you know, I know</i><br />
<i>You'll remember me.</i><br />
A két lány őrült sikoltásba kezdett amikor felismerték a hangját. Gonosz vigyor ült ki az arcomra.<br />
- Kér... Kérhetünk autógrammot?<br />
- Természetesen ha meggyőzitek anyátokat, hogy a miénk lehessen a fa.- vigyorogtam tovább.<br />
Az anyjuk elgondolkozott, majd végig nézett a lányain akik nagy kérlelő szemekkel meredtek rá. A nagy sóhajtása után elengedte Louis pedig már lépett is oda a közös fényképre és az aláírásra. Amint végeztek én megindultam diadalittas mosollyal a pénztár felé a fámmal.<br />
- Nyertem.- vigyorogtam Louira amikor rákulcsolta a kezét az enyémre.<br />
- Adhatok még valamit?- kérdezte már az árus.<br />
- Nem köszönjük.- válaszolta Louis.<br />
Louis kifizette, majd a vállára kapta és megindultunk a kocsi felé. Beszálltam a kocsiba, míg ő betette a csomagtartóba a fát. Láttam, hogy rezeg a telefonja. Gyors megnyomtam a fogadás gombot és a fülemhez emeltem.<br />
- Mi van Gerle pár kiromantikáztátok magatokat?<br />
- Igen eltudtok jönni.- hallottam meg Liam mély hangját.<br />
- Szerencsétekre még bent vagyunk a városba szóval mond a címet és megyünk!<br />
Liam lediktálta a címet mire pont beült Louis is.<br />
- Megküzdöttem vele, de bent van a kocsiba.<br />
- Remélem azért két potyautast elviselsz még.<br />
- Liamék?<br />
Bólintottam, mire ő egy nagyot sóhajtott. Szegénykémet lefárasztotta már korán Liam szóval megértettem a reakcióját. Beindította a kocsit és már indultunk is a címre. Nem volt messze a tértől így gyorsan odaértünk. A két okostojás mivel még az előző napi ruháikba voltak dideregve ültek be a kocsiba.<br />
- Csak nem fáztok?- fordultam hátra.<br />
- Nem-nem dehogy.- legyintett Robin majd közelebb lépett Liamhez.<br />
- Zsenikéink.- mondta Louis nevetve.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfiYxvdXqBURnEZxMhDjvyoYsLVOL9TVA8eIy50CzkZH2nhpB5J0h14BviXfVMiPKMR-LxNXR_dn9U1R10kxb56tbfTHCPLme2C-eDlE18SntOvHmHmwnIKelBNKxKmekQociAakfBGMAF/s1600/BdKeBSBCQAEHigI.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfiYxvdXqBURnEZxMhDjvyoYsLVOL9TVA8eIy50CzkZH2nhpB5J0h14BviXfVMiPKMR-LxNXR_dn9U1R10kxb56tbfTHCPLme2C-eDlE18SntOvHmHmwnIKelBNKxKmekQociAakfBGMAF/s1600/BdKeBSBCQAEHigI.jpg" height="320" width="226" /></a>Visszaérve Robin és Liam páros elhúzódtak a szobájukba valahogy nem lepődtem meg rajta. Levettük a kabátokat és a cipőket és bevittük a fát majd elkezdtük felállítani. Én előkerestem a díszeket, majd annak is neki láttunk. Két óra elteltével nagy nehézségek árán készen lettünk. A nagy nehézség pedig Harry volt aki köntösbe fetrengett a kanapén. A feltevésem az volt, hogy Ashley miatt ilyen de nem mertem megkérdezni, mert Louist is megharapta azután, hogy megkérte menjen arrébb. Louis elégedetten bámulta a fát én pedig beleugrottam a nyakába. Átölelte a derekam és felemelt.<br />
- Van egy kis karácsonyi meglepetésem.- súgta a fülembe.<br />
- Elmehetnétek innét valahová máshová nyáladzani!- visított Harry a kanapéról.<br />
Louis letett és elindult az emelet felé.<br />
- Gyere hagyjuk magára Mr durcogit.<br />
<br />
Estig fent voltunk a szobánkba és próbáltuk kitalálni milyen színű masnit kössünk Zayn és Naomi ajándéka köré. Majd egyszer csak karácsonyi dal ütötte meg a fülünket.<br />
- Megjött a karácsonyi manó!!!- kiabált Niall.<br />
Felkötöttem a piros szalagot és már indultunk lefelé. Lent mindenki kényelembe helyezte magát.<br />
- Na akkor ki kezdi??- ült le izgatottan Zayn.<br />
- Kezdjük mi!- álltam fel. - Hát mivel húzni kellett és ezt csak ti fiúk magatok közt oldottátok meg ezért mi annak a párosnak adunk akinek az egyik tagja annyira izgatott, hogy nem állította be a haját, hogy még a boxerébe is alig tud megmaradni.<br />
Zayn vigyorogni kezdett, majd Naomi odajött és hosszan megölelt.<br />
- Szerintem kérjél neki egy nyugtató olaj masszást.- súgtam a szőkeség fülébe.<br />
Szegény addig nem értette amíg ki nem nyitotta az ajándékot. Mikor meglátták a wellnes hétvégés utalványt mindkettő úgy vigyorgott mint aki lefagyott volna. Tudtam, hogy elakarnak utazni egy hétvégére valahová ezért mi megelőlegeztük nekik.<br />
- Na akkor azt hiszem mi jövünk.- tette félre az ajándékát Naomi. - Mi egy olyan párost húztunk akik voltak már majdnem szülők, és mindkettő béna volt érzelem kimutatásba.<br />
Robin fogta a fejét, majd odamentek és megölelték Zayn és Naomit. Naomi átadott egy nagy dobozt Robinnak aki azonnal leült vele. Robin megakarta rázni a dobozt, de Zayn közbeavatkozott.<br />
- Szerintem inkább nyisd ki.<br />
Az oldalán apró alig látható lyukak voltak, piros karácsonyfás csomagolóval volt becsomagolva. Liam óvatosan kezdte el felbontani, szerintem attól félt, hogy a képébe robban valami. De amikor kinyitották mindkettejüknek elakadt a szava. Egy nyuszi volt benne.<br />
- Tudjuk, hogy nem épp karácsonyi állat, de az eladó azt mondta majdnem annyi baj van vele mint egy gyerekkel. A cuccok pedig már a szobátokba vannak.<br />
- Hát ....hát ez nagyon aranyos.- mondta Robin miközben kézbe vette a fehér apróságot.<br />
- Miért pont nyuszi?- kérdezte Liam.<br />
- Megfogod szeretni.- tette a kezébe Robin.<br />
Liam is elmosolyodott majd simogatni kezdte az apróságot.<br />
- A mi jelöltük imád romantikázni a titkos helyükön és imádja a nyugodt hétvégéket ezért egy Bora Borai úttal ajándékozzuk meg Louist és Carlyt.<br />
Teljesen váratlanul ért a dolog. Megöleltem Robint majd visszaültem a helyemre. Lexie felállt és Harry felé fordult.<br />
- Tudom Harry, hogy rosszul jött ki de egy párterápiás masszás bérletet vettünk nektek. De ha nem szeretnél rá elmenni, majd egy másik lánnyal akkor ki tudom cseréltetni.<br />
- Nem nem kell nagyon köszönöm.- erőltetett magára egy mosolyt Harry. - Én viszont nektek New York egyik legjobb szállodájába intéztem egy romantikus éjszakát teljes ellátással.<br />
Niall lepacsizott Harryvel, majd Lexie hosszasan megölelte. Miután mindenki elmerengett az ajándékán Liam felállt az apró ajándékával, majd megindult felfelé.<br />
- Igazságtalanok vagytok! Mindenki elmegy valami Wellnes izére mi meg majd nyúlpesztrát játszunk?<br />
- Liam nektek ez kellett!- mondtam a szomorú valóságot.<br />
Szükségük volt rá, mert ők ketten azok akik felelősségteljesek, de egy gyerekre nem készek. </div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-59726762605772625362014-07-11T22:32:00.001+02:002014-07-11T22:32:41.515+02:0097.rész (2.évad 27.rész)Korán keltem, hogy megtudjam lepni Liamet egy kis reggelivel. A konyha hatalmas volt, én pedig alig ismertem ki magam benne. Az otthonihoz már hozzászoktam, de itt egyszerűen nem találtam semmit sem meg. A sok keresgélés után megtaláltam minden edényt amire szükségem van. Neki akartam kezdeni a rántottához csakhogy a hűtő kongott az ürességtől. Csípőre tettem a kezem és elkezdtem gondolkodni. Liam még most fordulhat a másik oldalára ezért, ha most lelépnék a boltba ő észre sem venné. Visszalopakodtam a szobába és gyors felöltöztem. Mivel Liam megszöktetett így nem volt váltás ruhám. Felvettem amit az interjú alatt viseltem és lesiettem a boltba. Mivel nem igazán ismertem magamat a környéken ezért a telefonomon lévő GPS-t bújva bóklásztam. Szerencsémre nem volt messze a bolt. Besiettem, mivel már így is sok időt töltöttem el a keresgéléssel. Azonnal a hűtő részt kezdtem keresni. Éppen belepakoltam egy doboz tojást a bevásárló kosaramba amikor a telefonom elkezdett rezegni. Elővettem és láttam, hogy Twitteren posztolt valaki.<br />
<i> " Liam barátnője a Great Scotland Yard utcai bevásárlóközpontban van."</i><br />
Megállt bennem az ütő. A Directionerek úgy látszik nem csak a fiúkért vannak oda, vagy csak azt hiszik hogy Liam is velem van. Gyors végig szaladtam a bolton és összedobáltam a reggelihez szükséges hozzávalókat. Épp a kasszánál fizettem amikor megláttam a kint sorfalat álló sikoltozó rajongókat. Elfogott egy olyan érzés amit a híres emberek érezhetnek. Kifizettem, majd egy félreeső sarokba húzódtam, hogy telefonálni tudjak. Liamet akartam először hívni, de gyorsan letettem róla hiszen ha idehívom akkor csak még nagyobb zűrzavart keltünk. Csak egyetlen választásom maradt. Megnyomtam a hívás gombot, majd az első csörgésre fel is vette.<br />
- Mi a baj?<br />
- Értem tudnál jönni?<br />
- Hol vagy most?- kérdezte sóhajtva.<br />
- Great Scotlan Yard utcai boltnál. Csak siess mielőtt elevenen felfalnak a rajongók.<br />
- 10 perc és ott vagyok.- tette le.<br />
A fejemre vettem a kapucnimat és két csajszi mellé beálltam harmadiknak. Ők éppen valami új fiú bandát beszéltek ki.<br />
- Ti is szeretitek őket?- próbáltam beszállni a beszélgetésbe.<br />
- Kopj le picsa.- nézett rám megvető pillantásokkal a szőke hajú lány.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPtgIZ-SoXVTWVIFHpoSpcuilR86pBL13ph7pfuDUNc4vrz-eeIesnbpkCxicv9zq_8KSxvtrsLyuLJsTAXyTNyvTtHFSXULU_ZeoayJqeQFIJNX6rhaXTmxbnm8Bfw3IZkx9dJoKFlh0j/s1600/jvjvk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPtgIZ-SoXVTWVIFHpoSpcuilR86pBL13ph7pfuDUNc4vrz-eeIesnbpkCxicv9zq_8KSxvtrsLyuLJsTAXyTNyvTtHFSXULU_ZeoayJqeQFIJNX6rhaXTmxbnm8Bfw3IZkx9dJoKFlh0j/s1600/jvjvk.jpg" height="320" width="213" /></a>Kikerekedtek a szemeim. Nem tudtam felfogni, hogy ez a kis liba engem le picsázott. Amint megpillantottam apa kocsiját már szaladtam is oda. Beszálltam majd egy megkönnyebbül sóhajjal hátra dőltem az ülésen. Apám kérdőn nézett rám.<br />
- Majd elmesélem, de most visszatudnál fordulni és majd szólok hol állj meg.<br />
- Rendben, de drága lesz ez a fuvar.- indította el a kocsit.<br />
- Mibe fog ez nekem kerülni?<br />
- A fiúkáddal karácsony másnapján eljöttök vacsira.<br />
- Miért csak másnapján?- néztem érdeklődve az apámra.<br />
- Mert Angela nem tud karácsonykor eljönni.<br />
Gondolhattam volna, hogy az egész Angela miatt van. Bár az egész furcsa. Amikor visszajöttek a szüleim mindig mindenbe beleütötték az orrukat, ami velem volt kapcsolatos. Sose fogom megérteni, miért pont akkor és miért nem előbb, de jó hogy itt vannak. Nem volt valami felemelő amikor előkerültek, viszont most belegondolva jó, hogy itt vannak nekem és tudom, hogy számíthatok rájuk.<br />
- Kicsim akkor eljöttök?- zökkentett ki apa a gondolatmenetből.<br />
- Igen apa.- ráztam meg a fejem, hogy oda tudjak koncentrálni.- Itt is vagyunk.- mutattam a nagy lakásra.<br />
Apa leállt az út szélére és leállította a motort.<br />
- Jól van, ha bármire szükséged van nyugodtan hívj. - mosolygott.<br />
A nyakába borultam és hosszasan megöleltem. Apa először nem tudta mire venni, de utána viszonozta.<br />
- Na jó apa most megyek. Liam már halálra aggódhatta magát amiért szó nélkül leléptem.<br />
- Menj csak, majd találkozunk.- intett nekem.<br />
Megvártam amíg apa elhajt, majd elindultam a lift felé. Amint felértem az lassan nyomtam le a kilincset, hogy ne csapjak nagy zajt. Amikor beléptem a pultnál ülő Liammel találtam magam szembe.<br />
- Hol jártál báránykám?<br />
- Honnan tudod, hogy én nem a gonosz farkas vagyok?- tettem le a pultra a vásárolt élelmiszert.<br />
- Olyan ártatlan mosolyod van.- ugrott le a székről, majd a átölelte a derekamat.<br />
- Tényleg?- vontam fel a szemöldököm.<br />
- És merre járt az én kis hercegnőm?- nyomott egy lágy csókot a nyakamra.<br />
- Erre- arra... vásárolgatni.<br />
- És milyen volt?- hallatszott a hangján, hogy már egyáltalán nem haragszik.<br />
- Rajongósztikus.- mondtam nevetve.<br />
- Rajongósz...mi?- fordított maga felé.<br />
- Mindegy!- legyintettem.- Kérsz reggelit?<br />
- Igen.- vigyorgott.<br />
- Akkor kérlek pakolj ki a hűtőből. Én addig előpakolom a tányérokat.<br />
Liam kinyitotta és elképedve tapasztalta amit alig pár órája én. Vissza fojtottam a nevetést, hogy ne vegye észre.<br />
- Van egy kis gond?- vakarta a homlokát.<br />
- Miért nem tudsz bevásárolni mikor tudtad, hogy itt akarod tölteni a hétvégét.<br />
- Mert nem tudtam előre akkor döntöttem el.<br />
- Tényleg?- tettem csípőre a kezem. - Akkor miért nem álltunk meg mikor idejöttünk?<br />
- Te engem ne hibáztass!<br />
- Mert mi lesz?- vontam fel a szemöldököm játékosan.<br />
Liam gonoszul vigyorgott, majd elkezdett utánam szaladni. A szobáig kergetett ott viszont sarokba szorított és onnan nem tudtam menekülni.<br />
- Most megvagy!- jött közelebb, majd elkapta a csípőm és az ágyra húzott.- Innen nincs menekvés!-csókolgatta a nyakam.<br />
A mi kis birkózásunknak a telefon zenélése vetett véget. Mindketten a kijelzőre kaptuk a tekintetünket. Louis vigyorgott a kijelzőn.<br />
- Felvegyem?- kérdezte miközben én rajta feküdtem.<br />
- Vedd hát. Úgy eltűntünk, hogy szegények azt se tudták milyen Ufók raboltak el.<br />
- Ráér még.<br />
- Csak úgy 10 nem fogadott hívás volt otthonról. Szerintem vedd fel.<br />
Liam elnyúlt a telefonért, majd felvette.<br />
- Se....Segítség... ez az őrült megkínzott... valaki segítsen rajtam.<br />
Liam mutogatta, hogy sikítsak, de nem akartam még nagyobb szívrohamot okozni a többieknek, főleg így karácsony előtt.<br />
- Liam azonnal mond el hol vagytok!- követelte Louis.<br />
- Le kell tennem itt ez az őrü...<br />
Liam bontotta a kapcsolatot, majd rám mosolygott és félre dobta a készüléket.<br />
- Szóval most le őrülteztél?<br />
- Hidd el, jól áll neked.- nyomott egy csókot az ajkaimra.<br />
A telefon ismét elkezdett csörögni, de Liam csak rádobott egy párnát.<br />
- Akkor az őrült támadásba lendül.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-62698766580266478912014-06-25T23:23:00.002+02:002014-06-25T23:23:43.474+02:0096.rész (2.évad 26.rész)<h2 style="text-align: center;">
<span style="color: red;">A kinézetet köszönöm <a href="http://werygooog.blogspot.hu/" target="_blank">Zoe</a>-nak. Aki egy igazi művésznő!</span></h2>
<div style="text-align: center;">
.:Robin:.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Nem tudom mire készül Liam, de nagyon kapni fogunk még Angelától. Hiába mondtam neki, hogy legalább neki szóljon ő hajthatatlan volt. Miután a rajongók készségesen átengedtek minket és megígérték, hogy nem árulják el, hogy minket elengedtek sikerült lelépnünk és fognunk egy taxit.<br />
- Áruld már el hová megyünk!<br />
- Ez meglepi.- csókolt meg.<br />
- Nem szeretem a meglepiket.-húztam el a számat.<br />
Válaszul ismét megcsókolt. A taxis kevésbé értékelte, mint én. Liam folyamatos vigyorgása engem mindennél jobban kíváncsivá tett. Az út elég hosszú volt a Rádiótól. Liam vállára hajtottam a fejem, mire ő összekulcsolta a kezünket.<br />
- Akkor legalább azt mond el, hogy milyen messze van.- suttogtam.<br />
- Mindjárt ott vagyunk.<br />
Sóhajtottam egy nagyot, mire ő felnevetett.<br />
- Ne nevess ki.- vágtam mellkason.<br />
- Itt is vagyunk!- vágott a szavunkba a sofőr.<br />
Liam fizetett, majd kiszálltunk. A taxis nem várt már tovább is gurult. Én teljesen elámultam a nagy épülettől ami a szemem elé került.<br />
- Hol vagyunk?- kérdeztem elámulva.<br />
- Gyere.<br />
Megragadta a karom és behúzott az épületben. Egészen a liftig húzott ott megállt és megnyomta a hívógombot. Ennyire még nem láttam izgatottnak. Ahogy megjött a lift szó szerint berántott rajta.<br />
- Komolyan mi van itt, hogy ennyire be vagy sózva?<br />
- Még mindig meglepetés.- vigyorgott.<br />
- Abba hagyhatnád ezt a vigyorgást.- löktem meg a mellkasát, mire ő elkapta a kezem és magához húzott.<br />
- Több millió lány ájuldozik a mosolyom után és neked nem tetszik?- vonta fel a szemöldökét.<br />
- Még jó, hogy annyira szerény vagy.- csókoltam meg, hogy ne tudja elrontani a pillanatot.<br />
A csóknak a lift vetett véget. Kinyílt az ajtó mi pedig kéz a kézben kisétáltunk rajta. Végig sétáltunk egy hosszú folyosón, majd egy nagy ajtó előtt megálltunk. Liam kikotort a zsebéből egy kulcsot, majd a zárba helyezte.<br />
- Felkészültél?- nézett fél szemmel rám.<br />
Aprót bólintottam ő pedig nyitotta az ajtót. Bent az utat rózsaszirmok mutatták. Teljesen elámultam tőle. Romantikusnak találtam.<br />
- Tudod rég voltunk kettesben és arra gondoltam, hogy a baba projektet...<br />
- Én nem akarok gyereket!- vágtam rá azonnal.<br />
- Ha hagynád, hogy befejezzem.- hajolt közelebb.- Szóval a baba projektet inkább tegyük félre, mert még egy kicsit korai volna.<br />
Egy nagy kő esett le a szívemről, hogy ő is így gondolja. Felkapott menyasszony stílusba és elindult velem befelé. Egészen a hálóig meg sem állt. Eldöntött az ágyon és lassan csókolgatta a nyakamat. Megszabadított a felsőmtől, majd a melltartómmal játszadozott. A nyakát szívogattam mire mély nyögések törtek elő belőle. Liam addig-addig küszködött a fehérneműmmel, hogy sikerült megszabadítania. Nekem pedig sikerült a felsőjét leszednem. <br />
- Na hogy is van ez, hogy nem akarsz tőlem gyereket?- nézett rám.<br />
- Belőled egy is sok.- csókoltam meg, közben fordítottam a helyzetünkön így én kerültem felülre.<br />
- Ezt még nagyon megbánod.- mondta nevetést visszatartva.- Szóval szerinted belőlem egy is elég?<br />
- Igen.- közöltem vele az egyszerű tényt.- De azért majd szeretnék egy apró Liamet.<br />
- Mindig tudtam!- mosolyodott el.<br />
Ledőltem mellé és a mellkasára hajtottam a fejem. Liam egyáltalán nem tűnt elkeseredettnek.<br />
- Nem is bánod?- néztem fel rá.<br />
- Mi csodát?- értetlen tekintettel figyelt engem.<br />
- Hát tudod, hogy nem szexelünk.<br />
- Nem azért hoztalak ide. Hanem azért, hogy kettesbe legyünk és ne zavarjon meg minket senki. Bár egy picit bánom.- ajkai lefelé görbültek.<br />
- Na majd egy kicsi talán még is lesz. Meddig szándékozol itt maradni?- ültem fel az ágyon.<br />
Hátra igazítottam a hajam, hogy ne lógjon a szemembe. Felkecmeregtem az ágyról és elindultam kifelé.<br />
- Hová-Hová?- ült fel ő is.<br />
- Meglepi.- vontam vállat.<br />
<a href="http://data2.whicdn.com/images/123063218/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Instaggram | via Tumblr" border="0" height="320" src="http://data2.whicdn.com/images/123063218/large.jpg" width="320" /></a>- Várj mutatok valamit.- intett, hogy menjek vissza.<br />
Sóhajtva mentem vissza mire ő megragadta a kezeim és magára rántott.<br />
- Boldog útószülinapot!<br />
Végig simítottam a szakállán, majd lágyan megcsókoltam.<br />
- Nem mondtam már, hogy borotválkozz meg.- piszkáltam tovább a szakállát.<br />
- Ennyire zavar?- kérdezte felháborodva.<br />
- I...<br />
Nem tudtam válaszolni, mert a nyakamba fúrta az arcát és szívni kezdte. Kezei a derekamra tévedtek mire én megugrottam egy kicsit.<br />
- Csikis vagy?- csillant fel a szeme.<br />
- ÁÁhh dehogyis.<br />
De már késő volt Liam őrült csikizésbe kezdett. Sírtam a nevetéstől és már fájt a nevetés. Mikor abbahagyta én visszamásztam rá és a farmerjének a gombjával kezdtem el játszadozni.<br />
- Szóval világsztár hol is tartottunk?- gomboltam ki az elsőt.<br />
- Ahol szeretnéd.- nyúlt az állam alá így a szemébe tudtam nézni.<br />
<br /></div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-82703597050224102522014-06-22T20:40:00.003+02:002014-06-22T21:00:26.927+02:0095.rész (2. évad 25.rész)<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
.:Louis:.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A kiviharzó leányzó nem nézett senkit. Csak azt kiabálta, hogy " Nem vagyok tovább hajlandó elviselni". Még engem is majdnem fellökött. Visszamentem a többiekhez, akik leginkább azzal voltak elfoglalva miért is rohantak el mindketten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szerinted mi történt odabent?- fordultam Liam felé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szerintem csak megint a szokásos.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hihetetlen most muszáj lemondanom az esti műsort. - dühöngött Angela.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért kellene?- nézett Robin a szőkére.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert ha ez a két hülye már bocsánat ezt csinálja, nem tudok segíteni. Itt még csak-csak tudtam magyarázatot adni, de ott élő műsorba mit hoztok fel, ha összevesznek? Lemondom, és ha minden rendbe lesz, akkor bepótoljuk az egészet. - vette elő a telefonját.</div>
<div style="text-align: left;">
Amíg Angela elment telefonálni addig mi összeszedtük a cuccunkat. Liam félre húzta Robint majd egy kisebb vita alakult ki közöttük. Nem értettem, hogy min veszekednek, de biztos voltam benne, hogy nem mindennapi a vita témája. Carly rákulcsolta a kezemre a kezét majd elindultunk a kijárat felé.</div>
<div style="text-align: left;">
-LIAM TI IS! - kiabált Angela.</div>
<div style="text-align: left;">
Úgy rohantak utánunk, mint akiket seggbe rúgtak bár amilyen ideges a főnökasszony lehet, hogy valami hasonló eset történt. Visszamentünk a kitartóan várakozó csapathoz, akiknek dedikáltunk és készítettünk velük még képet. Liam odasúgott valamit az egyik rajongónak, aki vadul elkezdett bólogatni. Visszanéztem Carlyra aki éppen mély csevegést folytatott a többi lánykával, legfőképpen rólam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Carly mehetnénk?- szakítottam meg az eszmefuttatást.</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze. - mosolyogta.</div>
<div style="text-align: left;">
Összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk vissza az autóhoz. Sokkal rosszabbra számítottam a rajongókkal kapcsolatban. Először azt hittem majd megdobálják valamivel őket, de úgy látszik csalódnom kellett persze jó értelembe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mindenki itt van?- nézett ki Zayn.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. - mondtam és beszálltam Carly után.</div>
<div style="text-align: left;">
Becsukták az ajtót és már indultunk is. Ashely az ablakon kifelé bámult miközben valami dalt dúdolt. Carly és Niall valamin összeszólalkoztak, hiszen az én drágám váltig állította a saját igazát. Nem akartam bele avatkozni. Zayn éppen hátradőlve próbált aludni, Naomi pedig csendesen üldögélt. Ahogy figyeltem őket azon gondolkoztam, hogy melyikkőjüknek mit lehetne venni karácsonyra, hiszen az is itt van a nyakunkon. 1 hét és itt a nagy pihi szezon, ami 3 napból fog állni. Abból az egyik a józanodásra van szánva ugyanis az elmaradt szülinapokat pótoljuk. A mély gondolatmenetemet az zavarta meg hogy a fékezéstől az alvó Zayn rám dőlt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mássz le rólam!- löktem félre. - Van elég hely!</div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy volna? Épp annyian vagyunk, amennyi hely van. - fordult hátra a főnökasszony.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát van két üres hely.</div>
<div style="text-align: left;">
- Liamék. - néztünk össze a többiekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Visszamegyünk értük?- nézett Harry a vezető ülés felé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nagy gyerekek már, meg tudják egyedül is oldani. Majd ha visszaérnek, felhívunk. - javasoltam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól van. - sóhajtotta végül egy nagy hatásszünet után Angela.</div>
<div style="text-align: left;">
Ahogy visszaértünk a mi kis csendes lakásunkhoz egy emberként törtettünk be az ajtón. Én voltam az utolsó. Becsuktam az ajtót és a telefont Harryhez vágtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit kezdjek vele?- kérdezte flegmán.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hívd fel a két jó madarat. - dörmögte a párnából Carly.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hagyd, őket majd jönnek, ha akarnak. - lépett be a konyhába Lexie.</div>
<div style="text-align: left;">
Leültem Carly mellé. Szegény nem tudom mitől fáradhatott el ennyire, de már majdnem elaludt. Felvettem a kezembe, majd lassan elindultam az emelet felé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Louis egy mérkőzés?- kiabált utánam Niall.</div>
<div style="text-align: left;">
- Felviszem és utána jövök. - fordultam vissza.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudok a saját lábaimon is menni. - dörmögte Carly a mellkasomba.</div>
<div style="text-align: left;">
- De ismerd be, hogy élvezed.</div>
<div style="text-align: left;">
Aprót bólintott, majd ismét lecsukta a szemeit. Annyira aranyosan tetette, hogy már alszik, hogy mosolyt csalt az arcomra. Óvatosan belöktem az ajtót és lefektettem az ágyra. Ő magzatpózba helyezkedett el és békésen próbált aludni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Aludj jól. - nyomtam egy puszit a homlokára.</div>
<div style="text-align: left;">
Dörmögött valamit, de nem értettem a párna miatt. Halkan becsuktam az ajtót és elindultam lefelé ahol Niall már várhatott. Lefelé menet viszont furcsa hangok ütötték meg a fülemet. Körbe kémleltem, de semmi mozgás nem volt. Harryék szobája mellette mentem el és megint meghallottam azokat a furcsa hangokat. Szóval Harry megint a békülő szexet választotta. Azt nem tudom, hogy vette rá Ashleyt de nagyon ügyesen csinálta.</div>
<div style="text-align: left;">
- LOUIS!!- ordított fel Niall.</div>
<div style="text-align: left;">
Niall nem tudom melyik részét nem értette annak, hogy ne kiabáljon, mert valaki aludna az a valaki Carly. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy minél hamarabb elhallgattassam a zaj forrását. Ahogy leértem Niall már a kontrollerekkel kalimpált. </div>
<div style="text-align: left;">
- Mindjárt csak iszok!- mutattam fel az egyik ujjamat, hogy várjon.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak siess, már úgy le akarlak győzni. - vigyorgott önelégülten. </div>
<div style="text-align: left;">
Niall mindig nagy reményeket fűz magához aztán meg jól pofára esik. Annyiszor akart már leverni, hogy a 10 ujjam nem volna hozzá elég, hogy megszámoljam, de természetesen sosem jön neki össze. Ő az a típus, aki beleéli magát a győzelembe és már majdhogy nem pezsgőt bont magának, csak aztán rá kell jönnie engem nem tud megverni. </div>
<div style="text-align: left;">
- Úgysem fogsz megverni. - vettem ki a narancslevet a hűtőből. </div>
<div style="text-align: left;">
- Csak figyelj!- ugrott le a bárszékről és már rohant is a TV elé.</div>
<div style="text-align: left;">
Nem tudtam komoly ellenfélnek nézni Niallt hiszen túlságosan elvicceli a dolgokat. De hát egy ilyen is kell a csapatba. Leültem mellé, majd belekortyoltam a narancslevembe. </div>
<div style="text-align: left;">
- Kezdhetjük? - fordult felém.</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze. - letettem a dohányzóasztalra a poharam és elvettem tőle az egyik irányítót. Niall elindította és mindketten átkapcsoltunk a játékra. A körülöttünk zajló események teljesen kizárultak, csak a játékra figyeltünk. Az első gól után, amit szereztem még jobban bedurvult a mérkőzés. Onnantól pedig mintha csak az igazi mecset néztük volna. Kiabáltunk, becsméreltük egymás játékosait, csak amit mindig szoktunk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szívem moderáld már magad.- jött be Lexie. </div>
<div style="text-align: left;">
Niall leállította a játékot és a barátnőjére meredt. Szeme kétségbe esetten nézett a mérges Lexire.</div>
<div style="text-align: left;">
- Istenem!- fogta meg a fejét, majd mögénk sétált.- Nem számít, hogy nyersz vagy veszítesz, tőlem kapni fogsz valamit. - adott egy apró csókot a nyakára.</div>
<div style="text-align: left;">
Niall mintha feltöltődött volna. Visszanyomta a játékot és újból nekiestünk csakhogy most mintha kicserélték volna Niallt. Úgy cselezett, úgy védett, ahogy eddig sosem. Kikerekedett szemekkel próbáltam védekezni, de nem sikerült.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit csináltok? - jött le az álomszuszék.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nyerek. - vágta rá Niall.</div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-2oVPXS_ZL1kHXBGjRMAO-33tVcekED5AnUtn9tJUMFxnbeQMpGcTCwbsG2m7myGPNpnOCtNvaEYDsDT3mG4d5I6vt3DewKbk5LOKBbzrkWY6C91eKTgfuHpQ0rt2cgVHgjOaTSIpczj5/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-2oVPXS_ZL1kHXBGjRMAO-33tVcekED5AnUtn9tJUMFxnbeQMpGcTCwbsG2m7myGPNpnOCtNvaEYDsDT3mG4d5I6vt3DewKbk5LOKBbzrkWY6C91eKTgfuHpQ0rt2cgVHgjOaTSIpczj5/s1600/large.gif" height="200" width="154" /></a>Megvontam a vállam Carly felé mire ő elmosolyodott. Alig volt 1 perc volt a játék végéig Niall pedig elég jól el volt húzva tőlem. </div>
<div style="text-align: left;">
-3...2...1...- számoltak vissza a lányok. </div>
<div style="text-align: left;">
- NYERTEM!!- ugrott fel, majd megcsókolta Lexiet.</div>
<div style="text-align: left;">
Hátradőltem majd fintorogva figyeltem, ahogy Niall örömébe ugrált. Azt hiszem most nyert először ellenem.</div>
<div style="text-align: left;">
- IGEN!! NYERTEM!!!</div>
<div style="text-align: left;">
Carly a vállamra tette a kezét, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Hátradöntöttem a fejem és élveztem a pillanatot. A csodálatos kényeztetésnek a telefon csörgése zavarta meg. A lábammal próbáltam elvenni az asztalról a készüléket, mivel lusta voltam felállni. Carly miközben leült mellém oda dobta.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak, hogy ne kelljen felállnod.</div>
<div style="text-align: left;">
- Haló! Nem még nem értek vissza...persze azonnal felhívunk oké Helló. - tettem le a készüléket.</div>
<div style="text-align: left;">
- Angela?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. - mondtam, majd eldöntöttem a kanapén és megcsókoltam. </div>
<div style="text-align: left;">
A csókunknak az ajtó csöngője vetett véget. Niall odarohant és mutatta, hogy maradjunk nyugodtan. </div>
<div style="text-align: left;">
- Hol van ő? </div>
</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-59421389524251773612014-05-16T23:10:00.001+02:002014-05-16T23:10:56.233+02:0094.rész (2.évad 24.rész)<div style="text-align: center;">
Zoe művésznő unszolására meghoztam jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Az egyik lány Carlyra nézett, de nem mert megszólalni mire Carly rá mosolyodott és elárulta a nevét. A lány is követte a többiek példáját és sikoltásba kezdett. Ahogy távolodtunk el tőlük a sikoltozás még hangosabb lett. Így van ha egy lány fel akarja magára hívni a figyelmet. Bementünk a stúdióba, ahol már vártak minket.<br />
- Hú de sokan vannak uraim és hölgyeim.- állt meg előttünk egy magas fekete hajú fiú.- Na szóval a program mindenki megfogja a barátnője kezét és húz egy számot. Mivel a főnök engedélyt adott ma csak a One Direction a téma.<br />
- Jól van Lucas, de nekünk ma még egy csomó dolgunk van. - lépett előre Angela.<br />
- Durván egy óra alatt le lesz zavarva csak azért szedjük külön a srácokat mert annyi kérdés érkezett és mindenkihez van külön így értelmesebbnek láttuk, ha mindenki a barátnőjével megy. Na ki lesz az első?<br />
- Kő-Papír-Olló!- kiáltott fel Louis.<br />
- Nem mert abba úgy is te nyersz.- nyafogott Niall.<br />
- Akkor?- nézett tanácstalanul Zayn.<br />
Leültettek minket a kanapéra, hogy döntsék el ki kezdi. Természetesen senki nem akart menni azzal az indokkal, hogy miért ő kezdjen. Én a térdemre hajtottam a fejem amíg ment a fiúk között a vita. Carly és Lexie elmentek az automatához forró csokiért. Ashley egy könyvet bújt Naomi pedig figyelte a kisebb harcot amit a fiúk vívtak. <br />
- Elég legyen!- szólalt fel Angela. - Ti mentek először.- rántotta fel Zaynt.<br />
A többi fiú hatalmas győzelmi nevetésbe tőrt ki. Liam mellé csúsztam aki a derekamra csúsztatta a kezét. Carly és Lexie éppen akkor értek vissza amikor a következő jött így szegény Carly és Louis párosítás ment be.<br />
- Nem had ne mi menjünk menjenek inkább Robinék vagy Ashleyék.<br />
- Ti mentek és nincs vita!- tuszkolta be őket Angela.<br />
- De miért szedtek minket ennyire külön?- nézet a majdnem családtagra.<br />
- Azért Lucas szerint annyi rajongói kérdés jött, hogy képtelenség lenne mindent végignézni és a legjobbakat megakarják kérdezni.<br />
Negyed óra elteltével kiszólt az egyik szerkesztő, hogy készüljön a következő páros. Felálltam és magam után húztam az én egyetlenegy uramat.<br />
- Erre gyertek. - mutatta az utat azt hiszem Lucas.<br />
Követtük, majd egy stúdióba vitt be. Az üveg túl oldalán Louis éppen nevetett valamin, de nem hallottam hogy miért. Hirtelen kinyílt az ajtó és Carly jött ki rajta, majd megjelent Louis is.<br />
- Sok sikert! Megfognak kínozni.- nevetett Lou.<br />
Vettem egy mély levegőt és elindultam befelé. Ott a műsorvezető leültetett minket majd felkonferált.<br />
- És itt van a stúdiónkba Liam Payne és barátnője...<br />
- Robin Peterson.- segítettem ki.<br />
- Szóval Robin és Liam készen álltok a kérdez felelek játékra?<br />
- Persze!- mondtuk egyszerre.<br />
- Szóval első kérdésünk Jesstől érkezett aki a szomszéd szobában várakozik ugyanis az unokahúgom. Miért titkoltátok el a kapcsolatotokat?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJScWWPjtcSw2K6Kex-hJwV-MhQnzMSuavMIOFhI16oALAHNYsk_rbTRv_oa3yUVOvGLK3W2zfUETAr9CzQwKHyIrE73zkD7yprYd1j-GY8INMTN04nTTJts-20abSZrC1ixCk46j4zJol/s1600/normal_BfGE_O_CQAAYGGn.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJScWWPjtcSw2K6Kex-hJwV-MhQnzMSuavMIOFhI16oALAHNYsk_rbTRv_oa3yUVOvGLK3W2zfUETAr9CzQwKHyIrE73zkD7yprYd1j-GY8INMTN04nTTJts-20abSZrC1ixCk46j4zJol/s1600/normal_BfGE_O_CQAAYGGn.jpg" height="320" width="238" /></a>- Hát tudod kellett egy kis nyugodt hely ahová haza megyünk a meló után és nem az volt, hogy lesi fotósok meg rajongók álldogálnak a házunk előtt. Hisz hát mindenki megérdemli a magán életet. Na meg persze ami a legfontosabb a gyűlölködő üzeneteket szerettem volna elkerülni.<br />
- De gondolom tisztába voltatok, hogy előbb vagy utóbb ki fog derülni a dolog. Vagy nem?<br />
- Tisztában voltam de így is döcögősen indult a kapcsolatunk ami még inkább arra kényszerített, hogy minél tovább titkoljam azt a tényt hogy szeretem.<br />
- Oké. A következő kérdés a kis barátnődhöz szól Robinhoz, de csak hogy ne te beszélj Liam. Hogy ismerted meg ezt a jóképű Adoniszt?<br />
Adonisz? Ilyent még nem hallottam. Meglepett a kérdés, de próbáltam összeszedni a gondolataim habár látszott rajtam, hogy ideges vagyok hiszen nem akartam semmit elrontani.<br />
- Nos talán már van egy éve, hogy a munkahelyemre menet megálltam egy gyorsétteremnél ahol éppen kajáltak. A rajongók majd fel lökték egymást, hogy közelebb kerülhessenek, majd egyszer kinyílt az ajtó és megjelentek. Én a legeslegvégén állhattam a tömegnek. Ahogy sétáltak végig dedikáltak és fényképet készítettek aztán azt hiszem Niallnak megakadt a szeme rajtam és odajött dedikálni a karom mire mind lerohantak.<br />
- Ez valami iszonyat romantikus.- mondta a műsorvezető.<br />
- Egy wolverhamptoni rajongód kérdezte alig pár perce, hogy... olvasom is.- merült el a gépébe.- Mikor látogatsz haza Lee?<br />
Liamnek elkerekedett a szeme. Zavartan ült a széken mire én a combjára csúsztattam a kezem. Megszorítottam mire egy apró mosoly kúszott az arcára.<br />
- Igyekezni fogok!- válaszolta.<br />
- Hát akkor ennyi idő jutott a 3. szerelmes párra. De ne csüggedjetek hiszen Liam megígérte nekem, hogy csinálni fog egy twitcamot a napokban.- kacsintott a végén.<br />
Mindkettőnket meglepett a dolog. Jane totálisan maga döntött arról, hogy Liam mit csináljon bár ahogy láttam gyorsan feldolgozta. Jane vagyis a műsorvezető intett mire megjelent az ablakba a maradék. Mi ki siettünk és fáradtan ledőltem az üres kanapéra. Nem telt el pár perc sem amikor hatalmas kiabálásra kaptam fel a fejem.<br />
- SZAKÍTOK VELED!!Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-32765276896203014452014-04-26T21:16:00.001+02:002014-04-26T21:16:06.130+02:0093.rész (2. évad 23.rész)Beszálltunk az autóba, majd Angela ismertette ismételten a napi programot.<br />
- És 17:40- kor a The One Show-ba kell érnünk.- fújta ki a levegőt.<br />
- Csak ennyi van mára?- csodálkozott Ashley.<br />
- Ez is sok!- jegyezte meg Lexie, akin még látszottak a betegség nyomai.<br />
Szegény egy kicsit nyúzott volt és ezt még a smink sem tudta eltakarni, de Naomi hasonló cipőben járt. Az út nem volt hosszú a rádióközpontig. De annál idegesebb voltam. Liam végig vezette a combomon a kezét ami most nem volt a legjobb döntése, mert még jobban frusztrálttá tette a helyzetet.<br />
- Liam ezt nem itt és nem most kellene.- hajoltam közelebb hozzá és a fülébe súgtam.<br />
- De akkor este számon kérem!<br />
Elnevettem magam. A vállára hajtottam a fejem és hallgattam a többiek beszélgetését. Mellettem ült Ashley aki valamiért már megint összeveszett a Harryvel.<br />
- Ash, minden rendben?- fordultam felé.<br />
- Persze csak ez a majomka megint normátlan. - morogta.<br />
A szám elé tettem a tettem a kezem, hogy ne lássa a vigyort a képemen.<br />
- De azért menni fog az interjú?<br />
- Én nem fogok hazudni senkinek.<br />
- Azért lehetőleg nem kell elhordani mindennek a mi kis esti gyakorlataink.- szólalt meg Harry.<br />
- Ha tovább szórakoztatsz, azt is elmondom.- fordította el a fejét a másik irányba.<br />
Visszahajtottam a fejem Liam vállára, majd lehunytam a szemem, de azonnal ki is nyitottam, mert elkezdett Ashley kiabálni.<br />
- Nem fogok bemenni, ha így csinálsz!<br />
- Miért veszekedtek?- nézett értetlenül Angela.<br />
- Elég legyen. Ha nem akarsz velem lenni akkor miért nem hagytál már el?- fordult Harry a cicája felé.<br />
Ashley nem válaszolt. Csak csendben ült és bocsánatkérően nézett Harryre. Sokat veszekednek, de szerintem annyira aranyosak együtt.<br />
- Itt is vagyunk.- nézett ki az ablakon.<br />
Nagy levegőt vettem és elkezdtünk kiszállni. Először Liam ment én pedig követtem. Felém nyújtotta a kezét én pedig elfogadtam. Ahogy a rajongók megláttak vegyes érzelmekkel fogadtak. Liam a derekamra csúsztatta a kezét. A többiek is sorba kikászálódtak a kocsiból. A fiúk integettek a rajongóknak mi pedig mellettünk álltunk. Láttam a többieken is, hogy nem igazán tudja mit is kellene tennie. Liam és Louis volt az aki komolyabban vette a mutassuk be a barátnőt a directionereknek. Megfogta a kezem és odavezetett a lányokhoz akik egy kordon tartott vissza és a biztonsági őrök. A lányok sikoltoztak, amint odaértünk. Kedvesen mosolyogtunk rájuk ők pedig elhalkultak amint Louis a szája elé tette az ujját.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWQU0bhFXucVhbTCQPGKyRTEW6WTpqnTA44mIfk6sEuisVZ-d4nUYz9T9cZYwEms0S9WZL8VIFxysJvPulV4klOFVx2_VTXmZvAKhaD4BmlORnFwe_KgnJmM5aRVBsYXtqWtLL8Mp4Uuq1/s1600/tumblr_inline_mf7akhjuRj1rbj4np.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWQU0bhFXucVhbTCQPGKyRTEW6WTpqnTA44mIfk6sEuisVZ-d4nUYz9T9cZYwEms0S9WZL8VIFxysJvPulV4klOFVx2_VTXmZvAKhaD4BmlORnFwe_KgnJmM5aRVBsYXtqWtLL8Mp4Uuq1/s1600/tumblr_inline_mf7akhjuRj1rbj4np.gif" height="165" width="320" /></a>- Hogy hívnak?- mutatott rám az egyik agyon rajzolt lányka.<br />
- Robin.- válaszoltam kedvesen.<br />
- A többiek miért nem jöttek ide?- nézett szomorúan egy másik.<br />
- A lányok nem igazán érzik magukat jól biztos ezért.- mondta Louis. <br />
- Hé gyertek, mert már rég bent kéne lenni.- kiáltott oda Harry, mire a lányok sikoltásba kezdtek.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-43182507817483425942014-04-04T20:27:00.000+02:002014-04-04T20:27:25.161+02:0092.rész (2.évad 22.rész)Leesett állal ültem az asztalnál. De nem csak nekem hanem a többieknek is. Az állam konkrétan az asztalt súrolta. Ezt, hogyan és mikor? Lehet, hogy én vagyok megint a lemaradott ember, de ez mikor történt? Liamre néztem akin szintél észre lehetett venni a döbbentséget de talán annyira nem mint rajtam. Angela a szája előtt tartotta a kezét és a sírást visszafojtva bólogatott. Robert felegyenesedett mire Angela a nyakába ugrott. Mindenki tapsolásba tört ki. A pincérek közbe felszolgálták a vacsorát.<br />
<div style="text-align: center;">
____________________</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Otthon fáradtan dőltem le az ágyba. Rosszul voltam, fájt a fejem és émelyegtem. Liam leült mellém az ágyra és éppen a nyakkendőjével bajlódott. </div>
<div style="text-align: left;">
- Segítsek?- néztem rá.</div>
<div style="text-align: left;">
Válaszul csak megvonta a vállát. Felültem és felé fordultam. Elkezdtem lassan kibontani a szépen megkötött nyakkendőjét. Hirtelen köhögő roham jött rám. Eldőltem az ágyon és próbáltam meg nem fulladni. Liam aggódva rám nézett, majd felugrott az ágyról.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hozok neked egy kis teát. Kérsz még valamit esetleg?</div>
<div style="text-align: left;">
- Egy takaró jól jönne.- motyogtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Meglesz.- mosolygott majd becsukta maga után az ajtót.<br />
Visszadőltem az ágyra lecsuktam a szemem és próbáltam elaludni. Sosem éreztem magam ennyire rosszul. Talán az étteremeben ehettem valami rosszat. Elgondolkoztam, hogy mit is ettem. A nagy gondolkozás közepette elaludtam. Amikor ismét kinyitottam a szemem egy pokróc volt a hátamra terítve és valaki hátulról ölelt magához. Megfordultam és az ölelésébe bújtam. Nyomott egy lágy csókot az ajkamra majd küldött felém egy mosolyt.<br />
- Jobban vagy?<br />
- Van fájdalom csillapító?<br />
- A kis asztalon.- bökött a túl oldalamra.<br />
Átfordultam és felültem az ágyon. Bevettem a gyógyszert, majd visszadőltem. A gyógyszer gyorsan kezdett el hatni, mert már nem szédültem és a gyomrom se imbolygott mint a tenger. Egy óra elteltével felkecmeregtem az ágyból és átöltöztem egy lazább melegítőbe, hogy ne a vacsorás ruhámba flangáljak a házban. Elindultam lefelé ahol a Carly és Lexie beszélgettek a konyha pultnál.<br />
- Sziasztok!- ültem fel az egyik szabad székre.<br />
- Jobban vagy?- nézett rám Lexie kikerekedett szemekkel.<br />
- Mintha kicseréltek volna.- húztam ki magam.<br />
- Ezt jó hallani.- veregetett hátba Carly.<br />
- A többiek?- néztem szét, mert a nappaliba csak Liam és Louis xboxoztak.<br />
- Niall-t elküldtük a gyógyszertárba. Naomi fent betegeskedik ugyanúgy, mint Ashley. Zayn és Harry pedig ápolják a betegeket.- sorolta fel Lexie.<br />
- És épp azt beszéljük, hogy ti ugyanazokat ettétek többnyire, és betegek is letettek.<br />
- Bár rajtad elég gyorsan átment!- nézett végig rajtam Lexie.<br />
- Jó orvosom volt. -lestem el Liam felé.<br />
Tovább folytattuk a beszélgetést amikor az újdonsült menyasszony érkezett meg.<br />
- Bocsika a késői zavarásért csak azért jöttem, hogy szóljak az interjút nem tudtam a hét elejére leszervezni ezért egy nap haladékot kaptatok tehát reggel 8-ra mindenki legyen itt felöltözve!<br />
- Reggel 8?<br />
Egy napra elég egy rossz hír nem hogy kettő. Louis és Liam kezéből kiesett a console, Carly majdnem megfulladt a szőlő szemtől amit bekapott nekem leesett az állam és Lexie pedig a székről esett le majdnem a döbbenettől. Angela várta a válaszunkat. Egyik lábáról a másikra állt és kimutatta, hogy iszonyatosan unatkozik. Ezt természetesen a fiúk azonnal észrevették és válaszul bólintottak.<br />
- Akkor jó.- mondta és már el is hagyta a házat.<br />
- Én viszont megyek mert nem fogok reggel felkelni. Louis jössz?<br />
- Megyek.<br />
Louis és Carly egy perc alatt elhagyták a nappalit. Őket nem sokra rá követte Lexie és mondta nekünk, hogy megjönne Niall akkor küldjük fel. Én leültem Liam mellé mire ő magára húzott és a nyakamnál átkulcsolta a kezét.<br />
- Akarsz játszani?<br />
- Még nem játszottam.- vettem el tőle az egyik kapcsolót.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGA1-BJxc_VW3o0jKL9iUqGIOhFUsSEbizCY8c9SDgl3wZ7XOB7F2zPFRp29ZPXzmEQGF66IGTgcxW0-CsWVyI5_HBsB8mEqCM73ptthtztFPh2JKuaUpqKLNT4vbOqeiaVOJPGD6N7PBF/s1600/gamerr.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGA1-BJxc_VW3o0jKL9iUqGIOhFUsSEbizCY8c9SDgl3wZ7XOB7F2zPFRp29ZPXzmEQGF66IGTgcxW0-CsWVyI5_HBsB8mEqCM73ptthtztFPh2JKuaUpqKLNT4vbOqeiaVOJPGD6N7PBF/s1600/gamerr.jpg" height="320" width="316" /></a>Elindított egy játékot és már játszottunk is. Iszonyatosan béna voltam hozzá. Legalábbis állítása szerint, mert mindig a csapat társamat lőttem le. Szerintem viszont nagyon is jól játszottam. Nem tudom meddig játszottunk, de én hamar elaludtam a karjaiba.<br />
Reggel arra ébredtem, hogy Carly a fülembe suttog. Megakartam ütni, de nem sikerült.<br />
- Nem ártana készülődni a jövőbeli Mrs Peterson hamarosan ideér.<br />
Felpattantam az ágyról és felszaladtam a fürdőnkbe. Gyors lezuhanyoztam és felöltöztem majd rendbe szedtem magam. Sosem készültem el ilyen gyorsan. Mikor kijöttem a fürdőből egy teljesen felöltözött Liammel találtam magam szembe.<br />
- Mehetünk?- kérdezte.<br />
Aprót bólintottam majd elindultunk lefelé. Lent Ashley, aki már egész jó színbe volt az ablakon át kémlelte, hogy mikor jön meg Angela.<br />
- Itt van!- kiabálta el magát.<br />
Mindenki az ajtó mellett állt meg sorba. Rákulcsoltam Liam kezére az enyém, majd vártuk, hogy belépjen.<br />
- Na, látom mindenki időben elkészült!</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-56201666214122961482014-03-28T10:25:00.001+01:002014-03-28T10:25:23.053+01:0091.rész (2.évad 21.rész)<div style="text-align: center;">
.: Robin:.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Kikerekedtek a szemeim, ahogy megpillantottam. Rápillantottam Liam-re aki ugyanolyan döbbent volt, mint én. Robert folyamatosan mosolygott. Anya és apa pedig engem figyeltek. Nem is értettem, hogy miért engem figyelnek, miért nem a menyasszony jelölteket.<br />
- Ez mit kereshet itt? - hajolt közelebb.<br />
- Nem tudom, de elég furcsa helyzet.<br />
- Szia Angela! Ki a barátnőd?- kérdezte apa.<br />
Elkerekedett mindannyiunk szeme. Apát figyeltem leesett állal. A válasz nagyon érdekelt, hogy honnan is ismeri. Az agyamba motoszkált, hogy a papír miatt, de nem voltam benne biztos.<br />
- Mi az?- nézett apa is döbbenten valószínűleg az arckifejezésünk miatt.<br />
- Ismeritek egymást?- szűkült össze anya szeme.<br />
- Honnan ismeritek egymást?- meredt kérdőn a bátyám apára.<br />
- Hát én biztosan nem.- húzta ki a széket a most érkezett vendégeknek.<br />
Angela és a barátnője helyet foglaltak. Az egyik pincér a bátyám füléhez hajolt és valamit belesúgott. Robert egy aprót bólintott. A pincér elsietett, majd hangos kiabálás ütötte meg a fülünket.<br />
- Hová tudott így eltűnni három másodperc alatt?<br />
- Nem tudom az előbb még itt volt.<br />
Bárhonnan felismertem volna ezeket a hangokat. Liam-re néztem aki szintúgy a hangokat tanulmányozta. Egy halvány sóhaj hagyta el a szám, bár az még nagyon foglalkoztatott, hogy vajon honnan is ismeri az apám Angelát. A semmiből feltűntek a többiek is. A pincérek pedig hoztak egy asztalt. Ahogy láttam a bátyám arcát, előlem ezt nagyon titkolni akarta amiért most mérges is vagyok. <br />
- Robin? Liam? Ti hogy kerültetek ide?- vonta fel a szemöldökét Ashley.<br />
- Angela miért nem várt...- akadt meg Harry szeme rajtam.- Ti? Itt?<br />
Hátra döntöttem a fejem mivel reménytelennek láttam az egészet. Mi folyik itt? Annyi megválaszolatlan kérdés kavargott bennem, hogy észre sem vettem ahogy a többiek elfoglalták a helyüket. Mindannyian kérdőn meredtünk egymásra.<br />
- Amúgy ti miért vagytok itt?- kérdeztem végül meg.<br />
- Angela azt mondta fontos vendégségbe hívtak.- válaszolta Naomi.<br />
Angelára néztem aki egy barna hajú lánnyal beszélgetett. Soha életembe nem láttam így teljesen ismeretlen volt a számomra.<br />
- Robin eljössz vele egy pohár vízért?- bökött a pult felé Carly.<br />
- Szóljatok nyugodtan egy pincérnek azért vannak.- tanácsolta anya.<br />
- Köszönöm, de én jobban szeretem ha látom, hogy mit öntenek a poharamba.- mosolygott Carly.<br />
Felálltunk, majd elindultunk a pult felé. Amikor kikerültünk az asztal látóteréből Carly megragadta a kezemet és behúzott a női mosdóba.<br />
- Mit akarsz itt? Nem vizet akartál hozni?<br />
- Nem. Csak kellett egy olyan indok amiért a többiek nem indulnak meg. Mi köze van egymáshoz a bátyádnak és a fiúknak?- vonta fel a szemöldökét.<br />
- Nem tudom.- vontam vállat.- De apám ismeri Angelát ami nem jelent jót.<br />
- Jó akkor ez még kiderítésre vár.- mondta.<br />
Hirtelen kintről nevetés szűrődött be. Carly belökött az egyik fülkébe. Lehajtotta a WC ülőkéjét és rá guggolt. Én mellémentem és leültem rá. Csendben vártuk, hogy mi fog történni.<br />
- Tudod Lexie nagyon félek.<br />
Ez Ashley hangja volt. Ezer közül is megismerném. Carly néztem aki a szája elé tette a kezét. Szóval csendre intett.<br />
- Ugyan már Harry sosem szakítana veled. Nagyon szeret.<br />
- De Lexie...<br />
- Nincs semmi de attól, hogy megint volt egy kis vitátok attól még nem lesz semmi baj.<br />
- Úgy gondolod?<br />
Nem hallottam rá választ. Gondolom Lexie csak egy bólintással nyugtázta a dolgot. Megvártuk míg kimennek mert elég furán jött volna ki, hogy ketten egy WC-ből lépünk ki. A tükör elé léptem és megigazítottam a hajam.<br />
- Szóval ismét gond van a paradicsomba!<br />
- Ez most hogy jön ide?- néztem rá kérdőn.<br />
- Úgy hogy Louis beszél álmába és múltkor álmába tanácsot adott Harrynek. De mivel csak én voltam ott így csak én hallottam.<br />
- Mindent értek. De most már vissza kéne menni, nehogy a bátyám agyvérzést kapjon.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1wJrYLuT5arvpAHdcd_LKEnD59fKDVHVV_DLHDZGel98xgGsibQrE4USZBIu-0u9D7ZL5Cs6IS176Tgf0pHOkC94ZyjU6UZTmr-hYoVIclV3xKOeoVVcLDknytAKOI2R30qodKOvJz_G4/s1600/tumblr_mld4d2qDBo1qj5vtno2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1wJrYLuT5arvpAHdcd_LKEnD59fKDVHVV_DLHDZGel98xgGsibQrE4USZBIu-0u9D7ZL5Cs6IS176Tgf0pHOkC94ZyjU6UZTmr-hYoVIclV3xKOeoVVcLDknytAKOI2R30qodKOvJz_G4/s1600/tumblr_mld4d2qDBo1qj5vtno2_250.gif" /></a></div>
Elindultunk vissza. Carly tett egy kis kitérőt még a pultnál egy pohár vízért, hogy le ne bukjunk. Visszaültünk a helyünkre mire a bátyám elmosolyodott. Liam a combomra tette a kezét és vártuk a nagy bejelentést. Apám odaállt a bátyám mellé aki döbbenten figyelte ahogy apa teljesen higgadtan bele kortyol a boros poharába, majd leteszi az asztalra.<br />
- Apa menni fog szerintem egyedül is.- nézett rá a bátyám.<br />
- Jó rendben.- emelte fel az egyik kezét védekezés képpen apa.<br />
- Na szóval.- vett egy mély levegőt Robert.- Tudom, hogy mindenki arra kíváncsi, hogy miért vagyunk itt. Hát erre most választ kaptok.- mosolygott folyamatosan.<br />
Robert letérdelt az asztal mellett és a zsebében kezdett el kotorászni.<br />
- Angela Palmer hozzám jönnél feleségül?</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-27973182867598686382014-03-20T04:39:00.000+01:002014-03-20T04:39:50.263+01:0090.rész (2.évad 20.rész)<div style="text-align: center;">
<em>Sziasztok!Bocsi, hogy ennyit kell várni. Igyekszem gyorsabban írni csak hát idő hiány a szenvedek.</em><br />
<br />
.: Carly szemszöge:.</div>
<br />
Ahogy Robin és Liam elmentek mi mind szétszéledtünk. Niall-t utoljára a konyhában láttam, Naomi és Zayn a hálószobájuk felé mentek. El sem tudom képzelni, hogy mik folyhatnak ott. Harry a kanapén ülve vakarta a tökét. Ash éppen akkor jött vissza, de én attól láttam mit csinál. Amint kiértem a mi kis titkos búvóhelyünkre Louis éppen Maara-val szórakozott. Egy kekszet kínálgatott neki, de amint szerencsétlen madár odaért elkapta előle.<br />
- Azt hiszem rémálmaim lesznek.- álltam meg az ágy előtt.<br />
- Mit csinált Harry?- nézett rám.<br />
- Nem értem miért fogsz mindent Harryre.- vettem védelmembe.<br />
- Mert nem ő volt?- képedt el.<br />
- De.- vágtam rá, majd mellé feküdtem.<br />
- Gyerünk fürdeni.- állt fel mellőlem, majd szétdobálta a ruháit egy szál semmibe ugrott bele a vízbe.<br />
Röhögést visszafojtva ültem az ágyon.<br />
- HUUUH!!- jött fel a víz felszínére.- Ez hideg mint állat.- ugrált folyamatosan.<br />
Odamentem feltekerni a fűtést, ha már ez a hülye barom kanos állat elfelejtette hiszen egy kitömött galambnak több esze van neki. Ahogy visszaértem nem mindennapi látvány fogadott. Louis lépkedett felém egy szál semmibe és magához ölelt.<br />
- Most vizes leszek.- nyafogtam.<br />
-Úgyis nedves leszel.- kapott fel, majd beleugrott velem együtt a vízbe.<br />
A képébe nyomtam egy adag vizet, majd elkezdtem kiúszni a medence széle felé. Éppen megfogtam volna amikor Lou elkapta a lábam és visszahúzott.<br />
- CCC nem sietünk sehová.- csókolt meg.<br />
Kikapcsolta a melltartóm és elkezdte lehámozni rólam a vizes ruháimat.A nadrágom gombjával játszadozott míg én a nyakát szívogattam. Kéjes nyögés hagyta el száját.<br />
- Medencébe még úgy sem csináltuk.- nevetett perverzül.<br />
- Te kis perverz.- csókoltam meg.<br />
A dereka köré kulcsoltam a lábam és éreztem ahogy férfiassága megkeményedik.<br />
- Talán azért mert az ágy kényelmesebb.<br />
- Itt az ideje, hogy próbáljunk ki új dolgokat. - vette le rólam az utolsó ruha darabokat.<br />
Kezembe vettem a férfiasságát, majd addig mozgattam rajtam, amíg meg nem keményedett. Ő a melleimet kényeztette a kezével, vagy a szájával. Mikor már készen állt a felkapott a karjába. Lassan belém csúsztatta magát, én meg a nyakánál karoltam át.<br />
A kezét a derekamra tette, majd ő diktálta a tempót. Lassan mozgatta a csípőmet, miközben a nyakamat szívogatta.<br />
- Lou...is- nyögdécseltem.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmnlQbXRb9Yrp_o39wFKyHjCCfgMlKFpl6xKFjEgM1CRidAIic7RBI5-eboHnt1hDSPjLvgY-xAaz_OVVCtGD50CyTH3HY2ljEQygtDN7-gghpgnZUyYBGuvM8KfPMGYpDAar1kVFcIt5T/s1600/large+(86).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;" urn=""><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmnlQbXRb9Yrp_o39wFKyHjCCfgMlKFpl6xKFjEgM1CRidAIic7RBI5-eboHnt1hDSPjLvgY-xAaz_OVVCtGD50CyTH3HY2ljEQygtDN7-gghpgnZUyYBGuvM8KfPMGYpDAar1kVFcIt5T/s1600/large+(86).jpg" height="200" width="200" /></a>Belém élvezett majd az örömnedvétől én is elmentem. Mondtam magamnak egy hálát, hogy Ashley kint hagyja szem előtt a gyógyszerét így én is mindig beveszem. Louis kiszállt belőlem én pedig lihegve a medence széléhez úsztam. Kimásztam a medencéből majd elindultam felvenni egy száraz ruhát. Ledőltem az ágyra és vártam, hogy Louis is végezzen.<br />
- Tudod így egy kicsit hideg lesz.- mondtam ahogy megjelent az ágy végébe.<br />
- Szerintem így ezerszer jobb.- igazította meg méretét.<br />
- Nagyon nem szeret az ott lenni.- fogtam meg a nyakláncát és lehúztam hozzám.<br />
Megcsókoltam és beletúrtam a hajába. A csókunkat a telefon csörgése zavarta meg.<br />
- Mit akarsz?- vette fel Louis.- Jó mindjárt.- tette le.<br />
- Mit akart?<br />
- Egy ideges menedzser áll a nappalinkba.- mondta majd elkezdett öltözködni.<br />
- Miért állna egy ideges menedzser a nappalinkba?- vontam fel a szemöldököm.<br />
- Gyere és nézzük meg.<br />
Magamra kaptam a ruháim és elindultunk befelé.<br />
- Ti mit tudtok ilyenkor odakint csinálni?- nézett rám kérdőn Ashley.<br />
- Beszélgetni.- vontam meg a vállam.<br />
Válaszul csak megvonták a vállukat. Egyszer csak Angela jelent meg a konyha ajtóban.<br />
- Na végre mindenki megvan. A mai estére remélem nem terveztetek semmit.<br />
- Miért?- nézett fel Harry.<br />
- Talán azért, mert a One Direction vendégségbe megy.<br />
- De Liam nincs itt.- jegyeztem meg.<br />
- Tudom de nekik is fontos jelenésük van.- mondta tök higgadtan.<br />
- Szóval akkor a lányok nem is jöhetnek?- nézett kérdőn Zayn.<br />
- Ez meg mi fajta kérdés, még szép hogy jöhetnek.<br />
Felcsillant mindannyiunk szeme. Sosem mehettünk ilyen fajta eseményre, mert nem akarták hogy pletykáljanak rólunk. De ezek szerint ez most változott. Paul mindig a legnagyobb titokban akart minket tartani. Akkor most mi változhatott, hogy Angela belement. Mindegy is.<br />
- Öltözzetek!- tapsolt kettőt.<br />
Felszaladtunk és már öltöztünk is. Ashley egy rózsaszín ruhát vett fel amit még a tesójával vettek, Lexie egy fekete testhez simulót választott. Naomi egy hófehéret én pedig élénk kék színűre esett a szavazatom. A fiúk is illendően felvették a szmokingjaikat és mind indulásra készen álltunk. Beültünk a limuzinba és már ott megkezdőzött a veszekedés, hogy mégis hová jöttünk. Amikor megállt az autó mi kiszálltunk. Angela ment elő mi pedig követtük.<br />
- Örülök, hogy eltudtatok jönni.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-39209238829248754182014-03-04T20:55:00.000+01:002014-03-04T20:55:05.774+01:0089.rész (2.évad 19.rész)<div style="text-align: center;">
.: Liam:.</div>
<br />
Reggel mikor felkeltem Robin még javában szuszogott. Óvatosan felálltam és lesiettem a lépcsőn majd be a konyhába. Mivel elég korán volt ezért úgy döntöttem meglepem a többieket is egy kis meglepetéssel. Kinyitottam a frigót, majd tátva maradt a szám. Egy rothadó banánon kívül más nem volt a hűtőbe. Furcsálltam, hiszen tegnap este még, ha emlékeim nem csalnak majdnem tele volt az egész.Visszacsuktam az ajtót, majd felsiettem átöltözni. Robin éppen átfordult a másik oldalára. Magamra kaptam egy fehér felsőt egy kék kockás inggel és egy farmer nadrágot. Adtam Robin homlokára egy óvatos puszit majd elindultam ismét le. Felkaptam a cipőm és a kabátom majd elindultam a közeli bevásárlóközpontba. Nem igazán szoktam én járni mivel általában ezt Naomi vagy Niall intézi. Ahogy odaértem elvegyültem a sorok között. Azon gondolkodtam mit kellene vennem reggelinek. Beledobáltam az alap dolgokat a kosárba, majd a reggelihez szükséges gyümölcsökért indultam. Sok keresgélés után megtaláltam mindent. Mivel a kasszáknál rengetegen álltak és mert nem volt hozzá hangulatom, hogy a sor végig engem bámuljon ezért beálltam az önkiszolgáló pulthoz. Gyors belepakoltam a holmit a zacskóba, majd elindultam haza. Mikor hazaértem a többiek vitatkozására értem haza.<br />
- Múltkor is én voltam boltba! Ez egyszer elmehetne valaki más is!- mondta Naomi.<br />
- Nem is igaz, mert múltkor mi voltunk.- vágott közbe Niall.<br />
- Ahelyett, hogy itt vitatkozunk valaki már rég elmehetett volna. - morogta Harry.<br />
- Akkor menj te!- vágták rá a többiek.<br />
A falnak támaszkodva hallgattam, ahogy azon vitatkoznak, hogy ki menjen el a boltba.<br />
- Nekem nincs ahhoz most kedvem, hogy lerohanjanak a rajongók. Alig aludtam az éjjel.- védekezett a göndör.<br />
Nem vártam tovább. Bementem a konyhába, majd letettem a pultra a bevásárló szatyrot. Niall szeme felcsillant és már a táskába akart turkálni. Rácsaptam a kezére és arrébb húztam a szatyrot.<br />
- Tudom, hogy éhen akarsz halni, de majd először én kiszedem amit magamnak vettem.<br />
- Bocsánat.- húzta el a száját.<br />
Kiszedtem az epret, a tejszínhabot és a gofrit. Míg a többiek a kajával voltak elfoglalva én megtudtam nyugodtan csinálni a gofrit. Amint elkészültem felpakoltam tálcára és elindultam felfelé. Trükközve kinyitottam az ajtót és egy gépet bámuló Robinnal találtam magam szembe.<br />
- Látom voltál boltba.- nézett fel a monitorból.<br />
- Ezt meg honnan veszed?- sétáltam közelebb hozzá.<br />
- Innen.- nézett fel rám mire én megcsókoltam.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2ieSoY923x3qqPIdB8kC6gZiXghH9m_PcEk-wkVgYkspNu9xJXufXba9WQpLzfticJsBXZD8ohXRxtFeqSiC4aeWhK6tB4QrAEjFtk1HmaM4AXTzBTN2bBTBA4xY2R1f8YENPkJ_m70Go/s1600/1489154_607300392657707_2053740253_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2ieSoY923x3qqPIdB8kC6gZiXghH9m_PcEk-wkVgYkspNu9xJXufXba9WQpLzfticJsBXZD8ohXRxtFeqSiC4aeWhK6tB4QrAEjFtk1HmaM4AXTzBTN2bBTBA4xY2R1f8YENPkJ_m70Go/s1600/1489154_607300392657707_2053740253_n.jpg" height="238" width="320" /></a>Arrébb húzódott az ágyon így odatudtam mellé ülni. A tálcát letettem az ágyra, majd a derekára csúsztattam a kezem és közelebb húztam magamhoz. Éppen az egyik közösségi oldalon nézelődött aminek a kezdőlapja az én reggeli bevásárlásommal volt tele.<br />
- Az embernek már egy nyugodt perce sincsen.- jegyeztem meg.<br />
- Szerintem most van.- tette félre a gépet, majd megcsókolt.<br />
Ahogy szétváltunk az ölébe tettem a tálcát, mire ő megnyalta a szája szélét. Felemeltem egy epret a tányérról végig húztam a csokiszirupon, majd körbekentem a száján.<br />
- Most találtam fel az új fajta rúzst.- vigyorogtam.- Sok jó tulajdonsága van enne a rúzsnak. Például ízletes, ehető és ha nem tetszene csak egy egyszerű nyelvmozdulattal el lehet távolítani vagy akár partnerét is megkérheti arra.<br />
Robin megragadta a pólóm nyakát és magához húzott.<br />
- Akkor csináld.- motyogta a számba.<br />
Lassan megcsókoltam amikor valaki kopogott. Szét váltunk, majd az ajtóra meredtem.<br />
- Tessék!-szólalt meg végül Robin.<br />
Lassan nyílt ki az ajtó amin Naomi szőke feje jelent meg.<br />
- Elrabolhatom?- nézett rám.<br />
Válaszul hanyagul megvontam a vállam, majd Robint kezdtem el figyelni.<br />
- Megeszem és megyek.- vette az ölébe a tálcát.<br />
Naomi becsukta az ajtót és ismét kettesbe voltuk. Semmi nem tudta elrontani a kedvem. Együtt tölthettem vele három napot csak mi ketten. Robin az egyik epret próbálta a számba tenni ezzel kizökkentett a gondolataimból.<br />
- Elgondolkoztál.- mosolyogta.<br />
- Nem is.- vágtam rá.<br />
Amint megette felöltözött és már indult is lefelé. Nem sokkal utána én is le mentem. Lent a fiúk a Tv előtt ültek és popcornt dobáltak a képernyőre.<br />
- Ti mit csináltok?- ültem le a kanapé karfájára.<br />
- Most nézhetek focit anélkül, hogy lebasznának.- mondta Niall.<br />
- EZ KINT VOLT!!!!!- ordibált Louis.<br />
A meccset végig kiabáltuk. A lányok kora délután estek haza. Röhögcsélve szaladt fel Robin az emeletre.<br />
- Liam neked sem ártana készülődni.- vágta a fejemhez Lexie.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUVDwvffew9-show0frNQGxgWh4G_acqBUf0jFOKKTteKI-DrEuxMtFJ-c5Z5qD_PXnJoTII09yFr99MTXBlOxkTIUGYvhZOQu-UMVAxz2P9iqOo2lIW34zkAj8EYX4H3hKo9nIL5HuIMS/s1600/tumblr_mcelbgEk6q1qdnayho6_r2_250_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUVDwvffew9-show0frNQGxgWh4G_acqBUf0jFOKKTteKI-DrEuxMtFJ-c5Z5qD_PXnJoTII09yFr99MTXBlOxkTIUGYvhZOQu-UMVAxz2P9iqOo2lIW34zkAj8EYX4H3hKo9nIL5HuIMS/s1600/tumblr_mcelbgEk6q1qdnayho6_r2_250_large.gif" height="287" width="320" /></a>Megvontam a vállam és azt követően felszaladtam az emeltre. Belépve a szobába Robin a ruháját igazgatta.<br />
- Nem fogsz fázni ebben. - adtam egy lágy csókot a nyakára.<br />
- Veszek majd egy kabátot.- fordult felém majd a nyakam köré fonta a kezeit.<br />
Lágyan megcsókoltam, majd a csókunknak egy kocsi duda vetett végett.<br />
- Azt hiszem megjött Robert.- jelentette ki.<br />
Magamra kaptam a szmokingom és már indultunk is. Beültünk hátra és Robert már gázt is adott.<br />
Ahogy az étteremhez értünk nem voltak ott a rajongók sem a lesi fotósok. Robert ment elő és mutatta az irányt. Robin kezét egy percre sem engedtem el. Amint leültünk az asztalhoz a szülei végig mértek engem. Feszengve ültem az asztalnál amit Robin megérezhetett, mert bátorításként megszorította a kezem. Rámosolyogtam és szinte minden bátortalanságom elszállt.<br />
- Liam azt remélem tudod, hogyha megbántod a lányom véged. Bérgyilkost küldök ám rád.<br />
- Apa ne kezd el a ciki filmes beszélgetést.- vágott közbe Robin.<br />
- Ez csak egy szimpla kérdés volt.- válaszolta Scott.<br />
- Tudja Scott nem tervezem, hogy elveszítem.- adtam egy puszit a homlokára.<br />
Scott elismerően bólintott. Egy laza mosoly kúszott az arcomra. Tovább folytattuk a beszélgetést amikor Robert felállt az asztaltól.<br />
- Áh itt vagytok édesem.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-66869785985604846332014-02-16T22:32:00.000+01:002014-02-16T22:32:16.865+01:0088.rész (2.évad 18.rész)- Jaaj Robin olyan jó látni.- tipegett oda a szőkeség, hogy megöleljen.<br />
Ahogy elengedett én kikerekedett szemekkel figyeltem a szőkét. Váratlan vendég volt. Ennél már nem lehet izgalmasabb a nap. Egy felejthetetlen délelőtt a szüleimmel, majd a korcsolyázás, a találkozás Liammel, majd a többiekkel a csodálatos délután Liammel kettesbe, de erre még én sem számítottam. <br />
- Ne már kis csajszi!- bökte meg a vállam, amiből teljesen kizökkentett a gondolataimból.<br />
- Kis csajszi?!- néztem értetlenül.<br />
- Jaaj akkor mindenki itt van?- forgolódott körbe.<br />
- Igen.- bólogatott Zayn.<br />
A beszélgetés alatt a többiek a kanapén ültek. Liam, Angela mögött állt, de ő is ugyan olyan döbbent volt mint én. Kikerültem Angelát, átöleltem Liamet, majd leültünk együtt a kanapéra.<br />
- Na szóval a hétre van egy interjú és egy magazin fotózás.<br />
- És melyik napra?- kérdezte Louis.<br />
- Az interjú, ha jól emlékszem holnap vagy utána nap. A fotózás pedig a hét végén.<br />
- Angela mi Robin szüleivel vacsoráznunk holnap szóval én akkor nem tudok lenni.- mondta Liam.<br />
- Jól van akkor ti oda mentek. Az interjút pedig átteszem a hét elejére. Puszika.- intett, majd elhagyta a házat.<br />
Megsemmisülve ültünk a heverőn. Ilyenben még sosem volt részem.<br />
- Ezen még az sem változtatott, hogy elütöttük.- mondta Louis.<br />
- Ti elütöttétek?- mered kérdőn Carly.<br />
- Hiszen meséltem.- csókolta meg.<br />
- Jó újra itt.- jelentette ki Naomi.<br />
- Tényleg jut eszembe, mivel közeleg karácsony megajándékozzuk egymást?- ugrott fel Ashley.<br />
- Le vagy maradva cica.- húzta az ölébe Harry.- Ezt már megbeszéltük.<br />
Kérdőn figyeltem őket. Liam a fülembe súgta, hogy majd elmeséli és szerinte nagyon fog tetszeni az ötlet és így minden meg lesz ünnepelve. Nem igazán értettem mit akar vele, de ráhagytam. fél 9 körül visszamentünk a szobánkba. Liam úgy ahogy volt bele dőlt az ágyba én viszont elmentem zuhanyozni. Letettem a szennyeskosárra Liam ruháit, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz teljesen átjárta a testem. Kiürült a fejem. Egy fél órát állhattam bent amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Kilestem rajtam és megláttam Liam fejét.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4PZlnbmSVLIl3kIKgbTjwNHD7PhcNvtwJQcH-P_xLsGYbldBULpXscSzaA9XW3VD_n7wJDBlBs4V9ckz0zJN2Bn7PI97ESiT0vYv8Az11C893goNvIqhKn-3yZLl9xOzhwRirWWkGsOPl/s1600/72641-shower-sex-gif-Imgur-vgK9.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4PZlnbmSVLIl3kIKgbTjwNHD7PhcNvtwJQcH-P_xLsGYbldBULpXscSzaA9XW3VD_n7wJDBlBs4V9ckz0zJN2Bn7PI97ESiT0vYv8Az11C893goNvIqhKn-3yZLl9xOzhwRirWWkGsOPl/s1600/72641-shower-sex-gif-Imgur-vgK9.gif" height="240" width="320" /></a>- Segíthetek valamiben édesem?<br />
Elmosolyodott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Levette a mellegítőjét ami még akkor került rá mikor elindultunk lefelé és a boxerét amit hanyagul a földre dobott. Belépett mellém, mire én a nyaka köré fontam a karom és lassan megcsókoltam. Mikor szétváltunk mélyen egymás szemébe néztünk.<br />
- Na szóval miben segíthetek?- kérdeztem.<br />
- Csak mondani akartam, hogy meghozták a cuccaidat a szüleid és beakartam jönni hozzád.<br />
Mosolyogva megráztam a fejem, majd újból megcsókoltam.<br />
- Megborotválkozhatnál.- mondtam nevetést vissza fojtva.<br />
- Miért? Mi bajod a szakállammal?- simogatta azt.<br />
- Szúr.- vágtam rá nemes egyszerűséggel.<br />
Liam nem válaszolt csak nevetve elzárta a vizet. Kinyúltam a törölközőkért, majd az övét a kezébe nyomtam. Magam köré csavartam a törölközőmet, és elindultam kifelé. Liam folyamatosan a nyomomba volt. Az ágy mellett a bőröndjeim sorakoztak. Kiszedtem belőle egy pizsit és egy bugyit, majd bedőltem az ágyba. Magamra húztam a takarót majd éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Felé fordultam és megöleltem. Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-19263932694932038642014-02-14T22:18:00.001+01:002014-02-14T22:18:38.195+01:0087.rész (2.évad 17.rész)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1vV3-9HbN2ePhFeaEoAUAdir5bxm1xTTKJ-uhwBdhVYdSm2C0hHfXWId_DCPVzb1hy5PKvylSrDNDCi9KTjzZGhyQBsC14qY2cAVWQExSwUzSi_pbRNuP2fpCUy5ztsluWeJT7SwpNFfT/s1600/lepke.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1vV3-9HbN2ePhFeaEoAUAdir5bxm1xTTKJ-uhwBdhVYdSm2C0hHfXWId_DCPVzb1hy5PKvylSrDNDCi9KTjzZGhyQBsC14qY2cAVWQExSwUzSi_pbRNuP2fpCUy5ztsluWeJT7SwpNFfT/s1600/lepke.jpg" height="200" width="112" /></a></div>
<i>Sziasztok! Kellemes Valentin- napot kívánok mindenkinek. Ez a pillangó az angol tanárom nélkül nem jöhetett volna létre, hisz nálunk a Valentin- nap ünnepnek számít nálunk a suliba. :)</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Liam mellkasán feküdtem amikor hatalmas kiabálás ütötte meg a fülem.<br />
-LIAM MIFÉLE KURVÁT HOZTÁL IDE FEL!! GYERE ELŐ AKÁRHOL IS VAGY.<br />
Megemeltem a fejem, hogy Liam feltudjon állni. Kivett a szekrényéből egy boxert majd gyors felkapta. Elosont az ajtóig amikor az hirtelen kivágódott.<br />
- ROBIN MÁR NEM IS....- akadt el Ashley szava.- Tudjátok mit semmi.- hátrált.<br />
Az arcom elé húztam a takaróm, nehogy meglássa, hogy nevetek. Szegénynek annyira cikis lehetett, hogy azt el sem tudom képzelni. Liam visszacsukta az ajtót majd visszafeküdt mellém. A derekamra kulcsolta a kezét és magához húzott. Hosszasan megcsókolt, csak akkor váltunk szét amikor valaki kopogott.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtbG-A0Tb8eXSjUKlJB99keqWmLISgdQ8b8sewVZwlbOK1zoBIlnJz3z8oYHtuvATAu8i2EGuCFhQZAwMHr6m9PmIxw8KcWQqLTZqPvh82VtUZLDPAE7SubB1eL5uk4TemNhcLHUYZJvNL/s1600/kiss.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtbG-A0Tb8eXSjUKlJB99keqWmLISgdQ8b8sewVZwlbOK1zoBIlnJz3z8oYHtuvATAu8i2EGuCFhQZAwMHr6m9PmIxw8KcWQqLTZqPvh82VtUZLDPAE7SubB1eL5uk4TemNhcLHUYZJvNL/s200/kiss.jpg" height="142" width="200" /></a>- Most te mész.- húzta a fejére a takarót.<br />
- De annak ára lesz.- csúsztam lejjebb.<br />
Felém fordult, majd ismételten megcsókolt. Elvánszorogtam a szekrényéig majd kivettem onnan egy melegítő alsót és egy sötét pólót. A kopogást felváltotta a dörömbölés. Hallottam ahogy Liam a takaró alatt nevet míg én a melegítő alsó felvételével szenvedtem. Mire nagy nehezen felvettem valaki átölelte a derekamat. Elmosolyodtam majd elindultam az ajtó felé. Épp kiakartam nyitni amikor Liam elkapta a kezem.<br />
- Várj! Ők még ráérnek.<br />
Az ajtónak döntött ami miatt még jobban beakartak jutni a kint várakozók. Lenyomtam a kilincset az ajtó pedig kivágódott. Liam és én mögé kerültünk a többiek dühös arcát így elkerültük.<br />
- Liam hol vagytok?!- kiabált Carly.<br />
Befogtam Liam száját mire ő is így cselekedett velem. Mozdulatlanul álltunk az ajtó mögött.<br />
- Ha megtalálunk titeket nagyon nagy bajba lesztek.- hallottam meg Louis hangját.<br />
Bele néztem a két barna szemébe és hirtelen minden kétségem elszállt. Csendben várakoztunk amikor az ajtót becsukták és 8 szempárral találtuk magunkat szembe.<br />
- Szia Robin!- néztek rám a többiek.<br />
- Sziasztok.- lépem elő, hogy majd megölelem őket.<br />
Nem kellett kétszer kérni őket rögtön a nyakamba borultak. Annyira hiányoztak már, hogy jó volt újra hallani róluk.<br />
- És Robin ezúttal meddig szándékozol velünk maradni?- nézett rám Lexie.<br />
- Nem terveztem, hogy elmegyek.- néztem rá furcsán.<br />
- Akkor jó.- mondta Naomi.<br />
- Na jó hagyjuk magukra a szerelmes párt.- tolta ki a többiket Harry és Louis.<br />
Amint becsukták az ajtót, eldöntöttem Liam-et az ágyon. Végig csókoltam a nyakán míg ő a fenekemet markolászta.Kéjesen felnyögtem mire ő elmosolyodott. Az állam alá nyúlt és megemelte így a szemébe tudtam nézni.<br />
- Szeretlek te örült.- mondtam majd megcsókoltam.- Szerelmes lettem beléd amikor először a teraszon beszéltünk. Onnantól kezdve tudom, hogy nem tudok nélküled élni.<br />
- Én is szeretlek. Szeretem a mosolyod, szeretem ahogy csillog a szemed mikor rám nézel. Tudod nem mondtam még, de én akkor szerettem beléd amikor először megláttalak a Meki előtt.<br />
- Mikor volt ilyen?- néztem rá kérdőn.<br />
- Hát nem emlékszel, ha memóriám nem csal pedig biztos nem csal akkor azon a délutánon jöttél el hozzánk. De azon a reggelen egy felejthetetlen napot biztosítottál nekem. Egész nap csak te jártál a fejembe és mikor délután is megpillantottalak az udvarba annyira boldog voltam még ha az nem is látszódott rajtam.<br />
Megdöbbentett amit mondott. Csendbe figyeltük egymást majd pár perc után elindultunk lefelé.A lépcsőn lefelé minden lépésnél rántanom kellett egyet a melegítő alsón, hiszen az csúszkált rajtam. Ahogy leértünk ott egy "kedves" barátommal találtam magam szembe.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-78167647656912980212014-02-02T21:42:00.002+01:002014-02-04T23:08:34.538+01:0086.rész ( 2.évad 16.rész)<i><b>Sziasztok! Ma meglett a 25 rendszeres olvasó ezért meghoztam az új részt. A betegség miatt nem tudom mikor hozom az új részt, de igyekszem vele :)</b></i><br />
<br />
<br />
Apa eltolta magától a bátyámat aki csak annyit felelt<br />
- Holnap lesz vacsi ahol mindent elmondok. Titeket is várlak. A Rules-ba este 6 körül- nézett rám.<br />
-Okéé, de mit akarsz ott?<br />
- Hivatalosan is megkérem a kezét.- vigyorgott tovább a bátyám.<br />
- Fiam ezt nem hamarkodod el?- nézett kérdőn anya.<br />
- Anya nem vagyok már gyerek sőt hamarabb is nőttem fel szóval megtudok hozni ilyen döntést.- szált vitába a szüleimmel.<br />
Visszavonulót fújtam így visszarohantam Liamhez.<br />
- Mehetünk?- néztem rá.<br />
- Igen írtam Harrynek egy SMS-t, hogy nem érzem magam jól így haza megyek.- mosolygott.<br />
Elindultunk kifelé. Liam hívott egy taxit és még várakoztunk ő rá tért a lényegre.<br />
- Tudod mennyire a szívbajt hoztad rám. Carly kijelentette, hogy terhes vagy majd el sem tudtalak érni van fogalmad arról, hogy mit éreztem?<br />
- Igen van.- vágtam rá.- Tudod mennyit szenvedtem. Próbáltam üzenni, de sehogy nem sikerült. De kérlek ne veszekedjünk. Megtörtént ezen változtatni nem tudunk.<br />
A taxi épp befutott amikor Liam mondani akart valamit. Mindketten beszálltunk a kocsiba, majd lediktálta Liam a címet.Visszadőlt mellém, majd átrakta a kezét a vállamon.<br />
- Szeretlek.- nézett végig rajtam.<br />
Elmosolyodtam.Amint megérkeztünk Liam kifizette a taxist majd elindultunk befelé. Levettem a csizmámat és a kabátomat majd amikor visszafordultam Liam letámadta az ajkaimat. Neki nyomott a falnak és vadul falta azokat.<br />
- Menjünk inkább fel.- nyöszörögtem míg ő a nyakamat szívta.<br />
- Rendben.- nézett rám vággyal teli szemeivel.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfYdIQpxaO0dQ_lNOUwl3QLKy_WoZJGMLH_EXZxVRSsMefFcOop29isKIh-ccrQM_vVEA4UxwjqKuy5I19VBB-Hk46r1p86zV8zKdiQIS2_zBQG_zjFqtmOvSlWiy1VOu1qABUhAFH0aMb/s1600/tumblr_mihl3x8nNL1s3w2eso1_500_large.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfYdIQpxaO0dQ_lNOUwl3QLKy_WoZJGMLH_EXZxVRSsMefFcOop29isKIh-ccrQM_vVEA4UxwjqKuy5I19VBB-Hk46r1p86zV8zKdiQIS2_zBQG_zjFqtmOvSlWiy1VOu1qABUhAFH0aMb/s320/tumblr_mihl3x8nNL1s3w2eso1_500_large.gif" height="144" width="320" /></a></div>
Lassan is biztosan indultunk felfelé. Egymást vetkőztettük folyamatosan. Ajkaink nem váltak szét egy pillanatra sem. Mire felértünk a szobánkba Liam-en csak egy nadrág rajtam pedig csak a bugyi volt. Becsukta az ajtót, majd elfordította a kulcsot benne így meggátolva a többiek bejutását. A fenekem alá nyúlt, majd felemelt. Lábaim dereka köré fontam ő közben vadul csókolt tovább. Az ágy felé fordult. Lépett párat és rádöntött az ágyra.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-87936098192732261172014-01-29T21:53:00.000+01:002014-01-29T21:53:03.326+01:0085.rész (2.évad 15.rész)<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Olyan régen koriztam már, hogy késztetést éreztem, hogy lemenjek. Mikor leértem béreltem egy korcsolyát, majd leültem az egyik szabadon lévő padra. Jó erősen befűztem, nehogy elessek benne a pályán. Felkötöttem lófarokba a hajam, hogy lássak tőle. Feltotyogtam a pályára. Először még kelletlenül álltam a jégen. Megkapaszkodtam a falba és elindultam körbe. A végére már egész jól bele jöttem. A 4. köröm után félre álltam, hogy ne akadályozzam a többi korizót. Gondolataim a többiek felé terelődtek, hogy nem ártana felhívnom, hogy éppen merre járnak. Épp elővettem a mobilom amikor egy nagyon ismerős hang ütötte meg a fülem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudod, mit nem érdekelsz!</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Jó tudod mit te sem érdekelsz minket.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Elindultam a hang irányába. A nagy tömeg miatt azonnal elvesztettem szem elől az ismerős hangot.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Hölgye<span style="font-family: inherit;">im és Uraim! Figyelem</span> menetirány változás!- mondta be a hangos bemondó.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgOxClc61a4g6qoqiz8sinWnVfAqF3gPuRqwlZJ2ami_HBT281TCdke7EUETRub0wHgHG0W__p8un1FTzNH6BKGmGgRm79v7JjoBSo__csKgXiy2VPMTn4plFxUL4JWTXdI2x4plKSR0fB/s1600/iceskating.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgOxClc61a4g6qoqiz8sinWnVfAqF3gPuRqwlZJ2ami_HBT281TCdke7EUETRub0wHgHG0W__p8un1FTzNH6BKGmGgRm79v7JjoBSo__csKgXiy2VPMTn4plFxUL4JWTXdI2x4plKSR0fB/s320/iceskating.jpg" height="320" title="" width="181" /></a>Mindenki megfordult én pedig szembe találtam magam vele. Elmosolyodtam ő pedig nem hitt a szemének. Lejjebb húzta a sálját, így ajkai jól látszódtak.<br />
- Robin?-nézett rám mintha nem hinne a szemének.<br />
Nem válaszoltam csak odacsúsztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.<br />
- Hogyan?- suttogta alig hallhatóan.<br />
Szűkszavúan kérdezett, de én megértettem. Felpipiskedtem így a szám a füléhez közel volt. Belé kapaszkodtam nehogy seggre essek.<br />
- Az öcsém ellopta a mobilom, a szüleim nem engedtek internetközelbe szerintem ennyi elég válasznak.<br />
Ahogy belenéztem két barna íriszébe szinte elolvadtam. Annyira hiányzott már, hogy az leírhatatlan. Pontosan ebbe a szempárba szerettem bele mikor először megpillantottam. Ahogy egyre jobban ismertem meg egyre jobban bele szerettem. Amikor oda kerültem hozzájuk, akkor este a teraszon azonnal tudtam, hogy szerelmes lettem, ha még akkor nem tudtam, hogy ő is így érez.<br />
- A többiek is itt vannak?- néztem szét.<br />
- Igen, de gyere keressük meg őket.- fogta meg a kezem.<br />
- Nem lehetne, hogy egy kicsit kettesbe?- kulcsoltam rá a kezére a sajátom.<br />
Elmosolyodott, majd elindultunk előre. A kapucnimat felhúztam a fejemre, nehogy valaki megismerjen.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Még mindig azt hiszik terhes vagyok?- néztem rá.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor nem vagy?- meredt rám kérdőn.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerinted látszik?- csúsztam a falhoz közben felvont szemöldökkel figyeltem.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, de tudod tudod mit ez most nem számít.- hajolt közelebb.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpD-IgurB6GFrftnM80EPlQMXybVZRdc3t0UxxGX6ErjW2n2pU_dxgR3npLWGTfhcyPv57YpZF3UsXTcq0prSl_nvLkAAdDyJslMu_NrZClUEtAffUbos0p6gfQRI5AdCMfrX8gG6L1EPA/s1600/1470223_645981465454065_1590605524_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpD-IgurB6GFrftnM80EPlQMXybVZRdc3t0UxxGX6ErjW2n2pU_dxgR3npLWGTfhcyPv57YpZF3UsXTcq0prSl_nvLkAAdDyJslMu_NrZClUEtAffUbos0p6gfQRI5AdCMfrX8gG6L1EPA/s1600/1470223_645981465454065_1590605524_n.jpg" height="320" width="198" /></a></div>
Ajkaink majdnem összeértek. Lehunytam a szemem majd azok találkoztak. Átkulcsoltam a derekán a karom majd mikor szétváltunk mellkasára hajtottam a fejem. Így voltunk pár percig, majd az állam alá nyúlt és megemelte a fejem.<br />
- Haza jössz?<br />
- Remélem.- válaszoltam.<br />
Felvonta a szemöldökét és kérdőn meredt rám. Válaszul csak megcsókoltam.<br />
- Annyira hiányoztál már.- szaladt ki a számon.<br />
Elmosolyodott, majd egy száguldó pár majdnem fel lökött minket. Vizsgálgattam a párost, de teljesen idegenek voltak a számomra. Mentünk még egy pár kört kéz a kézben. Annyira élveztem a társaságát, hogy az leírhatatlan. Kihúztam a jégről Liamet, majd az egyik üres padra leültünk. Levettük a korcsolyákat és vissza vettük a cipőinket. Liam leadta a korikat én pedig egy fának támaszkodva várakoztam.<br />
- Mi lesz a többiekkel?- kérdeztem mikor odaért.<br />
- Írok nekik SMS-t.- lebegtette a mobilját.<br />
A pálya végén megpillantottam anyáékat.<br />
- Egy pillanat.- nyomtam egy puszit az arcára.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Odarohantam anya meg apa meglepett arccal nézett végig rajtam. Apa rögtön tudta így mikor megálltam előttük ő már válaszolt is a fel nem tett kérdésemre.<br />
- Elvisszük estére a holmidat. Mulassatok jól.<br />
- Mi lett veletek?- néztem értetlenül.<br />
- Volt egy kedves bátyád aki elárulta nekünk, hogy jobb helyen nem is lehetnél.- mondta anya.<br />
Ránéztem Robertre aki csak bólintott. Apa és anya nyakába ugrottam örömömbe. Anya oda húzta a fiúkat is ami nekik nem igazán tetszett.<br />
- Jut eszembe apa, anya megfogok nősülni.- mondta a bátyám.</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-12614125092064871672014-01-18T19:57:00.000+01:002014-01-18T19:57:18.812+01:0084.rész (2.évad 14.rész)Amint odaértünk anya és én letámadtuk az első ruhaboltot amit meglátott. Apa és az öcsém elmentek egy másik boltba. Anya sorra hozta a ruhákat én pedig mosolyogva vettem fel mind a pár száz ruhát amit a kezembe nyomott. Nem ellenkeztem csak csináltam amit kellett.<br />
- Anya ez szerinted milyen?- vettem ki egy lila felsőt.<br />
- Próbáld fel.- nézett fél szemmel a ruhára.<br />
Megvontam a vállam és elindultam a próbafülkék felé.<br />
- Szia csajszi.- köszönt rám a bátyám.<br />
- Hát te?<br />
- Anyáék mondták, hogy ma ilyen családi bevásárlást tartanak én meg mondtam, hogy amit végzek eljövök.<br />
- Robert nézd milyen aranyos felsőt találtam.- rohant felénk anya egy piros rénszarvasos kötött felsővel.<br />
- Jézusom anya nem vagyok már 7 éves.- hátrált Robert.<br />
- Nemár bátyó vedd fel.<br />
- Kinek az oldalán állsz?- nézett rám mérgesen.<br />
- A sajátomon.- húztam szélese vigyorra a szám.<br />
- Te kis gonosz manó.- indult meg felém én viszont futásnak eredtem.<br />
Vissza néztem rá, de ő éppen anyával beszélt. Lassítottam, majd visszaindultam hozzájuk. A bátyám ördögien mosolygott ami semmi jó jelet nem mutatott.<br />
<a href="http://christmasinireland.ie/wp-content/uploads/2012/12/Jumper-Grotto-Jumper.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://christmasinireland.ie/wp-content/uploads/2012/12/Jumper-Grotto-Jumper.jpg" height="150" width="200" /></a>- Nézd kicsim milyen szép!- fordult felém egy piros fölsővel aminek a közepén egy nagy télapó volt.<br />
- Mi.. milyen aranyos.- böktem meg a télapó fejét, mire az a Jingle bells-t kezdte el énekelni.<br />
Elrántottam a kezem és furcsa fejjel kezdtem tanulmányozni azt. Közelebb hajoltam, elvettem anyától össze-vissza forgattam hátha rájövök, hogyan kell kikapcsolni azt az izét.<br />
- Robin ezen nincs kikapcsoló gomb.- mosolygott gonoszul a bátyám.<br />
- Mi a helyzet?- jelent meg végszóra apa és Steve.<br />
- Nézd milyen cuki!!!- nyomtam az öcsém képébe.<br />
Anya és apa büszkén álltak és figyelték ahogy kifejezzük egymás iránti szeretetünket. Komolyan teljesen azt hiszik, hogy mi vagyunk a minta testvérek, mert sosem veszekszünk. A 10 ujjamon nem tudnám összeszámolni, hogy hányszor vesztem velük össze. A pulóveren való vitánknak az eladó vetett végett.<br />
- Kérem! Ez itt egy bolt nem pedig kocsma.- vette el a nő a mikulásos felsőt.<br />
- Elvinnénk!- mondta anya.<br />
Egy emberként kaptuk oda anyára a fejünket. Elkerekedett szemekkel néztem és vadul rángattam a fejem hátha leszűri, hogy nekünk nincs szükségünk arra a felsőre. De sajnos nem fogta fel.<br />
- És volna még ezen kívül 4 db?- ment az eladó után.<br />
- Hát ezt megszívtuk.- sóhajtotta apa.<br />
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Láttam családokat nevetni, de sosem éltem át idáig. Apa abbahagyta a nevetést és egyenesen engem nézett. Hirtelen felindulásból indultam meg felé és félre húztam, hogy a többiek ne hallják.<br />
- Apa kérdezhetnék valamit?<br />
- Persze bármit.- mosolygott kedvesen.<br />
- Amikor hazajöttünk találtam egy papírt összegyűrve a kanapéba. Megnéztem és egy szerződés volt amit Angela Palmer azaz a One Direction menedzsere írt alá. Mi köze hozzád?<br />
- Tudod kicsim...- dörzsölgette a nyakát.- az már egy nagyon régi szerződés.<br />
- Igen azért volt rajta szinte friss dátum? Apa nézd nem akarok vitatkozni nem is érdekel a dolog csak kérlek bízz most az egyszer bennem.<br />
Apa egy aprót bólintott, majd szorosan magához ölelt. Egy könnycsepp csordult ki a szememből amit azonnal le is töröltem.<br />
- Szeretlek apa.- csúszott ki a bűvös mondat.<br />
Apa eltolt magától és az arcomat kezdte fürkészni. Nem hitt a fülének.<br />
- Én is.- mondta majd ismét magához ölelt.<br />
- CSALÁDI ÖLELÉS!!!!- ordított valaki a hátam mögül majd valami nehezet éreztem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWakS5CqvSzYf8CklYyYi9_acj8JbuhmsB38TzTRUA-zxoyRuU7Ggy4pbUSnjfAMAjEmd5w85PEvad_c30EQeme3xeWY9EtAAaVDdgZbRfpdBMHr1ZSEMg-FCxry4IKgbw5JJ5kcNKmM_a/s1600/large+%252861%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWakS5CqvSzYf8CklYyYi9_acj8JbuhmsB38TzTRUA-zxoyRuU7Ggy4pbUSnjfAMAjEmd5w85PEvad_c30EQeme3xeWY9EtAAaVDdgZbRfpdBMHr1ZSEMg-FCxry4IKgbw5JJ5kcNKmM_a/s320/large+%252861%2529.jpg" height="179" width="320" /></a></div>
Amint elengedtük egymást anya elment fizetni mi pedig kint várakoztunk. Apa átvett tőle egy- két táskát, majd mindketten felém fordultak.<br />
- Mulass jól kicsim.- mosolygott anya.<br />
Utoljára megöleltem őket majd elindultam a hosszú folyosón. Éppen vettem elő a mobilom, hogy hívok egy taxit amikor megpillantottam odalent a kori pályát.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-17939870301626750962014-01-11T18:26:00.000+01:002014-01-11T18:26:39.355+01:0083.rész (2.évad 13.rész)Ahogy apa becsukta magam mögött az ajtót én letámadtam a gépet. Bekapcsoltam és vártam, hogy minden betöltődjön rajta. Fél éve nem láttam semmi adatlapot semmit. Bár az agyam az internet felé koncentrált egy része még mindig a szerződésen kattogott. Mégis miért kötött volna szerződést apa Angela Palmerrel vagyis a fiúk menedzserével. Idegesen kattintgattam twitteren ahol szinte minden második bejegyzés Liamhez és hozzám volt köthető. Nem tudom Liam mit cáfolt meg és mit sem de ez kezd egyre jobban elfajulni. Az üzeneteimet tanulmányozva rájöttem, hogy itt mind valamiféle fenyegetés amikor felvillant egy kis ablak. Carly volt az. Elmosolyodtam és azonnal rámentem.<br />
<i><b>Carly</b></i>:<i> Te mégis hol a francba vagy?</i><br />
Az üzenet régi volt de mégis szinte mintha most küldte volna. Rámentem, de ő nem volt aktív bár Carlyt ismerve nem tesz ki a élete minden másodpercét a világhálóra. Rámentem a többiekére is, de ott sem találtam semmi információt ami az elmúlt fél évet rejtené. Kiléptem róla és azonnal tudtam, hogy csak egy valamit csinálhatok és az az, hogy megkérem a szüleimet, hogy tegyenek pénzt a telefonomra. Éppen indultam volna kifelé amikor egy rajongói oldal kitett egy linket. Rögtön rákattintottam és már olvashattam is a friss híreket.<br />
<i>"One Direction a jövő héten tér vissza az államokból!" </i>Annyira megörültem ennek, hogy rohantam a szüleimhez, de ők sajnos már lefeküdtek aludni. Csendesen visszakullogtam az ágyamhoz és lefeküdtem. Másra sem tudtam gondolni minthogy Liam hamarosan visszatér Londonba és újra találkozhatunk.<br />
A napok gyorsan teltek és a hülye papír amit a napokba találtam egyre jobban fúrta az oldalamat, hogy mi az össze köttetés az apám és a szőke liba között. Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Úgy ugrottam ki mintha tűz volna pedig csak az ébresztő volt. Szomorú voltam mert azt hittem Liam vagy valamelyik másik fiú vagy épp valamelyik lány. Felvettem a köntösöm és elindultam a konyha felé valami harapni valóért.<br />
- Áá Szia kicsim.- nézett fel apa az újságjából.<br />
- Szia hogy-hogy ilyen korán?- ültem le mellé.<br />
- Én mindig ilyen korán szoktam kelni, de te mit szeretnél?- nézett rám gyanakodva.<br />
- Hát tudod apa megtaláltam a mobilom Steve-nél és lemerítette róla az összes pénz és hát azt szeretném kérni, ha nem volna nagy probléma, hogy tennél rá egy kis pénzt.<br />
- Azért mert telefonálni akarsz egy bizonyos személynek?- vonta fel a szemöldökét.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcNeMVmL5vPptkCUMxmuL7VPp5-waSmGZK6JjDwzQJ9ppCgfOlxJorn89PrtL8cs8XTL4LiY6Lv7-3mEpjZ66aahSA9f3pqxRzORWj6pTMbp3nJJ18N40fEji1dkuh8oNn4Ng_luai78Yi/s1600/Kiss_Kiss_Bang_Bang_598.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcNeMVmL5vPptkCUMxmuL7VPp5-waSmGZK6JjDwzQJ9ppCgfOlxJorn89PrtL8cs8XTL4LiY6Lv7-3mEpjZ66aahSA9f3pqxRzORWj6pTMbp3nJJ18N40fEji1dkuh8oNn4Ng_luai78Yi/s320/Kiss_Kiss_Bang_Bang_598.jpg" height="132" width="320" /></a></div>
- Apa értsd meg, hogy én szeretem és ez ellen te nem tehetsz semmi.<br />
Apám elővette a mobilját, majd valakit felhívott. Az ablakhoz sétált és beszélni kezdett. Nem értettem rendesen és még a tetejére anyám is megjelent.<br />
- Kávét?- tolt elém egy bögrét.<br />
- Nem.- fintorogtam.<br />
Amint anya elfordult apa visszaült mellém. Elmosolyodott majd anyára nézett.<br />
- Minek örülsz édesem?- csókolta meg apát.<br />
- Háát.- nyújtotta el majd a következő pillanatban rezegni kezdett a telefonom.<br />
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Köszi! Köszi! Köszi, köszi....- hajtogattam.<br />
Apa mosolya lemoshatatlan volt. Tárcsázni akartam azonnal Liamet, de apa rögtön kikapta a kezemből.<br />
- Csak délután!- tette zsebre.<br />
- Apa ne kezdjük már megint.- néztem kölyök kutya szemekkel.<br />
- Eljössz velem vásárolni délelőtt és a délután a tiéd.- mondta anya.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG4uybc7KOlblKVHLK2G4dtazSl1jo43B4tD8W1iyBmx74HYh4tfUmBwq3usK1xFvdFrJU_Rv7SHOAnWUtCclQMMVX7GHJz0P1I2OPQMJpd59X8tYx4Byk7IpwqddGioI6_fs0hw9SAJjD/s1600/large+%252862%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG4uybc7KOlblKVHLK2G4dtazSl1jo43B4tD8W1iyBmx74HYh4tfUmBwq3usK1xFvdFrJU_Rv7SHOAnWUtCclQMMVX7GHJz0P1I2OPQMJpd59X8tYx4Byk7IpwqddGioI6_fs0hw9SAJjD/s320/large+%252862%2529.jpg" height="320" width="203" /></a>- Ez komoly? Szóval azt csinálom amit akarok, oda megyek ahová akarok?<br />
- Igen.<br />
- Ezt nem hiszem el. Köszönöm szépen. - öleltem meg őket.<br />
Gondolkodás nélkül felrohantam. Előszedtem a csizmámat, egy vastag kötött pulóverem, a lábszármelegítőket, egy hozzá illő sállal és egy cső szárú farmert . Felöltöztem a hajamat amilyen gyorsan csak tudtam kivasaltam majd elindultam lefelé.<br />
- Készen is vagy?- ámult el anya amikor leértem.<br />
- Mire várjunk.- mosolyogtam izgatottan.<br />
Felvettem a kabátomat, és rohantam is a szüleim után. Mosolyogva vártam, hogy lemenjen a vásárlás és arra menjek amerre én akarok mintha most szabadulhatnék a börtönből. De a végére megkedveltem a szüleimet.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-21639694915082798342014-01-01T00:00:00.000+01:002014-01-01T00:00:02.853+01:0082.rész (2.évad 12.rész)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/93503958/thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Nejdj" border="0" height="166" src="http://data3.whicdn.com/images/93503958/thumb.jpg" width="200" /></a></div>
<span style="color: magenta;">Háát eljött ez nap is!!! Ma 1 éves a blog!!! Mindenkinek boldog és sikerben gazdag új évet kívánok. Megbeszéltem saját magammal, hogy hosszabb résszel lepjem meg olvasóimat. Köszönöm, hogy olvassátok. De nem szabadkozom tovább itt az új rész!! </span><br />
<br />
Mozdulatlanul ültem a kanapén. Anya jött be utoljára, majd leült mellém.<br />
- Gyere megmutatom a szobádat.- törte meg a csendet.<br />
Halványan elmosolyodtam majd megindultam utána. Egy hosszú folyosón vezetett végig. A leghátsó szobánál állt meg. Én pedig nem vettem észre mivel a festményeket nézegettem.<br />
- Ezeket mind te festetted?- néztem rá elkerekedett szemekkel.<br />
- Igen még akkor mikor olyan idős voltam mint te. És te is festegetsz?<br />
- Nem én béna vagyok az ilyenhez.- sóhajtottam.<br />
- Hát akkor mit szeretsz csinálni?- kérdezte ismét.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVXazJycsn4YaVzetm62_HHXrvvrqGzt4aQJHzeQPvw08vqz28JU3sKEp1965w4i2CQ11ibrA_jCOD5vFfSeufcUCtMRO9JHKUAhyREZxIIgv74onPTN4jqa-6S9H7pzuiMsEXxO0Gfh0x/s1600/fghsek7.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVXazJycsn4YaVzetm62_HHXrvvrqGzt4aQJHzeQPvw08vqz28JU3sKEp1965w4i2CQ11ibrA_jCOD5vFfSeufcUCtMRO9JHKUAhyREZxIIgv74onPTN4jqa-6S9H7pzuiMsEXxO0Gfh0x/s320/fghsek7.jpg" width="320" /></a>Nem válaszoltam. Megvontam a vállam és a csomagjaimmal együtt bementem a szobába. Egy gyönyörű szoba tárult elém. "Emeleten" lévő ággyal, egy kis bunkerral nagy kilátással, ablak párkánnyal ahová ülni lehet mindig hasonló. Letettem a cuccom és elindultam felfedezni a szobát.<br />
<br />
<br />
*December*<br />
<br />
A szüleim fontosnak tartották, hogy valami hülye buliban ünnepelhessem meg a 18. születésnapomat. Igen ma van decemer 4. 2 óra hiszi után bele egyeztek abba, hogy ne kelljen azt is tartani. Éppen leültem amikor halk kopogás ütötte meg a fülem.<br />
- Gyere!!!- kiabáltam.<br />
Apa jött be rajta mosolyogva. Nem szóltam semmit csak elnyúltam az ágyamon.<br />
- Öltözz, mert egy óra múlva indulunk.<br />
- Minek? Nem arról volt szó, hogy nem tartjuk a szülinapom?- ültem fel az ágyon és kikerekedett szemekkel apára meredtem.<br />
- Mert meghívtak vacsorára!- mondta.<br />
- Muszáj mennem? Nem maradhatnák itthon?- néztem kiskutya szemekkel.<br />
Apa sóhajtott egyet mire anya jött be az ajtón.<br />
- Mi a helyzet?- nézett apára majd rám.<br />
- Nem akar jönni.- mutatott rám.<br />
Mindketten rám néztek majd össze. Nagyon halkan kezdtek el beszélni így én nem értettem, hogy mi lesz a végeredmény. 1-2 perc tanakodás után rám nézek mind ketten.<br />
- Apáddal arra a döntésre jutottunk, hogy itthon maradhatsz, de az öcséd is itthon marad.- nézett rám szigorúan anya.<br />
- Nem kell nekem bébiszitter.<br />
Erre egyikőjük sem reagált. Csak fogták magukat és kimentek. Nem foglalkoztam különösen velük. Valószínű, hogy ténylegesen így döntöttek, hogy nem kell velük tartanom. Vissza feküdtem az ágyra és mély gondolataimba merültem. Liam járt a fejembe folyamatosan. Hiányzott a csókja, az érintése, a hangja. Hirtelen felindulásból elindultam megkeresni az öcsémet.<br />
- Steve!!!! Steve hol vagy!!- kiabáltam.<br />
Kopogás nélkül törtem rá. Éppen a telefonját nyomkodta. Jobban szemügyre vettem a telefont és arra kellett ráébrednem, hogy az az én telefonom.<br />
- Az az enyém.- ugrottam rá és elkezdtem a készülékért küzdni.<br />
- Ez nem a tied!!- mászott ki alólam.<br />
- Add vissza vagy nagyon megbánod.- emeltem fel a párnát.<br />
A lábam elé dobta majd kiszaladt a szobájából. Felkaptam a készüléket és visszarohantam a szobámba. Elterültem az ágyon és elkezdtem vissza hallgatni a megtelt hangpostámat. Egy néhány kivételével az összeset Liam küldte. Annyira boldog voltam. Miután végeztem a meghallgatással az SMS-eket olvastam vissza. Kiakadtam mennyi hazugságot írt az öcsém. Az első dolog volt, hogy visszahívom Liam-et. A fülemhez emeltem de csak egy idegesítő hang szólt bele, hogy lefogyott az egyenlegemről a pénz. A földhöz vágtam és elindultam megkeresni az öcsém.<br />
- Van itt vezetékes telefon?- meredtem rá.<br />
- 1 hónapja vagy itt és ha azalatt nem találtál akkor nem is lesz.- mosolygott gonoszul.<br />
Fortyogva mentem vissza a szobámba. Elegem volt bementem a fürdőmbe és gyors ledobáltam a ruháimat. Beálltam a forró víz alá. Hátra döntöttem a fejem és élveztem ahogy a gőz kitisztítja a gondolataimat. Fél óra múlva kiszálltam a víz alól. Magam köré csavartam a törölközőt, majd lehajoltam a szét dobált ruháimért. Felemeltem a farmerom és egy papír galacsin esett ki belőle. Leguggoltam érte de ahelyett, hogy felvettem volna én ültem le. Neki támasztottam a hátam a kád szélének majd elkezdtem szét szedni a papír galacsint. Elkezdtem olvasni. A szavak úgy ütöttek szíven ahogy fogtam fel az egészet. Az apám direkt csinálta. Mindent ami velem történt mióta visszajöttek az ő keze munkája volt. Összetörtem teljesen szükségem volt egy kis magányra. Gyors felöltöztem a nadrág zsebembe gyűrtem a papírt és elindultam lefelé.<br />
- Te hová mész?- állt elém Steve.<br />
- Elmegyek!<br />
- Megmondom anyáéknak!- ragadta meg a karom.<br />
- Már sétálni sem mehetek el?- rántottam ki a karom a szorításából.<br />
Meglepődve állt míg én felvettem a csizmámat. Épp nyitottam az ajtót amikor az ajtó túl oldalán apáék döbbent fejével találtam magam szembe.<br />
- Te mégis hová készülsz?- vonta fel a szemöldökét apa.<br />
- Elakart menni!- vágott a szavamba Steve.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_UsswCTlLbSCBK3trbvBa8pxCO5l5d5twHlyLkYvtAiRpGC2S_vLBW5u-znOcWPJrfzCTHommaHIpFumCbSmEgDAJ9R9HglTtbCppWd9JFYlODVFLR6ngNtLHYsZgSezph6hPf_zKalXO/s1600/large+(59).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_UsswCTlLbSCBK3trbvBa8pxCO5l5d5twHlyLkYvtAiRpGC2S_vLBW5u-znOcWPJrfzCTHommaHIpFumCbSmEgDAJ9R9HglTtbCppWd9JFYlODVFLR6ngNtLHYsZgSezph6hPf_zKalXO/s200/large+(59).jpg" width="200" /></a>- Csak sétálni!- javítottam ki.<br />
- 10 órakor hova akarsz már menni?- nézett elkerekedett szemekkel anya.<br />
- ELÉG!! Robin menj a szobádba. MOST!- nézett rám mérgesen apa.<br />
Lehajtottam a fejem, majd csendesen vissza somfordáltam a szobámba. Apa végig a nyomomba volt. Ahogy visszaértem kibújtam a nadrágomból amit rádobtam a kis székre és leültem az ablakpárkányra ahonnan kifelé kezdtem bámulni. Apa nem szólt semmit csak lerakott egy laptopot a dohányzóasztalkára majd kiment.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-87984378680530109562013-12-27T21:19:00.000+01:002013-12-30T16:25:26.071+01:0081.rész ( 2évad 11.rész)A nappaliban 4 dühös szempár szegeződött rám. Apa mérges tekintetét alig lehetett állni. Oda tipegtem és én is leültem közéjük.<br />
<div>
- EZ FELHÁBORÍTÓ!!!- dobta az asztalra a borítékot.</div>
<div>
- Robin Price Peterson! Nagyot csalódtam benned.- ült le közénk anya. </div>
<div>
Hátra néztem, hogy kinek is címezhették a Price nevet. Értetlenül meredtem a társaságra. </div>
<div>
- Ez a neved te sügér.- vágott tarkón az öcsém.</div>
<div>
- Idióta.- ragadtam meg egy párnát és azzal estem neki. Felhúzta a lábát védekezés képpen, de nem sokra ment.</div>
<div>
- Te csináltad.- morogta anya.</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVDBZommptui6f35cNSwNzPohOmKu0Jv8CtQFM4OYD6BxXK-KAMuouIfRNQy5f8BC1_s-mofEXyO3M6zamlXGzO1RB9sTLyjFcM81vza-kMJxw1gXvq6DwfiyTzq2a84nXQ6hq9e8g7tAF/s1600/tumblr_m4rf3guSpg1qajc4eo2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVDBZommptui6f35cNSwNzPohOmKu0Jv8CtQFM4OYD6BxXK-KAMuouIfRNQy5f8BC1_s-mofEXyO3M6zamlXGzO1RB9sTLyjFcM81vza-kMJxw1gXvq6DwfiyTzq2a84nXQ6hq9e8g7tAF/s320/tumblr_m4rf3guSpg1qajc4eo2_500.gif" width="320" /></a>- Te is nagyon benne voltál a dologban.- nézett unottan apa anyára. </div>
<div>
- Na nehogy rám merészeld az egészet kenni.- nézett elkerekedett szemmel anya.</div>
<div>
- Befejeznétek?!- vette ki a párnát a kezemből Robert. </div>
<div>
- Be.- fordultam a másik irányba.- Na megtudhatnám, hogy miért is vagytok rám dühösek és ő meg ki?- néztem az idegen férfira.</div>
<div>
- Ő velem dolgozik és azért jött, hogy ezt átadja nekem.- tolta elém a borítékot amit apa nem rég csapkodott az asztalon.</div>
<div>
Bátortalanul vettem fel a borítékot. Lassan nyitottam ki. A levél egy feljelentést tartalmazott. Elkerekedett a szemem a pulzusom az egekben volt. Feljelentettek közterületen való kiabálásért.</div>
<div>
- Ez most komoly?- néztem kétségbe eseten körül.</div>
<div>
Az öcsém rám nézett, majd felállt és kiment. Apán kívül mindenki ott hagyta a nappalit.</div>
<div>
- Apa rettenetesen sajnálom.</div>
<div>
- Semmi baj. Kifizettem az óvadékot.- simított végig a hátamon.</div>
<div>
- Miért jöttetek vissza?- néztem rá.</div>
<div>
- Hiányoztatok és a nagynénéd telefonált.</div>
<div>
- Miért nem lepődök meg?- vontam fel a szemöldököm.</div>
<div>
- Kicsim nem hagyhattuk, hogy olyan életet élj. Találnod kell magadnak egy tökéletes pasit. A barátom fia orvostan hallgató legalább menjetek el beszélgetni.</div>
<div>
- Még mindig nem bízol Liam- be igaz?- akartam felállni, de apa megállított.</div>
<div>
- Világ sztár és ők sosem gondolnak komolyan semmit.</div>
<div>
- Apa nézd fél éve nem hallottam róla mert elhagytam a mobilom nem tudok üzenni a gépen mert szerintetek nem kellett hozni. Szóval ezek után nem csodálnám, ha legközelebb szakítana velem.</div>
<div>
- Ne nevettess.- jött oda a bátyám.- Apa tévedsz velük kapcsolatba. Dolgoztam velük és teljesen megbízhatóak.</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMZUz1NBWsqWywL9A_lQUTiZkPRMX_hdOTGJjw1-AAG9hD29M8hyphenhyphenb41IYzudWtPTUP3kUpOJRKuW5ZzKOa3p9rPA7clbkoKXEYYjK_psBpxb6wZFHEZZoK94TSlXJzCFHDbkCWh5suc7Wk/s1600/tumblr_mbt4dsIjgI1rdnfm4o1_500_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMZUz1NBWsqWywL9A_lQUTiZkPRMX_hdOTGJjw1-AAG9hD29M8hyphenhyphenb41IYzudWtPTUP3kUpOJRKuW5ZzKOa3p9rPA7clbkoKXEYYjK_psBpxb6wZFHEZZoK94TSlXJzCFHDbkCWh5suc7Wk/s320/tumblr_mbt4dsIjgI1rdnfm4o1_500_large.gif" width="320" /></a>Robert felé kaptam a fejem és elkerekedett a szemem. Mikor dolgozott a fiúkkal és miért nem mondta el nekem.</div>
<div>
- Tudod apa én is a Sony Music-nál dolgozok.</div>
<div>
- Én azt nagyon is jól tudom, de...</div>
<div>
Nem vártam meg inkább ott hagytam őket. Visszamentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Mivel apa a szoba Tv-t sem engedte nézni így maradt a plafon bámulása. Nem értettem ezt a szabályt; de inkább ráhagytam. Liam szülinapja akár mennyire is vészesen közelgett nem tudtam mit tenni. Úgy döntöttem amit újra találkozunk meglepem majd valamivel hiszen akármit csinálok nem tudom hol vannak éppen.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
*Október*</div>
<div>
Robert még szeptemberbe itt hagyott azzal az ürüggyel, hogy beosztották és nincs választása mennie kell. Az öcsém azóta le sem száll rólam és állandóan rajtam lóg. Apa próbált apa lánya programokat csinálni több kevesebb helyzettel és anya hát ő vele csak veszekedtem. Mindent háromszor ellenőriztem, hogy eltettem-e. Éppen anya jött be a szobámba akivel az imént vesztem össze azon, hogy melyik bőröndbe pakoljak. Szerintem a sajátomba kellett volna anya már egész másként vélekedett erről.</div>
<div>
- Mit szeretnél?- hajtottam össze az utolsó darabot is.</div>
<div>
- Csak azért jöttem, hogy megnézzem végeztél-e már.</div>
<div>
- Igen.- cipzároztam be a bőröndöm.</div>
<div>
Ez az eltolódott nyaralásba csak ez a jó, hogy végre visszatérhetek Londonba. A reptérre kiérve mind becsekkoltunk és elfoglaltuk az üléseket. Hátra hajtottam a fejem és megpróbáltam nem a repülésre koncentrálni. Amint megvolt a felszállás a kísérők elkezdtek járkálni én meg elkezdtem zenét hallgatni. Lehunytam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor bemondták, hogy megkezdik a leszállást. Elmormoltam magamba egy imát, majd próbáltam nem oda figyelni. Amint kiléptem a reptérről egy nagy kő esett le a szívemről. Amíg apa próbálta előkeríteni a sofőrét én egy illetőt kerestem aki tud nekem segíteni.</div>
<div>
- Helló!- szólítottam el egy szőke hajú lányt akin 1D sapka volt.</div>
<div>
- Szia.- húzta mosolyra a száját.- Segíthetek?</div>
<div>
- Igen megtudod nekem mondani, hogy a One Direction mikor jött vissza Amerikából?</div>
<div>
- De buta vagy hisz még nem jöttek vissza.- nyávogott a szöszi.</div>
<div>
Elkerekedett a szemem. Makogtam valami féle köszönömöt, majd ott hagytam. De hiszen már rég vissza kellett volna jönniük. Vissza sétáltam anya mellé aki csak egy laza mosollyal köszönt. Ahogy megjött apa sofőrje be ültünk és a házig meg sem álltunk. Elsőként rohantam be az idegen házba. Ledobáltam a cuccaimat és leültem a nappaliba. Ahogy várakoztam a többiekre egy összegyűrt papír galacsint találtam a seggem alatt. Gyors bele gyűrtem a nadrágomba és mintha mi sem történt várakoztam tovább.</div>
Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-60760796326844997422013-12-23T22:57:00.002+01:002013-12-23T22:57:42.931+01:0080.rész (2.évad 10.rész)<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioomp9AXCXZ98ZzZ3lntbLVAB9fr6QJFy4V_bowV1aHJi_jx3bkyu-19CzmRHYtvNNy8Jq4wJUYBnlFb38_-bny0pNiA2JaH30KxHZFJQQgujlcbn6-x6Uuc4eSmm5veX9CPusc-_Uk9fU/s1600/tumblr_my98gbDSSr1sncjnio1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioomp9AXCXZ98ZzZ3lntbLVAB9fr6QJFy4V_bowV1aHJi_jx3bkyu-19CzmRHYtvNNy8Jq4wJUYBnlFb38_-bny0pNiA2JaH30KxHZFJQQgujlcbn6-x6Uuc4eSmm5veX9CPusc-_Uk9fU/s320/tumblr_my98gbDSSr1sncjnio1_400.gif" width="281" /></a></div>
<i>Először is Mindenkinek Boldog Karácsonyt!!!</i><br />
<i>Ebben a részben egy kicsit idő ugrálás lesz, de így a legjobb, hogy mindenki megértse a dolgokat.</i></div>
<br />
.:Robin:.</div>
<i>(Az indulás napja)</i><br />
Ahogy visszaszálltam a kocsiba apa gázt adott és elindult vissza Londonba. Az viszonylag csendesen telt legalábbis az én részemről. Apának és Stevenek viszont be sem áll a szája. Egy idő után már csak kifelé bámultam az ablakon és vártam, hogy megérkezzünk. Amikor apa beállt a nagy kapun, majd megállt a bejárat előtt. Ők kiszálltak én pedig bent maradtam az autóba.<br />
- Te nem jössz?- nézett apa vissza.<br />
- Én ebbe a házba be nem megyek.- fontam magam előtt össze a kezem mint egy kis hisztis lány.<br />
- Robin nézd tudom, hogy nem szereted nagyon a nagynénémet, de most nincs itthon és fél órát addig kibírod.- kiabált Steve.<br />
- Mert a továbbiakban hol leszünk?- vontam fel a szemöldököm.<br />
- Hát megyünk NYARALNI!!!- mondták egyszerre apával.<br />
- Mi van?!- kerekedett el a szemem.-Ez.. Ez mégis kinek az ötlete volt?<br />
- Az enyém.- jött ki a bátyám Robert.<br />
- Te meg akarsz ölni.- szálltam ki az autóból.<br />
- Én? Dehogy is.- tette be a csomagtartóba a rózsaszínes bőröndöt. Tuti anyámé volt.<br />
Mérgelődve mentem be ahol anya egy papírjegyzetet szorongatott miközben valamit motyogott.<br />
- Anya minden rendben?<br />
- Jó hogy te is itt vagy.- mosolygott kedvesen.<br />
- Szuper.- ráztam a fejem közben.<br />
Leültem a lépcsőre és csendben figyeltem ahogy a többiek fel-le rohangáltak és készülődtek. 1-2 óra elteltével apa jött be szólni, hogy kész vannak és indulhatunk a repülőtérre. Beszálltunk a kocsiba. Anya és az öcsém ült velem hátra a bátyám és apám ültek elő. Apám beindította a kocsit majd is.<br />
- És Kincsem milyen a főiskola?- nézett anya rám.<br />
- Elmegy.-válaszoltam szűkszavúan.<br />
- Ne már Robin.- nézett hátra Robert.<br />
- Ne már Robin. Ne már.- figuráztam ki.<br />
Steve és anya megforgatták a szemüket apa viszont kuncogott az orra alatt. Elmosolyodtam én is, majd Stevere néztem aki folyamatosan engem bámult.<br />
- Mit nézel ősember?<br />
- Nem vagyok ősember.- jelentette ki.<br />
- Csak kifejezem a testvéri szeretetemet.-mosolyogtam gonoszul.<br />
- He He He.<br />
- Steve!- szólt rá apa.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwjObD7Cpk8nR1TzRTlGBEpPg3aP3xJIACIXiNa-ztMumzsb_8tkl9oy6MAvAlNI7aEOZxyBaxjtetq4ZNXrgUHAx5hxY5RbtZ82y5ozLlgk_r0M7i6HQxp65XRzfNvLxA3ICLJTykBs1/s1600/plane.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwjObD7Cpk8nR1TzRTlGBEpPg3aP3xJIACIXiNa-ztMumzsb_8tkl9oy6MAvAlNI7aEOZxyBaxjtetq4ZNXrgUHAx5hxY5RbtZ82y5ozLlgk_r0M7i6HQxp65XRzfNvLxA3ICLJTykBs1/s320/plane.jpg" width="211" /></a>Apa leállította a motort majd mindenki kiszállt. Míg ők kiszedték a csomagokat addig én a London Eye-t csodáltam. Gyerek korom óta itt lakom és még egyszer sem sikerült eljutnom oda. A bámulásból anyám zökkentett ki.<br />
- Robin gyere!<br />
Utánuk kullogtam élettelen fejjel. Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltam az ablak melletti helyet. Belül rettegtem. Azóta nem ültem repülőn és őszintén most sem sok kedvem volt <br />
hozzá. Mellém beült a bátyám aki nagyjából tisztában van azzal, hogy rettegek a repüléstől. Mellé pedig Steve.<br />
- Ne idegeskedj.- küldött felém egy bátorító mosolyt a bátyám.<br />
Nem sokra rá felszálltunk én pedig görcsölve ültem az ülésbe.<br />
<br />
* 3 hónap múlva (Augusztus)<br />
<br />
Nehéz napokon, heteken és hónapokon vagyok túl. A nyaralásnak természetesen még nincs vége. Az első hónap után már feladtam, hogy valaha is visszajutok Londonba. A telefonomat valahol elhagytam így semmit nem tudok senkiről. Természetesen a fél világ rajtam csámcsog, hogy igazak-e a hírek. Komolyan már szó szerint unalmas. Még az a szerencse, hogy nem tudják, hogy én vagyok. Dubai nagyon szép hely hacsak nem erőszakkal vittek oda. Anyám minden bevásárló központba elrángat ezért sétálgatok most is vele.<br />
- Robin ide mindenképpen be kell mennünk.- állt meg anya egy cipő bolt előtt.<br />
- Anya ne már!! Mindennap elrángatsz valahová ahová nekem egyáltalán nincs kedvem menni. Tudom, hogy eddig nem volt kivel menned, de én nem vagyok az a tipikus pláza ásza.<br />
- Ugyan ne viccelődj már. Engedd el magad.<br />
- HOGY TUDNÁM MAGAM ELENGEDNI?? A VILÁG AZT HISZI RÓLAM, HOGY TERHES VAGYOK LIAM PAYNE-TŐL!!!!- akadtam ki.<br />
Az arra sétálgatóak mind rám kapták a tekintetüket, majd a telefonjaikért nyúltak. Rögtön tudtam, hogy ebből nem lesz semmi jó. Megragadtam anya kezét majd a parkolóig húztam. Ott beültünk az autóba. Anya azonnal indította a kocsit én pedig teljesen lehúztam a fejem, nehogy valaki meglásson. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Felbosszantottam magam a saját hülyeségem miatt. Amint visszaértünk a házhoz amiben laktunk én felrohantam a szobámba és elterültem az ágyamon. Mivel semmi internet hozzáférésem nem volt a szüleim tiltása miatt. A telefonomat pedig valahol elhagytam senkinek nem tudtam üzenni. Talán egyszer beszéltem Carlyval de már az is nagyon régen volt. Tudatában voltam annak, hogy a fiúk már valószínűleg már a reptéren várakoznak a magángépükre. A lányok is már hazafelé tartanak én meg itt pesvedek Dubajba.<br />
- Robin van itt valaki aki téged keres!- jött be az öcsém.<br />
- Ki?- álltam fel.<br />
Izgatottan mentem ki. Vajon ki kereshet pont engem? Kérdések hada záporozott a fejemben. A nappaliba érve tátva marad a szám.Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4071343602984904390.post-81108529561062941342013-12-20T18:58:00.002+01:002013-12-20T18:58:50.563+01:00FontosSziasztok!!!!!!!!!!!!!!!<br />Egy kis meglepetéssel készültem(-tünk). Lépjetek be <a href="https://www.facebook.com/groups/208753279287311/">https://www.facebook.com/groups/208753279287311/</a> a csoportba és ott megtaláljátok :))<br />
A rész is érkezni fog de még nem tudom hány óra tájba :))Robin Petersonhttp://www.blogger.com/profile/00132045534118552997noreply@blogger.com0