61.rész

:Robin:

Az egész estés SMS-ezgetés Liammel dobott egy kicsit a hangulatomon. De ugyanakkor el is fáradtam tőle. Az ágyon feküdve az előző napon agyaltam.
"- Robin!- kiáltotta el Harry.
- Mi? - dugtam ki a fejem
- Téged keresnek.- nyújtotta át a telefont Harry.
A fülemhez emeltem a kagylót és láttam, ahogy magamra hagytak a telefonnal. 
- Haló tessék?- szóltam bele.
- Jó napot Robin Petersonnal beszélek?- szólt bele egy mély hang.
- Igen.
- Az Interpoltól telefonálok a szülei eltűnésében nyomoztuk az elmúlt 11 évben és végre sikerrel jártunk.
- Az én szüleim nem tűntek el, hanem meghaltak. Milyen kandi kamera ez?
- A bátyja mondta, hogy ezen a számon elérhetem önt így....
Egyre nehezebben vettem a levegőt, a fejem iszonyatosan lüktetett, nem éreztem magam jól. Egyik pillanatról a másikra vesztettem el az egyensúly érzékemet.A telefon kiesett a kezemből nekem pedig muszáj volt leülnöm a földre, de perceken belül már elsötétült minden"
A gondolataimból az orvos zökkentett ki.
- Na az eredményeid jók sőt kiválóak még nem láttam ilyen eredményeket egy életveszély után.
- És mikor mehetnék haza?
- Hamarosan. -tett le a polcomra egy csokit.
Elakartam venni, de akkor rezegni kezdett a telefonom. Odakaptam érte, mint a kisgyerek akitől elakarják venni a játékát. Gyors megnéztem és láttam, hogy Liam írt.
Van egy kis meglepetésem. Nézz fel!!
Felkaptam a fejem és Liam állt kezében egy csokor lufival. Leült mellém az ágyra és megcsókolt. Amint szétváltunk ő elmosolyodott.
- Liam, nem kellett volna miattam felkelned ilyen korán.
- Nincs is korán.- jelentette ki.- A menedzser egy óra múlva értünk menne szóval teljesen mindegy.
- Mióta van menedzseretek?
- Azóta amióta Simon kinevezett jobban mondva tegnap.
- Kérsz csokit?- nyúltam a szekrényemen lévőért.
- Igen.- vette ki a kezemből, majd a számba adott egy kockát.
- Tudja uram ez itt egy kórház nem pedig disco.- ijesztett meg minket egy nővér.
- Sajnáljuk.- állt fel mellőlem.
- Felőlem azt csináltok amit akartok csak ne verjétek szét a berendezést.- ment ki az asszisztens.
-  Nagyon aggódtam érted.- nyomott egy puszit a hajamba.
Hirtelen elkezdett csörögni a mobilja. Ránézett, majd megcsókolt.
- Most mennem kell.- ment ki közben megállás nélkül integetett.
Amint kiment én elterültem az ágyon és a csoki majszolását fojtattam. Amikor elfogyott, kikászálódtam az ágyból és elindultam az automatáig. Bár a falba kellett kapaszkodnom, hogy el ne essek mégis sikerrel jutottam el odáig. Büszke voltam magamra.
- Robin Peterson, mégis mit képzelsz mit csinálsz?- kérdezte egy női hang a hátam mögül.