60.rész

:Lexie:

A nővér elég egyértelművé tette számunkra, hogy nem mehetünk be a barátnőnkhöz sőt még az állapotát, sem tudhatjuk meg. Ashley próbálta felhívni a fiúkat a női Wc-ből helyzetjelentés szempontjából sikertelenül. Mire visszaértünk meg lett Naomi is aki szintúgy nem tudott semmit Robinról. Állítása szerint mikor beértek őt leültették ide Robint meg elvitték. Azóta vár. Idegtépő

perceket éltünk át. Carly magazint olvasott, Naomi a telefonját nyomkodta, gondolom Zaynnel SMS-zet. Ashley pedig valamin nagyon agyalt. Én egy könyvet vettem elő amit azonnal olvasni is kezdtem.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy nővér jön a kórtermek felől. Mindannyian körbe vettük és egyszerre próbáltuk kideríteni, hová lett Robin.
- Kérem hölgyeim nyugodjanak meg. Minden kérdésükre válaszolni fogok, ha tudok. Kérem kövessenek.- indult a recepciós pulthoz.
A hölgy leült a számítógép elé mi pedig elölről figyeltük ahogyan a gépen keresgél.
- Mi tart már ennyi ideig?- csaptam a pultra.
- Jaj elnézést, csak befejeztem a pasziánszt amit elkezdtem.
- Ez mos komoly?- akadtam ki, de láttam, hogy a többiknek sem tetszik a dolog.
- Megnézné kérem.- finomkodott Ashley.
- Igen, már nézem is.- merült el újra a gépében.- Hogy is hívják a beteget?
- Robin Peterson.-vágtuk rá egyszerre.
- Ricky...Rob... Áh itt is van Robin Peterson.
- Igen!- sürgettük a hölgyet.
- Sajnálom, de nem adhatok róla ki adatot.
- Mi? De hát mi a barátnői vagyunk.- kerekedett el a szemem.
- Én az megértem, de sajnos itt van a gépen az adatai titkosítva vannak.
- Mi az, hogy titkosítva vannak?!- mászott át az asztalon Carly.
Carly totál kész volt. Megragadta a nő felsőjét és átrántotta a pulton. Van ám benne erő. Naomi és Ashley próbálták lefejteni a nőről több kevesebb sikerrel. Mikor már én is beszálltam Carlyt leszereltem Naomihoz én pedig felsegítettem az asszisztenst.
- Sajnáljuk, csak tudja jó volna tudni mi a helyzet a barátnőnkkel. - mondta Ashley.
A nő vissza bicegett a pulthoz, majd a gépén ügyködött valamit.
- Jó napot. Abby Rosewoodot keresem.
- 4 kórterem.- mutatott a nő a kórtermek felé.
Na itt  végleg elszakad a cérna. Carlynál is és nálam is. Carlyval egymásra néztünk én bólintottam, ami azt jelentette, hogy egyre gondoltunk. Carly megkerülte a pultot így a nővel szemben állt. Csípőre tette a kezét állt a nővel szemben.
- Azonnal árulja el, hogy hol van.- szűkült össze a szeme.
- Sajnálom, én nagyon szívesen elárulnám, de sajnos még egy orvos sem jött ki a műtőből.
- Hogy honnan?- kerekedett el mindannyiunk szeme.
- Ülljenek le és kérem foglalják el magukat valamivel.
- Biztos nem.- vágta rá Carly reflexből.
- De Carly, nem akarunk rendőrségre is menni!- ragadta meg a kezét Ashley.
Visszaülünk a várakozóba. Ashley telefonálni próbált és most legalább neki ez sikerült. Elhúzódott beszélni így nem hallottam a szóváltásukat Harryvel. Mikor visszajött semmit nem tudtuk leolvasni az arcáról. Carly ismét elővette a magazinját, de most a lapokat kezdte tépkedni belőle.
- Ha azzal akarod betömni a biztonságiak száját akkor azzal nem mész sokra.- vette el az újságot Naomi.
- Nemi is arra kell!
Minden elhaladó orvosra és nővérre odakaptuk a fejünket. Ideges percek teltek el. Naomi épp ledobta az asztalra a darabokban lévő magazint amire Carly úgy vetődött rá, mint védelmező anya a gyerekére.
- Jól állna az anyaság.- nevetett Ashley.
- Pedig nem.- lapozott bele a darabokba lévő újságba.
- Add ide.- nyúltam az újságért.
Éppen az újságon veszekedtünk, amikor befutottak a fiúk is.
- Na mi a helyzet?- lépett oda Liam.
- Még semmi.- sóhajtottuk egyszerre.
Niall levágódott mellém és én azonnal a mellkasára hajtottam a fejem. Carly Louis ölébe hajtotta a fejét. Zayn és Naomi kávét szürcsölgettek. Harry és Ashley úgy eltűntek, hogy senki nem vette észre. Liam pedig fel alá mászkált amitől egy kicsit elszédültem. Niall mellkasán feküdve egy kicsit elbóbiskoltam.
- Jól van, ha jönnének látogatói a 3. emelet 4 kórtermébe van elhelyezve.
- Ki?
- Robin Peterson.- a név hallatán felkaptam a fejem és rögtön az orvos felé indultam.
- Elnézést.- indultunk az orvos után.
- Igen?- fordult meg a doki.
- Ön operálta Robin Petersont?
- Nem volt semmi operáció, de gondolom ti vagytok a barátai.- mosolygott kedvesen.
- És jól van?- lépett előrébb Liam.
- Igen, most már túl van az életveszélyen, de még bent kell tartani őt, nehogy valami komplikáció fellépjen.
- Mi volt vele?- kérdezte Ashely bátortalanul.
- Hát gyereket, Robinnak egy gyermekkori betegsége újult elő. A betegség nagyon ritka főleg ilyen idős korban, mivel már elég szélesek a légutak ahhoz, ha véletlenül elzáródás következik be.
- És ez mitől van?
- Az úgy nevezett Krupptól Robinnak nem lett volna semmi baja, hisz elég idős már ahogy az előbb említettem. De egy kisebb epilepsziás rohama is volt ami rásegítette az egészt így került életveszélybe, de nyugalom, most már jobban van.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el mindannyiunk száját.
- És belehet menni hozzá?
- Persze, de először csak 1 vagy 2 ember.- mondta aztán elment.
- Na akkor Liam és még ki?
- Mi majd holnap bemegyünk.- mondta Carly.
- Jó mi meg majd holnap este felé.- javasolta Ashley.
- Ha nem engednék ki akkor mi holnap után.- jelentette ki Naomi.
- Lexie menj te.- mondta Niall.
- És Te?
- Majd hazavisszük ketten.- mosolygott.
- Akkor menjetek, itt megvárunk.- helyezték magukat kényelembe.
Elindultunk a kórterem felé, de Carly visszarántott.
-Hé ezt add oda Robinnak.- nyújtott át egy telefont.
- Minek neki ez?- vizsgáltam a telefont.
A telefon egyszerű kis készülék volt, nem az a túl modern érintő képernyő csak egy szimpla telefon.
- Majd megtudod csak könyörgöm úgy add oda, hogy Liam le lássa.- biccentett a rám váró fiúra.

Eltettem a hátsó zsebembe és már indulunk is tovább. Amint beléptünk elég felkavaró látvány fogadott minket.
- Ennyire rossz volt a helyzet?- néztem Liamre.
Szegény egy lélegeztető gépre volt kapcsolva, de én mit sem foglalkozva odamentem és megöleltem.
- Jobban vagy?
- Aha.
- Robin.- jött közelebb Liam.
- Borzalmas látvány igaz?- kérdezte, és láttam a szemén, hogy csillogott valószínű örült, hogy láthatja Liamet.
- Nem igaz.- ült az ágy szélére Liam.
- Vége a látogatásnak. - jött be egy nővér.
- De hisz még csak most jöttünk!
- De a betegnek szüksége van a pihenésre.
- Rendben. Liam menj előre kérdezni akarok tőle valamit.
Liam kiment én meg Robin kezébe adtam a telefont. Nem mondott semmit. Elköszöntem tőle, majd siettem nehogy a többiek itt hagyjanak. Amint hazaértünk mindenki szétszéled a házban. Én gyors lezuhanyoztam és már feküdni készültünk Niallal amikor megkért, hogy hozzak neki egy pohár vizet. Gyors leszaladtam a konyhába és láttam, hogy Liam a kanapén ül és a mobilját bámulja és közben mosolyog. Azonnal tudtam, hogy mi folyik ott.