43. rész

Boldog húsvéti ünnepeket!! Ez a rész nem sikerült volna a barátaim nélkül! Nagyon köszönöm nekik. A legkisebb mikroszkopikus darabtól egészen az egyben maradt részekig, bár azok még ezek után lesznek.

De akkor jöjjön a rész :)

Leültem mellé és folytatta tovább. Halk zongorajátékával kápráztatott el. Egyre laposabban pislogtam és egyre mélyebben. Az utolsó emlékem az, hogy Liam eldönt a zongora széken és az ölébe helyezi a fejem. Mikor újra kinyitottam a szemem egy csendes szobába ébredtem. Megdörgöltem a szememet és felültem az ágyon. Ismerős
volt a szoba, de először nem esett le, hogy kié. Kikászálódtam az ágyból és kimentem az erkélyre. Gyönyörű kép tárult elém.
- Jó reggelt.- ölelt át hátulról.- Vagy mondjam azt, hogy kellemes délutánt.
- Hány óra van?- fordultam felé.
- Délután 3.- nézett az órájára.
- Mikor feküdtünk le?- tettem fel az idióta kérdéseimet.
- Te úgy 2 óra felé bealudtál a zongoránál én később feküdtem le, mert el kellett takarítani a többiek után.
- De, hogy-hogy ide hoztál?
- Mert Carly leitatta Naomit egy pöppet Zayn meg próbálta visszajózanítani a szobád előtt így kénytelen voltam ide fektetni téged.
Nagy kiabálás szűrődött a ház elől Liam nagyot rántott rajtam és bepördített az erkélyről.
- Ez mire volt jó?- nevettem el magamat, hisz az ágyon kötöttem ki.
Megvonta a vállát majd kiment a szobából. Nevetve kászálódtam fel majd mentem utána.
- Tudod Robin mikor Liam és te egy szobából, fülig érő mosollyal jöttök ki elgondolkoztattok.- hallottam a hátam mögül.
Megfordultam és Niallal találtam magam szembe.
- Lécci ne mond el a többieknek.- kérleltem.
- Ezt nem tudom megígérni.- biccentett a hátam mögé.
Komolyan neki kell pont most pont ilyenkor itt állnia.
- Én nem mondom el senkinek.- rohant le a lépcsőn.
- Arról híres.- került ki Niall.
Utánuk siettem, de egy vörös egyéniség állta el az utamat.
- Carly ne most.
- Tényleg, mikor akartad elmondani.- tette csípőre a kezét.
- De micsodát?- tártam szét a karomat. - Egyébként szép a ruhád.
Carly egy fekete egybe ruhát viselt egy rohadt jó cipővel.
- Köszi.- mosolygott.- De ne tereld a témát.-szólt rám mérgesen.
- Hé Robin te nem készülsz?- lépett oda Ashley fehérneműbe.
- Ashey nem vagy te egy kicsit alul öltözve?- néztem végig rajta.
- Ugyan kérlek!- nevette el magát.
- Nem nincs alul öltözve sőt neked így kell jönnöd.- ölelte meg hátulról Harry.
- Neked bárit, de ezt azért még sem. Inkább megyek és magamra kapom a ruhámat.- indult fel Ashley.
- Asszem nem ártana neki segíteni.- futott utána Hazza.
- Még csak eszedbe se jusson Styles!- kiabált le Ash.
- Hát Harry magadra maradtál!- nevette Carly aztán kiment a konyhába.

- Hát Hazza nem tudom...- piszkáltam idegesen a hajamat.
- Mi bajod van?- nézett rám komolyan.- Olyan furin viselkedsz.
- Én furin ne viccelj.- tettettem a nevetést ami egyáltalán nem esett jól.
- Nem láttátok Carlyt?- rohant oda Louis.
- A konyhába indult.-mutattam a konyha irányába.
- Ott nincs már néztem.- mondta Harry felé fordulva.
- Louis ugye, hogy furán viselkedik?- biccentett felém Harry mit sem foglalkozva azzal, hogy én is ott állok.
- Nem tudom igazából csak mióta visszajöttek Párizsból.- mondta Louis.
- Kész vagytok?- tipegett oda Ashley a rózsaszín ruhájába.
- Jó a ruhád.- böktem meg a vállát.
- Ruha nélkül jobb lenne.- tűnődött el Harry.
Ashley reakciója annyi volt, hogy oldalba ütötte.
- Hé Robin miért nincs még kész?- rohant oda Lexie.
- Komolyan miért van mindenki kiakadva azon, hogy én még nem öltöztem fel.
- Mert szeretnénk indulni.- nézett az órájára Niall.
- Most komolyan Naomi sincs még kész!- próbáltam védekezni.
- Naomi már rég kész van.- nyugtázta le Zayn.
- Komolyan most mindenki rám szállt?

Utat törtem magamnak és átkászálódtam a többieken. Felszaladtam a lépcsőn és berontottam a szobámba. Elkezdtem a cuccaim között turkálni és azon tanakodtam, hogy mit vehetnék fel. Mivel Carly fekete Ashley rózsaszín ruhát választott azok kilőve. Lexie egy fekete piros kombinációs ruhát választott így az is úgymond tabu. Kivettem egy csillogós felsőt és egy fekete tapadós szoknyát. Gyors felöltöztem feltettem egy könnyed sminket és leindultam a lépcsőn. A ház kongott az ürességtől.
- Hát ezek meg hová lettek?- mondtam ki hangosan amit gondoltam.
- Na milyen?- ugrott ki a konyha ajtó mögül Naomi.
- Te úristen! - ugrottam egy kicsit meg.- Káprázatos.
- Akkor jó.- indult meg venni a cipőjét.
- Komolyan mondom néha eszméletlenek vagytok.- álltam meg Naomi mögött.
- Miért is?
- Hát talán azért, mert...- gondolkoztam el.- Nem tudom.
- Figyelj most szólok, mert a kocsiba már nem biztos, hogy sikerülni fog a dolog. Mi Zaynnel hamarabb eljövünk, mert akar nekem valamit mutatni.
- Oké tehát, ha a többiek keresnek akkor én tudni fogom, hogy ti hol vagytok.
- Igen, de gyere mert még leszedik a fejünket.
Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Carly már ráhangolódva énekelgetett az autóba. Mikor odaértünk Carly és Harry volt az első aki fejvesztve rohantak be.
- Hát itt volnánk!- kiáltotta el magát Lou.
- Igen. Gyerünk.- mondta Zayn, mire egyszerre indultunk be a bárba.