- Köszi.- lépett ki a derekára csavart a törölközővel.
- Nincs mit.- fordultam el.
- Hé ne legyél ilyen félénk.- ölelt meg hátulról.
Éreztem a forró leheletét a tarkómon. Megfordultam és rá hajtottam a homlokomat a csupasz testére.A pizsim átvizesedett és a keze a hátamon fel-le csúszkál.
- Pihenj le egy kicsit.- suttogta.- rád fér a pihenés.
Észleltem ahogy lábam megemelkedik a földtől majd megindult az szoba felé. Lefektetett az ágyra és betakart.
- Maradj itt.- kaptam el a törölköző végét.
Rám mosolygott, majd elment a bőröndjéhez és kikapott belőle egy fehér boxert amit gyors felvett. Kiterítette a törölközőt utána vissza lépett hozzám. Leült az ágy szélére és elkezdte simogatni az arcomat pont úgy, mint a kórházba. Oda bújt mellém és tovább simogatta az arcomat. Pár percig csendben figyelt engem én pedig csak előre bámultam, majd megtörtem a csendet.
- Mi igaz amit James mondott?- emeltem fel a fejem, hogy láthassam az arcát.
- Semmi.- hajolt közelebb.
Behunytam a szemem és éreztem a meleg leheletét az arcomon. Tudtam mire készül én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy visszakapjam amit elvesztettem. Liam egyre közelebb hajolt hozzám és már nem volt visszaút, de nem is akartam. Belül úgy éreztem, mint valami türelmetlen kislány aki minél hamarabb megakarja ami az övé. Kívülről vonakodtam a dolgoktól. Lassan közeledett felém éreztem az ajka határát éppen, hogy csak összeértek. Ebben a pillanatban vágódott be az ajtó.
- Hé, Lexie mondta, hogy hozzam át ezeket.- lépett be Nialler.- Zavarok?
- Nem Niall!- állt fel az ágyról Liam.
Elvette a ruhákat, majd letette az asztal szélére. Niall újra magunkra hagyott.
- Aludj egy kicsit, addig elmegyek megveszem holnapra a jegyeket és hozok valami vacsit is.- puszilta meg a homlokomat.
Felöltözött én addig belecsúsztam az ágyba Liam pedig becsukta maga mögött az ajtót. Magamra maradtam, erősen koncentráltam a baleset előtti eseményekre. Sikeresen elaludtam a koncentrálásba. Egyik képsor jött a másik után. James sorosan ölelt engem én pedig kiakartam szabadulni a karjaiból. Újból éreztem James leheletét a testemen. Féltem tőle, de erősen szorította a kezemet. Felsikítottam. Felültem az ágyon és felhúztam a lábamat. Összegörnyedve ültem a félelemtől. Hirtelen Naomi rohant be, majd őt követte Zayn.
- Látod én mondtam, hogy nem azt csinálják.- ölelt át Naomi.
Elkezdte simogatni a vállaimat nyugtatás képpen.
- Jól van na tudod én nem tudtam, hogy Liam nincs itt.- védekezett Zayn
- Szerinted én tudtam.- vágta Zayn fejéhez Naomi.
- Na jó ne vitatkozzunk. Hozok egy pohár vizet.- indult ki Zayn.
- Z-Zayn!- dadogtam.
- Hm!- torpant meg.
- Felhívod?
- Persze.- kutakodott a zsebébe.- De már itt is jön. Rómeó épp jókor jössz.- vigyorgott Zayn.
- Mi történt?- nyomta a zacskót Zayn kezébe.
Oda rohant hozzám, majd átölelt.
- Védj meg. Bántani akar.
- Ki csoda?- fogta a vállamat és mélyen a szemeimet tanulmányozta.
Nem mondtam semmit, bele fúrtam a vállába az arcomat, majd rám tőrt a síró görcs.
- Gyere Naomi.- hallottam Zayn hangját.
Becsukódott az ajtó Liam pedig adott egy zsepit. Megtörölte a szememet, majd eldöntött az ágyon. Csendesen figyeltük egymást, majd elaludtam. A nap fénye csiklandozta az arcomat . Kinyitottam a szemem, majd körbe kémleltem. Liam éppen öltözködött és valami dalt dúdolgatott. Ismerős volt.
Holding on your hand
Dancing in the dark
Cause I was the only one
Who loved you from the start.
- Mit dúdolgatsz?- ijesztettem meg.
- Loved you first.- mosolygott rám.
- Elénekled?
- Hé készen álltok?- rontottak be a többiek.
- Majd igen.- mosolygott rám.
Felöltöztem, majd indulásra készen álltam. Elindultunk lefelé Niall és Lexie elmentek fizetni addig mi bepakoltunk a kocsiba. Niall vezetett, Zayn az anyósülésen mi többiek pedig hátul. Kihajtottunk a hoteltól és elindultunk én Liam ölébe ültem és láttam, hogy a telefonjával babrál.
- Mit csinálsz?- fordultam felé.
- Írok SMS-t Harrynek, hogy nem sokára indulunk.- tette el a zsebébe a készüléket.
Kiértünk a reptére és mély rettegés fogott el amikor megpillantottam a szárnyas óriást.
- Én arra nem szállok fel.- torpantam meg.
- Gyere.- ráncigáltak a lányok.
- Nem lesz semmi baj én vigyázok rád.- mondta Liam.
- Megígéred?- néztem rám, mint egy kisgyerek.
Bólintott, majd megfogta a kezemet. Együtt szálltunk fel és egymás mellé ültük le. A gépen mindenki a felszállásra készült én pedig tördeltem a kezeimet.
- Kérem kössék be biztonsági öveiket.- mondta a stewardess
Liam becsatolta nekem majd magának és rám nézett.
- Tudtad, hogy ha valaki életében soha nem repül annak nem lesz teljes élete.
- Mi van?- nevettem.
- Most már szabadon mozoghatnak a gépen jó utat!- mondta a stewardess.
- Na látod nem volt olyan vészes.- dőlt hátra.
- Te elterelted a figyelmemet.
- Yep.- nevetett.
Felálltam, hogy majd kiveszek valamit a táskámból, de mivel nem mértem fel a távolságot elég rendesen belevágtam a fejemet a poggyásztartóba. Derült égből villám csapás megnyíltak az emlékeim. Hatalmas kiabálásba törtem ki, amint a helyemen kötöttem ki. Mindenki felém fordult és értelmetlen fejet vágtak.
- Robin mi a baj?- nézett rám Liam.
- Kérem uram állítsa le a barátnőjét, mert zavarja a többi utas nyugalmát.
- Rendben rajta vagyok. HÉ Robin semmi baj itt vagyok.- ölelt meg.
- Liam? Te mit keresel itt?- nyugodtam meg egy picit.
- Itt vagyunk már egy pár napja. Még szombaton jöttél el mi pedig vasárnap, de csak kedden találkoztunk a kórházba.- nézett rám.
- Na várj akkor most mi van?- értetlenkedtem.
- Nem is emlékszel a baleset utáni időre?- kerekedett el a szeme.
Megráztam a fejem.
- De ezt meg kellett volna már tennem.- térdeltem fel az ülésre.
Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
IMÁDOM hamar a kövit, mert nagyon jó, és nagyon várom a kövit.
VálaszTörléskövit nagyon jó :)
VálaszTörlés