35.rész

*Niall szemszöge*
Ahogy megérkeztünk Párizsba tudtam, hogy meg kell az én kis tündérkémet meg kell lepnem valamivel. Éppen a szállodába foglaltam le a szobákat vettem ki amikor Zaynt letámadták a rajongók. Így jár aki nem vesz szemüveget és kapucnit.
- Hol van Liam? - néztem szét, ahogy adtam át a szoba kulcsokat.
- Ott jön.- mutatott a bejárati ajtó felé Naomi.
- Legalább nem veszett el.- kapta ki a kezemből a kulcsot Lexie.
- Itt vagyok.- ért oda Liam
Felkaptuk a csomagokat, majd elindultunk felfelé. Beszálltunk a liftbe. A negyedik emeletet fogtam ki szóval 7720-7722-es szobák a mieink. Zaynék akartak a 7722-es Liamet fogtuk közre és a miénk volt a 7720-as szoba. Lepakolunk majd azonnal indulunk a kórházba, amit az én tündérkém derített ki azzal, hogy bemérette Robin telefonját. Míg a liftre vártunk én azon gondolkoztam mivel tudnám meglepni az én cukorfalatomat ugyanis most leszünk fél évesek és ha már itt vagyunk Párizsban meg lepem. Béreltünk egy 7 személyes kocsit amibe mindenki kényelmesen elfér. Mikor oda értünk Liam azt sem várta meg, hogy leállítsam az autó motorját. Bombaként száguldott be felé.
- Majd mi megállítsuk.- szállt ki Zayn és Naomi.
Kerestem egy parkoló helyet, majd Lexievel kéz a kézben visszasétáltunk az épületbe. A többiek épp a recepcióssal beszéltek, amikor Liam fogta magát és elrohant. Épp megállt az egyik ajtó előtt amikor mi beértük.
- Liam figyelj! Robinnak amnéziája van és nem emlékszik semmire.- kapta el a kezét Zayn.
- De...De nekem ezt mért nem mondtátok?- értetlenkedett.
- Liam azért, mert tudtuk, hogy akkor már rég itt lettél volna ezt láttuk a legjobb megoldásnak.- lépett oda Lexie.
Megfogta a kilincs ajtót, majd benyitott. Én  elhúztam Lexiet, majd annyit mondtam neki.
- Van egy meglepetésem.- suttogtam.
- Jó, mert nekem is.- érintette hozzá az ajkát az enyémhez.
- Kíváncsi vagy rá?- kérdeztem, bár még fogalmam sem volt, hogy hova viszem.
- Igen manókám, de előtte nézzük meg Robin, hogy van.- ölelt meg.
Visszamentünk a többiekhez akik éppen a Robint taperoló fiúval vitáztak.
- Szerintem jobb volna, ha engednél nekünk 10 percet te pedig addig kihíznál.- mondta elég mérgesen Zayn.
Lexie ment elől én pedig rögtön utána. A srác olyan lendülettel lépett ki az ajtón, hogy Lexie majd hanyatt esett a fuvallatól ami hátra hagyott.
- Hé Robin jól vagy.- lépett közelebb Liam.
Robin óvatos kecmergett fel az ágyon, majd elkapta Liam fejét. Egy jó darabig nézték egymást. Lexie elkapta a kezem, majd kihúzott a kórteremből.
- Hol a meglepetésem?- lökött a falnak.
- Ennyire vonz a kíváncsiság?- csókoltam meg.
Nem szólt semmit csak erősebben tolt a falhoz, majd az egyik pillanatban az ágyékomnak dörgölőzött.
- Szerinted ezt itt kellene?- néztem rá, ahogy tovább dörgölőzött.
- Talán.- suttogta.
Mikor sikerült meggyőzöm arról, hogy inkább menjünk és nézzük meg a meglepetést azonnal a bejárati ajtó felé kezdett húzni. Beszálltunk az autóba, majd adtam az én kis tündéremnek egy csókot, majd a gázra léptem. Lexie szótlanul figyelte az utat, amíg meg nem álltam a piros lámpánál.
- Vigyáznunk kell rá!- fordult felém.
- Most úgy kire is gondolsz?- mértem fel a lehetőségeket.
- Robinra vissza kell vinnünk Londonba!- hajolt közelebb.- Így nem nyeri vissza az emlékeit.
- Mióta lettél orvos szakértő?
- Anyum ápoló a kórházba és ez nem lesz jó érzem.- nyomott egy puszit az arcomra.
A lámpa zöldre váltott én pedig  rátapostam a gázra. Lexie választ várt az előbbire, mert engem tanulmányozott.
- Ha arra gondolsz, hogy a nagynénje mondott igazat a kapcsolatukról abban igazad van. James meg egy undorító alak, ha így kihasz...- szakítottam meg a mondatot, mert egy eszméletlen terv jutott eszembe.
- Mi az?
- Semmi csak, mintha láttam volna valamit az út szélén.
- Ó te!- hajolt oda.
Lehajtottam az étterem elé amit a neten találtam éppen amikor két kétségbe esett pillanatomba "telefonáltam". Megálltam az étterem előtt és kipattantam a kocsiból. Át siettem a másik oldalra, majd kisegítettem.
- Bekötném a szemed, de nincs nálam semmi.- pusziltam meg.
- Itt a sálam.- kutakodott a táskájába.- Tessék.
- Fordulj.- vettem ki a kezéből.
Bekötöttem a szemét és együtt indultunk az étterembe. Kértem a lefoglalt asztalt, majd követtük a pincért. Megmutatta az asztalunkat, majd magam felé fordítottam az eddig szótlan lányt.
- Pont úgy csinálsz mint az első randinkon!- vettem le a szeméről a kötést.
- Miért is?- ölelt meg.
- Akkor is ilyen szótlan voltál csak akkor más volt a kilátás.- fordítottam meg.
-De... de... hisz ez gyönyörű. - fordult vissza felém.
Tökéletes éttermet választottam a reakciója alapján.
- Boldog fél évet!- pusziltam meg a homlokát.
Lesegítettem a székre, majd leültem vele szembe. A pincér átadta az étlapot, de én rávágtam abban a pillanatban amint Lexie kinyitotta.
- Spagettit szeretnénk 1 tányéron.- adtam le a rendelést.
- 2 adag legyen?
- Igen.- bólogattam
- Rendben.- ment el a pincér.
- Hogy tudtad ilyen jól összehozni?- görnyedt az asztal fölé.
- Vannak kapcsolataim.- mosolyogtam elégedetten.
- Te én téged annyira szeretlek!- csókolt meg.
- Emlékszel még?- kérdeztem mikor szét reppentünk.
- Mikor először...- bólogattam közben.- találkoztunk.
- Annyira....
- Érdekes volt. - vágott a szavamba.- Megkeresem a mosdót!- állt fel.
Felállt majd elsietett. Mély gondokozásba kezdtem." Éppen a pirítósokat szedegettem ki, amikor is a fiúk besétáltak a konyhába.
- Jó reggelt!- ütöttem le egy tojást.
- Bundás kenyér lesz a hami?- lelkesedett fel Zayn.
- Én tojás rántottára gondoltam, de ahogy szeretnéd.- vettem elő a kenyeret.
- Ne!!- ordítottak rám a többiek, de már késő volt.
Abban a pillanatban arcon fröcskölt a ketchup, a majonéz és a mustár. Gyönyörű piros fehér és sárga színkavalkád volt fellelhető a ruhámon. 
-  Ez Harry meglepetése lett volna!- bosszankodott Louis.
- Hogy akartatok meglepni, ha én voltam az ötlet adó?- kerekedett el a szeme.
- Igen, de ha nem tűnt volna fel akkor mi a kenyér tartóba rejtettük és te a hűtőt mondtad.- világosította fel Liam.
- Mondjuk ezen egy kicsit meg is lepődtem.- vallotta be Harry.
- Szia cukiság mi járatban?- csókolta meg Louis a barátnőjét.
- Carly nem láttad Naomi felébredt már?- érdeklődött Zayn.
- De az előbb ment be a fürdőbe és ha jól láttam nem zárta be az ajtót.- informálta.
- Há, ezt látnom kell.- osont fel Zayn.
- Kis perverz.- rázta a fejét Liam.
- Szerintem más is perverz nem csak ő.- röhögött Louis közben engem méregetett.
- Szerintetek ez vicces?- tártam szét a karom.
- Igen!- lépett oda Harry, majd végig húzta a hasamon a kezét.- Ez isteni!- nyalta le az ujjáról a ketchupos majonézes mustáros mixet.
- Te nem vagy rendes!- kaptam el a felsőmet.
- Niall te nem akarsz, majd velünk jönni?- nézet rám Liam.
-Kösz, de most inkább kihagyom a romantikázásotokat. - válaszoltam tök komoran.
- Miért?- kérdezték egyszerre.
- Mert csak.- rántottam ki a kezem Louis kezéből.
- De ott legalább betudnál csajozni!- kiabált Louis.
- Különben is jót tenne neked már egy csaj.- vigyorgott perverzen Harry.
- Lehet, de amíg nem találom meg itt van nekem a kaja... ja és persze ti.- indultam fel a fürdőbe.
- Ez egyszerre fáj és kedves is.- fogták a fejüket.
- Mi fájt?- érdeklődtem.
- Semmi. semmi.- tartották védekezés ként a kezüket.
- Jó reggelt!- sétált be a szőke leányzó Zaynnel.
- Neked is  Naomi. - köszöntem neki.
Fel bosszantottak, mért árt nekik, ha nekem nincs barátnőm és ha még nem volna elég összekoszolták a felsőmet. Semmi közük sincs az én szerelmi életemhez vagy talán mégis!? Állandóan ezzel jönnek, hogy menjünk el és csajozzunk vagy épp gyere velünk mert Danielle ismer valakit akinek bejönnél vagy sorolhatnám a lényeg az, hogy az agyamra mennek. Harry mániája és szófordulata, hogy egy lány kielégít. Pont ő mondja aki szinte annyi lánnyal volt, hogy nem tudom elmondani melyik nap milyen típusú lánnyal ismerkedett. Felmentem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. 20 perc múlva hatalmas dörömbölés és kiabálásra lettem figyelmes. 
- Harry, hogy képzeled azt, hogy ott hagysz az ágyban egyedül!!- dörömbölt valaki.
Elzártam a vizet és felkaptam a boxerem.Oda siettem az ajtóhoz,ahol még mindig a dörömbölés hangos moraja hallatszott.
- Harry lent van a konyhába! De te ki vagy?- kérdeztem a göndör hajú lányt.
- Ashley Wood.- mosolygott kedvesen.
- Jaj biztos te vagy Harry új barátnője.- legalábbis névről rémlett.
Harry még egyszer sem hozta el, így arcilag most tudtam beazonosítani. 5 hónapja vannak együtt és ezek szerint most fordították komolyra a kapcsolatukat. Ashley elviharzott én pedig átszaladtam a szobámba, majd felöltöztem. Leugrándoztam a lépcsőn Liam pedig furcsa arckifejezésekkel díjazta az én kis show műsoromat. Harry és Ashley, Naomi és Zayn és Carly és Louis smárbajnokságot tartottak a nappali közepén. 
- Ezek meg mit csinálnak?- álltam Liam mellé.
- Haragszol még?- váltak le Zayn a szőkeségről.
- Á, dehogy.- kaptam fel a kocsikulcsot.
Mániájukká váltam már. Örökké azon agyaltak, hogy miképpen hozhatnak össze valakivel. Jobban rátapostam a pedálra és mély gondolkozásba kezdtem. Hirtelen fékeztem le és csak centik kérdése volt, hogy halálra gázoljak egy lányt. A hölgy felháborodottan csapott a kocsim tetejére, majd mire én kiakartam szállni a leányzónak már hűlt helye volt. Kocsisor dudakoncertbe kezdett vissza kapcsoltam az övet és elindultam. Leparkoltam a Nando's előtt, majd rejtélyes üzemmódban beléptem az étterembe. Beálltam a sorba és mikor én kerültem sorra megpillantottam őt, a gyönyörű barna hajáról és a csillogó szeméről tudtam azonnal, hogy ő az igazi.
- Szia! Felvehetem a rendelést?
- Igen kérnék egy Double Chicken Breast Burger-t szeretnék egy üveg ásványvízzel.- adtam le a rendelésem. 
- Itt fogyasztod vagy elviszed?- nézett fel a lány.
- Az asztalnál.- nevettettem meg.- és még szeretnék bocsánatot is kérni a reggeli malőr miatt.
A lány először tök értetlenül nézett, majd mikor az asztalnál nyammogtam a kajámon ő odajött.
- Leülhetek?- fogta a szék támláját.
- A szék csak rád vár.- intettem neki.- Megtudhatom a becses neved?
- Lexie Carter.- nevetgélt.
- Nos Lexie Carter nem volna kedved velem eljönni valamikor vacsizni?
- Nos Niall Horan azok után, hogy majdnem elütöttél megfontolom.
- Véletlen volt és felismertél?
- Nem volt nehéz, szinte minden nap itt kajálsz.- vett el a tányéromról egy sült krumplit.
- Akkor egy bocsi, hogy majdnem elütöttelek vacsi?- néztem rá kölyök kutya szemekkel.
- Most minden Directioner egyből rávágná, de én nem vagyok hétköznapi. - mosolyogta.
- Most ez egy igent jelent?- kezdtem örülni.
- Sí!- bólintott.
A randinkon egy kisebb kaja csatát robbantottunk ki. Vicces volt és nagyon örültem, hogy teljesen megtaláltam azt a lányt akivel teljesen magam lehetek. A többiek azonnal megkedvelték és Harry barátnőjénél is hamarabb beköltözött." 
- Hé manócska min gondolkozol ennyire?- zökkentett ki az én tündérkém.
-  Mióta figyelsz?- hajoltam közelebb hozzá.
- Elég régóta ahhoz, hogy  tudjam grimaszolsz gondolkodás közben.- csókolt meg.
- Eszembe jutott egy gyönyörű emlék.- támadtam le puha ajkait.
- Van valami köze ahhoz, hogy most itt vagyunk?
- Szerintem igen.
- Parancsoljanak, jó étvágyat.- tette le a spagettit elénk a pincér.
Elkezdtünk kajálnia amikor Lexie telefonja megcsörrent.
- Tudod Carly te sosem jókor telefonálsz!- kapta fel.- Aha... Nem,... de mindjárt indulunk... jó szia.- csapta le.
- Na miújság arra?- néztem rá értetlenül.
- Vissza kell mennünk a kórházba. - vette a kabátját.
- Remélem azért tetszett a féléves évforduló.
- Igen, de igérd meg, hogy ha Robin jobban lesz megismételjük.
Bólintottam, majd megindultunk vissza a kórházhoz. A 16-os kórterem előtt Zayn állt és mikor meglátott elkezdett kalimpálni.
- Szia mi van?- rohantunk oda.
- Kell egy terv.- ment előre.
- Minek kell terv?- néztünk egymásra Lexievel.