- Ki azaz idióta, aki nem némította le a telefonját. - csapódott be az egyik ajtó.
Kinyitottam a szemem és felültem egy ágyon. Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda az utolsó emlékem, hogy Liam és Louis beszélgetnek a többi egy nagy fekete féreglyukba esett.
- Ha megtalálom azt az átkozott telefont lehúzom a vécén! - ordította Carly.
Kikecmeregtem az ágyból magamra kaptam a ruhát ami az ágyam szélén volt és kikukucskáltam az ajtón.
- Na végre Csipkerózsika téged keresnek. - adta át a telefont. - És ha még egyszer hangerőn hagyod estére a telefonodnak annyi.
Átvettem a telefont és észleltem a drága nagynéném nevét a kijelzőn.
- Tessék Ön az Egyszarvú társaság modellügynökség részlegét hívta. - vettem fel viccesen a telefont a többiek pedig halkan kuncogtak.
- Ne szórakozz velem kisasszony már rég itt kéne lenned. - ordított a vonal másik végén.
- Minek és hol kéne lennem? - kérdeztem eléggé rekedt hangon.
- Ahhoz szívem, hogy le ne késsük a repülőtű! - kiabálta még idegbetegebben.
- Az nem a jövőhéten lesz? - döbbentem le.
- Nem kincsem, akkor ezek szerint még becsomagolva sincs semmid? - dühöngött.
- Nincs. - ráztam a fejem, mintha látná.
- 2 óra múlva indulunk, ha nem leszel ott a Heathrow-nál neked véged! - csapta le a kagylót.
- Nekem végem. - ültem le a földre.
- Nyugi megoldjuk. - hajolt le mellém Ashley.
- Gyere akkor induljunk én segítek bepakolni. - mondta Naomi aki a cipőjét ment keresni.
- Ki az aki nagyjából józan? - kérdeztem.
- Liam, de tegnap este óta nem láttam. - kiabált Louis a folyosó végéről.
- Akkor ki annyira nem ittas aki még tud vezetni? - tárta szét a karját Naomi.
- Harry és Niall. - mutatott Harryre Zayn.
- És Harry elviszel? - sürgettük.
- Már vártam, hogy megkérdezd. - mosolygott önelégülten.
- Carly ti pedig szedjétek össze a cuccainkat aztán ha végeztetek akkor fizessetek és gyertek. - adta ki a parancsot Naomi.
Velem és Harryvel együtt 4-en mentünk a házhoz, hisz velünk jött még Ashley és Naomi. Elindultunk, de az út elég csendesen telt a csendet az én dúdolgatásom törte meg.
- Robin figyelj el kell mondanom valamit. - fordult felém Ashley.
- Oké mond. - mosolyogtam rá.
- Liam és te... - kezdett bele, de Harry lefékezett és így Ashley és én is lefejeltük az előttünk lévő ülés támláját.
- Harry! Nem elég, hogy reggel óta fáj a fejem teteje most még te is rátettél egy lappáttal. - fogta a fejét Ashley.
- Miért mi volt a reggeli baleseted? - fordult hátra Naomi.
- Az éjjel a macskák nem bírták tovább és ráestek az kis cicám fejére. - mesélte Harry, de már majdnem a röhögéstől fulladozva.
- Milyen ironikus! A macskára ráesnek a kiscicák. - nevetett Naomi.
- Nem vicces. - fonta össze a kezét Ashley.
Harry felállt a felhajtóra én pedig rakéta ként rohantam fel a szobába csomagolni.
- Robin mi ez a nagy rohanás! - jött be Liam.
- Te, hogy kerülsz ide. Téged kerestünk reggel.
- Liam! - állítottam meg. - Köszi.
Mikor kiment én tovább folytattam a ruháim dobálását a bőröndbe. Éppen egy rózsaszínes pirosas felsőt dobtam bele amikor Naomi egy dobozzal jött be.
- Szerintem azt vedd fel.- tette le a dobozt az asztalra.
- Mi az? - mutattam a dobozra.
- Lesz időd még tanulmányozni. Inkább menj zuhanyozz le és öltözz fel. - vette ki a piros felsőt és egy halász farmert a bőröndből.- Én addig még bepakolok.
- Köszi. - vettem fel a ruhákat.Elmentem lefürdeni. Nagyon kattogott az agyam. Gyorsan végeztem, hiszen sürgetett az idő. Mikor kiléptem Harry állt az ajtómba.
- Ő Harry beengedsz?
- Persze. - húzódott 2 cm arrébb.
- Ezt most komolyan gondolod? - néztem rá mérgesen.
- Igen férj be itt ha beakarsz menni.
Naomi sehol nem volt a bőröndöm tetején meg egy fekete bugyi virított.
- Egyébként jó a bugyid! - jelentette ki Harry.- Melltartóba nincs? Ashleynek kéne egy ilyen. - emelte fel a csipkés darabot.
- Nem tudom! - kaptam ki a kezéből.
- Milyen melltartóm nincs? - lépett be végszóra Ashley.
- Ilyen. - kapta ki a kezemből.
- Ilyenem van és épp ez van rajtam.- indult meg kifelé.
- Tényleg. - csillant meg Harry szeme.
- Na akkor szia és jó utat! - rohant ki.
- Ebbe meg mi ütött? - jött be Naomi.
- Hajtja a kíváncsiság.- cipzároztam be a bőröndöm.
- Nem akarom tudni.
Levettem az ágyamról a bőröndöm és megindultam lefelé. Sikeresen megbotlottam és gurultam a bőröndöm után én is.
- Robin mi a francot csinálsz? - szaladt oda Lexie.
- Csúszdázok mért minek látszik? - keltem fel.
- Őrült. - nevetett.
- Robin ezt fenn hagytad. - hozta utánam a dobozt.
- Micsodát?- Ha jól látom, azt amit Harry oly szépen kidobott az ablakon. - tájékoztatott Lexie.
- ÓÓ... nem kellett volna. - tettem bele a táskámba majd megöleltem őket.
- Neked nem kéne sietned? - váltunk szét.
- Nem ártana és egy fuvar is jól jönne.
- Niall elvisz, még kint van.
Kimentem a garázshoz és Niall hátsójával találtam magam szembe.
- Niall te mit csinálsz? - álltam egy helybe.
- Keresem a napszemüvegem.
- Eltudsz vinni a Heathrow reptérre? - léptem a csomagtartóhoz.
- Persze, pattanj be.
Bebasztam a csomagtartóba a cuccom, majd bevágottam az anyósülésre.
- Nem vagy te egy kicsit... - mért végig. - egy kicsit ideges?
- Dehogy honnan szedsz ilyet. - nevettem. - csak ha lekésem a gépet nekem annyi, de nincs semmi.
- Nyugi. - állt le a feljáróról. - Mikor akarod elmondani? - támadott le.
- Mi csodát? - néztem értetlenül.
- Azt, hogy bele vagy zúgva Liambe. - mondta ki kerek perec.
- Na ez most honnan jött.
- Onnan kedves, hogy látszik rajtad, hogy többet érzel iránta csak nem mered neki elmondani és ő van olyan vak, hogy nem veszi észre.
- De szerinted ő is...- hallgattam el.
- Így érez? Nem tudom biztos. - fejezte be helyettem. - De rajtad egyértelműen látszik azokkal a pillantásaiddal ahogy rá nézel tudni lehet.
Elmosolyodtam és nem tudtam mit mondani neki. Leparkolt a reptér előtt és rám nézett.
- Jó utat és ne aggódj itthon minden rendbe lesz.
Kiszálltam a kocsiból és kikaptam a táskámat. Megindultam a bejárat felé és akkor éppen James lépett ki az ajtón.
- Robin na végre! - lépett oda hozzám.
- Te mit keresel itt? - fordultam vissza hátha nem késő még Niall mellé beülni a kocsiba csakhogy ő addigra már elment.
- Én is megyek. - ölelt meg.
Bementünk a reptérre és a nagynéném épp James apjával beszélgetett.
- Szia Alberta és Jó napot Adam. - köszöntem illedelmesen.
- Ugyan nyugodtan köszönj sziával. - legyintett. - Most, hogy Robin ideért szerintem fel is szállhatunk a gépre.
A folyosón én mentem középen elől a nagynéném és Adam mögöttem pedig James. Egyik pillanatban csípős érzés kerítette hatalmába a seggemet. James rávágott. megfordultam és mérgesen ránéztem.
- Akkor rossz madárt kaptál el. - fogtam a csomagom és mentem tovább.
Beszálltunk a gépre ami full üres volt és én egy meglepett fejet vágva néztem a nagynénémre.
- Mi az mit felejtettél el?
- Szerintem te felejtettél el nekem mondani valamit. - tettem csípőre a kezem.
- Miről?- gondolkozott el. - Ja magángéppel megyünk és Cannes az úti cél és nem Párizs.
- És nekem erről mikor akartál szólni. - ültem le az egyik szabad helyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése