Naomi kinyomta a Tv-t én pedig lerántottam Liamet az ágyra.
- Nem halhatott meg az képtelenség! Nem az nem lehet. - hajtogatta folyamatosan Naomi.
- Utána megyek! - állt fel Liam.
- Nem mész te sehova!- löktem vissza az ágyra. - Nyugodj meg kitalálunk valamit. - nyugtatgattam.
- Én... én szeretem Robint! - szalad ki belőle.
- Jó ezt tudjuk, de nem értem, hogy mért nem mondtad el.- idegeskedett Lexie.
Én elmentem felhívni a többieket, hogy jobb lenne, ha most azonnal hazajönnének, de Carly persze ezt is elbolondozta.
- Carly utoljára mondom, hogy ez nem telefonos beszélgetés.
- Ashley ha fontos volna elmondanád.
- Robin gépe lezuhant.- fújtam ki magamból.
A vonal megszakadt én pedig éppen egy rohanó Liamet állítottam meg azzal, hogy kiléptem a konyhából.
- Liam nem voltunk elég világosak azzal a ténnyel, hogy maradj ahol vagy?
- De Robin...- mutogatott az ajtó irányába.
- Nézd ezt vedd be és aludj egy kicsit addig hátha a többiek is megjönnek. - adtam át egy szem nyugtatót.
- Mire?
- Csak nyeld le.
Liam felment én pedig gyorsan visszarohantam a többiekhez.
- Na mi legyen? - ült az ágyon Naomi.
- Hívjuk fel?- vettet fel Lexie.
- Na akkor mi van Robinnal?- törtettek be a többiek.
- A híradóba bemondták, hogy egy magángép zuhant le Párizstól nem messze. 1 halálos és egy súlyos sebesült volt.
- És mit tudunk Robinról?- ölelt át Harry.
- Semmit, de mindjárt megtudjuk. - tárcsázott Naomi.
Három csörgés után felvette és mivel ki volt hangosítva mindenkinek egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
- Halló tessék? - vette fel Robin.
- Robin jól vagy?- kiállottam el magam.
- Ki maga?- kérdezte Robin.
- Nem emlékszel én vagyok Ashley. - ismertettem a barátnőmmel.
- Add ide kicsim majd én neked pihenned kell. - hallottam egy ismerős hangot. - Halló tessék?
- Bemutatkozni luxus? - kérdeztük egyszerre.
- James Lewis.
- Te rohadék, hogy... mi a helyzet Robinnal? - nyugodott le Louis.
- Amnéziás, de rám és a nagynénjére emlékszik.- nyilvánította ki James.
- És akkor nem is emlékszik semmire?- idegeskedett Zayn.
- Nem,de ha nem haragszotok most mennék az én kis virágszálamhoz.- csapta le a telefont.
- Miről nem akartok nekem szólni? - állt a lépcsőn és furán vizsgált.
- Arról kedves Liam. - karolta át Carly.- hogy Lexie, Naomi, Niall és Zayn elkísérnek holnap Párizsba.
- Akkor megyek csomagolni!- rohant el.
- Sok sikert! - paskoltam meg Naomi és Lexie vállát.
- Ez a te hibád! Mért nem te mész?- néztek a lányok Carlyra.
- Mert mi Louisszal megyünk anyámékhoz!- védekezett.
- Hullatom könnyeimet! - mondta Lexie egy kicsikét pipán.
Most, hogy azt legalább tudjuk, hogy Robin életben van és, hogy hallottuk a hangját valamennyivel nyugodtabb vagyok.
*Robin*
- Jól vagy kincsem? - szorítottam meg a hölgy a kezemet.
- Ki maga? - néztem a tök idegen hölgyet.
- A nagynénéd vagyok.- mondta én pedig csak egy enyhe fejrázással válaszoltam.
- Szia édes. - jött oda egy fiú és nyomott egy csókot az ajkamra.
Annyira idegen volt ez a csók, hogy mikor elengedte az ajka az enyémet én csak a számhoz nyúltam.
- Rám sem emlékszel?- kérdésére én csak a fejemet ráztam.- James, a barátod.
A barát szó elkezdett visszhangozni a fejemben, majd barna szempár jelent meg előttem.
- James!?- kóstolgattam az új információt.
- Mondjad édesem, fáj valamid. - ült az ágyamra, majd megölelt.
- Megyek és szólok az orvosnak. - indult ki a hölgy aki a nagynénémnek vallja magát.
- Rendben Alberta. - mondta James.- Annyira szeretlek!- csókolt meg ismét.
- Majd ha emlékszem akkor elmondom a véleményem. Egyáltalán mi történt?
- Nászútra mentünk és a nénikéddel és az apámmal Cannes-be - mesélte,de a telefonom megzavarta oda nyúltam, hogy felvegyem.
- Halló tessék? - vettem fel.
- Robin jól vagy?- kiállottam el valaki magát.
- Ki maga?- kérdeztem.
- Nem emlékszel én vagyok Ashley. - mondta és hallottam a hangján, hogy valami nagyon rosszul esett.
- Add ide kicsim majd én, neked pihenned kell. -vette el tőlem a telefont James.- Halló tessék?- ment ki a kórteremből.
Mikor visszajött én csak mosolyogni tudtam, de olyan rossz érzésem volt ami nyugtalanított.
- Amit az előbb meséltél? Az igaz?- kérdeztem.
- Mért hazudnék neked?- ült mellém az ágyra.
Nem tudtam tovább várni rá ébren, annyira fáradt voltam, hogy majd leragadtak a szemeim. Egy- két pillantást vetettem a körülöttem lévő tárgyakra, de utána rögtön el aludtam. Másnap mikor felébredtem James feküdt mellettem.
- Mi történt? - pislákoltam.
- Megműtöttek még tegnap és egész idáig aludtál. -puszilta meg a homlokomat.
- Akkor most milyen nap van? - kérdeztem totál idő zavarodottan.
- Hétfő, szinte egy egész napot végig aludtál, hát fogalmazzunk úgy, hogy egy fél napot a műtőben töltöttél.
- Áh látom felébredt a kis Csipkerózsika. - rántotta fel az ágyról Jamest az orvos.
- James menj és nézd meg apádat, hogy jobban van-e már. - nagynéném.
- Mert mi történt vele? - próbáltam fel ülni.
- Ő komolyabban sérült meg. - mondta a nagynénén.
- És, hogy érzed magad?- vett elő egy lámpát a zsebéből.
- Egész jól.-válaszoltam.
- És doktor úr megtudták már állapítani, hogy melyik amnéziában fekszik az unokahúgom?
- Igen ez az egyik leggyakoribb fajtája úgy nevezik, hogy Retrográd amnézia.
- Az milyen?- kérdeztem.
- Az a típus amikor a baleset előtti időre nem emlékszik a beteg.- fordult a nagynéném felé.
- És visszatér az emlékezete?- érdeklődött a nénikém.
- Idővel biztosan, bár rengetegen nem nyerik vissza, de én tudom javasolni azokat a terápiákat amik hatásosak szoktak lenni. - ült az ágy szélére az orvos.
- És mik azok Doktor úr?
- Hát az egyik ami 99% esélyt ad a gyógyulásra, hogy az erre kifejlesztett gyógyszerek segítségével vissza kaphatja az emlékezetét a kis hölgy. A másik variáció pedig, hogy szépen lassan újra megismerkedik a barátaival és azok majd segítenek neki visszanyerni az emlékezetét.
- És az is esélyeket táplálhat?- állt fel a nénikém.
- Egy idő után egész biztos, de az is lehet, hogy sohasem nyeri vissza az emlékeit. Na de nézzük, most, hogy magadhoz tértél, hogy van-e esetleg agyrázkódásod is.
Az előbb elővett zseblámpáját elkezdte a szemem előtt húzogatni én pedig követtem a fényforrást a szememmel.
- Úgy látom, hogy a pár repedt bordádon és az amnéziádon kívül nincs semmi baj. - nyugtatott meg az orvos.
- Ööö...
- Nyugi a bordáidat már helyre raktuk szóval csak sokat kell pihenni és semmi hirtelen mozdulat.- mosolygott kedvesen a doki.- Tudnánk odakint beszélni? - nézett a nagynénémre.
- Persze. - indultak ki épp amikor James bejött.
- Na??- csukta be az ajtót.
- Mi na?- kezdtem egy kicsit érezni az erőmet.
- Mit mondott a doki?- ült le mellém.
- Muszáj elmesélnem, fáradt vagyok.- fordítottam el a fejem.
Az infúzió csepegését figyeltem amikor James elkezdte csókolgatni a nyakamat. Valami hang a fejemben azt súgta, hogy ezt nem szabad én pedig megpróbáltam ellökni magamtól. Kevésnek bizonyult az erőm az erős testéhez képest.
- Akarlak!- harapta meg a nyakamat amire én felnyögtem.
- Szerintem ezt az orvos nem javasolta.- szólalt meg valaki James háta mögül.
*Liam*
(Vasárnap délután és Hétfő reggel)
Alig aludtam. A többiek nem mondanak semmit Robinról.
- Kész vagytok? - rontottam rá Mr. és Mrs. Tükörre.
- Ha te mondod. - mondta Zayn majd felkapta a táskát.
Átrohantam Niallékhoz, majd elkezdtem ugrálni az ágyon, mint egy kisgyerek. Niallék nem nagyon akartak reagálni az ébresztőmre.
- Gyertek már! - kérleltem.
- Megyünk csak még 5 perc. - nyöszörögte Lexie.
- Ne már! - indultam ki. - Gyerünk!
- Liam megtennéd, hogy vársz! A repülő csak este indul.- nyöszörgött a takaró alól Niall.
- Akkor miért mondtátok, hogy reggel indulunk?
- Azért mert mi levisszük Louist és Carlyt a szüleihez.- jött be az ajtón Naomi.
- És akkor én mit csináljak addig itt?
- Gyere velünk! - ajánlotta fel Zayn.
- Jó, de mért nem mennek le ketten?
- Louis ivott egy kicsit és Carly is meghúzta legalább is ezt mondták.
- Vagy csak annyit akartak, hogy levidd őket.- mondtam.
- Jó akkor ti intézzétek el, mi meg szunyókálunk még egy kicsit. - húzta magukra a paplant.
- Gyere! - rántottak ki a szobából.
Lementünk a földszintre ahol Harry szobrozott.
- Liam jó hogy jössz! - kiáltott fel mikor meglátott.
- Mi az?
- Gyere. - hívott félre. - Na szóval a múltkor amiről beszéltünk az még most is áll?
- Ja.- bólintottam.
- Oké, akkor Ashleyvel mi megcsináljuk, ti pedig már oda gyertek.
- Szerintem is, mert most mát kezdenek felfigyelni a lányok mozgására.
- Amint kiengedik a kórházból. - indultam a cuccomért.
- Liam csak ésszel!- vigyorgott Harry.
Nem értettem a célzását, szóval kirongyoltam az utcára, ahol a többiek vártak.
- Na végre indulhatunk!- tapsol kettőt.
Harlow nincs messze, de látszott Carlyn, hogy ideges. Az út csendesen telt, de mikor odaértünk Carly nem mert kiszállni a kocsiból.
- Na mi lesz?- kérdezte Naomi.
- Anyám nagyon pipa lehet!
- Majd megvédelek!- csókolta meg Louis.
- Akkor te még nem ismered a szüleimet!- nyitotta ki az ajtót.
- Minden rendben lesz, de így miattatok fogjuk lekésni a gépet.- csattant ki Zayn.
- Jó megyünk már!- szálltak ki.
Megvárták, hogy mi elhajtsunk, de mikor mi kanyarodtunk a sarkon ők még mindig kézen fogva álltak a kocsifelhajtón.
*Kicsit később*
- Gyerünk! Gyerünk!- pattogtam mint a nikkelbolha amikor átadtam a jegyemet.
- Liam nyugi, már csak be kell szállnunk.- nyújtotta át a jegyét Niall.
- Liam egyáltalán, hogy akarod visszahozni Robint?- kérdezte Naomi.
- Ezen még nem gondolkodtam. -rángattam a vállamat.
- Akkor tedd és maradj csendben.- válaszolt Zayn.
Beszálltunk, majd mindenki elfoglalta a neki szánt helyet. Mindig meg van annak az átka, ha az embert egyedül van. Niall és Lexie egymás vállán aludtak ugyanúgy ahogy Naomi és Zayn. Én beszorultam egy kislány mellé akinek 5 percenként valami baja volt. Aggódtam Robinért mivel egyikőjük sem akarta elárulni, hogy mi van vele habár a beszállásnál Naomi utalt rá, hogy életben van. Elég sokáig gondolkoztam, hogy Robint miképpen visszük majd haza, de egy kézen fekvő megoldás sem érkezett. A gondolkodást mély álom követte aminek a részletei olyan zavarosak voltak, hogy szinte örültem, hogy a stewardess keltegetett. Már mindenki felkészülten várta a leszállást, míg én holdkórosan keresgéltem a felsőmet ami időközben lekerült rólam. Mikor leszálltunk a gépről Zayn és Naomi elmentek megkeresni a csomagjainkat, majd mikor megjött a turbékoló gerle pár elindultunk egy közeli szállodába, hogy a cuccainkat letehessük. Lexie zseniális ötletének hála megtudtuk melyik kórházba van. Mikor odaértünk a kórházba megkérdeztem melyik szobába van. A recepciós tök értetlen fejjel nézett végig a mi kis csapatunkra, majd Naomi asztalcsapkodásának hála elárulta.
- A 16-os kórterem.- mutatta a hölgy.
Míg a többiek ezt hallgatták én már javába a szoba felé rohantam. Zayn kapta el a kezemet, majd rám nézett.
- Liam figyelj Robinnak amnéziája van és nem emlékszik semmire.
- De...De nekem ezt mért nem mondtátok?- értetlenkedtem.
- Liam azért, mert tudtuk, hogy akkor már rég itt lettél volna ezt láttuk a legjobb megoldásnak.- lépett oda Lexie.
Megfogtam a kilincs ajtót, majd benyitottam. Megláttam, hogy egy fiú ül az ágyon és rá van hajolva valakire Robinra.
- Szerintem ezt az orvos nem javasolta.- szóltam eléggé ideges hangon.
A srác felnézett, de ha ölni tudott volna már lehet, hogy nem élnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése