31.rész

Amint leültem a helyre James leült mellém és a vállam felett áttette a kezét.
- Annyira szép pár vagytok! - mosolygott a nagynéném.
- Mi! - ugrottam fel mellőle. - Te azt mondtad, hogy járunk, de hogy adott ki ilyet az eszed és, hogy...- mondtam volna tovább de befogta a számat.
- Csusss!!- csitított el. - Csak az utazás végéig.
- Nem most azonnal elmondom neki! - indultam a pezsgőt ivó nagynénémhez.
- Robin kérlek. - nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Nem! Alberta néni el kell mondanom neked valamit.- mentem oda.
- Mondjad szívem. - ütögette meg a kanapé ülő részét.

- Szívem? Mióta... mindegy- legyintettem. - azt akarom mondani, hogy én nem járok Jamesszel.
- Jól van Robin, de nagyon kedves fiú. - mosolyogta.
- Jó, de majd én eldöntöm, hogy ki a kedves és ki nem és James egyáltalán nem az.
- Most összetörted a lelki világomat.- ült le az egyik fotelba.
- Nem tudlak sajnálni! - öltöttem ki a nyelvemet majd leültem a másik szabad fotelba.
- Azt a nyelvet máshol eltudom képzelni! - mosolygott idegesítően.
- Undorító vagy! - csattantam ki majd kivettem a táskámból az újdonsült gépemet.
Bekapcsoltam és előkerestem a Liamtől kapott CD-t és betettem. Bedugtam a fülest és elkezdtem megnézni a videót amit találtam rajta.  Törökülésbe húztam a lábaimat és megláttam 6 db rajzot és a fiú neveit.
- Mi a...- nem fejeztem be, mert James folyamatosan engem bámult már már zavaróan. - Nem esett még ki a szemed?
- Ilyen szép látvány miatt nem tud.

- Fogd be! - tértem vissza a lábam tanulmányozására.
Nem emlékeztem, hogy mikor rajzoltak volna rá, de nagyon tetszett. Nem mind felismerhető, de azért kitudtam venni Harry macskáját, Loui répáját, Niall lóheréjét Zayn tükrét( vagy legalábbis remélem, hogy az volt) és Liam kanalát. Visszahúztam a nadrágom, mielőtt meglátja valaki. A CD menet közben elindult én pedig még azt sem vettem észre, hogy felszálltunk. A CD-n Give Me Love - Ed Sheerantől szólalt meg és mivel sokszor hallottam már Liam szobájából így felismertem. Előbukkant egy- két kép a tegnap estéről én pedig elmosolyodtam. Ugyanis volt ott olyan is amikre én egyáltalán nem emlékszem.  A kamera mögött nagy valószínűséggel Liam állt vagy épp Naomi hisz ők itták úgymond a legkevesebbet. Egyik pillanatban én és Carly bukkantunk elő amin melltartóba és bugyiba civakodunk a tejszínhabos flakonon. A következő képen pedig az arcomról próbálom leszedni Naomi és Lexie segítségével a tejszínhabot. Elkuncogtam magam, de egy pillanat múlva meleg szuszogást éreztem a nyakamon és mikor felnéztem James állt mögöttem.
- Még tejszínhabbal a képedben is annyira jól nézel ki. - mosolygott szemtelenül.
- Megtennéd, hogy a magán életemet békén hagyod. - kérleltem.
- Meg tegyem? Ne tegyem? - tanakodott el.
- James jönnél egy kicsit segíteni! - utasította Adam a fiát.
Mire elvágódott mellőlem egy videóhívás panel jelent meg. Elfogadtam majd egy barna szempár meredt rám.
- Robin! - jött be a kép amin Ashley jelent meg.
- Ashley!- mondtam én is lelkesen, de kisebb hanggal.
- Hé mi is itt vagyunk. - jött be a képbe Naomi és Lexie.
- Sziasztok! Na mi újság az elmúlt...- néztem az órára. - 2 órában?
- Semmi egyébként hova is mentek?- ment hátrébb Ashley.
- Hat ha minden igaz Cannesbe.
- Igen minden igaz. - ült le a karfára James.
- Meg tennéd, hogy kiszállsz a vonalból. - mondta mérgesen Lexie.
- Egyáltalán ki a fene vagy?- kérdezte Ashley.

- Megtehetném, de nem teszem.- kezdte fogdosni a lábamat. - Egyébként James.
- Nem mondtam még, hogy elegem van belőled! - rúgtam le a kezét.
- Mért ez olyan jó érzés! - csúsztatta végig a combomon a kezét.
Bele borzongtam erre ő csak nevetett.
- Kopj le!- fordultam el.
- Na jó mi csak ennyit akartunk, majd beszélünk ha odaértetek.- köszöntek el a lányok én pedig lecsuktam a gép fedelét.
- Jobb lesz, ha hozzám se szólsz.- vágtam a fejéhez egy ásványvizes palackot, majd előszedtem az mp4-et.
- Neked meg mi a bajod van? A múltkor még olyan készséges és kedves voltál. - fogdosta tovább a combomat.
- Ha nem fejezed be!- vágtam rá a kezére. - Szerelmes lettem, megkomolyodtam.
- És ki a szerencsés? - kíváncsiskodott.
Köpni, nyelni nem tudtam a kérdésére és hála nagynéném mentő szavainak elterelődött a téma, de percekre rá válaszoltam neki.
- Liam Payne.
- Mi van vele? - nézett rám értetlenül.
- A szerencsés.
- Komolyan egy olyan pasiba vagy belezúgva akit még sosem láttál és még nyálasabb pasit sem találhattál volna.
- Hogy mit mondtál?!
- Azt, hogy a One Direction nyálas kis buzikból áll akiknek meg van mixelve a hangjuk.
- Ezt most szívd vissza! - tanácsoltam neki.
- Mert mi lesz?
Összeszedtem minden lendületemet és arcon vágtam. A lendületem miatt elbillent a feje. Egy kicsit fogdosta a piros helyet, majd mikor levegőt vett a repülő pedig megdőlt oldalra. Pánikba estem és belekapaszkodtam az ölébe amibe beleborultam a repülő dőlése miatt.

*Ashley szemszöge*( Még Robin indulása előtt)
Éppen beléptem Robin szobájába, ahol Harry egy fekete bugyit szorongatott.
- Egyébként jó a bugyid! - jelentette ki Harry.- Melltartóba nincs? Ashleynek kéne egy ilyen. - hallottam Harry hangját.
- Nem tudom! - közölte Robin.
- Milyen melltartóm nincs? - lépetem be végszóra 
- Ilyen. - kapta ki Robin kezéből a fekete darabot.
- Ilyenem van és épp ez van rajtam.- indultam meg kifelé.
- Tényleg. - csillant meg Harry szeme.
- Na akkor szia és jó utat! - rohantunk ki.
- Ebbe meg mi ütött? - lépett be éppen Naomi.
Bementünk a szobába és Harry felkapott és a falhoz szorított. 
- Annyira hiányoztál! - nyögte.
Ledöntött az ágyra és heves csókolózásba kezdtünk. Valami rezgést éreztem a combomnál.
- Harry ennyire begerjedtél? - kuncogtam.
Harry elkezdett a zsebében kotorászni, majd előkapta és felvette.
- Tudod Louis te mindig a legrosszabbkor tudsz zavarni. - vette fel a telefont.
- Mit akar? - suttogtam.
- Nem most nem megyek, épp Ashleyvel vagyok szóval...
- Ott lesz! - vettem ki a kezéből a telefont.
- Oké akkor mond neki, hogy siessen.- mondta Louis és letette.
- Ez most mire volt jó? - nézett rám kölyök kutyus szemekkel.
- Arra, hogy elmenj segíteni. - csókoltam meg.
Lementünk az földszintre és mikor Harry elment már a lányok nagyban munkálkodásban voltak.
- Mit csináltok? - léptem be a konyhába.
- Próbáljuk Robint elérni. - mondta Lexie.
- Robin! - kiabáltam el magam.
- Ashley!- mondta lelkesen, de kisebb hanggal.
- Hé mi is itt vagyunk.- kuporodott mellém Naomi és Lexie.
- Sziasztok! Na mi újság az elmúlt 2 órában? - kérdezte Robin
- Semmi egyébként hova is mentek?- mentem hátrébb.
- Hat ha minden igaz Cannesbe.
- Igen minden igaz. - ült le a karfára egy srác
- Meg tennéd, hogy kiszállsz a vonalból. - mondta mérgesen Lexie.
- Egyáltalán ki a fene vagy?- kérdeztem.
- Megtehetném, de nem teszem.Egyébként James.
- Nem mondtam még, hogy elegem van belőled! - veszekedett vele Robin.
- Mért ez olyan jó érzés! - mondta valamire ezek szerint James.
- Kopj le!- fordult el Robin.
- Na jó mi csak ennyit akartunk, majd beszélünk ha odaértetek.- köszöntünk el.
Elment mindenki csinálni a dolgát én pedig odaültem a TV elé és elkezdtem kapcsolgatni csatornáról csatornára. 3 órán keresztül kapcsolgattam amikor az egyik adón bejött a híradó én pedig felcsavartam a hangerőt, hogy jobban halljam.
- Jó estét kívánok ezek a 5 órási hírek!- olvasta fel a bemondó. - Először is egy borzalmas hírt kell közölnöm ma délután egy magán gép zuhant a Párizstól nem messze lévő  tisztásra. A repülőn utazók közül egy súlyosan sérült és egy halálos áldozatot követelt a baleset.
- Gyertek! - ordítottam el magam.
Leszaladtak a többiek is és ugyan úgy mint bennem is megállt a levegő. Liam már majdnem összeesett amikor közölték, hogy a gép Cannesbe tartott. Semmi kétségünk nem volt afelől, hogy Robin szenvedhetett balesetet.

30.rész

Hatalmas hangzavarra keltem fel. A szemem még csukva volt bár már tisztába voltam az eszemmel.
- Ki azaz idióta, aki nem némította le a telefonját. - csapódott be az egyik ajtó.
Kinyitottam a szemem és felültem egy ágyon. Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda az utolsó emlékem, hogy Liam és Louis beszélgetnek a többi egy nagy fekete féreglyukba esett.
- Ha megtalálom azt az átkozott telefont lehúzom a vécén! - ordította Carly.
Kikecmeregtem az ágyból magamra kaptam a ruhát ami az ágyam szélén volt és kikukucskáltam az ajtón.
- Na végre Csipkerózsika téged keresnek. - adta át a telefont. - És ha még egyszer hangerőn hagyod estére a telefonodnak annyi.
Átvettem a telefont és észleltem a drága nagynéném nevét a kijelzőn.
- Tessék Ön az Egyszarvú társaság modellügynökség részlegét hívta. - vettem fel viccesen a telefont a többiek pedig halkan kuncogtak.
- Ne szórakozz velem kisasszony már rég itt kéne lenned. - ordított a vonal másik végén.
- Minek és hol kéne lennem? - kérdeztem eléggé rekedt hangon.
- Ahhoz szívem, hogy le ne késsük a repülőtű! - kiabálta még idegbetegebben.
- Az nem a jövőhéten lesz? - döbbentem le.
- Nem kincsem, akkor ezek szerint még becsomagolva sincs semmid? - dühöngött.
- Nincs. - ráztam a fejem, mintha látná.
- 2 óra múlva indulunk, ha nem leszel ott a Heathrow-nál neked véged! - csapta le a kagylót.
- Nekem végem. - ültem le a földre.
- Nyugi megoldjuk. - hajolt le mellém Ashley.
- Gyere akkor induljunk én segítek bepakolni. - mondta Naomi aki a cipőjét ment keresni.
- Ki az aki nagyjából józan? - kérdeztem.
- Liam, de tegnap este óta nem láttam. - kiabált Louis a folyosó végéről.
- Akkor ki annyira nem ittas aki még tud vezetni? - tárta szét a karját Naomi.
- Harry és Niall. - mutatott Harryre Zayn.
- És Harry elviszel? - sürgettük.
- Már vártam, hogy megkérdezd. - mosolygott önelégülten.
- Carly ti pedig szedjétek össze a cuccainkat aztán ha végeztetek akkor fizessetek és gyertek. - adta ki a parancsot Naomi.
Velem és Harryvel együtt 4-en mentünk a házhoz, hisz velünk jött még Ashley és Naomi. Elindultunk, de az út elég csendesen telt a csendet az én dúdolgatásom törte meg.
- Robin figyelj el kell mondanom valamit. - fordult felém Ashley.
- Oké mond. - mosolyogtam rá.
- Liam és te... - kezdett bele, de Harry lefékezett és így Ashley és én is lefejeltük az előttünk lévő ülés támláját.
- Harry! Nem elég, hogy reggel óta fáj a fejem teteje most még te is rátettél egy lappáttal. - fogta a fejét Ashley.
- Miért mi volt a reggeli baleseted? - fordult hátra Naomi.
- Az éjjel a macskák nem bírták tovább és ráestek az kis cicám fejére. - mesélte Harry, de már majdnem a röhögéstől fulladozva.
- Milyen ironikus! A macskára ráesnek a kiscicák. - nevetett Naomi.
- Nem vicces. - fonta össze a kezét Ashley.
Harry felállt a felhajtóra én pedig rakéta ként rohantam fel a szobába csomagolni.
- Robin mi ez a nagy rohanás! - jött be Liam.
- Te, hogy kerülsz ide. Téged kerestünk reggel.

- El kellett jönnöm, mert ezt meg kellett neked keresnem. - nyújtott át egy CD-t majd megpuszilta a homlokomat. - Majd hallgasd meg a repülőn.
- Liam! - állítottam meg. - Köszi.
Mikor kiment én tovább folytattam a ruháim dobálását a bőröndbe. Éppen egy rózsaszínes pirosas felsőt dobtam bele amikor Naomi egy dobozzal jött be.
- Szerintem azt vedd fel.- tette le a dobozt az asztalra.
- Mi az? - mutattam a dobozra.
- Lesz időd még tanulmányozni. Inkább menj zuhanyozz le és öltözz fel. - vette ki a piros felsőt és egy  halász farmert a bőröndből.- Én addig még bepakolok.
- Köszi. - vettem fel a ruhákat.
Elmentem lefürdeni. Nagyon kattogott az agyam. Gyorsan végeztem, hiszen sürgetett az idő. Mikor kiléptem Harry állt az ajtómba.
- Ő Harry beengedsz?
- Persze. - húzódott 2 cm arrébb.
- Ezt most komolyan gondolod? - néztem rá mérgesen.
- Igen férj be itt ha beakarsz menni.
Naomi sehol nem volt a bőröndöm tetején meg egy fekete bugyi virított.
- Egyébként jó a bugyid! - jelentette ki Harry.- Melltartóba nincs? Ashleynek kéne egy ilyen. - emelte fel a csipkés darabot.
- Nem tudom! - kaptam ki a kezéből.
- Milyen melltartóm nincs? - lépett be végszóra Ashley.
- Ilyen. - kapta ki a kezemből.
- Ilyenem van és épp ez van rajtam.- indult meg kifelé.
- Tényleg. - csillant meg Harry szeme.
- Na akkor szia és jó utat! - rohant ki.
- Ebbe meg mi ütött? - jött be Naomi.
- Hajtja a kíváncsiság.- cipzároztam be a bőröndöm.
- Nem akarom tudni.
Levettem az ágyamról a bőröndöm és megindultam lefelé. Sikeresen megbotlottam és gurultam a bőröndöm után én is.
- Robin mi a francot csinálsz? - szaladt oda Lexie.
- Csúszdázok mért minek látszik? - keltem fel.
- Őrült. - nevetett.
- Robin ezt fenn hagytad. - hozta utánam a dobozt.
- Micsodát?
- Ha jól látom, azt amit Harry oly szépen kidobott az ablakon. - tájékoztatott Lexie.
- ÓÓ... nem kellett volna. - tettem bele a táskámba majd megöleltem őket.
- Neked nem kéne sietned? - váltunk szét.
- Nem ártana és egy fuvar is jól jönne.
- Niall elvisz, még kint van.
Kimentem a garázshoz és Niall hátsójával találtam magam szembe.
- Niall te mit csinálsz? - álltam egy helybe.
- Keresem a napszemüvegem.
- Eltudsz vinni a Heathrow reptérre? - léptem a csomagtartóhoz.
- Persze, pattanj be.
Bebasztam a csomagtartóba a cuccom, majd bevágottam az anyósülésre.
- Nem vagy te egy kicsit... - mért végig. - egy kicsit ideges?
- Dehogy honnan szedsz ilyet. - nevettem. - csak ha lekésem a gépet nekem annyi, de nincs semmi.
- Nyugi. - állt le a feljáróról. - Mikor akarod elmondani? - támadott le.
- Mi csodát? - néztem értetlenül.
- Azt, hogy bele vagy zúgva Liambe. - mondta ki kerek perec.
- Na ez most honnan jött.
- Onnan kedves, hogy látszik rajtad, hogy többet érzel iránta csak nem mered neki elmondani és ő van olyan vak, hogy nem veszi észre.
- De szerinted ő is...- hallgattam el.
- Így érez? Nem tudom biztos. - fejezte be helyettem. - De rajtad egyértelműen látszik azokkal a pillantásaiddal ahogy rá nézel tudni lehet.
Elmosolyodtam és nem tudtam mit mondani neki. Leparkolt a reptér előtt és rám nézett.
- Jó utat és ne aggódj itthon minden rendbe lesz.
Kiszálltam a kocsiból és kikaptam a táskámat. Megindultam a bejárat felé és akkor éppen James lépett ki az ajtón.
- Robin na végre! - lépett oda hozzám.
- Te mit keresel itt? - fordultam vissza hátha nem késő még Niall mellé beülni a kocsiba csakhogy ő addigra már elment.
- Én is megyek. - ölelt meg.
Bementünk a reptérre és a nagynéném épp James apjával beszélgetett.
- Szia Alberta és Jó napot Adam. - köszöntem illedelmesen.
- Ugyan nyugodtan köszönj sziával. - legyintett. - Most, hogy Robin ideért szerintem fel is szállhatunk a gépre.
A folyosón én mentem középen elől a nagynéném és Adam mögöttem pedig James. Egyik pillanatban csípős érzés kerítette hatalmába a seggemet. James rávágott. megfordultam és mérgesen ránéztem.

- Egy madárka csiripelte, hogy szereted a rossz fiúkat.
- Akkor rossz madárt kaptál el. - fogtam a csomagom és mentem tovább.
Beszálltunk a gépre ami full üres volt és én egy meglepett fejet vágva néztem a nagynénémre.
- Mi az mit felejtettél el?
- Szerintem te felejtettél el nekem mondani valamit. - tettem csípőre a kezem.
- Miről?- gondolkozott el. - Ja magángéppel megyünk és Cannes az úti cél és nem Párizs.
- És nekem erről mikor akartál szólni. - ültem le az egyik szabad helyre.

29.rész

+18-as rész ( köszönöm Zoenak, hogy segített megírni.)

*Louis szemszöge* 

Carlyval birtokba vettük a nászutas lakosztályt. Mikor mindenkit leráztunk az én kincsemnek előjött ismételten az élénk fantáziája, amit én úgy szeretek.
- Mit szeretnél csinálni? – öleltem át és közben elkezdem kikapcsolni a melltartóját.
- Hát kezdhetnénk, mondjuk… - gondolkodott el. - pezsgőfürdővel és rózsaszirmokkal majd tejszínhabbal és eperrel majd…
- Hey, Hey kicsim, ha romantikus napot szeretnél tartani akkor szólhattál volna hamarabb. – szakítottam félbe.
- De ez olyan romantikus lenne – pislogott angyalian.
- Nem tudok neked ellenállni. – kaptam fel. – Mikor mutatsz be a szüleidnek?
- Hát… - gondolkodott el. – még azt sem tudják, hogy csak levelezőn vagyok és azt is csak hébe-hóba csinálom.
- Tanítsak valami újat? – vigyorogtam kanosan.
- A biológia egy kicsit akadozik. – suttogta a fülembe.
- Ashelytől tanultad?
- Ige tőle.
- Na gyere korrepetállak. – vittem az ágy felé.

Letettem az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Éreztem a meleg leheltét, ahogy egymásba gabalyodva ölelkeztünk. Egyik pillanatról a másik lekerültek a ruháink. Carly-n már csak egy fekete melltartó és egy hozzá illő tanga volt.
- Jó érzés legeltetni a szemed? – csókolt meg és közben a hasamat fogdosta.
- Tökéletes! – mosolyogtam pimaszul. – És neked a kocka hasam látványa? kérdeztem közben pedig mellé feküdtem.
- Fenomalisztikus. Pont olyan, mint régen.
- Feno..??? Ilyen szó nincs is. Milyen rég?
- Mikor megismertelek. – mosolygott azzal a cuki pofijával.
- Jó régen volt. – ismertem be.
- Igen, de elég emlékezetes volt mindenki számára. – ült a hasamra.
- Főleg Harrynek. – emlékeztem rá vissza.
- Igen az vicces volt. – csúszkált az ágyékomon ezzel ingerelve a hormonjaimat.
- Mennyi is már 14 hónap?
- 16, de elengedem, mert 2 hónapig tartott becserkészned. – harapta meg óvatosan a nyakam.
- Te kis vámpír! – fordítottam magam alá és gondoltam vissza azokra a napokra.

„ Harryt nagyon lesokkolta a szakítás ezért mondtam neki, hogy mennyünk elszórakozni.
- Hagyjál Loui nincs kedvem.
- Én nem voltam ennyire magam alatt amikor Eleanorral szakítottam.
- Mert téged nem csaltak meg, hanem megbeszéltétek. – vágta a fejemhez.
- Igaz, de nem érdekel, hogy nincs kedved szórakozni megyünk és kész!
- Minek azért, hogy ott üljek.
- Lehet, hogy találsz magadnak csajt.
- Vagy te vagy már kiéhezve. – húzogatta a szemöldökét.
- Nem tagadom Eleanorral egy hónapja szakítottam.
- Akkor indulás! – rohant fel az emeletre.
- Ezt a Harryt szeretem.
Felmentünk átöltözni, majd fogtunk egy taxit és elmentünk a legközelebbi szórakozóhelyre. Bementünk és kerestünk egy szabad asztalt.
- Elmentem! – alig, hogy kimondta el is tűnt.
Röhögve mentem a pulthoz, hogy igyak valamit amikor nekem jöttek és leöntöttek kávéval.
- Bocsi véletlen volt. – kezdte el felitatni a kávét rólam.
- Nem tudsz vigyázni ennyire ügyetlen …- néztem le rá. – Gyönyörű vagy. – fogtam meg a kezét.
- Ez aztán a gyors váltás. – mondta.
- Elárulod a neved?
- Persze, majd ha ráérek, de most ha meg bocsátasz, megyek kávét főzni.
- Visszamehetsz, ha elárulod a neved. – fogtam meg a kezét.
- Carly, de mennék. – nézett angyalian.
- És mikor végzel?
- Kb. 1 óra múlva, utána megyek haza.
- Akkor kint megvárlak. – engedtem el a kezét.
- Rendben. – ment be a pult mögé.
Visszamentem a helyemre és nem sokra rá Harry is visszatért teljesen letörve.
- Miért mosolyogsz ennyire? – vágta le magát mellém.
- Majd megtudod! Veled mi van?
- Kiderült, hogy annak a csajnak akit én kinéztem van barátja.
- Részvétem.

Egy órát iszogattunk, meg Harry próbált csajt felszedni eredménytelenül.
- Bocsi, de most megyek.
- Hová? – kerekedtek el a szemei.
- Carlyt haza kísérem.
- Reggel találkozunk. – röhögött.
- Minek mennék haza reggel. Két nap múlva találkoztunk. – mondtam röhögve.
- Várlak tárt karokkal. – csapott Hazza a hátamra.

Először a pulthoz mentem és még kész szerencse, hogy Carlyt elcsíptem, hiszen pont akkor jött ki.
- Helló! – léptem a háta mögé.
- Jézusom… - akadt el.
- Louis. – segítettem ki.
- Megijesztettél.
- Bocsi. Mehetünk? – nyújtottam a karom.
- Persze! – karolt belém.

Két hónapig tepertem mire megszereztem és azóta is vigyázok rá.”

Mély gondolkodásba lehettem, mert Carly aggódó arcát találtam alattam.
- Minden oké? – nézett kedvesen.
- Igen csak eszembe jutott az első találkozásunk. – mondtam.
- Nagyon tetszik a ruhád, de a földön jobban mutat. – szívta meg a nyakam.
- Vámpírocskám, ha te tudnád, hogy mennyire zavar ez a fekete kis pánt itt. – akasztottam be a hüvelykujjamat a fekete tangája szélébe.
- Engem is! – markolta meg a férfiasságom, mire felnyögtem.
- Ne kínozz! – suttogtam.
- Én soha. – húzott le egy csókra.

Ajkaink nem váltak el, miközben boxeren keresztül simogatta az erekciómat.
- Még mindig túl vagy öltözve. – kezdtem el kikapcsolni a melltartóját.
- Sokat ittál, ha nem tudod levenni! – segített, mert már vagy 10 perce szenvedtem vele.
Elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd haladtam lefelé. A melleivel játszottam és minden apró érintésemre egy aprót nyögött. A medencecsontjánál csókolgattam, közben lehúztam a tangáját, majd messzire dobtam. Visszamentem a szájához, hogy lopjak tőle egy csókot, meg is kaptam. Fordítottam a helyzetünkön és így ő volt felül. Folytatta a nyakam szívását. Ami kellően piros volt ott éppen apró puszikkal nyugtatta a bőrömet. A kezeit a hasamon tartotta. A másik kezével lent szenvedett, hogy megszabadítson a boxeremtől. Végig csókolta a mellkasom. Nem bírtam tovább megfogtam és eldöntöttem az ágyon. Elmentem a nadrágomhoz és vettem ki egy kotont amit gyors felhelyeztem és visszasiettem szívem hölgyéhez. Belehatoltam. Vártam, hogy megszokja a méretem, közben csókolgattam. Mikor már meg szokta a méretem tolni kezdtem.
- Tomo mindjárt. – suttogta a fülembe.
- Várj kicsim.
Egyszerre mentünk el. Löktem rajta fél levezetőt majd kiszálltam belőle. Kidobtam a gumit majd visszabújtam Carly mellé. A mellkasomra húztam a kezem pedig a derekán pihent.
- Jövő héten mi lesz? – kérdezte hirtelen.
- Szabad vagyok, mint a madár. – pusziltam meg a haját.
- Akkor ne tervezz semmit, mert megyünk anyámékhoz.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudják a mi kis kapcsolatunkat?
- Szombaton majd megmondom neki, vasárnapra meg beletörődnek.
- Utána meg elmehetnénk az én szüleimhez is őket viszont nem kell beavatni.
- Benne vagyok.
- Jó éjt vámpírocskám.
- Neked is vértasakom. – mondta mire elröhögtem magam.

Gyorsan elaludt a mellkasomon én pedig figyeltem és miközben néztem én is elaludtam.

28.rész

*Harry szemszöge*

Tisztelt, Ja bocsi Drága Áldozat!

Ha viszont szeretnéd látni szíved hölgyét, légy pontban este 7-kor a Caramell hotelban vagy a csajt elvisszük Izlandra.
Ui.: Hozz tejszínhabot.
Uui.: Az el rablóknak hozz 1 üvegpezsgő és rengeteg eper.
Uuui.: Senkit ne hozz magaddal.
Uuuui.: A pezsgő, az eper, a tejszínhab, a nutella (5kg) a váltságdíj része.
Uuuuui.: Teljesen komolyan gondoltam!!!
Uuuuuui.: Az eperre hozz csoki.:

Aláírás:
Barátságos nyuszika & Sötét nagyúr
Szárnysegéd: Rettegett világosság.

Mikor megláttam azonnal tudtam, most kell indulom érte. Niall és Naomi eléggé vizsgálgattak majd amikor Naomi meg akart szólalni én félbe szakítottam.
- Mennünk kell!
- De hova? – kérdezte Niall.
- Ashleyért. Bajban van. – mondtam és elrohantam a kulcsért és a cipőmért.
- Mert mi áll abban a levél…- oda dobtam neki ő pedig átfutotta, majd átadta Niallnak. – Mi is megyünk, és erről nincs vita.
Elindultam, és jöttek velem akár, hogy ellenkeztem velem tartottak. Én vezettem, bár lehet, hogy az én idegállapotomban nem nekem kellett volna.
- Bekén mennünk a boltba! – szorongatta a levelet Naomi.
- Oké. – hajtűkanyart vettem, majd beálltam a bolt parkolójába.
- Majd én megyek, ti maradjatok itt. – mondta Naomi majd elszaladt.
- Nyugi Hazza nem lesz Ashleynek semmi baja. – ütötte meg a vállamat Niall.
- Biztos? – nézetem idegesen.
- Ahogy Taylort megtépte én inkább az el rablókat féltem. – viccelődött a szőkeség.
Elkezdtem nevetni, mire Naomi bevágta maga után az ajtót.
- Már kész is vagy? – kérdeztük egyszerre.
Csak bólintott én pedig rátapostam a gázra. Mikor odaértünk én berohantam a hotelba és a recepcióst kezdtem faggatni.
- Nyugalom uram, a szavából semmit nem értek. – nyugtathatott a recepciós pasi.
- Majd én! – lökött félre Naomi.
- Barátságos nyuszika vagy Sötét nagyúrnak nincs foglalása? – könyökölt a pultra.
- Már is nézem. – bújt bele a számítógépébe. – De van a 65 számtól kezdve, ami a 4. emeleten találnak.
- Rendben köszönjük. – mondta Naomi én pedig már a lift felé rohantam.
Épp a lift gombját nyomkodtam, mint az őrült amikor a többiek utol értek.
- Harry attól, hogy 50-szer megnyomod nem lesz gyorsabb. – mondta Naomi aki a szatyrokat hozta.

Üvegezés helyszíne

Éppen kinyílt az ajtó amikor én egy tankhoz hasonlóan berontottam a liftbe. Ha 10-szer nem egyszer sem nyomtam meg a 4. emelet gombját. Mikor felért az emeletre elkezdtem minden ajtón benyitogatni egyesével éppen a nászutaséhoz érkeztem, amikor a vele szembe lévőből egy hatalmas sikítás érkezett. De amikor ki akartam nyitni az zárva volt. Naomi és Niall arra várt, hogy nekem mi lesz a következő lépésem. Elkezdtem cibálni az ajtót amikor a nászutasból egy hatalmas ordítás szűrődött ki. Benyitottam egy percet sem habozva. Megláttam Ashleyt aki az ágyhoz volt kötve. Oda ugrottam hozzá és elkezdtem leszedni róla a köteleket. Ashley köszönet képen megölelt. Magamhoz szorítottam és az elmúlt napok ölelését adtam át neki. Egy pillanatban elkezdett kibújni az ölelésemből ezzel a tudtomra adva, hogy haragszik rám. Az ágyon ültünk szótlanul, amikor a többiek előugrottak a sötétből.
- Meglepetés! – kiabálta Carly, Lexie, Niall, Zayn és akik az ajtó mögül jöttek be Liam, Robin, Naomi, és Louis.
Akadoztak a szavaim és nem tudtam mire vélni, hogy most ezzel akartak boldog szülinapot kívánni vagy csak egyszerűen idióta barátaim vannak.

- Hazza nagyon megijedtél! – röhögött Niall.
- Ti tudtatok róla?- néztem a két jómadárra akik velem együtt érkeztek.
- Szerinted? Mi nélkülünk a második fázis nem működött volna! – mosolygott Naomi.
- Boldog szülinapot!!- jött be Louis a kezében a tortával.
Felálltam és kikaptam a kezéből. És elindultam utána.
- Hazza ha rám borítod nincs másik! – menekült előlem Lou.
Mikor már kezdett volna a buli káoszba torkollani Carly beordította:
- Üvegezés!!!
Bementünk a nappaliba és körbeültük az asztalt.

*Robin szemszöge*

Harry kiakadásával és, hogy Louist kergette a tortával vitte le a tervet ezért láttam, hogy Carly nagyon töri valamin a fejét. Egyszer csak beordította, hogy:
- Üvegezés!!

Mindannyian elindultunk a nappali felé majd körbeültük az asztalt. Lou hozott egy üres pezsgősüveget. Körbeültük az asztalt, majd felmerült a kérdés ki kezdjen.
- Mielőtt elkezdenénk a szabályok. Minden kérdés megválaszolása vagy feladat teljesítése előtt kell inni egy kortyot az asztalon lévő piák valamelyikéből. – mutatott az asztalra.
- Én nem iszom! – csattant ki Naomi.
- Dehogy is nem akinek nem kell innia az egyedül Liam a betegsége miatt! – mondta Louis.
- Na de…
- Kezdjük! – rakta az asztalra az üveget Louis félbeszakítva ezzel Naomit
- Majd én! – pattant fel Naomi.

Első pörgetésre Zayn jött ki. Naominak felcsillant a szeme és elhagyták a szavak a száját.
- Felelsz vagy mersz?
- Az első! – majd leöntött magába egy korty pezsgőt
- Zayn, ha tehetnéd, kivel cserélnél a lányok közül 1 vagy akár több napra?
- Veled édes. – húzta mosolyra a száját. – Hisz akkor megtudnám mondani, hogy hogyan áll a hajam.
- Ahh… - hagyta el mindenki száját.
- Most mért? – vizsgálódott Zayn.
- Semmi csak pörgess. – sürgette Carly.
A pezsgősüveg csak pörgött és csak pörgött amikor hirtelen Carlynál állt meg. Zayn gonosz mosolyra húzta a száját.
- És te Carly felelsz vagy mersz?
- Inkább csak felelek. – majd bekapott egy epret és arra ivott egy kortyot a pezsgőből.
- Carly milyen Louis az ágyban?
- Annyira jó, hogy még az ágy is eltörik alattunk.
- Ez értelmetlen kérdés volt, mert ez logikus válasz tudott adni. – mondta durcásan Ashley aki még mindig haragudhat ránk.
Carly megpörgette az öveget ami pont Liam lábánál állt meg. Carly szemei megcsillantak, majd rám nézett én ebből tudtam semmi jó nem sül ki, ha kimondja.
- Liam! – nézett rá sejtelmesen. – Felelsz vagy mersz?
- Hát… - gondolkodott el.
- Liam merjél, mert lehet, hogy később rosszabb lesz. – segített rá Niall.
- Merek. – bólintott.
- Jó rendben. Vedd le Robin ruháját. Robin kedves te meg válasz a piák közül. – adott a kezembe egy poharat.
- Miért? Nem úgy volt, hogy annak kell inni akié a feladat? – értetlenkedtem.
- Liam helyett megiszod. – öntött a poharamba egy korty csokis likőrt.
- Én ebben nem vagyok egészen biztos. – fordult Carly felé Liam.
- Csak csináld! – lökte felém.

Liam óvatosan megfogta a vállam majd megfordított. Láttam, ahogy a többiek idegpattanásig nézik, hogy most mi fog történni. Elkezdte lehúzni a cipzárját a ruhámnak majd maga felé fordított és letolta a lila ruhámat. Egy szál melltartóba és bugyiba álltam előtte és éreztem, ahogy elvörösödök.
- Mg jó, hogy nem rólam vettétek le! – enyhült meg egy kicsit Ashley.
- Mert tán rajtad nincs? – fordultam felé.
- Nincs. – válaszolta tök lazán.
- Oké. Na Liam pörgess.

Visszaültem a helyemre és mivel nem hagyták, hogy a ruhát visszavegyem melltartóba és bugyiba folytattam a játékot. Én pont Liammel voltam szembe kevesebb volt az esélye, hogy nálam áll meg. Persze volt akkora mázlim, hogy nálam állt meg. Carly már nyújtotta az újabb poharat, de én eltoltam.
- Meg kell innod! – nyújtotta ismét.
- Oké. – vettem el tőle.
Lehúztam, de éreztem, hogy beleszállt a fejembe. Liam engem figyelt és amikor már úgy érezte feltette az egyszerű kérdést.
- Felelsz vagy mersz?
- Fele..- csuklottam bele –…lek.
- Mennyi idő volt a leghosszabb kapcsolatod? – nézett rám azzal a gyönyörű barna szemével.
- 0 percig. – mondtam majd reménykedtem abban,hogy nem esik le senkinek.
- Az elég tiszavirág életű volt. – nevetett Harry.
- Harry ez nem volt szép tőled! – vert hátba Ashley.
- Ashley sajnálom Oké? Tudom, hogy elszúrtam, de azt szeretném, hogy bocsáss meg. Nem baj ha nem szülsz nekem sose gyereket, csak kérlek fogadj vissza és kérlek ne haragudj. – csattant fel Harry.

Ashley csendben volt, nem reagált semmi Harry malőrjére.
- Robin pörgess! –kiabálta Naomi mint akinek elment az esze.

Megpörgettem és Niallnál állt meg.
- Na ír fiú felelsz vagy mersz?
- Tőled annyira nem félek szóval merek! – mosolyogta diadalittasan.
- Tényleg akkor a feladatod a következő végig kell nézned amíg valamelyikünk, megeszi a szemed láttára a kedvenc csokidat. – néztem rá olyan kitől nem kell félni.
- Ne már. Ez most komoly? – kérdezte kétségbe esve.
- Igen. – bólintottam.

Zayn behozta Niall kedvenc csokiját, majd szépen lassan elkezdte kibontani a zacskójából. Niall teljesen a halálán volt a feladat végéig. Mikor végeztünk a feladattal Niall kirohant a konyhába majd egy ugyanolyan csokival tért vissza amit már javába majszolgatott. Niall két harapás között pörgetett, ami Harrynél állt meg.
- Áh Harry kedves felelsz vagy mersz?
- Hát Niall kedves felelek.
- Mekkora van?
- Hát ezt talán Ashley jobban tudja. Drágám?
- Hát kicsim nem hoztam nagyítót szóval nem tudom. – nézett halál komoly fejjel Ashley.
- Nem, már hiszen bocsánatot kértem. – bújt közelebb a lányhoz.
- Aha, én pedig az öledbe borulok abban a pillanatban. Hát teljesen hülyének nézel?

Harry épp válaszolni akart amikor Ashley folytatta.
- Ne is válaszoljál rá, tudom mit akarsz mondani.
- Na folytathatjuk?? – kiabált Carly.
Harry pörgetése Ashleynél állt meg és a válasz azonnal érkezett.
- Felelek!
- Igyál is te okos. – nyújtott át Ashleynek a poharat.
Ashley meghúzta majd várta a kérdést.
- Akarsz nekem egyáltalán gyereket szülni?
- Egyszer biztosan! Ha odáig kibírjuk. – enyhült meg.
- Szóval ez azt jelenti, hogy megbocsátasz? – csillant meg a szem Hazzának.
- Nem ez azt jelenti, hogy választ kaptál a kérdésedre. – válaszolt ismét távolságtáróan.
Ashley egy kicsit durcásan, de pörgetett, ami rajtam állt meg.
- Robin, adj egy puszit Liamnek.
- Meg sem kérdezitek, hogy felelek vagy merek.
- Minek ez jön most. – adott egy egyszerű választ Lexie.
- Hát jó, de ezt már megelőztük a kocsiban megkapta. – próbáltam megúszni, de szívem szerint már megtettem volna.
- Jó, de azt mi nem láttuk. – lökött meg Louis.

Felálltam majd odahajoltam Liamhez és adtam egy puszit az arcára. Totál éreztem, hogy belepirultam.
- Itt az italod. – nyújtott át egy újabbal.
- Nem birok többet. – toltam el magamtól.
- A többiek is mind megitták! – adta a kezembe majd megsegítette a poharat, hogy a számhoz találjon.
Megittam és éreztem, hogy elhomályosodik előttem minden, de a hangok még kivehetőek. Ülve maradtam, de éreztem, hogy a fejem elhúz.
- Majd én pörgetek helyette. – láttam az elmosódó képen, hogy Lexie nyúl az üvegért.
- Áhhá végre Louis is kap egy kis merést! – kiáltott fel Harry.
- Felelsz vagy mersz?
- Merjek vagy ne merjek ez itt a kérdés! – próbált költői lenni.
- Szóval mersz! Akkor szerezz egy bugyit és menj le az utcára a fejeden vele.
- És ezt ti komolyan gondoltátok? – néztem fel rá a többiek meg bólogattak. – jó, de előtte had pörgessek.

A pörgetés során Lexie került ki és óvintézkedéseket bevezetve rávágat, hogy felel. Én sem nagyon próbáltam volna ki magam Louis bosszújában.
- Szóval felelsz? Ugyan áruld már el, hogy mennyi tejszínhabot használtatok már el?
- Nem tudom talán 1-3 hónapnyi bolti szállítmányt. – gondolkozott el Lexie.
- Az köszi még mi sem használunk annyit el. – nyomott Carly arcára egy puszit.
Lexie pörgetett és Carlynál állt meg. Carly nagyot nyelt majd mondta, hogy ,mer.
- Akkor menj el a boltba egy száll melltartóba és bugyiba.
- Jó, de akkor Louis pattanj! – invitálta a barátját. – Várjatok kéne pörgetni is!
- Majd aztán, most menjünk! – tapsolt kettőt Ashley.
Elindultunk, de velem annyira forgott a világ, hogy a lift mellett le kellett ülnöm.
- Robin jól vagy? – hajolt le elém Ashley.
- Igen, csak forog velem a világ! – néztem el Ashley feje mellett. – Kié az egyszarvú?
- Miről beszél? – guggolt le Harry.
- Szerintem Carly sok piája beszél belőle. Oké akkor ki marad itt vele? – fogta a csuklómat Naomi.
- Majd én! – vett fel Liam a padlóról.
- Akkor nektek csinálunk képeket. – kotorta elő a gépet Harry.

Liam felemelt és intett a többieknek, hogy minden rendbe lesz. Megindultak mi pedig az ellenkező irányba meneteltünk amikor én megállítottam.
- Liam nem maradhatnánk itt kint?
- Hát ha neked itt is jó, de bent van egy kényelmes ágy is.
- Nem itt szeretnék maradni.

Leültetett a földre és mellém ült. Elkezdte cirógatni a hajamat. Én nem szóltam semmit csak becsuktam a szemem úgy téve mintha aludnák. 20 perc múlva a barátaink visszaértek és folytatódhatott a felelsz vagy mersz második fordulója.
- Ki pörget?
- Én! – pörgetett Loui.
Az üveg Naomival szembe állt meg.
- Naomi menj ki az erkélyre és kiabáld el magad, hogy szereted a One Direction-t!
- Ez nem olyan vészes. – mondta nyugodtan.
- Mert nem hagytad, hogy befejezzem. A lényeg hátra van melltartóba és bugyiba! – nevetett Louis.

Naomi kiment az erkélyre és elordította magát. Majd hozzá tette.
- Imádom anyukámat.

Mikor visszajött értetlen tekintetek fogadták.
- Mi van? Ha már kiabálok, kiabáljak rendesen.
- Az én csajom. – mosolygott elégedetten Zayn.
- A te csajod akkor pörgessen. – mondtam.

Naomi Harryt pörgette ki és mivel nem volt neki már felelés mentsége mernie kellet.
- Fújj fel 1 gumit, majd rögzítsd a homlokodhoz, majd az utcán kiabáld, hogy egyszarvú vagyok!! – nevetett Naomi.
- Ezt még megkeserülitek!
- Na pörgess te egyszarvú! – röhögött Niall, mire mindenki elkezdett nevetni.

Harry pörgetése Zaynre esett és Harry gonosz vigyorral palástolta azt.
- Édes a győzelem, de a bosszú még inkább. Gyere velem végig rózsaszín szoknyába és magas sarkúba azt kiabálva: „I’m cute princesse.”
- Ennek akkora az esély mint, hogy a jövő héten új kapcsolatot ünnepelünk.
- Ennek igazából nagyobb az esélye! – nézett rám Carly. – Na menjetek készülődni, Zayn te előtte pörgess.
- I won't let these little things slip out of my mouth But if I do, it's you, Oh it's you,- kezdtem bele a dalba.
- Robin én megértem, hogy egy kicsit oda vagy, de most nem jókor. – ölelt meg Lexie és Ashley.
Zayn közben pörgetett és Lexienél állt meg.
- Lexie ismered azt, hogy édes 11 perc a mennyben?
- Persze ki nem ismerné?
- Akkor te, Niall és az ágy randi 11 percig.
- Oké. – indultak ki amikor Ashley megállította őket.
- Várjatok! Csak okosan. – majd kivett a melltartójából egy óvszert.
- Te mindig ott tartod? – akadt ki Harry.
- Felkészültem az estére.
- Lexie nem ártott volna pörgetni! – kiabáltunk utána.
- Majd én. – pörgette meg az üveget Carly.
- Ashley ismered a 7 perc a mennyországban?
- Igen miért?
- Nyomás. –lökdöste ki Carly a 69 szoba elé. – Befelé és ruhákat ki!
Ashleyék rögtön bementek majd kiadták a ruháikat. 7 perc sem kellett és nyögéseket hallottunk.
- Tudjátok mit nem akarunk zavarni! – kiabálta Naomi.
- És nem akarunk semmi rosszat látni!- mondtam.
- Én leszek a keresztanya.
Visszafelé menet Louis a földön aludt kiütötte a pia. Én megbotlottam a szőnyegbe és elestem, valamennyire felkapartam magam és a falhoz ültem. Carly elszaladt Liam pedig leült mellém , majd hátulról megölelt. Percekkel később hallottam valami beszédet, de csak füleltem.
- Akkor mért nem mondod el neki? – vettem ki Lou hangját.
- Mert állandóan megzavartok és most, hogy tudom, hogy holnap ilyenkor már Franciaországba lesz nehezebb beismernem elszalasztottam az alkalmakat. – mondta Liam.
- De hát szereted?
- Teljes mértékbe, ránézek és mosolyt csal az arcomra és nem lehet rá haragudni.
- Hát akkor meg még van egy pár órád, hogy a tiéd legyen, használd ki!

27.rész

*Naomi szemszöge*

Naomi

Éppen fent ültem az ágyamon és a borítékot szorongattam a kezembe, amit majd át kell adnom Harrynek. A terv épp a közepe felé járhatott. Az elrablás zökkenő mentesen történt, mivel Harry a szobájában duzzogott. Carly felvetette azt a programot, hogy próbálgassunk ruhákat. Robin és Carly csak ránk vártak a kikészített ruhadarabokkal. Nekem egy kékre esett a választásom, ami elég elegáns, de felvehető buliba is. Carly egy fekete nadrágba és felsőben ült az ágyon és dobálta nekünk az ő javaslatait bár szerintem jobban tette volna, ha magának is keres valamilyent  mert egyáltalán nem volt feltűnő, hogy ő az egyetlen, aki nem keres magának ruhát. Lexienek egy fekete szoknyát és egy fehér felsőt adott. Robin két ruha között vacillált, egy szép lila és egy barna szoknyás között.
- Robin mi van közted és Liam között? – kérdezte Ashley.

Lexie

- Ne mond már, hogy te is ezzel jössz. – dobta el a ruháit, majd levágódott Lexie mellé az ágyra.
- Mert ki jött még ezzel? – kíváncsiskodtam.
- Az ott! – mutatott Carlyra.
- Nekem se válaszoltál még szóval halljuk!- tört ki Carly.
- Megmondtam neki, hogy neki van barátnője és, hogy nem akarom tőle elszeretni és, hogy csak legyünk barátok. – mesélte el a minap történteket.
- Hát az már biztos, hogy te sem vagy rendes! – vágtam kupán.
- Ez most mire volt jó?? – nézett rám mint egy kisgyerek.
- Arra te nagy észlény. – szólalt fel Carly. – hogy Liamnek e pillanatban nincs barátnője!!
- Tényleg! – csillant fel a szeme.
- De szerintem ne hozd fel a témát! Majd ő elmondja, ha akarja! – adta az ötletet Lexie.
- Lehet, hogy nem ártana, hogy ő mondja el. - dőlt el hátra Carly.
- Végül is, még ha nem mondta el lehet, hogy nem is akarja. – húzták fel Ashley ruháján a cipzárt.

Carly egyik pillanatról a másikra a mobiljával szemezett és mikor csak én láttam pötyögött valamit, majd eldobta mintha misem történt volna. Éppen Lexie segített Robinnak ruhát választani amikor Carly benyögött egy tökre nem odaillő mondatot.
- „Kék liliom fehérrel vegyítve,
A vörös rózsa énekelni készülne
A rózsaszín jácint már magába is kész van,
és amit épp elfelejtesz az a lila nefelejcske.” – mondta hangosan Carly.

Robin

A fiúk törtek be a szobába és Ashley fejére húztak egy sötét zsákot ezzel tönkre téve a haját. Carly a kezembe nyomta a borítékot, amit a minap írattak Robin bátyjával.
- Add át Harrynek ha jelzek! – rohant a fiúk után. – Ja tényleg Robinékat meg előtte küld a tortájért.
- Ja tényleg ezzel tudjátok majd átvenni. – dobta bele Robin melltartójába a blokkot Lexie.
- Tökéletes célzás! – röhögött Carly majd elszaladt.
- A terv első fele kész! – mondtam majd mind a hárman megindultunk kifelé.

Éppen a szobámba ültem amikor Carly hívott, hogy Liaméket indítsam a tortájért, Harrynek meg adjam át a borítékot, ha megkapom a jelet.
- És mégis milyen jelről beszélsz? – kérdeztem vissza.
- Majd tudni fogod, mivel csak hárman vagytok a házba. – válaszolta.
- Hogy érted, hogy hárman? – kezdtem ideges lenni.
- Lexie elindult nekünk segíteni ti pedig Niallal jöttük az ideges Hazzaval. – mondta és lecsapta a kagylót.
Átrohantam Robinhoz és elindítottam őket az édes meglepetésért. Mikor már elmentek én visszaballagtam az emeletre, de épp mikor megfogtam a kilincset meghallottam Niall hangját.
- Harry nem láttad a többieket? – hangsúlyozott elég érthetően, hogy leessen, ez a jel.

Gyors megragadtam a levelet és idegességet erőltettem az arcomra majd, mint akit puskából lőttek ki lerohantam a lépcsőn ordítva, hogy hitelesebb legyen.
- Harry! Niall! Jó, hogy itt vagytok. – lihegtem, pedig semmi okom nem volt rá.
- Mi az Naomi? – segített rá Niall.
- Ez itt! – mutattam fel a levelet.
- Ki írta? Mi van benne? Hol találtad? – kapta ki a kezemből Harry.
- Ashley… szobájában, de ő nem volt benn. – ültem le a kanapéra.

Harry felszakította a borítékot majd elállt a lélegzete és kicsúsztatta a kezéből a borítékot.

*Robin szemszöge*

Carly

Elindultunk a cukrászda felé. Éppen az egyik Meki mellett haladtunk el amikor felcsendült a Little Mix-DNA. Imádom, mert annyira kellemes energia löketet ad, hogy olyankor a világ mellettem felrobbanhatna. Elkezdtem dúdolgatni és éreztem, hogy Liam engem figyel.
- Az utat kéne nézned! – tanácsoltam neki, mire ő csak nevetett.
- Neked meg nem kéne mindig félbe szakítanod mindenben! – nevetett tovább.
- Nem vagy vicces ugye tudod. – kapcsoltam ki a biztossági övet.
- Ezt nem kéne. – nézett rám, majd az útra.
- De igen. – közelebb hajoltam és adtam egy puszit az arcára.
- Ezt mért kapom? – mosolygott.
- Mert mindig segítesz nekem és olyan kedves vagy hozzám. - vallottam be.
Mikor megérkeztünk beszaladtam a tortájért és az eladó csaj elkezdett faggatni egy előttem álló lányt, hogy biztos nem ő Harry új barátnője. Szegény lány azt sem tudta, hogy merre menjen az eladó csaj elől. Nálam is elkezdett kérdezősködni, de én nem hagytam magam. Mondtam neki,hogy egy barátomnak lesz és most sietnem kell. Mikor sikerült letisztáznom a dolgot a csajjal kifelé vettem az irányt a tortával. Nagyokat lépkedtem, mert már valószínű, hogy késésbe vagyunk.

- Mehetünk! – vágódtam be az autóba.
- Oké. – indította el a motort. – És milyen?
- Nem tudom még nem néztem meg. – vallottam be.
- Jó, de induljunk, mert Carly hívott, hogy hol vagyunk! – taposott a gázra.

Mikor odaértünk a szállodához megkérdeztem a recepcióst, hogy hová kell mennünk. Épp Lexie jött le lifttel és mikor meglátott elkapta tőlem a dobozt és Liam kezébe két egyforma maszkot nyomott.
- Ha feljöttök, vegyétek fel! – indult felfelé mi pedig utána.
- Harryék mikor jönnek? – nézett kettőnkre.
- Nem tom. – rántottam meg a vállam.
- Carly azt mondta, hogy majd felhívja, hogy mikor jöhetnek. – mondta Liam.
- Robin elhoztad Carly ruháját, mert ez az okos ott hagyta.
- Igen. – bólintottam.
Mikor felértünk egész borzalmas látvány fogadott minket. Ashley ki volt kötve az ágyhoz és a szeme be volt kötve a fülén egy fülhallgató volt. Szóval Carly biztosra ment. Leültem Liam mellé aki csendben várta, hogy mi a következő lépés.
- Liam. – fordultam felé. – Mit akartál mondani nekem valamelyik nap?
- Ja hát csak annyit…
- Hééé hoztatok répát. – szakította félbe Louis.
- Ezt nem hiszem el. – kiabálta el magam.
- Nem hoztatok répát???? – akadt ki Louis.
- Nem is mondtad. – emlékeztette Liam.
- Ja akkor mindegy. – rántott vállat majd elment.
- Na igen ott tartottál, hogy… - kezdem bele.
- Ott tartottam, hogy én és ….

Ashley

- Robin gyere segíts befonni a hajam. – zavart meg Carly.
- Megyek, majd aztán megbeszéljük. – mondtam majd elindultam segíteni.
20 percen át szenvedtem Carly hajával, mire sikerül megcsinálnom, és utána kezdődött a nehezebb dió. Ashley haja. Ficánkolt és rugdosott és épp amikor már össze akartam kötni neki megharapott.
- Aú! – nyögtem fel.
- Mi történt. – rontott be Louis és Liam.
- Megharapta. – mutatott rám Lexie.
- Gyere, majd lefertőtlenítsük. – intett Loui.
Kimentem velük, majd Louis mint egy igazi orvos ellátta a harapás nyomot. Egy párszor felszisszentem, de Liam felajánlotta a kezét, hogy szorítsam, amíg ellátnak. Egyszer csak hatalmas ordításra lettünk figyelmesek.

26.rész

Becsuktam a szemem és elrántottam a fejem. Liam rám nézett majd mikor magához akart húzni én ellöktem magamtól ő pedig értetlenül vizsgált engem.

- Mi a baj?
- Semmi csak nem állhatok kettőtök közé. - néztem rá.
- Miért állnál kettőnk közé? És lehet, hogy nem vagyok ma reggel toppon, de én és ki közé? – fogta meg az állam.
- Közéd és Danielle közé. – tekintettem Liam-re majd ellöktem a kezét.
- Most te miről beszélsz?- figyelt értetlenül. - De hisz mi…
- Tudod, hogy miről beszélek. – hajtottam a térdemre a homlokom.
Liam elég döbbent fejet vágott, de én csak némán figyeltem majd nagy levegőt véve kimondtam.
- Ne Liam, tudod mit legyünk csak barátok. – indultam befelé.
Liam elidőzött egy kicsit kint a döbbent fejével én pedig berohantam a fürdőbe. Levettem magamról a csurom vizes ruháimat. Ledobtam a földre a fölsőmet. Megengedtem a forró vizet és beálltam alá. A testem kérte a forró vizet. A nagy hajmosásba voltam, amikor is valaki elkezdett dörömbölni az ajtón.
- Húzzál bele! Ashley lelépett most kezdődik a megbeszélés. – üvöltött be.
Elzártam a vizet magam köré tekertem a törölközőt és elindultam a szobámba. Épp kanyarodtam be a folyosóra, amikor Louis nekem rohant.
- Hej!- nyögött fel. – Hova ilyen sietősen? – mért végig.
- Anyukád nem tanított meg, hogy nem bámulunk meg senkit.
- Bocsi Robin ez nem az én reszortom. – került ki.
- Ezt meg, hogy értetted? – kiabáltam utána.
- Majd szólok!
Felöltöztem majd lerohantam a nappaliba, ahol Carly egy mutató pálcával mutogatott én pedig levágódtam Liam mellé, bár a feszültség érezhető volt közöttünk.

*Carly*

Most, hogy lelépett Ashley, Harry pedig a szobájukba duzzog összehívtam a többiek, hogy kell valami terv a kibékítésükre. Hiszen 3-4 napja tarthat a veszekedésük, idegekkel nem lehet őket kibírni. Először még csak azzal a problémával kellett szembe néznünk, hogyha Harry belép a terembe Ashley kirohan, és ez fordítva is eljátsszák. Tegnap este óta viszont egymás torkának esnek és ez ma már háromszor megismétlődött ezért elküldtük Ashleyt, hogy lenyugodjanak a kedélyek a háztájon. Zayn és Naomi pedig csak akkor tudnak együtt lenni a saját ágyukba, ha Ashley lelép. Rövid csend állt be a szobába, amit én törtem meg.

- Ki kell békíteni őket! csaptam az asztalra.
- Nem mondod! – néztek rám a többiek.
- Hát nem ártana. – mosolygott Robin, ami már kezd fura lenni hisz én még nem láttam rossz kedélyállapotban.
- Mi a terv?- dőlt előre Niall.
- Lefoglalunk egy hotel szobát! –jött az ötlet Naomitól.
- Róluk elgondolva egy egész hotel szintet kéne lefoglalni. – vigyorogtam.
- Melyik legyen? – nézett rám Loui.
- Caramell hotel nászutas lakosztály emelete. - vágott bele Naomi.
- Oké ezt bízzátok rám. – ment ki telefonnal a kezében Lexie.
- Lexienek hány hotel száma lehet meg? – kérdezte Robin jogosan.
- El tudom gondolni, hogy 12 km-es körzetbe az összes. – mondta fapofával a kopasz, akit csak magamba hívok így.
- Na ott tartottunk…- vágódtam le Louira.
- A hotel azt mondta elintézhető szóval ez a pont kipipálva. – pipált bele a levegőbe Lexie.
- Jó akkor Ashley elrablása?? Ötlet?- csata össze a kezét Zayn akin látszódott az izgatottság rajta.
- Mi az Zayn, nem tetszik a szobatársad? – röhögtem.
- Ha éppenséggel tudni akarod nem! – csattant ki. – Egész éjjel horkol és ha oldalba vágom, hogy hagyja abba lelök az ágyról. – ölelte meg Naomit.
- Na nehogy azt hidd, hogy Ashley egy leányálom. – nyilatkozta Naomi. – Beszél álmába, összevissza forgolódik, és ha már azt hiszed rosszabb nem lehet…
- Mit csinál? – szakítottam félbe.

- Elkezdi csikorgatni a fogát. – fogta a fejét.
- Na akkor a tubica hadművelet részletei. .- nyújtottam a kezem középre.

Mindenki benne volt és megbeszéltük, hogy Harry szülinapjára vagyis péntekre időzítsük a tervet.
- A feladatok a kelvetkezők. – vett elő egy papírt Lexie.
- Kell valaki vagy valakik akik elrabolják és a hotelhez viszik. – mondtam a terv kulcs részletét.
- Majd Zayn és én. – mutatott magára majd Zaynre Louis.
- Kell egy levél amit valaki olyan ír meg akinek nem ismeri meg az írását. – nézett fel az írásból Lexie.
- A bátyám szerintem megírná. – indult ki a konyhába Robin.
- Nem is tudtam, hogy van bátyja. – dőlt előre Niall.
- Én sem. –ráztam a fejem.
- Na térjünk ide vissza mielőtt még valamelyik gyöngy virág lejön vagy hazaér. – szólt ránk Zayn.
- Ja igen és kiadja át a levelet? – néztem szét.
- Had én! Lécci. – ugrált fel alá Naomi.
- Jól van egyetlen szépségem. – csókolta meg Zayn.
- Oké, torta? Kihozza el? – haladtam szép sorjába.
- Majd én. – állt fel Liam.
- Kéne még valaki! – gondoltam én itt az én kis barátnémra.
- Robin veled mehet. – ajánlotta fel Lexie. Valószínűleg egyre gondoltunk.
- Kivel megyek? – lépett be az említett barnaság.
- Nekem segítesz. – húzta sejtelmes mosolyra a száját Liam.

A feszültség annyira érződik közöttük, hogy szerintem Ashley és Harry között sincs ekkora.
- Oké. –sóhajtotta.
- És akkor utolsó nap rendi pont. Ki lesz oly bátor és mondja el Harrynek, hogy kedvesét elrabolták?
- Ezt már kérdezted te nagy okos. – csapott a seggemre Lexie.
- Hé! Nincs tapi! – vágott a seggemre most Louis majd megcsókolt.
- Nincs tapi amíg nincs puszi. – fordultam felé.
- Na ha mindenki ki perverzkedte magát, akkor egy fontos kérdés. Milyen torta lesz??? – nézett kölyök kutyi szemekkel Niall.
- Majd meglátod. – könyveltem el, de neki ez nem volt elég.
- Hé mi folyik itt? – rohant le a lépcsőn Harry, mi pedig eldobtunk mindent ami a tubica hadművelethez egy kicsit is kapcsolódik.

Zayn épp Naomi nyakát kezdte csókolgatni, Loui és Niall beszélgettek valamit Lexie pedig csendben hallgatta. Liam és Robin között pedig mint egy nagy szakadék tátongott és nekem kell kiderítenem, hogy mi folyik kettejük között. Harry gyanakvóan leült Lou és közém.
- Répácskám mi folyik itt??
- Fogalmam sincs Harry. – válaszolta poker face - szel Loui.
- Liam ma te főzöl. – terelte el a témát Niall.
- Ma biztos nem. – nézett Robinra majd maga elé.
- Biztos nagy dobásra készül. – röhögtem, de láttam rajta, hogy nem jó időt választottam.

~PÉNTEK~
Reggel korán keltem, hogy minden tökéletes legyen. Felébresztettem Robint aki segített kiszedegetni a ruhákat amiket az elterelő hadművelethez fogunk használni.
- Robin mi a fene van most veled és Liammel?- kezdtem kipuhatolózni a titkokat.
- Semmi mi lenne? – vett ki egy lila egybe részest.
- Hát mondjunk elmesélhetnéd mért vagytok olyan feszültek egymás társaságába?
- Nem tom miről beszélsz? – játszotta nekem a hülyét.
- Hé emberek megjöttünk. – törtetett be a maradék lány.
- Na melyikkel kezdjük?- kapott fel mindenki egy ruhadarabot.

Nagy ruhapróbálásba merülve üzentem Louisnak, hogy most jöjjenek fel. Mikor feljöttek úgy osontak be a szobába, hogy rajtam kívül Naomi vette őket észre. Egy sötét zsákot húztak a fürtös barátnénkra mi pedig mintha rabló támadásba kerültünk volna sikítozva rohantunk szét. Én gyors átvettem a fekete felszerelésemet segítettem a fiúknak az ajtónyitás és csukással. Mikor megérkeztünk a hotelbe bejelentkeztem és felvittük a szobába. Kikötöttük az ágyhoz majd leültünk neki háttal, hogy véletlenül se ismerjen meg minket. Írtam egy SMS-t Naominak, hogy jöhet a terv 2. szakasza és, hogy indítsa el Robinékat a cukrászdába a tortájért.

Zayn maszkja, hogy ne ismerje fel Ashley.

Louis maszkja, hogy ne ismerje fel Ashley.

25.rész

*Robin szemszöge*

Kitágult pupillákkal szemléltem Carly-t aki egy vörös melltartóba nyomult.  Majd oda jött mintha olyan rossz kedvem volna és meg akarnák szüni erre ő megölelt. 

- Ez mi volt?

- Egy ölelés tőlem, neked. - nézett rám. - Milyen volt a suli?

- Remek az első dogám, amin át is mentem. - mosolyogtam tovább

- Egyben az utolsó is. - röhögött Carly.

- Menj a sóhivatalba. - rohantam fel a szobámba.

- Gratula Carly.- hallottam Liam utolsó mondatát.

Felértem a szobámba, ahol Harry ült az ágyamon. Elég döbbent fejet vághattam, mert megkérdezte, hogy mi a baj.

- Robin jól vagy?- nézett végig rajtam.

- A…Aha- nyögtem ki szép lassan és komótosan. - Segíthetek valamiben?

- Nem ártana. - ütögette meg az ágyat, jelezve azt akarja, hogy mellé üljek.

Leültem az asztalomnál lévő székre pont Harry-vel szembe.

- Na miről van szó?

- Arról kedves Robin, hogy Ashley most már egy légtérben sem akar velem lenni és mivel pénteken lesz a szülinapom el akartam vinni a buliba, de mivel nem áll velem szóba nem tudom elhívni. - zúdította rám a problémáit.

- Na, várjunk csak Ashley szeret téged és csak arra vár, hogy kibéküljetek rendesen. - világosítottam fel a fürtöst.

- Tényleg?- csillant meg valami remény a szemébe.

- Igen, de Harry könyörgöm, ne vessz vele minden hülyeségen össze.

- Rendben. - bólintott.

Épp mélyülve bámultunk egymást amikor Ashley bejött.

- Robin elkér…. - nézett Hazzára. - Ez mit keres itt?

- Ez? Már a nevemet sem vagy hajlandó kimondani!- kezdett el hangosabban beszélni a fürtös.

Én csendben ültem a székemen és vártam, de a vita egyre jobban kezdett elfajulni.

- Te nem akarsz gyereket szülni nekem!- kiabált Harry.

- Még jó hogy ne várod el, hogy most azonnal szüljek neked egyet!- eresztette ki a hangját Ashley.

- Valaki segíthetne!- hagyta el a számat a mondtat, amire többiek bejöttek.

- Na miről folyik a vita?- állt meg az ajtóban Zayn.

- Most éppen vagy úgy átlagosságba?- nézett szét Carly.

- Most cica borsó!- puszilta meg Loui.

- Hát most a gyerekszülésről. - vágtam közbe.

- Már megint! Hagyjátok, már az egészet mi sem fogjuk ám sokáig bírni. –mondta Lexie. - És gondoljatok bele, ha később összeházasodtok, akkor is így marakodtok majd.

Lexie érzelemmel teli mondatába belesajdult a szívem, hisz a szüleimről maradt emlékek vagy veszekedéssel, vagy épp kiabálással telik. Visszatartottam a könnyeimet és felálltam a székről. Először nem akart megindulni a lábam, de utána engedelmeskedett és elindult kifelé. Magamba azt hajtottam, hogy nem szabad sírnom, most nem. Eléggé érzelmi holt ponton szoktam lenni a szüleimet érintő dolgokban, de ennyi idő után el kellett volna tudnom engedni őket. A nagynéném erősnek próbált a maradék éveimben nevelni több-kevesebb sikerrel. Talán nem vagyok egy szikla, de egy ember sem tökéletes. Egyre gyorsabban szedtem a lépéseimet és mikor kiértem a lépcsőhöz, fogalmam sem volt merre kanyarodhatnák, hogy csendben semmi rajongó tábor nélkül egy jót sírhassak. Megláttam a terasz nyitott ajtaját, majd kisasszéztam rajta. Becsuktam magam után az ajtót. Az eső eleredt és nem tudtam, hogy a könnyeim vagy az eső cseppek záporoznak végig az arcomon. Lerogytam a földre és számoltam a perceket, pont, mint régen. Eszembe jutott minden a szüleim az, hogy Liam mennyire rendes velem és, hogy befogadtak maguk közé, és az, ami a legeslegrosszabb halálosan szeretem Liam-et, de hát neki ott van Danielle. Lehet, hogy már azt megtárgyaltunk, hogy én is közéjük tartozom, de ez újra előtört belőlem a kétely. A sírógörcs kerülgetett, amikor is kiértem az erkélyre és ráébredtem arra, hogy kint szakad az eső. Az ajtónak támaszkodva bőgtem, amikor a nyíló ajtó megütötte elég rendesen a derekamat.

- Tudod, ha nem szeretnéd, hogy rájöjjenek, hogy hol is bujkálsz, szipogj halkabban. – vettem ki Naomi hangját.

- Hagyjatok!- kiabáltam ki.

- Ugye tudod Robin, hogy kint esik az eső.

- Igen, de nem lesz semmi bajom. – ordítottam 

- Robin van kint?

- Yes! De nem akar kiengedni. - lökte meg az ajtót, ami megint eltalálta a derekamat.

- Abba hagyhatnád a derék tájam halálra sebzését.

- Menj, majd én beszélek vele. - lökte meg óvatosa az ajtót.

Arrébb csusszantam, hogy kibírjon jönni az illető, akit végig tudtam, hogy Liam.

- Mi a baj?- terített rám egy kabátot. 

- Semmi. – törtöltem meg a szemem.

- Látom. - bólintott majd közelebb hajolt hozzám.

A ajkaim és az ajkai között egy papír is alig fért volna el. Becsuktam a szemem és …