29.rész

+18-as rész ( köszönöm Zoenak, hogy segített megírni.)

*Louis szemszöge* 

Carlyval birtokba vettük a nászutas lakosztályt. Mikor mindenkit leráztunk az én kincsemnek előjött ismételten az élénk fantáziája, amit én úgy szeretek.
- Mit szeretnél csinálni? – öleltem át és közben elkezdem kikapcsolni a melltartóját.
- Hát kezdhetnénk, mondjuk… - gondolkodott el. - pezsgőfürdővel és rózsaszirmokkal majd tejszínhabbal és eperrel majd…
- Hey, Hey kicsim, ha romantikus napot szeretnél tartani akkor szólhattál volna hamarabb. – szakítottam félbe.
- De ez olyan romantikus lenne – pislogott angyalian.
- Nem tudok neked ellenállni. – kaptam fel. – Mikor mutatsz be a szüleidnek?
- Hát… - gondolkodott el. – még azt sem tudják, hogy csak levelezőn vagyok és azt is csak hébe-hóba csinálom.
- Tanítsak valami újat? – vigyorogtam kanosan.
- A biológia egy kicsit akadozik. – suttogta a fülembe.
- Ashelytől tanultad?
- Ige tőle.
- Na gyere korrepetállak. – vittem az ágy felé.

Letettem az ágyra és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Éreztem a meleg leheltét, ahogy egymásba gabalyodva ölelkeztünk. Egyik pillanatról a másik lekerültek a ruháink. Carly-n már csak egy fekete melltartó és egy hozzá illő tanga volt.
- Jó érzés legeltetni a szemed? – csókolt meg és közben a hasamat fogdosta.
- Tökéletes! – mosolyogtam pimaszul. – És neked a kocka hasam látványa? kérdeztem közben pedig mellé feküdtem.
- Fenomalisztikus. Pont olyan, mint régen.
- Feno..??? Ilyen szó nincs is. Milyen rég?
- Mikor megismertelek. – mosolygott azzal a cuki pofijával.
- Jó régen volt. – ismertem be.
- Igen, de elég emlékezetes volt mindenki számára. – ült a hasamra.
- Főleg Harrynek. – emlékeztem rá vissza.
- Igen az vicces volt. – csúszkált az ágyékomon ezzel ingerelve a hormonjaimat.
- Mennyi is már 14 hónap?
- 16, de elengedem, mert 2 hónapig tartott becserkészned. – harapta meg óvatosan a nyakam.
- Te kis vámpír! – fordítottam magam alá és gondoltam vissza azokra a napokra.

„ Harryt nagyon lesokkolta a szakítás ezért mondtam neki, hogy mennyünk elszórakozni.
- Hagyjál Loui nincs kedvem.
- Én nem voltam ennyire magam alatt amikor Eleanorral szakítottam.
- Mert téged nem csaltak meg, hanem megbeszéltétek. – vágta a fejemhez.
- Igaz, de nem érdekel, hogy nincs kedved szórakozni megyünk és kész!
- Minek azért, hogy ott üljek.
- Lehet, hogy találsz magadnak csajt.
- Vagy te vagy már kiéhezve. – húzogatta a szemöldökét.
- Nem tagadom Eleanorral egy hónapja szakítottam.
- Akkor indulás! – rohant fel az emeletre.
- Ezt a Harryt szeretem.
Felmentünk átöltözni, majd fogtunk egy taxit és elmentünk a legközelebbi szórakozóhelyre. Bementünk és kerestünk egy szabad asztalt.
- Elmentem! – alig, hogy kimondta el is tűnt.
Röhögve mentem a pulthoz, hogy igyak valamit amikor nekem jöttek és leöntöttek kávéval.
- Bocsi véletlen volt. – kezdte el felitatni a kávét rólam.
- Nem tudsz vigyázni ennyire ügyetlen …- néztem le rá. – Gyönyörű vagy. – fogtam meg a kezét.
- Ez aztán a gyors váltás. – mondta.
- Elárulod a neved?
- Persze, majd ha ráérek, de most ha meg bocsátasz, megyek kávét főzni.
- Visszamehetsz, ha elárulod a neved. – fogtam meg a kezét.
- Carly, de mennék. – nézett angyalian.
- És mikor végzel?
- Kb. 1 óra múlva, utána megyek haza.
- Akkor kint megvárlak. – engedtem el a kezét.
- Rendben. – ment be a pult mögé.
Visszamentem a helyemre és nem sokra rá Harry is visszatért teljesen letörve.
- Miért mosolyogsz ennyire? – vágta le magát mellém.
- Majd megtudod! Veled mi van?
- Kiderült, hogy annak a csajnak akit én kinéztem van barátja.
- Részvétem.

Egy órát iszogattunk, meg Harry próbált csajt felszedni eredménytelenül.
- Bocsi, de most megyek.
- Hová? – kerekedtek el a szemei.
- Carlyt haza kísérem.
- Reggel találkozunk. – röhögött.
- Minek mennék haza reggel. Két nap múlva találkoztunk. – mondtam röhögve.
- Várlak tárt karokkal. – csapott Hazza a hátamra.

Először a pulthoz mentem és még kész szerencse, hogy Carlyt elcsíptem, hiszen pont akkor jött ki.
- Helló! – léptem a háta mögé.
- Jézusom… - akadt el.
- Louis. – segítettem ki.
- Megijesztettél.
- Bocsi. Mehetünk? – nyújtottam a karom.
- Persze! – karolt belém.

Két hónapig tepertem mire megszereztem és azóta is vigyázok rá.”

Mély gondolkodásba lehettem, mert Carly aggódó arcát találtam alattam.
- Minden oké? – nézett kedvesen.
- Igen csak eszembe jutott az első találkozásunk. – mondtam.
- Nagyon tetszik a ruhád, de a földön jobban mutat. – szívta meg a nyakam.
- Vámpírocskám, ha te tudnád, hogy mennyire zavar ez a fekete kis pánt itt. – akasztottam be a hüvelykujjamat a fekete tangája szélébe.
- Engem is! – markolta meg a férfiasságom, mire felnyögtem.
- Ne kínozz! – suttogtam.
- Én soha. – húzott le egy csókra.

Ajkaink nem váltak el, miközben boxeren keresztül simogatta az erekciómat.
- Még mindig túl vagy öltözve. – kezdtem el kikapcsolni a melltartóját.
- Sokat ittál, ha nem tudod levenni! – segített, mert már vagy 10 perce szenvedtem vele.
Elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd haladtam lefelé. A melleivel játszottam és minden apró érintésemre egy aprót nyögött. A medencecsontjánál csókolgattam, közben lehúztam a tangáját, majd messzire dobtam. Visszamentem a szájához, hogy lopjak tőle egy csókot, meg is kaptam. Fordítottam a helyzetünkön és így ő volt felül. Folytatta a nyakam szívását. Ami kellően piros volt ott éppen apró puszikkal nyugtatta a bőrömet. A kezeit a hasamon tartotta. A másik kezével lent szenvedett, hogy megszabadítson a boxeremtől. Végig csókolta a mellkasom. Nem bírtam tovább megfogtam és eldöntöttem az ágyon. Elmentem a nadrágomhoz és vettem ki egy kotont amit gyors felhelyeztem és visszasiettem szívem hölgyéhez. Belehatoltam. Vártam, hogy megszokja a méretem, közben csókolgattam. Mikor már meg szokta a méretem tolni kezdtem.
- Tomo mindjárt. – suttogta a fülembe.
- Várj kicsim.
Egyszerre mentünk el. Löktem rajta fél levezetőt majd kiszálltam belőle. Kidobtam a gumit majd visszabújtam Carly mellé. A mellkasomra húztam a kezem pedig a derekán pihent.
- Jövő héten mi lesz? – kérdezte hirtelen.
- Szabad vagyok, mint a madár. – pusziltam meg a haját.
- Akkor ne tervezz semmit, mert megyünk anyámékhoz.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudják a mi kis kapcsolatunkat?
- Szombaton majd megmondom neki, vasárnapra meg beletörődnek.
- Utána meg elmehetnénk az én szüleimhez is őket viszont nem kell beavatni.
- Benne vagyok.
- Jó éjt vámpírocskám.
- Neked is vértasakom. – mondta mire elröhögtem magam.

Gyorsan elaludt a mellkasomon én pedig figyeltem és miközben néztem én is elaludtam.