2013. május 21., kedd

52.rész

: Liam:

A gépem előtt ülve böngészgettem a twitteren amikor megpillantottam, hogy Danielle írt nekem üzenetet.
Danielle: Szia Liam! Valamikor jó volna beszélnünk.
Gyors visszaírtam neki, hiszen láttam, hogy fenn van.
Én: Szia. Miről?
Danielle: Kettőnkről.
Furcsáltam a válaszát, de hát jól van, Azt hittem ez kettőnk között lezárult végleg. Ezek szerint nem zárta le vagy most már én vagyok a hülye.
Én: Kettőnkről ezt, hogy érted?
Danielle: Liam, hiányzol.
Na jó hivatalosan is begolyóztam. Élő adásba szakít velem és most fehér zászlót lenget na azért nehogy már.
Én: Élő műsorba szakítottunk szerinted nem volna furcsa.
Danielle:  De gondolkoztam és ráébredtem arra, hogy szeretlek.
Én: Danielle....
Danielle: Liam nem találkoznánk valahol ahol megtudnánk beszélni? Újra szeretném kezdeni veled, de nem tudom, hogy te mit érzel.
Én: Én már nem szeretlek.
Danielle nem írt a válaszomra semmit, de azért én szerettem volna vele tisztázni, hogy akkor most mi is a helyzet, mivel én Robint szeretem, de hát én sosem voltam annak a híve, hogy haragba váljunk el bárkivel is.
- Kész a kaja!- üvöltötte fel Niall.
Kinéztem az ajtón és láttam, ahogy Zayn rohant lefelé a lépcsőn.
- Zayn! Robin lent van?- kiáltottam utána.
- Nincs.- jött az egyöntetű válasz.
Bekopogtam az ajtaján, de nem jött a válasz rá így benyitottam. A szoba tátongott az ürességtől. 180 fokos fordulatot vettem és lesiettem a lépcsőn. A többieket az ebédlőben találtam meg ahogyan a vacsorájukat majszolgatják.
- Hol van Robin?- fulladozott szerintem a répától Louis.
- Eltűnt vagy elment, de nem szólt szóval maradjunk az eltűntnél.
- Elegem van belőletek.- rohant ki Carly.
- De csak ti voltatok itthon szóval ha te nem is Zayn biztos tudja, hogy hol van? -fordult Harry az említett személy felé.
- Nem is láttam.- védekezett.
- Ha ezt nem fejezitek be agyon foglak titeket csapni.- nézett rám mérgesen Naomi.
Harry kiszaladt a konyhába egy újabb adag pirítósért és amikor nekiül újra enni Paul rontott be.
- Sziasztok! - ül le az üresen maradt székre.
- Szia Paul.- köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok.- jött be...
Köpni nyelni nem tudtam amikor megláttam. Furcsa érzések fogtak el, hiszen nem láttam amióta szakítottunk.
- Danielle? - torpant meg mellettem Carly aki a telefonjában volt valahol elveszve.- Te mit keresel itt?
- Bocsánatot akartam kérni személyesen is.- lépett közelebb hozzám.
- 1 hónapra?- fonta össze maga előtt a kezét Ashley.
- Gondolkoznom kellett.- mondta nemes egyszerűséggel. - Beszélhetnénk?
- Gyere.- biccentettem a kert felé.
Leültem a fűre és Dani követte a példámat. Velem szemben ült és láttam rajta, hogy nagyon akarja mondani amit eltervezett.
- Nagyon sajnálom, hiba volt veled szakítanom csak elvakított a féltékenység.- hajolt közelebb és megcsókolt.
Újra éreztem magamba azt amit régen éreztem. De most furcsább volt az érzés. Az eső elkezdett zuhogni. Dani fedezék alá futott én pedig elterültem a pázsiton és bámultam az elkomorult felhőket. "Ez most valami jel akar lenni?" gondoltam magamba, de sajnos Isten sem küldhet állandóan jelet.

:Robin:

A dobozból pakolászva azon tűnődtem, hogy észre vehették már, hogy eljöttem vagyis jobban monda eltaperoltak. A nap elbújt a felhők közé amit én azonnal kihasználtam. Eldobtam a kezembe lévő könyvet amit még Carlytól kaptam és kiálltam a teraszra. Az eső hirtelen elkezdett szakadni én pedig beleordítottam a fekete komor felhőkbe.
- VEDD CSAK EL NYUGODTAN, MÁR ROSSZABB NEM LEHET!- ordítottam el magam.
- Ne üvöltözz inkább gyere és segíts!- kiáltott fel a nagynéném.
Lebaktattam a lépcsőn ahol a nénikém vár egy vödör vízzel. Azonnal tudtam, hogy ez már nem jelent jót szóval próbáltam keresni a menekülési útvonalat.
- Alig 2 órája vagyok itthon.
- Nem érdekelsz fiatal hölgy. Takaríts fel!- mutatott a nappali felé.
Amint kiadta a feladatot megragadta a kabátját és elment. Előkerestem a felmosót és elindult a takarítsuk ki a házat hadművelet.
a megbízásom teljesítése után a nappaliban üldögéltem és bámultam a fekete képernyőt. A mély és semmit nem érő gondolataimat a telefon idegesítő csengése zavarta meg. Elindultam, hogy majd felveszem de amikor éppen felakartam emelni a kezem megállt a levegőben. Visszarántottam a kezem és vártam, hogy az üzenetrögzítő végezze a dolgát.
- Jó napot! Robin ha ott vagy és hallod akkor azonnal told ide a segged, hogy szét tudjam rúgni.
- Ó istenem Carly. - mondtam ki amire gondoltam.
A gondolatom után valaki csengetett. Odarohantam az ajtóhoz és amikor kinyitottam Jamesszel és egy magas szőke hajú sráccal találtam magam szemben. Beljebb csuktam az ajtót így csak a fejem látszott ki. A szőke hajú srác elmosolyodott James pedig egy komor fej után megszólalt.
- Szia Robin.
- Takarodj.- mordultam rá és ráakartam csapni az ajtót, d
e valakinek a lába útban volt.
- Robin, sajnálom.- tolt az ajtón, hogy beljebb kerüljön.
- Nincs bocsánat.- löktem egyet az ajtón.
- Csak elragadott a hév.
- Csak egy "kicsit".- formáltam idézőjelet a kezemmel.
- Kezdjük újból!- tolta erősebben az ajtót
- Bocs, hogy közbe szólok, de James mi a fenéért ordibálsz?
- James, ha ordibáláson kívül más milyen beszédformát is akkor sem bocsátok meg inkább fulladj bele egy nem mondom ki mibe.- tanácsoltam neki amire a srác elkezdett hangosan nevetni.
- Jó humorod van.- küldött egy kedves mosolyt.- Van kedved kávézni?
- Szívesen, de most nem mehetek, mert nincs itthon a nagynéném. De ha van kedved akkor bejöhetsz.
Elfogadom.- indult be James orra előtt pedig bevágtam az ajtót.
Beirányítottam a konyha felé és azon agyaltam, hogy a friss ismeretség ellenére elmondhatom-e neki a bajom és, hogy tud-e majd nekem tanácsot adni. Leültettem a pulthoz és feltettem a vizet forrni.
- És... megtudhatom a nevedet?- kíváncsiskodtam.
- Brett Davern*.- nyújtotta a kezét.    
- Az enyémet meg már biztos tudod.- válaszul bólintott.- Ismerős vagy.
- Színész vagyok.
- Kínos.- vágtam rá egyből.
- Igen, de mi történt közted és James között?
- Semmi csak nem tudta feldolgozni, hogy én mást szeretek és hát egyik úgymond gyenge pillanatomba kihasznált.
- A bunkó állat.- kapta a szája elé a kezét.
Furinak tartotta a reakcióját, de mivel jó színész így elnéztem neki.
- És te mesélj magadról.- töltöttem ki a kávét.
- Hát szerintem úgy mindent tudsz rólam.- vont vállat.
- Na de légysziiiii.- néztem rá kölyökkutya szemekkel és közben és játékosan megráztam a fejemet.- Van barátnőd?
Brett éppen a kávéját itta a kérdésem közbe és válaszul kiköpte azt.
- Ennyire nem volt gáz kérdés.- töröltem le a pultról a kávé maradványait.
- Tényleg nem és nem a kérdéseddel van a baj.
- Hát mivel?- szürcsöltem a kávémba.
- Én más vagyok.
Félre nyeltem a kávémat amitől fuldokolni kezdtem.
- Ugye nem az amire gondolok?- próbáltam a két fulladás között feltenni a kérdést.



A rész Zoe Goldenwin-nek lehet köszönni, hiszen egész földrajzon ezzel nyaggatott.
(*Brett Davern valójában is híres, de itt a blogban teljesen kitalált egyéniség!!!)

4 megjegyzés:

  1. Szívesen, de legközelebb figyelsz, hogy mit írsz ki. :D

    VálaszTörlés
  2. fogadjunk, hogy meleg!!!!!!!! <3 és nee szeretem Danit, de most nem!!! Húzzon onnan!!! Siess kövivel! :D

    VálaszTörlés
  3. <3 Ááááá........... *-* Siess a kövivell :D

    VálaszTörlés
  4. GONOSZ VAGY!!! Hogy lehet itt abba hagyni???? Imádom a történetet és remélem Liam nem fog igen mondani Daniellenek. Várom, hogy mikor fog vissza térni a házba Robin!:DD Hamar a kövit létszi!!:D

    VálaszTörlés