Azonnal odakaptam a fejemet. James és Robin sétáltak el az utcán. Alig hittem a szememnek. Teljesen hihetetlennek hittem, de amikor Maara elkezdett a vállamon vinnyogni én mint a villám ott teremtem előttük.
- James?- kerekedett el a szemem.
- Mit akarsz vöröske?- vágta a fejemhez.
- Te... mit... te raboltad el?- szűkült össze a szemem.
- Én soha.- legyintett.- én csak megmentettem tőletek.-mutatott rám.
Robin végig csendben figyelte az eseményeket. Egy palacsinta sütőt szorongatott a kezébe amit egyáltalán nem értettem, hogy minek hozta magával. Kikaptam a kezéből és fejbe vágtam vele. Robin két lépést tett hátra így én szabad utat kapva összeismerkedettem a térdemet az ő büszkeségével. Hozzávágtam a fegyveremet ami először a fején másodszor a földön landolt. Megragadtam Robin karját és az autó felé húztam.
- Remélem a rendőrök nem értesülnek az esetről.- mondtam miközben beindítottam az autót.
- Azt én is.- mondta Maara.
Robin szótlanul ült az anyósülésen és bámult ki a fejéből. Egy idő után meguntam, hogy csak Maaranak beszélek. Lekanyarodtam egy leálló sávba és elkezdtem lóbálni előtte a kezemet.
- Robin minden rendbe van?- néztem rá gyanakodva.
Bólintott, de én nem igazán hittem neki. Mikor hazaértünk senki sem volt otthon. Furának tartottam, de így legalább nem zaklatják Robint amíg én ki nem derítem, hogy mi történt vele.
:Ashley:
(Köszönöm a barátnőmnek a segítséget.)
Ideges voltam Robin miatt, ráadásul anyám haza hívott és még csak azt sem volt hajlandó elmondani, hogy miért. Egyszerűen parancsba adta, hogy otthon kell lennem, mert beszélni akar velem. Megdumáltuk Lexivel, hogy nem kell aggódnom, valószínű csak látni akar, de ez akkor is furcsa. Valami fontos dolognak kellett történnie. De vajon mi lehet az? Harry reggel kivitt a reptérre. Nem terveztem hosszúra a kényszerlátogatást, ezért csak két táskát vittem. Reggel kilenckor indultunk. A többieknek előző nap már említettem, hogy haza kell repülnöm egyedül Cardiffbe. Pont most, amikor itt sincs semmi sem rendben. Hazzától még az autóban elbúcsúztam egy forró csókkal. Egész jól fogadta, hogy a koncert és a titok miatt nem jöhet velem. Azt hittem, hisztizni fog. A repülőút két és fél órás volt. Közben csak azon járt az eszem, mit akarhat hirtelen az anyám. Amikor leléptem otthonról, annyira nem izgatta mi lesz velem. Igaz, hogy nem találkoztunk már lassan egy éve, és a húgom is hiányzik. Bár, szerintem már ő sem lakik otthon. A szüleink elváltak, amikor tíz évesek voltunk. Ennek ellenére mi nagyon szerettük mindkettőjüket. Aztán én is elmentem és megismertem az én őrangyalomat Harryt. Erről sem az anyám sem, pedig a húgom nem tudott. Mármint az tudták, hogy van barátom csak azt nem, ki az. Előbb vagy utóbb úgyis el kell mondanom, de inkább utóbb. Fogtam egy taxit és bediktáltam a címet. Húsz perc városnézés után megérkeztünk. Kifizettem a sofőrt. Elmentem a bejárati ajtóig, de nem mertem benyitni. Öt percig álltam előtte, mire végre megfogtam a kilincset, és óvatosan lenyomtam. Benyitottam. Ledobtam a kabátomat és a táskákat. A nappali felé vettem az irányt. Jó hangosan elkiáltottam magam:
- Megjöttem! – mozgolódás hallatszódott az emelet felől. A lépcsőn a tökéletes ikrem Alyson szaladt le, és ugrott azonnal a nyakamba. Olyan jó volt őt újra látni.
- Ashley, végre itt vagy! – kiáltotta izgatottan.
- Hugi megfojtasz.
- Ne haragudj, de annyira hiányoztál.
- Azt érzem. Anya hol van? – kíváncsiskodtam.
- Boltba ment. Megveszi a hozzávalókat az ebédhez. Azt üzente, hogy ha megérkeztél, pakolj le a szobádban. Amint hazaér elkészítjük az ebédet, és utána majd beszélni akarunk veled.
- Ketten együtt? Olyan rossz előérzetem van.
- Ne már, jó híreink vannak.
- Értem, ennek örülök. Ezek szerint feleslegesen aggódtam. Na, akkor teljesítem anyánk kívánságát, ne kezdjük veszekedéssel az itt tartózkodásomat – ezzel a lendülettel összeszedtem a cuccaimat és felmentem az emeletre a szobámba.
- Megjöttem! – mozgolódás hallatszódott az emelet felől. A lépcsőn a tökéletes ikrem Alyson szaladt le, és ugrott azonnal a nyakamba. Olyan jó volt őt újra látni.
- Ashley, végre itt vagy! – kiáltotta izgatottan.
- Hugi megfojtasz.
- Ne haragudj, de annyira hiányoztál.
- Azt érzem. Anya hol van? – kíváncsiskodtam.
- Boltba ment. Megveszi a hozzávalókat az ebédhez. Azt üzente, hogy ha megérkeztél, pakolj le a szobádban. Amint hazaér elkészítjük az ebédet, és utána majd beszélni akarunk veled.
- Ketten együtt? Olyan rossz előérzetem van.
- Ne már, jó híreink vannak.
- Értem, ennek örülök. Ezek szerint feleslegesen aggódtam. Na, akkor teljesítem anyánk kívánságát, ne kezdjük veszekedéssel az itt tartózkodásomat – ezzel a lendülettel összeszedtem a cuccaimat és felmentem az emeletre a szobámba.
 |
| Ashley és Alyson |
- Kicsim – kezdte anya – Azért hívtalak haza ilyen sürgősen, mert Alysonnak van egy kis bejelenteni valója – hugi felé fordultam és várakozva néztem rá. Felmutatta a balkezét. A gyűrűs ujján egy gyönyörű ékszer virított. Úr Isten! Férjhez fog menni a kis húgom. Dylan végre megkérte a kezét, ez csodás. Jó ideje együtt vannak már és szerintem, klassz a srác.
- Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem – mondta Alyson – Mégpedig az, hogy legyél a koszorúslányom.
- Örömmel leszek a koszorúslányod, hisz tudod, hogy mindig erre vágytam. Úgy örülök nektek. De mégis mikor lesz a nagy nap?
- Valamikor júniusban, és ha már itt tartunk, nyílván kéne neked egy pár is. Arra gondoltam, hogy szívesen megismerném már a barátodat és lehetne ő a partnered – mondta hugi.
- Hát, azzal lehet, hogy lesz egy kis gond.
- Mégis mi? Én is szeretném már látni őt – jelentette ki anyám.
- Találkozni is fogtok vele, amint felkészültetek rá.
- Rendben – mondták egyszerre. De fura, harc nélkül belementek.
- Tudom, hogy ez most olyan kutyafuttában látogatás, de ha nem gond én holnap visszamennék Londonba – közöltem velük.
- Nem az. Akkor legalább el tudlak kísérni, mert nekem is dolgom van arrafelé – örvendezett hugi.
Anyánk sem ellenkezett. Alysonnal felmentünk az emeletre. Csomó mindent meg kellett beszélnünk, rég találkoztunk már, sok mindent kellett bepótolnunk. Elmondtam neki, hogy ha már úgy is Londonba jön, akkor bemutatnám a pasimnak és néhány barátomnak, akik elénk tudnak jönni. Vacsora után az esküvőről beszélgettünk. Elmondta, hogy halad, mi az, ami már meg van, és mi szorul még tervezésre. Annyira izgatott a nagy nappal kapcsolatban. Olyan jó ilyen boldognak látni őt. Tizenegy körül feküdtünk le, addig egyfolytában járt a szánk. Másnap tíz óra után keltünk fel. Még délelőtt beszéltem Lexivel és megkértem, hogy senkinek se mondja el a tervemet és minél többüket próbálja kicsalni a reptérre értem. Alysonnal teljesen egyformán öltöztünk fel, még a
hajunkat is ugyanúgy csináltuk meg. Ebéd után nem sokkal indultunk is. Elbúcsúztam anyától, és hugival együtt betaxiztunk a reptérre. Az úton beszélgettünk, hihetetlen, de még mindig van mit mondanunk egymásnak. Kicsit tartok attól, mit fog szólni ahhoz, hogy a pasim híres. Megérkeztünk. Kaptam egy SMS-t Naoimitól, hogy Robin még mindig nem került elő. A srácok kocsiját egyből kiszúrtam. Már vártak minket. Mikor megláttak kettőnket, értetlenül néztek, leszámítva Lexit, aki tudta mit kell kérdeznie.
- Na Harry melyik a te kis cicád? – kérdőn nézett göndörkére, aki össze volt zavarodva. Nem hiszem el, hogy nem tudja, melyik vagyok. Rámutattam Alyson gyűrűjére, mire levágta, hogy melyik is vagyok én. Odajött hozzám és megcsókolt.
- Srácok, ő itt az ikerhúgom Alyson Wood. Hugi ők itt, a barátaim, illetve csak az egyik felük, a többiek nem tudtak ….
- A One Direction! – vágott a szavamba, mire befogtam a száját.
- Nyugi! Igen ők azok, már mint az egyik fele. A lányok pedig, Lexi – mutattam az egyenes hajú barátnőmre – Ő Niall csaja. A szőke lány Naomi, Zayn hercegnője.
- És Hazza a te barátod, ezt levágtam a csókból – fejezte be a húgom.
- Igen.
- Akkor már értem miért titkoltad. Ó, és srácok ne aggódjatok, lakat van a számon – odament mindenkihez és üdvözlésképpen megölelte őket.
- Szóval mi a nagy hír? – kíváncsiskodott göndörke.
- Alyson férjhez megy – jelentettem be.
- Gratulálunk! – mondták a többiek egyszerre.
- Én, pedig a koszorúslánya leszek – lelkendeztem.
- Akkor Hazza lesz a párod, igaz? – érdeklődött az ír fiú.
- Hát, igen – fürkésztem őt. Megkönnyebbültem, amikor elmosolyodott.
- Srácok, örültem, hogy találkoztunk, de nekem most mennem kell.
- Alyson várj!
- Ne aggódj, tudom, anyának egy szót se – mondta nevetve. Imádom a húgomat. Búcsúzóul megöleltük egymást. – Sziasztok! – mondta.
- Szia! – köszöntünk vissza kórusban. Éreztem, hogy Harry hátulról megölel.
- Hiányoztál – suttogta a fülembe.
- Csak egy napig voltam távol – értetlenkedtem.
- Tudom, de nélküled nem tudok aludni
- Olyan cuki vagy.- Hé, szerelmespár, indulhatnánk? – rebbentett szét minket Louis.
- Na Harry melyik a te kis cicád? – kérdőn nézett göndörkére, aki össze volt zavarodva. Nem hiszem el, hogy nem tudja, melyik vagyok. Rámutattam Alyson gyűrűjére, mire levágta, hogy melyik is vagyok én. Odajött hozzám és megcsókolt.
- Srácok, ő itt az ikerhúgom Alyson Wood. Hugi ők itt, a barátaim, illetve csak az egyik felük, a többiek nem tudtak ….
- A One Direction! – vágott a szavamba, mire befogtam a száját.
- Nyugi! Igen ők azok, már mint az egyik fele. A lányok pedig, Lexi – mutattam az egyenes hajú barátnőmre – Ő Niall csaja. A szőke lány Naomi, Zayn hercegnője.
- És Hazza a te barátod, ezt levágtam a csókból – fejezte be a húgom.
- Igen.
- Akkor már értem miért titkoltad. Ó, és srácok ne aggódjatok, lakat van a számon – odament mindenkihez és üdvözlésképpen megölelte őket.
- Szóval mi a nagy hír? – kíváncsiskodott göndörke.
- Alyson férjhez megy – jelentettem be.
- Gratulálunk! – mondták a többiek egyszerre.
- Én, pedig a koszorúslánya leszek – lelkendeztem.
- Akkor Hazza lesz a párod, igaz? – érdeklődött az ír fiú.
- Hát, igen – fürkésztem őt. Megkönnyebbültem, amikor elmosolyodott.
- Srácok, örültem, hogy találkoztunk, de nekem most mennem kell.
- Alyson várj!
- Ne aggódj, tudom, anyának egy szót se – mondta nevetve. Imádom a húgomat. Búcsúzóul megöleltük egymást. – Sziasztok! – mondta.
- Szia! – köszöntünk vissza kórusban. Éreztem, hogy Harry hátulról megölel.
- Hiányoztál – suttogta a fülembe.
- Csak egy napig voltam távol – értetlenkedtem.
- Tudom, de nélküled nem tudok aludni
- Olyan cuki vagy.- Hé, szerelmespár, indulhatnánk? – rebbentett szét minket Louis.
Már mindenki az autóban ült és csak ránk vártak. Gyorsan hazaértünk, majd a többiek szétszéledtek a házban. Páran a konyha felé vették az irányt ezek szerint ők fogják elkészíteni a vacsorát. Én felmentem a szobámba, Hazza is jött utánam. Kipakoltam a cuccaimat, amit ő figyelemmel kísért.
- Eszedbe se jusson! – figyelmeztettem.
- Most miért vagy ilyen?
- Találgass!
- Ó, megvan? – kérdezte szomorúan.
- Igen – válaszoltam. Odajött hozzám. Megölelt és simogatni kezdte a hasamat.
- Szerzek neked csokit és betétet – mondta.
- Betét nem kell – nyomtam egy puszit az arcára. Kiment a szobából.
- Eszedbe se jusson! – figyelmeztettem.
- Most miért vagy ilyen?
- Találgass!
- Ó, megvan? – kérdezte szomorúan.
- Igen – válaszoltam. Odajött hozzám. Megölelt és simogatni kezdte a hasamat.
- Szerzek neked csokit és betétet – mondta.
- Betét nem kell – nyomtam egy puszit az arcára. Kiment a szobából.
:Robin:
Lent készítettem a teát amikor valami hatalmasat puffant. Pillanat perc alatt megfordultam és Louis döbbent arcával találtam magam szembe.
- Robin?- szólalt meg pár perc elteltével.- De te? és hogy a ....
Louis keresgélte a szavakat amikor Harry rohant el mellettünk.
- Harry hova sietsz ennyire?- kiáltott utána.
- Csokit kell vennem.- hátrált vissza.
- Nekem van twixem.- húzta elő a nadrágja hátsó zsebéből.
- Add i...- akadt el és a szeme rajtam állapodott meg.
Csendben várakoztam, hogy szóhoz tudjanak jutni. Harrynek egyre döbbentebb feje lett. Louis az orra előtt csettintgetett amire Harry felmordult.
- Lou, ha most nem fejezed be akkor agyoncsaplak.-mordult fel.- Hogy kerül ide?- bökött felém.
- Szerinted én tudom!?
- Adjak választ a kérdéseitekre?- jött be a konyhába Carly utána pedig Naomi.
- Hogy került ide?- ismételték meg a kérdésüket egyszerre.
- Elraboltam!- mosolygott diadalittasan.
- Kitől?- kerekedett el Lou szeme.
- Az el rablótól.- vágta rá majd előkapta a telefonját Carly.
A telefon kicsöngött majd Carly szeme felcsillant.
- Szia Liam! Figyelj elraboltam egy embert és hát el kéne rejteni. Jut eszembe mennyi évet kapok emberrablásért?- mondta majd lecsapta a telefont.- Négy perc és itt lesz.- nézte a telefonja kijelzőjét Carly.
- De én nem akarom!- szólaltam fel a pár napos némaságomból.
- Neked van hangod?- csodálkozott Naomi.
- Valaki elárulhatná végre, hogy mi folyik itt!- akadt ki Harry.
- Serpenyővel agyonütöttem az el rablót és hát büszkesége is megsérült egy "kicsit"- rajzolt idézőjelet a kezével.
A fiúk erre a kijelentésre oda kapták a kezüket a gyönyörűségeikhez.
- És elraboltam. Elég rövid voltam? De ha gondoljátok elmesélhetem részletesebben is a dolgot.
- Kösz nem.- mondták egyszerre a fiúk.
- Robin most hogy már tudsz beszélni elmesélhetnéd mi történt veled.- fordult felém Naomi.
- Elraboltak ennyi.- suttogtam.
- Na és más nem történt veled. Mi pedig vagyunk olyan hülyék, hogy el is hisszük.- fonta maga előtt össze a kezét Naomi.
- Pedig!- indultam ki, de a hősszerelmes karjaiban kötöttem ki.
- Liam a szobádba rejtsd el a foglyomat.- kiabálta Carly.
Kikerekedett szemekkel figyelt majd szorosan magához ölelt.
- Annyira aggódtam.- suttogta a fülembe.
- Én az el rablójáért aggódom.- ült fel a konyhapultra Naomi.
- Gyere vezessük le a dühödet.- fogta meg Carly kacsóját Louis.
Harry kiment Naomi pedig eltűnt a hűtőbe.
- Hol a csokim?- rohant be Ashley.- Hé szia Robin.
Indult tovább majd visszafordult és értetlenül mért végig.
- Robin te?
- Elraboltam.- jött vissza a konyhába Carly.
Áthajolt Naomin és kivett a hűtőből egy flakon tejszínhabot és elindult a kert felé. Louis nem sokkal utána jött le és megragadott egy pezsgőt és egy tál epret csokival és Carly után indult.
Míg Liam és Ashley a magán akciót figyelték én fel sunnyogtam a szobámba.
Ismét nagyon nagyon nagyon ..... nagyon jót írtál és már nagyon várom a kövit! Kiíváncsi vagyok Robin mikor mondja el a többieknek, hogy mi történt vele.:)
VálaszTörlésNagyon köszönöm és örülök, hogy tetszik egyébként izgalmas folytatás következik ennyit elárulhatook :)
TörlésMost már még jobban várom ;)
Törlés