48.rész

Ideges voltam az egész miatt. Féltem a következményektől féltem a véleményektől. Mivel a mobilom Jamesnél maradt ahogy a mosolyom és a vidámságom is. Halk kopogás zökkentett ki a gondolataimból. Nem adtam választ, hátha azt hiszi nincs bent senki. Nem így történt.
- Robin minden rendbe?- jött be az ajtón Ashley.
Megráztam a fejem hátha ezzel letudhatjuk a beszélgetést, de tévedtem.
- Robin!- fonta össze maga előtt a kezét.
- Tényleg semmi.- mondtam félénken.
Leült mellém az ágyra én pedig arrébb húzódtam. Felvont szemöldökkel mért végig és amikor Liam megállt az ajtóba én felkaptam a törölközőmet és berongyoltam a fürdőbe. Hallottam még Ash hangját.
- Ne Liam nem akar beszélni.
Ajtó csukódás hallatszott. Óvatosan megnyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Valaki elkapta a karom és mivel sötét volt én nem láttam ki az. Elsikítottam magam. Hadakoztam, de támadó nem szólt semmit. Berohant valaki, de a fél homály miatt őt sem tudtam.
- Robin! Robin nyugalom nincs itt senki.
Kinyitottam a szemem és a többiek kicsit álmos fejeikkel találtam magam szembe. Liam mellettem állt és aggodalom tükröződött az arcán. Leültem az ágyra. A lányok azonnal lerohamoztak a fiú pedig csendben figyelték az eseményeket.
- Robin ordít rólad, hogy nincs minden rendben.- mondta Carly.
- Fehérebb, mint a fal.- ölelt magához Lexie.
- Hozok vizet.- rohant le Ashley. Harry meg mint a pincsi kutya szaladt utána.
Liam leült a felszabadult helyre, majd felém fordult.
- Miért remegsz?- állt fel az ágyról Naomi.
- Semmiért.- vágtam rá és elindultam a fürdő felé ismét.
Megragadtam a kilincset Lexie és Carly pedig a karomat. A szorításuk gyengébb volt, de kellő képpen felhozták bennem az akkor éjjel átért érzelmeket.
- Kérlek!- néztem rájuk kölyökkutya szemekkel.

Bevonultam amint elengedtek. Megengedtem a kádba a vizet közben én levetkőztem. Testemet kékes zöld és lila foltok díszítették. Sírni tudtam volna a látványon, sírtam is. Letöröltem a könnyeimet majd beleültem a forró vízbe. Kizártam a külvilágot. A víz kezdett elhűlni mikor halk kopogás ütötte meg a fülemet. Megnyikordult az ajtó és Liam kopasz feje tűnt fel. Magam elé kaptam a törölközőt. Liam azonban nem várt csak óvatosan bejött. Kezében egy fehér köntöst szorongatott. Ráterítette a vállamra azt követően a keze megállapodott a nyakamnál. Végig simított rajta és végül a vállamnál ragadt a keze.
- Robin ki tette ezt veled?
- Senki.- húztam fel a vállamra a köntöst.
- Robin!- nézett mélyen a szemembe közben felkapott az ölébe.
A többiek eltűntek így csend uralta a szobát. Gyengéden tett le az ágyra. Befeküdt mellém és rám terítette a takarómat. Csendesen figyelt én pedig egyre apróbbakat pislogtam míg nem elaludtam.

Ajtócsapódásra kaptam fel a fejem.
- Semmi baj.- súgta a fülembe.
Visszatettem a párnára a fejem és Liam felé fordultam. Engem figyelt közben pedig boldogság és aggodalom tükröződött az arcáról. Tudatában voltam annak, hogy rá akar sőt ráfog kérdezni a "gyönyörű" sebeimre.
- Robin kérlek mond el.- szólalt meg mikor megbizonyosodott róla, hogy ébren vagyok.
- Liam jobb ha nem tudod.- húzódtam el.
- Így nem tudok neked segíteni.- fonta a derekam köré a kezét.
Nagy levegőt vette és éppen akartam mondani amikor:
- Robin megyünk vásárolni.- rontott be Ashley.

:Harry:

Ashley elcibálta Robint vásárolni, mert szerinte ettől jobb kedve lesz. Bár én azon a véleményen voltam, hogy hagynia kellett volna Liammel. Beszálltunk az autóba és mily meglepő volt én vezettem. Már majdnem odaértünk amikor Ashley megemlítette amitől Robin kedve látszólagosan elment.
- Robin biztos minden rendbe?- fordult hátra az én kis cicuskám.
- Ümh.
- Ez nem valami biztató.- nevettem el magam közben pedig beálltam az üresen lévő parkírozóba.- Na hölgyeim itt is volnánk.- állítottam le a motort.
Kiszálltak az autóból én pedig előkotortam a mobilomat. Csináltam pár képet utána feltöltöttem twitterre. Rejtett számon hívogattam a többieket és mielőtt felvették kinyomtam bár Louisnál nem jártam ilyen sikerrel.
- Louis Tomlinson tessék?- vette fel.
Ha kinyomom rájön, hogy én szívattam, ha beleszólok akkor is rájön.
- Halló!!- szólt bele ismét.
- Elnézést a zavarásért, de egy nagyon fontos ügyben telefonálok.- mélyítettem el a hangom.
- Hallgatom.
- A mi nap a szerkesztőségbe telefonáltak a rajongói és gondoltam szólok.
- És én miben tudok segíteni?- kérdezte értetlenkedve.
- Hát csak...- gondolkodtam el hisz semmi vicces nem jutott eszembe.
- Harry ezt azonnal fejezd be!- szólt rám élesen.
- Bocs csak unatkozom.- vallottam be mert hát kár neki tagadni.
- Harry már háromszor zavartál meg ma és tudod, hogy utáljuk a mobilt kikapcsolva hagyni.- tolt le Lou.
- Bocs, bocs.- nyomtam ki.
Tovább unatkoztam amikor megcsörrent a mobilom.
- Jobb időtöltést.- vettem fel.
- Ne szórakozz velem.- mordult bele a telefonba.
- Mi baja van ma mindenkinek a viccekkel? Segíthetek valamiben?
- Hát csak érdeklődöm.- enyhült meg a hangja.
- Nyugi jól vannak és jól érzik magukat... biztos.
- Harry!- szólt rám élesen.
- Liam, biztonságba van a hercegnőd.- röhögtem el magam és közben megakadt a szemem.- Tartsd!- mondtam és kiugrottam a kocsiból.
Kinyomtam a telefont és a zsebembe süllyesztettem. Megpillantottam, ahogy egy magas pasi Robin kezét szorongatja és maga mellett tartja. Ashley a két szatyorral ütögette a srác fejét és folyamatosan kiabált vele.
- Enged el!!!
Ahogy közelebb értem láttam, hogy a srác tele van kék zöld foltokkal. Elkapta Ashley kezét Robint pedig ellökte magától így ő a földön kötött ki. Robin felhúzott lábbal ült a földön. Ashleyre pedig felemelte a kezét, hogy majd megüti. Ott teremtem és kicsavartam a kezéből a drága kiscicám kezét. Ashley középen rúgta.
- Vidd Robint a kocsihoz!- szóltam rá.
Felsegítette a remegő lányt és elindultak a kocsihoz. Megvártam míg beszállnak majd visszapillantottam erre a fickóra aki önelégülten mosolygott.
- Mit akarsz Robintól?- csavartam meg a kezét.
- Ti már nem tehettek semmit.- nevetett gonoszul.- Robin már az enyém.
Behúztam neki még egyet és megvártam, hogy a földre rogyjon. Igazából a helyzet miatt nem nagyon foglalkoztam, hogy feljelent-e. A barátaimat senki nem bánthatja. Az autóhoz menet azon gondolkoztam, hogyan érthette " Robin már az enyém" mondatát. Mikor beszálltam a kocsiba Robin a könnyeivel Ashley pedig Robin épp eszű állapotával küszködött. Beindítottam az autót és csak egy megoldást találtam a kialakult helyzetre. Hangosan morgolódtam, Robin sírva remegett Ashley pedig folyamatosan fortyogott. Elég sokat vezettem amikor Ashleynek leesett, hogy nem haza indultam.
- Harry hová megyünk?- kémlelte Ashley az utat.
- Hívjátok fel Daddy Direction-t.- dobtam hátra a mobilomat.
- Minek?- kérdezte gyanakodva Ashley.
- Csak csináld cicám.- mosolyogtam rá a visszapillantóba.
Ashley tárcsázott és mivel kihangosítva volt ami nem volt a legjobb ötlet főleg, hogy Robin pityergett. Liam két csörgés után felvett.
- Halló.
- Liam gyere az Elizabeth streetre ott várunk.- álltam meg és közben kikapta m Ashley kezéből a telefont majd kinyomtam.
- Minek jöttünk a nőgyógyászomhoz?- kérdezte Ashley.
Kiszálltunk a kocsiból. Én leültem a lépcsőre amíg Ashley próbálta kiszedni a kocsiból Robint.