46.rész

Elkellet engednem a galambot, hisz meghallottam, hogy nyikorog az ajtó. A galamb betotyogott a szekrény alá és ahogy visszafordultam James önelégült fejével találtam magam szembe.
- Minek örülsz f**fej?- vágtam hozzá az első kezembe kerülő tárgyat ami egy gyönyörű olvasólámpa volt. 
- Már örülni sem lehet?- akad ki.
- Neked? Nem.- forgattam a szemeimet.
- Bocs, hogy élek.- nevette cinikusan, majd leült velem szembe az ágyra.
- Nincs megbocsátva, hisz miattad vagyok ide bezárva!- kiabáltam vele.
- Ez igaz.- mászott közelebb hozzám.
- Maradj ott!- szóltam rá élesen.
Nem foglalkozott vele csak tovább közeledett felém. A sötétség beborította az utcát. Az íróasztalomnál pislákoló lámpa világította meg a szobát. Felkaptam a szekrényemről a tollat, majd húztam két jól látható vonalat rá. James értetlenül figyelt én pedig hozzávágtam az eszközt.
- Ez mire volt jó?!
- Nem illik bámulni.- vontam meg a vállam.- A vonalak pedig a 2 napot jelölik.
- Engem nem a hülye vonalad érdekel.- nevette el magát.
-  Akkor meg ne bámulj!- szóltam rá élesen.
- Pedig vétek nem nézni ezt a gyönyörű arcot.- simította meg az említett területet én pedig reakcióból félre ütöttem a kezét.
- Ne ....Nyúlj.... hozzám!
- Kár.- vágott szomorú fejet.- olyan puha a bőröd.
Teljesen a falhoz húzódtam. James követte a teste így köztünk egyre megfogyatkozott a távolság. Letámadta az ajkaimat ami keserűséggel töltötte be a számat. Lefogta a kezemet így menekülni sem tudtam. Letépte a felsőmet és a szoba másik végébe dobta az éppen szabad kezével. A száját egy pillanatra sem vette el az enyémtől. A nadrágom gombjával küszködött, de amikor sikerült neki megemelte a csípőmet és egy laza mozdulattal lerántotta rólam. Ajkaival áttért a bugyim vonalára. Torkom szakadtából üvöltöttem segítségért. Felnézett rám és elmosolyodott. Szóval ez volt a célja. Levette a tekintetét rólam és újból a bugyim vonalát kezdte el csókolgatni. Beleborzongtam közben pedig reményt vesztve kiabáltam. Fölém tornyosult az egyik kezével a kezeimet fogta a másikkal pedig a nadrágjába kotorászott. Előkapott egy óvszert belőle és perverzen elmosolyodott. Elkerekedtek a szemeim és teljes erőmmel a szabadulásomon voltam. A lábaival szorította le a testem míg ő megszabadult a nadrágjától és a helyére tette az óvszert. Az egyik kezével a számat a másikkal pedig a kezeimet fogta le. Kínzás volt, ahogy mérete belém csúszott. Patakokban folytak a könnyeim ahogyan mozgott bennem. Szorított a fogáson és gyorsított a tempón. A nyakamat harapdálta amikor az ajtó megnyikordult. James mit sem törődve az ajtóval megszívta a nyakamat. Hirtelen Robert arca tűnt fel, ahogyan lekapja rólam Jamest. A falhoz nyomta én pedig törökülésbe ültem az ágyon. Folytak a könnyeim, fájt az egész. Gyomorszájon vágta utána benyúlt a szekrénybe és odadobott egy felsőt. Nem bántottam meg sem mertem mozdulni. Jamest a grabancánál fogva dobta ki, majd rázárta az ajtót. Visszasétált hozzám megemelte a felsőt amit az előbb dobott oda. Óvatosan átbújtatta a fejemen majd leengedte. Szorosan magához ölelt közben pedig a hajamat simogatta.
- Nincsen semmi baj.
A testem egyfolytában remegett már-már ijesztő lehetett a látványom. Szorosan húzottam Roberthez. Féltem elengedni akárcsak egy pillanatra is. Gyors elaludtam bár zaklatottságom nem ismerte a határokat.
A nap fénye csiklandozta az arcomat, de mégsem erre ébredtem hanem arra ahogy a bátyám mellettem mozgolódik.
- Ne menj el.- nyöszörögtem a paplanom alól.
- Csak kinyitom az ablakot.- mászott ki az ágyból.
A paplanom alól figyeltem az eseményeket. Kinyitotta az ablakot mire a szekrény alatt lapuló madárka kiröppent. Furcsán méregetett, de én csak lesütöttem a szememet.
- Mit kérsz reggelire?- törte meg a kínos csendet.
Nem jött hang a torkomon. Úgy éreztem magam, mintha a vidám élet kedvelt lányt elvitték volna és helyette egy életunt hulla maradt volna itt. Megragadtam a kezét amire ő azonnal a kezembe adta az ajtón függő köntöst. A fejemre csaptam a kapucnimat és úgy indultam le a konyhába. Szorosan Robert mögött. A konyhaasztalnál üldögéltem és bámultam ki a fejemből. Minden egyes kis neszre odakaptam a fejemet.
- Tessék egy kis meleg tea.- tolt elém egy bögrével.
- Hmmm. Mik ezek az isteni illatok.- sétált be a nagynéném és James.
A bátyám összeszűkült szemekkel méregette, de nem bántotta és ezt csak Alberta jelenlétének köszönhette. Robert letett elém egy hatalmas adag palacsintát. A többiek elszedegették előlem én pedig azt az egyet is ami a tányéromra került összeturkáltam. A nagynéném szörnyülködve nézte, hogy én mit is csinálok az étellel.
- Ennek nem ártana egy pszichológus.- biccentett felém.
- Már kértem időpontot Szerdára.- nyomkodta a telefonját a bátyám.
- Egyáltalán mi baja van?- faggatózott a nagynéném.
- Nem tudom nekem sem mondja meg.- hárított a bátyám amiért én nagyon hálás voltam.
- Jó rendben akkor én most megyek még van egy kis dolgom bent az üzletben.- állt fel a nagynéném az asztaltól.
- Robin édesem mi a baj.- simított végig a kezemen James.
- Hagyjál békén.- vágtam hozzá a reggelimet majd elviharoztam a szobámba.

:Lexie:

3 nap. Ennyi ideje tűnt el Robin. A többiek mély ötletelésbe kezdtünk mi módon találhatnánk meg az eltűnt barátnőnket. A fiúk folyamatosan próbáltak a hétfő esti koncertre. Liam teljes mértékbe magát hibáztatja a történteken, amit a fiúk tolerálnak, de minden erejükkel azon voltak, hogy meggyőzzék az ellenkezőjéről. Naomi folyamatosan egy lapon firkálgatott, Carly a papagájának magyarázta, hogy ha meglátja Robint milyen hangon visítson. Ashley nagy szemeivel engem kémlelt.

- Mit szóltok ehhez?- törte meg a csendet Carly.

- Mihez?- kérdezett vissza Ashley.

- Ha megengeded, hogy befejezzem akkor talán

- Csak mond már...- szóltam rá.

. Kérdezzük végig a londoniakat, hogy látta-e valaki.

- Ez nem is rossz ötlet.- kutakodott az asztal alatt Naomi.

- Mit keresel?- kérdeztük egyszerre.

- Ezt!- kapott elő egy térképet Naomi.

Kiterítette az asztalra, majd egy piros filccel négy részre osztotta a várost. 

- Így ni.- nézett fel a térképről.

Mindannyian a térkép fölé hajoltunk és szemügyre vettük.

- Ez így nem lesz jó.- ingatta a fejét Ash.

- Miért?- nézett fel egyszerre Carly és Naomi.

- Nekem holnap reggel megy a gépem, hisz haza kell utaznom a családomhoz.- mondta egy kicsit szomorúan Ashley.

- Akkor legyen úgy, hogy holnap elmegyünk szétnézni szerdán pedig én és Naomi megnézzük az utolsónál.- mondta a tervet Carly.

- Jó.- mondtuk egyszerre a lányokkal.

Mivel már kezdett sötétedni ezért nem indultunk neki a keressük meg Robint akció végrehajtására. Megvártuk a fiúkat, majd elmeséltük nekik a tervet. Liam viszont még mindig maga alatt van ő nem ült le velünk beszélgetni és nem hallgatta végig a történetünket. 

Másnap reggel korán felkeltem és elindultam keresni. Carlyval tartottuk a kapcsolatot bár egy idő után szakadozni kezdett. A nap végére kb fél Londont végig kérdeztem, de senki sem látta.

:Carly:

Becsöngettem minden házba. Néhány ember már ki sem nyitotta, mert azt hitték valamit rájuk akarok sózni. Volt aki egyszerűen az orromra csapta és volt egy két normális ember aki válaszolt is a kérdéseimre. Lexie írt egy SMS-t, hogy ő haza indult így én sem tettem másként. Hazafelé azon agyaltam, hogyan tudtuk így elhagyni. A telefonjára nem reagál az emberek pedig nem is látták. Mint akit a föld nyelt el. Liam megnyugodhatna egy kicsit, ha volna róla valami információnk, de hát nincs.

Éppen az utcánkba kanyarodtam be amikor egy fekete kocsi hajtott el.

- Carly gyere ülj be.- nézett ki az ablakon Harry.

Beszálltam az autóba és értetlenül néztem ahogy újból elindul.

- Neked nem a próbán kéne lenned?- szólaltam meg egy kis idő után.

- De csak én közöltem velük, hogy fáradt vagyok majd leléptem.- vonta meg a vállát.

- Paul nem lesz érte pipa?- vontam fel a szemöldökömet.

- Hát ha ő nem is a többiek biztosan.

- Jó nem akarom tudni.- vágtam rá, mire Harry felállt a felhajtóra.

Beléptem a házba és a két barátnőmmel találtam magam szembe.

- Hát ti?- kerekedett el a szemem.

- Én most értem vissza.- rohant ki a konyhába Naomi.

- Én pedig csak fél órája értem haza.- vallotta be Lexie.

- De azt alig...- néztem az órámra.- 10 perce írtad.

- Igen a ház elől írtam meg az SMS-t.

Hullafáradt voltam. Nem volt erőm megvárni Lout ezért felsiettem a fürdőbe és engedtem a kádba forró vizet. Beleültem a kádba és egy könyvet kezdtem el lapozgatni. Olyan jól elvoltam, de a nyugalmamat a kintről beszűrődő zaj zavarta meg. Kimásztam és magam köré tekertem a törölközőt. Óvatosan kilestem és láttam, hogy Louis áll nekem háttal. Ráugrottam a hátára, mire egy nagyot nyögött.

- Mi a baj?- szálltam le a hátáról majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Harry ráugrott és megrándult.- terült el az ágyon.

- Szóval ezért sietett.- gondolkoztam hangosan.

- Ráülhetek?- másztam fel az ágyra.

- Ahogy érzed.- mosolyogta.

Ráültem a seggére és elkezdtem masszírozni a hátát. Éreztem, hogy mosolyogja én pedig nevettem. Egy idő után csak a szuszogását hallottam. Óvatosan leszálltam róla felkaptam egy felsőt és visszafeküdtem mellé. Gyorsan elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem lentről kiabálás szűrődött fel. Louis nem feküdt mellettem így én is gyors lerohantam. Pattanásig feszült idegek. Így készült mindenki a koncertre. A fiúk már indultak volna, hiszen még sok elintézni való van és a VIP-val rendelkezők pedig mos nyerhetnek betekintést a fiúk színfalak mögötti életébe. Amikor megérkeztünk teljesen a feje tetejére fordult minden. A fiúk elmentek átöltözni mi pedig elfoglaltuk a helyünket egy-egy széken. Nagyjából minden fiú odaszállingózott amikor váratlanul Paul rohant oda hozzánk. 

- Hol van Liam?- kérdezte.

- Liam nem hajlandó kijönni.- mondta Harry.

-  Mi az, hogy nem hajlandó!!- dagadt meg az ér a homlokán.

- Majd mi.- monda Lou és felkapták az asztalt Zaynnel.

- Nem ti menjetek készülődni, majd én megoldom.- indult el Liam öltözője felé.

Elindultunk a színpadfeljáróhoz Paul pedig az ajtón dörömbölt. Lou nyaka köré fontam a karom majd hosszasan megcsókoltam. Arra váltunk szét, hogy a többiek nevetnek. Én is nevetésben törtem ki. A biztonsági őr a kezében hozta a mi kis Rómeónkat. 

- Indulás.- kiáltott fel a hangmérnök.

Liam mosolyt erőltetett magára majd elindult a többiek után. Amint elkezdődött Naomi táncra Lexie pedig dalra fakadt én pedig hátradőlve élveztem a dalokat.

A koncert után megöleltem Lou-t és kéz a kézben sétáltunk ki az épületből. Amint hazaértünk átöltöztem egy kényelmes ruhába felkaroltam Naomit és elindultunk volna, ha Zayn és Niall nem állják az utunkat. 

- Hová- hová hölgyeim?

- Mi csak...

- Megsétáltatjuk Shatát.- segített ki szőke barátnőm.

A fiúk gyanakodva néztek ránk aztán hirtelen Zayn felkapta Naomit és megindult vele az emeletre. Niall felvont szemöldökkel méregetett engem én pedig válaszoltam a fel nem tett kérdésére.

- Niall! Meg kell keresnünk Robint!

- Figyelj elmehettek, de odakint vak sötétség van és nem hiszem, hogy Robin ilyenkor kint mászkál.

Mondjuk igaza volt. Ritkán adok igazat embereknek, de most kivételt tettem. Felindultam az emeletre, de megakadt a szemem Robin szobájából kiszűrődő fényen. Odalopakodtam és belestem. Láttam, hogy Liam az ágyon ül és gondolkozik. Visszahajtottam az ajtót és elindultam a szobánk felé. Louis már az igazak álmát aludta így óvatosan feküdtem be mellé. 

Reggel Maara keltett.

- Ébresztő!!

- Te, hogy kerülsz ide?- dörzsölgettem a szemeimet.

- A szőke volt, a szőke volt.- hajtogatta.

- Jó oké!- keltem ki az ágyból.

Gyors felöltöztem és indulásra készen álltam. A belvárosba sétáltunk be Maaraval. A vállamon üldögélt miközben én csengettem a házba.

- Jó napot nem tetszett látni ezt a lányt 5 napja tűnt el egy buliról és egy idegesítő dalt dúdolgatott.- emeltem fel a képet.

- Unikornis, Unikornis várjál meg. Hé patás hé patás nem eszlek meg.- énekelte el Maara.

- Most már tudom kitől tanulta Robin.

- Nem sajnálom, de ha látom ígérem szólok.- mondta az idős hölgy.

- Azért köszönöm.- mosolyogtam a hölgyre. 

Átmentem a másik házhoz és éppen beakartam csengetni amikor egy ismerős hangot hallottam.

- Cica mondj már valamit.