34.rész

*Carly szemszöge*
Miután a többiek magunkra hagytak vettem egy mély lélegzetet és megindultam.
- Te maradj kívül!- utasítottam Louist.
- Nem! Megyek, nem hagylak magadra.- ölelt meg.
Megindultam az ajtó felé benyitottam, de nem mentem beljebb hanem csak a fejem dugtam csak be.
- Carly Caroline Cambelle - kiabált anyám.
- Baj van!-suttogtam.
- Nem is tudtam, hogy van harmadik neved.- puszilta meg a homlokom.
- Csak akkor ha dühösek rám.-világosítottam fel.
A következő pillanatban egy csésze  repült az ajtónak és a maradványai a földön terültek el. Bevágtam az ajtót.
- Menjünk hátulról!- ragadtam meg a kezét, ő pedig hozta a táskámat.
A kertben felvettem a seprűt,amit valószínűleg apa hagyott itt még mikor az udvart sepregette. Megindultam a seprűt magam elé tartva (fő a védelem).
- Minek seprű?- kerekedtek el a szemei.
- Jobb félni, mint megijedni! A szüleimnél semmi sem biztos.- néztem rá.- Ja ha apát látod esetleg puskával vagy amivel neked akarna esni fuss én megvédelek. Engem már csak nem bántanak.
- Ennyire nem lehet rossz?
- De, jobb ha a legrosszabbra számítasz.
Kinyitottam a hátsó ajtót és a változatosság kedvéért egy pohár landolt az ajtón.
- Maradjunk itt amíg le higgadnak.- ültem le a kis hintaágyra amit úgy szerettem.
- Ennyire nem lehetnek pipák! Vagy igen?- ült le.
- Nyugodj meg lehetnek.- dőltem rá a mellkasára.
Vártunk még pár percet és amikor bentről nem hallatszott semmi megragadtam a seprűt majd benyitottam.
- Carly Caroline Cambelle!- hallottam anyám hangját.
- Tudom, hogy hívnak! Nem kell ezerszer elismételni!- taglóztam le.- De mért kell így szívélyes fogadtatásban részesítened?- támasztottam a pultnak a fegyverem.
- Szerinted mit éreztem amikor tegnap előtt közölted velem, hogy együtt vagy egy fiúval 14 hónapja?- ült le a konyhapulthoz.
- De anya...
- Nincs semmi anya.- szakított félbe.- Alig beszéltünk idáig, alig hívtál néha végig futott bennem az, hogy elfelejtettél.
- Ez nem is igaz. Hívtalak elég gyakran.- védekeztem.
- Tényleg az a gyakran az akkor volt, mikor nekem vagy apádnak születésnapja volt na meg dobtál egy SMS-t a házassági évfordulónkon.
- Az nem jutott eszedbe, hogy felemeld a telefont!- támadtam rá.
- Édes lányom kinyomsz állandóan a szülinapod kivételével, mert akkor általában elérlek.- láttam, hogy anyámnak könny szökik a szemébe.- Ennyit azért megérdemelnék, ha már a seggedet töröltem kiskorodba.
-Megérkezett az elveszett gerle pár, akik titkolóznak.- jött le apa az emeletről.
- Szia apa!- öleltem át.
- Jó napot!- kezelt le apával Louis.
- Gyertek kész az ebéd!- kiáltott ki anya.
Leültünk és elkezdtük a levest kanalazni és azonnal eszembe jutott Liam drukkolok neki, hogy sikerüljön Robinnal minden és boldogok legyenek. Hála istennek nem volt méreg a kajába és nem fulladtam bele, sőt még finom is volt. A leves utolsó cseppjeit kaptam be amikor apa és anya rátértek a hozzuk zavarba a lányt témára.
- Louis ugye? - nézett végig rajta apa. - Hány exed volt?
- 3, de nyugodjon meg a lánya nem fog közéjük tartozni.- válaszolta tök higgadtan.
- Minden exed szüleinek ezt mondtad?- érdeklődött anya.
- Nem általában a lány szakított velem, úgyhogy ezzel nem kellett megbirkóznom.
- És volt már köztetek ....- hagyta abba én pedig elkezdtem fulladozni.
Louis veregette a hátam, majd amikor már tudtam beszélni komoly fejjel apára néztem.
- Szerinted?
- Védekeztek? - rohant el anya.
- Most komolyan ezt csináljátok? -akadtam ki.
- Nem édesem, csak beszélgetni próbálunk. És Louis mennyi gyereket szeretnél?- érdeklődött anya.
- Mindenféle képpen egy fiút elsőnek, utána meg jöhet a focicsapat összeállítása.
- Egy foci csapatnyi gyereket szeretnél?- kérdeztem vissza.. Ezt azért megmondhattad volna.
- Te sem árultad el, hogy a középső neved, Caroline. Na meg persze akkor volna kiket megtanítanom focizni.
- Harry bácsi meg lehetne a kapus. -nevettem
- És Niall vinné a csapatot kajálni.- mosolyogta.
- Ha már itt tartunk mi a szándékaid az én kislányommal miből akarod majd eltartani a családot, ha majd arra kerül a sor? - faggatózott apa.
- Kiállok a színpadra.- adta a választ egyöntetűen Louis és véletlen lelökte a villát.
Louis éppen térdelt előttem, amikor apa egy kicsit kiegyenesedett.
- Ugye nem akarod megkérni a kezét a lányomnak?- kérdezte anya.
- Nagyon remélem, hogy csak a villáért hajoltál le fiam.
Louis leült a székre és mozdulatlanul figyelte az eseményeket
- Egyébként szerettem volna, de ön csak a villát adta nekem a lánya keze helyett.- mondta Louis egy pár perc után.
- Hozzád megyek!- pattantam fel.
- Senki nem megy senkihez, főleg, hogy csak alig pár hónapja ismeritek egymást- vette el az örömömet anya.
- 16 hónapja.- javítottam ki.
- És mi a helyzet veled?- nézett rám apa.
- Azon kívül, hogy hamarosan az újságon fogok szerepelni, hát nem is tudom...- gondolkoztam el a sulin, hogy ismertessem-e velük.
- Mért lennél az újságokon?- rázta a fejét apa.
- Mert, ha velem marad, amit nagyon remélek akkor az újságírók és a rajongók kíváncsiak lesznek.- világosította fel Louis a szüleimet.
- Ez a hátránya annak, hogy az ember egy világsztárral jár.
- Sztárral?-értetlenkedett apa.
- Igen.- bólintottunk egyszerre.
- De, nyugodjon meg Mrs Cambelle vigyázok a lányára.- hitegette anyámékat Louis.
- Én ebbe a házba csak akkor leszek nyugodt, ha elviszed innen ezt a dögöt. - fordult felém anya.
- Úristen Szíviről meg is feledkeztem.- mondtam mire Louisnak kikerekedtek a szemei.
Felszaladtam a régi szobámba, hogy megnézhessem az én kis Szívimet.
- Szia Szívi.- léptem be a szobámba.
- Hiányoztál.- jött a válasz.
- Te is nekem.-dőltem le az ágyra.
Hallotam, hogy valaki megáll az ajtó előtt. Rögtön tudtam, hogy Louis akarja kideríteni, hogy kicsoda is Szívi.
- Nem is tudtam, hogy bírtam ki nélküled, több mint egy évet.- mentem az ajtóhoz.
- Hiányoztál.- jött utánam.
Kinyitottam az ajtót, majd megindultam lefelé, közben adtam Louisnak egyet a csókjaim közül, de ő ezt nem viszonozta.
- Mi a baj Tommo?- néztem a szemébe.
- Semmi.- válaszolta egy kicsit hisztis hangnemben.
- Talán féltékeny vagy?- pipiskedtem feljebb magam.
- Nem.- fordította el a fejét.
- Akkor ugye nem baj, ha Szívi is velünk jön?- kérdeztem, mire éreztem, hogy megfeszülnek az izmai.- Tudtam, hogy féltékeny vagy!- röhögtem.
- Jó, hogy féltékeny vagyok, mikor azt sem tudom, hogy ki az a Szívi.
- Maara. -válaszoltam nemes egyszerűséggel.
- Az ki?- kérdezősködött tovább.
- Én. - válaszolta helyettem az én kis Szívim, amint felült a vállamra.
- Most azt akarod nekem mondani, hogy Szívi egy papagáj?
- De te akkor is féltékeny voltál rá.- nevettem.
- Nem tudtam. - védekezett.
- Semmi baj egyébként én hívom így anyáméknak dög marad.
- De ugye azzal tisztába vagy, hogy a többiek majd ki csattannak, hogy ilyen kis kedves állattal leped meg őket.
- De ugye nem baj?- kérdeztem
- Nem legalább nem leszel egyedül, ugyanis hamarosan turné! Hacsak nem akarsz velünk jönni.
- Majd meglátom.- nyomtam egy csókot az ajkára amit most már viszonozott.
- És van valami híred Robinról? - kérdezte mikor szét válltunk.
- Semmi.- ráztam a fejem.
- Akkor legyen egy aggodalmas sex?- vizsgált végig.
- Itt és most? - tártam szét a karom.
- Nem holnap és a tetőn. -nevetett.
Ledöntött az ágyra és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Egy kis idő után a ruhám leszedésével próbálkozott, de én nem engedtem meg neki. Az idill pillanatokat anya zavarta meg.
- Hát ti mit csináltok?- jött be az ajtón.
- Csak lefeküdtünk aludni.- ültem fel az ágyon.
- Persze.- vágta be maga után az ajtót.
- Tervez valamit!- jelentettem ki.- Túl jól ismerem, ahhoz, hogy egy ilyent ennyire lazán fogadja.
- Hát nem tudom. - csókolta meg a nyakam Louis.
- Gyertek le persze, ha csak rá értek.- kiabált anya.
- Most kezdődik csak a vég.- szóltam el magam.
Louis csak nevetett rajta. Megindultunk lefelé. Louis szorosan utánam jött és rákulcsolta a  kezét az enyémre. Maara is velünk jött és szerintem örült is, hogy lejöhet velünk a szobából. Mint kiderült anyám a haza érkezésemre áthívták az egész rokonságot. De a bajok csak ott kezdődtek amikor az unokatesóim meglátták Louist, hisz hatalmas 1D rajongók.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikították el magukat.
- Atya úristen Louis Tomlinson ebben a házban!- kapkodta a levegőt a legfiatalabb.
- Mikor csináltok Twittercamot?- rohant oda a másik.
- Mikor mutatod be a barátnődet a nyilvánosságnak?
- Befejeznétek!- szóltam rájuk, majd leültem Louissal a kanapéra.
- Köszi.- ölelt át.
- És Carly, hogy megy a suli?- kérdezte a nagyim.
- Hát tudod nagyi...- nem tudtam mit mondani, mert anya úgy nézett mint aki azt a pillanatot várja, hogy rossz választ adjak. - Még nem buktam meg semmiből, bioszból pedig egyenesen kitűnő vagyok.
- Na végre valmi jó hírek is.- mondta a nagyim.
- És mit takar ez az úgynevezett biosz?- tette fel a kereszt kérdést anya.
- Van külön tanárom. - vágtam rá.
- Mond, hogy nő.- nézett mérgesen anya.
- Csak miattad mondom, nem az.
- Carly ne idegesíts!- vörösödött anya.
- Hát akkor mit szólnál, ahhoz ha azt mondanám csak levelezőn vagyok a suliba?
- Megkopasszalak? De bízom benne, hogy most csak direkt idegesítesz.
- Ne, de ha megkérnélek befested a hajam? És igaz anya csak levelezőn vagyok a suliba.
Anya feje totál vörös lett, de nekem még volt kedvem viccelődni.
- Ilyen hajat szeretnék.- nevettem, majd láttam, hogy a rokonaim Louist taperolják.- Menjetek már a fenébe.- löktem félre őket.
- Köszi édes még egyszer.
- Carly mért taperolod az uramat?
- Mert amíg az én uram addig neked tapu.- hessegettem el.
- Hátsó ajtón nem lóghatnánk meg?- nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Ha lassan megindulunk nem tűnik fel nekik, de Maarat is vinni kell.- integettem az én okos madaramnak.
Rászállt a vállamra és adtam neki egy rövid utasítást, hogy szálljon ki a konyhába és lökjön le valami nem annyira törékenyt. Kiszállt, majd perceken belül csörömpölés hallatszott.
- Megyek!- indultam ki.
Írtam egy rövid üzenetet és eltettem anya titkos helyére, hogy holnap még visszajövünk, de most el kell mennünk, mert Louist zavarja a sikongató családrész. Eltettem az üzenetet, majd kikiabáltam Louisnak, hogy jöjjön segíteni.
- Mi a baj ?- rohant be.
- Gyerünk.- suttogatam.
- És a cuccunk?
- Majd holnap beugrok érte, csak gyere.
Elindultunk gyalog és a legközelebbi szállodába kivettünk egy szobát. Kértem időpontot, holnapra a régi fodrászomhoz szóval még oda is el kell mennem holnap.