78.rész (2.évad 8.rész)

Sziasztok! Mielőtt a részre térnénk itt a dolgozataink! Aki olvassa Zoe blogját ott láthatta, hogy a múltkori fogalmazásaink helyesírása 1-es lett de most javítottunk. Ha kitaláljátok a helyes sorrendet, hogy melyik Zoe-é, Jazz-é és enyém, akkor holnap is lesz egy rész. 

.:Carly:.

(szeptember)

A könyvemet olvasgattam a szobámba. Maara rászállt a fejemre így kizökkentett az olvasásból. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, hogy ne egész nap Louison vagy a többieken járjon az eszem.
- Kérekkk kekeszet.- vette ki Maara a könyvet a kezemből.
Oldalra nyúltam az éjjeli szekrényemhez, hogy elvegyek egy darabot. Közben eszembe jutott az, hogy Maara csak azért lehet itt, mert Robin apja visszavitt minket a házhoz én pedig feltudtam venni. Megtehettem volna, hogy ott maradok, de már otthon bejelentettem az érkezésemet.
" Robin apja leállította az autót, majd hátra fordult, ahol Robin és én ültünk.
- Na lányok megérkeztünk.- mosolygott. 
Annak ellenére, hogy úgy ismertük meg, hogy birtokolni akarja a lányát annak ellenére sokkal jobb fej most, hogy tudja Robin el megy velük. Kiszálltunk mindketten, Robin pedig felnyitotta a csomagtartót.
- Hé ne aggódj!- öleltem meg.
- Nem aggódok csak egyszerűen tudom, hogy apa keze is benne van ebben az egészben.- vette ki a táskámat.
- Kitartást.- mondtam neki.
Lecsapta a hátulját, majd intett egyet és visszaült az autóba. Megvártam még kikanyarodtak az utcából aztán elindultam a ház felé. Óvatosan benyitottam, ahol apa azonnal átölelt.
- Apa meg fogok fulladni.- próbáltam kiszabadulni a szorításából.
- Édesem engedd már el.- jött be anya a konyhából.
Apa elengedett én meg odaléptem anyához, majd őt is megöleltem. Amint elengedtük egymást egymásra néztünk apával.
- Tudod, hogy mennyire hiányoztál.- mondta végül.
- Te is nekem.- mondtam neki.
Amint pár ezerszer elmondtuk egymásnak, hogy mennyire hiányoztunk egymásnak majd anya bejelentette, hogy kész a vacsora. Leültünk enni. Szépen lassan tologattam a borsókat, majd amikor meguntam letettem az evőeszközöket és ott hagytam a szüleimet. Fent Maara már szunyókált a régi helyén. Nevetve ráztam meg a fejem. Elindultam az ágyam felé. Beledőltem és hamarosan el is nyomott az álom. Arra ébredtem fel, hogy apa kiabál valakivel. Leszaladtam, de nem találtam őket se hol. Megvontam a vállamat és visszaindultam.”
A gondolataimból újra Maara zökkentett ki.
- Oda adóód.- csipkedte a kezem.
- Tessék.- adtam oda nekik.
Kivette a kezemből, majd elrepült. Elkezdtem ismét olvasni majd halk beszélgetés ütötte meg a fülem.
 - Színpadon Maara!!- nyílt ki az az ajtó és az említett jött be egy kutya hátán.
- Hát ezt meg, honnan szedted össze?- vizsgáltam elkerekedett szemekkel a kutyára.
- Találtam.- ugrott le a kutya hátáról.
Feltápászkodtam az ágyról és megfogtam a kutya nyakörvét, majd elindultam a lefelé.
- Anya!! Találtam egy kutyát!- nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Hogy mit?- rohant ki anya a fürdőből.
- Tudod 4 lába van és ugat.
Anya megforgatta a szemét, majd a kutyát kezdte el tanulmányozni. Apa furcsán nézett engem és a Dalmatát. Rájuk hagytam. Kint az utcán alig lehetett visszatartani a kis fickót vagy  kis csajt. Végig mentem a szomszédságon. Minden egyes házhoz becsöngettem.
- Csókolom.- köszöntem a szomszéd kicsit dilis nénikének.- Nem maga vesztette el ezt a kis gazfickót?
- ÓÓ Carlyka annyira rég láttalak. És igen ez a kis jószág az enyém. Nincs kedved egy teát meginni?
- Nem köszönöm.- mondtam.- Éppen egy hívást várok.- engedtem el a kutyát.
- Rendben, de ígérd meg, hogy ha egyik nap erre jársz betérsz hozzám.- mosolygott kedvesen.
 Elköszöntem tőle, majd hazasiettem. Otthon anya és apa már türelmetlenül vártak rám. Köszönés és válasz adás nélkül mentem el mellettük vissza a szobámba. Mikor felértem Maara a telefonommal a szájába repült felém.
- Louis!! Louis!!- mondta miután átadta a telefont.
Azonnal felkaptam.
- Szia miújság?
- Szia hát elég sok minden. De nem kaptál még valamit?
- Ha csak a szomszéd kutya nem számít annak akkor nem.- válaszoltam.- És veled miújság?
- Elütöttem Angelát szóval most várjuk a helyettesét. De amúgy minden rendben van.
Tisztában voltam vele, hogy egy különleges meglepetésre gondol ami a közelgő szülinapomat jelenti. De abban egyeztünk meg a lányokkal, hogy amint visszamegyünk csapunk egy közös szülinapi bulit.

77.rész (2.évad 7.rész)

.:Louis:.

* 4 hónap (szeptember)

A koncert után Angela kisebb hiszti rohamot kapott amikor észrevette, hogy Zayn és én elkötöttük a kis golfautót. Rátapostam a gázra és elindult a menekülés a biztoságisok elől. Zayn mellettem röhögve figyelte, ahogy a pasik rohannak utánunk.
- Csá Liam.- kiabált Zayn.
Lelassítottam, hogy felbírjon ugrani. Liam elrugaszkodott és már fent is volt az autón.
- Mit csináltok?- kapaszkodott hátul.
- Menekülünk.
- Plusz kiderítem, hogy mire készül Harry.
- Ti készen vagytok.- rázta nevetve a fejét Liam.
Liamre néztem így nem az utat figyeltem és csak Zayn kiabálására kaptam vissza fejem.
- Louis vigyázz!!
Próbáltam kitérni, de már késő volt. Elütöttem Angelát. Harry döbbenten állt a kis kocsi mellett és a mozdulatlan lányt kémlelte. Kiszálltunk és mind a lány fölé hajoltunk. Egyikünk sem tudta mi legyen a következő lépés. Liam gondolkodásba esett, Harry fel alá rohangált ami egy idő után idegesítő volt. Niall a kocsi hátulján üldögélt és fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Zayn a telefonált. Remélem egy mentőt hívott. A nagy bajra Nick az edzőnk jelent meg.
- Mit csináltatok?- guggolt le Angela mellé.
- Hát...- dörzsöltem a tarkómat.
Nick mérgesen méregetett minket. Liam is leguggolt melléjük bár szerintem csak a látszatot akarta fenn tartani. Harry aggodalmasan álldogált mellettem. Mit tud amit mi nem? Merült fel bennem a kérdés. Ahogy ezen elmélkedtem megjelent két mentős fickó.
- Hogy történt a baleset?
- Nem tudjuk.- vágtuk rá egyszerre.

- Na jó be kell vinnünk a hölgyet a kórházba.- mondta az egyik mentős.
Angelat feltették egy hordágyra majd kitolták a mentőhöz. Betették, majd lehajtottak vele. Mindannyian visszarohantunk a stadionba, majd onnan autóval a hotelba. Hulla fáradtan esett be mindenki Harry szobájába. Niall és Zayn az ágyat foglalta el Hazza az ablak melletti kis fotelágyon nyújtózott el. Liam elfoglalta a fotelt nekem pedig maradt a föld.  Kényelembe helyeztem magam közben a telefonom nyomkodtam. Mélyen elvoltam merülve a Carlyval való SMS-ezgetésbe. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy Harry horkol.
- Ez most komoly.- morogtam az orrom alatt.
Felkecmeregtem a földről, majd a dohányzóasztalhoz sétáltam. Tele volt fényképekkel és szerződési papírokkal. Mit akar ezekkel Harry? Liam kikapta a kezemből az egyik fecnit és olvasni kezdte.
- Hm.- dörzsölgette a nem létező szakállát.- Nem tudom mit akar ezekkel Harry.- jelentette ki.
- Jó akkor ezt eltesszük.- kaptam ki a kezéből, majd belegyűrtem a zsebembe.- Ha Harry kérdezi nem láttad.- siettem el.
Visszamentem a szobámba és megrendeltem Carly ajándékát amit el is küldtem neki. Később megfogtam a focilabdát és elindultam lefelé. Lent rúgtam párat kapura amikor megcsúsztam a füvön és megrántottam a bokámat.A  rajongók ezrei lepték el a pályát a semmiből. Intettem párat nekik, majd visszabicegtem a szállodába. Fent elmenetem letusolni és gondolataim Carlyn jártak. Annyira hiányzik, hogy az elmondhatatlan. Lefeküdtem ágyra és felpolcolt a fájós lábamat. Ez az én formám.
- Louis mit csináltál?- jöttek be a többiek.
- Elcsúsztam.- vontam vállat.
- Béna.- röhögött Niall.
- Nem érdekelsz.- fordultam befelé.
- Hisztizz.- mentek ki a többiek.
- Hiszti...ek.
Nem jött ki több hang a torkomból. Egy napra nem elég egy szerencsétlenség. Angela, a lábam és most még a hangom is (szép szóval) szarakszik.

76.rész (2.évad 6.rész)

Kis Vilmos (egyetlen gyermekem) alakít :) Bocsi, hogy kitettem, de ezt látnotok kellett plusz Zoe-nak megígértem, hogy megnézheti :) A képen hajgumi van a fejetetjén, de ez csak a fénykép erejéig volt benne.
A részek ezentúl szombatonként lesznek várhatóak (ha csak nem történik valami hatalmas baj) bár majd meglátjuk, hogy hogyan lesz időm és energiám. :)

.:Ashley:.

*2 hónap múlva*

Utálom Angelát. Egyáltalán ki osztotta a fiúk mellé ezt a szőke ribit. Lexivel beszéltem és ő is mondta, hogy megakarja bosszulni amit ellenünk elkövetett el. De ezt még nincs elfejtve. Szerencsére Alyson lefoglal a legtöbb dologgal. Az esküvő szervezés nagyon fekszik nekem. Imádok el molyolni a részletekkel. Belemerülni mindenbe. Gyakran játszottam a gondolattal, hogy mi lesz majd a mi esküvőnkön. A gondolataimból a lentről felszűrődő kiabálás zökkentett ki.
- IDEFIGYELJ, NEM HISZEM EL, HOGY NEM TUDOD 1 MÁSODPERCNÉL TOVÁBB OTT HAGYNI EGY CSATORNÁN.
- NEM TUDOM MIÉRT VAGY MOST ENNYIRE KIBUKVA.- válaszolt Dylan.
Vettem egy mély levegőt, majd a telefonomra néztem.
- Még egy  pár hónap már csak pár.- dörmögtem a párnába.
Mivel a kiabálások nem akartak szűnni magamra kaptam a köntösöm és mérgelődve megindultam a hangok irányába.
- Fejezzétek már be!!- ment a konyha felé ugyanis már onnan jött a kiabálás.
Amint beléptem a két szerelmes döbbenten tanulmányozott, majd visszatértek a kiabálásba.
- Tudod Alyson szeretlek, de ha te minden hibámért leordítod a fejem akkor én már itt sem vagyok.- rohant el mellettem Dylan.
- Dylan várj!- ment volna utána, de én megállítottam.
- Alyson sosem futunk a pasik után.- néztem a szemébe.
- Ashley ezt is tőlem tanultad.- vágtam a fejembe.
Tessék ezt is a fejemhez vágja. Komolyan ezzel mindig az agyamra tudott menni. De hát az iker testvérem és én így szeretem ahogy van. Alyson elszaladt Dylan után én pedig néztem ahogy egymásnak esnek. Jó volt nézni és azonnal Harry jutott az eszembe. A gondolataimból a két szerelmes pár zökkentett ki.
- Ashely nem volna kedved elmenni vásárolni?- bújt még jobban barátjához.
- De felőlem.- indultam a táskámért.
Könnyes búcsút vettek egymástól majd elindultunk a "híres" bevásárló központba. Sorra vettünk minden egyes boltot és az egyikbe épp  megakadt a szemem egy rózsaszín felsőt.
- Ezt muszáj felpróbálnod!- tartottam Alyson elé.
- Én nem te vagyok, viszont nekem van ilyen ruhám nem akarsz te is egyet.- vett ki egy neon zöld darabot.
- Nem igazán.- húztam el a számat.
- Kéérlek.- nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Add ide.- vettem ki a kezéből, majd elsiettem az öltözők felé.
Magamra kaptam, majd kisétáltam a fülkéből Alysonnak leesett az álla. Láttam rajta, hogy alig találja a szavakat.
- Ez fantasztikus, de nézd mit találtam.- tartott fel egy ugyan olyan ruhát rózsaszínben.
- Imádlak.- öleltem magamhoz.
Kikaptam a kezéből a ruhát és visszarohantam a fülkébe. Magamra öltöttem, majd ismét kisétáltam.
- Na ez már én vagyok.- mondtam nevetve.
- Igen ez jobb.- mosolyodott el.
Visszatipegtem az öltözőfülkébe és visszavettem az eredeti ruhámat. Odaadtam Alysonnak és még ő fizetett addig én az ékszereket nézegettem.
- Mehetünk is.- ugrott oda mellém.
- Oké.- tettem vissza a nyakláncot amit éppen nézegettem.
- Ja és még vettem neked még valamit.- mosolygott rejtelmesen Aly.
- Mit?- néztem rá gyanakodva.
- Amit majd tudtok az ágyba is alkalmazni.- mondta ki és amint befejezte a mondatát három lépéssel előrébb volt mint én. Amikor hazaértünk Aly is felvette a ruháját majd elkezdtünk fényképezkedni. A végére pedig mint két megbolondult ovis nevettünk mindenen. Igazából most voltunk igazán kettesbe amit már nagyon hiányoltam. Amikor Dylan is megérkezett így ők elvonultak. Anya késő estig dolgozik általában így őt keveset látjuk. Pont mint régen. Harryvel beszéltem és állítása szerint már mindenkinek perverz tévképzeteik vannak. Állítólag éjszakánként valaki kint ordít. Na és persze nem véletlen, hogy akkor a lányok neve merül fel rögtön. Végül pedig azzal köszönt el, hogy próbálgassam elérni Robint és Carlyt mert ők ketten, mintha lesétáltak volna a térképről. Carly az elmúlt egy hónapban Robin pedig már akkor este eltűnt mikor a gép landolt Amerikában.