91.rész (2.évad 21.rész)

.: Robin:.

Kikerekedtek a szemeim, ahogy megpillantottam. Rápillantottam Liam-re aki ugyanolyan döbbent volt, mint én. Robert folyamatosan mosolygott. Anya és apa pedig engem figyeltek. Nem is értettem, hogy miért engem figyelnek, miért nem a menyasszony jelölteket.
- Ez mit kereshet itt? - hajolt közelebb.
- Nem tudom, de elég furcsa helyzet.
- Szia Angela! Ki a barátnőd?- kérdezte apa.
Elkerekedett mindannyiunk szeme. Apát figyeltem leesett állal. A válasz nagyon érdekelt, hogy honnan is ismeri. Az agyamba motoszkált, hogy a papír miatt, de nem voltam benne biztos.
- Mi az?- nézett apa is döbbenten valószínűleg az arckifejezésünk miatt.
- Ismeritek egymást?- szűkült össze anya szeme.
- Honnan ismeritek egymást?- meredt kérdőn a bátyám apára.
- Hát én biztosan nem.- húzta ki a széket a most érkezett vendégeknek.
Angela és a barátnője helyet foglaltak. Az egyik pincér a bátyám füléhez hajolt és valamit belesúgott. Robert egy aprót bólintott. A pincér elsietett, majd hangos kiabálás ütötte meg a fülünket.
- Hová tudott így eltűnni három másodperc alatt?
- Nem tudom az előbb még itt volt.
Bárhonnan felismertem volna ezeket a hangokat. Liam-re néztem aki szintúgy a hangokat tanulmányozta. Egy halvány sóhaj hagyta el a szám, bár az még nagyon foglalkoztatott, hogy vajon honnan is ismeri az apám Angelát. A semmiből feltűntek a többiek is. A pincérek pedig hoztak egy asztalt. Ahogy láttam a bátyám arcát, előlem ezt nagyon titkolni akarta amiért most mérges is vagyok.
- Robin? Liam? Ti hogy kerültetek ide?- vonta fel a szemöldökét Ashley.
- Angela miért nem várt...- akadt meg Harry szeme rajtam.- Ti? Itt?
Hátra döntöttem a fejem mivel reménytelennek láttam az egészet. Mi folyik itt? Annyi megválaszolatlan kérdés kavargott bennem, hogy észre sem vettem ahogy a többiek elfoglalták a helyüket. Mindannyian kérdőn meredtünk egymásra.
- Amúgy ti miért vagytok itt?- kérdeztem végül meg.
- Angela azt mondta fontos vendégségbe hívtak.- válaszolta Naomi.
Angelára néztem aki egy barna hajú lánnyal beszélgetett. Soha életembe nem láttam így teljesen ismeretlen volt a számomra.
- Robin eljössz vele egy pohár vízért?- bökött a pult felé Carly.
- Szóljatok nyugodtan egy pincérnek azért vannak.- tanácsolta anya.
- Köszönöm, de én jobban szeretem ha látom, hogy mit öntenek a poharamba.- mosolygott Carly.
Felálltunk, majd elindultunk a pult felé. Amikor kikerültünk az asztal látóteréből Carly megragadta a kezemet és behúzott a női mosdóba.
- Mit akarsz itt? Nem vizet akartál hozni?
- Nem. Csak kellett egy olyan indok amiért a többiek nem indulnak meg. Mi köze van egymáshoz a bátyádnak és a fiúknak?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom.- vontam vállat.- De apám ismeri Angelát ami nem jelent jót.
- Jó akkor ez még kiderítésre vár.- mondta.
Hirtelen kintről nevetés szűrődött be. Carly belökött az egyik fülkébe. Lehajtotta a WC ülőkéjét és rá guggolt. Én mellémentem és leültem rá. Csendben vártuk, hogy mi fog történni.
- Tudod Lexie nagyon félek.
Ez Ashley hangja volt. Ezer közül is megismerném. Carly néztem aki a szája elé tette a kezét. Szóval csendre intett.
- Ugyan már Harry sosem szakítana veled. Nagyon szeret.
- De Lexie...
- Nincs semmi de attól, hogy megint volt egy kis vitátok attól még nem lesz semmi baj.
- Úgy gondolod?
Nem hallottam rá választ. Gondolom Lexie csak egy bólintással nyugtázta a dolgot. Megvártuk míg kimennek mert elég furán jött volna ki, hogy ketten egy WC-ből lépünk ki. A tükör elé léptem és megigazítottam a hajam.
- Szóval ismét gond van a paradicsomba!
- Ez most hogy jön ide?- néztem rá kérdőn.
- Úgy hogy Louis beszél álmába és múltkor álmába tanácsot adott Harrynek. De mivel csak én voltam ott így csak én hallottam.
- Mindent értek. De most már vissza kéne menni, nehogy a bátyám agyvérzést kapjon.

Elindultunk vissza. Carly tett egy kis kitérőt még a pultnál egy pohár vízért, hogy le ne bukjunk. Visszaültünk a helyünkre mire a bátyám elmosolyodott. Liam a combomra tette a kezét és vártuk a nagy bejelentést. Apám odaállt a bátyám mellé aki döbbenten figyelte ahogy apa teljesen higgadtan bele kortyol a boros poharába, majd leteszi az asztalra.
- Apa menni fog szerintem egyedül is.- nézett rá a bátyám.
- Jó rendben.- emelte fel az egyik kezét védekezés képpen apa.
- Na szóval.- vett egy mély levegőt Robert.- Tudom, hogy mindenki arra kíváncsi, hogy miért vagyunk itt. Hát erre most választ kaptok.- mosolygott folyamatosan.
Robert letérdelt az asztal mellett és a zsebében kezdett el kotorászni.
- Angela Palmer hozzám jönnél feleségül?