85.rész (2.évad 15.rész)

 Olyan régen koriztam már, hogy késztetést éreztem, hogy lemenjek. Mikor leértem béreltem egy korcsolyát, majd leültem az egyik szabadon lévő padra. Jó erősen befűztem, nehogy elessek benne a pályán. Felkötöttem lófarokba a hajam, hogy lássak tőle. Feltotyogtam a pályára. Először még kelletlenül álltam a jégen. Megkapaszkodtam a falba és elindultam körbe. A végére már egész jól bele jöttem. A 4. köröm után félre álltam, hogy ne akadályozzam a többi korizót. Gondolataim a többiek felé terelődtek, hogy nem ártana felhívnom, hogy éppen merre járnak. Épp elővettem a mobilom amikor egy nagyon ismerős hang ütötte meg a fülem.

- Tudod, mit nem érdekelsz!

- Jó tudod mit te sem érdekelsz minket.

Elindultam a hang irányába. A nagy tömeg miatt azonnal elvesztettem szem elől az ismerős hangot.

- Hölgyeim és Uraim! Figyelem menetirány változás!- mondta be a hangos bemondó.

Mindenki megfordult én pedig szembe találtam magam vele. Elmosolyodtam ő pedig nem hitt a szemének. Lejjebb húzta a sálját, így ajkai jól látszódtak.
- Robin?-nézett rám mintha nem hinne a szemének.
Nem válaszoltam csak odacsúsztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Hogyan?- suttogta alig hallhatóan.
Szűkszavúan kérdezett, de én megértettem. Felpipiskedtem így a szám a füléhez közel volt. Belé kapaszkodtam nehogy seggre essek.
- Az öcsém ellopta a mobilom, a szüleim nem engedtek internetközelbe szerintem ennyi elég válasznak.
Ahogy belenéztem két barna íriszébe szinte elolvadtam. Annyira hiányzott már, hogy az leírhatatlan. Pontosan ebbe a szempárba szerettem bele mikor először megpillantottam. Ahogy egyre jobban ismertem meg egyre jobban bele szerettem. Amikor oda kerültem hozzájuk, akkor este a teraszon azonnal tudtam, hogy szerelmes lettem, ha még akkor nem tudtam, hogy ő is így érez.
- A többiek is itt vannak?- néztem szét.
- Igen, de gyere keressük meg őket.- fogta meg a kezem.
- Nem lehetne, hogy egy kicsit kettesbe?- kulcsoltam rá a kezére a sajátom.
Elmosolyodott, majd elindultunk előre. A kapucnimat felhúztam a fejemre, nehogy valaki megismerjen.

- Még mindig azt hiszik terhes vagyok?- néztem rá.

- Akkor nem vagy?- meredt rám kérdőn.

- Szerinted látszik?- csúsztam a falhoz közben felvont szemöldökkel figyeltem.

- Nem, de tudod tudod mit ez most nem számít.- hajolt közelebb.

Ajkaink majdnem összeértek. Lehunytam a szemem majd azok találkoztak. Átkulcsoltam a derekán a karom majd mikor szétváltunk mellkasára hajtottam a fejem. Így voltunk pár percig, majd az állam alá nyúlt és megemelte a fejem.
- Haza jössz?
- Remélem.- válaszoltam.
Felvonta a szemöldökét és kérdőn meredt rám. Válaszul csak megcsókoltam.
- Annyira hiányoztál már.- szaladt ki a számon.
Elmosolyodott, majd egy száguldó pár majdnem fel lökött minket. Vizsgálgattam a párost, de teljesen idegenek voltak a számomra. Mentünk még egy pár kört kéz a kézben. Annyira élveztem a társaságát, hogy az leírhatatlan. Kihúztam a jégről Liamet, majd az egyik üres padra leültünk. Levettük a korcsolyákat és vissza vettük a cipőinket. Liam leadta a korikat én pedig egy fának támaszkodva várakoztam.
- Mi lesz a többiekkel?- kérdeztem mikor odaért.
- Írok nekik SMS-t.- lebegtette a mobilját.
A pálya végén megpillantottam anyáékat.
- Egy pillanat.- nyomtam egy puszit az arcára.

Odarohantam anya meg apa meglepett arccal nézett végig rajtam. Apa rögtön tudta így mikor megálltam előttük ő már válaszolt is a fel nem tett kérdésemre.
- Elvisszük estére a holmidat. Mulassatok jól.
- Mi lett veletek?- néztem értetlenül.
- Volt egy kedves bátyád aki elárulta nekünk, hogy jobb helyen nem is lehetnél.- mondta anya.
Ránéztem Robertre aki csak bólintott. Apa és anya nyakába ugrottam örömömbe. Anya oda húzta a fiúkat is ami nekik nem igazán tetszett.
- Jut eszembe apa, anya megfogok nősülni.- mondta a bátyám.