82.rész (2.évad 12.rész)

Háát eljött ez nap is!!! Ma 1 éves a blog!!! Mindenkinek boldog és sikerben gazdag új évet kívánok. Megbeszéltem saját magammal, hogy hosszabb  résszel lepjem meg olvasóimat. Köszönöm, hogy olvassátok. De nem szabadkozom tovább itt az új rész!! 

Mozdulatlanul ültem a kanapén. Anya jött be utoljára, majd leült mellém.
- Gyere megmutatom a szobádat.- törte meg a csendet.
Halványan elmosolyodtam majd megindultam utána. Egy hosszú folyosón vezetett végig. A leghátsó szobánál állt meg. Én pedig nem vettem észre mivel a festményeket nézegettem.
- Ezeket mind te festetted?- néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Igen még akkor mikor olyan idős voltam mint te. És te is festegetsz?
- Nem én béna vagyok az ilyenhez.- sóhajtottam.
- Hát akkor mit szeretsz csinálni?- kérdezte ismét.
Nem válaszoltam. Megvontam a vállam és a csomagjaimmal együtt bementem a szobába. Egy gyönyörű szoba tárult elém. "Emeleten" lévő ággyal, egy kis bunkerral nagy kilátással, ablak párkánnyal ahová ülni lehet mindig hasonló. Letettem a cuccom és elindultam felfedezni a szobát.


*December*

A szüleim fontosnak tartották, hogy valami hülye buliban ünnepelhessem meg a 18. születésnapomat. Igen ma van decemer 4. 2 óra hiszi után bele egyeztek abba, hogy ne kelljen azt is tartani. Éppen leültem amikor halk kopogás ütötte meg a fülem.
- Gyere!!!- kiabáltam.
Apa jött be rajta mosolyogva. Nem szóltam semmit csak elnyúltam az ágyamon.
- Öltözz, mert egy óra múlva indulunk.
- Minek? Nem arról volt szó, hogy nem tartjuk a szülinapom?- ültem fel az ágyon és kikerekedett szemekkel apára meredtem.
- Mert meghívtak vacsorára!- mondta.
- Muszáj mennem? Nem maradhatnák itthon?- néztem kiskutya szemekkel.
Apa sóhajtott egyet mire anya jött be az ajtón.
- Mi a helyzet?- nézett apára majd rám.
- Nem akar jönni.- mutatott rám.
Mindketten rám néztek majd össze. Nagyon halkan kezdtek el beszélni így én nem értettem, hogy mi lesz a végeredmény. 1-2 perc tanakodás után rám nézek mind ketten.
- Apáddal arra a döntésre jutottunk, hogy itthon maradhatsz, de az öcséd is itthon marad.- nézett rám szigorúan anya.
- Nem kell nekem bébiszitter.
Erre egyikőjük sem reagált. Csak fogták magukat és kimentek. Nem foglalkoztam különösen velük. Valószínű, hogy ténylegesen így döntöttek, hogy nem kell velük tartanom. Vissza feküdtem az ágyra és mély gondolataimba merültem. Liam járt a fejembe folyamatosan. Hiányzott a csókja, az érintése, a hangja. Hirtelen felindulásból elindultam megkeresni az öcsémet.
- Steve!!!! Steve hol vagy!!- kiabáltam.
Kopogás nélkül törtem rá. Éppen a telefonját nyomkodta. Jobban szemügyre vettem a telefont és arra kellett ráébrednem, hogy az az én telefonom.
- Az az enyém.- ugrottam rá és elkezdtem a készülékért küzdni.
- Ez nem a tied!!- mászott ki alólam.
- Add vissza vagy nagyon megbánod.- emeltem fel a párnát.
A lábam elé dobta majd kiszaladt a szobájából. Felkaptam a készüléket és visszarohantam a szobámba. Elterültem az ágyon és elkezdtem vissza hallgatni a megtelt hangpostámat. Egy néhány kivételével az összeset Liam küldte. Annyira boldog voltam. Miután végeztem a meghallgatással az SMS-eket olvastam vissza. Kiakadtam mennyi hazugságot írt az öcsém. Az első dolog volt, hogy visszahívom Liam-et. A fülemhez emeltem de csak egy idegesítő hang szólt bele, hogy lefogyott az egyenlegemről a pénz. A földhöz vágtam és elindultam megkeresni az öcsém.
- Van itt vezetékes telefon?- meredtem rá.
- 1 hónapja vagy itt és ha azalatt nem találtál akkor nem is lesz.- mosolygott gonoszul.
Fortyogva mentem vissza a szobámba. Elegem volt bementem a fürdőmbe és gyors ledobáltam a ruháimat. Beálltam a forró víz alá. Hátra döntöttem a fejem és élveztem ahogy a gőz kitisztítja a gondolataimat. Fél óra múlva kiszálltam a víz alól. Magam köré csavartam a törölközőt, majd lehajoltam a szét dobált ruháimért. Felemeltem a farmerom és egy papír galacsin esett ki belőle. Leguggoltam érte de ahelyett, hogy felvettem volna én ültem le. Neki támasztottam a hátam a kád szélének majd elkezdtem szét szedni a papír galacsint. Elkezdtem olvasni. A szavak úgy ütöttek szíven ahogy fogtam fel az egészet. Az apám direkt csinálta. Mindent ami velem történt mióta visszajöttek az ő keze munkája volt. Összetörtem teljesen szükségem volt egy kis magányra. Gyors felöltöztem a nadrág zsebembe gyűrtem a papírt és elindultam lefelé.
- Te hová mész?- állt elém Steve.
- Elmegyek!
- Megmondom anyáéknak!- ragadta meg a karom.
- Már sétálni sem mehetek el?- rántottam ki a karom a szorításából.
Meglepődve állt míg én felvettem a csizmámat. Épp nyitottam az ajtót amikor az ajtó túl oldalán apáék döbbent fejével találtam magam szembe.
- Te mégis hová készülsz?- vonta fel a szemöldökét apa.
- Elakart menni!- vágott a szavamba Steve.
- Csak sétálni!- javítottam ki.
- 10 órakor hova akarsz már menni?- nézett elkerekedett szemekkel anya.
- ELÉG!! Robin menj a szobádba. MOST!- nézett rám mérgesen apa.
Lehajtottam a fejem, majd csendesen vissza somfordáltam a szobámba. Apa végig a nyomomba volt. Ahogy visszaértem kibújtam a nadrágomból amit rádobtam a kis székre és leültem az ablakpárkányra ahonnan kifelé kezdtem bámulni. Apa nem szólt semmit csak lerakott egy laptopot a dohányzóasztalkára majd kiment.