2013. december 27., péntek

81.rész ( 2évad 11.rész)

A nappaliban 4 dühös szempár szegeződött rám. Apa mérges tekintetét alig lehetett állni. Oda tipegtem és én is leültem közéjük.
- EZ FELHÁBORÍTÓ!!!- dobta az asztalra a borítékot.
- Robin Price Peterson! Nagyot csalódtam benned.- ült le közénk anya. 
Hátra néztem, hogy kinek is címezhették a Price nevet. Értetlenül meredtem a társaságra. 
- Ez a neved te sügér.- vágott tarkón az öcsém.
- Idióta.- ragadtam meg egy párnát és azzal estem neki. Felhúzta a lábát védekezés képpen, de nem sokra ment.
- Te csináltad.- morogta anya.
- Te is nagyon benne voltál a dologban.- nézett unottan apa anyára. 
- Na nehogy rám merészeld az egészet kenni.- nézett elkerekedett szemmel anya.
- Befejeznétek?!- vette ki a párnát a kezemből Robert. 
- Be.- fordultam a másik irányba.- Na megtudhatnám, hogy miért is vagytok rám dühösek és ő meg ki?- néztem az idegen férfira.
- Ő velem dolgozik és azért jött, hogy ezt átadja nekem.- tolta elém a borítékot amit apa nem rég csapkodott az asztalon.
Bátortalanul vettem fel a borítékot. Lassan nyitottam ki. A levél egy feljelentést tartalmazott. Elkerekedett a szemem a pulzusom az egekben volt. Feljelentettek közterületen való kiabálásért.
- Ez most komoly?- néztem kétségbe eseten körül.
Az öcsém rám nézett, majd felállt és kiment. Apán kívül mindenki ott hagyta a nappalit.
- Apa rettenetesen sajnálom.
- Semmi baj. Kifizettem az óvadékot.- simított végig a hátamon.
- Miért jöttetek vissza?- néztem rá.
- Hiányoztatok és a nagynénéd telefonált.
- Miért nem lepődök meg?- vontam fel a szemöldököm.
- Kicsim nem hagyhattuk, hogy olyan életet élj. Találnod kell magadnak egy tökéletes pasit. A barátom fia orvostan hallgató legalább menjetek el beszélgetni.
- Még mindig nem bízol Liam- be igaz?- akartam felállni, de apa megállított.
- Világ sztár és ők sosem gondolnak komolyan semmit.
- Apa nézd fél éve nem hallottam róla mert elhagytam a mobilom nem tudok üzenni a gépen mert szerintetek nem kellett hozni. Szóval ezek után nem csodálnám, ha legközelebb szakítana velem.
- Ne nevettess.- jött oda a bátyám.- Apa tévedsz velük kapcsolatba. Dolgoztam velük és teljesen megbízhatóak.
Robert felé kaptam a fejem és elkerekedett a szemem. Mikor dolgozott a fiúkkal és miért nem mondta el nekem.
- Tudod apa én is a Sony Music-nál dolgozok.
- Én azt nagyon is jól tudom, de...
Nem vártam meg inkább ott hagytam őket. Visszamentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Mivel apa a szoba Tv-t sem engedte nézni így maradt a plafon bámulása. Nem értettem ezt a szabályt; de inkább ráhagytam. Liam szülinapja akár mennyire is vészesen közelgett nem tudtam mit tenni. Úgy döntöttem amit újra találkozunk meglepem majd valamivel hiszen akármit csinálok nem tudom hol vannak éppen.

*Október*
Robert még szeptemberbe itt hagyott azzal az ürüggyel, hogy beosztották és nincs választása mennie kell. Az öcsém azóta le sem száll rólam és állandóan rajtam lóg. Apa próbált apa lánya programokat csinálni több kevesebb helyzettel és anya hát ő vele csak veszekedtem. Mindent háromszor ellenőriztem, hogy eltettem-e. Éppen anya jött be a szobámba akivel az imént vesztem össze azon, hogy melyik bőröndbe pakoljak. Szerintem a sajátomba kellett volna anya már egész másként vélekedett erről.
- Mit szeretnél?- hajtottam össze az utolsó darabot is.
- Csak azért jöttem, hogy megnézzem végeztél-e  már.
- Igen.- cipzároztam be a bőröndöm.
Ez az eltolódott nyaralásba csak ez a jó, hogy végre visszatérhetek Londonba. A reptérre kiérve mind becsekkoltunk és elfoglaltuk az üléseket. Hátra hajtottam a fejem és megpróbáltam nem a repülésre koncentrálni. Amint megvolt a felszállás a kísérők elkezdtek járkálni én meg elkezdtem zenét hallgatni. Lehunytam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor bemondták, hogy megkezdik a leszállást. Elmormoltam magamba egy imát, majd próbáltam nem oda figyelni. Amint kiléptem a reptérről egy nagy kő esett le a szívemről. Amíg apa próbálta előkeríteni a sofőrét én egy illetőt kerestem aki tud nekem segíteni.
- Helló!- szólítottam el egy szőke hajú lányt akin 1D sapka volt.
- Szia.- húzta mosolyra a száját.- Segíthetek?
- Igen megtudod nekem mondani, hogy a One Direction mikor jött vissza Amerikából?
- De buta vagy hisz még nem jöttek vissza.- nyávogott a szöszi.
Elkerekedett a szemem. Makogtam valami féle köszönömöt, majd ott hagytam. De hiszen már rég vissza kellett volna jönniük. Vissza sétáltam anya mellé aki csak egy laza mosollyal köszönt. Ahogy megjött apa sofőrje be ültünk és a házig meg sem álltunk. Elsőként rohantam be az idegen házba. Ledobáltam a cuccaimat és leültem a nappaliba. Ahogy várakoztam a többiekre egy összegyűrt papír galacsint találtam a seggem alatt. Gyors bele gyűrtem a nadrágomba és mintha mi sem történt várakoztam tovább.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik remélem hamarosan hozod a következő részt

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Hozd hamar a kövit!! :)

    VálaszTörlés
  3. Ne feled, hogy jövő héten harmincadikán mutatok neked egy papírt

    VálaszTörlés
  4. Robin!:DDD
    Végre van új rész és végre hazaért Robin is!:DD Ahj de az a kis cetli tartalma még titok lesz egy ideg!:/ De ezért már nagyon várom a folytatást, meg azért is, hogy Liam meg Robin hogyan fognak találkozni és mi fog akkor történni!
    Rose King

    VálaszTörlés