67.rész

: Robin : 

A szobában ülve vártam, hogy a többiek jöjjenek hozzám. Mivel Liam küldött egy SMS-t, hogy a szüleim a hotelban vannak én azonnal paraüzem módba váltva beburkolóztam a takaróm alá. Egy- két óra múlva a lányok rohantak le.

- ROBIN!- ugrott rám Lexie.

- Nem vagyok itt.- morogtam alóla. 

- Dee.- rántotta le rólam a takarót Naomi.

- Nem hagyom el a szobát!- rántottam magamra vissza.

- Louis nekem is üzent és én a szüleiddel is találkoztam.- mondta Carly.

- Hurrá akkor tudják, hogy én is itt vagyok.

- Gyere menjünk vigyük véghez a tervet.- kapták elő a hátuk mögül a fiúk alsóit.

- Liam-é?- kereste Ashely.

- Megkeresem.- nevettem. 

Pár perc keresgélés után a lányok is beszálltak a keresésbe. A batmenes boxerét választottam, mire a többiek elismerően bólogattak. 

- Itt van Niallé.- lóbálta egy lóherés darabot.

- Zayné.- térdelt le Naomi.

- Mr. Styles egyéni darabja.

- Louisé pedig itt van.- dobta a kör közepére.
- Tudjátok mi volna vicces?- vetette fel Lexie.
- Toljunk ki a menedzser kisasszonnyal.- fejezte be a mondókát Carly.- Kitesszük a nadrágokat. És azt te fogod csinálni Naomi.
- Miért én?-mutogatott magára értetlenül.
- Mint egyetlen szőke. A rajongók pedig csak mint szőke menedzsert ismernek téged még csak találgatás szinten vagy a köztudatban.
- Jó. kapta ki a nadrágokkal teli fadarabot.
Amint felkerült Liam-é is azonnal kezdetét vette a második fázis. Elindultunk keresni egy olyan ablakot, ahol 100%- ra látni az utcáról. Éppen az egyik ablakot tanulmányoztam mikor egy kar megragadta a vállamat.

- Robin édesem már annyira aggódtam.- ölelt magához.
- Apa?- néztem rá értetlenül.- Te mégis mit keresel itt? És mégis hogyan találtál meg?
- Hát ez egy érdekes történet, felhívtam a menedzsert aki készségesen elárulta hol lesz a banda következő fellépése.
- Hurrá és most mi lesz felkapsz a válladra és kisétálsz?
- Apa! Anya üzeni, hogy kéne indulni ebéde...- akadt meg a tekintete rajtam a fiúnak.
- Jól van Steve. Egyébként ő itt a nővéred.- mutatott felém.
- Szia.-intettem neki.
- Robin, ha jól tudom.- nevetett.
- Igen fiam.- vágta vállba apa.
- Ki guggliztalak á .
- Én pedig büszke vagyok ám.- ölelt meg apa.- De attól szeretném, ha egy hónapra hazajönnél.
- De én nem akarok!- keltem ki magamból.
- Nézd szivem, akármennyire is fáj ezt kimondanom, de nincs más választásod. Jössz és kész.
- Biztos nem.- álltam fel, majd futásnak eredtem.
Minden másodpercben hátranéztem nehogy kövessen. A folyosón úgy kanyarogtam, mint a hullámvasút és csak akkor álltam meg mikor valakinek nekirohantam.
- Robin te ki elől menekülsz ennyire?- kecmergett fel a földről.
- A...apám elől.- lihegtem.
- Miért nem maradtál a szobádba?- vonta fel a szemöldökét.
- Azért, mert... mert a lányok mondták, hogy kell valami. De ha megbocsátasz nekem most éppen bujkálnom kellene.
- Na ne mond zsenikém.- nevetett.
- Visszakapod még Zayn.- hagytam faképnél.

Nevetve indutam meg a szobánk felé. Amint beléptem egy eléggé dühös társasággal találtam magam szembe. A lányok lehajtott fejjel ültek, de láttam a szemükön, hogy magukba nevetnek.
- Még is hogy gondoltátok ezt?- nézett rám Liam.
Louis fortyogott a dühtől. És Harryn is látszódott, hogy egy kicsit ideges.
- Ne haragudj.- ült az ölébe Carly.
- Ez még nem hoz helyre semmit.- morgolódott Harry.
- Fiúk titeket ismerve nem az a bajotok amit mi terveztünk ellenetek.- szólalt fel Ashley.
- Igazad van cicám, az csak hab a tortára.
Hátrálni akartam, de Liam elkapta a kezemet.
- Hová? Hová?- húzott magához közel.
- Ugye tudjátok, hogy Angela őrjöngött mikor meglátta az interneten, hogy mit nem csinált. -tördelte a kezét Niall.
- De vicces volt. - súgta a fülembe Liam.
Intettem egyet, hogy én elmegyek letusolni, mert iszonyat fáradt vagyok. Magamra zártam az ajtót a ruháimat a székre dobtam és beálltam a forró víz alá. Azon agyaltam, hogy mi lesz ennek a következménye amikor valaki hátulról átölelt.