Akár így is megtörténhetett volna (+1 rész)

Ez a rész egy független rész!!! Viccekben gazdag. Zoe Goldenwinnel együtt írtuk és hát szakadtunk mindketten az írás alatt. Ahogy látni fogjátok, ha elolvassátok, hogy ez a 62. részhez készült. Ez nem a blog következő része azért is +1 a címei Ennek itt vége. De úgy éreztem/éreztük ezt meg kell osztanunk veletek is. A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem, de vagy 10-szer végig olvastam és nem találtam már benne. Lehet kommentelni és várom a véleményeket :) 

Mire vissza értem, mindenki bent ült a kórteremben. Az állítólagos anyám és apám az egyik felén, a legjobb barátaim a másik felé. Farkas szemet néztek egymással. Anyám.
- A mi kis kanos Liam-ünk nem mindig bír magával, hallottam ám mit csináltatok múltkor.- tette rá Harry Liam vállára a könyökét.
Jaj. Az nem fog jól elsülni. Anyám vér vörös szembe kiabál apám nyakon vágja.
- Te szemét senki házi paraszt. Mit képzelsz, mit csinálsz a lányommal. Utána meg másik este más csajjal fekszel le. Szemét dög. – verte anyán Liam-et a táskájával.
- Nem is tudom ki nem volt velem 11 évig. - vágtam anyámhoz.
- Te ebbe ne szólj bele. - szólt rám apa.
- Az én életem, azt csinálok vele amit akarok.
- Nem, velünk jössz. Innentől nekünk kell szót fogadnod. - fogta meg apa a kezem.
 - Veszi le a mocskos kezét a barátomról. - jött oda Carly.
- Nagyon nagy barát lehetsz te vagy akár a többi állandóan csak bajba sodorjátok az én kislányomat, fogadok, hogy még a drogozásra is rávettétek. - simogatta anya a hajamat.
- Magunk meg szülök minta képe. Elegük van a kölyökből. Tettesük magunkat halottnak. Utána 11 év múlva, amikor végre minden rendben van, jöjjenek vissza és tegyék tönkre. Gratulálok. - tapsolt Louis.
- Maguk borzalmas szülők!!- kiabált Ashley.
- Nem vagytok a családja nem tudjátok mi a jó neki. - mondta anyám.
- Valamit nem értek. Maguk meghaltak, akkor miért nem maradtak úgy? Sokkal jobb volt mindenkinek. – Naomi.
- Na jó indulunk!- rángatott kifelé apa.
- De én nem akarok menni!
- Vegye le a kezét a barátnőmről. - szólalt meg Liam.
- óóó- torpantam meg.- Nem megyek sehová.- léptem rá apa lábára majd átöleltem Liamet.
Anyám tarkón vágtam megint Liam-t aki nem engedett el.
 - Tudják, mit menjenek és feküdjenek be a sírjukba. Ott mindenkinek jobb lesz. - mondta Naomi, miközben kinyitotta az ajtót.
- Ti senki házi csőcselék népség kik vagytok ti, hogy így beszéljetek velünk?
 - Az One Direction. - vágták rá a fiúk.
- Arra van az ajtó irány és takarodjatok - apa
- Tudod anya, ha nem akartatok felnevelni akkor miért nem azt mondtátok, nem kellett volna hazudnotok, leéltem a fél életemet hazugságba. A nagynéném volt egyedül aki ki nem állt most van akik szeretnek és nekem ez hiányzott.
- Mi is szeretünk Robin. - folytak anya könnyei.
- Én meg az Orosz cár vagyok. - morogta Lexie.
- Nagyon szerethettek. - rohantam ki az ajtón.
- Mit csináltatok, most csak rosszabbul lesz szegény. - hallottam még távolról anyám hangját.
- Maguk látványától. - kiabálta Carly, majd csapódott az ajtó. Valaki utánam jön, de ki?
Egészen az utcáig meg nem álltam. Lihegve ültem le az egyik virágcserépre.
- Robin? Mit keresel itt kint?- hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Hátra fordultam és a bátyám állt ott eléggé döbbent fejjel.
- Menekülök a zombi szüleim elől.
- Mit csináltak anyáék? Lehet, hogy jobban jártam volna, ha USA-ban maradok.
- Te is nagyon kedves testvér vagy. Tudtad, hogy élnek és nem is mondtad el. Még szerencse, hogy nem ezt a vér vonalat örököltem. Véletlenül nem fogadtatok örökbe? Lehet, hogy valaki kedves nő lenne az anyám, apám meg az nyugodt újságot olvasó őszülő ember.
- Robin ezer százalék, hogy nem és én is csak tegnap előtt tudtam meg.
Hirtelen megállt a kórház előtt négy rendőrautó. Mindegyikből kiszállt két-két rendőr és megindultak a kórház felé.
 - Két napja tudod. Nagyon nehéz lett volna elmondani. Nekem is egy idegentől kell megtudnom, mert a saját bátyám nem méltatott rá, hogy beszéljen velem. - fontam össze a kezem.
- Ismételten nem voltam itthon és hozzá tenném, hogy a rendőrök akarták elmondani.
- Tudod mit nem érdekelnek a kifogásaid. - indultam meg befelé.
- Nem érdekel, hogy mit akarnak. Engedjenek el. – visított Ashley.
- Kis asszony maradjon nyugodt.
- Hol van Carly? - kapkodta a fejét Louis, miközben két rendőr cipelte.
- Ha hozzám mertnek érni egy életre megbánják, hogy férfiak. - ment mellettük Louis asszonya.
 - Tegyenek le. Nem vagyok akárki, hogy csak úgy cipeljenek. - ütögette a hátukat Naomi.
- Tudják, hogy ki vagyok? - kérdezte Harry miközben benyomták a kocsiba.
- Robin? - kapta Liam felém a fejét.
- Anyádékat kinyírom. - morogta Niall.
- Tönkre teszik a hajam. - vinnyogta Zayn.
- Elegem van!- indultam meg a rendőr kocsi irányába. - Elnézést, de itt valami félre értés lehet, ők a légynek sem tudnának ártani- mutattam a csapat felé, akik kiskutya képet vágtak hozzá.
- Sajnálom, de be kell vinnünk őket. - hagyott faképnél a rendőr.
- Maga rohadék!- kiáltottam utána.
- Mit mondott? - kérdezte egy másik rendőr, aki éppen Carly-t kísérte.
- Maga rohadék!- húztam ki magam előtte.
- Ez az mutasd meg. - szurkolt nekem Carly.
- Tudja mit, nem érdekel minek gondolnak anyámék.- néztem el a rendőr mögött, hisz anya és apa éppen akkor sétált ki onnét.- De egyben biztos lehet, ha most nem visz magukkal én megismétlem ezt.- rúgtam bokán, mire anya a szája elé kapta a kezét.
- Mondok valamit magának. Szépen vissza megy az őrsre és kiengedi a többieket, vagy ha nem akkor annak nem lesz valami szép következménye. - fenyegette meg Carly.
- Ne fenyegessen kisasszony!
- Maga meg ne nyúljon hozzám. Tudja hogy kiket vittel el az előbb?
- Igen. nyolc huligánt, és maga is oda tartozik.
- Maga meg a pokolba.
- Robin Peterson azonnal visszajössz ide és befejezed a huligánkodást!- kiabált rám anya.
- Előbb ugrok ki a kocsi elé. - közeledtem az út test felé.
 - Maga faragatlan tuskó. Inkább ott kelen megvédeni, nem az ártatlant bezárni. - csapta tartókon Carly.
- Kislányom azonnal gyere el onnan.
- Ha közeledtek akkor én kiugrok.
- Robin mit művelsz? - jött oda a bátyám.
- Menj már tönkre teszed a drámai hatásomat. És különben is nem látod ki akarok ugrani a kocsi elé!
- Ha kiugrasz még agyon is ütlek. - jött oda Carly, akit követett az rendőr.
- Maga rosszabb mint egy herélt pincsi kutya. - nézett rá unottan, miközben megfogta a kezem és vissza húzott a biztonságosabb helyre.
- Elmegyek!- akartam leinteni egy taxit de apa megakadályozta.
- Nem mész sehova. - fogta meg a kezem.
- Pincsi kutya harapd meg. - mondta Carly.
- Ó dehogy nem és nem vagyok pincsi kutya!- néztem szúrósan Carlyra.- Egyébként meg kéne pénz az óvadékra.- néztem a szüleimre.
- Egy fityinget sem kapsz. - vágta rá apa. (pincsi kuty a rendőr)
 - Akkor majd kérek a nagynénémtől, ő legalább majd ad.- mondtam, pedig tudtam, hogy előbb érem meg azt, hogy Carly lerúgja azt a rendőrt.
- Fülét faszát behúzva menjen vissza az őrse. Vagy olyat teszek amit egy életre megbánok.- sziszegte a képébe Carly.
- Te nem kérsz senkitől sem pénzt. - mondta apa.
 Rendőr egy kicsit nagyon megijedhetett, Carly-tól meg úgy szerintem a vitától, mert elhúzott.
- Hagyjál békén.- karoltam bele Carlyba majd elindultunk a rendőrős felé.
- Ha utánunk mernek jönni, akkor ember ölésért kell a sitten ülnöm. - mutatta fel nekik a középső ujját.
- Ne reméld Robin úgy is haza fogsz jönni!- kiabálta apa.
 - Igen ebben igaz van, csak nem magukhoz. Az otthona ott van ahol a barátaira. Sőt nem csak a barátai vagyunk hanem már a családja is.
-Hhaa.- sóhajtott apa. - Ezzel még nincs vége!
- Igaza van. Most van vége. - intett le Carly egy kocsit, majd beszálltunk.
 - Honnan szerzünk pénz az óvadékra? - kérdeztem.
- Menedzsertől vagy mit tudom én kitől, de nem hagyom bent őket. Szerencsétlenek így is ideg bajt kaphatnak, hogy mi van.
Amint odaértünk a rendőrőrsre Carly elkezdett telefonálni én meg az automatához siettem egy kis kávéért.
- Lerendeztem mindent. Hamarosan jön az új menedzser és lerendez mindent. Nagyon úgy néz ki, hogy nem kapta senki lencse végre ahogy kivisznek minket a kórházból. Ha szerencsénk van megússzuk a médiát. - mosolygott- Ja és beszéltem herélt palota pincsivel. Bemehetünk hozzájuk.
- Ez remek, hey sajnálom, hogy ilyenbe bele rángattalak titeket.
- Hülyéskedsz tök jó buli volt. Mikor ismételjük meg?
- Szeritem apáék nem adják fel olyan könnyen.
- Én sem arról vagyok híres, hogy szó nélkül hagyok mindent. Ha kell kisérgetünk. Wc-re nem ott csak nem fognak ellopni, de beszerzek egy GPS-es nyakláncot. Az a biztos.
- Kösz, de az volna a biztos ha pár napra felszívódnék az orvos szerint még pihenem kéne.
- Akkor irány Hawaii. Úgy is el akartunk menni Louis-sal titokba. Még tudok szerezni jegyet.
- Kösz, de oda inkább menjetek ketten, én meg majd kitalálok valamit.
- Menjetek valami csendes helyre. Nem mesze van egy város. Ott van egy jó szálloda. Ha elegem volt anyámékból oda mentem.
- Jó ötlet. Na de gyerünk nézzük meg a többieket.- indultam be
Elhaladtunk Carly új pincsi kutyája mellett, aki egyet hátrébb lépet. Kinyitotta nekünk az ajtót, majd beléptünk a rácsokkal teli helyre.
- Liam.- suttogtam
- Tudod mi a legjobb hogy ha félnek tőled a zsaruk? - kérdezte Carly, miközben Louis cellájához sétált?
- Nem úgyhogy elárulhatnád.- próbálta megcsókolni Louis
- Nem nézik meg, hogy mi hiányzik a zsebükből. - forgatta az ujján a kulcsot.
- Te elloptad a cellakulcsot.- ámuldozott Naomi
- Harélt pincsi nem volt elég figyelmes. - vonta meg a vállát.
- Ki az a ...- akarta kérdezni Lexie, de én félbe szakítottam.
- Hosszú.
- Ne mondjátok azt, hogy nem volt vicces. - nevetett, miközben kinyitotta az ura ketrecét.
- Nem te ültél ebben a szagban majdnem fél órán át.
- Örüljtek, hogy megszereztem a kulcsot, vagy különben még egy órát itt kelen ülnötök. - nyitotta ki Styles páros kalitkáját.
- Ó mily felséges nőszemély annyira hálás vagyok érte.- ölelte meg Louis.
- Maguk meg hogy jöttek ki? - jött be a herélt pincsi kutya.
- Jött az unikornis és kisegített.- nevetett Niall.
- Vagy csak annyira balfasz volt, hogy ki tudtam cselezni.
- Tudja mit elegem van az egész Peterson icidensből eredjenek.
- Parancsoljon. - adta oda neki Carly a kulcsot, majd megfogta Louis kezét és előre mentek.
- Gyerünk.- ragadta meg a kezem Liam és mindannyian elindultunk kifelé.
- Hogy megyünk haza? - kérdezte Naomi ahogy kiértünk kapitányságról?
- Erre való ez!- rántotta ki a zsebéből a mobilját Harry.
- Picsába lemerül. - sülyesztette vissza.
- Ti nektek nem bent kellene lennetek. - jött meg az új menedzser.
- Nem.- vágtam rá.
- Hamarabb kihoztam őket mint ide értél. Fontos neked a fiúk hírneve. - mondta Carly.
- Na jó induljunk, mielőtt valami paparazzi észrevesz.
- Ha rajtad múlna már a címlapon lennénk. - mérgelődött Lexie.
- Lányok ne veszekedjünk inkább induljunk.- mutogatott a kocsi felé a szőke menedzser csaj.
- Szerinted hogy férünk be 11-en a egy 5 személyes kocsiba? - nézett értettlenül Ashley.
- Én megyek gyalog.- ajánlottam fel.
- Még mit nem, hogy anyádék elkapjanak?!
- Én megyek vele. - mondta Liam.
- Meg én. - mondta Carly.
- Carly haza tudunk menni ketten is.- lépett közelebb hozzám Liam.
- Ha valami baja esik. Velem gyűlik meg a bajod. - fenyegette meg.
- Felcsaptál anyának? - kérdezte Harry.
- Örökbe fogadom és nincs gond, hogy szülei el akarják vinni.
- Kösz Carly.
- Hol laknak most anyádék beszélek a fejükkel. - akart megindulni, de Louis elkapta a kezét.
- Marad. - szólt rá.
- Egy fogalmam sincs kettő ne kavarj még nagyobb port.
- Jó. - hagyta ránk, de láttam a szemén, hogy valamit tervel.
 - Majd én figyelek rá. - tartotta Louis aki hátulról átölelte.
- Rendben, de nekem beszélnem kell a szüleimmel, mert tudom, hogy nem hagyják annyiban a dolgot.
- És, hogy mondtuk nekik, hogy mi vagyunk a One Direction így secc perc és a címünket is tudni fogják.- morogta Ashley
- Megpróbálom a lehetetlen értelmesen beszélek velük, hogy ha nem értik akkor meg eljövök. -mondtam.
- Persze, majd hagyják, hogy kisétálj az ajtón? - fonta maga előtt össze a kezét Carly.
- Nincs más választásom, kinézem belőlük, hogy emberrablásért rátok hívják a zsarukat és azt nem biztos, hogy megússzátok a média nélkül.
- De mi van, hogy ha nem értenek a szép szóból. Valakinek ott kellene lenni. Legalább a háznál. -
Naomi.
- Nem hinném, hogy most bármelyikünket szívesen látnák.- Zayn.
- Vigye Marat. -csillant fel Carly szeme.
- Minek vigyem el a halált?
- Mi van a halállal?- vágott értetlen fejet Naomi.
- Nem is bánt senkit. Amíg nem mondják neki. - védte Carly.
- Elég furán jönne ki, ha egy papagájjal menne oda.- kutakodott a zsebében Niall.
- Miért?
- Gondolj csak bele a szülei haragszanak rá és még vinne egy beszélő madarat, háááát Carly nem is tudom- tanakodott el Niall.
- Ki mondta hogy tudniuk kell hogy ott legyen?
- Mert mégis hol lenne?- tárta szét a kezét Zayn.
- 10 éve van meg okosabb mint egy nyom kereső kutya.
- Túl sok rendőrös filmet nézel.- puszilta meg a homlokát Louis.
- Fogadjunk. - védte a kedvencét.
- Veled soha.- mondták a többiek egyszerre.
- Féltek, hogy veszítetek? - tette csípőre kezét.
- ÁÁÁÁ... dehogy csak nincs most pénzem.- húzta ki a zsebét Harry.
- Nem kell semmi. Csak bebizonyítom, hogy Maara mire képes.
- Jó áll a fogadás.- nyújtotta a kezét Harry.
- Rendben. - fogadta el Carly.
- Na, ha ezt így megbeszéltük. Indulhatnánk?- sürgetett minket a menedzser.
- Én sétálok. - mondta Carly.
- Gyerünk!- ragadta meg Louis Carlyt.
Harry oda adta Louis-nak a szemüveget, Carly vett elő magának egyet, majd megindultak a házunk felé. Amint hazaértünk én fáradtan dőltem le a kanapéra. A többiek pedig körbe álltak, mintha valami bajom volna.
- Jól vagy?- kérdezte Naomi.
- Miért ne volnék? - vontam fel a szemöldököm.
- Anyádék lecsukattak. élet veszélybe voltál...- kezdet bele Harry.
- Jó,jó csak fárad vagyok oké ennyi az egész.
- Gyere. - fogta meg a kezem Liam és felhúzott a közös szobánkba.
Fáradtan baktattam fel a lépcsőn és kb a harmadiknál Liam felkapott és menyasszony stílusba bevitt a szobámba. Óvatosan lerakott az ágyra és betakart.
- Jó éjt szépségem. - csókolta meg a fejem búbját.
- Köszi.- mosolyogtam és hamar elnyomott az álom.
- vége a romantikának.
- Shh már alszik.- hallottam Liam hangját.
 - Már nem.- húzódzkodtam fel.
- Addig 10 percet, hogy össze pakolj. - mondta apa miközben letett a kezében maradt ajtót.
- Most biztos nem , hiszen alszok. - húztam magamra a takaróm.
- Figyeld Harry mit tud. -hallotta meg Carly hangját.
- Na mit?- Liam.
Maara berontott a szobába, felkapta Liam egy pólóját és apa fejére dobta. Majd fel ült rá. Anya le akarta onnan csapni a táskájával, csak azzal nem számított, hogy elrepül és apát veri kupán nem kicsit. Apa közben hadonászott és rá esett anyára így mind a ketten a padlón végezték. Mindenki hangos nevetésben tőrt ki, még én is.
- Mondom hogy okos. - adott Carly neki egy kekszet.
- Nyertél!- közölte Harry.
- Ez még nem minden amit tud! - simogatta meg a feje búbját.
- Okos vagyok. - mondta Maara.
- Nagyon okos. - dicsérte a gazdája. - Louis nem vagy féltékeny rá? - Niall.
- Már hozzá szoktam.
Carly valamit suttog a madár fülébe, mire a halál elment. Apáék kezdtek észhez térni. Mondjuk egy kicsit még kóvályogtak.
Nem szóltam semmit csak felálltam, majd lesiettem a lépcsőn.
 - Na végre megjött a lány esze.- hallottam még anya hangját.
Kisiettem a kertbe és leültem a medence széléhez. Meglepetésemre Maara jött ki egy zsepivel a csőrébe.
- Kösz Maara.- vettem el tőle, mire ő mellém totyogott.
Oda bújt hozzám, mire én elkezdtem simogatni. Annyira aranyos volt és ez volt az első eset, hogy velem valamilyen állat is "kedves" volt.
Az előtte a madarak megkergettek a kutyák meg ugattak a macskák meg elszaladtak előlem. Furcsa egy életem volt annyi szent. És most ráébredni, hogy hazudtak nekem mind végig. Borzalmas volt. Mindennek a tetejére elakarnak vinni kitudja hová, pedig én nem akarom itthagyni a barátaimat
Szerencsém van hogy ők mindig kiállnak értem. Még a börtönbe is elmennek, hogy én velük maradjak. A legjobb fejek a világon ezentúl ha valaki fikázná őket én biztos megverem pedig én aztán nem vagyok olyan Majd megyek Liam-mal gyúrni, hogy megmutasam a világnak, hogy nem packázhat velem.
- Megyek is szólok neki. - mondtam ki amire gondoltam.
Ahogy fel álltam Maara is felszállt mellőlem ,majd az ott hagyott zsepit kidobta a kukába, majd felrepült az ablakomba és onnan ment be.
Amint beértem a szüleim aggódó tekintetével találtam magam szemben. Ez nem sejtet semmi jót. Senki nem volt a szobába, csak Marra ült az ablakba. Vajon mit csináltak a többiekkel?
- Hol vannak a többiek?- kémleltem körül a szobát.
- Az a nő személy akit te barátodnak nevezel kiráncigálta az egyik kölyök. A többiek meg mentek utána mielőtt valami hülyeséget csinálna.
- Melyik kölyköt?- vontam fel a szemöldököm.
- Mit tudom én. Mindegyik egyforma.
- Nem igaz! Liamnek gyönyörű gesztenyebarna szeme van, míg Harrynek zöld, Zaynnek sötét barna...
- Jó nem érdekel. - szakított félbe apa.
- Érdekeljen. - keltem ki magamból.
- Mi okom volna rá, azért mert az egyik ügyefogyott elvette a kislányom ártatlanságát.- emelte fel a hangját apa.
- Ha igaz lenne akkor sem tartozna rátok.
- Mi az, hogy nem a gyerekünk vagy!- állt fel anya.
- Nem is tudtam hogy a zombiknak van gyerekük.
- Ne merészelj így beszélni!
- Miért mi lesz. 18 vagyok nem parancsolhatok nekem.
- Még nem egész kisasszony!
 - JÉÉ tudjátok a szülinapomat.
- Én szültelek meg. Csak tudom mikor vajúdtam veled abba a tetves kórházba.
- Ha ennyire teher voltam miért nem vetettetek el?
- Nem ölöm meg a saját lányom. - Inkább magatokat.
- Nem öltük meg magunkat.- rázta értetlenül a fejét anya.
- Az én szememben igen.
- Ha halottak lennénk akkor nem lélegezném, mozognék.
- Tudod mit anya mond el, hogy mit akartok aztán had pihenhessek le.
- Ennyivel nem rázol le minket.
- Nem azt mondtam, hogy menjetek el hanem, hogy mit akartok, miért most jöttetek vissza?
- MErt az apád vagyok és kész.
- Hurrá! Most táncoljak is ?
- Elég ebből. - szólalt fel anya.
- És most mi következik?
Meg kaptam rá a választ Maara megint elő tűnt. Amikor apa és anya meglátta közeledtek az ajtó felé, ami nem volt a helyén.
- Tüntesd el innen ezt a dögöt.
- Nem az enyém, rám nem hallgat.
- Akkor keresd meg a gazdáját.-  csapkodta anya a levegőt.
- Idézem a " nő személyt" te láttad szóval te tudod, hová mentek.
- Hívd , mert lecsapom ezt a dögöt.- fogott meg anya egy vázát és neki akarta dobni Maaranak csak az ablakon landolt ami szépen ki is tört. De jó. Cserélhetünk ajtót meg ablakot is.
- Nem is mi volnánk, ha megússza egy ajtó és egy ablak.-mondtam ki hangosan amire gondoltam.
- Mit csináltatok, hogy nem ez az első ablak?
- Hát nem drogozunk.
- Sőt még vad partikat sem tartunk hogy lerészegedjek addig amíg nem emlékszek semmire.
- Hogy mondod?- kerekedett el anya szeme.
- Egyszer már lerészegedtél Robin.- jött be Zayn
- Marra gyere. - szólt Carly.
- Ezzel nem segítesz.- csaptam a combomra.
- De ezzel igen. - jött be Harry. - Az ajtó nyitva áll, csak arra vár, hogy kitolják rajta a seggüket.
- Addig el nem megyünk, míg el nem mondod Robin milyen buli részegedtél te le?
- Azon amikor megtudtam, hogy meghaltatok.
- Robin, nem azon mikor a vadkan elrabolt?- kérdezte Niall.
- Mondtam már, hogy nem segítesz.
- De akkor. Ez előtt, hogy szétvertem rajta a palacsinta sütőt. - forgatta kezében Carly az emlegetett tárgyat.
- Hogy kerül hozzád palacsinta sütő?- kerekedett el Naomi szeme.
- Palacsintát sütöttem és hallottam, hogy Marra alakít így jöttem. - vonta meg a vállát.
- Ilyenkor?- ráztam a fejem.
- KAJA!!- rohant ki Niall.
- Igen. Marra kedvence. - vonta meg a vállát.
- TE elkényezteted. - sóhajtott fel Zayn.
- Szerintem már nem.- röhögött Louis.
- Úgy csináltok mintha a Naomi kutyája nem lenne elkényeztetve.
- Még kutya is van ebbe a házba? -anya.
- Én teknőst is szeretnék.- mondtam kiskutyaszemekkel.
- Mondhattad volna már.- ölelt meg hátulról Liam.
- Mi ez itt a dili ház? - anya.
- Igen. Sajnos ide csak beutalóval lehet jönni- Harry.
- Harry!- szólt rá Ashley, de láttam, hogy ő is nevet.
- Mi az-. - bandzsított be.
-Semmi.- nevette el magát végül.
- TE Niall, hogy ha megeszed az össze palacsintát , akkor szét verem a fejeden. - indult meg lefelé Carly.
- Palcsinta.-  követte Maara.
- Nem bánthatod.- sietett ki Lexie.
- NE bántsd az asszonyt. - ment utána Louis.
- Mi az hogy asszony. - hallottam Carly éles hangját.
- Megyek segítek.- rohant ki Naomi.
- Hé azt ígérted, hogy innen megyünk a szobánkba.-szontyolodott el Zayn.
- Utána, még bármit.- kiáltott ki Naomi.
- Jó. - ment ki Zayn.
- Én megyek most lefekszek, mert ezek hangosak lesznek az este. - ment ki Ashley.
- Várj meg édesem.- szaladt utána Harry.
- Liam ugye Naomiék nem mellettünk vannak?
- Nem, de Mr Stylesék igen.
- Vendég szoba szabad? - kérdeztem.
- Mivel velem alszol így igen.
- Mi az, hogy veled alszik, arról szó sem lehet- lépett köbe anya.
- Maguk még mindig itt vannak. - jött be Carly  palacsinta sütő nélkül.
- A lányunk nélkül egy tapodtat sem.
- Fel ajánlhatom azt. Nem viszik sehova. - ölet szorosabban Liam. - Ha nem vágná közben el tudnám mondai. Na szóval. Fel ajánlhatok róla egy képet. Az is a lányuk, csak laposba.
- Vadbarmok.- ingatta apa a fejét.
- Tudja a vadbarmokat nem szokták zargatni főleg este, mert képesek fellökni az embert. - jött be Louis is.
- Főleg nem akkor, ha az a vadbarom kanos is.- röhögtem.
- Na az akkor maga a hálál. - értet egyet velem Louis is.
- Halál. - bólogatott Maara.
- Igen Halál.
- Mivel jó kedvembe vagyok. Ami nem szokott sokáig tartani ajánlom, hogy menjenek haza feküdjenek le és holnap tiszta fejjel menjenek a picsába. - Liam.
- De holnap visszajövünk Robin és mire jövünk legyél összecsomagolva.- ment ki anya,az utcára ahol szakadt az eső.
- Akkor a terv.- dörzsölte a kezét Carly.
- Én nevet változtatok és láma pásztorként fogok élni.
- Nem csomagol és indul. - most röviden.
- Halljuk.
- Mint mondtam a hotelt. Ott törzs vendég vagyok. Tudom a tulaj számát. Felhívom, mire össze pakoltok addigra már meg is lesz a szobátok.
- Ott lehet romantikázni is. - Louis.
- Szerintem most fogd be.- nézett szúrósan Liam.
- Rendezem vagy ne?
- Jaj ne már tudjuk, hogy te is arra gondoltál.- lökte vállba Niall.
- Most sokkal fontosabb hogy Robint ne vegyék el tőlem.
- De valld be hogy arra is gondoltál!- sürgette Harry.
- Jó igen de hagyjuk már.
- Carly akkor mit tudsz tenni?
Éreztem ahogy elpirulok, Carly elkezdett telefonálni néhány mérges közbeszólás után letette és elvigyorodott.
- Éjfélre várnak titeket.
- Nem lehetne reggel, mindjárt elalszok.- hajtottam Liam vállára a fejem
- Anyádék szerinted nem érnek ide addigra. A kocsiban is tudsz aludni. Liam gyúr elbír. Pont. - mondta Louis.
- Megyek összeszedek pár cuccot. -ballagtam fel a lépcsőn.
Liam is jött velem. Majd gyorsan össze pakoltunk pár dolgot. Ahogy leértünk meglepetésemre Carly lent várt kocsikulccsal a kezébe.
- Gyorsabb hogy ha én viszlek titeket.
- Merjek én veled ilyen állapotodba utazni.
- Nwm vagyok se részeg se dühös. Teljesen nyugodt vagyok.
- Király!- indultam a kocsi felé.
AZ út kb két órás lehetett é már a hátsó ülésen el aludtam Liam ölébe. Amikor megérkeztünk felriadtam. Carly előre ment vitte a csomagjainkat.
- Josh. - kiáltotta, majd eldobta és megölet egy pasit. Adott az arcára két cuppanós puszit.
- Louis tud a titkos szeretődről? - röhögött Liam.
- Louis. jóképű? - kérdezte Josh.
- Veszed le a kezed az úramról. - bökte meg Carly.
- Csak azt ne mond, hogy hogy...
- De. - mondta Josh. - A nász utas lakosztály elő lett készítve.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Lehet, hogy felhívom Brettet.
- Josh van barátod?
- Nincs. De gyertek felkísérlek titeket a szobátokba. Van ott minden a friss házasoknak. Konyha jakuzzi meg egy extra nagy ágy. Én személy szerint a konyhát szeretem a legjobban. - mondta miközben felvette az egyik bőröndöt.
 - Én a medencéért vagyok oda. - mondta Carly.
- Ti most tényleg azt beszélitek meg, hogy hogy szerettek szexelni? - akadt ki Liam.
- Ja. - mondta Josh. - Amúgy tündérke miért kérdezted, hogy van a barátom?
- Van egy ismerősöm, aki szerintem nagyon bejönne neked.- kuncogtam
- Mi az, hogy tündérke. - eszmélt fel Liam.
- Ez egy szó!- mondta Josh.
- Egyetértek. - mondta legelöl Carly.
- Amúgy meg milyen pasit tudsz Josh-nak?
- Emlékszel arra a srácra akit a média velem hozott össze?
- Az a szöszi? - koncetrált erősen.
- Igeeen.- néztem Liam arckifejezését.
- Tudjátok mi. Én csak egy ágyat akarok meg hogy vége legyen ennek a komédiának.
- Ennek nem lesz vége egyhamar.- nyomtam egy puszit az ajkaira.
- Még nem értünk be a szobába legalább addig türtőztettek magatokat. - mondta Carly.
- Ez egy szimpla puszi volt. - háborodott fel Liam.
- Még. - emelte fel az ujját.
- Az nem baj, ha ti törtök zúztok Louissal?- tárta szét a kezét Liam.
- Mert. Csak egy ajtó egy ágy meg a medence szűrőjét tettünk tönkre. - védte magát.
- És az ablak?- vontam fel a szemöldököm.
- Mikor?
- A konyhába, még az előző lakásban.
- Törtem ki ablakot. Nem voltam részeg vagy dühös?
- De milyen szűrőt tettél tönkre? - kérdezte Liam.
- Nem voltál te ahhoz részeg valamit sütöttetek és akkor. - tettem csípőre a kezem.
- Ja tényleg. A szűrő meg egy külön story.
- Egyszer elmeséled!- tartotta a mutató ujját a levegőbe Liam
- Minek. Úgy sem tudjátok hol van a medence.
- Csak ismerem a kertünket.- rázta értetlenül a fejét Liam
- Nem. - vágta rá nevetve.
Josh kinyitott egy ajtót.  Furán néztem Carlyre, de amint beléptünk az ajtón az állam is leesett.
Úgy nézet ki mint ha egy mini házba csöppentünk volna be. Gyönyörű volt. Amint megláttam a hatalmas ágyat nekifutásból ráugrottam. Kényelembe helyeztem magam majd hallgattam a civakodást.
- Mi az hogy nem ismerem a kertet?
- Mert nem is.- vágott vissza Carly.
- Egy medence van. annak a szűrője jó.
- Tévedés.- nevette Carly
- Akkor hol van a titkod medence?
- Benne van a nevében titkos!
- Jobb hogy ha elmondod, mert amint vissza megyünk minden ajtó mögé benézek.
- El kell dugnom a szőrös bilincset.- röhögött Carly.- Ti még kis apró gyerekek nem vagytok arra felkészülve.
- Csak érjek haza, Kiderítem.
- Derítsd, Robin hamarabb rá fog jönni. - bökött felém.
- Nem vagyok itt. - morogtam.
- Innen látlak édes.- mondta Josh az ajtóból.
- Gyere Josh hagyjuk itt a szerelmeseket. Liam így is ki akarja szedni belőlem a titkos romantikus helyünket. Ne legyetek túl hangosak. Mások aludni akarnak.
- Kész vagyok tőle.- dőlt hátra Liam.
- Köszönöm. - kiabált, majd bevágta az ajtót.
- Carly mindent hall és mindent lát rosszabb mint a Pretty Little Liarsból A.
- Jaj hayjál azzal a nyálas sorozattal. - morgott Liam.
- Nem is nyálas. -fordultam el tőle
- De az. - ölelt meg hátulról.
- De ha egyszer ordítva ébredek akkor az a hibás.- fordultam felé és a mellkasába fúrtam a fejem
Hosszú napot tudok a hátam mögött. Végre aludhatok erre nem tudok. Meg fogok bolondulni. Liam a hátamat simogatta és egy dalt dúdolt a fülembe. A sírógörcs határán állva kerestem elő a telefonomat. A névjegyzékben kutattam, amikor Liam kikapta a kezemből a készüléket.
- Pihenj. Majd holnap beszélsz vele. A kedvemért. Adott a fejem búbjára egy puszit.
- Muszáj most. Addig nem tudok nyugodtan aludni.- kapkodtam a telefonom után.- Ha ő tudott róla akkor elfogja nekem mondani.
- Nem akarod hajnali kettőkor felhívni? - húzta fel a szemöldökét.
- De, nem érdekel megszoktam már, hogy kiabál, már-már hiányzik.- vontam meg a vállam.
Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem. Vártam, hogy felvegye. Megváltás volt hallani a hangját.
- Miért nem mondtad el, hogy élnek a szüleim? Vártam, de nem jött válasz. - Alberta néni? itt vagy?
- Mert megkértek rá, nem akartam a húgom  kérését megtagadni.
- Persze, higgyem is el? Te aki ki nem állhattad a anyámat.
- Túl sok minden múlt rajta, hogy ha kiderül akkor vége mindennek.
- Mi mindennek? Végig szenvedtem 11 évet és most sem vagy képes elmondani az igazat. Anyámék elakarnak szakítani azoktól akiket szeretek.
- Csak azért jöttek vissza, mert a te kis barátaid rossz hatással vannak rád.
- Igen, nem tudom ki zárt össze egy állattal aki még a tetejére meg is erőszakolt!- gombóc volt a torkomba, ahogy a szavak elhagyták a számat. A könnyek kiutat kerestek és már már meg is találták
Liam átölelte a hátamat és apró puszikat adott a nyakamra.
- Mit csinált ki?
- Senki.- csitítottam le Liam-et.
- Ki mikor hol? - ismételte magát
- Senki.- elemeltem a fülemtől a készüléket, mire az Liam kikapta a kezemből és kinyomta.
- Hallgatlak?
- Hosszú.
- Van időnk.
- Emlékszel amikor eltűntem a buliból?
- Az volt a legrosszabb ami valaha történt velem.
- Velem is. James kihasznált és hát az. - A múltkor amikor láttad a lila foltokat rajtam azokat is mind ő csinálta. Némelyik még most is megvan.
Magához húzott és szorosan ölelt.
- Miért nem mondtad el?
- Nem voltam rá képes.
- Ki tud róla még?
- Carly szerintem és mivel ő tudja így gyanítom a többi lány is. Szétvert rajta egy palacsinta sütőt is
- Komolyan?
- Igen. - mosolyogtam el.
Liam magához szorított közben pedig a hátamat simogatta.
- Most már feküdj le. Tartalmas nap van a hátunk mögött.
- És az enyém mögött még mennyi ilyen. - csuktam be a szemem.
Végre eltudtam aludni. Álmomba egy órái papagáj tizedelte a világot. Hozzám meg folyamatosan beszélt. Egy kicsit hátborzongató volt. De nem érdekelt. Engem és a többeiket életben hagyta. Sőt jobban megnéztem és Maarara hasonlított. Tényleg ő a halál.
Ezt még majd megkérdezem Carly-tól, hátha ő tudja, mit csinál a madár ha nincs szemelőt. Megkérdem mi a palacsinta receptje hogy ekkorára nőt tőle egy apró makacsa madár. Reggel, hatalmas ajtócsapkodásra nyitottam ki a szemem. Anyámék voltak ott. Én hozzájuk vágtam egy párnát is vissza feküdtem.
- Csak álmodom, csak álmodom.- motyogtam a másik párnába.
- Nem. Mehetünk.
- Hogy találtak meg minket? - ölelt át Liam.
- Követtünk. - mondta anya. Hirtelen kinyílt az ajtó és Josh jött be rajta. - Sajnálom....de a szobába csak a vendégek tartózkodhatnak.
- Kapsz extra pénzt.- mosolyogtam Joshra.
- Köszönjétek C.
- Tudja, hogy így hívod? - kérdeztem.
- Igen.
- Nem ölt meg érte még?
- Élek szóval nem.
- Na elég legyen. Indulás!- ragadta meg az egyik kezemet anyám közben szúrósan nézett.
Előjött belőlem a gonosz én. Megfogtam a párnát és elkezdtem püfölni velem.
 - Soha az életben nem megyek veletek.
- Nem láttam még ilyennek. - hallottam Liamet
- Takarodtok kifelé. - csapkodtam őket, közben egyre hátráltak. Amikor az ajtón kívül voltak rájuk vágtam, a zárat pedig  elfordítottam.
- Elegem van.- feküdtem vissza az ágyba.
- Azt látom, csak ne rajtam éld ki a dühöd. - Liam.
- Dehogy is. - fontam a nyaka köré a kezem.
- Megyek. Mielőtt valamit megzavarok. - osont ki Josh.
Elnevettem magam miközben hosszasan megcsókoltam. Meglepődtem amikor a keze végig vándorolt a testemen, pólóm alatt simogatta a bőrömet. Libabőrös lett a hátam, de élveztem. Végig csókolt a nyakamon, közben óvatosan feljebb húzta rajtam a pólót.
Akartam is, de nem is. Én vagyok ám ilyen csak egyedül. Megfogtam a kezét és a felsőm visszahúztam az eredeti helyére.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Én sajnálom. Nem állok még készen.- sóhajtottam.
- Megértem. - adott egy csókolta a hajamba.
A mellkasára hajtottam a fejem közben pedig a kockái között "futkosott" az ujjam
- Most mi lesz? - kérdezte miközben szaggatottan vette a levegőt.
- Nem tudom. Lehet, hogy fel kéne adnom és elmenni anyámékkal, lehet, hogy megenyhülnének és visszaengednének
- Ők megenyhülni. Hamarabb leszek nő.
- Vicces volnál hosszú hajba. Lehet, hogy veszek neked parókát?- gondolkoztam el.
- Akkor ha arra jársz akkor vegyél még magassarkút is.
- Szerintem az enyém pont rámegy a lábadra.
- Ha van itt akkor felpróbálom. - ült fel.
- Nincs. De ha gondolod dobok egy SMS-t Carly-nak, hogy kéne. -emeltem magasba a készüléket.
Megírtam az SMS-t majd kikukucskáltam az ajtón. Anyáék nincsenek itt. Biztos elmentek enni vagy talán inni. De hogy békén nem hagynak az tuti.
- Találnunk kell egy másikat. Igen megtaláltak.- Liam valakivel telefonált mire visszamentem.
- Jó 20 perc elég? - kérdezte, majd letette.
- Mire kéne 20 perc?
- Arra, hogy ide érjen a felmentő seregünk.
- Képes voltál felhívni?
- Nem kellett a fura SMS után magától hívtak.
- Azért mert azt írtam neki, hogy sms-ben hogy hozzanak magassarkút.
- Igen, mivel az enyémről küldted.
Alig bírtam vissza tartani a röhögést.
- Nem vicces - morogta
- De az.
 - Nem és még ráadásnak Louis-nak küldted. El tudom képzeli az arcát, mikor olvasta.
Kész végem. Szakadtam a röhögéstől. Földet ütöttem alig kaptam levegőt.
- Tudod sosem késő erre.- mászott le mellém majd irdatlanul elkezdett csikizni.
- Ne kérlek nem kapok levegőt.
- A nevetés bezzeg nem gátolt meg benne.- csikizett tovább.
Hirtelen kitört az ajtó a tokjából. Szétugrottunk és a törött ajtót kezdtük el bámulni. Apámat vagy anyámat kerestem de senki nem volt ott. Vagy ennyire erős volta szél vagy mindjárt előfognak ugrani.
- Ugye az oroszlánok nem tudnak ajtót nyitni.- néztem Liam-re és egyre közelebb húzódtam hozzá.
- Nem. - ölelt magához. Felkapott majd menyasszony stílusba megindulta velem a konyha felé.
- Hé hová viszel?- ficánkoltam a kezébe.
- Arrébb. - markolt bele a fenekembe, mire lenyugodtam.
Felültetett a konyha pultra, ahol én pont láttam ki közelíti meg a mi kis otthonkánkat. Liam pedig közben a nyakamat csókokkal borította be.
- Liam van egy kis társaságunk. - mondtam neki.
- Ki?
- Kmm.
- Sajnálom hogy megzavartam a kis együtt léteket de itt vagy Liam a kért magassarkú. - adta oda neki Louis.
Megint nevetésbe törtem ki. Az elmúlt időszakba nem nevettem annyit, mint ma.
- Nem veszed fel? - kérdezte tőle?
- Nem! - mordult rá.
- Te kérted, itt van. - mosolyogtam gonoszul.
- Nem én, hanem Robin.
- De te mondtad, hogy előbb leszel nő, mint...- de nem tudtam befejezni mert befogta a számat
- Ki lesz nő? - kérdezte Louis.
-MMM...
-Senki.- vágta rá Liam
- Nem téged kérdeztelek hanem Robint.
Levette a számról a kezét, de láttam rajta, hogy a kiskutya szemeket is beveti csak, hogy én ne szóljam el magam.
- Apám.- vágtam rá hosszas hezitálás után.
- Volt itt? - kérdezte.
- Szerinted minek mondtam, hogy kell egy másik hely?- tárta szét a kezét Liam.
- Az ajtó miatt.
A fejem fogtam, mert már nem bírtam, de akkor váratlan személyek bukkantak fel.
- Kislányom indulhatunk? - kérdezte anya.
Na most mit csináljak hagyjam, hogy megint kitörjön a káosz vagy csináljam amit mondanak és majd lelépek mikor nem figyelnek. Lepattantam a konyhapultról és elindulta anya és apa felé.
- Álljunk csak meg. - fogta meg Carly a kezem. Előbb akarod anyádékkal négy szem közt beszélni, mondta majd ők követték.
Visszakanyarodtam Liamhez. Szorosan magához ölelt és megpuszilta a homlokomat.
- Ilyet többet ne.- mondta. Az ajtóhoz somfordáltunk és neki dűltünk, hogy jobban hajuk miről beszélnek Carlyék
- TE alkudozol? - emelte feljebb apa a hangját.
- Mi lehet kint?- néztem Louisra, majd Liamre.
- Carly-t ismerve vagy fog egy fél napos szent beszédet tartani arról, hogy nem mehetsz velük vagy valamit kialkudik.
- Kíváncsian várom.- suttogtam.
- Áll az alkú? - hallottam Carly hangját.
- Gondolkodási idő is van.
- Ez nem Tv show ez az élet.
- Nem mert a geordie shore is az életről szól!- hallottam Carly hangját.
- Várom a választ, le fog járni az idejük, akkor automatikusan az első lesz elfogadva.- mondta Carly
- Mi lehetett az alku tárgya?- néztem értettlenül
 - Gondolom TE!- adta az ésszerű magyarázatot Lou.
- Elfogadom. - hallottam apa hangját.
- A bankkal egyeztessenek. - mondta Carly.
- Mi van!- akadtam ki a fél beszélgetésre.
- Carly megvett téged? - akadt ki Liam.
- Ebből nem jössz jól ki. - röhögött Louis.
- Hát ebből nem. -ráztam a fejem közben a földet bámultam.
Carly és anyáék jöttek ki a szobából. Carly-ra úgy néztem mint valami kisgyerek aki lemaradt valamiről.
- Mire jutottatok? - kérdezte Louis a legbátrabb.
- Mond!! Mond- sürgettem
- Nyugi van. - mondta anya.
- De hogy van nyugi!- vágtam idegesen a fejéhez
- Ha nem nyugszol le akkor nem mondom, hogy mire jutottunk. - mondta apa.
- Befogtam.- ültem le az ágy szélére.
- Ezzel a lánnyal. - mutatott apa Carly-ra.
- Van neve is. - morogta Louis.
- Mindegy. Arra jutottunk, hogy.....
Csendben vártam. Próbáltam mély levegőt venni, hogy majdnem kiugrok, hogy mire jutottak.
- Hogy mivel mi mennénk vissza Magyarországra, ott van az öcséd. Ő magyarul tud, te meg nem így a nyelvi külömbségek miatt abban állapodtunk meg, hogy évente három hónapot lent töltesz a többit meg ezekkel a senki háziakkal. - fejezte be anya.
- Van egy öcsém? - vontam fel a szemöldököm
- Igen. - mondta Carly
- Lehet ennél rosszabb?
- Igen. - vágta rá Liam.
- Mégis mi?
- Az hogy nem fogadják el az akut és magukkal visznek. - kopogtatta meg a fejem Louis.
- Hé túl zűrös volt a napom, ne várd h majd hipp-hopp felfogok mindent örülj, hogy nem azt kérdeztem meg, hogy hé anya van nálad gumi?
Anya és Carly egyszerre csptak fejbe saját magukat. Próbáltam visszaszívni amit mondtam anya reakciójából, mert még meggondolják magukat és elvisznak magukkal az isten tudja hova
Anya és apa megöleltek majd megfordultak és elmentek.
- Mi köze a banknak az alkuhoz? - kérdezte Louis.
- Egyáltalán mit ígértél nekik, hogy ilyen könnyen feladták a dolgot?- kérdeztem.
- Maradjon az én titkom. - kacsintott.
- Nekem azért majd elmondhatod.- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Jobb hogy ha ezt csak három ember tudja. Higgy nekem.
- Még nekem sem mondod el? - görbült lefelé Louis szája.
- Szerintem előbb tartozik rám, mint rád.
- Szerintem meg ha anyádék elmondják akkor megtudod. Tőlem senki nem tudja meg. Ennyi. - zárta le.
- Kösz.- mentem ki az ajtón.
- Jobb ha nem tudjátok. - hajtotta le a fejét. - Drága volt.
- Drága? Mit csináltál?- hallottam Liam hangját.
- El adtam a lelkem az ördögnek. - mondta nyugodtan.
- Carly lécccccccci.- léptem be az ajtón.
- Tudod, hogy ha nincs jelen anyuci meg apuci akkor másnak kell a helyébe lépnie.
- Ezt hogy érted?- nézett Louis értetlenül
- Jöjjetek rá.
- Vicces kedved be vagy, de ha így haladsz nem lesz meglepetés.- fonta maga előtt össze a kezét Louis.
- Sajnálom, de így maradhat ha nem tudja. Elmondhatom de akkor mehetek utánuk.
- Miért akarsz utánam jönni?- vágtam értettlen képet
- Mert az alku így köttetett meg.
- Titokzatos mindenedet.- csókolta meg Louis.
- Szóval mehetünk? - kérdezte.
- Igen. - mondtuk egyszerre.
Felvettük a csomagjainkat, majd követtük Carly-t- Aki hirtelen az egyik ajtónál megtorpan, majd a zsebébe matatott
-Mi a baj?- álltam meg mellette.
- Az a szoba ha beszélni tudna akkor lenne pár vicces története. - nyitotta ki az ajtót.
- Nem történt bent semmi.- ment el mellettünk Liam.
- Hidd el. Fél életem itt éltem le.
- Mit csináltál te itt?- fordult vissza Lou.
- Ismered anyámékat. Itt éltem a vad életem.
- Jó nem szóltam. -emelte magasba a kezét és kifelé vette az irányt.
- Parancsolj. Két kocsival jöttünk. Vigyétek el az egyiket. Majd megyünk mi is. - ment Louis után.
- Minek jötte tök mindegy de nekem még csak a tanuló vezetőim van az is a rendőrségen. - közölte Liam
- Vidd Louis jogsiját. Hasonlítotok. - mondta Carly
- Vicces. Add.- nyújtotta a kezét Liam
Louis oda adta neki a jogsiát, meg a kulcsot, majd bement a szobába.
- Jó utat. - mondta majd követte az úrát.
Beszálltunk a kocsiba bekötöttem magam és elindultunk. Ahogy haza értünk mindenki letámadott és kérdésekkel bombázott.
- Felmentem.-- indultam meg az emelet felé.
Liam lent maradt és nagyjából elmagyarázza nekik, hogy mi is van. Ahogy végzett fel jött. Én addigra már az ágyban fetrengtem. Befeküdt mellém majd a fülembe kezdett suttogni.
- Nem alszunk hékás!
- De. húztam a fejemre a takarót.
- Gyere már nézzük meg Carly-ék titkos medencéjét.- lökdösött folyamatosan.
- Minek akarod megkeresni?
- Mert most ez izgat.- nyomott egy puszit a fejem búbjára.
Szó szoros értelem kihúzott az ágyból, majd mögém jött átölelt majd úgy mentünk kifelé.
- Na látom a Payne család is gyarapodik.- vigyorgott Niall.
- Én aludni akarok. - nyöszörögtem.
- Liam mért nem hagyod az asszonyod aludni? - jött fel a lépcsőn Harry.
- Mert kincset keresünk. - mondta.
- Egyedül nem tudod?
- Szerencsétlen alig áll a lábán. - mondta  Naomi.
- De egyedül nem izgi.- mondta szomorú fejjel.
- Majd megyünk mi édes kettesbe. - mondta Zayn.
- Mit kerestek?
- Lécci - Lexie
- Kincset. -vágta rá mindenki.
- Kincs mit takar?
- Valami titkos medence van a házban.- informálta Liam a többieket.
- Hol? -csillant fel a szemük.
- Szerintetek mért titkos?- néztem rájuk.
- Keressük meg.- indult meg Harry.
- Na látod már társaságod is van. -fordultam Liam felé.
- De én veled akarom megtalálni.
- Jó de, ha elalszok felhozol.
- Oké.- csókolt meg.
Indul a keresés. Elkezdték a konyhát végig nézni, majd jöttek a szobák egyesével
Amint Carly-ékéba értünk, hát szavakkal nem tudtam leírni mit volt ott én csak az ágyat vettem az egészből észre.
- Ágyikó!- közeledtem felé.
- Itt nincs semmi mehetünk tovább. - mondta Niall, majd mindenki megindulta, húztak engem is.
- Ágyikót akarom.- nyöszörögtem.
- Majd ha meglesz. - mentünk egy emberként a nappaliba.
Mindenki kutatott mindent.
- Liam a kertbe.- súgtam a fülébe.
Végig néztünk minden kicsi apró lehet, amikor fütyülésre lettünk figyelmesek. Maara repült ki az egyik ablakon Carly kezére.
- Megtalálták? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor jó.
- Komolyan elegem van.
- Haza jöttek és kerestétek a szobánkat? - csodálkozott Louis.
- Robin, te hogy-hogy állsz még a lábadon? - csodálkozott Carly.
- Próbálok de már nem igazán megy mondjátok meg Liam-nek az a nyomorult medencét aztán had menjek aludni.
- Nem mondjuk meg. De jobb hogy ha lefekszel mert össze esel. - mondta Louis.
- De nem enged fel.- mutogattam Liam-re.
- Istenem. - sóhajtott fel Carly.
- Az.- ültem le a fűre.
- Szóval Louis a legjobb barátodnak csak elárulod, hogy hol van ez a titkos hely? - szökdécsel oda hozzájuk Harry.
- Biztos lehetsz benne, hogy nincs a nappaliba és hol is kerestétek még?
- Az egész házat áttúrtuk. - morgott Liam.
- Szomszédba néztétek? - kérdezte Carly.
- Nem ott még nem.- indult el Harry.
Elterülve a füvön laposakat pislogtam. Hirtelen valaki felkapott, majd megindult velem.
- Köszi Louis.
- Szívesen, de állíts le az urad a nyomozásról. Kell nekünk egy kis magány.
- Liam! Segíts, nem ... nem vagyok valami jól.
- Tényleg, nem. - tett le Lou a fűre.
- Liam asszem az asszonyod ide fog....
Liam oda futott hozzám. Louis eltátogott egy köszönöm-öt, majd magunkra hagyott.
- Minden rendben? - nézett végig rajtam.
- Igen csak menjünk fel kérlek?- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
Felvitt a szobánkba, majd letett az ágyra. Adott a fejemre egy puszit, majd el akart menni, de én megfogtam a kezét.
- Hova mész?
- Megkeresem a szobát.
- Hagyj meg nekik.
- De...
- Maradj lécci.- húztam vissza. Leült mellém, majd a hajamat kezdte simogatni.
Végre pihentető alvás jött a szememre. Nem kergetett se óriás papagáj se apám anyámmal a jobbján. Nyugtom volt. Csend és békés pillanat. De a gyomrom félbeszakította. -
 Éhes vagy?- hallottam a mellettem ülő Liam hangját.
- Ma még semmi nem ettem.
Liam lement, majd egy nagy tál szendviccsel jött vissza.
- Valaki csinálta.
- Nem mi voltunk.
- Mindegy csak rágható legyen.- kaptam le egyet róla.
Megettük az összeset, ahogy az utolsó falatott is lenyeltem egy dühös Niall rontott be az ajtón.
- Miért csináltátok ezt!!- mutatott az üres tányérra.
- Mert egész nap nem ettem ittam aludtam.
- Képzeld én sem.- húzta ki magát Niall.
- TE?- néztünk rá döbbenten.
- Pontosan. Amikor megjöttetek akkor keltem fel. Utána a kincs vadászat, aminek annyi lett az eredménye hogy szomszéd megdobált minket. Szóval most mit eszek?
- Gondolom van még a hűtőbe.- mondta Liam.
- De azok nincsenek elkészítve.
-Kérd meg Lexie-t. - mondta.
- Keresi a szobát.
- Akkor valakit. - mondta Liam.
- Én alszok- húztam magamra a takaróm.
- Én felügyelem.- mondta Liam majd egy ajtócsapódás követte.
- Többiek meg a szobát keresik.
- Carly és Louis nem. - mondta Liam.
- De ők eltűntek.- kiabálta kintről.
- Előbb még megvoltak. - csodálkoztam.
- Biztos a titkos helyükön vannak és jót nevetnek rajtunk. - mondta Liam.
- Hívd fel őket. - mondtam.
- Lent van és a tied is.
- Akkor aludjunk.  -tanácsoltam.
Esküszöm, hogy ha valaki bejön azon a nyamvadt ajtón egy életre megbánja.

Hát ennyi volna a kis AKÁR ÍGY IS MEGTÖRTÉNHETETT VOLNA. Remélem jót nevetettek :)