68.rész

Magam elé kaptam a kezem és éreztem, ahogy maga felé akar fordítani. Próbáltam úgy fordulni, hogy minél kevesebbet lásson a maradék lila foltomból. Amik nagyon afelé hajlanak, hogy örökre a testemet bélyegzik. Liam szorosan magához ölelt és a hátamat kezdte el simogatni. Az izmaim teljesen megfeszültek.
- Hé nyugi.- nyomott egy puszit a vállamon lévő foltra.
Elmosolyodtam, majd a vállába fúrtam a homlokom. Nem szólt csak az állát a fejem búbján pihentette. Lassú és érzéki pillanatunkat az ajtó kopogás zavarta meg.
- Tudjuk, hogy egymásnak estetek szóval inkább mi lelépünk.-kiáltott be Niall.
Éreztem, hogy Liam elmosolyodik, majd elzárja a vizet. Egy percre sem engedett el. Egy ideig kutakodott, majd a hátamra terített egy törölközőt. Felnéztem rá és gyönyörű barna szemével találtam magam szembe. Mosolygott. Akaratlanul is elmosolyodtam. Maga köré csavart egy törölközőt, majd kilépett a kabinból. Hasonló képpen cselekedtem én is. Rákulcsoltam a kezemet a kezére, majd az ágyig húztam.
- Mire készülsz?- nézett rám gyanakodva.
- Hé most nyugi van.- vontam vállat.
A nyaka köré fontam a karom és óvatos csókokat hagytam meztelen testén. Liam egy laza mozdulattal ránk húzta a takarót, majd a nyakamat kezdte el gyengéd csókokkal ellepni. Éreztem, hogy a törülközőmet próbálja lehámozni rólam, ami következtében megcsikizett. Egy aprót ugrottam és egy halk sikítás hagyta el a számat. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó. Liam pedig ijedtében a földre ugrott a takaróval együtt így én csak a kezemmel és a falatnyi törölközőmmel takartam magam.
Az ajtóban apa dühös változata állt.
 - Mi az isten...- kapta le a szemüvegét.- Na azt már nem! Robin te most velem jössz.- ragadta meg a karom és az ajtó felé ráncigált.
- LIAM!- visítottam.
- De uram, hisz nem történ semmi.- próbálta menteni a menthetőt Liam.
- Persze fiam én meg egy milliárdos cég büszke tulajdonosa vagyok.... Ami igaz, de neked nem hiszek.- rántott ki az ajtón.
- APA!- rántottam ki a kezem a szorításából.- De hisz nem történ semmi.
- Ahhh.- sóhajtott fel apa.- Én is voltam fiatal. És tudom, hogy a fiatalok felelőtlenek!
A fejemhez kaptam a kezem és jól homlokon vágtam magam. Hátha csak egy rossz rémálom. Nem az volt. Apa furán nézett rám és végszóra megjelent drága anyám is.
- Istenem Scott. Miért áll egy száll törölközőbe itt kint a lányom??- rohant oda hozzám, majd a hátamra terítette a blézerét.
- Mert ez a senkiházi suhanc ágyba akarta vinni!- nézett mérgesen apa.
- Na elég legyen!- toltam el magamtól anyát, majd Liamhez sétáltam.- Nem akart senki senkit ágyba vinni, csak egy kicsit, hogy is nevezzem...
- Turbékoltatok!- jött egy hang az egyik ajtó mögül.
- Igen, de ennyi. Anya, Apa hagyjátok had éljem az életem.- ragadtam meg Liam kezét és behúztam a szobánkba.
- Ez meleg helyzet volt.- terült el az ágyon Liam.
- Ja az.- kerestem egy pizsit a bőröndömből.
A kis kalandunk miatt már éjfél is elmúlt. Befeküdtem az ágyba, majd arrébb löktem hogy vegyen fel valami alsó féleséget.
Reggel mikor felébredtem csak egy levél fogadott, hogy hangpróbájuk van, hisz este koncert, de utána megyünk haza. A reggelem elég kellemesen telt addig amíg anya be nem állított.
- Szia kicsim.- mosolygott olyan ártatlanul.
- Anya? Te mit keresel itt?- kerekedett el a szemem.
- Vásárolni viszem az egyetlen lányom.- sétált beljebb.
- És a másik négy nem jöhetne?-kérdeztem ugyanis nem akarok kettesbe maradni vele.
- NEM.- válaszolta.
- Jó akkor élvezd a vásárlást.- terültem el az ágyon.- Mert én nem megyek.
- Miért nehezíted meg a dolgodat?
- Ha elmegyek békén hagytok. Amíg le nem diplomázom?
- Talán.
- Gyerünk.- kaptam fel a ruháimat a székről, majd elindultam a fürdő felé.

Egy piros felsőre esett a választásom és egy kantáros szoknyára. A hajamat kontyba kötöttem és, hogy biztosan megálljon egy piros kendőt is felkötöttem. Mikor kiléptem a fürdőből anyámnak elállt a lélegzete. Nagy nehézségekkel sikerült észhez térítenem és elindulom vele. Rengeteg boltot végig jártatott velem, de egyikben sem talált az ő ízlésének való ruhát ellentétben velem. Én egy csomót felpróbáltam és egy csomóra azt mondtam, hogy ez nekem kell. Anya nagyon jó fej volt. Egyszer sem hozta fel, hogy miért nem megyek velük. Inkább mindig terelte a témát. Furcsáltam, de most először éreztem, hogy nekem is van anyukám. Hazafelé külön mentünk, mert neki még volt valami elintézni valója. Amint hazaértem a lányok kifaggattak, hogy mit csinált velem anya. Kimosta-e az agyam vagy hipnotizált. Én pedig nem győztem őket nyugtatgatni, hogy semmi sem történt. A koncertre ugyan abban a ruhában mentem, mert először lusta voltam átöltözni másodszor pedig nem volt rá időm, hisz korán elmentünk a stadionhoz. A koncert kezdete kor Liam nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd elindult a többiek után.

*a koncert után*

Fáradtan kísértem be a szobába Liamet. Szegény alig állt a lábán. Bedőlt az ágyba és percek múlva már mélyen szuszogott. Én gyors elmenetem lezuhanyozni, majd én is bedőltem mellé.
Reggel mikor felébredtem ő még javában aludt. Óvatosan csusszantam ki mellőle nehogy felébredjen. Összepakoltam a holmimat, majd az övét kezdtem el csomagolni mire ő felébredt én már a reggelit rendeltem meg a lenti étteremből.
- Jó reggelt. - ült le mellém.
- Neked is. Jó éjt vágyat.- toltam elé.
Reggeli után levittük a holmijainkat, majd elindultunk haza. Otthon arra ébredtem rá, hogy le vagyok maradva a tanulással így arra álltam rá Liam pedig ott volt és támogatott.


* Két héttel később*

Az utolsó tételeimet mondogattam magamban, amikor elejtettem a tányért és darabokra tört.
- Nyugi úgy is átengednek.- paskolta meg a hátamat Naomi.
- Könnyű azt mondani.- hajoltam le, hogy majd összeszedjem az eltört darabokat.
- Hé gyere egyél.- ragadta meg a karom Naomi.
A kezembe nyomott egy pohár narancslevet és egy szelet pirítóst majd az étkező felé lökdösött. Evés közben is az uralkodó családokat mondogattam magamba amikor megjelent Carly.
- Jó reggelt.
- II. Erzsébet.- vágtam rá, közben pedig haraptam egy falatott a reggelimből.
- Tanul már vagy egy órája benyög valamit.
- Furcsa tanulási módszer.-intetett, majd kiment.
Mikor befejeztem addigra Liam is leért. Szegény nyúzott volt.
- Hé veled meg mi történt?- ült e Naomi mellé Zayn.
- Nagyon vicces vagy. Van kávé lefőzve?
- Kint.- mutattam a konyha irányába.
Liam kivánszorgott én pedig megragadtam a félig megevett kajámat és elindultam utána.
- Ne haragudj.- öleltem meg hátulról.
- Nem haragszok csak fáradt vagyok.- fordult meg, hogy meg tudjon ölelni.
- Tudom ezért kérek meg valakit, hogy vigyen el.- nyomtam egy puszit az ajkaira, majd kisiettem.
A nappaliból láttam, hogy Niall épp húzza a cipőjét.
- Niall!- sétáltam oda lassan. - Eltudnál vinni?
- A suidba? Ja persze.- mondta mielőtt válaszolhattam volna.
Felsiettem a holmimért, gyors lekaptam Liamet és teljesen feltöltődve sétáltam ki a kocsihoz ahol már Niall várakozott. Beültem mellét bólintottam, hogy mehetünk majd el is indultunk.
A sulinál kitett én meg mondtam neki, hogy nem kell megvárnia, hisz nem tudom mikor végzek. Megvártam míg elhajt, majd egy nagy levegő vétellel elindultam befelé. Elfoglaltam a kijelölt helyet, majd várakoztam. Elég sok diák ült bent a teremben, ahhoz képest, hogy április vége felé járunk. Amint megérkezett a tanár én neki láttam a vizsgának. Másfél óra múltán is még mindenki javában írta. Én pedig letettem az asztalra a tollat és büszkén vittem ki a tanárnak.
- Elismerő Miss Peterson.- bólintott, majd utamra engedett.
Kilépve a telefonomat kerestem a zsebembe. Leintettem egy taxit, majd lediktáltam a címet. A kocsi csak úgy bűzlött a cigarettától, ezért lehúztam az ablakot. A telefonomon 10 nem fogadott hívás és egy csomó SIESS HAZA! sms fogadott. Nem válaszoltam inkább csak próbáltam nem megfulladni. Amint hazaértem elkezdtem a ház felé rohanni. Szó szerint be estem az ajtón. A menedzser és a többiek viszont döbbent fejjel bámultak.