2015. július 26., vasárnap

102.rész (2.évad 32.rész)

OMG! Eltűntem mint ember a sivatagban! De most már itt vagyok és megpróbálok nem eltűnni. Remélem nem pártoltatok el mellőlem, mert most így érettségi után erővel duzzadva visszatértem és egy friss ropogós résszel kedveskedek és amit tudom hozom a folytatást és majd végül a befejezést :)


.:Robin:.
.:Pár héttel később:.

A nagy karácsonyi hercehurcának végeztével szinte minden visszaállt a régi kerékvágásba. A fiúk visszamentek a stúdióba, hiszen még karácsony előtt sem voltak bent és hát ők sem akarják, a rajongóikat sem akarják cserbenhagyni. A pár héten szinte csak az ágyban vagy néha-néha a zuhany alatt találkoztunk egymással akkor is egy hulla is élettel telibb náluk. Agyilag teljesen leterheltek és hozzájuk címzett kérdések nagy része megválaszolatlan maradt. A fiúkkal ellentétbe mi feltöltődtünk és erőben duzzadtunk, hiszen vagy egy kényeztető és egyben lazító napot tartottunk. Ha nem a fürdőben, akkor a bevásárlóközpontban vagy otthon voltunk. Naomi volt az egyik ötletadó, hogy miért nem megyünk plázázni. Az első pár napban még érdekes volt, viszont ahogy teltek a napok egyre rosszabb lett, hogy a fiúk rajongói is megjelentek. Szinte úgy csináltak, mintha mi lettünk volna a fiúk, annyi különbséggel, hogy nem sikítoztak, amikor megpillantottak bennünket. Amint körbe vettek minket egyik irányba sem tudtunk mozdulni. A rajongók mindent tudni akartak, a szaftos részletektől kezdve a lakcímünkig. Egy kevés része a rajongóknak nagyon kedves volt és nem hatolt be a személyes terünkbe, szívem szerint pedig elmondtam volna nekik, hogy nagyon szívesen vendégül látnám őket a vendégségbe, hogy találkozhassanak a bálványaikkal. De nem tettem, hiszen tudtam, hogy így is keveset pihennek, amikor a munka válik számukra elsővé. 
- Hallod örülök, hogy ennek mára vége. - csukta be maga után az ajtót Lexie. - Sosem volt bajom a rajongóikkal, de ez már fárasztó.
- Jó velük néhanapján összefutni velük, de ezek valahogy szaporábbak, mint a nyulak. - indította be a kocsit Carly. 
Hangosan felnevettünk mindannyian, de én tisztában voltam vele, hogy Carlynak igaza volt. Kedvesek, néha napján aranyosak is, de mindenhol ott vannak, pont mint a legyek. 
- A fiúk hazaértek már? - törte meg a nevetést Naomi.
- Biztos nem, hiszen akkor már telefonáltak volna, hogy az ebédet melyik dobozba csomagoltuk el. - nézett komolyan Lexie. 
- Jaaaj Lexie attól, hogy a te pasid elvárja a főtt ételt az asztalon, amikor hazaért, attól a többi fiú nem ilyen. - jegyezte meg Naomi felhúzott orral. 
Carly hangosan felnevetett majd csatlakozott hozzá Lexie és én is. 
- A pasik csak két okból kifolyólag főznek, az egyik, amikor még nincs barátnőjük és nem akarnak éhen halni. - Carly belelépett a fékbe, miközben kioktatta Naomit. 
- És mi a másik? - kérdeztem mikor újra elindultunk. 
Carly megforgatta a szemét, és mint egy szende szűzre úgy nézett rám. 
- Hát a szex! - vágta rá Lexie.
- Ez így igaz, a pusztán lepjük, meg az asszonyt nem szerepel a listán. - folytatta Carly. - Amúgy meg amióta ismerem Louist egyszer nem főzött nekem, inkább elvitt étterembe. 
- Nem értem miért vagytok úgy oda. Zayn simán megfőz csakúgy. 
- Attól, hogy azt mondja, az nem jelenti, hogy úgy is van. Egyszer nem láttam a konyhába ténykedni, Liamet és Niall már nem egyszer, de a Zaynt nem. 
- Ugyan már Carly ez nem igaz! - védte a pasiját Naomi. 
- Ne is erőltesd magad, ha a gyomra kaját követel, akkor képes, de csak talán képes megcsinálni magának valami harapnivalót. - morgott Lexie. 
- De erőltetem! Mert nincs igazad Lex viszont ha nem adsz az igazadból, akkor fogadjunk és meglátjuk mi lesz? - farkasszemet nézett Naomi vele. 
- Tőlem fogadhatunk, viszont nincs az a pénzbeli összeg, amit megtudnál fizetni. 
- Szerintem ez teljesen felesleges vita. - néztem fel a telefonomból.
Naomi és Lexie rám kapták a tekintetüket. Összehúztam magam az ülésen, mert éreztem, ahogy a tekintetükkel engem fürkésznek. 
- Na, akkor mit mond Liam, hisz ti úgy is állandóan beszéltek. - nézett hátra Naomi. 
- Jaj nemár csajok! Csak vigyáz az ő szeme fényére. Emlékeztek amikor Ashley csinálta?
- Persze, olyan applikációt rakott Harry telefonjára hogy tudja, mikor merre van, ha nincs vele. - nevetett Lexie. 
- Mi a helyzet a fiúkkal? - tért vissza Naomi tekintete rám. 
- Már csak ő van bent, de talán fél óra és ő is otthon lesz. - néztem előre. 
A lányok rám meredtek és egy óóóó hagyta el a szájukat. Tisztában voltam vele, hogy cukkolásból csinálják, de különösebben nem vettem fel magamra. Legyintettem majd a figyelmem visszavándorolt a telefonomra, amin egyáltalán nem Liammel folytattam eszmecserét, hanem Carly rekordját akartam minden áron megdönteni, de sikertelenül. 
A lakásba belépve káosz fogadott minket. A fiúk nagy sürgölődésben voltak, de nem a konyhába. Felakasztottam a kabátom, majd a csizmámat akartam levenni, amikor kinyílt az ajtó. 
- Úgy utálom, amikor a semmiből kezd el szakadni a hó. - lépett be pufogva egy nagy hóemberként szegénykém. 
A szám elé tettem a kezem, hogy ne vegye észre, hogy rajta nevetek. Az ajtó becsukása után engem is megpillantott. A morcos pillantása azonnal felderült. Ledobta a táskáját a földre majd magához húzott és megcsókolt. Csókjától azonnal felmelegedtem, úgy csókolt, mint korábban sohasem.  Lassan elhúzódott tőlem és egy csábos mosoly kúszott az arcára. 
- Hiányoztál. - mondta miközben levette magáról a havas kabátját. 
Egy kicsit az én pólóm is nedves lett, de nem bántam a héten először sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk egymáshoz. 
- Megtennétek, hogy máshol faljátok fel egymást, mert ettől még a kedvem is elmegy tőletek!- terült el kanapén a nappaliban Harry.

1 megjegyzés:

  1. Szia nagyin jó a blogod kb. 4 napja kezdtem el olvasni és itt is vagyok. Arról colt szó hogy nem tűnsz el :( most szomorú vagyok. Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés