.:Louis:.
A kiviharzó leányzó nem nézett senkit. Csak azt kiabálta, hogy " Nem vagyok tovább hajlandó elviselni". Még engem is majdnem fellökött. Visszamentem a többiekhez, akik leginkább azzal voltak elfoglalva miért is rohantak el mindketten.
- Szerinted mi történt odabent?- fordultam Liam felé.
- Szerintem csak megint a szokásos.
- Hihetetlen most muszáj lemondanom az esti műsort. - dühöngött Angela.
- Miért kellene?- nézett Robin a szőkére.
- Mert ha ez a két hülye már bocsánat ezt csinálja, nem tudok segíteni. Itt még csak-csak tudtam magyarázatot adni, de ott élő műsorba mit hoztok fel, ha összevesznek? Lemondom, és ha minden rendbe lesz, akkor bepótoljuk az egészet. - vette elő a telefonját.
Amíg Angela elment telefonálni addig mi összeszedtük a cuccunkat. Liam félre húzta Robint majd egy kisebb vita alakult ki közöttük. Nem értettem, hogy min veszekednek, de biztos voltam benne, hogy nem mindennapi a vita témája. Carly rákulcsolta a kezemre a kezét majd elindultunk a kijárat felé.
-LIAM TI IS! - kiabált Angela.
Úgy rohantak utánunk, mint akiket seggbe rúgtak bár amilyen ideges a főnökasszony lehet, hogy valami hasonló eset történt. Visszamentünk a kitartóan várakozó csapathoz, akiknek dedikáltunk és készítettünk velük még képet. Liam odasúgott valamit az egyik rajongónak, aki vadul elkezdett bólogatni. Visszanéztem Carlyra aki éppen mély csevegést folytatott a többi lánykával, legfőképpen rólam.
- Carly mehetnénk?- szakítottam meg az eszmefuttatást.
- Persze. - mosolyogta.
Összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk vissza az autóhoz. Sokkal rosszabbra számítottam a rajongókkal kapcsolatban. Először azt hittem majd megdobálják valamivel őket, de úgy látszik csalódnom kellett persze jó értelembe.
- Mindenki itt van?- nézett ki Zayn.
- Igen. - mondtam és beszálltam Carly után.
Becsukták az ajtót és már indultunk is. Ashely az ablakon kifelé bámult miközben valami dalt dúdolt. Carly és Niall valamin összeszólalkoztak, hiszen az én drágám váltig állította a saját igazát. Nem akartam bele avatkozni. Zayn éppen hátradőlve próbált aludni, Naomi pedig csendesen üldögélt. Ahogy figyeltem őket azon gondolkoztam, hogy melyikkőjüknek mit lehetne venni karácsonyra, hiszen az is itt van a nyakunkon. 1 hét és itt a nagy pihi szezon, ami 3 napból fog állni. Abból az egyik a józanodásra van szánva ugyanis az elmaradt szülinapokat pótoljuk. A mély gondolatmenetemet az zavarta meg hogy a fékezéstől az alvó Zayn rám dőlt.
- Mássz le rólam!- löktem félre. - Van elég hely!
- Hogy volna? Épp annyian vagyunk, amennyi hely van. - fordult hátra a főnökasszony.
- Hát van két üres hely.
- Liamék. - néztünk össze a többiekkel.
- Visszamegyünk értük?- nézett Harry a vezető ülés felé.
- Nagy gyerekek már, meg tudják egyedül is oldani. Majd ha visszaérnek, felhívunk. - javasoltam.
- Jól van. - sóhajtotta végül egy nagy hatásszünet után Angela.
Ahogy visszaértünk a mi kis csendes lakásunkhoz egy emberként törtettünk be az ajtón. Én voltam az utolsó. Becsuktam az ajtót és a telefont Harryhez vágtam.
- Mit kezdjek vele?- kérdezte flegmán.
- Hívd fel a két jó madarat. - dörmögte a párnából Carly.
- Hagyd, őket majd jönnek, ha akarnak. - lépett be a konyhába Lexie.
Leültem Carly mellé. Szegény nem tudom mitől fáradhatott el ennyire, de már majdnem elaludt. Felvettem a kezembe, majd lassan elindultam az emelet felé.
- Louis egy mérkőzés?- kiabált utánam Niall.
- Felviszem és utána jövök. - fordultam vissza.
- Tudok a saját lábaimon is menni. - dörmögte Carly a mellkasomba.
- De ismerd be, hogy élvezed.
Aprót bólintott, majd ismét lecsukta a szemeit. Annyira aranyosan tetette, hogy már alszik, hogy mosolyt csalt az arcomra. Óvatosan belöktem az ajtót és lefektettem az ágyra. Ő magzatpózba helyezkedett el és békésen próbált aludni.
- Aludj jól. - nyomtam egy puszit a homlokára.
Dörmögött valamit, de nem értettem a párna miatt. Halkan becsuktam az ajtót és elindultam lefelé ahol Niall már várhatott. Lefelé menet viszont furcsa hangok ütötték meg a fülemet. Körbe kémleltem, de semmi mozgás nem volt. Harryék szobája mellette mentem el és megint meghallottam azokat a furcsa hangokat. Szóval Harry megint a békülő szexet választotta. Azt nem tudom, hogy vette rá Ashleyt de nagyon ügyesen csinálta.
- LOUIS!!- ordított fel Niall.
Niall nem tudom melyik részét nem értette annak, hogy ne kiabáljon, mert valaki aludna az a valaki Carly. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy minél hamarabb elhallgattassam a zaj forrását. Ahogy leértem Niall már a kontrollerekkel kalimpált.
- Mindjárt csak iszok!- mutattam fel az egyik ujjamat, hogy várjon.
- Csak siess, már úgy le akarlak győzni. - vigyorgott önelégülten.
Niall mindig nagy reményeket fűz magához aztán meg jól pofára esik. Annyiszor akart már leverni, hogy a 10 ujjam nem volna hozzá elég, hogy megszámoljam, de természetesen sosem jön neki össze. Ő az a típus, aki beleéli magát a győzelembe és már majdhogy nem pezsgőt bont magának, csak aztán rá kell jönnie engem nem tud megverni.
- Úgysem fogsz megverni. - vettem ki a narancslevet a hűtőből.
- Csak figyelj!- ugrott le a bárszékről és már rohant is a TV elé.
Nem tudtam komoly ellenfélnek nézni Niallt hiszen túlságosan elvicceli a dolgokat. De hát egy ilyen is kell a csapatba. Leültem mellé, majd belekortyoltam a narancslevembe.
- Kezdhetjük? - fordult felém.
- Persze. - letettem a dohányzóasztalra a poharam és elvettem tőle az egyik irányítót. Niall elindította és mindketten átkapcsoltunk a játékra. A körülöttünk zajló események teljesen kizárultak, csak a játékra figyeltünk. Az első gól után, amit szereztem még jobban bedurvult a mérkőzés. Onnantól pedig mintha csak az igazi mecset néztük volna. Kiabáltunk, becsméreltük egymás játékosait, csak amit mindig szoktunk.
- Szívem moderáld már magad.- jött be Lexie.
Niall leállította a játékot és a barátnőjére meredt. Szeme kétségbe esetten nézett a mérges Lexire.
- Istenem!- fogta meg a fejét, majd mögénk sétált.- Nem számít, hogy nyersz vagy veszítesz, tőlem kapni fogsz valamit. - adott egy apró csókot a nyakára.
Niall mintha feltöltődött volna. Visszanyomta a játékot és újból nekiestünk csakhogy most mintha kicserélték volna Niallt. Úgy cselezett, úgy védett, ahogy eddig sosem. Kikerekedett szemekkel próbáltam védekezni, de nem sikerült.
- Mit csináltok? - jött le az álomszuszék.
- Nyerek. - vágta rá Niall.
Megvontam a vállam Carly felé mire ő elmosolyodott. Alig volt 1 perc volt a játék végéig Niall pedig elég jól el volt húzva tőlem.
-3...2...1...- számoltak vissza a lányok.
- NYERTEM!!- ugrott fel, majd megcsókolta Lexiet.
Hátradőltem majd fintorogva figyeltem, ahogy Niall örömébe ugrált. Azt hiszem most nyert először ellenem.
- IGEN!! NYERTEM!!!
Carly a vállamra tette a kezét, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Hátradöntöttem a fejem és élveztem a pillanatot. A csodálatos kényeztetésnek a telefon csörgése zavarta meg. A lábammal próbáltam elvenni az asztalról a készüléket, mivel lusta voltam felállni. Carly miközben leült mellém oda dobta.
- Csak, hogy ne kelljen felállnod.
- Haló! Nem még nem értek vissza...persze azonnal felhívunk oké Helló. - tettem le a készüléket.
- Angela?
- Igen. - mondtam, majd eldöntöttem a kanapén és megcsókoltam.
A csókunknak az ajtó csöngője vetett véget. Niall odarohant és mutatta, hogy maradjunk nyugodtan.
- Hol van ő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése