84.rész (2.évad 14.rész)

Amint odaértünk anya és én letámadtuk az első ruhaboltot amit meglátott. Apa és az öcsém elmentek egy másik boltba. Anya sorra hozta a ruhákat én pedig mosolyogva vettem fel mind a pár száz ruhát amit a kezembe nyomott. Nem ellenkeztem csak csináltam amit kellett.
- Anya ez szerinted milyen?- vettem ki egy lila felsőt.
- Próbáld fel.- nézett fél szemmel a ruhára.
Megvontam a vállam és elindultam a próbafülkék felé.
- Szia csajszi.- köszönt rám a bátyám.
- Hát te?
- Anyáék mondták, hogy ma ilyen családi bevásárlást tartanak én meg mondtam, hogy amit végzek eljövök.
- Robert nézd milyen aranyos felsőt találtam.- rohant felénk anya egy piros rénszarvasos kötött felsővel.
- Jézusom anya nem vagyok már 7 éves.- hátrált Robert.
- Nemár bátyó vedd fel.
- Kinek az oldalán állsz?- nézett rám mérgesen.
- A sajátomon.- húztam szélese vigyorra a szám.
- Te kis gonosz manó.- indult meg felém én viszont futásnak eredtem.
Vissza néztem rá, de ő éppen anyával beszélt. Lassítottam, majd visszaindultam hozzájuk. A bátyám ördögien mosolygott ami semmi jó jelet nem mutatott.
- Nézd kicsim milyen szép!- fordult felém egy piros fölsővel aminek a közepén egy nagy télapó volt.
- Mi.. milyen aranyos.- böktem meg a télapó fejét, mire az a Jingle bells-t kezdte el énekelni.
Elrántottam a kezem és furcsa fejjel kezdtem tanulmányozni azt. Közelebb hajoltam, elvettem anyától össze-vissza forgattam hátha rájövök, hogyan kell kikapcsolni azt az izét.
- Robin ezen nincs kikapcsoló gomb.- mosolygott gonoszul a bátyám.
- Mi a helyzet?- jelent meg végszóra apa és Steve.
- Nézd milyen cuki!!!- nyomtam az öcsém képébe.
Anya és apa büszkén álltak és figyelték ahogy kifejezzük egymás iránti szeretetünket. Komolyan teljesen azt hiszik, hogy mi vagyunk a minta testvérek, mert sosem veszekszünk. A 10 ujjamon nem tudnám összeszámolni, hogy hányszor vesztem velük össze. A pulóveren való vitánknak az eladó vetett végett.
- Kérem! Ez itt egy bolt nem pedig kocsma.- vette el a nő a mikulásos felsőt.
- Elvinnénk!- mondta anya.
Egy emberként kaptuk oda anyára a fejünket. Elkerekedett szemekkel néztem és vadul rángattam a fejem hátha leszűri, hogy nekünk nincs szükségünk arra a felsőre. De sajnos nem fogta fel.
- És volna még ezen kívül 4 db?- ment az eladó után.
- Hát ezt megszívtuk.- sóhajtotta apa.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Láttam családokat nevetni, de sosem éltem át idáig. Apa abbahagyta a nevetést és egyenesen engem nézett. Hirtelen felindulásból indultam meg felé és félre húztam, hogy a többiek ne hallják.
- Apa kérdezhetnék valamit?
- Persze bármit.- mosolygott kedvesen.
- Amikor hazajöttünk találtam egy papírt összegyűrve a kanapéba. Megnéztem és egy szerződés volt amit Angela Palmer azaz a One Direction menedzsere írt alá. Mi köze hozzád?
- Tudod kicsim...- dörzsölgette a nyakát.- az már egy nagyon régi szerződés.
- Igen azért volt rajta szinte friss dátum? Apa nézd nem akarok vitatkozni nem is érdekel a dolog csak kérlek bízz most az egyszer bennem.
Apa egy aprót bólintott, majd szorosan magához ölelt. Egy könnycsepp csordult ki a szememből amit azonnal le is töröltem.
- Szeretlek apa.- csúszott ki a bűvös mondat.
Apa eltolt magától és az arcomat kezdte fürkészni. Nem hitt a fülének.
- Én is.- mondta majd ismét magához ölelt.
- CSALÁDI ÖLELÉS!!!!- ordított valaki a hátam mögül majd valami nehezet éreztem.

Amint elengedtük egymást anya elment fizetni mi pedig kint várakoztunk. Apa átvett tőle egy- két táskát, majd mindketten felém fordultak.
- Mulass jól kicsim.- mosolygott anya.
Utoljára megöleltem őket majd elindultam a hosszú folyosón. Éppen vettem elő a mobilom, hogy hívok egy taxit amikor megpillantottam odalent a kori pályát.