83.rész (2.évad 13.rész)

Ahogy apa becsukta magam mögött az ajtót én letámadtam a gépet. Bekapcsoltam és vártam, hogy minden betöltődjön rajta. Fél éve nem láttam semmi adatlapot semmit. Bár az agyam az internet felé koncentrált egy része még mindig a szerződésen kattogott. Mégis miért kötött volna szerződést apa Angela Palmerrel vagyis a fiúk menedzserével. Idegesen kattintgattam twitteren ahol szinte minden második bejegyzés Liamhez és hozzám volt köthető. Nem tudom Liam mit cáfolt meg és mit sem de ez kezd egyre jobban elfajulni. Az üzeneteimet tanulmányozva rájöttem, hogy itt mind valamiféle fenyegetés amikor felvillant egy kis ablak. Carly volt az. Elmosolyodtam és azonnal rámentem.
 Carly: Te mégis hol a francba vagy?
Az üzenet régi volt de mégis szinte mintha most küldte volna. Rámentem, de ő nem volt aktív bár Carlyt ismerve nem tesz ki a élete minden másodpercét a világhálóra. Rámentem a többiekére is, de ott sem találtam semmi információt ami az elmúlt fél évet rejtené. Kiléptem róla és azonnal tudtam, hogy csak egy valamit csinálhatok és az az, hogy megkérem a szüleimet, hogy tegyenek pénzt a telefonomra. Éppen indultam volna kifelé amikor egy rajongói oldal kitett egy linket. Rögtön rákattintottam és már olvashattam is a friss híreket.
"One Direction a  jövő héten tér vissza az államokból!" Annyira megörültem ennek, hogy rohantam a szüleimhez, de ők sajnos már lefeküdtek aludni. Csendesen visszakullogtam az ágyamhoz és lefeküdtem. Másra sem tudtam gondolni minthogy Liam hamarosan visszatér Londonba és újra találkozhatunk.
A napok gyorsan teltek és a hülye papír amit a napokba találtam egyre jobban fúrta az oldalamat, hogy mi az össze köttetés az apám és a szőke liba között. Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Úgy ugrottam ki mintha tűz volna pedig csak az ébresztő volt. Szomorú voltam mert azt hittem Liam vagy valamelyik másik fiú vagy épp valamelyik lány. Felvettem a köntösöm és elindultam a konyha felé valami harapni valóért.
- Áá Szia kicsim.- nézett fel apa az újságjából.
- Szia hogy-hogy ilyen korán?- ültem le mellé.
- Én mindig ilyen korán szoktam kelni, de te mit szeretnél?- nézett rám gyanakodva.
- Hát tudod apa megtaláltam a mobilom Steve-nél és lemerítette róla az összes pénz és hát azt szeretném kérni, ha nem volna nagy probléma, hogy tennél rá egy kis pénzt.
- Azért mert telefonálni akarsz egy bizonyos személynek?- vonta fel a szemöldökét.

- Apa értsd meg, hogy én szeretem és ez ellen te nem tehetsz semmi.
Apám elővette a mobilját, majd valakit felhívott. Az ablakhoz sétált és beszélni kezdett. Nem értettem rendesen és még a tetejére anyám is megjelent.
- Kávét?- tolt elém egy bögrét.
- Nem.- fintorogtam.
Amint anya elfordult apa visszaült mellém. Elmosolyodott majd anyára nézett.
- Minek örülsz édesem?- csókolta meg apát.
- Háát.- nyújtotta el majd a következő pillanatban rezegni kezdett a telefonom.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Köszi! Köszi! Köszi, köszi....- hajtogattam.
Apa mosolya lemoshatatlan volt. Tárcsázni akartam azonnal Liamet, de apa rögtön kikapta a kezemből.
- Csak délután!- tette zsebre.
- Apa ne kezdjük már megint.- néztem kölyök kutya szemekkel.
- Eljössz velem vásárolni délelőtt és a délután a tiéd.- mondta anya.
- Ez komoly? Szóval azt csinálom amit akarok, oda megyek ahová akarok?
- Igen.
- Ezt nem hiszem el. Köszönöm szépen. - öleltem meg őket.
Gondolkodás nélkül felrohantam. Előszedtem a csizmámat, egy vastag kötött pulóverem, a lábszármelegítőket, egy hozzá illő sállal és egy cső szárú farmert . Felöltöztem a hajamat amilyen gyorsan csak tudtam kivasaltam majd elindultam lefelé.
- Készen is vagy?- ámult el anya amikor leértem.
- Mire várjunk.- mosolyogtam izgatottan.
Felvettem a kabátomat, és rohantam is a szüleim után. Mosolyogva vártam, hogy lemenjen a vásárlás és arra menjek amerre én akarok mintha most szabadulhatnék a börtönből.  De a végére megkedveltem a szüleimet.