67.rész

: Robin : 

A szobában ülve vártam, hogy a többiek jöjjenek hozzám. Mivel Liam küldött egy SMS-t, hogy a szüleim a hotelban vannak én azonnal paraüzem módba váltva beburkolóztam a takaróm alá. Egy- két óra múlva a lányok rohantak le.

- ROBIN!- ugrott rám Lexie.

- Nem vagyok itt.- morogtam alóla. 

- Dee.- rántotta le rólam a takarót Naomi.

- Nem hagyom el a szobát!- rántottam magamra vissza.

- Louis nekem is üzent és én a szüleiddel is találkoztam.- mondta Carly.

- Hurrá akkor tudják, hogy én is itt vagyok.

- Gyere menjünk vigyük véghez a tervet.- kapták elő a hátuk mögül a fiúk alsóit.

- Liam-é?- kereste Ashely.

- Megkeresem.- nevettem. 

Pár perc keresgélés után a lányok is beszálltak a keresésbe. A batmenes boxerét választottam, mire a többiek elismerően bólogattak. 

- Itt van Niallé.- lóbálta egy lóherés darabot.

- Zayné.- térdelt le Naomi.

- Mr. Styles egyéni darabja.

- Louisé pedig itt van.- dobta a kör közepére.
- Tudjátok mi volna vicces?- vetette fel Lexie.
- Toljunk ki a menedzser kisasszonnyal.- fejezte be a mondókát Carly.- Kitesszük a nadrágokat. És azt te fogod csinálni Naomi.
- Miért én?-mutogatott magára értetlenül.
- Mint egyetlen szőke. A rajongók pedig csak mint szőke menedzsert ismernek téged még csak találgatás szinten vagy a köztudatban.
- Jó. kapta ki a nadrágokkal teli fadarabot.
Amint felkerült Liam-é is azonnal kezdetét vette a második fázis. Elindultunk keresni egy olyan ablakot, ahol 100%- ra látni az utcáról. Éppen az egyik ablakot tanulmányoztam mikor egy kar megragadta a vállamat.

- Robin édesem már annyira aggódtam.- ölelt magához.
- Apa?- néztem rá értetlenül.- Te mégis mit keresel itt? És mégis hogyan találtál meg?
- Hát ez egy érdekes történet, felhívtam a menedzsert aki készségesen elárulta hol lesz a banda következő fellépése.
- Hurrá és most mi lesz felkapsz a válladra és kisétálsz?
- Apa! Anya üzeni, hogy kéne indulni ebéde...- akadt meg a tekintete rajtam a fiúnak.
- Jól van Steve. Egyébként ő itt a nővéred.- mutatott felém.
- Szia.-intettem neki.
- Robin, ha jól tudom.- nevetett.
- Igen fiam.- vágta vállba apa.
- Ki guggliztalak á .
- Én pedig büszke vagyok ám.- ölelt meg apa.- De attól szeretném, ha egy hónapra hazajönnél.
- De én nem akarok!- keltem ki magamból.
- Nézd szivem, akármennyire is fáj ezt kimondanom, de nincs más választásod. Jössz és kész.
- Biztos nem.- álltam fel, majd futásnak eredtem.
Minden másodpercben hátranéztem nehogy kövessen. A folyosón úgy kanyarogtam, mint a hullámvasút és csak akkor álltam meg mikor valakinek nekirohantam.
- Robin te ki elől menekülsz ennyire?- kecmergett fel a földről.
- A...apám elől.- lihegtem.
- Miért nem maradtál a szobádba?- vonta fel a szemöldökét.
- Azért, mert... mert a lányok mondták, hogy kell valami. De ha megbocsátasz nekem most éppen bujkálnom kellene.
- Na ne mond zsenikém.- nevetett.
- Visszakapod még Zayn.- hagytam faképnél.

Nevetve indutam meg a szobánk felé. Amint beléptem egy eléggé dühös társasággal találtam magam szembe. A lányok lehajtott fejjel ültek, de láttam a szemükön, hogy magukba nevetnek.
- Még is hogy gondoltátok ezt?- nézett rám Liam.
Louis fortyogott a dühtől. És Harryn is látszódott, hogy egy kicsit ideges.
- Ne haragudj.- ült az ölébe Carly.
- Ez még nem hoz helyre semmit.- morgolódott Harry.
- Fiúk titeket ismerve nem az a bajotok amit mi terveztünk ellenetek.- szólalt fel Ashley.
- Igazad van cicám, az csak hab a tortára.
Hátrálni akartam, de Liam elkapta a kezemet.
- Hová? Hová?- húzott magához közel.
- Ugye tudjátok, hogy Angela őrjöngött mikor meglátta az interneten, hogy mit nem csinált. -tördelte a kezét Niall.
- De vicces volt. - súgta a fülembe Liam.
Intettem egyet, hogy én elmegyek letusolni, mert iszonyat fáradt vagyok. Magamra zártam az ajtót a ruháimat a székre dobtam és beálltam a forró víz alá. Azon agyaltam, hogy mi lesz ennek a következménye amikor valaki hátulról átölelt.

A novella versenyre írt művem :)

Gondoltam megmutatom nektek is a második helyezésű művem. A következő rész készülőben van csak Goldenwin kisasszonnyal szemben nekem nem igazán alakult minden flottul. Hisz lehet, hogy sem megszabadulni nem tudok tőle és még lehet, hogy rosszabb tanárt kapok. De igyekezni fogok az új résszel ami 100%, hogy hosszabb lesz mint a múltkori, :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. :)

Lehet, tévedek, de úgy érzem, halálosan szeretlek

A hűvös reggeli szellő ébresztett fel teljesen, mellyel a londoni időjárás méltóan üdvözölt engem is amint kiértem a reptérről. A bőröndömön ücsörögve intettem le sorba a taxikat, akik tudomást sem véve rólam hajtottak el. Egy óra kőkemény hidegben való várakozás teljesen lehűtött. A barna hajammal úgy játszott a szél, mintha zászló lenne. Egy taxis állt meg előttem, aki kiszállt és odalépett hozzám.

- Hová tetszik menni kisasszony? - nyitotta fel a csomagtartót az őszülő férfi.

- Levin Hotelhez. – mosolyogtam megkönnyebbülten.

A férfi betette a csomagtartóba a bőröndömet, én pedig beültem a hátsó ülésre. Lediktáltam a címet, ahol már hónapokkal ezelőtt lefoglaltam a szállást. A férfi beindította a motort, azután pedig a londoni forgatagban szalonoztunk a szállodáig. A melegség járta át a kihűlt testemet. Amint odaértünk kifizettem, kiszenvedtem a csomagtartóból a holmimat és bementem az aulában. A nagy tér úgy terült elém, mint híresség elé a vörös szőnyeg. A recepciós pulthoz sétáltam csaknem odaestem. A hölgy kedvesen mosolygott, miközben átadta az előre lefoglalt kulcsokat. Megköszöntem és felsiettem a szobámba. Fáradtan estem bele az ágyamba. Lecsuktam egy pillanatra a szememet és az álom rögtön el is nyomott.

Reggel mikor felébredtem friss rántott tojás illatát éreztem. Magamra kaptam az ágyra készített köntöst és a nappalihoz siettem. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve gyertyával és halk zene szólt mellette. Leültem megreggelizni. Lassan és nyugodtan rágtam a reggelimet nem figyelve az időt. Amikor végeztem akkor jöttem rá már fél 10 is elmúlt. Gyors magamra kaptam a lila spagetti pántos felsőmet, a farmer rövidnadrágom és a kék konverz cipőm. Bezártam magam után az ajtót és kezdetét vette a keressünk munkát „hadművelet”. Minden boltba betévedtem, ahol valamilyen formában kint volt az „eladót felveszünk” tábla. Órákon keresztül próbáltam rábeszélni az főnököket, hogy jó választás volnék, de hiába. Nem nyertem sehová sem felvételt. 1 héten keresztül jártam hiába állásinterjúról állásinterjúra mindhiába. Mindenhonnan elküldtek azzal a sablonos szöveggel, hogy nincs elég tapasztalatom a munkához. Fáradalmas heten vagyok túl. Reggel, mikor felébredtem elmentem zuhanyozni. Fél órát is állhattam a zuhany alatt, de amikor kiléptem a kabinból puszta spontaneitásból felvettem a lila nyári egybe részes ruhámat és elindultam a kávézóba. A szombati csúcsforgalom minden honnan kilátszódott. Gyalog mentem, hisz tudtam be kell osztanom a pénzem, amíg nem, kapok álláslehetőséget. A nap még csak ki-kikandikált a házak mögül így még elég hűvös is volt. Ahogy odaértem rendeltem egy forró csokit és egy muffint. Leültem a legtávolabbi asztalhoz és szépen csöndben elkezdtem falatozni.

- Hozhatok még valamit? – jött oda a pincér, amikor végeztem.

- Igen, egy jól fizető álláslehetőséget. – ittam ki az utolsó korty csokit is.

- Azt hiszem, ezen lehet, hogy tudok segíteni. – helyezte el a tálcát az asztalon, utána a zsebében kezdett el kotorászni. – Tessék, hívd fel.

- Mi ez? – vizsgálgattam a kapott papírdarabot és láttam, hogy nevet.

- Egy nő jött, be a minap és kitette én meg gondoltam leszakítok egyet, hátha valakit érdekel és neki már nem jut telefonszám.

Megcsillant a szemem. Felállta az asztaltól és rögtön a nyakába borultam az idegen fiúnak. Szegényt egy kicsit megilletődött, de visszaölelt.

- Nagyon köszön. – suttogtam a fülébe.

A srác nem válaszolt. Elengedett én pedig fizettem, felkaptam a táskámat és elindultam hazafelé. Lassan vánszorogtam ugyanis a cipőm feltörte a lábamat. Egy óra elteltével a szálloda elé értem, aminek azonnal hálát is adtam. Köszöntem a recepciósnak majd a lift felé vettem az irányt. Amint felértem leültem a nappaliba lerúgtam a lábamról a cipőket majd előkerestem a telefonom és a telefonszámot. Bepötyögtem a telefonszámot, ami két csörgés után fel is vettek.

- Halló! Itt Lou Teasdale. Miben segíthetek?

- Jó napot Robin Peterson vagyok, és az álláshirdetésre szeretnék jelentkezni.

- ÓÓ! Na végre valakit felkeltett a hirdetés és mikor volna önnek jó az interjú?

- Akár ma is. – vágtam rá.

- Nagyszerű akkor egy óra múlva tudnánk találkozni a 19 Soho Square-on lévő Nude Espresso-ban?

- Tökéletes. Visszhall. – tettem le.

Gyors lófarokba fogtam hajam, felvettem valami interjúra valót és hívtam egy taxit. Elláttam a sérült lábam és elindultam lefelé. Mire leértem a taxi már lent várakozott. Beszálltam, lediktáltam a címet a sofőr pedig gázt adott. A 10 perces út alatt én a házakat bámultam. Amint megérkeztünk kifizettem és besiettem a kávézóba. Rendeltem magamnak egy forró csokit és egy csoki szeletet. Ma még úgysem ettem normális kaját. Leültem az egyik szabadon lévő asztalhoz és elkezdtem enni a sütimet. Már éppen az utolsó korty csokimat ittam, amikor odajött egy hölgy.

- Szia te vagy Robin Peterons?

- Igen. – mosolyogtam kedvesen

- Sajnálom, hogy késtem, de az orvos feltartott.

- Áhh semmi, még mindig jobb, ha én várok, mint ön.

Leült velem szemben és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon belefolytunk a beszélgetésbe és az interjú már baráti csevejbe kötött ki.

- Már nagyon elkanyarodtunk a tárgytól, de mennyi tapasztalatod van, mint stylist?
- Őszinte leszek, én személy szerint nem követem a divatot, bár tisztában vagyok vele mik az aktuális trendek.

- Ez remek, de ha velem fogsz dolgozni akkor, muszáj lesz.

- Én ezzel nagyon is tisztában vagyok. – szabadkoztam.

- Rendben, nagyon megkedveltelek, és ha a főnökeim belejegyeznek, lehetsz az új segédem.

Megállás nélkül mosolyogtam. Végre egy rendes főnök.

- De még mielőtt a nehezébe vágnánk. Egyedül is boldogulnál majd a stylistséggel? – nézett végig rajtam kíváncsian.

- Persze abszolút. – mosolyogtam.

- Pincér! Fizetnék. – intett a pincérnek.

A pincér hozta a számlát, de mire én kikerestem a pénztárcám Lou már fizetett is.

- Nem kellett volna.

- Semmiség. – legyintett. – Indulhatunk? – kelt fel az asztaltól.

Gyalog indultunk el a másik találkozó helyére. Nem volt messze, de a ház előtt iszonyatosan sok sikongató lány ugrált.

- Valakit nagyon várhatnak. – kuncogtam.

- Mindjárt te is megtudod. – ragadta meg a kezem és a hátsó ajtó felé húzott.

Enyhén szólva vághattam hülye fejet, amikor öt srác nekem háttal a rajongóknak pózolt az ablakon keresztül. Először, nem, de egy pillanat alatt összetettem, hogy a göndör fürtök, az ír akcentus, a formás segg, a jól belőtt séró és a nyilas tetkó kikhez is tartozik. Nem mondanám magamat megszállott rajongónak, csak egyszerűen szeretem a zenéjüket.

- HÉÉ! Srácok! Befelé. – szólt rájuk mérgesen a mellettem álló. - Tudod nem tüntettem fel a szórólapon, mert akkor rengeteg rajongó hívogatott volna és azt én sem szerettem volna.

A fiúk nem kérdeztek semmit csak betámadták a szobát ahová mi is követtük őket Louval. A fiúk leültek a kanapéra Lou melléjük állt én viszont velük szemben lévő fotelba foglaltam helyet. Szótlanul ültem a srácokkal szemben, akik érdeklődve néztek, ami egy kicsit idegessé tett. Egy szempáron állapodott meg a tekintetem és az nem másé volt, mint Liam Payne-é. A gesztenye barna szemei egyenesen az én sötét barna szemeimet nézték. Alig tudtam egyenletesen venni a levegőt. Láttam, ahogy Liam elmosolyodik, majd előrébb hajol, és a combomra teszi a kezét. Próbáltam nyugodt maradni, nem igazán sikerült, és ami még nehezebbé tette, hogy Harry sem hagyta magát. Segély kérően néztem Loura aki azonnal vette az adást és segített rajtam.

- Robin azért van itt fiúk, hogy jóváhagyjátok a jelentkezését és holnap már kezdhessen a segédemként.

- Ez nem kérdés. – mondta Harry kanos vigyorral.

Kikerekedett szemekkel ingattam a fejem és csak arra kaptam fel a fejem, ahogy Louis tarkón csapja kanos társát. Elmosolyodtam rajta és láttam a többiek is elnevetik magukat. A nagy nevetést Liam szakította félbe.

- És megtudhassuk, a kisasszony teljes nevét? – fürkészte az arcomat.

- Persze, Robin Peterson. – nyújtottam a kezemet.

- Harry Styles. – ütötte el a kezét a többieknek.

- Zayn. – intett egyet felém, majd a telefonját kezdte bámulni.

- Louis. – állt fel és szorosan magához ölelt.

Először furcsának találtam, de végül visszaöleltem. Amint elengedett Niall lépett elém, majdnem egy magasak voltunk, hisz volt rajtam magas sarkú.

- Tudsz főzni? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Niall ilyent nem kérdezünk, főleg nem egy lánytól! – közölte Lou.

- Igen Niall tudok, mellettem nem fogsz éhen halni. – nevettem.

- Fel vagy véve. – ölelt meg.

Liam nem mozdult a kanapéról. Csak a földet tanulmányozta, de láttam néha-néha elneveti magát. Leguggoltam elé és éreztem, hogy Harry eléggé mérges pillantásai áthatolnak rajtam is.

- Liam minden rendben? – tettem a térdére a kezem, ha véletlen megbillennék, nehogy hátraessek.

- Persze. – állt fel. – Kértek valamit inni? – indult az ajtó irányába.

- Nem. – mondták a fiúk egyöntetűen.

- Én egy kávét lécci. – vágott kiskutya fejet Lou.

- És te Robin? – kereste a szemkontaktust.

- Nem kösz. – biccentettem.

Én visszaültem a helyemre, Liam pedig kiment az ajtón. Harry átpattant a fotel karfájára és engem figyelt. Minden mozdulatomat követte a szemével. Lou-ra hiába néztem ő éppen a telefonjába volt merülve. Kerestem a menekülő utat, hisz Styles hírneve, még hozzám is eljutott. Kinéztem magamnak Louis és Zayn közötti helyet azonnal tudtam ők nem lesznek olyanok, mint Harry, mivel a barátnőiket csak nem csalják meg. Átpattantam közéjük ők azonnal rám kapták a tekintetüket.

- Szia Robin, miféle szél hozott erre? – nézett le rám Louis.

- A Styles féle. – eresztettem egy „egy pont nekem” mosolyt Harryre.

Bár Harryt nem nagyon hatotta meg a dolog csak lazán felállt és kiment a folyosóra. Összébb húztam magam a fiúk között és amikor Liam visszaért elég furcsa fejjel haladt el mellettünk.

- Lemaradtam volna valamiről? – ült le a fotelba.

- Semmiről. – legyintettem.

- Robin, holnap be tudnál jönni korábban? – ugrott fel a székről Lou.

- Persze. Hányra?

- Reggel 7 körül már itt kéne lenned. – böngészte a telefonját.

- 6-ra elég?

- Ó az még korán is, de én így is úgy is itt leszek, szóval akkor jössz, amikor akarsz. – mosolygott közben pedig már a fél lába a folyosó felé ment.

Éppen Harry jött, be az ajtón, miközben Lou távozott.

- Na fiúk. – csaptam a térdemre. – Szükségetek van még valamire?

- Nem, de nekem most mennem kell. – szaladt el Zayn.

Louis láthatta az értetlen arckifejezésem, mert rögtön kisegített.

- A barátnőjéhez. Két dolgot jegezz meg Robin az első Zaynnek és nekem barátnőink vannak. Harry, Niall és Liam szabad préda így ők …- hajolt közelebb. – több időt akarnak majd veled tölteni. – suttogta a fülembe. – Na de nekem mos mennem, kell. – sietett ki. – Ó és Robin vigyázz velük! – nézett vissza az ajtóból.

- És Robin van lakásod? –ült le mellém Harry.

- Igen bérlek egyet a közeli hotelban.

- Nem akarnál inkább itt lakni? – csúszott közelebb Niall.

- Fiúk! Én nem kezdek munkatársakkal főleg, ha azok a főnökeim.

Harry arckifejezése sokat mondó volt. Az arcáról lehetett olvasni, hogy egyszerre csalódott és egyszerre csajozó üzemmódba kapcsolt. Niall egész más tészta volt ő megrázta a fejét és megvonta a vállát. Ez most nála azt jelentette, hogy feldolgozta vagy nem fogta fel. Liamnél pedig semmi. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. A fiúk nem szóltak semmit így én összeszedtem a cuccomat és eljöttem. Mire visszaértem a szállodába nagyon elfáradtam. Gyors beálltam a zuhany alá és a gondolataim csak egy felé kattogtak méghozzá egy valakin. Liamen. A gyönyörű mosolya, a boci szemei, a hatalmas izmai. Magával ragadtak. A zuhany alatt állva arra kellett ráébrednem, hogy belezúgtam az egyik úgynevezett főnökömbe. A forró vizet követelte a testem. Negyed óra áztatás után kikászálódtam a zuhanykabinból, megtörölköztem felkaptam a pizsimet és bedőltem az ágyba. A telefonomon beállítottam az ébresztőt majd a plafont kezdtem el bámulni. A nagy plafonbámulást a telefonom rezgése zökkentette ki. Keresgélni kezdtem az éjjeli szekrényemen a tükröm, az mp4 után a telefonomat is kézhez sikerült kapnom. Egy SMS jött ismeretlen feladótól.

„Aludj jól édes. Holnap találkozunk!”

Két dologba egészen biztos voltam. Az egyik, hogy valamelyik fiú küldte. A másik Zayn-t és Louis-t kizárhatom, de akkor vajon melyik lehetett. Túl fáradt voltam nyomozgatni. Majd reggel rákérdezek. Hamar elnyomott az álom. Nem kellett birkákat számolgatnom.

Reggel a telefonom előtt keltem. Kikászálódtam az ágyból, felkaptam egy visszafogott felsőt és a piros nadrágomat. Épp reggeliztem, amikor a mobilom ébresztője csörögni kezdett. Lenyeltem az utolsó falatokat betettem a mosogatóba a piszkos edényt majd a táskámért indultam. 10 perc keresés után megtaláltam a táskámat az ágyam alatt, de most már indulásra készen állok. 4 perc várakozás a liftnél, beszélgetés egy idős hölggyel, aki közölte ki nem áll. Nem is ismer, de oké. Amint odaértem Lou már várt. Mindent megmutatott és eligazított. Sikeresen kiigazított. Elmondta a fiúk heppjeit, majd közölte a jövő héttől egyedül leszek, mert neki be kell feküdnie a korházba, mert valami felmerült a terhességével. Nem is tudtam, hogy terhes. Ennyit arról miszerint én jó megfigyelő vagyok. Lou el is sietett én pedig gondoltam készítek a srácoknak valami ínycsiklandó reggelit. Benéztem a hűtőbe és pár perc keresgélés után megtaláltam a tojást, a szalonnát és a vajat. Gyors előkészítettem a tojást, raktam hozzá egy kis sót, a vajat pedig az edénybe megolvasztottam.”Beledobáltam” mindent az edénybe és gyors el is készült. Miközben főztem azon agyaltam, hogy kiküldte a tegnap esti titokzatos, de sokatmondó SMS-t. A fiúk egyesével szállingóztak ki a szobáikból. Leültek a bárpulthoz és kíváncsiskodó tekintettel nézték, ahogy a tányérra teszem a frissen készült tojásrántottát.

- Ezt minden reggel el tudnám viselni. – kapta ki a kezemből az egyik tányért Niall.

- Kösz Robin. – kacsintott rám Harry.

- Nincs mit. – mentem bele a játékba.

A többiek is megköszönték és leültek reggelizni. Mellettük álltam és vártam a reakciójukat a kajámra. Harryn még mindig tombolhatott a kanos énje, amit én rajtam vezetett le. A keze állandóan a fenekemre tévedt, miközben evett. Hátrébb álltam, de mindig visszarántott. A szemem sarkából láttam, hogy Liam szúrós szemmel néz Harryre, de nem szólt semmit. Amint végeztek a kajával, bedobálták a csetrest a mosogatóba, utána mint akik jól végezték a dolgukat leültek Tv-t nézni. Kivétel Harry. Ő inkább engem szórakoztatott. Megragadta a karom és egy üres szoba felé húzott. Valahogy meg kellett akadályoznom, de hogy? Az agyam kattogott, mert nem akartam, hogy Harry valami meggondolatlanságot tegyen.

- Louis! – kiáltottam el haverja nevét. Tudtam, hogy ő azonnal ott terem.

Így is történt. Louis egy répával a szájában jött oda.

- He?

- Rászólnál a haverodra, hogy én inkább most a Tv előtt ülnék.

- Harry! Robin amit mondott.

- Kösz a semmit Louis.

- Semmiség. – rántott vállat és azzal ott hagyott.

Harry elengedte a kezemet én pedig kirohantam a többiekhez. Befészkeltem magam Zayn és Liam közé. Harry nem sokkal jött utánam, de amint meglátta, hogy hol is ülök a féltékenység azonnal kiült az arcára. Nevetve ráztam a fejem. A filmnek közben vége lett, így mindenki szétszéledt. Liam mikor fel akart állni megragadtam a felsőjét és visszarántottam.

- Maradj, itt kérlek. – tátogtam le.

Visszaült mellém, de láttam, hogy eléggé zavarba van, és nem tudja mit is akarok ezzel.

- Nézünk még egy filmet? – csillant fel a szemem.

- Tőlem. – állt fel és betett egy DVD –t.

- Mi ez? – kérdeztem miközben visszaült.

- Majd meglátod. – azzal elindította a filmet.

Elég későre járt, mikor a filmnek vége lett. Összeszedtem a holmimat és el akartam indulni, amikor Harry megállított.

- Várj elviszlek. – kapta fel a kocsi kulcsot.

- Oké. – vontam vállat.

Beültünk a kocsijába. Ő gázt adott és elindult. A kocsikázás elég csendesre sikeredett, nem igazán volt kedvem vele beszélgetni. Megállt a szállodánál én megköszöntem a fuvart, de amikor ki akartam szállni visszarántott. Egyre közelebb húzott, már majdnem megcsókolt, én kipattantam a kocsiból és a hotel bejáratából, még intettem neki egyet. Felsiettem az lakásomra. Muszáj volt beállnom a zuhany alá. Ott szoktam gondolkozni, ott jönnek a legjobb tanácsok magamnak. Mit tehetnék? Az agyam ezerrel kattogott. Elzártam a vizet majd magam köré csavartam a törölközőmet. Beszélnem kellett valakivel, aki talán tudna nekem tanácsot adni, de ki? Előkerestem a telefonom és a névjegyzékbe keresgéltem. Anya…Apa…Lou… Niall? Mit keres itt Niall. Akkor felhívom őt. Isten így akarta. Második csörgésre fel is vette.

- Látom megtaláltál. – vette fel köszönés nélkül.

- Látom elcsórtad a mobilom. De most volna egy fontosabb kérdésem?

- Ki vele?

- Harryről volna szó. Túl erőszakos és én ezt nem tudom csinálni. Ha nem állítja, le kénytelen leszek új munkát keresni.

- Annak ellenére, hogy tetszik valaki?

Megsemmisültem. Köpni - nyelni nem tudtam. Ez honnan jött rá. Vagy ez ennyire nyilván való volt. Leültem az ágyam szélére, majd kinyomta Niallt. Elterültem az ágyon és hamar elnyomott az álom.

Reggel megint korán keltem gyors csináltam magamnak pirítóst és egy bögre kávét. A telefonom ébresztőjét megelőzve készültem el. A fizetésemből kifizettem a szobát, hisz még tartoztam valamennyivel. Így el is fogyott az, amit eddig összekuporgattam. Amint kiléptem London utcáira a zuhogó eső azon nyomban eláztatott.

 – Szuper! – csaptam a nadrágomra.

Nem volt időm visszamenni és nem volt pénzem már taxit hívni. Gyalog kellett megindulnom a szakadó esőben a négyutcányira lévő helyszínre. Amennyire csak tudtam szedtem a lábaimat. Nem foglalkozva a mellettem elhaladó, lökdösődő emberekkel. Iszonyatosan átáztam, mire a fiúk lakásához értem. Két csengetésre Liam nyitotta ki egy szál boxerben.

- Robin, veled meg mi történt? – rántott be az ajtón.

- Kérhetnénk egy meleg teát. – dörzsölgettem a karomat.

- Még pokrócot is. – terített rám egy kék darabot.

- K-Köszi. – vacogtam.

- Miért nem hívtál taxit? – tette fel a vizet forrni.

- Nincs pénzem mindenre. – dörmögtem az orrom alatt.

Liam elmosolyodott rajta, majd elővett egy bögrét.

- Mivel iszod a teát? – nézett fel rám.

Nem sok időt töltöttem vele, mivel Harry állandóan magának titulált ki. Pedig vágytam a közelségére.

- Tej nélkül. – válaszoltam.

Letette elém a bögrét, majd leült. A forró tea úgy melegítette fel a testem, mintha forró zuhanyt vettem volna.

- Kösz Liam.

- Máskor is. – biccentett. – Egyébként Lou ma nem lesz szóval csak mi leszünk négyen.

- Négyen? – vontam fel a szemöldököm. – De lehet, hogy Louis és Zayn is marad. Ők még nem tudták tegnap.

- Niall, Harry, te és én. – mosolygott. -

- Liam én… én

- Nem hagyd csak, más tetszik.

- Ezt meg honnan veszed? –néztem elkerekedett szemekkel.

- Láttam, ahogy Harryvel viselkedsz.

- Akkor ezért kerülsz engem?

- Talán. – hajtotta le a fejét.

- Elmondhatod? – tettem a kezére az enyém.

- Harry közölte, hogy te az övé vagy. De ne mond, hogy tőlem hallottad.

- Megölöm! – csaptam az asztalra.

- SHHH! Felkelted a többieket.

- Már nem. – jött ki Harry

- Robin beszélhetnénk négyszemközt?

- Persze. – erőltettem magara egy mosolyt. – Úgy is akartam veled beszélni.

- Cool a szobámba leszek, ha majd ráérsz. – fogott egy szendvicset és visszament a szobájába.

Felálltam az asztaltól és a szobája felé vettem az irányt. Félénken kopogtam be az ajtón. Tudtam, hogy valami fontosat akar, csak azt nem, hogy mit. Bátorítást kérően még visszanéztem Liamre aki a két ujját feltartva egy „sikerülni fog” mosollyal engedett utamra.

- Gyere! – kiáltott ki.

Óvatosan nyitottam be és elég ritka pillanat fogadott. Harry éppen valakivel beszélt skype-on közben pedig a szendvicsét majszolta. Leültem az ágya szélére, mire ő kilépett a beszélgetésből és felém fordult.

- Miről akartál beszélni? –tördeltem idegességembe a kezemet.

- Hé, ne idegeskedj gumimaci. – guggolt le elém. – Miért vagy csurom víz?

- Ez egy érdekes történet.

- Nyugi csak kérdezni akartam valamit. – igazított ki egy vizes tincset az arcomból.

Könnyű azt mondani. Hazudozik, de hát még sem tehetek mást, mert kedvelem, mondjuk nem úgy, mint a kanálfóbiás gyereket kint, de kedvelem őt, ahogy a többieket is.

- Harry mielőtt belekezdesz, kérdezhetek valamit?

- Persze, miért ne? – szorította meg a kezem.

- Te küldtél egy SMS-t azon az estén, amikor találkoztunk?

Harry elmosolyodott, de nem szólt semmit. Egyre feszültebbé váltam. Mosolyog, de nem mond semmit, ez mit jelent. A szívverésem a plafont verdeste. Szavakkal nem tudom kifejezni, de egyszerűen kész voltam. Két változatom volt az egyik, hagyom befejezni, amit még el sem kezdett vagy kirohanok és majd lesz valami.

- Igen én voltam. – nyomott egy puszit az ajkaimra. - Volna kedved este vacsorázni?

-Harry én … nem is tudom! – nyögdécseltem

- Mi a baj?

- Harry… Harry én… - Nem akarlak megbántani, de nekem más tetszik.

- Igen tudom. – hajtotta le a fejét.

- Harry biztos fogsz találni egy lányt, de nekem más tetszik.

- Menj beszélj vele. – nyomott egy puszit a homlokomra.

Kimentem a nappaliba, ahol Liam éppen Tv-t nézett. Leültem mellé és közelebb húzottam. Mikor felnézett a filmből egy kicsit meglepődött, de áttette a vállamon a kezét. Végig simítottam Liam arcán, majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. A derekam köré fonta a kezeit majd nyelve bejutásért könyörgött. Megadtam neki az örömöt, és hagytam a csábításnak. Eldöntött a kanapén és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Apró nyögés hagyta el az ajkaimat. Liam felemelkedett, hogy a szemembe tudjon nézni. A gyermekded mosoly kiült az arcára. Egy megkönnyebbült sóhajt hagyta el a számat. Liam lemászott rólam, majd engem is felhúzott.

- Egy pillanat. – siettem ki a konyhába.

Nem volt ott senki vettem egy mély levegőt és visszaindultam, de Liam addigra eltűnt. Elmentem a szobájáig. Amint odaértem hallottam, hogy Liam valakivel telefonál, ideges volt a hangja. Éppen be akartam kopogni amikor Liam jött ki rajta és hát összeütköztünk. El akartam menni, amikor hírtelen két kéz fonódott a derekam köré. A vállamra tette az állát közben a fülembe sutyorgott.

- Mit is akartál mondani?

- Lehet, tévedek, de úgy érzem, halálosan szeretlek.

Liam maga felé fordított és hosszasan megcsókolt. Úgy ölelt, mint aki nem akar elveszíteni.

- Képes volnál felvállalni ezt? – húzott az ablakhoz.

Kinéztem és rajongók hada sikoltozott az utcán. Pár pillanatig tétováztam utána felé fordultam és hosszasan megcsókoltam. Amint szétváltunk kiigazított az arcomból egy tincset.

Liam elmosolyodott és kinyitotta az ablak.

- Figyelem Directionerek! Ő itt a barátnőm és szeretem! – kiabált ki az ablakon.

- Még, hogy nem kezdesz a főnökökkel! – kiabált Harry a konyha felől.

Nem várta meg a reakcióikat a lányoknak, csak felkapott és beszaladta a szobájába. Lefektetett az ágyra és mellém feküdt. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Végre egyszer boldognak éreztem magam teljes mértékben.

66.rész

:Liam:

Harry elől menekülni irtó jó volt. Főleg, hogy nem is üldözött. A folyosón végig szaladva Ashleybe ütköztem.
- Mit csinálsz a fényképezőmmel?- kérdezte köszönés nélkül.
- Visszahoztam neked.- rögtönöztem.
- Aha persze.- kapta ki a kezemből.- Egyébként meg a drága Angela üzeni, hogy fél óra múlva lesz egy kis megbeszélés addigra érjetek le.- mondta majd otthagyott.
Elsiettem a többiekért mindenkinek beszóltam, hogy legyenek lent, majd bementem a szobámba. Robin a bőröndömben kutakodott. Oda lopakodtam mögé, majd a fülébe suttogtam.
- Mit csinálsz?
Megugrod egy kicsit, de mikor megfordult egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
- Ezt ne csináld.- vágott vállba.
- Akkor majd csinálok mást.- kaptam fel és megfordultam vele.
Szorosan kapaszkodott a nyakamba és a lábát a derekam köré fonta én pedig erősen tartottam. A romantikus pillanatot Naomi zavarta meg.
- Robin, Carly kérdezi, hogy megszerezted- e ...- de nem tudta bejezni.
- Mit szereztél meg?- néztem rá felvont szemöldökkel.
- Asszem én nem is zavarok.- hátrált ki Naomi.
- Na igen mit is akartál megszerezni?- tettem le a földre, majd felém fordítottam.
- A géped jelszavát.- mondta zavarodottan.
- A gépem nincs jelszó. Szóval?
- Ne már Liam.- nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Nem ám Liam.- pusziltam meg a homlokát.- Nemsokára jövök.-indultam ki.
Kint Naomi várakozott.
- Most már bemehetsz.- indultam el Zayn felé
Mire odaértem Zaynhez addigra már Niall is odaért. Ahogy lefelé tartottunk megjött Louis és Harry, aki duzzogott.
- Neked mi bajod?- nyomta meg a lift hívóját Zayn.
- Ez a barom elvette a gépem.- vágott vállba.
- Te szórakoztál, mint valami paparazzi.- vontam fel a szemöldököm.
- Na jó fiúk nyugalom, csak most ne szúrjunk el semmit.- mondta Louis miközben kinyílt az ajtó.
Beszálltunk, én pedig puszta szórakozásból Niallal megnyomtuk az összes emelet gombját.
- Ne már!!- fejezték ki nem tetszésüket a fiúk, mi pedig jót röhögtünk.
Amint az utolsó emeltet is végig jártuk Louis és Zayn lefogtak minket, míg Harry benyomta a legalsó szint gombját. Louis mérges tekintetét nehéz volt nevetés nélkül kiállni. Röhögve szálltunk ki a liftből. Lent Angela várt. Éppen kifelé tartottunk az épületből amikor két ismerős sétált be a bejárton.
- Hallod ezek nem...-hajolt közelebb Louis.
- De szerintem igen.- mondta Harry.
- Dobok egy SMS-t Rob...- de nem tudtam befejezni, mert Niall befogta a szám.
- SHH...
Gyorsabban szedtük a lábunkat, nehogy felismerjenek. Kint a rajongók tömege sikoltozott. Ide-oda kapkodtam a tekintetem a lányok között. A testőrök átsegítettek a tömegen, majd beszálltunk a kocsiba. Elhelyezkedtünk, majd a kocsi elindult. Angela kis előadást tartott arról, hogy mit hogyan csináljunk. Amint odaértünk a koncert helyszínére, mind agyilag zoknik lettünk. Belopakodtunk a stadionba és azonnal szétszéledtünk. 10 perc kergetőzés után sikerül összeszednie minket és leültetni.
- Na szóval fiú. A jövő hónapban lenne egy kis koncert Amerikában. Az időpont még nincs teljesen lefixálva, de a minap megkeresett egy nagyon segítőkész ember és felajánlotta nekem a segítségét ami miatt van egy apró kritériuma, de szerintem ez teljesíthető.
- És mi volna az?- vontuk fel a szemöldökünket.
- Nem jöhetnek a lányok.- mondta ki tök természetesen.


Sziasztok!
Van egy két dolog a bloggal kapcsolattal. Mivel már csak 4. rész van a végéig ezért szeretném kérdezni, hogy szeretnétek-e második évadot? A meglepetést viszont még később, mert amivel készültem azt sikerült elherdálnom így majd ki kell találnom egy másik meglepit nektek. De ha van valami kívánságotok szívesen felveszem az ötletet és akár az is lehet a meglepi.

Hír

A mai nap tudtam meg életem legjobb hírét. A  I won't give up 'till it's over által megrendezett 1D novella író versenyen 2. helyezést értem el. Soha nem gondoltam volna, hisz mikor megírtam úgy küldtem el, hogy majd lesz valami. De ez most sokkolt. Ennek örömére holnapra hozom az új részt és lesz egy kis meglepetésem is a holnapi részhez.

65.rész

- Nem tudom ki maga.- szólaltam meg végül.
- Katy édesem nem ismersz meg?
- Engem Robinnak hívnak.- mondtam a telefonba, majd Liam kikapta a kezemből.
- Téves hívás. Igen én megértem, de a barátnőmmel most kettesbe szeretnénk lenni.- csapta le a kagylót.
- Ki volt az?- hajoltam közelebb hozzá.

- Senki, de gyere velem.- rángatott kifelé.
Leültetett a lépcsőre, majd leszaladt. Értetlenül néztem utána. Két bögrével a kezében tért vissza. A kezembe adta és én azonnal láttam, hogy forró csoki van benne.
- Naomi csinálja a legjobban..- ült le velem szembe.
- Még sosem ittam.- kortyoltam bele.
A pillecukrok és a cukor darabkák olyan jól mutattak, hogy nem volt szívem meginni.
- Ne milyen?- nézett rám csillogó szemekkel.
- Fantasztikus.- kiáltottam el magam.
Liam fetrengett a nevetéstől. Fogalmam sincs mekkora bajszom lehetett, de gyanítom elég nagy. Annyira rám jött az öt perc, hogy az ujjamat belemártottam a csokiba, majd végig húztam az orrán.
- Így sexisebb vagy.- mosolyogtam.
- Ezt még megkeserülöd.- követte a példám, de mire ő tevékenykedhetett volna én addigra már a folyosó vége felé futottam.
- Robin nem futkosunk a folyosón.- kiabált utánam.
- Te mit csinálsz?- fordultam hátra.
- Mosolyogjanak!- kiáltotta el valaki a hátunk mögül.
- Úristen.- sikoltottam.

Amikor észrevettem, hogy Harry áll a kamera mögött szó szerint neki rohantam.
- Normális vagy?- nézett rám közben pedig beért Liam.
- Te hoztad rám a szívbajt.- vágtam vállon.
- Én csak megakartam örökíteni a pillanatot.- mosolygott.
- Gonosz vagy Harry.- fordultam el tőle.
- Tudod Hazza fényképezni csak a gépeddel tudsz.- kapta ki Liam a kezéből majd elkezdett szaladni.
Először csak nevettem utána pedig elkezdtem szaladni hátha utolérem a nyúlcipős egyént. De ahogy a lifthez értem nem volt ott senki.. Elkezdtem keresgélni, hogy merre mehetett amikor valaki berántott a takarítószertárba.
- Héé!- ficánkoltam, hisz azt hittem Liam az.
- Robin fogd már be.- szólt rám Carly.
- Te mit keresel itt?- néztem rá döbbenten, de láttam rajta, hogy ő is megdöbbent azon, hogy én vagyok ott.
- Azt hittem Naomi vagy. Egyébként meg a kérdésedre válaszolva bújkálok Lou elől jobban mondva az összes fiú elől.
- Mit csináltatok?
- Odaadtam a bugyim Naominak aki betette Zayn cuccai közé és egy kicsit megvicceli Zaynt és fordítva is ugyan így történt. De a legviccesebbe kéne még egy fő. Vállalnád?
- Mit kéne csinálnom?- vontam fel a szemöldököm.
- Ellopni Liam egyik alsóját Ashley hozza Harryét Lexie Niallét, Naomi Zaynét én pedig Louisét. Utána betesszük a menedzser kisasszony táskájába utána megvádoljuk, hogy ellopta az alsókat. Na?
- Ez hülyeség.- ismertem el.
- Igen, de megbosszulom még annak a libának, hogy lehülyézett.
- Mikor hülyézett le?
- Még nem tette meg, de bármikor megteheti.- mondta.
- Hülye.- mondtam.- De figyelj akkor miért nem lógatod ki az ablakon a fiúk nadrágjait.Elmegyünk sétálni és arra jövünk vissza.
- Ezt fogom csinálni. Na akkor viszont csend el Liam boxerét.
Nevetve léptem ki az ajtón. Fogalmam sincs, hogy csenem el, de amikor beléptem a szobánkba nem volt bent senki. Elkezdtem az időközben megkerült csomagok között kutakodni amikor valaki a nyakamba kezdett szuszogni. Óvatosan álltam fel és éreztem még a leheletét a nyakamon.
- Mit csinálsz?- szólalt meg mire én egy meg könnyebbült sóhajjal nyugodtam meg.

64.rész

Amint kinyitottam az ajtót újságírók hada kattogtatta a fényképezőgépjét az arcomba.
- Kérem, kérem válaszoljon néhány kérdésünkre.
Ön az új barátnő?
- Payzer kisasszony után maga a következő?
A kérdések úgy záporoztak, hogy követni sem tudtam őket. Egy-két kérdést tudtam  felfogni a milliók közül, mivel a vakuk kereszttüze teljesen elvakított.
- Peterson kisasszony nem válaszol semmilyen kérdésre.- rántott be Liam.
- Peterson? A híres ...- de nem érettem hisz Liam bevágta az ajtót.
- Ki híres a családodból?- nézett rám felvont szemöldökkel.
- Nem tudom nézzük meg.- indultam a gépe irányába.
- Várj.- ragadta meg a karom és közelebb húzott.
- Izgalmas napnak nézek elébe.- pipiskedtem fel, hogy megtudjam csókolni.
- Lesz ez még izgalmasabb.- mondta amint szét váltunk.
- Ezt meg, hogy...
- Húzzon már odébb maga vadkan.- jött be -Carly.
- Te meg, hogy kerülsz ide?- vontam fel a szemöldököm.
- Koncert hétvége van te észlény.- csettintgette az orrom előtt.
- Miért van olyan érzésem, hogy átvertetek?
- Nem csak azt akartam, hogy tudj egy kicsit pihenni.
- Csak a vadbarmok odakint nem normálisak.- mondta Carly.
- Többiek?
- A szobáikba. - vágták rá egyszerre.
A beszélgetést Liam telefonja zavarta meg. Láttam, hogy izmai megfeszülnek és arca idegessé válik.
- Hangosítsd ki!- szóltunk rá élesen.
- Na szóval hölgyeim. A hírem a következő. Az internet máris veletek van tele. Mindenki a titokzatos leányzóról beszél és most, hogy Carly is ott van ne lepődjetek meg azon, ha a szalag cím úgy fog hangzani...pillanat.- a háttérbe halk kattingatás hallatszott.- Á itt is van tehát Liam Paynenek nem elég egy nő.
- Most ez így van vagy csak most találtad ki?- vonta fel a szemöldökét Carly.
- Nem bízol bennem?
- Ahányszor átvágtál már.- vágódott le a kanapéra Carly.
- A hülye agya találta ki.- kiabálta a háttérből Louis.
- Te meg mit keresel ott?- akadt ki Carly.
- Átjöttem megkérdezni valamit és akkor pont lerohanták a friss házasokat.
- Tomlison halott vagy. -csapta le a telefont Liam.
- Na akkor én kezdem.- intett Carly majd kiment, de előtte összekócolta a haját.
- Ez most...?- néztem értetlenül.
- Hol is tartottunk?- húzott közelebb magához.
- Valahol itt.- csókoltam meg a nyakát.
Eldöntött az ágyon és a hasamat kezdte simogatni. A ruhám szélével játszadozott amikor belém vágott az érzés és lerántottam a felsőmet, hogy takarjon.
- Sajnálom. Jól vagy?
- Aha csak még nem vagyok kész erre.
- Amint máskor is mondtam én megvárlak.
Elveszve bámultam barna szemeit. A bámulásból a telefon csörgése riasztott vissza a jelenbe.
- Ez meg ki lehet?- kaptam fel.
- A hotel számát mi sosem használjuk.Vedd fel.- noszogatott.
- Haló tessék?
- Na végre, hogy megvagy már órák óta kereslek édesem!
Nem ismertem fel a hangot. Egyre csak szólongatott. Össze vissza kapkodtam a tekintetem Liam és a telefon között. Az előbbi pedig értetlen fejjel várta, hogy megszólaljak.

Sajnálom, hogy rövid lett, de ígérem igyekezni fogok a következő résszel. 

Ui.: Nagyon örülök a kommenteknek a múltkorin nagyon jót nevettem köszönöm, hogy olvassátok :)

63.rész

A lábam nem érezte a talajt. A fejem még mindig Liam vállára volt támasztva. Csak arra nyitottam ki a szemem, hogy valaki felfelé cipel az emeleten. Akaratlanul is elmosolyodtam. Amint beértünk a szobába Liam az ágyra fektetett és betakart. Adott egy puszit és elment a fürdő felé. A plafont tanulmányoztam és a gondolataim mindenen kattogtak. Egy percre sem álltak meg. Egy idő után már felhúzott az egész ezért kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam, de nem jött válasz. Gondolom nem hallotta vagy ilyesmi. Óvatosan nyitottam be és halk dúdolgatás ütötte meg a fülemet. Közelebb léptem a zuhanyzóhoz, de amikor kiakartam nyitni az ajtót egy kéz kezdett el keresgélni. A kezébe adtam a törülközőjét. Csenden álldogáltam a zuhanyzó előtt. Amint kilépett egy kicsit meghökkenve ölelt át. A derekára csavart törülköző lifegett ide-oda. Elmosolyodtam rajta, miközben ő magához húzott és megcsókolt. Amikor szétváltunk felkapott és elindult velem az ágy felé.
- Liam én ...
- Shhh.- csitított el.- Aludj egy kicsit reggel majd beszélünk.- tett le ismét az ágyra, majd elindult a szekrénye irányába. Egy darabig figyeltem, de hamar elnyomott az álom.

*Reggel*
Kiabálásra, csapkodásra nyitottam ki a szemem. Liam nem feküdt mellettem így magamra kaptam a sárga felsőm és az egyik nadrágom. Még kómás voltam, de amint leértem a víz a képembe rögtön felébresztett.
- Ez meg mi a ...- töröltem le az arcomról a vizet.
- Jó reggelt.- mondta morcosan Lexie.
- Mi a baj?
- Valaki az este úgy gondolta inkább bulit tart, minthogy aludna.- mondta morcosan Niall.- Plusz az élő halott szüleid is rátettek egy lapáttal.
- Itt voltak a szüleim?- vontam fel a szemöldököm.
- Igen úgy, hogy mielőtt még vissza jönnének ti elhúztok egy hotelba vagy ahová szeretnétek.- jött ki Carly a konyha felől.
- Csak így elzavarsz?
- Nem, de mivel a szüleidet csak vízibombával tudtuk elűzni így gondolom erőszakkal akarnak elvinni.
- Megyek pakolni.- vettem 180 fokos fordulatot.
- Okos kislány.- hallottam Carly hangját.
Fent a nagy csomagolásba elmélyülve ami nem tartott sokáig hiszen ki sem csomagoltam. Egyszer csak Zayn és Louis tört rám.
- Ti mit csiná...- nem tudtam befejezni, hisz Lou felkapott.- Tegyél le!- sikoltottam.
Zayn a bőröndömet hozta és egészen a garázsig szaladtak.
- Minden itt van? - kérdezte Harry.
- Indulásra készen állnak.- tett be Louis a járműbe.
- Akkor indulhatunk.- mondta Carly.
Liam mellettem ült a gitárját szorongatva. Elmosolyodtam, majd a kocsi egy pillanat alatt elindult. Láttam, hogy Harry ül az egyik ülésen a másikon pedig Louis.
- Hová megyünk?- dőltem Liamnek.
- Lehetséges, hogy el.- válaszolta Harry titokzatosan.
- Nem mondod?
Louis amilyen gyorsan csak tudott beindította a motort és már indultunk is. 2 óra kocsikázás után egy szálloda előtt parkoltak le.
- Itt is lennénk.- fordult hátra a két jómadár.
- Hol vagyunk?- dőlt előre Liam és a tájat kezdte el kémlelni.
- Nem messze a szülői otthonodtól.- szállt ki a kocsiból Lou.
- Wolverhamptonba?
- Ding ding ding itt van a győztes. A szállodába le van foglalva egy szoba, de ha akartok a szülőkhöz is mehettek.
- Legközelebb, ha ilyenre készültök előre szóljatok.- szállt ki mellőlem Liam.
Követtem a példáját majd a többiek után siettem. Harry és Louis úgy kapkodták a lábukat, mintha félnének tőlünk.
- Azonnal álljatok meg!- kiabáltam utánuk lihegve.
- Minden oké?- kulcsolta a kezét az enyémre.
- Ja igen csak még nem igazán vagyok a fitt kategóriába.
- Fitt?- jött vissza Harry felvont szemöldökkel.- Tán Liam meg dolgoztatott este?
- Styles, hogy baszodná ketté háromszor- éltem Carly szavaival.
- Milyen éles a nyelved?- nézett rám.
- Éles, kapsz te még, ha visszamegyünk.- tartottam fel az ujjamat.
- Gyere. Kösz fiúk.- intett Liam, majd befelé vettük az irányt.
Átvettük a szobát és amint felértünk rájöttünk, hogy a cuccaink szépen visszaindultak Londonba. Hisz a két jómadár nem adta oda.
- Most mi lesz?- néztem Liamre.
- Otthon van még egy pár ruhám a nővéreim meg biztos szívesen adnak neked kölcsön egy párat.
- Oké addig én felhívom a lányokat, hogy megjöttünk. Elkapom?- néztem rá kölyök kutya szemekkel.
- Persze.- kutakodott a zsebébe.
A kezembe nyomta, majd elindult a fürdő felé. Tárcsáztam Carly de előtte dobtam egy SMS-t Louisnak, hogy jól elvitte a cuccainkat. Carly nem vette fel sőt egyik lány sem. Írtam nekik, hogy minden rendben de legközelebb egyedül is elintézem ezeket a dolgokat. Délután folyamán egy kicsit lazítás volt. Nem törődtem semmivel és senkivel. Liam elaludt mellettem és csak az egyenletes szuszogását hallottam. A mély gondolataimban voltam elveszve amikor csengettek. Feltápászkodtam és elkullogtam az ajtóig. Amikor kinyitottam a szám is tátva maradt.

Akár így is megtörténhetett volna (+1 rész)

Ez a rész egy független rész!!! Viccekben gazdag. Zoe Goldenwinnel együtt írtuk és hát szakadtunk mindketten az írás alatt. Ahogy látni fogjátok, ha elolvassátok, hogy ez a 62. részhez készült. Ez nem a blog következő része azért is +1 a címei Ennek itt vége. De úgy éreztem/éreztük ezt meg kell osztanunk veletek is. A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem, de vagy 10-szer végig olvastam és nem találtam már benne. Lehet kommentelni és várom a véleményeket :) 

Mire vissza értem, mindenki bent ült a kórteremben. Az állítólagos anyám és apám az egyik felén, a legjobb barátaim a másik felé. Farkas szemet néztek egymással. Anyám.
- A mi kis kanos Liam-ünk nem mindig bír magával, hallottam ám mit csináltatok múltkor.- tette rá Harry Liam vállára a könyökét.
Jaj. Az nem fog jól elsülni. Anyám vér vörös szembe kiabál apám nyakon vágja.
- Te szemét senki házi paraszt. Mit képzelsz, mit csinálsz a lányommal. Utána meg másik este más csajjal fekszel le. Szemét dög. – verte anyán Liam-et a táskájával.
- Nem is tudom ki nem volt velem 11 évig. - vágtam anyámhoz.
- Te ebbe ne szólj bele. - szólt rám apa.
- Az én életem, azt csinálok vele amit akarok.
- Nem, velünk jössz. Innentől nekünk kell szót fogadnod. - fogta meg apa a kezem.
 - Veszi le a mocskos kezét a barátomról. - jött oda Carly.
- Nagyon nagy barát lehetsz te vagy akár a többi állandóan csak bajba sodorjátok az én kislányomat, fogadok, hogy még a drogozásra is rávettétek. - simogatta anya a hajamat.
- Magunk meg szülök minta képe. Elegük van a kölyökből. Tettesük magunkat halottnak. Utána 11 év múlva, amikor végre minden rendben van, jöjjenek vissza és tegyék tönkre. Gratulálok. - tapsolt Louis.
- Maguk borzalmas szülők!!- kiabált Ashley.
- Nem vagytok a családja nem tudjátok mi a jó neki. - mondta anyám.
- Valamit nem értek. Maguk meghaltak, akkor miért nem maradtak úgy? Sokkal jobb volt mindenkinek. – Naomi.
- Na jó indulunk!- rángatott kifelé apa.
- De én nem akarok menni!
- Vegye le a kezét a barátnőmről. - szólalt meg Liam.
- óóó- torpantam meg.- Nem megyek sehová.- léptem rá apa lábára majd átöleltem Liamet.
Anyám tarkón vágtam megint Liam-t aki nem engedett el.
 - Tudják, mit menjenek és feküdjenek be a sírjukba. Ott mindenkinek jobb lesz. - mondta Naomi, miközben kinyitotta az ajtót.
- Ti senki házi csőcselék népség kik vagytok ti, hogy így beszéljetek velünk?
 - Az One Direction. - vágták rá a fiúk.
- Arra van az ajtó irány és takarodjatok - apa
- Tudod anya, ha nem akartatok felnevelni akkor miért nem azt mondtátok, nem kellett volna hazudnotok, leéltem a fél életemet hazugságba. A nagynéném volt egyedül aki ki nem állt most van akik szeretnek és nekem ez hiányzott.
- Mi is szeretünk Robin. - folytak anya könnyei.
- Én meg az Orosz cár vagyok. - morogta Lexie.
- Nagyon szerethettek. - rohantam ki az ajtón.
- Mit csináltatok, most csak rosszabbul lesz szegény. - hallottam még távolról anyám hangját.
- Maguk látványától. - kiabálta Carly, majd csapódott az ajtó. Valaki utánam jön, de ki?
Egészen az utcáig meg nem álltam. Lihegve ültem le az egyik virágcserépre.
- Robin? Mit keresel itt kint?- hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Hátra fordultam és a bátyám állt ott eléggé döbbent fejjel.
- Menekülök a zombi szüleim elől.
- Mit csináltak anyáék? Lehet, hogy jobban jártam volna, ha USA-ban maradok.
- Te is nagyon kedves testvér vagy. Tudtad, hogy élnek és nem is mondtad el. Még szerencse, hogy nem ezt a vér vonalat örököltem. Véletlenül nem fogadtatok örökbe? Lehet, hogy valaki kedves nő lenne az anyám, apám meg az nyugodt újságot olvasó őszülő ember.
- Robin ezer százalék, hogy nem és én is csak tegnap előtt tudtam meg.
Hirtelen megállt a kórház előtt négy rendőrautó. Mindegyikből kiszállt két-két rendőr és megindultak a kórház felé.
 - Két napja tudod. Nagyon nehéz lett volna elmondani. Nekem is egy idegentől kell megtudnom, mert a saját bátyám nem méltatott rá, hogy beszéljen velem. - fontam össze a kezem.
- Ismételten nem voltam itthon és hozzá tenném, hogy a rendőrök akarták elmondani.
- Tudod mit nem érdekelnek a kifogásaid. - indultam meg befelé.
- Nem érdekel, hogy mit akarnak. Engedjenek el. – visított Ashley.
- Kis asszony maradjon nyugodt.
- Hol van Carly? - kapkodta a fejét Louis, miközben két rendőr cipelte.
- Ha hozzám mertnek érni egy életre megbánják, hogy férfiak. - ment mellettük Louis asszonya.
 - Tegyenek le. Nem vagyok akárki, hogy csak úgy cipeljenek. - ütögette a hátukat Naomi.
- Tudják, hogy ki vagyok? - kérdezte Harry miközben benyomták a kocsiba.
- Robin? - kapta Liam felém a fejét.
- Anyádékat kinyírom. - morogta Niall.
- Tönkre teszik a hajam. - vinnyogta Zayn.
- Elegem van!- indultam meg a rendőr kocsi irányába. - Elnézést, de itt valami félre értés lehet, ők a légynek sem tudnának ártani- mutattam a csapat felé, akik kiskutya képet vágtak hozzá.
- Sajnálom, de be kell vinnünk őket. - hagyott faképnél a rendőr.
- Maga rohadék!- kiáltottam utána.
- Mit mondott? - kérdezte egy másik rendőr, aki éppen Carly-t kísérte.
- Maga rohadék!- húztam ki magam előtte.
- Ez az mutasd meg. - szurkolt nekem Carly.
- Tudja mit, nem érdekel minek gondolnak anyámék.- néztem el a rendőr mögött, hisz anya és apa éppen akkor sétált ki onnét.- De egyben biztos lehet, ha most nem visz magukkal én megismétlem ezt.- rúgtam bokán, mire anya a szája elé kapta a kezét.
- Mondok valamit magának. Szépen vissza megy az őrsre és kiengedi a többieket, vagy ha nem akkor annak nem lesz valami szép következménye. - fenyegette meg Carly.
- Ne fenyegessen kisasszony!
- Maga meg ne nyúljon hozzám. Tudja hogy kiket vittel el az előbb?
- Igen. nyolc huligánt, és maga is oda tartozik.
- Maga meg a pokolba.
- Robin Peterson azonnal visszajössz ide és befejezed a huligánkodást!- kiabált rám anya.
- Előbb ugrok ki a kocsi elé. - közeledtem az út test felé.
 - Maga faragatlan tuskó. Inkább ott kelen megvédeni, nem az ártatlant bezárni. - csapta tartókon Carly.
- Kislányom azonnal gyere el onnan.
- Ha közeledtek akkor én kiugrok.
- Robin mit művelsz? - jött oda a bátyám.
- Menj már tönkre teszed a drámai hatásomat. És különben is nem látod ki akarok ugrani a kocsi elé!
- Ha kiugrasz még agyon is ütlek. - jött oda Carly, akit követett az rendőr.
- Maga rosszabb mint egy herélt pincsi kutya. - nézett rá unottan, miközben megfogta a kezem és vissza húzott a biztonságosabb helyre.
- Elmegyek!- akartam leinteni egy taxit de apa megakadályozta.
- Nem mész sehova. - fogta meg a kezem.
- Pincsi kutya harapd meg. - mondta Carly.
- Ó dehogy nem és nem vagyok pincsi kutya!- néztem szúrósan Carlyra.- Egyébként meg kéne pénz az óvadékra.- néztem a szüleimre.
- Egy fityinget sem kapsz. - vágta rá apa. (pincsi kuty a rendőr)
 - Akkor majd kérek a nagynénémtől, ő legalább majd ad.- mondtam, pedig tudtam, hogy előbb érem meg azt, hogy Carly lerúgja azt a rendőrt.
- Fülét faszát behúzva menjen vissza az őrse. Vagy olyat teszek amit egy életre megbánok.- sziszegte a képébe Carly.
- Te nem kérsz senkitől sem pénzt. - mondta apa.
 Rendőr egy kicsit nagyon megijedhetett, Carly-tól meg úgy szerintem a vitától, mert elhúzott.
- Hagyjál békén.- karoltam bele Carlyba majd elindultunk a rendőrős felé.
- Ha utánunk mernek jönni, akkor ember ölésért kell a sitten ülnöm. - mutatta fel nekik a középső ujját.
- Ne reméld Robin úgy is haza fogsz jönni!- kiabálta apa.
 - Igen ebben igaz van, csak nem magukhoz. Az otthona ott van ahol a barátaira. Sőt nem csak a barátai vagyunk hanem már a családja is.
-Hhaa.- sóhajtott apa. - Ezzel még nincs vége!
- Igaza van. Most van vége. - intett le Carly egy kocsit, majd beszálltunk.
 - Honnan szerzünk pénz az óvadékra? - kérdeztem.
- Menedzsertől vagy mit tudom én kitől, de nem hagyom bent őket. Szerencsétlenek így is ideg bajt kaphatnak, hogy mi van.
Amint odaértünk a rendőrőrsre Carly elkezdett telefonálni én meg az automatához siettem egy kis kávéért.
- Lerendeztem mindent. Hamarosan jön az új menedzser és lerendez mindent. Nagyon úgy néz ki, hogy nem kapta senki lencse végre ahogy kivisznek minket a kórházból. Ha szerencsénk van megússzuk a médiát. - mosolygott- Ja és beszéltem herélt palota pincsivel. Bemehetünk hozzájuk.
- Ez remek, hey sajnálom, hogy ilyenbe bele rángattalak titeket.
- Hülyéskedsz tök jó buli volt. Mikor ismételjük meg?
- Szeritem apáék nem adják fel olyan könnyen.
- Én sem arról vagyok híres, hogy szó nélkül hagyok mindent. Ha kell kisérgetünk. Wc-re nem ott csak nem fognak ellopni, de beszerzek egy GPS-es nyakláncot. Az a biztos.
- Kösz, de az volna a biztos ha pár napra felszívódnék az orvos szerint még pihenem kéne.
- Akkor irány Hawaii. Úgy is el akartunk menni Louis-sal titokba. Még tudok szerezni jegyet.
- Kösz, de oda inkább menjetek ketten, én meg majd kitalálok valamit.
- Menjetek valami csendes helyre. Nem mesze van egy város. Ott van egy jó szálloda. Ha elegem volt anyámékból oda mentem.
- Jó ötlet. Na de gyerünk nézzük meg a többieket.- indultam be
Elhaladtunk Carly új pincsi kutyája mellett, aki egyet hátrébb lépet. Kinyitotta nekünk az ajtót, majd beléptünk a rácsokkal teli helyre.
- Liam.- suttogtam
- Tudod mi a legjobb hogy ha félnek tőled a zsaruk? - kérdezte Carly, miközben Louis cellájához sétált?
- Nem úgyhogy elárulhatnád.- próbálta megcsókolni Louis
- Nem nézik meg, hogy mi hiányzik a zsebükből. - forgatta az ujján a kulcsot.
- Te elloptad a cellakulcsot.- ámuldozott Naomi
- Harélt pincsi nem volt elég figyelmes. - vonta meg a vállát.
- Ki az a ...- akarta kérdezni Lexie, de én félbe szakítottam.
- Hosszú.
- Ne mondjátok azt, hogy nem volt vicces. - nevetett, miközben kinyitotta az ura ketrecét.
- Nem te ültél ebben a szagban majdnem fél órán át.
- Örüljtek, hogy megszereztem a kulcsot, vagy különben még egy órát itt kelen ülnötök. - nyitotta ki Styles páros kalitkáját.
- Ó mily felséges nőszemély annyira hálás vagyok érte.- ölelte meg Louis.
- Maguk meg hogy jöttek ki? - jött be a herélt pincsi kutya.
- Jött az unikornis és kisegített.- nevetett Niall.
- Vagy csak annyira balfasz volt, hogy ki tudtam cselezni.
- Tudja mit elegem van az egész Peterson icidensből eredjenek.
- Parancsoljon. - adta oda neki Carly a kulcsot, majd megfogta Louis kezét és előre mentek.
- Gyerünk.- ragadta meg a kezem Liam és mindannyian elindultunk kifelé.
- Hogy megyünk haza? - kérdezte Naomi ahogy kiértünk kapitányságról?
- Erre való ez!- rántotta ki a zsebéből a mobilját Harry.
- Picsába lemerül. - sülyesztette vissza.
- Ti nektek nem bent kellene lennetek. - jött meg az új menedzser.
- Nem.- vágtam rá.
- Hamarabb kihoztam őket mint ide értél. Fontos neked a fiúk hírneve. - mondta Carly.
- Na jó induljunk, mielőtt valami paparazzi észrevesz.
- Ha rajtad múlna már a címlapon lennénk. - mérgelődött Lexie.
- Lányok ne veszekedjünk inkább induljunk.- mutogatott a kocsi felé a szőke menedzser csaj.
- Szerinted hogy férünk be 11-en a egy 5 személyes kocsiba? - nézett értettlenül Ashley.
- Én megyek gyalog.- ajánlottam fel.
- Még mit nem, hogy anyádék elkapjanak?!
- Én megyek vele. - mondta Liam.
- Meg én. - mondta Carly.
- Carly haza tudunk menni ketten is.- lépett közelebb hozzám Liam.
- Ha valami baja esik. Velem gyűlik meg a bajod. - fenyegette meg.
- Felcsaptál anyának? - kérdezte Harry.
- Örökbe fogadom és nincs gond, hogy szülei el akarják vinni.
- Kösz Carly.
- Hol laknak most anyádék beszélek a fejükkel. - akart megindulni, de Louis elkapta a kezét.
- Marad. - szólt rá.
- Egy fogalmam sincs kettő ne kavarj még nagyobb port.
- Jó. - hagyta ránk, de láttam a szemén, hogy valamit tervel.
 - Majd én figyelek rá. - tartotta Louis aki hátulról átölelte.
- Rendben, de nekem beszélnem kell a szüleimmel, mert tudom, hogy nem hagyják annyiban a dolgot.
- És, hogy mondtuk nekik, hogy mi vagyunk a One Direction így secc perc és a címünket is tudni fogják.- morogta Ashley
- Megpróbálom a lehetetlen értelmesen beszélek velük, hogy ha nem értik akkor meg eljövök. -mondtam.
- Persze, majd hagyják, hogy kisétálj az ajtón? - fonta maga előtt össze a kezét Carly.
- Nincs más választásom, kinézem belőlük, hogy emberrablásért rátok hívják a zsarukat és azt nem biztos, hogy megússzátok a média nélkül.
- De mi van, hogy ha nem értenek a szép szóból. Valakinek ott kellene lenni. Legalább a háznál. -
Naomi.
- Nem hinném, hogy most bármelyikünket szívesen látnák.- Zayn.
- Vigye Marat. -csillant fel Carly szeme.
- Minek vigyem el a halált?
- Mi van a halállal?- vágott értetlen fejet Naomi.
- Nem is bánt senkit. Amíg nem mondják neki. - védte Carly.
- Elég furán jönne ki, ha egy papagájjal menne oda.- kutakodott a zsebében Niall.
- Miért?
- Gondolj csak bele a szülei haragszanak rá és még vinne egy beszélő madarat, háááát Carly nem is tudom- tanakodott el Niall.
- Ki mondta hogy tudniuk kell hogy ott legyen?
- Mert mégis hol lenne?- tárta szét a kezét Zayn.
- 10 éve van meg okosabb mint egy nyom kereső kutya.
- Túl sok rendőrös filmet nézel.- puszilta meg a homlokát Louis.
- Fogadjunk. - védte a kedvencét.
- Veled soha.- mondták a többiek egyszerre.
- Féltek, hogy veszítetek? - tette csípőre kezét.
- ÁÁÁÁ... dehogy csak nincs most pénzem.- húzta ki a zsebét Harry.
- Nem kell semmi. Csak bebizonyítom, hogy Maara mire képes.
- Jó áll a fogadás.- nyújtotta a kezét Harry.
- Rendben. - fogadta el Carly.
- Na, ha ezt így megbeszéltük. Indulhatnánk?- sürgetett minket a menedzser.
- Én sétálok. - mondta Carly.
- Gyerünk!- ragadta meg Louis Carlyt.
Harry oda adta Louis-nak a szemüveget, Carly vett elő magának egyet, majd megindultak a házunk felé. Amint hazaértünk én fáradtan dőltem le a kanapéra. A többiek pedig körbe álltak, mintha valami bajom volna.
- Jól vagy?- kérdezte Naomi.
- Miért ne volnék? - vontam fel a szemöldököm.
- Anyádék lecsukattak. élet veszélybe voltál...- kezdet bele Harry.
- Jó,jó csak fárad vagyok oké ennyi az egész.
- Gyere. - fogta meg a kezem Liam és felhúzott a közös szobánkba.
Fáradtan baktattam fel a lépcsőn és kb a harmadiknál Liam felkapott és menyasszony stílusba bevitt a szobámba. Óvatosan lerakott az ágyra és betakart.
- Jó éjt szépségem. - csókolta meg a fejem búbját.
- Köszi.- mosolyogtam és hamar elnyomott az álom.
- vége a romantikának.
- Shh már alszik.- hallottam Liam hangját.
 - Már nem.- húzódzkodtam fel.
- Addig 10 percet, hogy össze pakolj. - mondta apa miközben letett a kezében maradt ajtót.
- Most biztos nem , hiszen alszok. - húztam magamra a takaróm.
- Figyeld Harry mit tud. -hallotta meg Carly hangját.
- Na mit?- Liam.
Maara berontott a szobába, felkapta Liam egy pólóját és apa fejére dobta. Majd fel ült rá. Anya le akarta onnan csapni a táskájával, csak azzal nem számított, hogy elrepül és apát veri kupán nem kicsit. Apa közben hadonászott és rá esett anyára így mind a ketten a padlón végezték. Mindenki hangos nevetésben tőrt ki, még én is.
- Mondom hogy okos. - adott Carly neki egy kekszet.
- Nyertél!- közölte Harry.
- Ez még nem minden amit tud! - simogatta meg a feje búbját.
- Okos vagyok. - mondta Maara.
- Nagyon okos. - dicsérte a gazdája. - Louis nem vagy féltékeny rá? - Niall.
- Már hozzá szoktam.
Carly valamit suttog a madár fülébe, mire a halál elment. Apáék kezdtek észhez térni. Mondjuk egy kicsit még kóvályogtak.
Nem szóltam semmit csak felálltam, majd lesiettem a lépcsőn.
 - Na végre megjött a lány esze.- hallottam még anya hangját.
Kisiettem a kertbe és leültem a medence széléhez. Meglepetésemre Maara jött ki egy zsepivel a csőrébe.
- Kösz Maara.- vettem el tőle, mire ő mellém totyogott.
Oda bújt hozzám, mire én elkezdtem simogatni. Annyira aranyos volt és ez volt az első eset, hogy velem valamilyen állat is "kedves" volt.
Az előtte a madarak megkergettek a kutyák meg ugattak a macskák meg elszaladtak előlem. Furcsa egy életem volt annyi szent. És most ráébredni, hogy hazudtak nekem mind végig. Borzalmas volt. Mindennek a tetejére elakarnak vinni kitudja hová, pedig én nem akarom itthagyni a barátaimat
Szerencsém van hogy ők mindig kiállnak értem. Még a börtönbe is elmennek, hogy én velük maradjak. A legjobb fejek a világon ezentúl ha valaki fikázná őket én biztos megverem pedig én aztán nem vagyok olyan Majd megyek Liam-mal gyúrni, hogy megmutasam a világnak, hogy nem packázhat velem.
- Megyek is szólok neki. - mondtam ki amire gondoltam.
Ahogy fel álltam Maara is felszállt mellőlem ,majd az ott hagyott zsepit kidobta a kukába, majd felrepült az ablakomba és onnan ment be.
Amint beértem a szüleim aggódó tekintetével találtam magam szemben. Ez nem sejtet semmi jót. Senki nem volt a szobába, csak Marra ült az ablakba. Vajon mit csináltak a többiekkel?
- Hol vannak a többiek?- kémleltem körül a szobát.
- Az a nő személy akit te barátodnak nevezel kiráncigálta az egyik kölyök. A többiek meg mentek utána mielőtt valami hülyeséget csinálna.
- Melyik kölyköt?- vontam fel a szemöldököm.
- Mit tudom én. Mindegyik egyforma.
- Nem igaz! Liamnek gyönyörű gesztenyebarna szeme van, míg Harrynek zöld, Zaynnek sötét barna...
- Jó nem érdekel. - szakított félbe apa.
- Érdekeljen. - keltem ki magamból.
- Mi okom volna rá, azért mert az egyik ügyefogyott elvette a kislányom ártatlanságát.- emelte fel a hangját apa.
- Ha igaz lenne akkor sem tartozna rátok.
- Mi az, hogy nem a gyerekünk vagy!- állt fel anya.
- Nem is tudtam hogy a zombiknak van gyerekük.
- Ne merészelj így beszélni!
- Miért mi lesz. 18 vagyok nem parancsolhatok nekem.
- Még nem egész kisasszony!
 - JÉÉ tudjátok a szülinapomat.
- Én szültelek meg. Csak tudom mikor vajúdtam veled abba a tetves kórházba.
- Ha ennyire teher voltam miért nem vetettetek el?
- Nem ölöm meg a saját lányom. - Inkább magatokat.
- Nem öltük meg magunkat.- rázta értetlenül a fejét anya.
- Az én szememben igen.
- Ha halottak lennénk akkor nem lélegezném, mozognék.
- Tudod mit anya mond el, hogy mit akartok aztán had pihenhessek le.
- Ennyivel nem rázol le minket.
- Nem azt mondtam, hogy menjetek el hanem, hogy mit akartok, miért most jöttetek vissza?
- MErt az apád vagyok és kész.
- Hurrá! Most táncoljak is ?
- Elég ebből. - szólalt fel anya.
- És most mi következik?
Meg kaptam rá a választ Maara megint elő tűnt. Amikor apa és anya meglátta közeledtek az ajtó felé, ami nem volt a helyén.
- Tüntesd el innen ezt a dögöt.
- Nem az enyém, rám nem hallgat.
- Akkor keresd meg a gazdáját.-  csapkodta anya a levegőt.
- Idézem a " nő személyt" te láttad szóval te tudod, hová mentek.
- Hívd , mert lecsapom ezt a dögöt.- fogott meg anya egy vázát és neki akarta dobni Maaranak csak az ablakon landolt ami szépen ki is tört. De jó. Cserélhetünk ajtót meg ablakot is.
- Nem is mi volnánk, ha megússza egy ajtó és egy ablak.-mondtam ki hangosan amire gondoltam.
- Mit csináltatok, hogy nem ez az első ablak?
- Hát nem drogozunk.
- Sőt még vad partikat sem tartunk hogy lerészegedjek addig amíg nem emlékszek semmire.
- Hogy mondod?- kerekedett el anya szeme.
- Egyszer már lerészegedtél Robin.- jött be Zayn
- Marra gyere. - szólt Carly.
- Ezzel nem segítesz.- csaptam a combomra.
- De ezzel igen. - jött be Harry. - Az ajtó nyitva áll, csak arra vár, hogy kitolják rajta a seggüket.
- Addig el nem megyünk, míg el nem mondod Robin milyen buli részegedtél te le?
- Azon amikor megtudtam, hogy meghaltatok.
- Robin, nem azon mikor a vadkan elrabolt?- kérdezte Niall.
- Mondtam már, hogy nem segítesz.
- De akkor. Ez előtt, hogy szétvertem rajta a palacsinta sütőt. - forgatta kezében Carly az emlegetett tárgyat.
- Hogy kerül hozzád palacsinta sütő?- kerekedett el Naomi szeme.
- Palacsintát sütöttem és hallottam, hogy Marra alakít így jöttem. - vonta meg a vállát.
- Ilyenkor?- ráztam a fejem.
- KAJA!!- rohant ki Niall.
- Igen. Marra kedvence. - vonta meg a vállát.
- TE elkényezteted. - sóhajtott fel Zayn.
- Szerintem már nem.- röhögött Louis.
- Úgy csináltok mintha a Naomi kutyája nem lenne elkényeztetve.
- Még kutya is van ebbe a házba? -anya.
- Én teknőst is szeretnék.- mondtam kiskutyaszemekkel.
- Mondhattad volna már.- ölelt meg hátulról Liam.
- Mi ez itt a dili ház? - anya.
- Igen. Sajnos ide csak beutalóval lehet jönni- Harry.
- Harry!- szólt rá Ashley, de láttam, hogy ő is nevet.
- Mi az-. - bandzsított be.
-Semmi.- nevette el magát végül.
- TE Niall, hogy ha megeszed az össze palacsintát , akkor szét verem a fejeden. - indult meg lefelé Carly.
- Palcsinta.-  követte Maara.
- Nem bánthatod.- sietett ki Lexie.
- NE bántsd az asszonyt. - ment utána Louis.
- Mi az hogy asszony. - hallottam Carly éles hangját.
- Megyek segítek.- rohant ki Naomi.
- Hé azt ígérted, hogy innen megyünk a szobánkba.-szontyolodott el Zayn.
- Utána, még bármit.- kiáltott ki Naomi.
- Jó. - ment ki Zayn.
- Én megyek most lefekszek, mert ezek hangosak lesznek az este. - ment ki Ashley.
- Várj meg édesem.- szaladt utána Harry.
- Liam ugye Naomiék nem mellettünk vannak?
- Nem, de Mr Stylesék igen.
- Vendég szoba szabad? - kérdeztem.
- Mivel velem alszol így igen.
- Mi az, hogy veled alszik, arról szó sem lehet- lépett köbe anya.
- Maguk még mindig itt vannak. - jött be Carly  palacsinta sütő nélkül.
- A lányunk nélkül egy tapodtat sem.
- Fel ajánlhatom azt. Nem viszik sehova. - ölet szorosabban Liam. - Ha nem vágná közben el tudnám mondai. Na szóval. Fel ajánlhatok róla egy képet. Az is a lányuk, csak laposba.
- Vadbarmok.- ingatta apa a fejét.
- Tudja a vadbarmokat nem szokták zargatni főleg este, mert képesek fellökni az embert. - jött be Louis is.
- Főleg nem akkor, ha az a vadbarom kanos is.- röhögtem.
- Na az akkor maga a hálál. - értet egyet velem Louis is.
- Halál. - bólogatott Maara.
- Igen Halál.
- Mivel jó kedvembe vagyok. Ami nem szokott sokáig tartani ajánlom, hogy menjenek haza feküdjenek le és holnap tiszta fejjel menjenek a picsába. - Liam.
- De holnap visszajövünk Robin és mire jövünk legyél összecsomagolva.- ment ki anya,az utcára ahol szakadt az eső.
- Akkor a terv.- dörzsölte a kezét Carly.
- Én nevet változtatok és láma pásztorként fogok élni.
- Nem csomagol és indul. - most röviden.
- Halljuk.
- Mint mondtam a hotelt. Ott törzs vendég vagyok. Tudom a tulaj számát. Felhívom, mire össze pakoltok addigra már meg is lesz a szobátok.
- Ott lehet romantikázni is. - Louis.
- Szerintem most fogd be.- nézett szúrósan Liam.
- Rendezem vagy ne?
- Jaj ne már tudjuk, hogy te is arra gondoltál.- lökte vállba Niall.
- Most sokkal fontosabb hogy Robint ne vegyék el tőlem.
- De valld be hogy arra is gondoltál!- sürgette Harry.
- Jó igen de hagyjuk már.
- Carly akkor mit tudsz tenni?
Éreztem ahogy elpirulok, Carly elkezdett telefonálni néhány mérges közbeszólás után letette és elvigyorodott.
- Éjfélre várnak titeket.
- Nem lehetne reggel, mindjárt elalszok.- hajtottam Liam vállára a fejem
- Anyádék szerinted nem érnek ide addigra. A kocsiban is tudsz aludni. Liam gyúr elbír. Pont. - mondta Louis.
- Megyek összeszedek pár cuccot. -ballagtam fel a lépcsőn.
Liam is jött velem. Majd gyorsan össze pakoltunk pár dolgot. Ahogy leértünk meglepetésemre Carly lent várt kocsikulccsal a kezébe.
- Gyorsabb hogy ha én viszlek titeket.
- Merjek én veled ilyen állapotodba utazni.
- Nwm vagyok se részeg se dühös. Teljesen nyugodt vagyok.
- Király!- indultam a kocsi felé.
AZ út kb két órás lehetett é már a hátsó ülésen el aludtam Liam ölébe. Amikor megérkeztünk felriadtam. Carly előre ment vitte a csomagjainkat.
- Josh. - kiáltotta, majd eldobta és megölet egy pasit. Adott az arcára két cuppanós puszit.
- Louis tud a titkos szeretődről? - röhögött Liam.
- Louis. jóképű? - kérdezte Josh.
- Veszed le a kezed az úramról. - bökte meg Carly.
- Csak azt ne mond, hogy hogy...
- De. - mondta Josh. - A nász utas lakosztály elő lett készítve.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Lehet, hogy felhívom Brettet.
- Josh van barátod?
- Nincs. De gyertek felkísérlek titeket a szobátokba. Van ott minden a friss házasoknak. Konyha jakuzzi meg egy extra nagy ágy. Én személy szerint a konyhát szeretem a legjobban. - mondta miközben felvette az egyik bőröndöt.
 - Én a medencéért vagyok oda. - mondta Carly.
- Ti most tényleg azt beszélitek meg, hogy hogy szerettek szexelni? - akadt ki Liam.
- Ja. - mondta Josh. - Amúgy tündérke miért kérdezted, hogy van a barátom?
- Van egy ismerősöm, aki szerintem nagyon bejönne neked.- kuncogtam
- Mi az, hogy tündérke. - eszmélt fel Liam.
- Ez egy szó!- mondta Josh.
- Egyetértek. - mondta legelöl Carly.
- Amúgy meg milyen pasit tudsz Josh-nak?
- Emlékszel arra a srácra akit a média velem hozott össze?
- Az a szöszi? - koncetrált erősen.
- Igeeen.- néztem Liam arckifejezését.
- Tudjátok mi. Én csak egy ágyat akarok meg hogy vége legyen ennek a komédiának.
- Ennek nem lesz vége egyhamar.- nyomtam egy puszit az ajkaira.
- Még nem értünk be a szobába legalább addig türtőztettek magatokat. - mondta Carly.
- Ez egy szimpla puszi volt. - háborodott fel Liam.
- Még. - emelte fel az ujját.
- Az nem baj, ha ti törtök zúztok Louissal?- tárta szét a kezét Liam.
- Mert. Csak egy ajtó egy ágy meg a medence szűrőjét tettünk tönkre. - védte magát.
- És az ablak?- vontam fel a szemöldököm.
- Mikor?
- A konyhába, még az előző lakásban.
- Törtem ki ablakot. Nem voltam részeg vagy dühös?
- De milyen szűrőt tettél tönkre? - kérdezte Liam.
- Nem voltál te ahhoz részeg valamit sütöttetek és akkor. - tettem csípőre a kezem.
- Ja tényleg. A szűrő meg egy külön story.
- Egyszer elmeséled!- tartotta a mutató ujját a levegőbe Liam
- Minek. Úgy sem tudjátok hol van a medence.
- Csak ismerem a kertünket.- rázta értetlenül a fejét Liam
- Nem. - vágta rá nevetve.
Josh kinyitott egy ajtót.  Furán néztem Carlyre, de amint beléptünk az ajtón az állam is leesett.
Úgy nézet ki mint ha egy mini házba csöppentünk volna be. Gyönyörű volt. Amint megláttam a hatalmas ágyat nekifutásból ráugrottam. Kényelembe helyeztem magam majd hallgattam a civakodást.
- Mi az hogy nem ismerem a kertet?
- Mert nem is.- vágott vissza Carly.
- Egy medence van. annak a szűrője jó.
- Tévedés.- nevette Carly
- Akkor hol van a titkod medence?
- Benne van a nevében titkos!
- Jobb hogy ha elmondod, mert amint vissza megyünk minden ajtó mögé benézek.
- El kell dugnom a szőrös bilincset.- röhögött Carly.- Ti még kis apró gyerekek nem vagytok arra felkészülve.
- Csak érjek haza, Kiderítem.
- Derítsd, Robin hamarabb rá fog jönni. - bökött felém.
- Nem vagyok itt. - morogtam.
- Innen látlak édes.- mondta Josh az ajtóból.
- Gyere Josh hagyjuk itt a szerelmeseket. Liam így is ki akarja szedni belőlem a titkos romantikus helyünket. Ne legyetek túl hangosak. Mások aludni akarnak.
- Kész vagyok tőle.- dőlt hátra Liam.
- Köszönöm. - kiabált, majd bevágta az ajtót.
- Carly mindent hall és mindent lát rosszabb mint a Pretty Little Liarsból A.
- Jaj hayjál azzal a nyálas sorozattal. - morgott Liam.
- Nem is nyálas. -fordultam el tőle
- De az. - ölelt meg hátulról.
- De ha egyszer ordítva ébredek akkor az a hibás.- fordultam felé és a mellkasába fúrtam a fejem
Hosszú napot tudok a hátam mögött. Végre aludhatok erre nem tudok. Meg fogok bolondulni. Liam a hátamat simogatta és egy dalt dúdolt a fülembe. A sírógörcs határán állva kerestem elő a telefonomat. A névjegyzékben kutattam, amikor Liam kikapta a kezemből a készüléket.
- Pihenj. Majd holnap beszélsz vele. A kedvemért. Adott a fejem búbjára egy puszit.
- Muszáj most. Addig nem tudok nyugodtan aludni.- kapkodtam a telefonom után.- Ha ő tudott róla akkor elfogja nekem mondani.
- Nem akarod hajnali kettőkor felhívni? - húzta fel a szemöldökét.
- De, nem érdekel megszoktam már, hogy kiabál, már-már hiányzik.- vontam meg a vállam.
Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem. Vártam, hogy felvegye. Megváltás volt hallani a hangját.
- Miért nem mondtad el, hogy élnek a szüleim? Vártam, de nem jött válasz. - Alberta néni? itt vagy?
- Mert megkértek rá, nem akartam a húgom  kérését megtagadni.
- Persze, higgyem is el? Te aki ki nem állhattad a anyámat.
- Túl sok minden múlt rajta, hogy ha kiderül akkor vége mindennek.
- Mi mindennek? Végig szenvedtem 11 évet és most sem vagy képes elmondani az igazat. Anyámék elakarnak szakítani azoktól akiket szeretek.
- Csak azért jöttek vissza, mert a te kis barátaid rossz hatással vannak rád.
- Igen, nem tudom ki zárt össze egy állattal aki még a tetejére meg is erőszakolt!- gombóc volt a torkomba, ahogy a szavak elhagyták a számat. A könnyek kiutat kerestek és már már meg is találták
Liam átölelte a hátamat és apró puszikat adott a nyakamra.
- Mit csinált ki?
- Senki.- csitítottam le Liam-et.
- Ki mikor hol? - ismételte magát
- Senki.- elemeltem a fülemtől a készüléket, mire az Liam kikapta a kezemből és kinyomta.
- Hallgatlak?
- Hosszú.
- Van időnk.
- Emlékszel amikor eltűntem a buliból?
- Az volt a legrosszabb ami valaha történt velem.
- Velem is. James kihasznált és hát az. - A múltkor amikor láttad a lila foltokat rajtam azokat is mind ő csinálta. Némelyik még most is megvan.
Magához húzott és szorosan ölelt.
- Miért nem mondtad el?
- Nem voltam rá képes.
- Ki tud róla még?
- Carly szerintem és mivel ő tudja így gyanítom a többi lány is. Szétvert rajta egy palacsinta sütőt is
- Komolyan?
- Igen. - mosolyogtam el.
Liam magához szorított közben pedig a hátamat simogatta.
- Most már feküdj le. Tartalmas nap van a hátunk mögött.
- És az enyém mögött még mennyi ilyen. - csuktam be a szemem.
Végre eltudtam aludni. Álmomba egy órái papagáj tizedelte a világot. Hozzám meg folyamatosan beszélt. Egy kicsit hátborzongató volt. De nem érdekelt. Engem és a többeiket életben hagyta. Sőt jobban megnéztem és Maarara hasonlított. Tényleg ő a halál.
Ezt még majd megkérdezem Carly-tól, hátha ő tudja, mit csinál a madár ha nincs szemelőt. Megkérdem mi a palacsinta receptje hogy ekkorára nőt tőle egy apró makacsa madár. Reggel, hatalmas ajtócsapkodásra nyitottam ki a szemem. Anyámék voltak ott. Én hozzájuk vágtam egy párnát is vissza feküdtem.
- Csak álmodom, csak álmodom.- motyogtam a másik párnába.
- Nem. Mehetünk.
- Hogy találtak meg minket? - ölelt át Liam.
- Követtünk. - mondta anya. Hirtelen kinyílt az ajtó és Josh jött be rajta. - Sajnálom....de a szobába csak a vendégek tartózkodhatnak.
- Kapsz extra pénzt.- mosolyogtam Joshra.
- Köszönjétek C.
- Tudja, hogy így hívod? - kérdeztem.
- Igen.
- Nem ölt meg érte még?
- Élek szóval nem.
- Na elég legyen. Indulás!- ragadta meg az egyik kezemet anyám közben szúrósan nézett.
Előjött belőlem a gonosz én. Megfogtam a párnát és elkezdtem püfölni velem.
 - Soha az életben nem megyek veletek.
- Nem láttam még ilyennek. - hallottam Liamet
- Takarodtok kifelé. - csapkodtam őket, közben egyre hátráltak. Amikor az ajtón kívül voltak rájuk vágtam, a zárat pedig  elfordítottam.
- Elegem van.- feküdtem vissza az ágyba.
- Azt látom, csak ne rajtam éld ki a dühöd. - Liam.
- Dehogy is. - fontam a nyaka köré a kezem.
- Megyek. Mielőtt valamit megzavarok. - osont ki Josh.
Elnevettem magam miközben hosszasan megcsókoltam. Meglepődtem amikor a keze végig vándorolt a testemen, pólóm alatt simogatta a bőrömet. Libabőrös lett a hátam, de élveztem. Végig csókolt a nyakamon, közben óvatosan feljebb húzta rajtam a pólót.
Akartam is, de nem is. Én vagyok ám ilyen csak egyedül. Megfogtam a kezét és a felsőm visszahúztam az eredeti helyére.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Én sajnálom. Nem állok még készen.- sóhajtottam.
- Megértem. - adott egy csókolta a hajamba.
A mellkasára hajtottam a fejem közben pedig a kockái között "futkosott" az ujjam
- Most mi lesz? - kérdezte miközben szaggatottan vette a levegőt.
- Nem tudom. Lehet, hogy fel kéne adnom és elmenni anyámékkal, lehet, hogy megenyhülnének és visszaengednének
- Ők megenyhülni. Hamarabb leszek nő.
- Vicces volnál hosszú hajba. Lehet, hogy veszek neked parókát?- gondolkoztam el.
- Akkor ha arra jársz akkor vegyél még magassarkút is.
- Szerintem az enyém pont rámegy a lábadra.
- Ha van itt akkor felpróbálom. - ült fel.
- Nincs. De ha gondolod dobok egy SMS-t Carly-nak, hogy kéne. -emeltem magasba a készüléket.
Megírtam az SMS-t majd kikukucskáltam az ajtón. Anyáék nincsenek itt. Biztos elmentek enni vagy talán inni. De hogy békén nem hagynak az tuti.
- Találnunk kell egy másikat. Igen megtaláltak.- Liam valakivel telefonált mire visszamentem.
- Jó 20 perc elég? - kérdezte, majd letette.
- Mire kéne 20 perc?
- Arra, hogy ide érjen a felmentő seregünk.
- Képes voltál felhívni?
- Nem kellett a fura SMS után magától hívtak.
- Azért mert azt írtam neki, hogy sms-ben hogy hozzanak magassarkút.
- Igen, mivel az enyémről küldted.
Alig bírtam vissza tartani a röhögést.
- Nem vicces - morogta
- De az.
 - Nem és még ráadásnak Louis-nak küldted. El tudom képzeli az arcát, mikor olvasta.
Kész végem. Szakadtam a röhögéstől. Földet ütöttem alig kaptam levegőt.
- Tudod sosem késő erre.- mászott le mellém majd irdatlanul elkezdett csikizni.
- Ne kérlek nem kapok levegőt.
- A nevetés bezzeg nem gátolt meg benne.- csikizett tovább.
Hirtelen kitört az ajtó a tokjából. Szétugrottunk és a törött ajtót kezdtük el bámulni. Apámat vagy anyámat kerestem de senki nem volt ott. Vagy ennyire erős volta szél vagy mindjárt előfognak ugrani.
- Ugye az oroszlánok nem tudnak ajtót nyitni.- néztem Liam-re és egyre közelebb húzódtam hozzá.
- Nem. - ölelt magához. Felkapott majd menyasszony stílusba megindulta velem a konyha felé.
- Hé hová viszel?- ficánkoltam a kezébe.
- Arrébb. - markolt bele a fenekembe, mire lenyugodtam.
Felültetett a konyha pultra, ahol én pont láttam ki közelíti meg a mi kis otthonkánkat. Liam pedig közben a nyakamat csókokkal borította be.
- Liam van egy kis társaságunk. - mondtam neki.
- Ki?
- Kmm.
- Sajnálom hogy megzavartam a kis együtt léteket de itt vagy Liam a kért magassarkú. - adta oda neki Louis.
Megint nevetésbe törtem ki. Az elmúlt időszakba nem nevettem annyit, mint ma.
- Nem veszed fel? - kérdezte tőle?
- Nem! - mordult rá.
- Te kérted, itt van. - mosolyogtam gonoszul.
- Nem én, hanem Robin.
- De te mondtad, hogy előbb leszel nő, mint...- de nem tudtam befejezni mert befogta a számat
- Ki lesz nő? - kérdezte Louis.
-MMM...
-Senki.- vágta rá Liam
- Nem téged kérdeztelek hanem Robint.
Levette a számról a kezét, de láttam rajta, hogy a kiskutya szemeket is beveti csak, hogy én ne szóljam el magam.
- Apám.- vágtam rá hosszas hezitálás után.
- Volt itt? - kérdezte.
- Szerinted minek mondtam, hogy kell egy másik hely?- tárta szét a kezét Liam.
- Az ajtó miatt.
A fejem fogtam, mert már nem bírtam, de akkor váratlan személyek bukkantak fel.
- Kislányom indulhatunk? - kérdezte anya.
Na most mit csináljak hagyjam, hogy megint kitörjön a káosz vagy csináljam amit mondanak és majd lelépek mikor nem figyelnek. Lepattantam a konyhapultról és elindulta anya és apa felé.
- Álljunk csak meg. - fogta meg Carly a kezem. Előbb akarod anyádékkal négy szem közt beszélni, mondta majd ők követték.
Visszakanyarodtam Liamhez. Szorosan magához ölelt és megpuszilta a homlokomat.
- Ilyet többet ne.- mondta. Az ajtóhoz somfordáltunk és neki dűltünk, hogy jobban hajuk miről beszélnek Carlyék
- TE alkudozol? - emelte feljebb apa a hangját.
- Mi lehet kint?- néztem Louisra, majd Liamre.
- Carly-t ismerve vagy fog egy fél napos szent beszédet tartani arról, hogy nem mehetsz velük vagy valamit kialkudik.
- Kíváncsian várom.- suttogtam.
- Áll az alkú? - hallottam Carly hangját.
- Gondolkodási idő is van.
- Ez nem Tv show ez az élet.
- Nem mert a geordie shore is az életről szól!- hallottam Carly hangját.
- Várom a választ, le fog járni az idejük, akkor automatikusan az első lesz elfogadva.- mondta Carly
- Mi lehetett az alku tárgya?- néztem értettlenül
 - Gondolom TE!- adta az ésszerű magyarázatot Lou.
- Elfogadom. - hallottam apa hangját.
- A bankkal egyeztessenek. - mondta Carly.
- Mi van!- akadtam ki a fél beszélgetésre.
- Carly megvett téged? - akadt ki Liam.
- Ebből nem jössz jól ki. - röhögött Louis.
- Hát ebből nem. -ráztam a fejem közben a földet bámultam.
Carly és anyáék jöttek ki a szobából. Carly-ra úgy néztem mint valami kisgyerek aki lemaradt valamiről.
- Mire jutottatok? - kérdezte Louis a legbátrabb.
- Mond!! Mond- sürgettem
- Nyugi van. - mondta anya.
- De hogy van nyugi!- vágtam idegesen a fejéhez
- Ha nem nyugszol le akkor nem mondom, hogy mire jutottunk. - mondta apa.
- Befogtam.- ültem le az ágy szélére.
- Ezzel a lánnyal. - mutatott apa Carly-ra.
- Van neve is. - morogta Louis.
- Mindegy. Arra jutottunk, hogy.....
Csendben vártam. Próbáltam mély levegőt venni, hogy majdnem kiugrok, hogy mire jutottak.
- Hogy mivel mi mennénk vissza Magyarországra, ott van az öcséd. Ő magyarul tud, te meg nem így a nyelvi külömbségek miatt abban állapodtunk meg, hogy évente három hónapot lent töltesz a többit meg ezekkel a senki háziakkal. - fejezte be anya.
- Van egy öcsém? - vontam fel a szemöldököm
- Igen. - mondta Carly
- Lehet ennél rosszabb?
- Igen. - vágta rá Liam.
- Mégis mi?
- Az hogy nem fogadják el az akut és magukkal visznek. - kopogtatta meg a fejem Louis.
- Hé túl zűrös volt a napom, ne várd h majd hipp-hopp felfogok mindent örülj, hogy nem azt kérdeztem meg, hogy hé anya van nálad gumi?
Anya és Carly egyszerre csptak fejbe saját magukat. Próbáltam visszaszívni amit mondtam anya reakciójából, mert még meggondolják magukat és elvisznak magukkal az isten tudja hova
Anya és apa megöleltek majd megfordultak és elmentek.
- Mi köze a banknak az alkuhoz? - kérdezte Louis.
- Egyáltalán mit ígértél nekik, hogy ilyen könnyen feladták a dolgot?- kérdeztem.
- Maradjon az én titkom. - kacsintott.
- Nekem azért majd elmondhatod.- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Jobb hogy ha ezt csak három ember tudja. Higgy nekem.
- Még nekem sem mondod el? - görbült lefelé Louis szája.
- Szerintem előbb tartozik rám, mint rád.
- Szerintem meg ha anyádék elmondják akkor megtudod. Tőlem senki nem tudja meg. Ennyi. - zárta le.
- Kösz.- mentem ki az ajtón.
- Jobb ha nem tudjátok. - hajtotta le a fejét. - Drága volt.
- Drága? Mit csináltál?- hallottam Liam hangját.
- El adtam a lelkem az ördögnek. - mondta nyugodtan.
- Carly lécccccccci.- léptem be az ajtón.
- Tudod, hogy ha nincs jelen anyuci meg apuci akkor másnak kell a helyébe lépnie.
- Ezt hogy érted?- nézett Louis értetlenül
- Jöjjetek rá.
- Vicces kedved be vagy, de ha így haladsz nem lesz meglepetés.- fonta maga előtt össze a kezét Louis.
- Sajnálom, de így maradhat ha nem tudja. Elmondhatom de akkor mehetek utánuk.
- Miért akarsz utánam jönni?- vágtam értettlen képet
- Mert az alku így köttetett meg.
- Titokzatos mindenedet.- csókolta meg Louis.
- Szóval mehetünk? - kérdezte.
- Igen. - mondtuk egyszerre.
Felvettük a csomagjainkat, majd követtük Carly-t- Aki hirtelen az egyik ajtónál megtorpan, majd a zsebébe matatott
-Mi a baj?- álltam meg mellette.
- Az a szoba ha beszélni tudna akkor lenne pár vicces története. - nyitotta ki az ajtót.
- Nem történt bent semmi.- ment el mellettünk Liam.
- Hidd el. Fél életem itt éltem le.
- Mit csináltál te itt?- fordult vissza Lou.
- Ismered anyámékat. Itt éltem a vad életem.
- Jó nem szóltam. -emelte magasba a kezét és kifelé vette az irányt.
- Parancsolj. Két kocsival jöttünk. Vigyétek el az egyiket. Majd megyünk mi is. - ment Louis után.
- Minek jötte tök mindegy de nekem még csak a tanuló vezetőim van az is a rendőrségen. - közölte Liam
- Vidd Louis jogsiját. Hasonlítotok. - mondta Carly
- Vicces. Add.- nyújtotta a kezét Liam
Louis oda adta neki a jogsiát, meg a kulcsot, majd bement a szobába.
- Jó utat. - mondta majd követte az úrát.
Beszálltunk a kocsiba bekötöttem magam és elindultunk. Ahogy haza értünk mindenki letámadott és kérdésekkel bombázott.
- Felmentem.-- indultam meg az emelet felé.
Liam lent maradt és nagyjából elmagyarázza nekik, hogy mi is van. Ahogy végzett fel jött. Én addigra már az ágyban fetrengtem. Befeküdt mellém majd a fülembe kezdett suttogni.
- Nem alszunk hékás!
- De. húztam a fejemre a takarót.
- Gyere már nézzük meg Carly-ék titkos medencéjét.- lökdösött folyamatosan.
- Minek akarod megkeresni?
- Mert most ez izgat.- nyomott egy puszit a fejem búbjára.
Szó szoros értelem kihúzott az ágyból, majd mögém jött átölelt majd úgy mentünk kifelé.
- Na látom a Payne család is gyarapodik.- vigyorgott Niall.
- Én aludni akarok. - nyöszörögtem.
- Liam mért nem hagyod az asszonyod aludni? - jött fel a lépcsőn Harry.
- Mert kincset keresünk. - mondta.
- Egyedül nem tudod?
- Szerencsétlen alig áll a lábán. - mondta  Naomi.
- De egyedül nem izgi.- mondta szomorú fejjel.
- Majd megyünk mi édes kettesbe. - mondta Zayn.
- Mit kerestek?
- Lécci - Lexie
- Kincset. -vágta rá mindenki.
- Kincs mit takar?
- Valami titkos medence van a házban.- informálta Liam a többieket.
- Hol? -csillant fel a szemük.
- Szerintetek mért titkos?- néztem rájuk.
- Keressük meg.- indult meg Harry.
- Na látod már társaságod is van. -fordultam Liam felé.
- De én veled akarom megtalálni.
- Jó de, ha elalszok felhozol.
- Oké.- csókolt meg.
Indul a keresés. Elkezdték a konyhát végig nézni, majd jöttek a szobák egyesével
Amint Carly-ékéba értünk, hát szavakkal nem tudtam leírni mit volt ott én csak az ágyat vettem az egészből észre.
- Ágyikó!- közeledtem felé.
- Itt nincs semmi mehetünk tovább. - mondta Niall, majd mindenki megindulta, húztak engem is.
- Ágyikót akarom.- nyöszörögtem.
- Majd ha meglesz. - mentünk egy emberként a nappaliba.
Mindenki kutatott mindent.
- Liam a kertbe.- súgtam a fülébe.
Végig néztünk minden kicsi apró lehet, amikor fütyülésre lettünk figyelmesek. Maara repült ki az egyik ablakon Carly kezére.
- Megtalálták? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor jó.
- Komolyan elegem van.
- Haza jöttek és kerestétek a szobánkat? - csodálkozott Louis.
- Robin, te hogy-hogy állsz még a lábadon? - csodálkozott Carly.
- Próbálok de már nem igazán megy mondjátok meg Liam-nek az a nyomorult medencét aztán had menjek aludni.
- Nem mondjuk meg. De jobb hogy ha lefekszel mert össze esel. - mondta Louis.
- De nem enged fel.- mutogattam Liam-re.
- Istenem. - sóhajtott fel Carly.
- Az.- ültem le a fűre.
- Szóval Louis a legjobb barátodnak csak elárulod, hogy hol van ez a titkos hely? - szökdécsel oda hozzájuk Harry.
- Biztos lehetsz benne, hogy nincs a nappaliba és hol is kerestétek még?
- Az egész házat áttúrtuk. - morgott Liam.
- Szomszédba néztétek? - kérdezte Carly.
- Nem ott még nem.- indult el Harry.
Elterülve a füvön laposakat pislogtam. Hirtelen valaki felkapott, majd megindult velem.
- Köszi Louis.
- Szívesen, de állíts le az urad a nyomozásról. Kell nekünk egy kis magány.
- Liam! Segíts, nem ... nem vagyok valami jól.
- Tényleg, nem. - tett le Lou a fűre.
- Liam asszem az asszonyod ide fog....
Liam oda futott hozzám. Louis eltátogott egy köszönöm-öt, majd magunkra hagyott.
- Minden rendben? - nézett végig rajtam.
- Igen csak menjünk fel kérlek?- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
Felvitt a szobánkba, majd letett az ágyra. Adott a fejemre egy puszit, majd el akart menni, de én megfogtam a kezét.
- Hova mész?
- Megkeresem a szobát.
- Hagyj meg nekik.
- De...
- Maradj lécci.- húztam vissza. Leült mellém, majd a hajamat kezdte simogatni.
Végre pihentető alvás jött a szememre. Nem kergetett se óriás papagáj se apám anyámmal a jobbján. Nyugtom volt. Csend és békés pillanat. De a gyomrom félbeszakította. -
 Éhes vagy?- hallottam a mellettem ülő Liam hangját.
- Ma még semmi nem ettem.
Liam lement, majd egy nagy tál szendviccsel jött vissza.
- Valaki csinálta.
- Nem mi voltunk.
- Mindegy csak rágható legyen.- kaptam le egyet róla.
Megettük az összeset, ahogy az utolsó falatott is lenyeltem egy dühös Niall rontott be az ajtón.
- Miért csináltátok ezt!!- mutatott az üres tányérra.
- Mert egész nap nem ettem ittam aludtam.
- Képzeld én sem.- húzta ki magát Niall.
- TE?- néztünk rá döbbenten.
- Pontosan. Amikor megjöttetek akkor keltem fel. Utána a kincs vadászat, aminek annyi lett az eredménye hogy szomszéd megdobált minket. Szóval most mit eszek?
- Gondolom van még a hűtőbe.- mondta Liam.
- De azok nincsenek elkészítve.
-Kérd meg Lexie-t. - mondta.
- Keresi a szobát.
- Akkor valakit. - mondta Liam.
- Én alszok- húztam magamra a takaróm.
- Én felügyelem.- mondta Liam majd egy ajtócsapódás követte.
- Többiek meg a szobát keresik.
- Carly és Louis nem. - mondta Liam.
- De ők eltűntek.- kiabálta kintről.
- Előbb még megvoltak. - csodálkoztam.
- Biztos a titkos helyükön vannak és jót nevetnek rajtunk. - mondta Liam.
- Hívd fel őket. - mondtam.
- Lent van és a tied is.
- Akkor aludjunk.  -tanácsoltam.
Esküszöm, hogy ha valaki bejön azon a nyamvadt ajtón egy életre megbánja.

Hát ennyi volna a kis AKÁR ÍGY IS MEGTÖRTÉNHETETT VOLNA. Remélem jót nevetettek :)