87.rész (2.évad 17.rész)

Sziasztok! Kellemes Valentin- napot kívánok mindenkinek. Ez a pillangó az angol tanárom nélkül nem jöhetett volna létre, hisz nálunk a Valentin- nap ünnepnek számít nálunk a suliba. :)




Liam mellkasán feküdtem amikor hatalmas kiabálás ütötte meg a fülem.
-LIAM MIFÉLE KURVÁT HOZTÁL IDE FEL!! GYERE ELŐ AKÁRHOL IS VAGY.
Megemeltem a fejem, hogy Liam feltudjon állni. Kivett a szekrényéből egy boxert majd gyors felkapta. Elosont az ajtóig amikor az hirtelen kivágódott.
- ROBIN MÁR NEM IS....- akadt el Ashley szava.- Tudjátok mit semmi.- hátrált.
Az arcom elé húztam a takaróm, nehogy meglássa, hogy nevetek. Szegénynek annyira cikis lehetett, hogy azt el sem tudom képzelni. Liam visszacsukta az ajtót majd visszafeküdt mellém. A derekamra kulcsolta a kezét és magához húzott. Hosszasan megcsókolt, csak akkor váltunk szét amikor valaki kopogott.
- Most te mész.- húzta a fejére a takarót.
- De annak ára lesz.- csúsztam lejjebb.
Felém fordult, majd ismételten megcsókolt. Elvánszorogtam a szekrényéig majd kivettem onnan egy melegítő alsót és egy sötét pólót. A kopogást felváltotta a dörömbölés. Hallottam ahogy Liam a takaró alatt nevet míg én a melegítő alsó felvételével szenvedtem. Mire nagy nehezen felvettem valaki átölelte a derekamat. Elmosolyodtam majd elindultam az ajtó felé. Épp kiakartam nyitni amikor Liam elkapta a kezem.
- Várj! Ők még ráérnek.
Az ajtónak döntött ami miatt még jobban beakartak jutni a kint várakozók. Lenyomtam a kilincset az ajtó pedig kivágódott. Liam és én mögé kerültünk a többiek dühös arcát így elkerültük.
- Liam hol vagytok?!- kiabált Carly.
Befogtam Liam száját mire ő is így cselekedett velem. Mozdulatlanul álltunk az ajtó mögött.
- Ha megtalálunk titeket nagyon nagy bajba lesztek.- hallottam meg Louis hangját.
Bele néztem a két barna szemébe és hirtelen minden kétségem elszállt. Csendben várakoztunk amikor az ajtót becsukták és 8 szempárral találtuk magunkat szembe.
- Szia Robin!- néztek rám a többiek.
- Sziasztok.- lépem elő, hogy majd megölelem őket.
Nem kellett kétszer kérni őket rögtön a nyakamba borultak. Annyira hiányoztak már, hogy jó volt újra hallani róluk.
- És Robin ezúttal meddig szándékozol velünk maradni?- nézett rám Lexie.
- Nem terveztem, hogy elmegyek.- néztem rá furcsán.
- Akkor jó.- mondta Naomi.
- Na jó hagyjuk magukra a szerelmes párt.- tolta ki a többiket Harry és Louis.
Amint becsukták az ajtót, eldöntöttem Liam-et az ágyon. Végig csókoltam a nyakán míg ő a fenekemet markolászta.Kéjesen felnyögtem mire ő elmosolyodott. Az állam alá nyúlt és megemelte így a szemébe tudtam nézni.
- Szeretlek te örült.- mondtam majd megcsókoltam.- Szerelmes lettem beléd amikor először a teraszon beszéltünk. Onnantól kezdve tudom, hogy nem tudok nélküled élni.
- Én is szeretlek. Szeretem a mosolyod, szeretem ahogy csillog a szemed mikor rám nézel. Tudod nem mondtam még, de én akkor szerettem beléd amikor először megláttalak a Meki előtt.
- Mikor volt ilyen?- néztem rá kérdőn.
- Hát nem emlékszel, ha memóriám nem csal pedig biztos nem csal akkor azon a délutánon jöttél el hozzánk. De azon a reggelen egy felejthetetlen napot biztosítottál nekem. Egész nap csak te jártál a fejembe és mikor délután is megpillantottalak az udvarba annyira boldog voltam még ha az nem is látszódott rajtam.
Megdöbbentett amit mondott. Csendbe figyeltük egymást majd pár perc után elindultunk lefelé.A lépcsőn lefelé minden lépésnél rántanom kellett egyet a melegítő alsón, hiszen az csúszkált rajtam. Ahogy leértünk ott  egy "kedves" barátommal találtam magam szembe.