80.rész (2.évad 10.rész)

Először is Mindenkinek Boldog Karácsonyt!!!
Ebben a részben egy kicsit idő ugrálás lesz, de így a legjobb, hogy mindenki megértse a dolgokat.

.:Robin:.

(Az indulás napja)
Ahogy visszaszálltam a kocsiba apa gázt adott és elindult vissza Londonba. Az viszonylag csendesen telt legalábbis az én részemről. Apának és Stevenek viszont be sem áll a szája. Egy idő után már csak kifelé bámultam az ablakon és vártam, hogy megérkezzünk. Amikor apa beállt a nagy kapun, majd megállt a bejárat előtt. Ők kiszálltak én pedig bent maradtam az autóba.
- Te nem jössz?- nézett apa vissza.
- Én ebbe a házba be nem megyek.- fontam magam előtt össze a kezem mint egy kis hisztis lány.
- Robin nézd tudom, hogy nem szereted nagyon a nagynénémet, de most nincs itthon és fél órát addig kibírod.- kiabált Steve.
- Mert a továbbiakban hol leszünk?- vontam fel a szemöldököm.
- Hát megyünk NYARALNI!!!- mondták egyszerre apával.
- Mi van?!- kerekedett el a szemem.-Ez.. Ez mégis kinek az ötlete volt?
- Az enyém.- jött ki a bátyám Robert.
- Te meg akarsz ölni.- szálltam ki az autóból.
- Én? Dehogy is.- tette be a csomagtartóba a rózsaszínes bőröndöt. Tuti anyámé volt.
Mérgelődve mentem be ahol anya egy papírjegyzetet szorongatott miközben valamit motyogott.
- Anya minden rendben?
- Jó hogy te is itt vagy.- mosolygott kedvesen.
- Szuper.- ráztam a fejem közben.
Leültem a lépcsőre és csendben figyeltem ahogy a többiek fel-le rohangáltak és készülődtek. 1-2 óra elteltével apa jött be szólni, hogy kész vannak és indulhatunk a repülőtérre. Beszálltunk a kocsiba. Anya és az öcsém ült velem hátra a bátyám és apám ültek elő. Apám beindította a kocsit majd is.
- És Kincsem milyen a főiskola?- nézett anya rám.
- Elmegy.-válaszoltam szűkszavúan.
- Ne már Robin.- nézett hátra Robert.
- Ne már Robin. Ne már.- figuráztam ki.
Steve és anya megforgatták a szemüket apa viszont kuncogott az orra alatt. Elmosolyodtam én is, majd Stevere néztem aki folyamatosan engem bámult.
- Mit  nézel ősember?
- Nem vagyok ősember.- jelentette ki.
- Csak kifejezem a testvéri szeretetemet.-mosolyogtam gonoszul.
- He He He.
- Steve!- szólt rá apa.
Apa leállította a motort majd mindenki kiszállt. Míg ők kiszedték a csomagokat addig én a London Eye-t csodáltam. Gyerek korom óta itt lakom és még egyszer sem sikerült eljutnom oda. A bámulásból anyám zökkentett ki.
- Robin gyere!
Utánuk kullogtam élettelen fejjel. Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltam az ablak melletti helyet. Belül rettegtem. Azóta nem ültem repülőn és őszintén most sem sok kedvem volt
hozzá. Mellém beült a bátyám aki nagyjából tisztában van azzal, hogy rettegek a repüléstől. Mellé pedig Steve.
- Ne idegeskedj.- küldött felém egy bátorító mosolyt a bátyám.
Nem sokra rá felszálltunk én pedig görcsölve ültem az ülésbe.

* 3 hónap múlva (Augusztus)

Nehéz napokon, heteken és hónapokon vagyok túl. A nyaralásnak természetesen még nincs vége. Az első hónap után már feladtam, hogy valaha is visszajutok Londonba. A telefonomat valahol elhagytam így semmit nem tudok senkiről. Természetesen a fél világ rajtam csámcsog, hogy igazak-e a hírek. Komolyan már szó szerint unalmas. Még az a szerencse, hogy nem tudják, hogy én vagyok. Dubai nagyon szép hely hacsak nem erőszakkal vittek oda. Anyám minden bevásárló központba elrángat ezért sétálgatok most is vele.
- Robin ide mindenképpen be kell mennünk.- állt meg anya egy cipő bolt előtt.
- Anya ne már!! Mindennap elrángatsz valahová ahová nekem egyáltalán nincs kedvem menni. Tudom, hogy eddig nem volt kivel menned, de én nem vagyok az a tipikus pláza ásza.
- Ugyan ne viccelődj már. Engedd el magad.
- HOGY TUDNÁM MAGAM ELENGEDNI?? A VILÁG AZT HISZI RÓLAM, HOGY TERHES VAGYOK LIAM PAYNE-TŐL!!!!- akadtam ki.
Az arra sétálgatóak mind rám kapták a tekintetüket, majd a telefonjaikért nyúltak. Rögtön tudtam, hogy ebből nem lesz semmi jó. Megragadtam anya kezét majd a parkolóig húztam. Ott beültünk az autóba. Anya azonnal indította a kocsit én pedig teljesen lehúztam a fejem, nehogy valaki meglásson. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Felbosszantottam magam a saját hülyeségem miatt. Amint visszaértünk a házhoz amiben laktunk én felrohantam a szobámba és elterültem az ágyamon. Mivel semmi internet hozzáférésem nem volt a szüleim tiltása miatt. A telefonomat pedig valahol elhagytam senkinek nem tudtam üzenni. Talán egyszer beszéltem Carlyval de már az is nagyon régen volt. Tudatában voltam annak, hogy a fiúk már valószínűleg már a reptéren várakoznak a magángépükre. A lányok is már hazafelé tartanak én meg itt pesvedek Dubajba.
- Robin van itt valaki aki téged keres!- jött be az öcsém.
- Ki?- álltam fel.
Izgatottan mentem ki. Vajon ki kereshet pont engem? Kérdések hada záporozott a fejemben. A nappaliba érve tátva marad a szám.