72. rész (2.évad 2.rész)

.:Naomi szemszöge:.

Carlyra meredtünk mindannyian. Robin eléggé döbbenten meredt felém, mint aki magyarázatot várna a történtekről.
-Te hülye.-vágtam vállon Carlyt.
-Mondtam, hogy nem hagyom annyiban.-dörmögte az orra alatt.
-Háát....most már mindegy.-nézett szét Ashely.
-Kérjük a Cardiffbe tartó járat utasait kezdjék meg a beszállást.
-Na nekem mennem kell.-ölelt meg mindannyiunkat.
Szorosan magamhoz öleltem közben nyomtam egy puszit az arcára. Még a beszállóból intett azt követően pedig ő is eltűnt a gép ajtója mögött. A telefonom csörögni kezdett. Mindenki rám kapta a tekintetét.
-Nem veszed fel?!-fordult felém Robin
-De...de.-kerestem a zsebemben a készüléket.- Haló?
-Kincsem! Melyik géppel jössz?
-Anyu!Hát mèg nem tudom, de inkább legyen meglepetés!!
-Rendben kincsem, várunk.-tette le anyukám.
-Robin!!!-jött oda egy Srác.
-Steve?Te meg...hogy kerültél ide?-kereste a szavakat Robin.
-Jöttem szólni,hogy itt vagyunk érted.
-Mit nem lehetett azon megérteni, hogy majd hazavisznek?- tárta szét a kezét a döbbent lány.
- Robin Peterson mégis mi a csudára vársz!?- sietett be Robin apukája.
- Ránk.- vágta rá Lexie.
- Kérem a Herefordba tartó utasokat, hogy kezdjék meg a beszállást.
- Asszem nekem is mennem kell.- ölelt meg minket Lexie, majd ő is eltűnt az ajtó mögött.
- Na jó szupi a csajok leléptek, mehetnénk?- türelmetlenkedett a barna hajú srác.
- Menjetek csak nyugodtan, az én gépem is nem sokára indul.
Intettem még a lányoknak majd leindultam az én beszálló kapumhoz.. Nem kellett sokat várom és én is beszállhattam. Elhelyezkedtem, majd a könyvet (amit Carlytól csórtam) vettem elő és elkezdtem olvasni. Csak akkor néztem fel, mikor a stewardess jött oda hozzám.
- Kisasszony hozhatok valamit?
- Nem köszönöm.... De megtudná mondani, hogy mikor érkezünk meg Durhamba?
- Egy órán belül biztosan.- mosolygott kedvesen.
- Rendben.- fordultam vissza a könyvemhez.
Az utolsó oldalakon jártam amikor levágódott mellém valaki. A szemem sarkból jobban szemügyre vettem a fickót. Barna rövid haja kakastaréjba volt felzselézve. A szeme egy vastag keretes szemüveg mögül meredtem rám.
- Szia.-  köszönt rám.
- Szia.- néztem rá döbbenten.
- Hová utazol?- kérdezte miközben a rágóján kérődzött.
- Ahová te nem.- vágtam rá.
- Majd ott szállok le ahol TE!- morogta.
- Oda tuskókat nem engednek.- mondtam a nevetést visszafojtva.
- Jaaj cica, csak egy gyors körről volna szó.- húzogatta a szemöldökét.
- Ha benne vagyok végre békén hagynál?- csuktam össze a könyvet.
- Simán, csótány.
- Csótány? Ezt jól hallottam?
- Nem szivi.- ragadta meg a karom és a mosdó felé húzott.
- Várj először megigazítom a sminkem.-mentem be a mosdóba.
- Csak siess.- forgatta a szemét.
Magamra zártam az ajtót és agyalni kezdtem, hogyan tudnám ezt az egészet elkerülni.
- Hé cukorfalat siess.-rugdosta ah ajtót, ami ki is dőlt.

Halovány emlékeim vannak a történtekről. Emlékszem, hogy felém dől az ajtó én pedig próbálok védekezni. Valaki rázogatott, én pedig próbáltam kinyitni a szemem.
- Kisasszony jól van?
- Csoki nagyon tápláló.- nyöszörögtem.
- Biztos, de jól van? Nem nagyon verte be a fejét?
- Van csokija?- próbáltam feljebb ülni az ülésen.
- Sajnálom, de nincs.- mondta az idős hölgy.
- Kár.- szontyolodtam el.
- Kérünk minden kedves utasunkat, hogy foglalják el helyeiket ugyanis megkezdjük a leszállást.- mondta be a hangosbemondóba az egyik hölgy.
Leült mellém az idős asszony én pedig az ablakon kifelé gondolkodtam, hogy vajon mit felejthettem otthon. Sok minden megfordult a fejemben. Vajon hogy lehet anya? Shata megérkezett-e már, hisz őt előre küldte Zayn az egyik barátjával. A leszállást követően összeszedtem a holmimat és elindultam kifelé. A reptér előtt anya és Shata vártak rám. Odasiettem hozzájuk és szorosan magamhoz öleltem anyát.
- Naomi, hogy te mennyit változtál mióta utoljára láttalak. Szőkébb lett a hajad?- mondta anya.
Shata nagy ugatásba tört ki gondolom örült, hogy láthat végre. Mellé léptem és megsimogattam a buksiját. Ő pedig nyomott egy puszit az arcomra.
- Jaj te gyönyörűség.
- Persze a kutyádnak tudsz mondani bármit, nekem akivel több mit egy hónapja nem találkoztál annak csak egy ölelés jár.- tette csípőre a kezét anya.
- Anya annyira hiányoztál.- borultam ismét a nyakába.
A nagy egymásra találásunk után beszálltunk az autóba, majd anya gázt adott.
- És kicsim mesélj. Milyen az élet Londonba.
- Egyszerűen fárasztó.-ismertem el.
Láttam anya arckifejezésén, hogy nem igazán erre a válaszra számított. Shata leghátul nézelődött igazából még sosem láttam ilyennek. Boldogabbnak tűnt, mint Londonba.
- Kicsim itt vagy vagy valahol máshol?
- Itt is ott is.- vontam vállat.
Elmeséltem anyának mindent. A legtöbb dologról tud, hisz általában 2 órán keresztül szoktunk telefonon beszélni. Igen ettől Zayn is ki tud akadni. De vicces mikor beszélek ő pedig hozzá grimaszokat vág. Amint hazaértünk Shatanak első dolga volt a kertbe körbe rohangálni. Anya fáradtan ült le a kanapéra én pedig az ajtóból néztem mit művel a kutyám.
- 2 napon keresztül rohangált. Először nem tudtam mi a baja, de utána rájöttem, hogy valószínű a te kutyád.
- Az enyém? Most ezzel azt akarod mondani, hogy rosszul neveltem.
- A másik kutyáddal is pont ez volt.- nevetett anya.
Leültem mellé, majd folytattuk a beszélgetést. Mindent elmeséltem neki bár volt olyan téma amit szerinte nem kellett volna elmesélnem például a repülős ajtó fejbe támadásos történetet. Elmentem lezuhanyozni, majd mikor végeztem anya a mobilommal állt az ajtóba.
- Mi az?- néztem rá gyanakodva.
- Valami barátod keresett, hogy később legyél fent az interneten.
- Oké anyu.- pusziltam meg, közben kikaptam a kezéből a készüléket.
Beléptem a régi szobámba ami szinte ugyan úgy állt mint, ahogy itt hagytam. A régi képek ott lógtak a régi Beatles-es poszterem amit azért tettem ki, mert a barátnőm erősködött, hogy ott jól fog mutatni. Mondjuk ez az enyhe rózsaszínes beütés már akkor sem tetszett mikor kész lett. Hisz ennyire béna festő sem létezett aki nem tudott kikeverni valami lágy színt csak a rózsaszínt amibe csak azért mentem bele mert anya egy vagyont költött a festőre. Elterültem az ágyamon utána bekapcsoltam a gépem és videóhívást kezdeményeztem mikor megláttam, hogy Zayn fenn van.
- Szia kicsim.- köszönt a kamerába.
- Szia!- mosolyogtam a kamerába.- Minden rendben?
- Hát fogjuk rá Niall ma rám hozta a szívbaj utána Liammel Harryt kerestük. Louis valahová elment majd egy nagy kartonfigurával jött vissza.
- Ki volt a karton figurán?
- Ő.- mondta nevetve.
A nagyba elbeszélgettünk és mivel puszit nem tudtam adni szegénynek így csak kerestem egy képet amin mi ketten csókolózunk és azt elküldtem neki.
- Hozzám jössz?
- Jézusom.- kaptam a szám elé a kezem.