43. rész

Boldog húsvéti ünnepeket!! Ez a rész nem sikerült volna a barátaim nélkül! Nagyon köszönöm nekik. A legkisebb mikroszkopikus darabtól egészen az egyben maradt részekig, bár azok még ezek után lesznek.

De akkor jöjjön a rész :)

Leültem mellé és folytatta tovább. Halk zongorajátékával kápráztatott el. Egyre laposabban pislogtam és egyre mélyebben. Az utolsó emlékem az, hogy Liam eldönt a zongora széken és az ölébe helyezi a fejem. Mikor újra kinyitottam a szemem egy csendes szobába ébredtem. Megdörgöltem a szememet és felültem az ágyon. Ismerős
volt a szoba, de először nem esett le, hogy kié. Kikászálódtam az ágyból és kimentem az erkélyre. Gyönyörű kép tárult elém.
- Jó reggelt.- ölelt át hátulról.- Vagy mondjam azt, hogy kellemes délutánt.
- Hány óra van?- fordultam felé.
- Délután 3.- nézett az órájára.
- Mikor feküdtünk le?- tettem fel az idióta kérdéseimet.
- Te úgy 2 óra felé bealudtál a zongoránál én később feküdtem le, mert el kellett takarítani a többiek után.
- De, hogy-hogy ide hoztál?
- Mert Carly leitatta Naomit egy pöppet Zayn meg próbálta visszajózanítani a szobád előtt így kénytelen voltam ide fektetni téged.
Nagy kiabálás szűrődött a ház elől Liam nagyot rántott rajtam és bepördített az erkélyről.
- Ez mire volt jó?- nevettem el magamat, hisz az ágyon kötöttem ki.
Megvonta a vállát majd kiment a szobából. Nevetve kászálódtam fel majd mentem utána.
- Tudod Robin mikor Liam és te egy szobából, fülig érő mosollyal jöttök ki elgondolkoztattok.- hallottam a hátam mögül.
Megfordultam és Niallal találtam magam szembe.
- Lécci ne mond el a többieknek.- kérleltem.
- Ezt nem tudom megígérni.- biccentett a hátam mögé.
Komolyan neki kell pont most pont ilyenkor itt állnia.
- Én nem mondom el senkinek.- rohant le a lépcsőn.
- Arról híres.- került ki Niall.
Utánuk siettem, de egy vörös egyéniség állta el az utamat.
- Carly ne most.
- Tényleg, mikor akartad elmondani.- tette csípőre a kezét.
- De micsodát?- tártam szét a karomat. - Egyébként szép a ruhád.
Carly egy fekete egybe ruhát viselt egy rohadt jó cipővel.
- Köszi.- mosolygott.- De ne tereld a témát.-szólt rám mérgesen.
- Hé Robin te nem készülsz?- lépett oda Ashley fehérneműbe.
- Ashey nem vagy te egy kicsit alul öltözve?- néztem végig rajta.
- Ugyan kérlek!- nevette el magát.
- Nem nincs alul öltözve sőt neked így kell jönnöd.- ölelte meg hátulról Harry.
- Neked bárit, de ezt azért még sem. Inkább megyek és magamra kapom a ruhámat.- indult fel Ashley.
- Asszem nem ártana neki segíteni.- futott utána Hazza.
- Még csak eszedbe se jusson Styles!- kiabált le Ash.
- Hát Harry magadra maradtál!- nevette Carly aztán kiment a konyhába.

- Hát Hazza nem tudom...- piszkáltam idegesen a hajamat.
- Mi bajod van?- nézett rám komolyan.- Olyan furin viselkedsz.
- Én furin ne viccelj.- tettettem a nevetést ami egyáltalán nem esett jól.
- Nem láttátok Carlyt?- rohant oda Louis.
- A konyhába indult.-mutattam a konyha irányába.
- Ott nincs már néztem.- mondta Harry felé fordulva.
- Louis ugye, hogy furán viselkedik?- biccentett felém Harry mit sem foglalkozva azzal, hogy én is ott állok.
- Nem tudom igazából csak mióta visszajöttek Párizsból.- mondta Louis.
- Kész vagytok?- tipegett oda Ashley a rózsaszín ruhájába.
- Jó a ruhád.- böktem meg a vállát.
- Ruha nélkül jobb lenne.- tűnődött el Harry.
Ashley reakciója annyi volt, hogy oldalba ütötte.
- Hé Robin miért nincs még kész?- rohant oda Lexie.
- Komolyan miért van mindenki kiakadva azon, hogy én még nem öltöztem fel.
- Mert szeretnénk indulni.- nézett az órájára Niall.
- Most komolyan Naomi sincs még kész!- próbáltam védekezni.
- Naomi már rég kész van.- nyugtázta le Zayn.
- Komolyan most mindenki rám szállt?

Utat törtem magamnak és átkászálódtam a többieken. Felszaladtam a lépcsőn és berontottam a szobámba. Elkezdtem a cuccaim között turkálni és azon tanakodtam, hogy mit vehetnék fel. Mivel Carly fekete Ashley rózsaszín ruhát választott azok kilőve. Lexie egy fekete piros kombinációs ruhát választott így az is úgymond tabu. Kivettem egy csillogós felsőt és egy fekete tapadós szoknyát. Gyors felöltöztem feltettem egy könnyed sminket és leindultam a lépcsőn. A ház kongott az ürességtől.
- Hát ezek meg hová lettek?- mondtam ki hangosan amit gondoltam.
- Na milyen?- ugrott ki a konyha ajtó mögül Naomi.
- Te úristen! - ugrottam egy kicsit meg.- Káprázatos.
- Akkor jó.- indult meg venni a cipőjét.
- Komolyan mondom néha eszméletlenek vagytok.- álltam meg Naomi mögött.
- Miért is?
- Hát talán azért, mert...- gondolkoztam el.- Nem tudom.
- Figyelj most szólok, mert a kocsiba már nem biztos, hogy sikerülni fog a dolog. Mi Zaynnel hamarabb eljövünk, mert akar nekem valamit mutatni.
- Oké tehát, ha a többiek keresnek akkor én tudni fogom, hogy ti hol vagytok.
- Igen, de gyere mert még leszedik a fejünket.
Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Carly már ráhangolódva énekelgetett az autóba. Mikor odaértünk Carly és Harry volt az első aki fejvesztve rohantak be.
- Hát itt volnánk!- kiáltotta el magát Lou.
- Igen. Gyerünk.- mondta Zayn, mire egyszerre indultunk be a bárba.

42.rész

Valaki a nyakamba szuszogott. Kellően élvezetessé tette az ébredésemet. Elkezdtem mozgolódni, mire a személy a derekam köré fonta a karjait és jobban magához szorított. Körbe kémleltem a szobát és arra a megállapításra jutottam, hogy ez nem a saját szobám. Próbáltam lemászni az ágyról, de minden egyes próbálkozásomnál jobban szorított magához.
- WC-re kell mennem!- jelentettem be.
Elengedett én pedig kettesével vettem a lépéseket, hogy minél hamarabb az ajtó túloldalán lehessek. Lecsúsztam az ajtón és neki döntve a fejemet kezdtem el gondolkodni. Hirtelen kinyílt az ajtó én pedig beborultam rajta.
- Robin te mi a francot csinálsz?- nézett rám értetlenül.
- Harry!?- ültem fel.- Éppen egy pillanattal ezelőtt jöttem ki.
- Az te voltál?- fogta a göndör fürtjeit.- Egyébként szép a melltartód!- húzogatta a szemöldökét.
Magam elé kaptam a kezemet és elbambultam. Harry egy száll boxerban díszelgett. A bambulásból Louis hangja zökkentett ki.
- Harry neked nem elég egy?
- És pont Liam csajával?- hallottam Carly kómás hangját.
- Elmész te a francba.- szólalt meg valaki mögülem.
- Liam ez nem az aminek látszik.- mentegetőzött Harry.
Felpattantam a földről és rémülten pislogtam Liam felé. Viszont az ő szeméből tükröződött a csalódottság.
- Ez tényleg nem az aminek látszik.- öleltem meg mire elhúzódott tőle.
- Persze.- mondta cinikusan, majd nemes egyszerűséggel lerohant a lépcsőn.
Utána akartam szaladni, de Harry elkapta a kezemet.
- Még csak eszedbe se jusson.- rángatott be a szobába.
Ellenkeztem ellene. Az ajtófélfába kapaszkodva tartottam magam, de Hazza egy határozott mozdulattal berántott a szobába.
- Harry én nem ...- fortyogtam az orrom alatt.
- Nem történt semmi sem.- rángatta a vállát.- Vagy talán...
- Te perverz.- töröltem képen, mire megdőlt a feje egy kicsit.
- Te engem nem vághatsz pofán!- akadt ki.
Legyintett egyet utána belemászott a szekrényébe. Egyik pillanatba az arcom találkozott Hazza felsőjével.
- Vedd fel!- utasított.
Átbújtattam a fejem a szűk nyakrészén és mikor előbukkant a fejem Hazza perverz vigyorával találtam magam szembe.
- Harry.- szólítottam meg óvatosan.
- Nincs semmi.- ragadta meg a karom.
Erősen kezdtem el rángatni a kezem, de ő egyre szorosabban fogta. A félelem járta át a testemet. Egyik pillanatról a másikra pörögtek az események. Addig-addig rángattam a kezem amíg sikerült kirántanom. Azonnal az ajtóhoz rohantam és elkezdtem idegbeteg módjára rángatni a kilincset. Nagy nehézségek árán kinyílt, de Harry erős keze megragadta a vállamat és ....

Kipattantak a szemeim. Lendületből felültem az ágyon és rájöttem, hogy csak álmodtam az egészet. A saját szobámban voltam a saját ágyamon. Megdörzsöltem a szemeimet utána kiosontam a folyosóra. Síri csend uralta a homályban lévő folyosót. Átosontam a mellettem lévő szobába és óvatosan benyitottam.
- Liam. Alszol?- kérdeztem halk kétségbeesett hangon.
Válasz nem igazán érkezett így beljebb merészkedtem. Újból rákérdeztem egy kicsit hangosabban. Pár perc elteltével valaki megragadta a vállamat én pedig elsikítottam magam.
- Hé! Hé! Én vagyok.- fordított maga felé.

Könnyek gyülekeztek a szemembe. Megkönnyebbülve öleltem át, bár az álom okozta félelmem még most is kísértett. Belefúrtam az arcomat a meztelen felső testébe ő pedig védelmezően átölelt.
- Mi történt?- puszilta meg a hajamat.
- Liaménnemakartam,deerősebbvolt...-hadartam el, Liam pedig próbálta követni a zagyva beszédemet.
- Robin, lassabban.- tolt el magától és elvarázsolva nézte az én könnyes szemeimet.
Megsimította a nyakamat aztán szimplán felkapott az ölébe. Ráfektetett az ágyra és rám terítette a meleg pokrócot. Bebújt mellém majd a hajamat kezdte el simogatni. Ráfeküdtem a mellkasára az ujjaimmal pedig a hasán lévő kockák között kanyarogtam. Éreztem, ahogy nevet. Csendesen figyelte mit művelek, de hagyta. A nap sztrájkolva lépett elő a házak mögül. Behunytam a szememet, hogy ne zavarja.
- Megnyugodtál?
Bólintottam, hogy minden rendben. Éreztem a levegővételéből, hogy akar valamit mondani, de én megelőztem.
- Köszi.- fordultam felé, hogy jobban lássam a két gyönyörű barna szemét.
- Neked bármikor.- puszilta meg a homlokom.
Ajtócsapódás szűrődött be kintről.
- Asszem ideje lenne vissza...- kászálódtam ki bár Liam máshogy tervezte meg.
Elkapta a derekamat és visszarántott a meleg takaró alá.
- Tényleg élő műsorban szakítottatok Daniellel?- törtem meg a kínos csendet.
Nem szólt csak egyszerűen bólintott. Szorosan átöleltem, majd a fülembe súgta:
- Végre elmondhatom. Szeretlek.
- Én is.- nyomtam egy ártatlan puszit az arcára.
- Akarlak.- jelentette ki, mire nekem elkerekedtek a szemeim.- De megvárlak.- tette hozzá.
Közelebb bújtam hozzá Liam pedig szorosabban ölelt. 8 óra felé valaki bekopogott. Liam kimászott alólam, majd a szekrényébe kezdett kotorászni. A feje felett odadobott egy felsőt és egy melegítő alsót.
- Ezt felveheted.- indult be a fürdőbe.
Felkaptam magamra a ruháját és vártam arra, hogy Mr. Payne kilépjen a fürdőjéből. Csendben üldögéltem az ágyon, majd egy kósza gondolatból hanyatt vágtam magam rajta. A fehér plafont tanulmányoztam amikor is Liam fölém görnyed és megcsókolt. Beletúrtam a hajába és a csókunk kezdett egy kicsit hevesebb lenni. Liam leszállt rólam.
- Gyere csinálok valami reggelit.- rántott fel az ágyról.
Lementünk a konyhába. Felemelt és ráültetett a bárszékre.
- Majd én csinálom.- mosolygott szemtelenül.
Előszedegette a hozzávalókat majd eléggé kelletlenül, de neki állt.
- Engedd majd én.- ugrottam le a székről.
Félre löktem, majd elkezdtem bekeverni a palacsintát. A hátam mögött nagyon csörömpölt azt hittem nem találja a lisztet így ráhagytam, de amikor már az is kellett volna.
- Hol van a ....- fordultam felé ő pedig a képembe nyomta a keresett alapanyagot.
- Szép a sminked?- nevette.
- Tényleg? Természetes alapanyagokból van.- ragadtam meg egy kis marék lisztet.
- Mit szeretnél azzal?- hátrált.
Szemtől szembe álltunk. Semmi pénzért nem vette le a szemét rólam én pedig mindegy minden alapon utána dobtam. A konyha a csataterünké vált. Mindent beborított a fehér liszt és a konyha inkább hasonlított egy fehér hófödte tájra, mintsem főzőhelyszínnek. A barna hajam fehér volt. Liam melegítője annyira csúszkált rajtam, hogy odajutottam, hogy lerúgtam magamról és az a konyhapulton landolt. Liam leporolta a haját, majd leült a sütő mellé.
- Mit csinálsz?- guggoltam le elé.
- Várlak.- dőlt előre és így az orraink összeértek.
Átkarolta a vállam én pedig nyomtam egy puszit a lisztmentes orrára.
- Itt meg mi a franc történt!- kiabált egy mély hang.
Összerezzentem. Liam felpattant engem pedig húzott magával.
- Valaki összemocskolta Robin pedig felajánlotta, hogy segít nekem kitakarítani.- próbálta a lehetetlent kibeszélni Liam.
- Aha persze!- fonta össze maga előtt a kezét Harry.
- Mondom!- szállt vitába Harryvel.
- Itt meg mi folyik.- lépett be a konyhába Naomi.- Te szent isten.- kerekedett el a szeme.- Robin miért vagy Liam cuccába?
- Ez az övé?- játszottam a hülyét.
- Ne játszd a hülyét kisasszony!- figyelmeztetett.- Kifelé!- mutatott az ebédlő felé.
- Kisütitek? - néztem a fiúkra.
Liam előszedte a serpenyőt, majd elkezdte sütni a palacsintát. Mi átmentünk az ebédlőbe majd leültünk egymás mellé.
- Na halljam! Miért is vagy Liam ruháiba? Miért néz ki a konyha úgy mint a csatatér?
- Palacsintát készítettünk.- adtam az ésszerű választ.
- És a ruha?
- Hát őő...- húztam az időt, hátha valaki megment a vallatószékből.
- Figyelj! Carly és Louis rá vannak kattanva erre a témára. Ashley elmondja Harrynek ő pedig a többieknek. Lexie pedig most nincs itthon. Akitől kérdezhetsz az most én vagyok szóval?
- Hát...
- Mit eszünk?- törtetett be Carly nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.
- Amit készítesz magadnak.- zsörtölődött Naomi.
- Hú de harapósak vagyunk ma reggel. Zayn nem volt elég formában az este?- húzogatta a szemöldökét Carly.
- Carly szerintem ne...- akartam tovább mondani, de késő volt.
Naomi képen törölte Carlyt. Akkorát csattant.
- De nem értitek, hogy az nem oda kell!- kiabált valaki a konyhából.
- Kik vannak kint?- kérdeztem Carlytól.
- Louis... Zayn.... Liam.... és Sex isten Harry.
- Mi van Harryvel?- lépett be csípőre tett kézzel Ashley.
- Főz.- mondta Carly.
- Süt.- vágtam rá.
- Akkor azt.- legyintette.
- Foglaljatok helyet.- egyensúlyozott a 3 tányérral Zayn.
Letett egyet a szőkeség elé, egyet a vörös elé és egyet nekem is adott. Én áttoltam Ashnek így én vártam az utolsó adagot. Zayn letette elém, majd visszasietett a konyhába. Mi ízletesen ettük a palacsintákat amíg Carly csak piszkálta.
- Carly mi a bajod a palacsintával?- ejtette a tányérjába a villát Naomi.
- Én csak nutellával szeretem.- jelentette ki.
- Ó te.- álltam fel az asztaltól.
Átmentem a konyhába amit abba a pillanatba meg is bántam. Hiszen Louis és Zayn egymást verték.
Harry önelégült fejjel magyarázott Liamnek, hogy ő mennyire nem tud főzni. Liam figyelmen kívül hagyva az egészet csak annyit mondott, hogy:
- Nem ismerem ezeket.
Elnevettem magam, de Harry elém lépett én pedig rögtön abbahagytam a nevetést. Louis felkapott 2 tányért majd megindult az ebédlőbe. Zayn kiment papírtörlőkért. Liam pedig hát ő csak engem figyelt, ahogy a palacsintával szerencsétlenkedem. Harry szörnyülködve nézte, hogy én egy perc alatt tönkretettem a mestermunkáját.
- Sziasztok.- lépett be Lexie és Niall.
- Kértek reggelit?- mutattam fel a palacsintás tányért.
- Még szép!- kapta ki a kezemből Niall a tányért majd az étkező felé rohant.
- Megyek mert még nekem nem jut.- rohant utána Harry.
- Megyek.- indult ki Lexie is.
Ketten maradtunk. Mivel már a lisztet a fiúk eltüntették nekem csak a mosogatni való maradt.
- És milyen volt a palacsinta?- lépett mögém Liam.
- Az a két falat ami jutott az isteni volt.- fordultam felé.
Elvesztünk egymás szemeibe és ott is maradtunk volna ha Louis nem ront be a konyhába.
- Közön megegyezés alapján! Megyünk buliba holnap!- kiabálta.
- Valentin nap alkalmából?
- Nem a gólya ünnepe miatt. Naná, hogy az miatt.
Louis visszament a többiekhez, Liam pedig kicsempészett a konyhából a kertbe.
- Azt hiszed itt nem találnak meg?
- Itt igen, de ott nem.- mutatott a medence irányába.
Mellé léptem, mire megragadta a kezemet és berántott magával. Rámosolyogtam mire ő odaúszott és megcsókolt. Egyszerre értünk fel a víz felszínére, mire hatalmas ovációra lettem figyelmes.
-Ez után egyikőtök sem mondhatja, hogy nincs köztetek semmi.- mutattak a medencére a többiek.
- Ne álljunk már itt mint a tuskók.- rohant Niall a medence irányába majd beleugrott. A többiek követték a példáját és belevetődtek ki pizsibe (Carly) ki már ruhába (Többiek). Én kimásztam, de Liam és Louis visszarántottak.
- Nem vagytok viccesek.- mondtam ahogy előbukkantam a vízből.
A nap hátralévő részét a tűz körül ülve töltöttük. Napközben még annyira nem este viszont már sokkal izgalmasabb volt az egész. Elkezdtek horror sztorikat mesélni. Lexie volt az első. A rémségek könyvéből szedte az ötletet egy kicsit túl tuningolva. Éppen a végénél járt amikor valaki megfogta a vállam és elkezdett Darth Vader hangon beszélni.
- Elviszlek magammal!
Sikítva rohantam be a házba és hallottam, hogy valaki követ. Elbújtam a próbaterembe gondolván ott nem talál meg. Egyik pillanatban megnyílt az ajtó és Liam jött be.
- Minden rendben?
- Alakul.- mondtam a zongora alól.
- Gyere!- segített ki alóla.
Leült a zongorához én pedig mellé ültem. Engem figyelt, majd elkezdett játszani.

41.rész

- Tedd amit akarsz, de mi már akkor tudtuk, hogy...
Mondta volna, de Niall felkapta az ölébe és beleugrott a vízbe.
- Nem fogtok beszállni az autóba.- rohant ki Harry.
A többiek a nyomába loholtak, majd beleütköztek a megtorpant Harrybe.
- Megvannak már a vöröskéék?- ugrándozott a fiúk mögül Ashley.
- Nincsenek.- fetrengtem a nevetéstől.
- Hé itt meg mi folyik?- hallottam meg Carly hangját.
Mindannyian feléjük fordultunk és láttam, hogy a két körözött személy csurom vizes.
- Veletek meg mi történt?- kérdeztük egyszerre Liammel.
- Velünk semmi.- nézett magán végig Carly.- De ti még mindig nagyon szinkronba vagytok.- húzta gúnyos vigyorra a száját.
- Ne kezd megint.- szólt rá Naomi.
Ashley kisegítette a csurom vizes lányt a vízből, akinek a ruhájából csavarni lehetne a vizet. A fiúk tökéletes rálátást kaptak Lexie testére. Niall kiugrott a vízből és barátnője elé vetette magát.
- Ő az enyém!
- Ő meg az enyém.- csattant el egy csók Harry és Ashley között.
- És én?- csattant ki Lou.
- Úgy tudtom te a hagyományosnál maradsz.- mondta Harry.
- Ezek után igen.- hisztizett Lou.
- Smallbubu én annyira szeretlek.- ugrott a nyakába Naomi.
- Na most ti jöttök.- fordultak felénk a többiek.
- Ő...Ő akkor mit csinálunk este?- kerülte a témát Liam.
- Ne már!- csattant fel Harry.- Még a vak is látja, hogy köztetek van valami. De ha már így kérdezted akkor játszunk 1D faktort.
- Az meg milyen?- fonta össze a kezét Ashley.
- Bármi ami hozzánk kapcsolódik jöhet.- húzta széles vigyorra a száját Lou.
- Vers is lehet?- fürkészte a fiúkat Naomi.
A fiúk egyszerre bólintottak, mire Naomi megcsókolta Zaynt.
- De először hozzuk el a cuccainkat.- indutam kifelé.
A többiek jöttek utánam, majd beszálltunk az autókba. Carly elhatározására a fiú és a lányok külön kocsival indultak el a régi ház felé. A fiúk Harry kocsijával mi pedig a másikba. Tudtam, hogy nem ok nélkül csak csajok utaznak az autóba, hát nem sokat tévedtem.
- Robin!- fordult felém Naomi.
- Hm?- néztem rá.
- Volt valami köztetek Párizsba?- kiabált hátra Carly.
- Maradj már a bugyidban.- szólt rá Lexie.
- Louis úgy is kiveszi belőle.- mondta Ashley, mire hatalmas nevetésbe törtünk ki.
- Na jó, ha kinevettétek magatokat, akkor Ashley nyúlj be a kesztyűtartóba.- adta a parancsot Carly.
Ashley elkezdett kutakodni, majd hátranyújtott egy könyvet.
- Mit kezdjek vele?- fogtam értetlenül a könyvet.
- Mondjuk elolvashatod.- vágta rá Naomi.
- Te jutottál róla az eszembe.- mondta nevetve Carly.
- Szuper és a kis kedvenceiteket hol hagytátok?- néztem Naomira majd Carlyra.
- A helyükön vannak, és nyugi nem fognak bántani.- taposott a gázra Carly.
- A kutyával nekem az ég egy adta világon nincsen. A madárra viszont haragszom.
- Hidd el én egyikkel sem vagyok jóba.- fordult hátra Ashley.
- Jaj már!- mordult fel Naomi és Carly.
- Tök mindegy!- csitította le őket Lexie.
- Na jó akkor Robin mit csináltatok Párizs gyönyörében?- kíváncsiskodott Carly.
- Semmit.- vágtam rá egyből.
- Figyelj tudjuk, hogy Liam nem szereti, ha egy lány kezdeményez, de ez már nem állapot.- közölte Naomi.
- Ha tovább vár el fog veszíteni.- rajzolgatott az ülés háttámlájára a kezével Lexie.
- És különben is csak ti ketten vagytok olyan vakok, hogy ne vegyétek észre az egymás felé küldött jeleket.- komorodott el Carly.
- Milyen jeleket?- néztem körbe értetlenül.
- Jaj te.- Hát például, ha Liam közelébe lép, mint egy lépés te olyannyira elvörösödsz, hogy a retek megirigyli a színedet. Liam meg hát...- gondolkozott el Lexie.
- Liam pedig élő műsorba szakított a barátnőjével, míg te "randizgattál".- formált idézőjelet a kezével Naomi.
- Még hozzá azzal az idióta Jamesszel.- tette hozzá Ashley.
- Robin olyan vagy nekem, mintha a lányom lennél.- mondta Carly, mire elkerekedett a szemünk.
- Aki itt anya szerepet játszhat az egyedül Ash.- mordult fel Lexie.

Ezen még összemordultak, de mikor a ház elé értük megkönnyebbülve szálltunk ki. Besiettünk a házba és elkezdtünk pakolászni. Mivel a ruháim egy kis része Párizsban van így nekem van a legkevesebb pakolászni valóm.
Este 7-re mindenki elkészült. Elindultunk vissza a házhoz. Az érkezésből verseny lett, hisz elkezdődött a 1D faktor. A próbatermet vettük be.
- Na akkor hölgyeim az önöké a pálya.- ültek le az asztal mögé a fiúk.
- Én kezdem.- pattant fel Naomi.        

  Reszket a bokor, mert
Kevin leszállott rá.
Reszket a lelkem, mert
1D-n gondolkodám,
1D-n gondolkodám,
Kicsiny kis Lou-ka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb bolondja!
Teli van a Claire's,
Pont úgy, mint a konyha .
Niall már megint
kajál suttyomba.
Követsz, Liam kedves?
Én ugyan követlek,
Zayn a tükörképénél
mást jobban szerethet.
Mikor Harry cicázott,
Az udvaron 2009 telén. 
Akkor megfázott,
De már jól van szegénykém.
Hogyha nem ismered Carlyt,
Louis verjen meg,
De ha ismered
Úgy a Starbucks legyen veled.

(forrás a Facebook egyik rajongói
 oldala, egy kicsit átírva)

A fiú egyesével felmutogatták a kis papírkájukat. Ülési sorrendben Liam: 8; Zayn: 10; Harry: 9; Lou: 9, Niall: 8.

- Ki a következő?- kiáltotta el magát Harry.

- Asszem én!- állt előre Carly.

Niallal álmodtam

Liammel ébredtem

Tomlinsonnal táncoltam, 

de Zaynnel érkeztem. 

Később már rá jöttem

Harryre éheztem

Napról napra így változik 

Ó az ízlésem.

 (forrás a Facebook
 egyik rajongói oldala)

- Héé!- csattant fel egyszerre Louis és Ashley.

- Na meg állj!- kezdte el kergetni a vöröst Ashley.

- Na jó akkor szavazzunk.- csapott az asztalra Zayn.

Felemelték sorba a papírjukat. Liam: 8; Zayn: 8; Harry: 1; Lou: 10 (bár szerintem a végéért még mindig mérges), Niall: 8.

- Kövi.- kiáltotta magát el Liam.

- Asszem én!- indultam el.
Liam elmosolyodott én pedig elkezdtem.

Talpra Liam! Hí a Niall!
Nyit a Nando's, menjünk oda!
Pizzát együnk, vagy narancsot?
Ez a kérdés, válasszatok!
Az írek étvágyára
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egészségeset többé nem eszünk.
Almát ettünk mostanáig,
Azt hozattak cimboráink.
De kik körtét falhattak,
Hússal tovább nem vigadtak.
Az írek étvágyára
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egészségeset többé nem eszünk!
Sehonnai szőke gyerek!
Mondja nőm, - de ütni nem mer.
Kinek drágább a hajfestéke,
Mint a szerető hitvese.
Az írek étvágyára
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egészségeset többé nem eszünk!
Kényesebb a szájnál a gyomor,
Minthogy ócska almát kóstolj.
És mi mégis húst ehetünk
Ide veled életünk!
Az írek étvágyára
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egészségeset többé nem eszünk!
És az asszony megint szép lesz,
Nincs csúnya nő, csak kevés étel!
Mit magára kent vakolatot,
Nem látom, talán jól lakhatott!
Az írek étvágyára
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egészségeset többé nem veszünk!
Kik már a Nando's-ba elindultak,
Az árokba beborultak.
S állandó zabálás mellett,
Dalolják eme verset.
Az írek étvágyára
Esküszünk,
Esküszünk, hogy egészségeset többé nem veszünk!:DD

 (forrás a Facebook
 egyik rajongói oldala)

Ismételten felemelték sorba a papírjukat. Liam: 10; Zayn: 8; Harry: 7; Lou: 8, Niall: 9. Ashley egy párnával ütögette Carlyt amin én jót szakadtam.

- Lexie te jössz.- integetett neki Niall.

Az vagy nekem, mint 

Louisnak a répa

Harrynek a macska

Zaynnek a tükör 

Liamnek a teknős

És mint Niallnak én.

 (forrás saját)

Niall hatalmas ovációba tört ki, majd felmutatott egy 10-est. Liam: 9, Zayn: 9, Harry: 9, Louis: 7

- Louis mért pontoztad le ennyire Lexiet?- nézett rá mérgesen Niall.

- Azt akarom, hogy Carly nyerjen.- dőlt hátra a székén Louis.

- Na jó kicsim te jössz.- intett Harry Ashleynek.

Ashley kiállt megköszörülte a torkát és elkezdte.

Nincs lemezszerződésem és nem vagyok énekes

De Directioner leszek amíg csak élek.

A világ egyik leghelyesebb és legsexibb fiúbandáját hallgatom

Dalaikat kívülről fújom.

Rajtam kívül még több millióan értik amikor azt mondom: KEVIN.

A sajtó megelőzi a hírüket

És nem örülök, hogyha a Directionatorok összekeverik Louis-t Liam-mel.

Büszkék vagyunk az albumokra

Az afrikai jótékonykodásra

Az őrült videoklipekre

És a telt házas koncertekre.

Köszönjük a One Direction anyukáknak.

Trishának, a tükör imádó rossz fiúnkat.

Maurának, az ír szerencse manónkat.

Karennek, a kanál fóbiás british boyt.

Annek, a göndör fürtös szexistent.

Jaynek, az imádni való répa zabálót.

Itt élek Londontól 1670 km-re.

Az Olimpián ők aratták a legnagyobb sikert

És igenis ők a legcukibbak.

One Direction én így szeretlek!!!

(saját szerzemény)

Harry annál a sornál, hogy "Annek, a göndör fürtös szexistent." elkapkodta a többiek elől a táblákat és felmutatta a 10-eseket. A többiek próbálták tőle vissza venni, de csak arra jutottak, hogy a papírok elszakadtak.

- Ashley nyert!- kiáltott fel Harry.

- De nem is szavaztunk.- verte hátba Louis a göndör sexistent.

- Ti jöttök!- löktük le a fiúkat a székről.

- Ti akartátok!- vette a kezébe a távkapcsolót Harry.

Liam elkezdett tapsolni, majd elkezdtek táncolni. Szakadtunk a nevetéstől. Zayn és Niall inkább kívülről szemlélték a történéseket.

Mind felmutattuk a 10-es táblát, amiket gyors felfirkantottunk. Zayn a popótáncát vette be, mire Naomi elkezdett mellettem feszelegni.

- Naomi jól vagy?- súgtam oda neki. Bólintott, de a szemét nem vette le Zaynről. Felmutattam egy 9-est a többiek pedig 8-ast. Naomi zokon vette egy kicsit és elvette a táblámat és két 10-est mutatott fel. Zayn odalépett és megpuszilta Naomi homlokát. Végül Niall jött. Felült az asztalunkra és elkezdett gitározni. Annyira szépen tud gitározni a többiek csendesen ülték végig. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már hajnali 2 múlt. Ásítottam egy nagyot, majd felálltam az asztaltól. A többiek furán néztek rám, de én csak megvontam a vállamat. Ledőltem az ágyamba és rájöttem, hogy csütörtökön Valentin nap lesz. 

40.rész

Beszálltunk az autóba, de mivel nem volt elég hely én Liam ölébe kötöttem ki. Mivel Harry ragaszkodott barátnőjéhez ezért ő foglalta el az anyósülést. Én a leghátsó ülésen ültem Liam ölében. Zayn mellettünk ült, de néha csak a seggét lehetett látni mivel 5 percenként előre hajolt szőke kedveséhez. Így utaztunk, de nem csendesen. Ashley értetlen volt mivel nem akarta elhinni azt a tényt, hogy nekem visszatért az emlékezetem. Harry csendesen vezetett, Niall pedig szervált valahonnan kaját és azt ropogtatta az úton. Lexie, Naomi és Ashley beszélgettek és részletes beszámolót adtak le a párizsi kiruccanásukról. Zayn a telefonját nyomkodta miután Naomi rászólt, hogy üljön le, mielőtt a rendőrök megállítanak. Liam pedig engem figyelt.
- Mi az?- súgtam oda a füléhez.
- Semmi.- mondta és közelebb hajolt hozzám.- Csak a csókunkon gondolkoztam.-puszilta meg az orrom hegyét.
- Tényleg!?- suttogtam.
- Ti éltek még?- kiabálta hátra Harry.
- Mért ne élnénk.- nézett fel a telefonjából Zayn.

Nem ismertük a környéket Liam pedig csak mosolygott. Nem tudtuk mit gondoljuk, de mikor megállt az autó mindannyiunknak elállt a lélegzete. Elkezdtünk kikászálódni az autóból, majd mindenki a nagy házra szegeztük a tekintetünket. Éppen kerestem a többiek közül Liam barna szempárját. Mikor megtaláltam sejtelmesen mosolygott rám. Harry oda rohant az ajtó elé, majd elkezdett a zsebébe kotorászni.
- Louékat nem várjuk meg?- kiabált oda Liam.
- Igazad van.- vágódott le a lépcsőre Harry.
Türelmesen vártunk és feltűnően szenvedtünk. Ashley odaült Harry mellé. Naomi és Zayn a kocsinak dőlve beszélgettek, de nem lehetett érteni, hogy miről. Lexie és Niall egymás telefonjával szenvedtek és közben egy-két csók csattant el közöttük. Olyan aranyosak voltak. Egyszer csak két kar fonódott a derekam köré és láttam ahogy Ashley szemei tágra nyílnak.
- Liam? Ő..- mutogatott felénk.
- Csak egy ölelésre volt szükségem.- mondta, majd Harry gyors oda pattant és megölelt.
- Na most mi van?- néztem értetlenül.
- Csak nekem is szükségem volt egy ölelésre.- mosolyodott el, majd megbillent a feje hiszen Ashley tarkón csapta.
- Csak megöleltelek.- mondta cinikusan.
Harry utánarohant majd nyomott egy puszit az arcára. Ebben a pillanatban állt fel a felhajtóra Louis és Carly. Leállt a motor, majd Carly kikászálódott az autóból. Megláttam Carly új frizuráját és elkerekedett a szemem és tátva maradt a szám. Elgondolkoztam, hogy mikor esett bele ez a lány a festékes vödörbe.
- Hát veled meg mi történt?- törte meg a csendet a hátam mögül valaki.
Abban a pillanatban, ahogy Carly felemelte a fejét egy nagy madár szállt a fejemre. Nagy sikoltozásba törtem ki és kapálóztam, mintha valami őrült méhcsapat támadott volna meg. Liam a hasát fogva röhögött. Naomi sietett a segítségemre Ashley pedig a lépcsőnél asszisztált és kiabálta, hogy ő tudta, hogy ez a papagáj csak a bajt hozza. Carly a kocsi mellett állt és hívogatta a madarát.
- Maara az anyád úr istenit! Gyere ide.- kiabálta Louis.
A többiek már a földön fetrengtek a nevetéstől. Louis a fejemről próbálta leszedni a madarat. A papagáj nagy nehezen átszállt a fejemről Carly vállára aki éppen egy zacskó chipszet rázott a kezében. A hang hallatára Niall is beállta a sorba.
- Ha a közelembe mered hozni.- tartottam fel az ujjamat.
- Bemehetnénk végre ebbe a nyomorult házba, mert a sok röhögéstől kiszáradt a torkom.-köhögött Harry.
- Mehetünk, de a kutyát vegyétek ki hátulról.- mutatott Carly a kocsi irányába.
- Shata!- rohant kiabálva Naomi.
- Robin ugye jól vagy?- lépett oda Carly.
- Remekül.- vágtam gyomorszájon.
- De ugye tudod, hogy Shata tette.- mutatott Naomiék irányába.
- Higgyem is el?- fontam össze a kezemet.
- Igen, de nézd nyílik az ajtó.- tört utat magának a vörös.
Elindultam a többiek után. Megakadtam, mert láttam ahogy Louis és Ashley váltanak egy pár szót.
- Louis hogyha ez a dög kitúr mi szeretettel várunk.- tette Louis vállára Ashley a kezét.
- Tudom, hogy ti Harryvel 3- ban szeretitek csinálni, de én megmaradnék a hagyományosnál.
- Idióta.- vágta fejbe Harry.
- Szóltatok?- rohant ki Carly.
- Nem.- vágták rá egyszerre én pedig csendben szemléltem az eseményeket.

Nappali

Carly megragadta a kezemet és berángatott. A többiek követték a türelmetlen Carlyt. Erősen szorította a kezemet, majd a konyha előtt megtorpant. Felém fordult és engem vizsgálgatott. Pillanatokon belül Naomi és Lexie tűnt fel a színen.
- Hát ti?- kérdezték egyszerre.
- Robint fel kell ébreszteni.- vágott arcon Carly.
- Aúú!- kiáltottam fel.
- Na most már ébren van.- mosolygott diadalittasan.
- Ez most mire volt jó?- nézett értelmetlenül Naomi.
- Fel kellett ébreszteni.- jelentette ki Carly.
- Ezzel csak annyi a probléma, hogy nem aludtam.- szólaltam meg.
- Akkor miért volt csukva a szemed?- faggatott Carly.
- Éhes vagyok.- totyogott be a papagáj.
- Mész a fejemtől.- ugrottam a gazdája mögé.
- Nyugi szivi nem szereti az emberhúst.- hajolt le a madárért.
- Hé csajok kéne választani. - rohant le a lépcsőn Zayn.
- Mit?- fordultunk felé egy emberként.
- Hát szerinted?- tárta szét a kezét Zayn.
- Ja!- rohant el Carly, aki után porzott az út is.
Elindultunk az emeletre, de amikor felértünk elég bizarr jelenet tárult a szemünk elé.  Carlyt Niall és Louis fogták le, mert eszeveszettül kapálózott azt kiabálva:" Én választok!". Louis és Niall próbálták fapofával visszatartani a megveszekedett lányt.
- Na végre!- engedték el Carlyt aki a lendülettől előre esett.
- Akkor mindenki válasszon.- mondta Liam.
- De tilos benézni!- tette hozzá Harry.
- És mégis, hogy a francba válasszunk!- tárta szét a kezét Carly.
- Bízz a megérzésedben.- csókolta meg Louis.
A fiúk a földön fetrengtek a röhögéstől, mivel akkora harc ment a szobákért. Én inkább csendesen szemléltem a harcot Liam és Louis között.
- Te nem mész?- nézett le rám Louis.
- Minek, hogy tele legyek kék-zöld foltokkal?- néztem rá, közben Liam elnevette magát.
Mindenki megtalálta a szobáját csak én és Liam álltunk tök higgadtan.
- Ti nem akarnátok választani?- nézett ránk Niall, aki a lépcsőn ült.
- Kéne?- nevettem.
- Nem ártana.- válaszolta Naomi, akit éppen Zayn nyomott a falhoz.
- Most nem érünk rá tesztelni az ágyakat.- húzta nagy mosolyra a száját Harry.
- Persze nektek lehet.- röhögött Louis.
- Neki sem lehet.- fonta össze a kezét maga előtt Ashley.
- A minap még máshogy vélekedtél!- csattant ki Harry.
- Erről ne kezdjetek vitatkozni. Senki nem tesztel semmit.- mondta Liam.
- Te is csak azért mondod, mert még nem akarod megdönteni.- biccentett felém Harry.
Én elkerekedett szemekkel, Liam égő vörös fejjel állt mellettem.
- Ugye azért mi még este kipróbáljuk az ágyat?- suttogta Louis Carlynak.
- Előbb kezdjük talán a fürdőbe.-suttogta Carly.
- Ti nem vagytok normálisak.- jelentettem ki zavarodottan.
- Menj az uradhoz.- hessegetett Carly.
- Mi bajod van?- fordultam vissza értetlenül.
- Nekem semmi, de az urad egy kicsit kanos.
- Te most mi a fenéről beszélsz?- lépett oda Liam.
- Még egyszer megismétlem, hogy semmi bajunk, de szemmel látható, hogy Robin unatkozik.- mondta Louis.
- Én egy szóval sem mondtam, hogy unatkozom.- védekeztem.
- Én nem úgy látom.- mosolygott gúnyosan Carly, majd közelebb bújt Louishoz.
- Ti ilyenkor jól vagytok?- adott egy kis aggodalmat a kérdésébe Liam.
- Mikor voltunk azok?- vigyorodottak el egyszerre.
- Régen még talán azok voltatok.- szállt bele a vitába Ashley.
-  Egyezzünk meg abban, hogy választanak szobát.- mondta Hazza.
- Jó enyém ez.- mutattam a Naomiékkal szembeni szobára.
- Jó akkor Liam te mész vele, mi meg megyünk körbe szimatolunk egy kicsit.
- Nektek mi a franc bajotok van?- kérdeztük egyszerre Liammel.
- Még mindig semmi, de ti ketten nagyon összhangba vagytok. Mi történt Párizsba amiről mi nem tudunk?- húzogatta a szemöldökét Louis. Harry pedig vigyorgott.
- Semmi.- vágtuk rá egyszerre.
 - Persze, én meg el is hiszem.- forgatta a szemét Carly, majd elsétáltak Louis-val kéz a kézben.
- Maradjatok ki belőle!- kiabáltam utánuk közben bevágtam az innentől hivatalos szobám ajtaját. Egy nagyon szép szoba tulajdonosa lettem, de sajnos nem tudtam sokáig gyönyörködni benne, mert az ajtó túl oldaláról hangok szűrődtek át.
- Hagyjad már csak órák kérdése és úgyis egy szobába lesztek.- mondta Louis.
- Louis nem tudod mikor kell abba hagyni?

Az én szobám.

- Dehogy is nem.- emelte fel a hangját Carly.
- Ez egyedül a ti hibátok.
- Már megbocsáss, de mért lenne a miénk?
- Mert nem?- mondta, majd halk kopogás szűrődött át az ajtón.
Nem nyitottam ki, csak megfordultam és elámultam a szobámon. Annyira modern és szép, hogy szavakat alig találok rá. Újra kopogásra lettem figyelmes, de most résnyire megnyílt az ajtó.
- Hé, Robin jól vagy?- suttogta alig hallható hangon.
- Persze.- töröltem meg a szemem, majd odasiettem az ajtóhoz.
- Bejöhetek?
- Gyere.- engedtem be.
Liam bejött, majd becsukta az ajtót maga mögött.
- Hé figyelj ne is foglalkozz velük és különben is az én hibám.- mondta és én éreztem a hangján, hogy bűntudata van.
- Ez hülyeség.- közelebb léptem és megfogtam az arcát, mire ő megcsókolt.
Eléggé szenvedélyesbe nyúlt a mi kis akciónk. A nyelve utat tört magának a számban én pedig belenyögtem egy aprót. Szét váltunk és Liam rám mosolyodott. Elszégyelltem magam. Takartam az arcom, hogy mennyire zavarba tudott hozni.
- Hé ezt miért szégyenled?- lépett vissza hozzám.
Belefúrtam a vállába az arcom, mire ő átkarolta a derekamat. Belenevettem a vállába ő pedig az állát rátette az én fejemre.
- TUDTAM!!- kiabálta el magát valaki.
- Mi van?- ugrottunk szét.
Kiléptünk a szobából és láttam, ahogy Carly rohan végig a folyosón ordibálva: "ÉN MEGMONDTAM!". A többiek a nagy hangzavarra kinéztek a szobájukból majd Carly és közöttünk kezdték rángatni a fejüket. Carlyt csak Louis tudta megállítani úgy, hogy a száját Carly szájára tapasztotta. Mikor Carly elhallgatott, mindenki egy emberként nézett ránk és mily meglepő mindenkinek kiült a szájára a mosoly.
- Akkor most járok?- vágta oda a kérdést Harry.
Válaszul megráztam a fejemet, a lányok láthatták rajtam, hogy nagyon nem jókor jönnek a kérdéseikkel.
- Nekem kéne váltó ruha, ha estére bulizni akartok!- szólalt meg Naomi és Lexie egymás után.
- Akkor el kell menni.- mondta Niall.
- A boltba sem ártana.- tette hozzá Ashley.
Lementünk a konyhába, majd míg Harry és Liam beszéltek valamiről mi kimentünk a kocsikhoz. Lent álltunk amikor észre vettük, hogy Louis és Carly eltűntek.
- Hé hova lett a vöröske és Lou.- fakadt ki Zayn.
- Nem ártana megkeresni őket.- pattant ki a kocsiból Niall.
- De ha valaki megtalálja őket, csapja helyettem fejbe Louist.-- közölte Harry.
- I Want, I Want, I Want!- énekelgette Liam.
Halványan elmosolyodtam, de persze Lexie észrevette. Visszaindultunk a házba. Párosával indultunk el. Én Lexie-vel és Niallal mentem a kertbe. Értetlenül mentem utánunk. Ők voltak az élő példa akik inkább rám hagyták az egészet. Bár azt észre vettem, hogy Lexiet furdalja a kíváncsiság, bár nem faggatott a dologgal kapcsolatban. Niall megállt a medence szélén én pedig már majdnem elnevettem magam, ahogy Lexie neki készült, hogy majd ő bele löki a szőke ír srácot. Niallt teljesen váratlanul érte a dolog és még ő a víz alá került Lexie visszaszaladt hozzám.
- Tedd amit akarsz, de mi már akkor tudtuk, hogy...


A ház többi része: ( A szerkesztést nézzétek el nekem hiszen béna vagyok hozzá)

Földszint:

Konyha

Étkező

Zaomi szobája és fürdője:

Liam szobája és fürdője:

Lorly szobája és fürdője:

Leiall szobája és fürdője:

Haley szobája és fürdője:

Játékterem:













Kert:

39.rész

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a blogom az embereknek. Mikor elkezdtem nem gondoltam volna, hogy ekkora siker lesz. De ami a héten történt az teljesen megfordította a gondolkozásomat. Tudom, hogy nem ismertek, de szerintetek sincs stílusom? Megijedtem és kétségek között voltam a héten az eddig barátnőmnek hitt lányon ahogy utalt rá. De hála istennek volt 4 elkötelezett lány aki a mélyekről is felrángatott és segített nekem. Köszönöm nekik. Na de jöjjön a várva várt rész!!

:: Harry szemszöge::

Az átkozott telefon zenebonájára keltem. Ashley mellettem szuszogott. Őt látszólagosan nem zavarta a telefon. Kikecmeregtem alóla, majd megnéztem ki az az idióta aki hajnalban ír nekem SMS-t.
Most indultunk a reptérre. Kijöhetnétek értünk.
Olvastam el Liam üzenetét.
- Lexiék?- hallottam egy álmos hangot.
- Nem édesem, vagyis hát igen.
- Na most akkor igen vagy nem?- ült fel az ágyon.
- Liam írt, szóval nem, de mivel ha úgy nézed akkor igen hisz velük vannak.- hadováltam össze vissza.
- Ne fárassz!- fonta a nyakam köré a puha bársonyos kezeit utána magával rántott az ágyra.
- Hey! Ezt nem most kéne.- gurultam le róla.
- Mi lett azzal a "sex éhes" éneddel?- formált idézőjelet a kezével.- Egyébként én csak a párnát hiányoltam.
- Vicces.- húzogattam a számat.
- Tudod ez alatt a pár nap alatt a konyhára ráférne egy kis takarítás.- vettem fel a fehér felsőmet.
- Mi a jó fene történt itt?- szűrődtek fel a hangok.
- Már is haza értek voltan Robinék?- kelt fel az ágyról Ashley.
- Szerintem más van a dologban.- indultam kifelé.
Elindultam a lépcsőn, de hirtelen valaki megölelt hátulról. Lentről beszédet lehetett hallani, de nem ismertem fel a hangokat. Ashley szorosabban ölelt, de én elhúzódtam tőle.
- Hé ne most.
- Füst jeleket küldjek, hogy felfogd mit akarok!
- Ó te!- léptem vissza, majd megszívtam a nyakát.
Apró nyögésekkel díjazta a magán akciómat. Mikor leszálltam a nyakáról  elindultam lefelé, de megtorpantam.
- Harry azt megígérte, hogy nem verik szét a házat.- ismertem fel Louis hangját.- Carolnine költözünk!
- Louis hol hagytad Carlyt?- rohant le kiabálva Ashley.- Ennyire rossz a családja és egyáltalán hol találtad ez a Carolnine nevezetű libát?- mondta, majd megtorpantunk a lány előtt.
Louis furcsa fejjel méregetett a lány pedig úgy mosolygott, mint aki bizonytalan abba, hogy jó helyre érkezett.
- Carly??- fakadtam ki pár perc néma csend után.
- Hm?- fordult felém.ű
- Veled meg mi a görcs történt?- lépett közelebb a vörös hajú hölgyhöz Ashley.
- Tudod olyan fodrász készítette.- nevetett Carly és elérte, hogy Louis és én is nevessünk rajta.
- Ja tudom azért ne nézzél már ilyen agyi rokkantnak.- fonta össze a kezét az én kis cicám.
- Na, de nekünk nem ártana mennünk!- zavartam meg Ashleyt a tanulmányozásban.
- Oké egy pillanat.- rohant fel az emeletre.
- Hé Harry mi történt a konyhával?- tette át a vállamon Louis a kezét.
- Hát az tudod... kitakarítanátok?- néztem rá boci szemekkel.
- Te nem érsz rá?- pislogott értetlenül Louis.
- De csak tudod most nem érek rá.- kaptam fel a kocsi kulcsot.
- Mehetünk!- ugrott le az utolsó lépcsőfokról Ashley.
Beszálltunk a kocsiba, majd gázt adtam.
- Megtanulhatnál vezetni!- vetettem oda a göndörkének.
- Te pedig figyelni.- mutatott az út irányába én pedig reflexből lefékeztem a lány előtt.
A majdnem baleset eszembe juttatta Ashleyvel való első találkozásunkat.
" Hatalmas sikoltozásra ébredtem. Fájt minden végtagom a tegnapi buli egy kicsit oda vágott. Hogyan éld a szigli napjaidat? írta Harry Styles. Jó fajta könyv lenne csak a fiatalabb rajongóim nem tudnák elolvasni a lényegét. Kiléptem a szobámból és az ölelkező Carly Louis összeállítást találtam magammal szembe.
- Akarjam tudni?- néztem elkerekedett szemekkel.
- Igen, hiszen te is jössz!- mosolygott gonoszul Lou.
- Az kizárt dolog.- ellenkeztem.- Bár fogalmam sincs miről beszélsz.
- Ez olyan szuper hír.- ugrándozott örömébe Carly.- Na jó én megyek megkérdem Naomit elkísér-e vásárolni.- szaladt el.
- Ugye azzal tisztába vagy, hogy én ezt a házat nem fogom elhagyni.- mérgelődtem.
- De még mennyire, hogy jönni fogsz.-lépett be a szobájába Louis. 
Dühöngve ledobáltam a szennyesemet a fürdő közepére, majd beálltam a forró víz alá. Elegem volt. Louis, anyám, Carly, anyám, Zayn, anyám, Liam, anyám, Niall összeesküdtek ellenem. Elzártam a vizet, majd a derekam köré tekertem a törölközőt és elindultam a szobám felé. Meglepetésemre két kitágult szempárral találtam magam szembe.
- Mi az? Danielle tudod én itt lakom.- mondtam egy enyhe dühvel a hangomba.
- Bocsi csak meglepődtem.- tartotta fel a kezét védekezés képpen.
- Jó mindegy.- legyintettem, majd bevágtam az ajtót magam után.
 Felöltöztem, majd megindultam megkeresni a hős szerelmest, hogy közöljem vele én nem vagyok hajlandó velük menni abba az idióta bálba. Átcsörtettem a házon és egyesével végig néztem a szobákat, bár ezt az utóbbit sajnálom. Benyitottam Liamékhez aki egy száll semmibe állt velem háttal ( még szerencse). Kicsit meglepődtem az egészen, de mintha mi sem történt volna mentem tovább. Átmentem az ő szobájukba, ahol Carly melltartóba és tangába rohangált / jó a segge!/. Csodálkoztam, hogy nincs itt a csajozó haverom.
- Carly hol az urad?- kérdeztem tőle.
- Nem tudom, de megtennéd, hogy kifáradsz.- mondta pokerface-szel.
Tovább mentem Zaynékhez, hogy hátha ott megtalálom a haveromat. Mikor benyitottam Naomit találtam, ahogy egy törölköző volt a csípőjére tekerve és közben a szekrényébe kutakodott. Becsuktam az ajtót, mintha mi sem történt volna.
- Hol van az idióta? És, hogy van az, hogy mindenki félmeztelen rohangál.- dühöngtem.
Végig mentem még egyszer a folyosón, de nem lettem előrébb így bementem a fürdőbe, hogy véghez vigyem a tervemet. Megálltam a tükör előtt megigazítottam a hajamat. Majd 3-szor körbe fordultam és elordítottam magam.
- ÚGY LEFEKTETNÉM CARLYT!- kiabáltam torkom szakadtából.
Pár pillanat múlva Louis törtetett be vérbe forgó szemekkel.
- Mit mondtál?- szűkítette össze a szemét.
Röhögve néztem Louist és láttam, ahogy Carly rohan idegbeteg állapotba a fekete melltartójába amihez ment a bugyija is.
- Ismételd meg Harold Edward Styles!- nézett rám égnek álló hajjal.
- Szerintem nekem ma nem kell mennem.
- Ó dehogy nem csak úgy repülsz!- vigyorgott gonoszul a melltartóba virító lány.
- Biztos lehetsz abban, hogy nem megyek.
- Szerintem fogd be Harry.- nézett mérgesen Lou.
Carly kifelé vette az irányt, majd ketten álltunk a fürdőbe egymással szembe. Én tök higgadtan és poénra vettem még ő kevésbé.
- Remélem tudod, hogy nem igaz.
- Nem bízom a te nő csábász énedbe!- fonta össze a karját.
- Carly a te csajod és ezért pontosan tudom, hogy tabu.
- Bíznom kéne most benned?- dőlt az ajtókeretnek.
- Higgy amit akarsz, de sosem venném el a barátnődet.- mentem el mellette.
Kiléptem a fürdőből ő pedig követett,mint valami ugrásra kész oroszlán. 
- Louis meddig fogsz kísérgetni?- néztem meredten a dühöngő énjét.
- Amíg nem lesz csajod.- vágta rá.
- Gyorsan kell szereznem.- vettem poénra.
- A bál erre pont megfelelő.
- Akkor el is megyek.- tapsoltam kettőt.
Megindultam a szobám fele és az orrára csaptam az ajtót.
- Ajánlom is, hogy gyere!
- El is fogok!- üvöltöttem ki.
- Jó öltönyt és maszkot húzz.- dörömbölt az ajtón.
- Ha kitöröd te veszel ujjat!
- Nem veszek újat.- rúgott bele.
- Menj a picsába.-nyitottam ki a szekrényem ajtaját.
- Ne rendezd a szobádat, hanem készülődj! Három óra és indulunk és ajánlom, hogy készen legyél.- üvöltötte.
- Tudod nekem van időérzékem.
- Neked nem időérzéked van hanem szimplán kanos vagy. De el ne merészeld rontani az esténket azzal, hogy összeszedsz egy jött ment csajt az utcán aztán lelépsz vele.
- Úgy ismersz?- röhögtem.
- Igen!- vágta rá Carly.
Szép kettő az egy ellen.
- Kurvára nem vagytok viccesek.- röhögtem.- De ha megbocsátotok készülődök.
- Ötre a nappaliban!- mondta Carly
Elegem van belőlük, semmi sem tetszik nekik. Előkaptam a  kék zakómat, belőttem a hajamat, majd elindultam lefelé. Leültem a kanapéra, majd benyomtam a Tv-t. Éppen Niall sétált el mellettem és fura fejet vágva megállt mellettem.
- Harry te mért ülsz így kiöltözve a Tv nézéshez.
- Hát mert Lou elrángat magával valami hülye bálra.- informáltam a szőke gyereket.
- Harry te mi a francot csinálsz már itt?- jött oda Carly.
- Ti mondtátok 5-re legyek kész.
- De még csak.- nézett az órájára.- csak fél 3-m.
- Mindegy én nem unatkozom.- kapcsolgattam a Tv-t.

- Na jó hivatalosan is oda van az esze.- ment el Carly és Niall pedig a másik irányba. 5 előtt beesett a szerelmes pár is én pedig tűkön ülve várakoztam rájuk.
- Na végre mi a fenét csináltatok ilyen sokáig?- álltam fel a kanapéról.
- Nem akarsz te arról tudni.- mosolyogta Carly.

- Na jó mehetünk?- kapta fel a kocsi kulcsot Lou.
Louis egy fekete öltönybe volt. Elég elegáncsos ha tőlem kérditek. Carly pedig egy oltári vörös egy berészes ruha volt. Elindultunk a bál helyszínére. Maga az út csendesen telt én pedig úgy éreztem magam, mint valami gyerek akit csendre intettek. Mikor odaértünk én úgy száguldottam befelé, mint valami nyereményjáték volna bent.Lerohamoztam az első pincért és leemeltem egy pezsgőt a tálcáról. Nagyban iszogattam amikor hátulról kiabálás hallatszott.
- Hagyjál már te állat!- kiabálta egy női hang.
Gyors letettem a poharam az asztalra és elindultam a hang irányába. Mivel maszk volt rajta ( Carly adta) így könnyen elvegyülhettem a tömegben. Egy barna göndör hajú lányt láttam a földön és mellette térdelt egy szőke elég erőben lévő pasas.

- Mit csinál maga ott?- rohantam feléjük.

- Semmi közöd hozzá fafej.- vágta hozzám a pezsgős poharát.

- Na idefigyeljen!- kaptam el azt a karját amivel a lányt tartotta.- Hagyja békén ezt a gyönyörűséget.
A lány egy meseszép kék ruhába volt. Amint a pasas elengedte a karját a lány elfutott. Vissza sem nézett. Na szép, megmentem az életét erre ő elszalad.
- Ide figyeljen, ha még egyszer meglátom a hölgy közelébe önnek barátocskám vége.- szorult ökölbe a kezem.

Sosem bírtam, hogyha bántanak egy nőt főleg nem akkora állatok, mint ez a bunkó. A pasi fogta magát és elment én pedig a titokzatos lány után mentem megkérdezni, hogy minden rendbe. Az egész estém rá ment. Láttam, hogy Carly és Louis remekük szórakozik táncoltak és beszélgettek a többi vendéggel. Én pedig egy lányt keresek akit még csak egyszer láttam. Éppen kimentem az utcára amikor megpillantottam a sötét utcán az egyetlen világító lámpa alatt a kék ruhás szépséget. Jobban sikerült szemügyre vennem és láttam, hogy gyönyörű göndör fürtjei vannak, amint olyan élvezet piszkálgatnia az egyenes hajú embereknek. A lány kétségbe esetten tekingetett jobbra-balra. Oda siettem hozzá, de ő engem nem láthatott, mert pont a háta mögül lépte oda. Ő megindult, hogy át keljen az úton, de egy autó közeledett semmi világítás nélkül. Én is csak azért tudtam, mert felismertem a hangjáról. Odarohantam és elkaptam a ruhája szélét és visszahúztam a biztonságba.

- Kösz.- vágta a fejemhez.

- Nincs mit.- mosolyogtam azzal a sexi vigyorommal.

- Ma már másodszor.- nézett meg jobban.

- Igen, látom én lettem az őrangyalod.

- Vicces- húzta gúnyos vigyorra a száját.

- A nevedet szabad lesz?

- Ashley Wood

- Harry.- mutatkoztam be.

- Ismerek egy Harryt.

- Tényleg?- nyíltak nagyra a szemeim.

- Igen, itt áll előttem.- mosolyogta.

- Meghívhatlak egy italra?

- Most engedjem meg?

Kölyökkutya szemekkel néztem ő pedig 10 perc után beadta a derekát. Visszamentünk az épületbe, majd lekaptam az egyik pincér tálcájáról 2 pohár pezsgőt. 

- Parancsolj.- nyújtottam át a poharat.

- Köszönöm.

Hajnalig beszélgettünk az egyik üres asztalnál és Ashley belement, hogy holnap elvigyem randira."

A mély gondolkozásból az én kiscicám ébresztett fel.

- Harry, minden rendben?- nézett ijedten rám.

- Igen édesem.- csókoltam meg.- Imádlak.

- Én is.- mosolygott rám.

Újból beindítottam az autót és elindultunk a reptérre. Mire odaértünk a többiek már ott várakoztak.

- Na végre, hogy ideértetek.- mondta Zayn.

- Már vagy fél órája itt állunk.- nézett az órájára Lexie.

- Ti szegények.- mondtam nevetve.

- Na mehetnénk.- türelmetlenkedett Liam.

- Igen, csak még szólok Louiséknak.- vettem elő a telefonomat.

- És veled Robin minden rendben?- lépett oda Ashley.

- Igen Ashley.- ölelte meg a barna emlékezetes kisasszony.

- Ez remek.- mondta Naomi, majd egy hatalmas ölelést nyomtak le a lányok.

Beültünk az autóba, majd elindultunk a meglepetés irányába, amiről csak Liam, Paul és én tudunk.

38.rész

Liam vissza bújt a zuhanyzó fülkébe, majd elzárta a vizet. Elkezdett keresgélni a kezével én pedig oda pattantam és beadtam a szállodai törcsit.
- Köszi.- lépett ki a derekára csavart a törölközővel.
- Nincs mit.- fordultam el.
- Hé ne legyél ilyen félénk.- ölelt meg hátulról.
Éreztem a forró leheletét a tarkómon. Megfordultam és rá hajtottam a homlokomat a csupasz testére.A pizsim átvizesedett és a keze a hátamon fel-le csúszkál.
- Pihenj le egy kicsit.- suttogta.- rád fér a pihenés.
Észleltem ahogy lábam megemelkedik a földtől majd megindult az szoba felé. Lefektetett az ágyra és betakart.
- Maradj itt.- kaptam el a törölköző végét.
Rám mosolygott, majd elment a bőröndjéhez és kikapott belőle egy fehér boxert amit gyors felvett. Kiterítette a törölközőt utána vissza lépett hozzám. Leült az ágy szélére és elkezdte simogatni az arcomat pont úgy, mint a kórházba. Oda bújt  mellém és tovább simogatta az arcomat. Pár percig csendben figyelt engem én pedig csak előre bámultam, majd megtörtem a csendet.
- Mi igaz amit James mondott?- emeltem fel a fejem, hogy láthassam az arcát.
- Semmi.- hajolt közelebb.
Behunytam a szemem és éreztem a meleg leheletét az arcomon. Tudtam mire készül én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy visszakapjam amit elvesztettem. Liam egyre közelebb hajolt hozzám és már nem volt visszaút, de nem is akartam. Belül úgy éreztem, mint valami türelmetlen kislány aki minél hamarabb megakarja ami az övé. Kívülről vonakodtam a dolgoktól. Lassan közeledett felém éreztem az ajka határát éppen, hogy csak összeértek. Ebben a pillanatban vágódott be az ajtó.
- Hé, Lexie mondta, hogy hozzam át ezeket.- lépett be Nialler.- Zavarok?
- Nem Niall!- állt fel az ágyról Liam.
Elvette a ruhákat, majd letette az asztal szélére. Niall újra magunkra hagyott. 
- Aludj egy kicsit, addig elmegyek megveszem holnapra a jegyeket és hozok valami vacsit is.- puszilta meg a homlokomat.
Felöltözött én addig belecsúsztam az ágyba Liam pedig becsukta maga mögött az ajtót. Magamra maradtam, erősen koncentráltam a baleset előtti eseményekre. Sikeresen elaludtam a koncentrálásba. Egyik képsor jött a másik után. James sorosan ölelt engem én pedig kiakartam szabadulni a karjaiból. Újból éreztem James leheletét a testemen. Féltem tőle, de erősen szorította a kezemet. Felsikítottam. Felültem az ágyon és felhúztam a lábamat. Összegörnyedve ültem a félelemtől. Hirtelen Naomi rohant be, majd őt követte Zayn.
- Látod én mondtam, hogy nem azt csinálják.- ölelt át Naomi.
Elkezdte simogatni a vállaimat nyugtatás képpen. 
- Jól van na tudod én nem tudtam, hogy Liam nincs itt.- védekezett Zayn
- Szerinted én tudtam.- vágta Zayn fejéhez Naomi.
- Na jó ne vitatkozzunk. Hozok egy pohár vizet.- indult ki Zayn.
- Z-Zayn!- dadogtam.
- Hm!- torpant meg.
- Felhívod?
- Persze.- kutakodott a zsebébe.- De már itt is jön. Rómeó épp jókor jössz.- vigyorgott Zayn.
- Mi történt?- nyomta a zacskót Zayn kezébe. 
Oda rohant hozzám, majd átölelt. 
- Védj meg. Bántani akar.
- Ki csoda?- fogta a vállamat és mélyen a szemeimet tanulmányozta.
Nem mondtam semmit, bele fúrtam a vállába az arcomat, majd rám tőrt a síró görcs. 
- Gyere Naomi.- hallottam Zayn hangját.
Becsukódott az ajtó Liam pedig adott egy zsepit. Megtörölte a szememet, majd eldöntött az ágyon. Csendesen figyeltük egymást, majd elaludtam. A nap fénye csiklandozta az arcomat . Kinyitottam a szemem, majd körbe kémleltem. Liam éppen öltözködött és valami dalt dúdolgatott. Ismerős volt.

Holding on your hand

Dancing in the dark

Cause I was the only one

Who loved you from the start.

- Mit dúdolgatsz?- ijesztettem meg.

- Loved you first.- mosolygott rám.

- Elénekled?

- Hé készen álltok?- rontottak be a többiek.

-  Majd igen.- mosolygott rám.

Felöltöztem, majd indulásra készen álltam. Elindultunk lefelé Niall és Lexie elmentek fizetni addig mi  bepakoltunk a kocsiba. Niall vezetett, Zayn az anyósülésen mi többiek pedig hátul. Kihajtottunk a hoteltól és elindultunk én Liam ölébe ültem és láttam, hogy a telefonjával babrál.

- Mit csinálsz?- fordultam felé.

- Írok SMS-t Harrynek, hogy nem sokára indulunk.- tette el a zsebébe a készüléket.

Kiértünk a reptére és mély rettegés fogott el amikor megpillantottam a szárnyas óriást.

- Én arra nem szállok fel.- torpantam meg.

- Gyere.- ráncigáltak a lányok.

- Nem lesz semmi baj én vigyázok rád.- mondta Liam.

- Megígéred?- néztem rám, mint egy kisgyerek.

Bólintott, majd megfogta a kezemet. Együtt szálltunk fel és egymás mellé ültük le. A gépen mindenki a felszállásra készült én pedig tördeltem a kezeimet.

- Kérem kössék be biztonsági öveiket.- mondta a stewardess

Liam becsatolta nekem majd magának és rám nézett.

- Tudtad, hogy ha valaki életében soha nem repül annak nem lesz teljes élete.

- Mi van?- nevettem.

- Most már szabadon mozoghatnak a gépen jó utat!- mondta a stewardess.

- Na látod nem volt olyan vészes.- dőlt hátra.

- Te elterelted a figyelmemet.

- Yep.- nevetett.

Felálltam, hogy majd kiveszek valamit a táskámból, de mivel nem mértem fel a távolságot elég rendesen belevágtam a fejemet a poggyásztartóba. Derült égből villám csapás megnyíltak az emlékeim. Hatalmas kiabálásba törtem ki, amint a helyemen kötöttem ki. Mindenki felém fordult és értelmetlen fejet vágtak.

- Robin mi a baj?- nézett rám Liam.

- Kérem uram állítsa le a barátnőjét, mert zavarja a többi utas nyugalmát.

- Rendben rajta vagyok. HÉ Robin semmi baj itt vagyok.- ölelt meg.

- Liam? Te mit keresel itt?- nyugodtam meg egy picit.

- Itt vagyunk már egy pár napja. Még szombaton jöttél el mi pedig vasárnap, de csak kedden találkoztunk a kórházba.- nézett rám.

- Na várj akkor most mi van?- értetlenkedtem.

- Nem is emlékszel a baleset utáni időre?- kerekedett el a szeme.

Megráztam a fejem.

- De ezt meg kellett volna már tennem.- térdeltem fel az ülésre.

Közelebb hajoltam és megcsókoltam.