.:Robin:.
.:Pár héttel később:.
.:Pár héttel később:.
A nagy karácsonyi hercehurcának végeztével szinte minden visszaállt a régi kerékvágásba. A fiúk visszamentek a stúdióba, hiszen még karácsony előtt sem voltak bent és hát ők sem akarják, a rajongóikat sem akarják cserbenhagyni. A pár héten szinte csak az ágyban vagy néha-néha a zuhany alatt találkoztunk egymással akkor is egy hulla is élettel telibb náluk. Agyilag teljesen leterheltek és hozzájuk címzett kérdések nagy része megválaszolatlan maradt. A fiúkkal ellentétbe mi feltöltődtünk és erőben duzzadtunk, hiszen vagy egy kényeztető és egyben lazító napot tartottunk. Ha nem a fürdőben, akkor a bevásárlóközpontban vagy otthon voltunk. Naomi volt az egyik ötletadó, hogy miért nem megyünk plázázni. Az első pár napban még érdekes volt, viszont ahogy teltek a napok egyre rosszabb lett, hogy a fiúk rajongói is megjelentek. Szinte úgy csináltak, mintha mi lettünk volna a fiúk, annyi különbséggel, hogy nem sikítoztak, amikor megpillantottak bennünket. Amint körbe vettek minket egyik irányba sem tudtunk mozdulni. A rajongók mindent tudni akartak, a szaftos részletektől kezdve a lakcímünkig. Egy kevés része a rajongóknak nagyon kedves volt és nem hatolt be a személyes terünkbe, szívem szerint pedig elmondtam volna nekik, hogy nagyon szívesen vendégül látnám őket a vendégségbe, hogy találkozhassanak a bálványaikkal. De nem tettem, hiszen tudtam, hogy így is keveset pihennek, amikor a munka válik számukra elsővé.
- Hallod örülök, hogy ennek mára vége. - csukta be maga után az ajtót Lexie. - Sosem volt bajom a rajongóikkal, de ez már fárasztó.
- Jó velük néhanapján összefutni velük, de ezek valahogy szaporábbak, mint a nyulak. - indította be a kocsit Carly.
Hangosan felnevettünk mindannyian, de én tisztában voltam vele, hogy Carlynak igaza volt. Kedvesek, néha napján aranyosak is, de mindenhol ott vannak, pont mint a legyek.
- A fiúk hazaértek már? - törte meg a nevetést Naomi.
- Biztos nem, hiszen akkor már telefonáltak volna, hogy az ebédet melyik dobozba csomagoltuk el. - nézett komolyan Lexie.
- Jaaaj Lexie attól, hogy a te pasid elvárja a főtt ételt az asztalon, amikor hazaért, attól a többi fiú nem ilyen. - jegyezte meg Naomi felhúzott orral.
Carly hangosan felnevetett majd csatlakozott hozzá Lexie és én is.
- A pasik csak két okból kifolyólag főznek, az egyik, amikor még nincs barátnőjük és nem akarnak éhen halni. - Carly belelépett a fékbe, miközben kioktatta Naomit.
- És mi a másik? - kérdeztem mikor újra elindultunk.
Carly megforgatta a szemét, és mint egy szende szűzre úgy nézett rám.
- Hát a szex! - vágta rá Lexie.
- Ez így igaz, a pusztán lepjük, meg az asszonyt nem szerepel a listán. - folytatta Carly. - Amúgy meg amióta ismerem Louist egyszer nem főzött nekem, inkább elvitt étterembe.
- Nem értem miért vagytok úgy oda. Zayn simán megfőz csakúgy.
- Attól, hogy azt mondja, az nem jelenti, hogy úgy is van. Egyszer nem láttam a konyhába ténykedni, Liamet és Niall már nem egyszer, de a Zaynt nem.
- Ugyan már Carly ez nem igaz! - védte a pasiját Naomi.
- Ne is erőltesd magad, ha a gyomra kaját követel, akkor képes, de csak talán képes megcsinálni magának valami harapnivalót. - morgott Lexie.
- De erőltetem! Mert nincs igazad Lex viszont ha nem adsz az igazadból, akkor fogadjunk és meglátjuk mi lesz? - farkasszemet nézett Naomi vele.
- Tőlem fogadhatunk, viszont nincs az a pénzbeli összeg, amit megtudnál fizetni.
- Szerintem ez teljesen felesleges vita. - néztem fel a telefonomból.
Naomi és Lexie rám kapták a tekintetüket. Összehúztam magam az ülésen, mert éreztem, ahogy a tekintetükkel engem fürkésznek.
- Na, akkor mit mond Liam, hisz ti úgy is állandóan beszéltek. - nézett hátra Naomi.
- Jaj nemár csajok! Csak vigyáz az ő szeme fényére. Emlékeztek amikor Ashley csinálta?
- Persze, olyan applikációt rakott Harry telefonjára hogy tudja, mikor merre van, ha nincs vele. - nevetett Lexie.
- Mi a helyzet a fiúkkal? - tért vissza Naomi tekintete rám.
- Már csak ő van bent, de talán fél óra és ő is otthon lesz. - néztem előre.
A lányok rám meredtek és egy óóóó hagyta el a szájukat. Tisztában voltam vele, hogy cukkolásból csinálják, de különösebben nem vettem fel magamra. Legyintettem majd a figyelmem visszavándorolt a telefonomra, amin egyáltalán nem Liammel folytattam eszmecserét, hanem Carly rekordját akartam minden áron megdönteni, de sikertelenül.
A lakásba belépve káosz fogadott minket. A fiúk nagy sürgölődésben voltak, de nem a konyhába. Felakasztottam a kabátom, majd a csizmámat akartam levenni, amikor kinyílt az ajtó.
- Úgy utálom, amikor a semmiből kezd el szakadni a hó. - lépett be pufogva egy nagy hóemberként szegénykém.
A szám elé tettem a kezem, hogy ne vegye észre, hogy rajta nevetek. Az ajtó becsukása után engem is megpillantott. A morcos pillantása azonnal felderült. Ledobta a táskáját a földre majd magához húzott és megcsókolt. Csókjától azonnal felmelegedtem, úgy csókolt, mint korábban sohasem. Lassan elhúzódott tőlem és egy csábos mosoly kúszott az arcára.
- Hiányoztál. - mondta miközben levette magáról a havas kabátját.
Egy kicsit az én pólóm is nedves lett, de nem bántam a héten először sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk egymáshoz.
- Megtennétek, hogy máshol faljátok fel egymást, mert ettől még a kedvem is elmegy tőletek!- terült el kanapén a nappaliban Harry.
