" Liam barátnője a Great Scotland Yard utcai bevásárlóközpontban van."
Megállt bennem az ütő. A Directionerek úgy látszik nem csak a fiúkért vannak oda, vagy csak azt hiszik hogy Liam is velem van. Gyors végig szaladtam a bolton és összedobáltam a reggelihez szükséges hozzávalókat. Épp a kasszánál fizettem amikor megláttam a kint sorfalat álló sikoltozó rajongókat. Elfogott egy olyan érzés amit a híres emberek érezhetnek. Kifizettem, majd egy félreeső sarokba húzódtam, hogy telefonálni tudjak. Liamet akartam először hívni, de gyorsan letettem róla hiszen ha idehívom akkor csak még nagyobb zűrzavart keltünk. Csak egyetlen választásom maradt. Megnyomtam a hívás gombot, majd az első csörgésre fel is vette.
- Mi a baj?
- Értem tudnál jönni?
- Hol vagy most?- kérdezte sóhajtva.
- Great Scotlan Yard utcai boltnál. Csak siess mielőtt elevenen felfalnak a rajongók.
- 10 perc és ott vagyok.- tette le.
A fejemre vettem a kapucnimat és két csajszi mellé beálltam harmadiknak. Ők éppen valami új fiú bandát beszéltek ki.
- Ti is szeretitek őket?- próbáltam beszállni a beszélgetésbe.
- Kopj le picsa.- nézett rám megvető pillantásokkal a szőke hajú lány.
Kikerekedtek a szemeim. Nem tudtam felfogni, hogy ez a kis liba engem le picsázott. Amint megpillantottam apa kocsiját már szaladtam is oda. Beszálltam majd egy megkönnyebbül sóhajjal hátra dőltem az ülésen. Apám kérdőn nézett rám.- Majd elmesélem, de most visszatudnál fordulni és majd szólok hol állj meg.
- Rendben, de drága lesz ez a fuvar.- indította el a kocsit.
- Mibe fog ez nekem kerülni?
- A fiúkáddal karácsony másnapján eljöttök vacsira.
- Miért csak másnapján?- néztem érdeklődve az apámra.
- Mert Angela nem tud karácsonykor eljönni.
Gondolhattam volna, hogy az egész Angela miatt van. Bár az egész furcsa. Amikor visszajöttek a szüleim mindig mindenbe beleütötték az orrukat, ami velem volt kapcsolatos. Sose fogom megérteni, miért pont akkor és miért nem előbb, de jó hogy itt vannak. Nem volt valami felemelő amikor előkerültek, viszont most belegondolva jó, hogy itt vannak nekem és tudom, hogy számíthatok rájuk.
- Kicsim akkor eljöttök?- zökkentett ki apa a gondolatmenetből.
- Igen apa.- ráztam meg a fejem, hogy oda tudjak koncentrálni.- Itt is vagyunk.- mutattam a nagy lakásra.
Apa leállt az út szélére és leállította a motort.
- Jól van, ha bármire szükséged van nyugodtan hívj. - mosolygott.
A nyakába borultam és hosszasan megöleltem. Apa először nem tudta mire venni, de utána viszonozta.
- Na jó apa most megyek. Liam már halálra aggódhatta magát amiért szó nélkül leléptem.
- Menj csak, majd találkozunk.- intett nekem.
Megvártam amíg apa elhajt, majd elindultam a lift felé. Amint felértem az lassan nyomtam le a kilincset, hogy ne csapjak nagy zajt. Amikor beléptem a pultnál ülő Liammel találtam magam szembe.
- Hol jártál báránykám?
- Honnan tudod, hogy én nem a gonosz farkas vagyok?- tettem le a pultra a vásárolt élelmiszert.
- Olyan ártatlan mosolyod van.- ugrott le a székről, majd a átölelte a derekamat.
- Tényleg?- vontam fel a szemöldököm.
- És merre járt az én kis hercegnőm?- nyomott egy lágy csókot a nyakamra.
- Erre- arra... vásárolgatni.
- És milyen volt?- hallatszott a hangján, hogy már egyáltalán nem haragszik.
- Rajongósztikus.- mondtam nevetve.
- Rajongósz...mi?- fordított maga felé.
- Mindegy!- legyintettem.- Kérsz reggelit?
- Igen.- vigyorgott.
- Akkor kérlek pakolj ki a hűtőből. Én addig előpakolom a tányérokat.
Liam kinyitotta és elképedve tapasztalta amit alig pár órája én. Vissza fojtottam a nevetést, hogy ne vegye észre.
- Van egy kis gond?- vakarta a homlokát.
- Miért nem tudsz bevásárolni mikor tudtad, hogy itt akarod tölteni a hétvégét.
- Mert nem tudtam előre akkor döntöttem el.
- Tényleg?- tettem csípőre a kezem. - Akkor miért nem álltunk meg mikor idejöttünk?
- Te engem ne hibáztass!
- Mert mi lesz?- vontam fel a szemöldököm játékosan.
Liam gonoszul vigyorgott, majd elkezdett utánam szaladni. A szobáig kergetett ott viszont sarokba szorított és onnan nem tudtam menekülni.
- Most megvagy!- jött közelebb, majd elkapta a csípőm és az ágyra húzott.- Innen nincs menekvés!-csókolgatta a nyakam.
A mi kis birkózásunknak a telefon zenélése vetett véget. Mindketten a kijelzőre kaptuk a tekintetünket. Louis vigyorgott a kijelzőn.
- Felvegyem?- kérdezte miközben én rajta feküdtem.
- Vedd hát. Úgy eltűntünk, hogy szegények azt se tudták milyen Ufók raboltak el.
- Ráér még.
- Csak úgy 10 nem fogadott hívás volt otthonról. Szerintem vedd fel.
Liam elnyúlt a telefonért, majd felvette.
- Se....Segítség... ez az őrült megkínzott... valaki segítsen rajtam.
Liam mutogatta, hogy sikítsak, de nem akartam még nagyobb szívrohamot okozni a többieknek, főleg így karácsony előtt.
- Liam azonnal mond el hol vagytok!- követelte Louis.
- Le kell tennem itt ez az őrü...
Liam bontotta a kapcsolatot, majd rám mosolygott és félre dobta a készüléket.
- Szóval most le őrülteztél?
- Hidd el, jól áll neked.- nyomott egy csókot az ajkaimra.
A telefon ismét elkezdett csörögni, de Liam csak rádobott egy párnát.
- Akkor az őrült támadásba lendül.
