103.rész (2.évad 33.rész)

- Harry Styles mégis mi bajod van? Rosszabb vagy mint egy menstruáló lány az első éveiben. - vágódott le a kanapéra Carly, majd karját átdobta Harry vállán, mintha mély csevegésbe akarna kezdeni vele. 

- Az, hogy ne itt nyalják-falják egymást hanem menjenek szobára aztán vigyék véghez a mai programot. - amint a mondat elhagyta Harry száját, azonnal odakapta a kezét, Liam pedig elkerekedett szemekkel bámult maga elé. 

Carly rám meredt én pedig köztük és Liam között kapkodtam a tekintetemet. 

- És mégis mi lesz a program. - húzogatta a szemöldökét Carly miután meg mert szólalni. - Vagy várjatok ne mondjátok el majd én kitalálom.

- Nem az amire gondolsz Carly. - intette csendre Liam majd kézen ragadott engem és felvitt a szobánkba. 

Ahogy beléptem a szobába egy széles mosoly kúszott az arcomra miután megpillantottam az ágyat. Igazából nem voltam fáradt, viszont a tudatalattim rejtett üzenetei célba értek. Azzal a lendülettel terültem el az ágyon amivel bejöttem a szobába. Liam öntött enni a mi kis karácsonyi ajándékunknak, majd lefeküdt mellém. 

- A nyulak mindig ilyen sokat esznek? - kulcsolta rá a kezét az enyémre.

- Te milyen nyúltenyésztőnek nézel engem?- hajoltam közelebb hozzá, majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira. - Ilyet kérhetek még?- nézett rám csillogó tekintettel. 

- Most nem, majd esetleg fürdés után. - keltem ki mellőle majd a fürdő felé vettem az irányt. 

Lekaptam Liam köntösét azután játékosan visszatekintettem rá és becsuktam az ajtót. Gyors bedobáltam a szennyes tartóba a ruháimat utána pedig megengedtem magamnak a vizet. Hirtelen a semmiből két kar fonódott a derekamra majd maga felé fordítva vadul az ajkaimnak esett. 

- Lassíts csődör! - mondtam miután szétváltunk. 

Liam hangos nevetésben tört ki, aztán én is csatlakoztam hozzá. Nem nevezném magam tökéletes becenév adónak, de ez förtelmesnek bizonyult, Miután sikerült abba hagynia a nevetést, kitörölt egy könnycseppet a szeméből, majd magamra hagyott. Nem sokáig áztattam magam valahogy sem volt kedvem hozzá. Gyors végeztem majd kilépve a tusoló alól magam, megtörölköztem azt követően pedig magamra kaptam a Liamtől csórt köntöst. 

- Nagyon szexin mutatsz benne. - mért végig amint kiléptem a szobába. - Bár nélküle még jobb volna. 

Elvettem az ágyról a pizsim majd gyorsan magamra öltöttem kevés betekintést engedve ezzel Liamnek aki hisztizve elhagyta a szobát. Utána siettem, de az ajtóban egy széles vállnak ütköztem.

- Itt meg mi folyik? - próbáltam átlesni a válla felett. 

- Nagy mennyiségű kóla! - válaszolt egy dörmögő hang viszont nem tudtam megállapítani, hogy melyik fiú állt sorfalat, mert hogy nem Liam volt az száz százalék. 

- Mire kell ennyi kólás üveg? - néztem végig a folyosón értetlenül. 

- Az még egyelőre titok. - állt meg velem szemben Louis. 

Összeszűkült a szemem, majd kikerültem az ajtó torlaszt álló Zaynt és lefelé vettem az irányt. Ahogy leértem szinte meg is bántam ugyanis tömeghisztéria volt. Lexie és Naomi Liammel, Carly pedig Harryvel került összetűzésbe és olyan szinten kiabáltak egymással, hogy elámultam rajta, hogy eddig nem hallottam őket.

- Itt meg mi folyik? - próbáltam őket túl kiabálni, eléggé gyászos sikerrel. 

Lex rám nézett majd biccentett a fejével a konyha irányába. Szinte azonnal letámadt amint átléptem a küszöböt.

- Mi történik fenn? A két lüke nem enged fel, de nem is mond semmit. Állítólag Zayn és Niall valami játékot készítenek elő, de én nem hiszek nekik, mivel Niall lefeküdt pihenni miután hazaért. 

- Hát valami történik ugyanis megveszekedett módjára rohangál fel-le Louis. Zayn az ajtónk előtt állt mintha azt akarták volna hogy ne jöjjek ki bár ezt Liam hisztis feje elrontotta ugyanis utána indultam. Niallt viszont ott abban a pillanatban nem láttam. 

Lex csak bólintott egyet majd magamra hagyott a konyhába, ahol én azonnal valami harapnivaló után indultam a hűtőbe. 

- Robin dobj már meg egy kólával. - ült fel a hűtő melletti pultra Carly.

- Itt nincs egy korty se. - csuktam be a hűtő ajtaját és a kezemben lévő banánnal távoztam. 

Carly dörmögött valamit, de nem értettem tisztán így nem is tulajdonítottam neki nagyobb hangsúlyt. Kint továbbra is káosz honolt és amikor Harry meglátta a kezemben lévő banánt majdnem rám vetette magát én pedig ijedtem hozzávágtam. 

- Edd meg csak hagyj békén. - másztam át a kanapén. 

Mindenki felnevetett, majd mintha mi sem történt volna mindenki ment a dolgára. Liam leült mellém majd magához húzott.

- Mi történt? Mi volt ez a nagy cirkusz? 

- Meglepetés lesz, de gyere számodra jobb programot szerveztem. - kacsintott majd felállt és megindult a bejárati ajtó felé. 

Egy szó nélkül követtem. Melegen felöltöztünk, majd elhagytuk a lakást. Beültünk a kocsiba majd ő gázt adott. 

- Na most már elmondhatod mi folyik itt - kértem meg mikor már eltelt egy kis idő. 

- Melyikre gondolsz amelyik otthon folyt vagy amelyik itt?

- Mindkettőre. 

- Ami otthon folyik egy egyszerű lánykérés, ami itt folyik hát hogy is kérdezzem meg...- gondolkodott el. - Szeretnél egy külön lakásban lakni...velem?

102.rész (2.évad 32.rész)

OMG! Eltűntem mint ember a sivatagban! De most már itt vagyok és megpróbálok nem eltűnni. Remélem nem pártoltatok el mellőlem, mert most így érettségi után erővel duzzadva visszatértem és egy friss ropogós résszel kedveskedek és amit tudom hozom a folytatást és majd végül a befejezést :)

.:Robin:.
.:Pár héttel később:.

A nagy karácsonyi hercehurcának végeztével szinte minden visszaállt a régi kerékvágásba. A fiúk visszamentek a stúdióba, hiszen még karácsony előtt sem voltak bent és hát ők sem akarják, a rajongóikat sem akarják cserbenhagyni. A pár héten szinte csak az ágyban vagy néha-néha a zuhany alatt találkoztunk egymással akkor is egy hulla is élettel telibb náluk. Agyilag teljesen leterheltek és hozzájuk címzett kérdések nagy része megválaszolatlan maradt. A fiúkkal ellentétbe mi feltöltődtünk és erőben duzzadtunk, hiszen vagy egy kényeztető és egyben lazító napot tartottunk. Ha nem a fürdőben, akkor a bevásárlóközpontban vagy otthon voltunk. Naomi volt az egyik ötletadó, hogy miért nem megyünk plázázni. Az első pár napban még érdekes volt, viszont ahogy teltek a napok egyre rosszabb lett, hogy a fiúk rajongói is megjelentek. Szinte úgy csináltak, mintha mi lettünk volna a fiúk, annyi különbséggel, hogy nem sikítoztak, amikor megpillantottak bennünket. Amint körbe vettek minket egyik irányba sem tudtunk mozdulni. A rajongók mindent tudni akartak, a szaftos részletektől kezdve a lakcímünkig. Egy kevés része a rajongóknak nagyon kedves volt és nem hatolt be a személyes terünkbe, szívem szerint pedig elmondtam volna nekik, hogy nagyon szívesen vendégül látnám őket a vendégségbe, hogy találkozhassanak a bálványaikkal. De nem tettem, hiszen tudtam, hogy így is keveset pihennek, amikor a munka válik számukra elsővé. 

- Hallod örülök, hogy ennek mára vége. - csukta be maga után az ajtót Lexie. - Sosem volt bajom a rajongóikkal, de ez már fárasztó.

- Jó velük néhanapján összefutni velük, de ezek valahogy szaporábbak, mint a nyulak. - indította be a kocsit Carly. 

Hangosan felnevettünk mindannyian, de én tisztában voltam vele, hogy Carlynak igaza volt. Kedvesek, néha napján aranyosak is, de mindenhol ott vannak, pont mint a legyek. 

- A fiúk hazaértek már? - törte meg a nevetést Naomi.

- Biztos nem, hiszen akkor már telefonáltak volna, hogy az ebédet melyik dobozba csomagoltuk el. - nézett komolyan Lexie. 

- Jaaaj Lexie attól, hogy a te pasid elvárja a főtt ételt az asztalon, amikor hazaért, attól a többi fiú nem ilyen. - jegyezte meg Naomi felhúzott orral. 

Carly hangosan felnevetett majd csatlakozott hozzá Lexie és én is. 

- A pasik csak két okból kifolyólag főznek, az egyik, amikor még nincs barátnőjük és nem akarnak éhen halni. - Carly belelépett a fékbe, miközben kioktatta Naomit. 

- És mi a másik? - kérdeztem mikor újra elindultunk. 

Carly megforgatta a szemét, és mint egy szende szűzre úgy nézett rám. 

- Hát a szex! - vágta rá Lexie.

- Ez így igaz, a pusztán lepjük, meg az asszonyt nem szerepel a listán. - folytatta Carly. - Amúgy meg amióta ismerem Louist egyszer nem főzött nekem, inkább elvitt étterembe. 

- Nem értem miért vagytok úgy oda. Zayn simán megfőz csakúgy. 

- Attól, hogy azt mondja, az nem jelenti, hogy úgy is van. Egyszer nem láttam a konyhába ténykedni, Liamet és Niall már nem egyszer, de a Zaynt nem. 

- Ugyan már Carly ez nem igaz! - védte a pasiját Naomi. 

- Ne is erőltesd magad, ha a gyomra kaját követel, akkor képes, de csak talán képes megcsinálni magának valami harapnivalót. - morgott Lexie. 

- De erőltetem! Mert nincs igazad Lex viszont ha nem adsz az igazadból, akkor fogadjunk és meglátjuk mi lesz? - farkasszemet nézett Naomi vele. 

- Tőlem fogadhatunk, viszont nincs az a pénzbeli összeg, amit megtudnál fizetni. 

- Szerintem ez teljesen felesleges vita. - néztem fel a telefonomból.

Naomi és Lexie rám kapták a tekintetüket. Összehúztam magam az ülésen, mert éreztem, ahogy a tekintetükkel engem fürkésznek. 

- Na, akkor mit mond Liam, hisz ti úgy is állandóan beszéltek. - nézett hátra Naomi. 

- Jaj nemár csajok! Csak vigyáz az ő szeme fényére. Emlékeztek amikor Ashley csinálta?

- Persze, olyan applikációt rakott Harry telefonjára hogy tudja, mikor merre van, ha nincs vele. - nevetett Lexie. 

- Mi a helyzet a fiúkkal? - tért vissza Naomi tekintete rám. 

- Már csak ő van bent, de talán fél óra és ő is otthon lesz. - néztem előre. 

A lányok rám meredtek és egy óóóó hagyta el a szájukat. Tisztában voltam vele, hogy cukkolásból csinálják, de különösebben nem vettem fel magamra. Legyintettem majd a figyelmem visszavándorolt a telefonomra, amin egyáltalán nem Liammel folytattam eszmecserét, hanem Carly rekordját akartam minden áron megdönteni, de sikertelenül. 

A lakásba belépve káosz fogadott minket. A fiúk nagy sürgölődésben voltak, de nem a konyhába. Felakasztottam a kabátom, majd a csizmámat akartam levenni, amikor kinyílt az ajtó. 

- Úgy utálom, amikor a semmiből kezd el szakadni a hó. - lépett be pufogva egy nagy hóemberként szegénykém. 

A szám elé tettem a kezem, hogy ne vegye észre, hogy rajta nevetek. Az ajtó becsukása után engem is megpillantott. A morcos pillantása azonnal felderült. Ledobta a táskáját a földre majd magához húzott és megcsókolt. Csókjától azonnal felmelegedtem, úgy csókolt, mint korábban sohasem.  Lassan elhúzódott tőlem és egy csábos mosoly kúszott az arcára. 

- Hiányoztál. - mondta miközben levette magáról a havas kabátját. 

Egy kicsit az én pólóm is nedves lett, de nem bántam a héten először sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk egymáshoz. 

- Megtennétek, hogy máshol faljátok fel egymást, mert ettől még a kedvem is elmegy tőletek!- terült el kanapén a nappaliban Harry.

101.rész (2.évad 31.rész)

Hosszas kihagyás után meghoztam az én kis karácsonyi ajándékom! Igyekezni fogok hozni a következőt de sajnos idén érettségizem és az most fontosabb lett. 

Liam felpattant az ágyról és kiszaladt a szobából. Lecsuktam a ketrec tetejét és követtem a példáját. Végig rohantam a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfoknál elakadtam. A karácsonyfánk lángokban állt. Odalépdeltem Carlyék mellé akik a telefon kijelzőjét bámulták mindeközben a fiúk próbálták eloltani a szerencsétlenül járt fánkat.
- Mennyi idő mire kiérnek?- fordult felénk Zayn.
- 5 perc körül mondta a diszpécser.
- Hozzatok valamit! - kiáltott fel Niall és az égő kezével hadonászott.
- Nyugodjon meg mindenki! - rohant el Louis a konyhába majd visszafelé egy lábassal érkezett vissza amit ráöntött Niallra. Gyilkos pillantásokkal jutalmazta Louist. Szirénázás zavarta meg a gyilkolást. Három tűzoltó rohant be a bejárati ajtón majd oltani kezdték azt a maradék fát ami még égett. Liam odasunnyogott mellém, majd a fülembe kezdett suttogni.
- Én is tűzoltó lettem volna, ha nem jön be az éneklés.
- Még szerencse, hogy be jött. - jegyezte meg Lexie.
Liam feltűzte az orrát, majd otthagyott minket. Lexiere néztem aki a megpörkölődött barátját tanulmányozta. Pár percig nézhettem mire észrevette, majd rám nézett és tekintetéből sugárzott a meglepettség.
- Mi az?
- Megbántottad!
- Csak őszinte voltam. - vont vállat.
Kisiettem a konyhába ahol Liam Harryvel egy társaságban zabálták a vörösszőlő ízű fagyit. Leültem Liam mellé, majd elvettem tőle az evőeszközt, de szerencsétlenségemre én azzal nem tudtam enni.
- Hogy lehet a fagyit villával enni?
Felkeltem a pultól és az evőeszközös fiókig meg sem álltam. Kivettem egy kiskanalat, majd visszaültem mellé.
- Kérhetek én is? - tartottam feléjük a kanalat.
- NEM! - Húzta maga felé a bödönt Harry.
- Harry! - szólt rá élesen Liam.
- Mi van? Ő csaj biztos nem adok neki a fagyimból. Szerezzen magának!
Magához szorította és durcásan a nappali felé indult.
- Itt meg mi történt? - hallottuk a hangját.
Felpattantunk és utána mentünk. Tátott szájjal mered a karácsonyfa hamvaira. Eldobta a fagyis dobozt amit eddig féltve óvott tőlem, majd lerogyott a földre és a fenyő maradékát siratta.
- Ki tette ez veled? Ki volt az a szörnyeteg?
- Liam!- vágta rá Louis.
Elkerekedett szemekkel nézem a barátom aki köpni-nyelni nem tudott. Carly egyetértően bologatott mellé és hozzá társult még Zayn aki csak az imént jelent meg.
- Én?! Te normális vagy? Egész végig fenn voltam! A másik meg, hogy milyen okból gyújtottam volna fel?- tátotta szét a karját. - Fogalmam sincs honnan vetettek ekkora őrültséget, de annyi fix, hogy beszívtatok valamit!
- Liam szabotálni akartad a művünket! - háborgott Carly.
- Hogy mi bajotok van? Most ti összefogtatok ellenem? - nézett végig a lent lévő társaságon.- Robin?
Megráztam a fejem, majd megöleltem. Éreztem, hogy jól esik neki ezért csak a fejemet fordítottam a többiek irányába akik komoly fejjel nézték Liamet.
- Mi bajotok van?- kérdeztem végül meg.
Carly nevetést visszafojtva közölte, hogy semmi így azonnal tudtam, hogy csak szívatják Liamet. Csúnyán ránéztem a barna barátnőmre aki fel sem vette magára.
- Carly miért?
- Nem tudom őket bántani! Hisz nézd milyen aranyos pofikájuk van.
Carly az arcunkat kezdte csipkedni ami nagyon fájt. Próbáltam lerázni a kezét, de nem sikerült. Rosszabb volt, mint egy idős néni, aki az unokája arcát csipkedi.
- Hagyd már abba!- ütögettem a kezét.
Carly durcásan rám nézett, majd abba hagyta.
- Sajnálom haver!- ölelte meg Zayn Liamet, majd azzal a lendülettel el is tűnt az emeletre.
Liam mérgesen Louisra nézett aki csak váll vonogatva vigyorgott. Harry viszont nem tudott a szívassuk meg Liamet tervről mert még mindig a földön térdelt és a fa maradványait siratta.
- Szándékosan gyújtottátok meg? - kérdeztem meg végül.
- Nem! Az egyik égősor zárlatos lett és az miatt gyulladt ki és én találtam ki, hogy Liamen leverem.
- Szemét vagy Louis. - boxolt bele barátja vállába.
Carly kézen fogta Lout én pedig Liamet és felvittük őket a hálóba. Becsuktam magam mögött az ajtót és az ágy felé lökdöstem. Idegesen beletúrt a hajába, majd leült az ágy szélére. Az ölébe ültem és a nyakát kezdtem csókolgatni. A keze a fenekemre tévedt, és azt kezdte simogatni. Apró sóhaj tört fel az ajkaim közül. Éreztem ahogy mosolygott miközben lágyan megszívta a nyakam. Hátra dőlt én pedig hátravetettem a fejem és játékosan beletúrtam a hajamba. A férfiasságának egyre kevesebb helye volt ahogy mozogtam. Széles vigyor ült ki az arcomra miközben lágyan megcsókolta a nyakam. Fordított a helyzetünkön így ő került felülre.
- Boldog karácsonyt.- motyogta miközben feljebb tolta a felsőm.

100.rész (2.évad 30.rész)

Elképedtem amikor megláttam Angelát ahogy kitárt karokkal várja, hogy megöleljem. Hátrálni akartam, de Liam megakadályozott benne. Odaléptem és egy gyors ölelést adtam neki, majd megindultam befelé. Felakasztottuk a kabátokat a cipőket pedig a cipő tartóra tettük. Angelát követtük. Liam rákulcsolta a kezét az enyémre. Ahogy beléptünk a házba rossz érzés fogott el. A raboskodásom ideje alatt is éreztem, de nem ennyire. Angela mosolya miatt a szőr felállt a hátamon. Leültünk a nappaliba. A fehér kanapé amit úgy utáltam ahogy van. Apa egy tálca pohárral jelent meg.
- ÁÁÁ megjött az én kis lányom.- nyújtotta felém a tálcát.
Levettem két poharat, majd az egyiket Liamnek nyújtottam. Apa felemelte az egyik szemöldökét, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében ott hagyott minket. Liam elvette a boros üveget az asztalról majd öntött nekem és magának. Belekortyoltam az édes  italba. Angela leült mellém és próbálta megteremti a barinős viszonyt amiről még az ajtóban beszélt.
- Robin mesélj hogyan telt el a tegnapi parti!
- Remekül Angela.- húztam el a szám.
Igazából nem volt kedvem csevegni vele. Liam felé fordultam aki csak a Tv-ben lévő golf meccset bámulta. Végig simítottam az arcán, mire megrázta a fejét és elmosolyodott.
- Vége van már? - kapta rám a tekintetét.
- Sajnos még nem.- adtam egy apró puszit az arcára.
Egy csengő felcsendült mire Angela megragadta a kezem.
- Gyere!!!
Kirángatott egészen a konyháig, ahol anya rohangált.
- Robin kedves, hát itt vagy!!
A nagynéném a vállamra tette a kezét.
- Szia. - erőltettem magamra egy mosolyt. - Mit vihetek ki?
- A levest szerintem viheted. - nézett a válla felett át anya.
Megfogtam és már mentem ki az étkezőbe. Mindenki az asztalnál ült. Liam maga mellette foglalt helyet az asztal végén. Letettem az asztal közepére a leveses tálat és leültem az üres helyre. Mindenkit elfoglalt, hogy a tányérját megtöltse étellel. Liamet nem igazán érdekelte a kaja inkább foglalkozott azzal, hogy a combomat simogatta. Összeszorítottam a két lábam jelezve, hogy fejezze be.
- Estére lesz egy kis meglepetésem. - súgta oda a fülembe.
A szám elé kaptam a kezem, hogy le lássák a nevetésem.
A vacsora végeztével még beszélgettünk egy kicsit, majd mi Liammel megindultunk haza. Annak ellenére, hogy mindketten kellően megittuk a részünket nem voltunk részegnek nevezhetőek.
- Mondtam már, hogy ittasan még vonzóbb vagy.
- Te pedig kanosabb.
Beültünk a taxiba amit  apa hívott nekünk. Megadtuk a címet, majd hátradőlve vártuk, hogy hazaérjünk. Liam vállára hajtottam a fejem mire bele puszilt a hajamba. Az út elég csendesen telt igazából már állva eltudtunk volna aludni.
- Meg is jöttünk!- állt meg az autó a sofőr pedig hátra fordult.
Kinyitottam az egyik szemem és láttam ahogy Liam fizet, majd kivesz a kocsiból. Az ajtóig jutottunk, majd ott elakadt.
- Tudok ám a saját lábamon is közlekedni.
- De abba mi volna az érdekes?
Belökte az ajtót és megindultunk befelé. Élveztem ahogy cipelt. Láttam, ahogy élvez, hogy a seggemet is tudja fogdosni. Felvitt a szobánkba, majd ott letett az ágyunkra. Éreztem, ahogy fölém görnyed. A lábam között térdelt és a nyakamat lepte el aprócska puszikkal.
Reggel egy hatalmas reccsenésre ébredtem. Liam káromkodott egy sort én pedig ijedtem felültem és láttam ahogy a nyuszi ketrec mellett ült és a lábát fájlalja.
- Mit csináltál? - túrtam bele a hajamba.
- Kapok egy gyógypuszit ? - nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Gyere! - intettem a fejemmel.
Liam elvigyorodott, majd beugrott mellém az ágyba. A tegnap esti ruhába voltam mivel még nem öltöztem át. A ruhám cipzárjával játszadozott. Teljesen kanos volt. A keze a derekamon pihent és nyelve bejutásért könyörgött az ajkaimnál.
- Lécci, lécci. - könyörgött.
Hátradöntöttem a fejem és megmakacsolva magam kigurultam alóla.
- Nem már!
- De már!- hagytam ott és leültem a nyuszi ketrece mellé.
Éreztem ahogy Liam féltékeny pillantásai érik a nyuszinkat. A vállam felett lestem, hogy éppen mit csinál, de csak engem figyelt.
- LIAM!!!
A kiabálásra mindketten az ajtóra kaptuk a tekintetünket.

99.rész (2.évad 29.rész)

.:Robin:.

Megfogtam az apró ajándékot és elindultam vele fel az emeletre. Letettem az ágyra a dobozt amibe a nyuszi leselkedett kifelé.
- Na gyere ide!- óvatosan fölemeltem és az ölembe vettem.
Éppen kiugrott az ölemből amikor Liam belépett. Bátortalanul ugrándozott körbe körbe. Annyira aranyos volt, ahogy odaugrált Liam lábához, majd elkezdte szaglászni.
- Na és hogyan fogod innen oda rakni?- mutatott a ketrecre ami az ajándék része volt.
- Még nem tudom szerintem majd óvatosan beteszem.
Liam leült az ágyra én pedig a lábának döntöttem a hátam.
- És mi lesz a neve?- hajolt előre, hogy adjon egy csókot.
- Nem tudom.- vontam meg a vállam.
- Egyáltalán fiú vagy lány?- nézett a fehér szőrgombolyagra.
- ZAYN!- kiáltottuk magunkat el egyszerre.
Zayn úgy rohant be a szobába, mintha életveszélybe lenne. Kikerekedett szemekkel állt meg az ajtóban amikor észrevette, hogy nem történt semmi.
- Mi van?- tárta szét a kezét.
- Fiú vagy lány?- vágtam hozzá a kérdést.
- Mi?
Liam fejbe csapta magát én pedig a padlót akartam megfejelni csak Liam éppen elkapott és visszahúzott.
- Ő ott.- mutattunk egyszerre a nyuszira.
- Szerintem nem tudom. Döntsétek el a tiétek!- hagyott ott minket.
- És akkor most mi lesz? Hogy döntsük el, hogy milyen nevet adjunk neki?
- Ültessétek be egy kocsiba és ha tud parkolni akkor fiú ha nem tud lány.- állt meg Louis a nyitott ajtóban.
A két kezével az ajtófélfának volt támaszkodva.
- Jobb ötleted már nem is lehetne!- álltam fel, majd megfogtam a tapsi hapsit. - Gyere majd kitalálunk valami szép nevet. - beletettem a ketrecébe, majd elsétáltam Louis mellett.
- Mit akarsz Louis?- hallottam még a kérdését Liamnek.
- Van egy nagyszerű hírem a számotokra.
A végét nem hallottam mert éppen megjelent Harry.
- Ááá szia Harry.- küldtem felé egy baráti mosolyt.
Harry rám nézett és ment tovább. Megvontam a vállam és leszaladtam a lépcsőn. Bementem a konyhába, majd a hűtőből előkerestem egy szál répát.
- Ezt tökéletes lesz.- ragadtam magamhoz a legnagyobbat.
Visszasiettem, de amikor Louis megláttam a zöldséget a kezembe átváltozott hisztis kisgyerekké.
- Mit akarsz vele csinálni?- kérdezte és tekintete aggodalmat sugallott.
- Willnek hoztam.
- Úgy látom vetélytársad akadt.- mondta vigyorogva Liam.
- ZAYN!!!! NAOMI!!!- kiabált majd elsietett a szobájuk felé.
Odaállt és elkezdte verni Zaynék ajtaját. Az ajtófélfának dőlve néztük ahogy Louis próbálja kiverni az ajtót.
- Louis nyugi nem eszik annyi répát. És megígérem, hogy ha elfogy majd én veszek.
Louis abbahagyta a dörömbölést elfordult és mintha mi sem történt volna elhagyta a színhelyet.
- Úgy látszik te leszel az új bevásárlónő.- húzott magához.
A derekamon pihent a keze. A nyakamat kezdte csókolgatni.
- Megtennétek, hogy nem itt nyáladzotok? - jött fel Harry.
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy elmegyek és keresek egy lányt neki, hogy ne legyen ennyire maga alatt. Liam behúzott magával majd eldöntött az ágyon.
- Min gondolkozol?- adott egy puszit az ajkamra.
- Azon, hogy szerzek neki egy csajt, hogy ne legyen állandóan felfújódva.
- Ne foglalkozz vele.- puszilt bele a hajamba.
A nyaka köré fontam a kezem és fordítottam a helyzetünkön. Ráültem az ágyékára és apró csókokkal leptem el a testét. Láttam az arcát hogy folyamatosan mosolyog. A pólójától megszabadítottam majd az arcomat közre fogta a kezével és felhúzott magához.
- Annyira szeretlek.- adott egy puszit az orromra.
- Akkor is fogsz szeretni, ha azt mondom, hogy holnap vacsira kell mennünk a szüleimhez.
Liam elgondolkodott, majd elkezdte csikizni az oldalam. Folytak már a könnyeim is ahogy fordult a helyzetünk.
- Hülye kérdésre hülye válasz.
Felállt az ágyról, majd elment a fürdőbe. Amíg ő zuhanyozott én lesiettem valami harapni valóért. Felvettem egy oeros dobozt és egy üveg üdítőt.
- Hova készülsz azokkal?- állított meg Lexie.
- Egy kis romantikus édeskedés lesz.- vontam meg a vállam.
- Édeskedés mi? Én inkább hagyjuk az evést és szexeljünknek nevezném.
- Annyira hülye vagy.- hagytam ott.
Visszasiettem a szobánkba ahol már Liam az ágyon volt elterülve és a gépét bámulta félmeztelen. Letettem az éjjeli szekrényre a kaját és elsiettem én is zuhanyozni. Amikor végeztem magam köré csavartam a törölközőm és kiléptem a szobába. Liam az ágy háttámlájának volt dőlve és onnan nézte a gépet, de amikor észrevette, hogy csak egy törölköző fedi a testem felnézett a gépről és engem kezdett el nézni.
- Mi a helyzet hercegnő? Új a szabója?
Nem igazán értettem, hogy mit akar vele, de bele mentem a játékba.
- Hát tudja uram le kellett cseréltetnem az előző állandóan leskelődött utánam. - sétáltam felé.
- Ez nagyon szégyenletes!- kapta el a derekam majd az ágyra rántott.
Fogtam a törölközőm ahogy csak tudtam, nehogy leessen.
- Szerintem ennél én sokkal jobbat tudok önnek szerezni.- fogta meg a végét.
Lerántotta rólam majd eldobtam a szoba másik felébe. Apró csókokkal lepte el a testem én pedig a hátát karmolásztam.

***

3 óra körül teljes harci díszbe álltunk a szobánkba és már csak az indulásra vártunk. Izgatott és ideges voltam egyszerre. Bár a nagyszerű éjszaka kárpótlást nyújtott előre. Az ágyon ültünk amikor megcsörrent a mobilom. Apa volt. Gyors felvettem.
- Szia!!
- Mikorra jöttök?- kérdezte köszönés nélkül.
- Már is indulunk.- tettem le.
Liam vette a lapot mert már az ajtóban ácsorgott. Lesiettünk Li felkapta a kocsikulcsot és már mentünk is a garázs felé. Elmondtam a címet, majd indultunk is. Nem volt túl messze ami csak szerencsét hozott nekünk. Leparkolt a ház elé, majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Hercegnő!- nyújtotta a kezét.
- Nagyon köszönöm.
Elindultunk az ajtó felé bekopogtam, majd szépen lassan kinyílt.
- ÓÓ Az én barinőm!

98.rész (2.évad 28.rész)

.: Carly:.

Az én egyetlenem feje olyan volt mikor letette a telefont, mint aki nem tudja mi is történt.

- Louis mi történt?
- Azt hiszem Liam agyára ment a munka.- tette az éjjeli szekrényre a készüléket.
- Fantasztikus. Akkor mi addig mit csinálunk még Harry és Liam észhez tér?
Louis elgondolkodott, majd kikelt az ágyból és a szekrényhez sétált. Hasra fordultam és érdeklődve figyeltem, ahogy felöltözik. Louis elbattyogott a fürdőig én pedig tovább lustálkodtam az ágyba.
- Te nem készülődsz?
- Máris.- gurultam az ágy széléig, majd onnan felálltam és elvánszorogtam a gardróbig.
Kerestem egy egyszerű, de elegánsabb ruhát, majd felöltöztem. Mivel kint a tél ellenére nem volt hideg nem öltöztem annyira rétegesen. Amint kiléptem a fürdőből Louis szeme kikerekedett.
- Mi az?
- Kint szakad a hó! Annyit hűlt 2 nap alatt a levegő, hogy inkább nem mennék ki így a helyedbe.
A mosoly lefagyott az arcomról, majd csípőre tettem a kezem. A fejem ingattam miközben felvettem egy vastagabb felsőt.
- Így már jó leszek?- fordultam körbe előtte.
- Nekem mindenben, jó nézel ki.- állt fel az ágyról, majd hosszasan megcsókolt.
Megforgattam a szemem és unottan elindultam lefelé. Odalent viszont 2 nagy bőrönd fogadott. Megtorpantam a lépcsőnél és tanakodva ingattam a fejem, hogy rájöjjek kié a bőröndök hada. Louis megállt mellettem és nyomott egy lágy csókot a nyakamra.
- Ha megint Robin hisztizik én esküszöm megverem, hogy értelmesebb legyen!- fontam magam előtt össze a kezem.
- Liambe se ártana azt csinálhatom én?- nézett rám kölyök kutya szemekkel. - Felhívom erre előadja nekem, hogy egy őrült elrabolta.
- Tényleg ezt mondta?- néztem rá nevetést visszafojtva
Louis bólintott én pedig alig tudtam visszatartani a nevetést. Tudtam, hogy Liam hülye, de ennyire azért nem néztem annak.
- Nem Robiné.- jött el a bőröndök mellett Lexie.- Hanem Ashleyé.
- Mi van?!
Leesett állal néztem Lexiere. Louistól is valami hasonló megdöbbenésre számítottam, de ő egyáltalán nem úgy reagált, mint ahogy én azt reméltem.
- Szakítottak.- mondta tömören Lex.
Próbáltam megemészteni, csak nem igazán sikerült. Értetlenül ráztam a fejem, majd Louira meredtem. Louis megrántotta a vállát, majd a csuklómat megragadva elhúzott a táska halom mellett. Felvettem a kabátomat és a cipőmet. Lementünk a garázsba, majd beszálltunk a fiúk kocsijába, mivel az a nagyobb és mert az szívecském nem engedett vezetni.
- Na akkor irány fát venni!- vigyorgott Lou.
- Juhúú!- tettem az izgatottságot.
Felnyílt a garázsajtó és már indultunk is. Louis besorolt a forgalomba én pedig felhangosítottam a rádiót. Élveztem a zenét ami éppen szólt. Louis a kormányon ütötte a zene ütemét én pedig úgy tettem mint aki énekli a dalt. A dal végén mindketten elnevettük magunkat. Louis elkanyarodott majd megállt a parkolóba.
- Adj egy szemüveget!- mutatott a kesztyűtartóra.
Lenyitottam és vagy 50 darabbal találtam szembe magam. Kivettem egyet, majd az ölébe dobtam.
- Úgyis felismernek minket, ha akarnak.- nyitottam ki az ajtót.
- Tudom, de istenien áll ez ismerd be!
- Igen.- siettem mellé.
Rákulcsolta a kezét az enyémre, majd beléptünk a főtérre, ahol a fákat árulták. Rengeteg választék volt. Előre mentem és a sok fa között kiszúrtam egy pont jót. Amin nem is túl nagy és nem is túl kicsi. Odasiettem és pont mikor megfogtam egy másik nő is rátette a karmait.
- Már megbocsáss, de ezt én láttam meg.- húzta maga felé a fámat.
- Azt nem hinném. Én fogtam meg először!
Lou a háttérben figyelte, ahogy elkezdjük cibálni a fát a nővel.
- Engedje már el! Nem érti, hogy én láttam meg először!
A nő családja olyan 5 perc után tűnt fel. Egy férfi és két kis lány. A lányok olyan 14 év körüliek volt a férfi pedig olyan 40 év körül járhatott.
- Édesem választottál már fát?
- Nem látod Jack, hogy itt van.- rántott egyet.
- Na ide figyeljen mivel tudnám meggyőzni, hogy hagyja ezt a fát nekem és a barátomnak. - mutattam a hátul bujkáló Louisra.
- Semmivel.
Ekkor az egyik lány telefonjából elkezdett hangosan üvölteni a Best Song Ever. Megcsillant a szemem és Louist a szabad kezemmel közelebb húztam magamhoz.
- Énekelj!- súgtam oda.
- Minek? Válassz inkább másik fát.
- Nem választok! Én láttam meg először.
Ha én valamit a fejembe veszek akkor nem tágítok mellőle és ezt ő is nagyon jól tudja.
- Rendben.- sóhajtotta.- You know, I know, you know
I'll remember you
And I know, you know, I know
You'll remember me.
A két lány őrült sikoltásba kezdett amikor felismerték a hangját. Gonosz vigyor ült ki az arcomra.
- Kér... Kérhetünk autógrammot?
- Természetesen ha meggyőzitek anyátokat, hogy a miénk lehessen a fa.- vigyorogtam tovább.
Az anyjuk elgondolkozott, majd végig nézett a lányain akik nagy kérlelő szemekkel meredtek rá. A nagy sóhajtása után elengedte Louis pedig már lépett is oda a közös fényképre és az aláírásra. Amint végeztek én megindultam diadalittas mosollyal a pénztár felé a fámmal.
- Nyertem.- vigyorogtam Louira amikor rákulcsolta a kezét az enyémre.
- Adhatok még valamit?- kérdezte már az árus.
- Nem köszönjük.- válaszolta Louis.
Louis kifizette, majd a vállára kapta és megindultunk a kocsi felé. Beszálltam a kocsiba, míg ő betette a csomagtartóba a fát. Láttam, hogy rezeg a telefonja. Gyors megnyomtam a fogadás gombot és a fülemhez emeltem.
- Mi van Gerle pár kiromantikáztátok magatokat?
- Igen eltudtok jönni.- hallottam meg Liam mély hangját.
- Szerencsétekre még bent vagyunk a városba szóval mond a címet és megyünk!
Liam lediktálta a címet mire pont beült Louis is.
- Megküzdöttem vele, de bent van a kocsiba.
- Remélem azért két potyautast elviselsz még.
- Liamék?
Bólintottam, mire ő egy nagyot sóhajtott. Szegénykémet lefárasztotta már korán Liam szóval megértettem a reakcióját. Beindította a kocsit és már indultunk is a címre. Nem volt messze a tértől így gyorsan odaértünk. A két okostojás mivel még az előző napi ruháikba voltak dideregve ültek be a kocsiba.
- Csak nem fáztok?- fordultam hátra.
- Nem-nem dehogy.- legyintett Robin majd közelebb lépett Liamhez.
- Zsenikéink.- mondta Louis nevetve.
Visszaérve Robin és Liam páros elhúzódtak  a szobájukba valahogy nem lepődtem meg rajta. Levettük a kabátokat és a cipőket és bevittük a fát majd elkezdtük felállítani. Én előkerestem a díszeket, majd annak is neki láttunk. Két óra elteltével nagy nehézségek árán készen lettünk. A nagy nehézség pedig Harry volt aki köntösbe fetrengett a kanapén. A feltevésem az volt, hogy Ashley miatt ilyen de nem mertem megkérdezni, mert Louist is megharapta azután, hogy megkérte menjen arrébb. Louis elégedetten bámulta a fát én pedig beleugrottam a nyakába. Átölelte a derekam és felemelt.
- Van egy kis karácsonyi meglepetésem.- súgta a fülembe.
- Elmehetnétek innét valahová máshová nyáladzani!- visított Harry a kanapéról.
Louis letett és elindult az emelet felé.
- Gyere hagyjuk magára Mr durcogit.

Estig fent voltunk a szobánkba és próbáltuk kitalálni milyen színű masnit kössünk Zayn és Naomi ajándéka köré. Majd egyszer csak karácsonyi dal ütötte meg a fülünket.
- Megjött a karácsonyi manó!!!- kiabált Niall.
Felkötöttem a piros szalagot és már indultunk lefelé. Lent mindenki kényelembe helyezte magát.
- Na akkor ki kezdi??- ült le izgatottan Zayn.
- Kezdjük mi!- álltam fel. - Hát mivel húzni kellett és ezt csak ti fiúk magatok közt oldottátok meg ezért mi annak a párosnak adunk akinek az egyik tagja annyira izgatott, hogy nem állította be a haját, hogy még a boxerébe is alig tud megmaradni.
Zayn vigyorogni kezdett, majd Naomi odajött és hosszan megölelt.
- Szerintem kérjél neki egy nyugtató olaj masszást.- súgtam a szőkeség fülébe.
Szegény addig nem értette amíg ki nem nyitotta az ajándékot. Mikor meglátták a wellnes hétvégés utalványt mindkettő úgy vigyorgott mint aki lefagyott volna. Tudtam, hogy elakarnak utazni egy hétvégére valahová ezért mi megelőlegeztük nekik.
- Na akkor azt hiszem mi jövünk.- tette félre az ajándékát Naomi. - Mi egy olyan párost húztunk akik voltak már majdnem szülők, és mindkettő béna volt érzelem kimutatásba.
Robin fogta a fejét, majd odamentek és megölelték Zayn és Naomit. Naomi átadott egy nagy dobozt Robinnak aki azonnal leült vele. Robin megakarta rázni a dobozt, de Zayn közbeavatkozott.
- Szerintem inkább nyisd ki.
Az oldalán apró alig látható lyukak voltak, piros karácsonyfás csomagolóval volt becsomagolva. Liam óvatosan kezdte el felbontani, szerintem attól félt, hogy a képébe robban valami. De amikor kinyitották mindkettejüknek elakadt a szava. Egy nyuszi volt benne.
- Tudjuk, hogy nem épp karácsonyi állat, de az eladó azt mondta majdnem annyi baj van vele mint egy gyerekkel. A cuccok pedig már a szobátokba vannak.
- Hát ....hát ez nagyon aranyos.- mondta Robin miközben kézbe vette a fehér apróságot.
- Miért pont nyuszi?- kérdezte Liam.
- Megfogod szeretni.- tette a kezébe Robin.
Liam is elmosolyodott majd simogatni kezdte az apróságot.
- A mi jelöltük imád romantikázni a titkos helyükön és imádja a nyugodt hétvégéket ezért egy Bora Borai úttal ajándékozzuk meg Louist és Carlyt.
Teljesen váratlanul ért a dolog. Megöleltem Robint majd visszaültem a helyemre. Lexie felállt  és Harry felé fordult.
- Tudom Harry, hogy rosszul jött ki de egy párterápiás masszás bérletet vettünk nektek. De ha nem szeretnél rá elmenni, majd egy másik lánnyal akkor ki tudom cseréltetni.
- Nem nem kell nagyon köszönöm.- erőltetett magára egy mosolyt Harry. - Én viszont nektek New York egyik legjobb szállodájába intéztem egy romantikus éjszakát teljes ellátással.
Niall lepacsizott Harryvel, majd Lexie hosszasan megölelte. Miután mindenki elmerengett az ajándékán Liam felállt az apró ajándékával, majd megindult felfelé.
- Igazságtalanok vagytok! Mindenki elmegy valami Wellnes izére mi meg majd nyúlpesztrát játszunk?
- Liam nektek ez kellett!- mondtam a szomorú valóságot.
Szükségük volt rá, mert ők ketten azok akik felelősségteljesek, de egy gyerekre nem készek. 

97.rész (2.évad 27.rész)

Korán keltem, hogy megtudjam lepni Liamet egy kis reggelivel. A konyha hatalmas volt, én pedig alig ismertem ki magam benne. Az otthonihoz már hozzászoktam, de itt egyszerűen nem találtam semmit sem meg. A sok keresgélés után megtaláltam minden edényt amire szükségem van. Neki akartam kezdeni a rántottához csakhogy a hűtő kongott az ürességtől. Csípőre tettem a kezem és elkezdtem gondolkodni. Liam még most fordulhat a másik oldalára ezért, ha most lelépnék a boltba ő észre sem venné. Visszalopakodtam a szobába és gyors felöltöztem. Mivel Liam megszöktetett így nem volt váltás ruhám. Felvettem amit az interjú alatt viseltem és lesiettem a boltba. Mivel nem igazán ismertem magamat a környéken ezért a telefonomon lévő GPS-t bújva bóklásztam. Szerencsémre nem volt messze a bolt. Besiettem, mivel már így is sok időt töltöttem el a keresgéléssel. Azonnal a hűtő részt kezdtem keresni. Éppen belepakoltam egy doboz tojást a bevásárló kosaramba amikor a telefonom elkezdett rezegni. Elővettem és láttam, hogy Twitteren posztolt valaki.
 " Liam barátnője a Great Scotland Yard utcai bevásárlóközpontban van."
Megállt bennem az ütő. A Directionerek úgy látszik nem csak a fiúkért vannak oda, vagy csak azt hiszik hogy Liam is velem van. Gyors végig szaladtam a bolton és összedobáltam a reggelihez szükséges hozzávalókat. Épp a kasszánál fizettem amikor megláttam a kint sorfalat álló sikoltozó rajongókat. Elfogott egy olyan érzés amit a híres emberek érezhetnek. Kifizettem, majd egy félreeső sarokba húzódtam, hogy telefonálni tudjak. Liamet akartam először hívni, de gyorsan letettem róla hiszen ha idehívom akkor csak még nagyobb zűrzavart keltünk. Csak egyetlen választásom maradt. Megnyomtam a hívás gombot, majd az első csörgésre fel is vette.
- Mi a baj?
- Értem tudnál jönni?
- Hol vagy most?- kérdezte sóhajtva.
- Great Scotlan Yard utcai boltnál. Csak siess mielőtt elevenen felfalnak a rajongók.
- 10 perc és ott vagyok.- tette le.
A fejemre vettem a kapucnimat és két csajszi mellé beálltam harmadiknak. Ők éppen valami új fiú bandát beszéltek ki.
- Ti is szeretitek őket?- próbáltam beszállni a beszélgetésbe.
- Kopj le picsa.- nézett rám megvető pillantásokkal a szőke hajú lány.
Kikerekedtek a szemeim. Nem tudtam felfogni, hogy ez a kis liba engem le picsázott. Amint megpillantottam apa kocsiját már szaladtam is oda. Beszálltam majd egy megkönnyebbül sóhajjal hátra dőltem az ülésen. Apám kérdőn nézett rám.
- Majd elmesélem, de most visszatudnál fordulni és majd szólok hol állj meg.
- Rendben, de drága lesz ez a fuvar.- indította el a kocsit.
- Mibe fog ez nekem kerülni?
- A fiúkáddal karácsony másnapján eljöttök vacsira.
- Miért csak másnapján?- néztem érdeklődve az apámra.
- Mert Angela nem tud karácsonykor eljönni.
Gondolhattam volna, hogy az egész Angela miatt van. Bár az egész furcsa. Amikor visszajöttek a szüleim mindig mindenbe beleütötték az orrukat, ami velem volt kapcsolatos. Sose fogom megérteni, miért pont akkor és miért nem előbb, de jó hogy itt vannak. Nem volt valami felemelő amikor előkerültek, viszont most belegondolva jó, hogy itt vannak nekem és tudom, hogy számíthatok rájuk.
- Kicsim akkor eljöttök?- zökkentett ki apa a gondolatmenetből.
- Igen apa.- ráztam meg a fejem, hogy oda tudjak koncentrálni.- Itt is vagyunk.- mutattam a nagy lakásra.
Apa leállt az út szélére és leállította a motort.
- Jól van, ha bármire szükséged van nyugodtan hívj. - mosolygott.
A nyakába borultam és hosszasan megöleltem. Apa először nem tudta mire venni, de utána viszonozta.
- Na jó apa most megyek. Liam már halálra aggódhatta magát amiért szó nélkül leléptem.
- Menj csak, majd találkozunk.- intett nekem.
Megvártam amíg apa elhajt, majd elindultam a lift felé. Amint felértem az lassan nyomtam le a kilincset, hogy ne csapjak nagy zajt. Amikor beléptem a pultnál ülő Liammel találtam magam szembe.
- Hol jártál báránykám?
- Honnan tudod, hogy én nem a gonosz farkas vagyok?- tettem le a pultra a vásárolt élelmiszert.
- Olyan ártatlan mosolyod van.- ugrott le a székről, majd a átölelte a derekamat.
- Tényleg?- vontam fel a szemöldököm.
- És merre járt az én kis hercegnőm?- nyomott egy lágy csókot a nyakamra.
- Erre- arra... vásárolgatni.
- És milyen volt?- hallatszott a hangján, hogy már egyáltalán nem haragszik.
- Rajongósztikus.- mondtam nevetve.
- Rajongósz...mi?- fordított maga felé.
- Mindegy!- legyintettem.- Kérsz reggelit?
- Igen.- vigyorgott.
- Akkor kérlek pakolj ki a hűtőből. Én addig előpakolom a tányérokat.
Liam kinyitotta és elképedve tapasztalta amit alig pár órája én. Vissza fojtottam a nevetést, hogy ne vegye észre.
- Van egy kis gond?- vakarta a homlokát.
- Miért nem tudsz bevásárolni mikor tudtad, hogy itt akarod tölteni a hétvégét.
- Mert nem tudtam előre akkor döntöttem el.
- Tényleg?- tettem csípőre a kezem. - Akkor miért nem álltunk meg mikor idejöttünk?
- Te engem ne hibáztass!
- Mert mi lesz?- vontam fel a szemöldököm játékosan.
Liam gonoszul vigyorgott, majd elkezdett utánam szaladni. A szobáig kergetett ott viszont sarokba szorított és onnan nem tudtam menekülni.
- Most megvagy!- jött közelebb, majd elkapta a csípőm és az ágyra húzott.- Innen nincs menekvés!-csókolgatta a nyakam.
A mi kis birkózásunknak a telefon zenélése vetett véget. Mindketten a kijelzőre kaptuk a tekintetünket. Louis vigyorgott a kijelzőn.
- Felvegyem?- kérdezte miközben én rajta feküdtem.
- Vedd hát. Úgy eltűntünk, hogy szegények azt se tudták milyen Ufók raboltak el.
- Ráér még.
- Csak úgy 10 nem fogadott hívás volt otthonról. Szerintem vedd fel.
Liam elnyúlt a telefonért, majd felvette.
- Se....Segítség... ez az őrült megkínzott... valaki segítsen rajtam.
Liam mutogatta, hogy sikítsak, de nem akartam még nagyobb szívrohamot okozni a többieknek, főleg így karácsony előtt.
- Liam azonnal mond el hol vagytok!- követelte Louis.
- Le kell tennem itt ez az őrü...
Liam bontotta a kapcsolatot, majd rám mosolygott és félre dobta a készüléket.
- Szóval most le őrülteztél?
- Hidd el, jól áll neked.- nyomott egy csókot az ajkaimra.
A telefon ismét elkezdett csörögni, de Liam csak rádobott egy párnát.
- Akkor az őrült támadásba lendül.